Akár tetszik, akár nem, a Jobbiknak komoly esélye van arra, hogy olyan párttá váljon, mint amilyen a csupa nagy betűs FIDESZ volt 1989-ben. Jelenleg csak ő tudja a fiatalok nyelvét beszélni. És ha kezelni tudja a Budaházy Györgyöket, a gárdistákat meg a neonáci futballhuligánokat, akár hosszú távon is sikeres lehet, mert hatalmas tartalékai vannak, és egyre nagyobbak lesznek, ahogy újabb és újabb nemzedékek érkeznek be a politikába.
"Gyuri atyus válasz | vissza a topikba 2009.05.29 10:46:08 Š (4) "Nemzeti radikalizmus" nálunk nem létezik, csak mint a neonáci-újnyilas irányultság mentegető szándékú eufémizmusa."
Én is h_a_sk véleményén vagyok. Ez a nemzetieskedés meg trianonon picsogás ugyanolyan drivatirányzat, mint pl az emo. A legtöbb fiatal kinövi, addig mindenesetre lehet rajtuk röhögni meg szánakozni.
Én nem hiszem, hogy ezek a fiúk és lányok kinőnék a nemzeti mázd. Identitásuk erősebb mint az előző generációké. Szerintem, ez nagyon helyes így. Ebben rendesen lemaradtunk a környező országokhoz képest, ezért vagyunk ennyire a béka segge alatt. Persze, értem én az óvatoskodást, de az idősebb generáció kondicionálva van, szebben mondva, agymosott. Vétoznak az idők, és a cikk erre jól rávilágított. Kifejezetten remek. El is mentettem.
"a taxis blokád idején a szadeszesek mellett, mögött szorosan ott ügyködtek a fideszes gyerekek is. "
Nem csak a taxis blokád idején (pl. kivonultak a parlamentből a Trianon-megemlékezéskor). Orbánnak volt valami "térdre, csuhás" kijelentése is a papsággal meg úgy általában az egyházzal kapcsolatban, most meg ő a mintás keresztyén családapa. Hagyjuk már...
Az ilyen gyökerek miatt soha nem lesz és nem is lehet számomra hiteles egy Fidesz.
"de ha a Jobbik kerül a hatalomban, nem lesz olcsóbb a kenyér azoknak akik Nagy-Magyarországos pólóba mennek vásárolni."
Te is pont anyagi javakról, jólétről hablatyolsz, holott épp azt mondja a cikk - nagyon helyesen - hogy a fiataloknak egy ezen kívül (felül) álló összetartozás-tudatra van szükségük, ami több annál, mint hogy elmegyünk a plázába shoppingolni meg mozizni. Sokaknak kell ez is persze, de ezen túl valami biztos támasz, közösségérzet. Többek között ezt élhetik át egy Kárpátia koncerten.
"A Jobbik fiatal hívei nem azt mondják, hogy az individualizmus hülyeség, hanem azt, hogy igen, mi is szeretjük, csak éppen jó lenne, ha emögött a háttérben lenne valami biztos bázis, melyre támaszkodhatunk, ahová vissza lehet vonulni. Elmenni egy Kárpátia koncertre vagy egy magyar fesztiválra annyit tesz, hogy kötődünk valamihez, tartozunk valahová, valakik közé, akkor is, ha különben csak egymást tapossuk és fogyasztunk ezerrel."
Baromság, olyan nincs, hogy akik hétközben a legnagyobb riválisaid a kenyérharcban, azokkal meg hétvégén együtt csápolsz a Kárpitos koncerten.
Most még érezheted úgy, de ha a Jobbik kerül a hatalomban, nem lesz olcsóbb a kenyér azoknak akik Nagy-Magyarországos pólóba mennek vásárolni.
Hiheted egy darabig, hogy a liberálisok stb. miatt szar minden, de ha több évtizedes jobbik kormányzás után is csak a Kárpátia marad számodra, nem sokat nyertél.
Szánalmas az a fajta igyekezet ahogyan komcsi beidegződésű tálentummal próbálnak "megnevelni", magukhoz csábitani olyan fiatalokat akiktől teljesen távol áll azaz életfelfogás amiben ezek megőszűltek. Mert valóban nem is törődött SENKI a fiatalokkal, nem érezhetnek semmiféle biztos támaszt a nagybetűs ÉLET megkezdése előtt.
"Úgy gondolom, ma három olyan téma van, amivel az új nemzedékek nap mint nap találkoznak: az individualizmus, a globalizáció és az elit problémája. De mindhárom igen speciális módon vetődik fel számukra.
Ma olyan világban élük, amikor a fiatalok többsége őszintén azt gondolja, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, és aki tanul, talpraesett és rámenős, annak rengeteg lehetősége van a brüsszeli állástól a bécsi cukrászdáig. Minden lehetőség nyitva áll, csak éppen ezek az egyszemélyes projektek maguk alá gyűrik, bedarálják az embert. Ezért az individualizmus, a fogyasztás és a karrier mellett egyre nagyobb igény van bennük azokra a közegekre, amelyek védelmet nyújtanak, ahol közösségben lehetnek, természetesen anélkül, hogy fel kellene adniuk egyéni mobilizációs törekvéseiket.
A Jobbik fiatal hívei nem azt mondják, hogy az individualizmus hülyeség, hanem azt, hogy igen, mi is szeretjük, csak éppen jó lenne, ha emögött a háttérben lenne valami biztos bázis, melyre támaszkodhatunk, ahová vissza lehet vonulni."
"Akik jelenleg - és 1989 óta - balról támadják a szocialistákat, és az antifasizmus leghangosabb szószólói, szintén felelősek közéletünk hihetetlen elmaradottságáért. Még mindig vagy Kádár hívei, és máig azt a rendszert akarják rekonstruálni javított formában, vagy pedig az államszocializmus baloldali ellenzékéhez tartoztak, és reformterveiket, akkori harcaikat és arcaikat hozták át a kapitalizmusba."
Az a gyönyörű ebben, hogy a cikk éppen arról szól, hogy ezzel az idióta fasisztázó-nácizó attitűddel semmire nem mentek, és képtelenek vagytok ebből a gondolati ringlispílből kiszállni.
Ha a Jobbik egy átlagszavazónak lehetséges alternatíva, és arról beszél, amit ő gondol, akkor nehéz odaállni elé, és azt mondani neki, hogy ezek rohadt nácik. Azt gondolja, neki ugyan ne mondja senki, hogy rohadt náci, mert ő rendes középosztálybeli fiatal vagy dolgozó ember.
Pontosan így van. Lepereg már róluk ez a megmosolyogtató és anakronisztikus nácizás. Nem is értik, ez számukra egy rég letűnt kor avittas terminilógiája. Mintha valaki mondjuk azzal támadná őket, hogy "volksbundisták". Az mi, tessék mondani, kérdezik.
Így van. Ha esetleg a Jobbik hatalomra kerül, már másnap állni fognak a sorok a Duna-parton és lövik bele tömegével nemcsak a zsidókat és cigányokat, de a "másként gondolkodókat" is.
Akivel így nem sikerül végezni, azok kedvéért pedig ismét beüzemelik az auschwitzi haláltábort, a vagonokat Oroszországtól - Putyin közbenjárásával - már meg is rendelte Vona.
Ez így igaz, amennyiben a kőkorszak felé tartunk :)
Nagyon jo !!!
Vegulis kell egy kis hatra arc mert a muanyagkorszak NEM valtotta be a hozzafuzott remenyeket.
A technikai fejlodest a profit serkentette es ott talatuk magunkat hogy annal fejlettebbek voltunk minel kevesebb emberi munkaval tudtuk eloallitani a napi szuksegleteinket.
Ez igy szepen hangzik, es ha kiiktatjuk az embert a termelesbol az onmagaban nem is latszik nagy bajnak.
A gond ott kezdodok hogy a gazdasagi rendszer meg mindig a kokorban maradt es csak termelo munkaval lehet igazi penzt eloallitani.
Tehat ha a tomegetol elvesszuk a penzkereses lehetoseget akkor mibol fogjak megvenni a gepek altal eloallitott termekeket?
Igen, tehat vissza kell menni a kokorszak iranyaba ahol mindenki talalhat maganak megfelelo helyet a termelesben es nem gepekkel vagy egy marek rizsert dolgozo rabsolgakkal kell versenyezenie.
Nem hiszem, hogy éppen egy "Horn Gyulára" lesz szükség. Éppen erről szól a dolog, hogy egy teljesen más vezetőt akarnak, olyant aki az igazi nemzeti érdekeket helyezi előtérbe (nácizás nélkűl!) a saját boldogulásukhoz.
A franciák és az osztrákok Le Pennel, illetve Haiderrel már megtapasztaltak egy ilyen helyzetet, és a dühödt, elkeseredett antifasiszta retorika velük szemben sem működött.
De a demokratikus pártok összefogása és az egyházak kiállása - különösen Franciaországban - működik.
"antifasiszta retorika": folyamatosan zsidózó stb. bandáról milyen retorikával kellene beszélni?!
"Közéletünk sosem tudott mit kezdeni a radikális jobboldallal. A 2000-es évek elejéig még szerencsénk volt, a Fidesz egyes prominenseitől a MIÉP-en át a neonácikig terjedő mezőből mindig felbukkantak olyan elmebetegek, akiknek köszönhetően hagyományos antifasiszta eszközökkel el lehetett riasztani tőlük a választókat. Könnyedén szalonképtelenné és félelmetessé lehetett tenni őket. A Jobbik esetében egyelőre nincs ilyen szerencsénk. Ha másért nem, legalább ezért észre kéne vennünk, hogy a radikális jobboldalról egész másképp kellene gondolkodni, mint eddig, és nem szabadna továbbra is összemosni a neonáci-hungarista irányzatokat az úgynevezett jobboldali vagy nemzeti radikalizmussal, még akkor sem, ha mindkettő igen káros és veszélyes.
A közvélemény formálói viszont erre láthatóan nem képesek. Ha belenézünk a televíziók beszélgetős műsoraiba, vagy elolvassuk a lapok publicisztikáit, döbbenetes szellemi megkövültséggel találkozunk. Ugyanazok az emberek ugyanazokat a kliséket szajkózzák két évtizede, mintha még mindig abban a világban élnénk, mint a rendszerváltás idején. Azt kellene tudni mondani, hogy valami történik most, ami első látásra olyan, mint a kilencvenes évek elején volt, de ha jobban megnézzük, teljesen másról van szó.
Miről van szó?
Nem nézünk azzal szembe, hogy a fiatal generációk életének a nemzeti radikalizmus természetes és normális része, és hogy hívei jobbára nem hithű neonácik, antiszemiták és irredenták. Nem meri senki kimondani, hogy jelenleg a radikális jobboldal és szubkultúrája az egyetlen választási lehetőség a fiatal nemzedékeknek, ha a számukra fontos problémákról akarnak hallani vagy beszélni, vagy működő megoldásokat keresnek rájuk kicsiben vagy esetleg nagyban."
Az egész magyar szellemi, kulturális elit és az összes párt mondandója egy korszakkal lemaradt a Jobbiké mögött.
