Állítólag kisebb kémiai folyamattal lehet ivóvizet csinálni a légkondiból kifolyó vízből. Nincs leírás sehol kb fél éve hallottam de nem találok semmit ezzel kapcsolatban !
Olvastam az alábbi cikket:
http://index.hu/tech/urkutatas/antia0105/
És megakadtam a következö részen:
" A nagyteljesítményű gyorsítókban közel fénysebességre gyorsított részecskék ütköztetésekor termelődő antianyagot mágneses csapdákkal ejtik foglyul - külön-külön az antiprotonokat és az antielektronokat -, lelassítják, lehűtik, és így már - atommá - egyesíthetővé, és hosszabb ideig tartó tárolásra is alkalmassá válnak. Ebben az állapotban már nem lépnek reakcióba a tárolóedény anyagával. "
Ezek szerint egy 20 C-fokos anti hidrogént nyugodtan berakhatok egy normál tartájba?
Csak plazma állapotban veszélyes az antianyag?
Nem kötözködni akarok, de módszert nem találtam a linken. Egyébként egyetértek, az utolsó mondatoddal is, bár szerintem az a pár tized bizonyos esetekben akár egy (vagy ne adj' isten, több) egész fokot is kiadhat. Például, ha egy egészen kis méretű tóról van szó, amit markológéppel kiásunk, és beteszünk egy kompresszor nélküli hűtőbe... ;-)
a víz jelentős túlhűtése nem könnyű feladat, de azért nem olyan nehéz. Egyszerre és lassan kell hűteni az egész vizet, ami mellesleg nagyon tiszta és nem hull bele semmilyen falevél meg egyéb vacak. Ha egyszerre hűtöd az egészet, lassan, akkor nem lesznek elég mozgalmasak a dolgok...
Túl lehet hűteni, keress rá a módszerekre. Kerestem neked egyet. Elképzelhető, hogy egy tó vize is túlhűl lokálisan pár tized fokkal, de ez nem elég a robbanásszerű fagyáshoz.
A halak a mélyben még nyugodtan pancsikolhatnak, ha lassan is. Tisztaságon meg nem olyat értek, hogy hú de szép kristálytiszta. A nagyon apró lebegő darabok éppen elegendő csírát jelentenek a nyugodt jegesedéshez. És akkor a belehullott faleveleket meg egyebeket nem is említettem. tehát egy tó vize soha nem nyugodt és tiszta annyira, hogy túlhűlhetne. Gondolj bele abba is, hogy a lenti melegebb vizekből mindig van hőáramlás felfele, a fenti hideg ví meg a melegedés során kicsit lejjebb kerül. Egy szép tiszta nyugodt tóban hihetetlen mozgalmas dolgok történnek.
Köszi, most már csak egyet nem értek: ha egy tó befagy, akkor miért nem púposodik fel a jég, ha a térfogatváltozás ilyen robbanásszerű? Talán azért, mert viszonylag lassú ez a "robbanás", és nem egyszerre fagy be az egész felszín?
A jég térfogata sokkal nagyobb, mint a vízé, tehát egy fém csőbe zárt vízoszlop tágulni fog fagyás közben, és hatalmas erőt képes kifejteni.
Nyitott edényeket is el tud intézni, mert a víz túlhűthető. Később hirtelen, robbanásszerűen fagy meg, és a hirtelen térfogatváltozás lökése romboló hatású.
Általáson iskolában házi feladatként ledugózott vizesüveget kellett szétfagyasztanunk, majd bemutatni az iskolában. Az egyik üveg valami egészen elképesztően nézett ki: az üveg kilőtte a dugót, és eközben fagyott meg a víz. A dugó egy kb. 20 centis görbe jégoszlopon ült. Maga az üveg is el volt törve, de a jég összetartotta.
Tehát akkor csak azért reped meg a nagy hidegben a vízvezeték, ha nem engedték le a vizet, mert a jég kisebb mértékben húzódik össze, mint a vezeték? Mert hogy megreped, az biztos, legalábbis én már láttam olyan wc-csészét, amit a jég nyomott szét.
Amikor megfagy a viz, tehát amikor jéggé válik, akkor csökken a sürüsége (tehát nö a térfogata). De amikor már egészen megfagyott, tehát csak jég van, akkor további hütésre már összehúzódik, sürüsége nö, térfogata csökken. Csak elég lassan, ezért még a nagyon hideg jég is könnyebb mint a viz (kisebb a sürüsége).
Egészen alacsony hömérsékleten egyébként fura dolgok történnek. Normális körülmények között a jég kicsit rendezetlen hexagonális rácsot (Ice 1h) alkot, de -80 C alatt a lecsapódó pára hajlamos köbös rácsba (Ice 1c) rendezödni (olyasféle szerkezet, mint a gyémánté). Ez metastabil, de csak baromi lassan alakul át hexagonális kristályformává. A kétféle módosulat sürüsége lényegileg azonos. Még nagyobb hidegben amorf jég (Low Density Amorphous Ice, LDA) keletkezik, ami egy kicsit sürübb, de szintén metastabil, csak még sokkal lassabban kristályosodik.
De a legkülönösebb azért a folyékony viz - ebben piciben, lokális molekulacsoportok pikoszekundumos idöskálán szinte az összes bolond kristályformát felöltik, amire csak a viz képes. Ezek folytonosan elbomlanak és újra létrejönnek, de ez a folyamat állandó sürüségingadozással jár, ami persze makroszkópikus skálán kiátlagolódik.
Más anyagok felületének közelében aztán még ennél is vadabb dolgokra képes a viz - márpedig pl. az élölényekben szinte az összes viz igy van jelen.
Mármint Szerinted így van. De a múltkor ezt írtad:
Amíg nem mérünk, addig nincs a spinnek iránya. Ha viszont már megmértük akkor arra a mérési irányra vonatkozóan már van, és a következő, az elsővel azonos irányú mágneses térrel történő mérés során nem fog megváltozni
Mármost az én kérdésem: ha a mérések során a spint a mágneses tér befolyásolja, akkor mégis milyen alapon feltételezed, hogy az a részecske a Te mérésedet megelőzően még soha nem találkozott máégneses térrel a Nagy Bumm óta? Vagy azt akarod állítani, hogy kizárólag az a mágneses tér befolyásolja a spint, amit mérésre használnak?
37 hete nincs ötös a lottón. Tegyük fel, hogy azóta, hogy utoljára volt, minden héten 8,8 millió különböző szelvényt adtak fel a lelkes nyernivágyók! Ekkor annak a valószinűsége, hogy nincs ötös 37 héten át kb.: (1 - 44 millió/ 8.8 millió) a 37. hatványon, azaz kerekítve 0,00026.
Peches ország vagyunk, ugye? :)
ja, amúgy becslésem alsó becslés érzésem szerint... :)
A két fogalom természetesen nem azonos. Azonban én itt a pontosabbikat használtam. Általában is igaz, hogy a mikroszkópikus rendszerek makroszkópikus (vagyis általunk mért) tulajdonságai csak a mérés során jönnek létre. Az ellenkezőjének a feltételezése ellent is mond a kísérleteknek. Jobban belegondolva, ez teljesen természetes, hiszen a mikroszkópikus rendszerekre más törvények vonatkoznak, mint a makroszkópikusakra. A makroszkópikus fogalmak a makroszkópikus rendszereket (vagy az azokkal történő kölcsönhatást) írják le. Kicsit más jellegű példa, de épp itt volt róla szó az előbb, hogy például egy magányos atom hőmérsékletéről sincs értelme beszélni.
Bocs, ezt egy kicsit túlkombináltam. Olvashatalan.
A jégben hidrogénkötések vannak a vizmolekulák között, s ezek viszonylag távol tartják öket egymástól. Amikor a jég megolvad, egyre több hidrogénkötés bomlik fel, ezért a molekulák közelebb tudnak férközni - nö a sürüség. További melegitésre, amikor már kevés a hidrogénkötés, ugyanúgy viselkedik, mint bármely más anyag.
A viz fázisdiagramja borzalmas - a jégnek van vagy tizenvalahány fázisa, némelyiknek még a létén is vitatkoznak. Még egy rendhagyó kritikus pontot is gyanitanak a folyadékfázis és két különbözö jégfázis találkozásánál (jó nagy nyomáson). Ha hütjük a jeget, akkor általában nö a sürüsége, de ezek miatt a bonyodalmak miatt nem valami egyenletesen. Bizonyos jégmódosulatok sürüsége pl. 50 K (-220 C) körül rendellenes módon hütésre csökken egy kicsit.
A jégben hidrogénkötések vannak a vizmolekulák között, s ezek viszonylag távol tartják öket egymástól. Amikor a jég megolvad, egyre több hidrogénkötés bomlik fel, ezért a molekulák közelebb tudnak férközni - nö a sürüség. További melegitésre, amikor már kevés a hidrogénkötés, ugyanúgy viselkedik, mint bármely más anyag.
A viz fázisdiagramja borzalmas - a jégnek van vagy tizenvalahány fázisa, némelyiknek még a létén is vitatkoznak. Még egy rendhagyó kritikus pontot is gyanitanak a folyadékfázis és két különbözö jégfázis találkozásánál (jó nagy nyomáson). Ha hütjük a jeget, akkor általában nö a sürüsége, de ezek miatt a bonyodalmak miatt nem valami egyenletesen. Bizonyos jégmódosulatok sürüsége pl. 50 K (-220 C) körül rendellenes módon hütésre csökken egy kicsit.
Nekem is lenne egy kérdésem, ha volt már, akkor elnézést kérek.
Mi az oka annak, hogy a víz sűrűsége plusz 4 Celsius fok körül a legnagyobb? Ha minden "normális" anyagnak nő a térfogata a hőmérséklet növekedésével - ahogy az logikus is, a hőmozgás miatt - , akkor a víz miért viselkedik másképp? És a jég "hőösszehúzódása" lineáris? Azaz egyenesen arányos a hőmérséklet-változással?
Nagyjából így van. Apró pontosítások: Az elektronspin nem dönthet úgy, hogy nem áll be se a térrel azonos, sem ellentétes irányba méréskor. Az egyikbe muszáj neki. Másrészt, ezt a beállást nem szabad úgy elképzelni, mint a forgásirány megváltozását. Amíg nem mérünk, addig nincs a spinnek iránya. Ha viszont már megmértük akkor arra a mérési irányra vonatkozóan már van, és a következő, az elsővel azonos irányú mágneses térrel történő mérés során nem fog megváltozni (vagyis a 2. pontod pontosan igaz, ha ezt értetted rajta). Ha kétszer egymás után nem azonos, hanem egymástól eltérő irányokban mérjük meg az elektron spinjét, akkor a második mérés során a lehetséges kétféle spin-irány valószínűsége nem 50%-50% lesz, hanem a második mérési iránynak az elsőével bezárt szögétől fog függni.
