"Az ősember: szerintem hagyjuk ki a buliból, nem foglalkozom vele mivel nincsenek információink a kommunikációjával kapcsolatosan."
Az igaz, nincs semmilyen információnk az ősember nyelvi adottságairól, de mai ismereteink, mai nyelvünk és a fejlődés általános szabályainak figyelembe vételével jó közelítéssel rekonstruálhatjuk a beszéd kialakulásának kezdeti fázisát. Ez nem alaptalan kitaláció, mivel szavaink jelentős része ma is tagadhatatlanul eredetiben hordozza a szavakat alkotó hangok jelentéseit. Ha nem így lenne, egy percet sem fecsérelnék e témára.
"Newtont még nem ismerték ugyan, de ahhoz nem kell doktori képzés, hogy a régi ember is felismerje azt a nyilvánvaló tényt hogy a mozgáshoz ERŐ szükségeltetik."
- Ehhez először az adott mozgást kellett megnevezni, s csak jóval ezután lehetett szó az erő felismerésére, megnevezésére, ami logikusan az intenzív mozgásból származik.
- Az erő egy elvont fogalom, aminek használatára kezdetben nem volt semmiféle igény. Az emberek nagy többsége ma sem törődik vele, a megkérdezettek jó része meg sem tudja fogalmazni, mi is az erő...
- A hétköznapokban soha nem a mozgáshoz szükséges erőt, hanem a mozgást és annak milyenségét kommunikáljuk. - kivéve a fizikaórát.
"Viszont az feltűnő volt számomra hogy mikor van R a szóban, akkor eléggé gyanúsan az ER(Ő) szó ismerhető fel eme szavakban is."
Ez természetes, hiszen minden mozgás feltételezi az erőkifejtést. De nem minden mozgást fejezünk ki R hanggal. Pl már a mozog szóból is hiányzik. Pedig a logikád szeriont pont ebből nem szabadna hiányoznia. Meg tudod indokolni, miért hiányzik?
"Célja több is lehet, de elsősorban az hogy a kapcsolódó új szó már ne teljesen pontosan legyen ugyanaz mint egy másik hangalak, mivel egy konkrétan létező új dolgot nevezünk már meg, de mégis látszódjon a kapcsolódása."
Ennek több dolog is ellent mond, noha végső soron igaz:
- Rengeteg szónak két- akár több jelentése is van.
- Egyetlen dolognak akár több tucat megnevezése is lehet...
- Nem lehet minden esetben bármilyen magánhangzót másikkal helyettesíteni
- A magánhangzókat nem lehet összevissza cserélgetni, csak meghatározott hangokkal lehet helyettesíteni.
- Mássalhangzók cseréje is elég gyakori.
A magánhangzók önálló jelentésére ma is számos példa szolgál bizonyítékul: Tér- és időbeli helyzetet fejeznek ki: itt-ott. ez-az, erre-arra, ide-oda, megy-jön, ifjú-agg, fiú-apa, én-ő,
Méretbeli különbséget: kicsi, pici, ill. nagy, hatalmas, szűk-bő...
Érzelmeket fejeznek ki: Á, Í, Ő, (j)É, Ú...
A hangutánzó szavakban a magánhangzók jelentése dominál, a mássalhangzó szerepe másodlagos: sír, rí, sikít, sivít, visít, sikolt, csikorog, nyikorog, vicsorog, nyihog, vihog, vinnyog, csipog, ciripel, csiripel, cicceg, cicereg, cincog, röhög, hörög, böfög, bömböl, bőg, dörög, dörömböl, döng, pöfög, röfög,...
Nem véletlen, hogy más szavakban is ugyan ezeket a jelentéseket hordozzák: sí, nyíl, nyílás, kicsi, cinke, sikál, sípol. Kicsinyítő képzőkben: Marci, Jancsi, Marcsi...
"Ugye ez KÖR Ö hanggal. De a KARika szóban is ez. A KORong szóban is ez. Ezek mind körök lesznek. De a KÜRT szóban is körről beszélünk. Aham, csak itt már megjelenik más is az Ü által !"
Miért pont az Ü hang a kakukktojás? Az Ö és A ugyan az a hang? Vagy az E? (kerék) esetleg az I? (király) Vagy az U? (kurva) Vagy az Á (károg), az É (kér) és az Ó? (kór)
"Őrzi a kört a szó, de becsatlakozik egy új gyök, összedolgoznak ! Mert megjelenik az üregességet/ürességet kifejező ŰR gyökszó is"
A kürtben az Ü hang minden bizonnyal a kürt hangjának felel meg, azt hivatott utánozni. Hasonlóan a síphoz.
És az sem biztos, hogy itt a K_R hangvázra (mint kör) kell gondolni, mert a kurva, kér, kár, károg, kór, kóró, korog, korom, kor szavaknál is problémás, hadd ne mondjam nyögve-nyelős a kör jelentés mint magyarázat...
Ha tovább megyünk akkor méginkább sántít a dolog, mert a perdül, fordul, gördül, sereg, sürög szintén körmozgás, mégis más a hangváz, de a pereg, ferde, görbe, serdül meg nem körmozgás, holott ugyan azok a hangvázak.
A hangok önálló jelentése nélkül esélyünk sincs ezekre az anomáliákra kielégítő választ adni.
Lehet 2 részben válaszolok, ha nagyon elnyúlna épp.
Az ősember: szerintem hagyjuk ki a buliból, nem foglalkozom vele mivel nincsenek információink a kommunikációjával kapcsolatosan. Találgatásoknak meg fantáziálásoknak nincs helye a nyelv kutatásában, 2023-ban azért olyan magabiztosan nem állíthatunk róla bármit is hitelt érdemlően hogy ő éppen miről hogyan gondolkodott akkoriban. Ez tényleg max. csak találgatunk akkor.
De egy bizonyos: gyöknyelvet csak olyan emberek építenek/használnak akik már minden egyes gyökünk hangjait frankón ki tudják ejteni, egészen egyszerűen csak így van értelme az egésznek. Ebben a sorrendben. Newtont még nem ismerték ugyan, de ahhoz nem kell doktori képzés, hogy a régi ember is felismerje azt a nyilvánvaló tényt hogy a mozgáshoz ERŐ szükségeltetik.
Most csak így gyors statisztikát néztem, 82 nyelv szavait vettem át és ebből 28 tartalmaz R hangot. Az R hang népszerűségét tekintve ez nem kimagasló arány, bár nem is éppen kevés. Viszont az feltűnő volt számomra hogy mikor van R a szóban, akkor eléggé gyanúsan az ER(Ő) szó ismerhető fel eme szavakban is. Már csak elég arra a néhány példára is néznünk, amit ugye ideírtál le:
Üzbég hARAkat, türkmén hEREket mondjuk. De ha máshová nézek : szárd mofhERE vagy szintén szárd
moghERE szavak. Olasz mouvERsi, luxemburgi bougéiEREN többek közt, nem írom végig őket, van még jó pár hasonló.
------------------------------------------
Magánhangzó cserélhetőség: nem csak E-Ö viszonylat van, például a csorog-csurog O-U működik. De egy perzsel-porzsol- parázsol--pörzsöl esetén nagyjából ugyanazt mondjuk ki 4 féleképpen.
De a legtöbb esetben szerintem egészen egyszerűen szándékos a másik magánhangzó használata egy bizonyos mássalhangzó váz közt. Célja több is lehet, de elsősorban az hogy a kapcsolódó új szó már ne teljesen pontosan legyen ugyanaz mint egy másik hangalak, mivel egy konkrétan létező új dolgot nevezünk már meg,, de mégis látszódjon a kapcsolódása. Legyen példánk a már sokszor említett KÖR gyök, ami K_R formában nyilvánul meg.
Ugye ez KÖR Ö hanggal. De a KARika szóban is ez. A KORong szóban is ez. Ezek mind körök lesznek. De a KÜRT szóban is körről beszélünk. Aham, csak itt már megjelenik más is az Ü által ! Őrzi a kört a szó, de becsatlakozik egy új gyök, összedolgoznak ! Mert megjelenik az üregességet/ürességet kifejező ŰR gyökszó is a K_R mássalhangzóváz mellé, az R hang voltaképpen itt mindkét gyökszónak eleme.
És ezen gyökök közt nincs semmi hierarchia, teljesen egyenrangúak, de a megváltozó magánhangzó behoz egy új elemet a szóba. Nem mondom hogy minden szóba ez feltétlenül igaz, de a KÜRT esetén látszik a dolog, felismerhető. És valóban igaz, hogy a KÜRT tárgyban megtaláljuk valósan is a KÖRT is és az ÜRT is, hiszen üreges a belseje.
Tehát nem kell amiatt "aggódni" hogy a magánhangzó nem vihet értelmet a szóba, nagyon is mert ha a 2 hangos gyök egyik eleme magánhangzó, akkor igen is összeilleszthető egy K_R mássalhangzóvázzal is ez a példánkban éppen most az ŰR dolog, így végül is plusz információ került a szóba ezáltal bele...
"Ugyanakkor viszont máskor ez az Ő már önmagában nem erről fog szólni mondjuk egy HŐ vagy ÖT számjegy szóban."
Igen, itt már az előbbi személyre vonatkozó jelentése már nem található meg, de nagyon valószínű, hogy valamilyen átvitt értelemben kapcsolatba hozható, de mivel nem tudjuk mi volt az asszociáció alapja, ezért nem látjuk a kapcsolatot.
A mai nyelvben - különösen a szlengben - számos olyan új jelentést kapnak szavaink, aminek nem ismerjük a az asszociáció alapját. Pl. Jó = sirály, zsír, csúcs, oltári, állati, menő... Gondolom, neked sem jut eszedbe semmi, mitől jó a csúcs, vagy a többi szinonima.
De mondhatok más példákat is: Fej. Ugye, az élőlények testrészét értjük alatta, holott a gyufának, csavarnak fúrt kútnak is van feje... És a lábnak, kéznek, lemezjátszónak, de még a
(motor)hengernek is, pedig még csak nem is hasonlít a többi fejre. Ugyanakkor a szelepnek nem feje, hanem sapkája van, sőt az árnak is. (ársapka)
"A magánhangzó felcserélhetőség mértéke szerintem gyökönként eltérő lehet."
Így van, ennek pedig több oka is lehet:
- Kezdetben a magánhangzók kiejtése nem volt olyan "tiszta", mint manapság, mivel a képzésük sem olyan egyértelmű, mint a mássalhangzóké, noha ott is vannak árnyalatnyi különbségek, de nem oly mértékű, mint a magánhangzók esetében. Az összes magánhangzó között tetszés szerint tudsz átmenet nélkül hangot váltani, nem úgy a K és SZ, a G és a T, vagy más mássalhangzók között. Ez utóbbiak képzése sokkal kötöttebb. Meglehet, hogy egy köztes (magán)hang egyes esetekben pl. E hangként, más esetben Ö hangként maradt fönn. Lásd a nyitott és zárt E hangot, ahol az utóbbit Ö-re lehet fölcserélni (felcserélni)
- Korábban - és még ma is - elterjedt nézet, hogy a beszéd valójában mássalhangzókra épül, a magánhangzók pedig csak a kiejtést könnyítik, végső soron jelentéktelen beszédelemek. Ezt a felfogást nagymértékben erősítette a mássalhangzós írás.
Pedig az első hangjaink, amivel valamit is jelölhettünk minden bizonnyal magánhangzók lehettek. A hozzánk legközelebb álló főemlősök is rendre magánhangzókkal kommunikálnak, nem hallottam, hogy egy majom valódi mássalhangzót ejtett volna ki. (Természetesen az általuk használt magánhangzók nem ugyan úgy hangzanak, mint a mai emberi beszéd hangjai, de jól megkülönböztethetőek egymástól. Az U hang pl. egészen tisztán elkülöníthető...)
- Még ma is sokszor két, vagy több különböző hangot használunk egyazon érzelem kifejezésére: Fájdalomra: Á, É, Í... Csodálkozásra: Ó, Á, stb...
Csak e három ok is jól szemlélteti, hogy a magánhangzók keveredésére bőven nyílt lehetőség a későbbiekben is.
Hozzáteszem, hogy mássalhangzók esetében is számtalan példa áll előttünk hasonló változásokra...
"R hang kapcsán szándékosan nem választom szét a mozgást az erőtől, Newton 1 is erről szól hogy előbb az ERŐ."
Csak ezt az ősember qrvára nem tudta. Ő csupán a környezetének jelenségeit, eseményeit próbálta hangjával leutánozni, s egyáltalán nem érdekelte, - mert fogalma sem volt a fizikáról - hogy azokat milyen erők mozgatják. Az erő-jelentés csak akkor lépett be a képbe, mikor már felismerte, hogy bizonyos mozgások kifárasztják, és ekkor kapcsolta össze a két fogalmat (mozgást az erővel). Ugye, a beszéd kialakulásának hajnalán az ősember a környezetét, annak hangjait próbálta utánozni, leképezni, s az erőnek alapvetően nincs hangja, csak a mozgásnak.
"A természetükből adódóan a fentiek mivel fordulásra képesek, ezáltal nyilvánvalóan mozognak is. Viszont markánsan mozgó tevékenység simán írható R mentesen akár: A ló jól megindul, aztán keményen mozog.))"
Jó, hogy szóba hoztad, nekem is szándékomban volt...
Kérdés: Miért nincs R hang a 'mozog' szóban?
A válasz roppant egyszerű, mert a mozgásra több hangot is használtak elődeink a mozgás sajátosságaitól függően.
Az R hang az intenzív, hosszan tartó, ciklikus mozgást jelölte. berreg, forog, pereg, túr, fúr, farag...
A Z (ZS) hang a 'lágyabb' nem igazán "pergő" mozgást jelölte: zizeg, zúg, zümmög, zaj, zeng, zene, zörög, zsizseg, moZog ..
Az S (SZ) hang a levegő, később a súrlódó tárgyak hangját hivatott utánozni: susog, süvít, szél, sziszeg, szipog, sikál, súrol, sereg (forog)... (Az utolsó kettőben az R hanggal kombinálva.)
De ritkán az F hangot is használták a mozgó levegő hangjaként: fú, fúj...
Tehát a mozog szóban azért nincs R hang, mert a szintén mozgás megjelölésére használt Z hang terjedt el, talán azért, mert a mozgást ez fejezi ki általánosabban...
Ugyanakkor más nyelvekben éppen az R hang van a mozgást kifejező szóban. Azeri, tatár: hərəkət, tadzsik, üzbég: harakat, türkmén: hereket.bengáli: sarānō, örmény: sharzhvel...
" R mentes volt könnyen, pedig itt iszonyatos energiák szabadultak el a mozgás tekintetében.))"
Nos, ha az (E)R hangnak csak ERŐ jelentést tulajdonítasz, nem fogod érteni hogyan jöttek létre a felsorolt változatok. Ha viszont a hangok eredeti jelentését veszed figyelembe, máris találsz kielégítő választ. Lásd fentebb.
"Eleinte galoppozik, majd üget, utána nagy lendülettel belekezd a vágtázásba, siet, szedi a lábát, ezt követően pedig futva helyezkedik tovább. [...] Viszont a példalovunk nem igen forgolódott szerencsére,"
Lám, Te is kimondtad: a ló mozgása nem 'forgó/pergő' mozgás, valószínűleg ezért nincs benne az R hang. Viszont más, mozgást jelentő hangok rendre benne vannak a felsoroltakban: Siet, SZedi a lábát, iszkol, Fut.
(a kocog a kopogra hajaz, mert a kocogás is egy kvázi kopogó hangnak felel meg. - koccan)
Persze hogy van, szavaink is akadnak még 1 hanggal is. Két ember beszélget egy nem jelenlévőről. A harmadik ember az Ő lesz. Sőt még bizonyos szavakban a toldalékban is ugyanígy értelmezhető:
SZERELŐ : papíron ezek a szó végi Ő (máskor csak Ó) hangok valójában ugyanazt a funkciót töltik be, független attól hogy ezt főnévképzőnek nevezték el. Attól még a szerelő SZEREL+ Ő lesz. Csak így már egy szóban van megjelenítve.
Ugyanakkor viszont máskor ez az Ő már önmagában nem erről fog szólni mondjuk egy HŐ vagy ÖT számjegy szóban. A magánhangzó felcserélhetőség mértéke szerintem gyökönként eltérő lehet. Kiterjedtebb szóbokornál változatosabb.
R hang kapcsán szándékosan nem választom szét a mozgást az erőtől, Newton 1 is erről szól hogy előbb az ERŐ.)) Minden hangunk először HANG, és a magyar nyelv természetesen alakulva ösztönösen beépíti a hang jellemzőjét/ képzési módját a szóba. Azaz nem véletlen gyakori a markáns és erős hanghatások szavaiban, például: döRRen, csöRRen, zöRRen, duRRan, küRt, Robban, haRc , huRRog és a többi.
Vagy az R hang mint képzését tekintve pergőhangként kimondottan gyakran illusztrál bármi olyasmit ami valamiféle forgásra képes : KÖR, KARIKA, FOROG, PÖRÖG, ÓRA, DARÁLÓ, ÖRVÉNY, HELIKOPTER, ZÁR, FÚRÓ, FARAG, KERÉK, KORONG, CSERÉP, POR, KEVER, TEKER, CSAVAR, GÖRGET, ROTOR, MOTOR, KOTOR, HURRIKÁN, ORKÁN, HENGER és a többi, ezek nem véletlen épültek a nyelvbe ilyen gyakorisággal bele.
A természetükből adódóan a fentiek mivel fordulásra képesek, ezáltal nyilvánvalóan mozognak is. Viszont markánsan mozgó tevékenység simán írható R mentesen akár:
A ló jól megindul, aztán keményen mozog.)) Ezt követően sebesen szaladni kezd a ló lefele száguldva teszi mindezt a pusztában. Eleinte galoppozik, majd üget, utána nagy lendülettel belekezd a vágtázásba, siet, szedi a lábát, ezt követően pedig futva helyezkedik tovább. Kicsit pihen és kocog, futva szalad, majd iszkolva elpucol a távolba. R mentes volt könnyen, pedig itt iszonyatos energiák szabadultak el a mozgás tekintetében.)) Viszont a példalovunk nem igen forgolódott szerencsére, na úgy jóval nagyobb kihívás lett volna egy hasonlót leírni.
A föld-feud-field dologról jut még eszembe hogy a föderáció szó is (foedus) a körbe tartozhat bele.
Aztán svéd mező: FÁLT . Norvég mező FELT. Holland mező VELD Német mező FELD
Ezek mind a FÖLD szavunk különféle variációi lesznek...
"Az ER dolog amiről beszélünk, így maga a gyök, magánhangzó + R és ilyen sorrendben. Legtöbbször E+R formában."
A magánhangzóknak is van önálló jelentése, ez sokszor be is bizonyosodik, tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni őket, ugyanakkor az is igaz, hogy alkalmanként nincs különösebb szerepük, egymással felcserélhetők: Pödör-peder, feredik-fürödik, fel-föl, perzsel-pörzsöl, szümtükkel-szemetekkel, homu-hamu, fárul-fáról, stb. Azonban ez a lehetőség nem általánosítható.
Nem azonos értelmű az ér ár, úr, ír, de már az ered és az érik, vagy az erő és ez elér szavak gyökeiben sem...
"Ha az R szókezdő és nincs előtte magánhangzó, nem is áll meg a dolog már temérdek esetben:"
A -ra, -re, -ról, -ről toldalékok esetében a mozg(at)ás elengedhetetlen, így megállja helyét. Ide tartozik a 'ról-a' is.
Ezek a toldalékok még hordozzák az ősi jelentést, a többi sok esetben már valamilyen átvitt értelemben használt R hang, amit nehéz visszafejteni, mert nem ismerjük ezen szavakbéli használatának indokait.
A többi szó egy részénél is felismerhető a mozgás: rés: szétválasztott - réselt, rész: darabolt, széttört, ront: nem kell magyarázni, rajz: másolt, stb...
"ER leginkább, de AR, ÁR, OR stb. formában fixen felismerjük ezt az "ERŐ" dolgot,"
Nem az erőt, hanem a mozgást, mivel a hangutánzó (eredeti) jelentése a mozgásról szól. Az erő már csak ennek folyományaként kapcsolódik hozzá. Nem véletlen, hogy az ered, (el)ér, fered (fürdik), terel, terül, perel, perdül, serdül, ferdül, fúr, farag, kering, kerek, kér, kör, görbe, szavakban is inkább mozgás, nem pedig erő jelentésű. Lásd még: reszel, riszál, rajong, ront, rág, rúg szavakat is, továbbá a már említett angol, német -er végű szavak sokaságát.
Nem szabad egyetlen jelentésénél leragadni, mert akkor a gyökök egy részét nem lehet értelmezni.
Annyiban persze igazad van, hogy a mozgással együtt az erő is többnyire megjelenik, de nem mindig: Kör, kerek, kér, terül, perel...
"Az a bajom vele, hogyha bontjuk akkor már csak távolodunk a pontosságtól, pedig eddig igen jól megközelítettük szerintem így a 2 hang által."
Azért kell tovább boncolni, mert így csak az azonos/rokon gyökök jelentésének egy részét fogjuk tudni magyarázni, a többit nem, pedig azok is hasonló, vagy teljesen azonos hangalakúak.
Vagy ezekben az esetekben tegyük föl a kezünket és mondjuk azt, hogy ezek nem magyar gyökök?
A föld-feud-field észrevételed nagyon jó, de meg kéne magyarázni az eredetét. (pillanatnyilag nincs ötletem, töröm a fejem rajta....)
Az ER dolog amiről beszélünk, így maga a gyök, magánhangzó + R és ilyen sorrendben. Legtöbbször E+R formában. Ez a "kódja" hogy így mondjuk. Szerintem ezt már nem kéne bontani, elillan sok minden.
Ha az R szókezdő és nincs előtte magánhangzó, nem is áll meg a dolog már temérdek esetben: -ra és -re toldalék, rés, rész, rőt, rőf, ruha, rúd, rög, rőzse, rossz, rozs, ront, rongy, róla, rokon, rizs, ritka, réz, rét, rés, rend, remény, remek, rím, ravasz, rang, rag, rajz, racka és stb...
Magánhangzó + R hang ebben a sorrendben. ER leginkább, de AR, ÁR, OR stb. formában fixen felismerjük ezt az "ERŐ" dolgot, szerintem ezt már ne bolygassuk meg, így látszik ami látszik. Az a bajom vele, hogyha bontjuk akkor már csak távolodunk a pontosságtól, pedig eddig igen jól megközelítettük szerintem így a 2 hang által.
A Pécs-ETT és a Győr-ÖTT szóvégei: Leginkább az ITT-OTT szavak értelmét vélem ebben felfedezni, aki Pécsett tartozkódik, az PÉCS(en) OTT van. PÉCS+OTT tartózkodik. Város nélküli szavaink is vannak ilyenek, például az EGYÜTT szavunk is ilyen, vagy a HOLOTT, középÜTT, szó elején OTThon. Amúgy érdekes, hogy ez csak néhány helységnév esetén terjedt el.
Föld és a TERRA : A terra is annyira lehet latin hogy értjük simán hogy ez a TÉR.)) Ugye a nyelvünk tele van T_R hangváz gyökű szavakkal, ami nagyrészt mind a TÉRhez lesz köthető. TEREL, TÁROL, TÚR, TOR-ONY, TERASZ, TER-EM, TÁR-CA, TAROL, TERJED és még kismillió szavunk alkot rendszert a nyelvünkben a gyök által.
A latinok végül is ezt a TÉR-TERÜLET dologgal azonosítják a földet. A figyelmünket azonban nem TERElhetik el, hiszen jól láthatóan a TÉR lett TERRA.)) A territórium szó már duplán tartalmazza ezt a TERET. De most engedjünk TERET a föld dolognak is : A FEL és FÖL a FŐ (és fő is a mélyben) értelme a szónak, hiszen hiába hogy a lábunk alatt van, ahol járunk, de ez a kőbolygó teteje, a FELszíne, FELÜL és FÖLÜL vagyunk mi azon, hiszen felettünk már légtér lesz.
És ez a magyar FÖLD bizony másoknál is megtalálható, csak kicsit átkozmetikázott külsőbe bújva. De felismerhetőek:
1: latinnak mondott FEUDális, vagy FEUD-um dolog. Utóbbi szó eleve FÖLDbirtokot jelent, és tökéletesen látszik a FÖLD---FEUD dolog közötti nyilvánvaló hasonlóság, különösen ha a régies "FŐD" megnevezést használjuk, akkor bizony látszik hogy a latin szó az újfent egy magyar szó lesz.
2: angolnak mondott FIELD szó mögött is a FÖLD szavunkat fedezhetjük fel. Kiváltképp úgy, hogy ez az angolszászoknál mezőt, illetve szántóföldet is jelent...
3: termőföld jelentéssel érdekességek : dán és latin AGER, román OGOR, ógörög AGRÓS(ugrós) = a magyar UGAR szó kicsit megmásítva. A szó csak magyarul értelmezhető, hiszen az UGAR szó közvetlen kapcsolatba hozható az UGOR(ni) igénkkel, mivel magyarul az UGAR szó nem pusztán egy általános termőterület megnevezése, hanem egy olyané amit egy adott időszakban pihentetnek, kvázi az UGAR át van UGORva a műveléssel egy időre...
"De inkább azt gyanítom hogy a dolog felfedezésekor már a kialakult ősnyelvi elemek meglehettek, és az ER (AR) erőt kifejező gyökszavát összeilleszthették a már létező ANY(ag) szóval tömörítve."
Ez igaz, csak az anyag megnevezés - mint elvont fogalom - később jelenhetett meg mint az ER mindennapos szükségletet kielégítő ősgyök, és azokon a területeken, ahol égi eredetűnek tartották. (Az elvont fogalmak később alakultak ki, amikor már volt valamilyen elképzelése az embernek a környezetéről és magyarázatot keresett azok létrejöttére.) Történetesen Mezopotámiában van ennek írásos nyoma. (ott van égi/isteni jelentése.) Viszont Európában az anyagra a matéria szót használják általában, ami még későbbi keltezésű lehet, és/vagy egészen más kultúrkör terméke.
Zárójelben: Az R hang elsősorban mozgást jelent, egyben erőt, átvitt értelemben magát a teremtést is, mint cselekvést (azaz mozgást) A tERemt szónak sem véletlenül alkotóeleme, kiegészítve a T 'föld' jelentésű hanggal, hiszen a Föld teremtéséről szól a történet.
Ezt látjuk a természet, tér, terül(et) terem, szavainkban is. (A 'T' föld jelentésű hangot pedig a talaj, talp, tanya, tapog, toppan, táj, szavakban, ill. a 't' helyhatározó toldalékban fedezhetjük föl (Pécsett, Győrött...) valamint a tárgyeset ragjaként, hiszen eredetileg nyilván a tárgyak is a földdel voltak kapcsolatosak. - Többnyire kövek voltak...
Az egy más történet, miért nevezzük mi mégis földnek s nem terrának, mint a latinok... Nyilván azért mert más logika szerint is össze lehet rakni a meglévő hangokat, hogy hasonló/azonos jelentést adjanak, mint pl. a pir és a tűz.
"És még lehet vizsgálni ezen kívül kapcsolatot az ÁR, ÁRU, ÁRON, ARÁNY--ARANY szavak közt is."
Természetesen, csak arra kell nagyon figyelni, hogy a szavak mindig a szükségletek szerint jelennek meg, akkor születnek, mikor felvetődik rájuk az igény. Az ÁRU szó csak akkor születhetett meg, amikor a cserekereskedelem ezt a kifejezést igényelte. Ennek megfelelően ezek a viszonylag kései szavak nagyon sokszor valamilyen átvitt értelmet hordoznak, noha fel lehet fedezni bennük a gyökök/hangok eredeti jelentését, de csak akkor, ha a legkorábbi változatok, s nem a későbbi szavak jelentéséből indulunk ki.
"Aki nem számol a gyökök/ toldalékok önálló jelentésével, az sose fogja érteni az ősmag(yar) nyelvet. Illetve a hangvázak szerepe is ugyanolyan fontos lehet, mert mondjuk egy SZ_R vagy S_R mögött ott a felismerhető információ, csak észre kell venni azt."
Teljesen igaz azzal a kiegészítéssel, hogy mindez a hangok önálló jelentésére épül, s igazán csak ezek ismeretében válik érthetővé. Természetesen más nyelvekre is igaz mindez...
"ARASZ ----- és ez nem AR+ ASZ pedig adná magát. Az etimológiai szövevényes finnugor eredeztetése nem lehet oké, mindjárt értjük is ezt könnyen magyarul. Az ARASZ = A RÉSZ ---- és teljesen stimmel is, kicsit más külsőben feltűnve. Ez a két ujjunk közötti RÉSZ. Ez a mértékegység is magyarul érthető mint jó néhány ilyen."
Ez is lehet jó megfejtés, viszont nem lehet elvetni az ar-asz bontást sem, hiszen az -asz végződés meglehetősen gyakori: válasz, vigasz, rakasz, tapasz, támasz, terasz, horpasz, csupasz...
Bármelyiket is választjuk a kettő közül, meg kell tudni magyarázni az R hang jelenlétének okát, s ez nem megy másképp, csak akkor, ha megtaláljuk a hang jelentését mindkét változatban.
Mert mindkettőben ott kell lennie, erre mérget lehet venni... Nos, a mérés - ez esetben mint cselekvés, történés - máris adja a választ. Itt nyilván nem az R hang erő jelentése az irányadó, hanem az inkább eredetinek mondható folyamatos cselekvés jelentése domborodik ki, mint a peReg, foRog, súRol, piRul/piRos szavakban. Több, mint valószínű, hogy ez volt az eredeti jelentése, ami egyben hangutánzó is: egyszerűen RRRR, ami a beRRRRReg szavunkban is megtalálható. Ez az R hang volt az első 'szó', amit őseink valaminek, történetesen az ilyen hangot kiadó történésre, annak azonosítására használtak, s amit később más önálló jelentésű hangokkal kombinálva már más jelenségre is tudtak alkalmazni. (ár, ír, úr, er(ő), er(ed), stb...) Természetesen itt már a mozgáshoz szükséges erő-jelentés is megjelenik, mert ami árad az erőt fejt ki, aki uralkodik szintén erővel teszi, és, ha valamit csinálunk ahhoz is erő kell... Ugyanakkor minden közös a folyamatos mozgás mint alapjelenség.
"A dugóban ARASZoló járművek is RÉSZben haladnak csak, folyton meg-megállnak közben. A RASSZok is RÉSZEK, emberek X RÉSZEI ! "
Ez Ok, de mit keres ott az R hang? Tehát nem elégséges csak a 'rész' gyökkel foglalkozni, mert azt is meg kell tudni magyarázni, miért azokból a hangokból áll a gyök, amikből áll. Ui. pont az a lényeg, hogy egy kerek egészet, a gyökök/szavak fejlődéstörténetét tudjunk felvázolni a kezdetektől fogva.
A nyelvészek még nem jutottak el ennek felismeréséig, el vannak foglalva saját kis légváraik foltozgatásával...
"Ne feledjük, hogy az an(y)-ag is égi-isteni eredetű a régiek szerint, hiszen teremtett"
Ahogyan a világon MINDEN eme nézet alapján. Azaz ez nem indokolna a nyelvben egy külön megjelölést hogy égi eredetű vagy sem, hiszen a komplett világmindenség az a régiek szerint. Ettől még persze ma is elnevezhetnék bármit "égi erő" néven. De inkább azt gyanítom hogy a dolog felfedezésekor már a kialakult ősnyelvi elemek meglehettek, és az ER (AR) erőt kifejező gyökszavát összeilleszthették a már létező ANY(ag) szóval tömörítve.
És még lehet vizsgálni ezen kívül kapcsolatot az ÁR, ÁRU, ÁRON, ARÁNY--ARANY szavak közt is. Hiszen ez mindig is ÉRtékes volt, fizetőeszköz is és ha jó ÁRON ÁR-ÉRték ARÁNYban minőségi ÁRU jutott hozzánk, akkor elégedettek lehetünk és akkor még az ARANYARÁNY fogalma is beugorhat esetleg.
Aki nem számol a gyökök/ toldalékok önálló jelentésével, az sose fogja érteni az ősmag(yar) nyelvet. Illetve a hangvázak szerepe is ugyanolyan fontos lehet, mert mondjuk egy SZ_R vagy S_R mögött ott a felismerhető információ, csak észre kell venni azt.
Ami nem mindig könnyű, az a szó helyes bontása, nem mindig az elsőre a dolog aminek látszik. Ugye most ezt az ER(ő) dologról beszéltünk, ami az R előtt másik magánhangzó is lehet, például AR is éppen, csav-AR(ó) végén ugyanaz a dolog van csak itt AR, vagy a ved-ER és a vöd-ÖR esetén ez ÖR, de ugyanaz a dolog. Ez tiszta sor. Viszont könnyű elnézni mondjuk egy ilyet:
ARASZ ----- és ez nem AR+ ASZ pedig adná magát. Az etimológiai szövevényes finnugor eredeztetése nem lehet oké, mindjárt értjük is ezt könnyen magyarul. Az ARASZ = A RÉSZ ---- és teljesen stimmel is, kicsit más külsőben feltűnve. Ez a két ujjunk közötti RÉSZ. Ez a mértékegység is magyarul érthető mint jó néhány ilyen
A dugóban ARASZoló járművek is RÉSZben haladnak csak, folyton meg-megállnak közben. A RASSZok is RÉSZEK, emberek X RÉSZEI ! De a RASZta hajúnak is RÉSZekre van osztva a sérója. Az etimológiai szótárkészítőknek még az se tűnik fel hogy a RÉSZEG szónak is a RÉSZEKhez van köze hiszen így mozog a civil, RÉSZEG mozgása RÉSZEK-ben történhet. De még kósza felvetés szintjén sem jutnak ide el.
De a RESZEL szónál is totálgáz van, pedig csak eddig kéne kilogikázniuk: mit tesz aki RESZEL?... RÉSZekre bont valamit. Azaz RÉSZEL.))... Gyökfordítással már sokszorosító értelmű lesz: SZEREL...
"Az AR-ANY szót én úgy fordítanám le hosszabb magyarra hogy ER-ős ANY-ag . Az egyik legsűrűbb anyag a természetben, így ez teljesen passzol is rá."
Ne feledjük, hogy az an(y)-ag is égi-isteni eredetű a régiek szerint, hiszen teremtett... A szavak, hangok jelentésénél mindig a lehető legősibb változatot kell figyelembe venni, mert későbbiekben is csak ez a jelentés maradt meg.
Ez az ősgyök, vagy inkább csak hang fényesen cáfolja azt a ma elterjedt nézetet miszerint nincsen önálló jelentésük a gyököknek, toldalékoknak.
Az er-ély szónak is csak az R hang adja a cselekvésben/történésben megnyilvánuló erő jelentést ahogyan az áR, éR, őR, úR, stb gyökökben, illetve a fish-eR schneid-eR, trén-eR, éb-eR,
med-eR, ved-eR, ped-eR, heng-eR, stb. toldalékokban látható.
Igen, már maga az ER-Ő szó is egy toldalékolt dolog lehet, már egy bővített történet. Ez az ER a legtömörebb valódi szótó/gyök amely leginkább úgy jellemezhető hogy egy magánhangzó + egy R hang összeépítéséből adja át a maga lényegét, ebben a sorrendben. Leggyakrabban ER formában találjuk meg.
Körülírva valaminek a megindulását jelenti, az eredését, az erővel történő folyamat/mozgás megkezdődését vagy annak folyamatát, ha lehet így mondani. Tömören ER , és máris mennyivel rövidebb így .)) Ami megmutatja magát más formákban is, jó észrevétel hogy más magánhangzóval az R előtt is működni látszik a dolog. ERED és ÁRAD, valójában nincs is köztük nagy különbség. Előbb elERED az eső, majd a víz meg ÁRAD aztán, közük van egymáshoz a szavaknak.
Vagy ha úgy mondom hogy ha vizet ERESZT-ünk és ÁRASZT-unk valahová, így is nagyon hasonló dolgokról beszélünk. Vagy ha rejtélyes igen erős gázszag van, akkor érezzük hogy ÁRAD valahonnan, és meg akarjuk tudni honnan ERED. Itt is szinte egyről beszélünk. Legalább is ebben a szövegkörnyezetben.
Az AR-ANY szót én úgy fordítanám le hosszabb magyarra hogy ER-ős ANY-ag . Az egyik legsűrűbb anyag a természetben, így ez teljesen passzol is rá. Meg kizárólag egy bizonyos elegy oldja csak ezt fel. Azaz itt is az ER gyökkel állhatunk szemben a szó elején, csak itt AR formában. Vannak még hasonló mintára készült szavaink, talán a HIG-ANY szó egy megfelelő példa lehet, ez meg lesz a HÍG ANY-ag röviden és tömören, hiszen ez egy szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú anyag. Találó név, kifejezve egyszerűen a lényeg benne.
Az ERCSI kaphatta valóban a nevét (valószínű szerintem is) egy erős és kicsi törzsről vagy személyről akár. Végül is van példa BORSI/BORSA/BARSA néven illetett nemzetségre is, itt is hasonló lehet a névadás gondolatmenete...
És majd elfelejtettem, ezen felül utalhat az ERE-detre..."
És még sok másra is. A gyök az ER szó, ami egy kétbetűs ősgyök és a mozgás kifejezője. A mozgás pedig (átvitt értelemben) erőkifejtéssel jár. Ez a gyök önmagában is előfordul olyan képzőként, ahol valamilyen cselekvést akarunk kifejezni. Különösen a német és angol nyelvben gyakori: Fish-er, (halat fogó) trél-er (valamit szállító) trén-er, (mozgásra ösztönző) puffer, (felhalmozó) bauer (földművelő)... De a magyarban is sokszor találkozunk ezzel a képzővel: Csber, veder, ember, éber, peder, meder, henger, inger, ismer, kever, hever, seper...
Az Ercsi helységnév is valószínűleg ennek a gyöknek a kicsinyítő képzővel ellátott változata.
És igen, az EREdet szóval rokon az "a" hangos változat a "har", aminek a jelentése magas, felfelé törő, így mindkettő a HER-e szavunkkal is rokon, hiszen igen jellemző férfi tulajdonság a cselekvés, a felfelé törekvés (dominancia megszerzése).
Könnyen lehet, hogy az ARANy szó is ezt a jelentést őrz: (h)ar-an(y) Ugye, az "an" éki, isteni jelentésű, így összeolvasva a kettőt égbe törő, vagy isteni erőt jelenthet. És bizony az arany az istenek féme...
Mindent összevetve az R hang adja ennek az ősi gyöknek a jelentést, mert bármilyen más magánhangzóval kapcsoljuk össze, az eredeti jelentése semmit nem változik, minden vele alkotott szóban megtalálható: ár-ad, er-ed, el-ér, ér-ez, ír, or-oz, őr-iz, úr, (z)űr...
Érdekességképp átveszem ezeket, ha úgy van időm, írom is őket. De máris találtam egy figyelemreméltó dolgot. Ez a KÉS dolog. A görög voltaképpen a magyarban is használt MACHETE (bozótvágó) hangalakot használja. Azaz felismerhetően ebből építkezett. Ez így nem magyar, mert az eredeti hangalak valahol valakinél már durván eltorzult. De az eredeti szó itt is számomra minden kétséget kizáróan magyar szó lesz.
Nézzük hogy írják le ezt a dolgot : " A machete a spanyol macho szó kicsinyítőképzős alakja, melynek forrása a latin MARCULU(M) am. "kis kalapács" . "------ írják ezt...
Amennyiben a fenti idézetes történet igaz (most nem jártam utána), akkor a MARCALU mögött a MARKOL szavunkat ismerhetjük fel. És logikus, hiszen kézi szerszámokról beszélünk, amit markolva fogunk meg...
No, akkor minden egyes s-re végződő magyar szóra remélhetőleg találni fogsz azt tartalmazó görög szót, lévén a görögben a hímnemű főnevek s-re (-> sz*) végződnek, s ilyen azért nem kevés van. :)
Ebben amúgy lehet valami, gondoljunk csak a HERceg szóra, az is ebből születhetett meg. Ők is amolyan "úriemberek". Nyilván ez az átvitt értelmezés lehet a későbbi, és a hím jelentése lehet ősi. És nem a testrészről nevezték meg a hímet, hanem inkább fordítva. És a testrész szóban az ERE az utalhat az erőre...
Még egyszer hangsúlyozom: lényegtelen hogy a latin és a görög szavak mennyire vannak a tesztoszteron szóban benne, (csak részben amúgy) mivel a latin szóban már ott a magyarul érthető TEST, illetve a görög STEREÓS szóban meg már ott a magyarul érthető ERŐS szó. Ergo ez a körülmény a lényegen nem változtat.
Az mindenesetre érdekes hogy még maga a latin és társnyelvei sem TESTIS hangalakkal kezdi meg a szót, konkrétan így ez nem szerepel. A TEST szóig oké, az tényleg benne...
"Sok és sok ezer évre visszamenőleg források hiányában közvetetten tudunk igazolni. Honnan a picsából tudjam hogy mire gondoltak a germánok, mikor X és Y szavunkat épp átvették teszem azt lehet épp 3000 évvel ezelőtt akár. Ezt már nehezen fogjuk megtudni ma. Én csak írtam egy lehetséges alternatívát, ami akár el is képzelhető. De nem is ez a fő,..."
Sok és sok ezer évre visszamenőleg források hiányában közvetetten tudunk igazolni. Honnan a picsából tudjam hogy mire gondoltak a germánok, mikor X és Y szavunkat épp átvették teszem azt lehet épp 3000 évvel ezelőtt akár. Ezt már nehezen fogjuk megtudni ma. Én csak írtam egy lehetséges alternatívát, ami akár el is képzelhető. De nem is ez a fő, az a fő hogy észrevenni a kapcsolatot a HERE szó és jó néhány nyelv FÉRFI/ÚR szava közt. Leginkább a germán nyelvekben látszódik meg. És lehet kapcsolat, mert a méhek hímjét is here szóval nevezzük meg. Tehát hím jelentése van. Ők meg épp ebből csináltaak urat. Ennyi véletlen még a totóban sincsen.))...
Túl sok mindent gyanítasz. Túl sok a feltételezés. Minden olyan szórványos és rendszertelen nálad. A szavak átvétele nem olyan véletlenszerűen történik, ahogy elképzeled. Gyermeteg feltételezés, amit vázolsz.
"most képzeld el ezt párszor hallja egy germán, aki nem tudja a szó hátterét, csak simán azt hiheti hogy egész egyszerűen így hívjuk a férfi embert."
És ez az "egy germán" hallván ezt a különös és fülbemászó HERE szót, hogyan tudta elterjeszteni a különféle germán és finn nyelvterületeken" Gondolj bele! Generációnk közvetlen tapasztalata, ahogy elképesztő mértékben áramlanak nyelvünkbe az idegen (többnyire angol) szavak. Ezek egyike sem úgy honosodott, ahogy te naivul elképzeled. Hogy egy utazgatni szerető magyarnak megtetszenek olyan szavak, mint popkorn, brék, repp, cset, imél, cédé, stb., majd hazajőve elterjesztette ezeket. Ezek a tömeges átvételek markáns kulturális hatások (pld. digitális forradalom) velejárói. Korunk ismeretében logikusan megokolható, megérthető következmények ezek, ahogy a történelem során bekövetkezett korábbi átvétek is.
A Laqueur sztorit már megírtam, az semmit sem jelent hogy "ő van mindenhol megadva"...
Azt is írtam, hogy nem különösebb érv az sem ha a "latin" és "görög" szavakból indulunk ki, mert azok már eleve tartalmazzák a magyar szót, a TEST szót illetve az ERŐ(S) szót. Mert a görög szilárd--- STEREÓS szóban ott van már az ERŐS szó. Ez is micsoda véletlen hogy a szilárd dolog ERŐS.)) Le se tagadható szinte, mert ez is teljesen passzol. Egy dolog még lehet véletlen, de mikor 100 számra EREÓS = ERŐS féle "véletlenekbe" botlunk folyamatosan, akkor az már aligha lesz véletlen.
Nálam a hormon neve sem az, mert a TEST OSZT ERŐ az pontosan ennek a hormonnak a testünkre gyakorolt hatását írja le, vajon miért ezt lehet a hangalakból kiolvasni és miért nem mondjuk a FŰNYÍRÓT?...
A kérdés költői.
A másik írás "here" dolgára : hát nekünk nyilván pejoratív lenne így nevezni embert, de hát van szleng FASZI szavunk is (aztán az is a faszból lett), és köznyelvben ez használatos is az emberre, most képzeld el ezt párszor hallja egy germán, aki nem tudja a szó hátterét, csak simán azt hiheti hogy egész egyszerűen így hívjuk a férfi embert.
Gyanítom hasonlóképp került át hozzájuk ez a HER hangalak, és nekik nem biztos hogy pejoratív volt már a legelején sem...
A testis jelent herét is, van egy Györkösy Alajos-féle latin-magyar szótáram, és a szó második jelentésének here van megadva, csak a gugli fordító ezt nem tudja.
Egyébként a szó más szteroid hormonokhaz hasonlóan lett elnevezve: pl: koleszterin (epe és sztereosz, szterol, szterin). Tehát nem véletlenül képezte Laqueur ezt a szót (mindenhol ő van megadva kitalálóként). Mindezért egyértelműen elfogadható a hivatalos magyarázat. Az, hogy furfangos magyar elmék ebbe belecsavartak volna valami hátsó jelentést is, nevetséges feltételezés, semmilyen bizonyíték nincs rá, másrészt, miért is tettek volna valami olyasmit, amiről senki sem tud (leszámítva néhány lelkes szófejtőt egy eldugott blogon). Mi értelme lett volna ennek a játéknak?
"A TESTIS amúgy latinul TANÚ , a here TESTISCULUS."
Ez igaz.
"A tesztoszteron felfedezése mint írtam, igen erősen magyar szakemberek érdeme."
Valóban jelentős a magyar kutatók szerepe a felfedezésben.
"A TESTISCULUS meg a SZTEREOSZ sincsen a szavakban."
De igen! Persze nem a teljes szavak.
"A magyar szóképző úgy alkothatta meg a TESZTOSZTERON szót, hogy rejtse a magyarul pontosan ráillő értelmet, de a nemzetközi igényeknek is megfeleljen."
Ez pusztán (nevetséges) feltételezés. Különös, hogy téged nem zavar a magyar test szó nemi értelemben semleges jellege. A latin testisculus-al ellentétben nem utal férfira, férfierőre.
"A HERE férfit is jelentett, hiszen a férfiaknak van heréjük. De a méheknél is ez a here. Több nyelvben ma is ebből a HERE hangalakból van a ma már inkább ÚR- ként fordított szó : fríz HEARE, finn HERRA, afrikaans pont a HERE szót használja, holland HEER, német HERR, vagy ugye budiajtókon többes számban így szerepel, HERREN... Itt minden magyarul érthetően zajlik, csak észre kell venni azt ami előttünk van."
Példáid általában valóságosak, ellentétben a hozzájuk kapcsolódó feltételezéseiddel. Amúgy az megvan, hogy embereket (férfiakat, nőket) a hozzájuk tartozó nemi szervekkel megnevezni vagy jellemezni rendkívül pejoratív? Nem elegáns.
Nem figyelsz, az írásom végén közöltem hogy feltehetőleg szándékosan van a szó úgy képezve, hogy rejtse a magyar értelmet, ugyanakkor megfeleljen a nemzetközi igényeknek is. Tudatos szóalkotás lehet ez, méghozzá magyar nyelven (is) értő emberektől. A tesztoszteron felfedezése mint írtam, igen erősen magyar szakemberek érdeme.
Azt meg már korábban írtam, hogy felesleges a hivatalos kamumagyarázatokat idézgetni, mert én ezeket jól ismerem, ennek tudatában írom le azt amit. De egyébként itt sem stimmel az egészen.
A TESZTOSZTERON szó gyakorlatilag az egész világon ugyanolyan hangalak, legfeljebb a szó végére valaki I-t tesz, és legfeljebb ilyen apróságokban térhet el. A TESTISCULUS meg a SZTEREOSZ sincsen a szavakban. Még a latin és görög szavakban sem. A TESTIS amúgy latinul TANÚ , a here TESTISCULUS. Más latin népek is így mondják nagyjából, olasz TESTICOLO, spanyol TESTÍCULO, portugál szintén így mondja.
Ilyen nincs a szóban, de még TESTIS sincs, mert TEST van a szóban.! A többi már csak oda van képzelve, meg belemagyarázva. Egyébként a latin here TESTICULUS már eleve a magyar TEST szót hordozza ! A görög SZILÁRD---SZTEREOSZ meg már eleve hordja a magyar ERŐS szót mert még ki is olvashatjuk a görög hangalakból, szóval az sem volna különösebb érv, hogy ezekből van összerakva. Ja már eleve magyar képzésű szavakból.)) Mert az aligha vitás hogy a szilárd dolgok másképpen mondva ERŐS dolgok, hát ez van a görögben már eleve benne ! A SZTEROid szó közepén is ott bújkál az ERŐ szavunk csak észre kell venni. A here meg egy TESTrész, a latin is rájött erre valahogy.))
A HERE férfit is jelentett, hiszen a férfiaknak van heréjük. De a méheknél is ez a here. Több nyelvben ma is ebből a HERE hangalakból van a ma már inkább ÚR- ként fordított szó : fríz HEARE, finn HERRA, afrikaans pont a HERE szót használja, holland HEER, német HERR, vagy ugye budiajtókon többes számban így szerepel, HERREN... Itt minden magyarul érthetően zajlik, csak észre kell venni azt ami előttünk van.
A magyar szóképző úgy alkothatta meg a TESZTOSZTERON szót, hogy rejtse a magyarul pontosan ráillő értelmet, de a nemzetközi igényeknek is megfeleljen. Magukat a magyar kutatókat lenne jó megkérdezni erről, amennyiben ez a módunkban állna, mivel jó eséllyel az ő közreműködésükkel nevezték ezt meg...
tesztoszteron – ‘a herék termelte férfi nemi hormon’.Orvosi szakszó a latin testis (‘here’) és a görög sztereosz (‘szilárd’) elemekből; az utóbbi a telítetlen alkoholok, a szteroidok megnevezésében szerepel, ezek szilárd molekuláris vázával kapcsolatosan
Hát akkor nem csodálom hogy ilyen "messzire" jutottál a témában.)) Számítottam rá hogy valaki előhúzhatja ezt az "ütőkártyát". Pedig az aduász még a talonban van lehet.
Akkor nézzük ezt a tesztoszteron kutatást, hogy is volt valójában: Az említett Ernst Laquer többek közt valóban kutatta ezt is, de koránt sem egyedül tette meg ezt. Vállalattulajdonosként ő volt a "legnagyobb" név talán a bandában, és emiatt kötik a felfedezést csak hozzá. Valójában elévülhetetlen érdemei vannak a tesztoszteron kutatásban az akkori legjobb magyar szakembereknek !
Egy bizonyos Freud János a korának egyik legjobb farmakológusa volt, illetve Dávid Károly Gyula meg korának egyik legjobb kémikusa volt. Utóbbi kutató nevéhez fűződik a tesztoszteron izolálása és a szerkezeti képletének igazolása amit ma is az elfogadottnak tartanak. Hollandiában előadás keretében mutatta be. A kristályos tesztoszteront először állította elő.
Ernst Laquer együtt kutatott a magyar szakemberekkel, ő maga is többször járt Magyarországon. Illetve a magyar kutatók meg jártak Hollandiába. Talán még Laquer is beszélt magyarul, bár erről nincsen információm. De a magyar tesztoszteronkutatók bizonyosan tudtak magyar nyelven.))
Azaz a fentebb közölt események fényében még inkább biztosabbak lehetünk benne, hogy a TESZTOSZTERON (TEST-re OSZT-ott ERŐ) szó magyar nyelven született meg.
És amúgy zseniális a szó képzése, mert úgy rejti teljesen a magyar rá jellemző és találó értelmet, hogy egyúttal nemzetközi szónak is megfeleljen...
Ahogy Juvenalis mondaná, nehéz szatírát nem írni. Nehéz a szabadasszociáidon nem gúnyolódni, és nem azért, mert rossz, hogy ilyen játékos fantáziád van, hanem mert komolyan elhiszed. Pl. megfejtetted a tesztoszteron szót a magyar nyelvből, holott 2 perc alatt ki lehet guglizni, hogy egy Ernst Laqueur nevű zsidó származású német nevezte el 1935-ben.
Igen ám, de ennek az ógörög "KHRIÖ" dolognak még semmi köze Krisztushoz. Hiszed vagy sem, ez még csak a KÖR szót jelenti. Ugye az általad idézett felsorolások közt csak 3. helyen van a szertartás keretében végzett felkenés. A fő értelme itt még az olíva egészségügyi és kozmetikai felhasználása lehetett. És hogy miért KÖR?... Azért mert az olívaolajat KÖRKÖRÖS mozdulatokkal kell a bőrbe juttatni. Ma is így írják , utána lehet nézni. A KÖR ősi szó még olyan korokból (a KOROK is KÖRÖK, csillagászat okán) amelyekről ne is nagyon keressünk leírásokat.
A KER-ESZT szóban is ott a KÖR, mivel ez egy KÖR-OSZTÓ dolog. Ősi szimbólumokon még messze időszámításunk előtt is jellemző hogy a kereszt egy körben van feltüntetve...
