Én szeretem a sört. Nyáron. Egész nap kóválygok utcán, erdőben, stb, -ezután nincs az a pohár bor, ami akkora örömöt tudna okozni, mint 2-3-4 korsó sör. Ma már némi különbséget is teszek a pilzeni, a láger-típusú sörök között, ma már észreveszem a különbséget az árpa, vagy inkább komló alapú italok között, sőt már a bizonyos nyáresti hangulatokhoz is hozzárendelném az épp aktuális sörfajtát - ha nálunk ennek nem inkább tömegtermeléses 'bukéja' lenne. És inkább a csapolt sört szeretem. Kemény habbal, kissé savanykásan, szép, érett mézsárga színnel, vagy kesernyés barna sörrel - de ez sem kialakult szokás nálunk. Figyelem a tájegységek sör-alapjául szolgáló víz-minőségét, de ez Magyarország - és kicsit minden másként alakul e téren.
De a bor - az más. Ne haragudjon meg érte senki, de én azért nemesebb italnak tartom. Mert míg a sört főzik és egyéb módon - kissé pancsolás-szerűen készítik, addig a JÓ BOR maga kiforrja a saját ízét, mi csak segítjük a gátló körülményeket elhárítani. És azt az iz-illat változatosságot, amit ugyanaz a fajta szőlő produkál esős, napos nyáron-őszön, függve a tájolástól is, meg a pince - ami csakis kőpince, vagy tufába vájt pince, maximum kis téglafallal kibélelve lehet - meg a pince helyezetétől. Hol vannak a szellőzőnyílások, mennyire egyenletes a hőmérséklete, mit tárolnak még ott (maximum almát lehet) - ez mind-mind befolyásolja a jó bort.
Ezért a bor három évszakos - a negyedik (a nyár) inkább a söré. A bor ilyenkor még csak szőlő alakban érik.
De előtte még... Nekem tulajdonképpen mindegy, hogy kimitisz. (Sörügyben még mindig nem vagyok ám meggyőzve. Inkább azt gondolom, hogy a sörözéshez és a borozáshoz is kapcsolódik egy-egy hangulat. Nálam borozáshoz terített asztal, támlás székek, egyenes derekak és jól öltözött urak/hölgyek kapcsolódnak képileg. Szóval kicsit távolságtartó, pózszerű hangulat, ezért aztán az ilyen körülmények között születő írásokat is olyan válogatottnak, szűrtnek, ünnepélyesnek gondolom. A sörözéshez pedig vaskoslábú fapadok és asztalok, könyöklő, közvetlen, esetleg vihorászó emberek, de mindenképppen spontánabb és őszintébb légkör. Az ilyen körülmények között születő írásokat pedig éppen a hozzáképzelt hangulat miatt talán igazabbnak is képzelem. Persze utólag mit tudni azt, hogy ki mit ivott, mindegy is.)
Visszatérve a véleményekre.. Szerintem az értékelő személye (a mögötte lévő tudással, tapasztalattal és empátiával együtt) a fontos. Szerintem egy akárkitől a negatív kritika is ugyanolyan "veszélyes", mint az alaptalan magasztalás. Hm?
Nekem a filmben a legszebb jelenet az volt, mikor a Hölgy felmászott a kémény tetejére, és onnan nézte a világot - miközben Pepík mondta-mondta a maga szerepét. Hrusynski is jó volt, de a Pepík - csak a színész nevére nem emlékszem.
De nem szeretném félbevágni a gondolatsort.
Nyár: nálam a sörök világa, még ha nem is értek hozzá(juk). De iszom...
Szóval Magda Vasaryova a maga Maria Schneidere? A rajongásával biztosan nem maradt egyedül, annyira népszerű színésznő volt, hogy 1999-ben még köztársasági elnöknek is jelölték Szlovákiában. (Most nagykövet és még mindig gyönyörű.) Éjjel megnéztük újra a Capricciot, ha már így szóba került. És most továbbra is a sör védelmében idéznék egy reklámszlogent, amit a lelkes sörgyári gondnok férj ötölt ki az új termékükhöz: "Aki iszik, meghal. Aki nem iszik, az is. De aki a mi májusi ászok sörünket issza, annak nincs kedve meghalni!"
:)
(akit érdekel a Maria Schneideres írás, az kattintson ide: http://www.ub.infohost.ru/?p=129 a lap alján pedig keresse ezt: Garaczi László: Hogyan teljesült életem leghőbb vágya?)
Irodalmárhoz precízebb szöveg illik: 'én sem dúskálódom az anyagiakban' talán jobb; vagy még jobb 'én sem dúskálok az anyagiakban'.... Eh, magyarul: szegény vagyok... (de a jó bort szeretem).
Én sem dúskálódom az anyagiakkal, de szerencsére elég jó borász-iserettségem van, ki napokat tudna mesélni a borokról (kóstoltatás közben). Képzeld: nemes-penészes pincefal a Balaton-felvidéken, s már negyedik órája ülünk-állunk a hordók között, s kóstolgatjuk először az egyéves friss száraz bort, majd befejezzük a 32 éves, penészes üvegű Traminival (saját eltevése, piaci érték 30 ezer körül...); közben azt a jégbort isszuk, melyet hat éve palackozott, de ezalatt vagy 10-féle bort iddogálsz. Persze, nem rugunk be, hisz a jó bortól - melyet csak kortyonkét szabad inni, s közben eszegetni - a pincében nem lehet berúgni.
Azt majd kint, a szabad ég alatt érezzük...
Ez még azt az embert is megfogja, aki egyébként abszolút absztinens. Ha más nem, a látvány - és ahogy kerekedik a jókedv, szélesedik és őszintébbé válik a mosoly, szépül a világ, s tágul a jó barátok köre...
Én köszönöm. Legközelebbi visszautasított cikkemben ígérem rátérek majd a"kicsoda", "mikor", "mennyi" kérdésekre adandó válaszokra is, aztán ki tudja hová fejlődöm, talán bonyolultabb kérdésekre is választ adhatok, pl.
"Hol volt az a töpörödött melaszszínű vénember, akit én Poppának hívtam, amikor bedöglött a ringlispíl?"
(Aki tudja, hogy ez hol szerepelt, az szóljon!)
Természetesen, az összes Hrabal könyvet sör ihlethette, és szigorúan nem csak nőknek való. Én például sokáig a Sörgyári Capriccio főszereplőjével voltam úgy, mint a maga adatlapján rövid ideig behivatkozott írásban a 40-es író Maria Schneiderrel.
Emlékszem, amikor az orvos meglátogatta betegágyán, de maga is köhögött, és a legújabb fulgurációs gyógyáramlatokkal gyógyító csodakészüléket ajánlotta neki, amibe beleöntött egy kis üvegcséből valamit, majd bepermetezte a jó doktor orrába. Aztán a doktor tíz percen keresztül föl-alá rohangált kiabálva, kirohant az udvarra, elrohant a söröshordókat görgető munkások mellett, aztán vissza, annyira csípte.
Mikor visszaért, lihegett, megnézte a feliratot, és azt mondta:
-Maga égetni való asszony! Elmulasztotta egy a tíz arányban vízzel elegyíteni!
Köszönöm a szomeliének a felvilágosítást! Sajnos én ennél egyszerűbben válogatok, bevallom, ár alapján. Nyilván ez nem szép, de a 1500-2000 körülieket gondolom már elegendőnek. Persze tévedhetek. És valami zavaros megfontolásból csak magyar borokat veszek, pedig néha szívesen megkóstolnék mást is. Például van olyan ötliteres gyenge olasz asztali bor, nekem az is ízlene szerintem. Köszönöm, hogy iszol az egészségemre.
Prosciutto! (ahogy az olasz mondja, ... amikor arra gondol: sonka)
Jó bor legyen. Zamatos, lehet fiatal, gyöngyöző, mint ifjú leányka, vagy erős, markáns, mint már borostás állú legény. Száraz fehér? Gyönyörű bor. Fehérben talán a legzamatosabbak a balatonfelvidéki (figyelem, nem déli oldal!) borok. Ha nem vagyunk igazi borivók, akkor déli lejtőjű Tramini, Ottonel Muskotály, esetleg Hárslevelű (ez már markánsabb). Ha szárazabb, fűszeresebb bort: akkor nyugati-északi lejtőjű bort: Olaszrizling, vagy mehetünk északabbra: somlói Furmint, vagy még szárazabb: Juhfark... Aki különleges ízű, finom szárazat akar: Kéknyelű...
Mindent csakis ellenőrzött helyről, és jó palackozótól.
Most divat lett a barik-bor. Nem rossz, de néha túlzásba viszik a gyümölcs-ízt, és ez már néha gyanús. "Magyar ember nem barikol..." mondanák a régi borászok. Egyébként is: a barikolás során rengeteg hordó megy veszendőbe (vele a fa is), mert 3 év után kidobják a hordót.
Móri borok: újra finom lett az Ezerjó, nagyon szép savakkal. Ha északi lejtős, akkor savasabb.
Vörös borok: ha jól készítik, szinte csalhatatlan ízük, aromájuk van. De itt is lehet csalni... kis bodza, vagy más színezék (kékes marad a pohát fala...) akkor gyanús.
Magam a száraz vöröseket kedvelem: szekszárdiból szinte mindent, villányinál csak a szárazat. Balaton-felvidéken kezd terjeszkedni a Kékfrankos. Egy 22 mustfokkal szüretelt, 4-5 napig héján hagyott kékfrankos olyan, mint a legjobb erőben lévő férfi. De olyan vad is tud lenni...
Portugál, chillei borok maradjanak ott ahol vannak. Vagy rendkívül erős zamatúak, vagy ihatatlanul édesek. nem az igazi (5-6 ezer Ft-os palackár ellenére sem).
Arcképekhez: női, finom: lágyabb Chardonnay, esetleg száraz Szürkebarát, vagy Tramini való. Férfi arckép: ha fiatal, akkor friss, zamatos bor: Kéknyelű, Juhfark, Olaszrizling.
Szoc.fotó: markáns fehér, vagy vörös bor: száraz Kékfrankos, esetleg jó száraz Oportó. Etnikai jellegű: nehéz száraz vörös bor.
Tájkép: tavaszi: lásd női fotók, esetleg idősebb Kéknyelű. Nyári képek: friss Sillerek, rosék.
Őszi: zaatos zempléni borok: Furmint, Hárslevelű, Ófurmint, vagy 8-10 éves balatoni borok.
Ha sötétebb, ködös ősz: idős borok, akár tokajiak, muskotályosok. Jöhetnek az aszúk is.
Téli tájkép: finom, idős, elmélkedésre való borok: aszúk, szamorodnik, vagy villányi Kékoportó.
Sport-fotók: friss, virgonc borok valók: Cserszegi, Juhfark, Ezerjó, Olasz
tehát, csak meg kell keresni a bort. Száraz borok: pincehideg, 10-12 fokosan. Édesebb borok: 12-14 fokon. Vörös borok: szárazak 12-14 fokon, édesebbek 14-16 fokon is jók. És csakis ellenőrzött, jó helyről vegyünk. Nem mindig a név számít (ittam én már híres-neves Bikavért 3 évesen - és pimpósan...)
Tartani a bort csakis úgy lehet, hogy a dugót fedje a bor (vízszintesen pld. De csak akkor, ha jó a dugó!
És most megyek, és iszom egyet az egézségedre, kedves Marquez ezredes!
A vörösbor társ, akivel meg lehet beszélni az élményt, nem szalad el, hanem megtelepszik és véleményt formál. A fehérbor ellenben egy tétova kacajjal etűnik, csak egy bizonytalan érzést hagy maga után. Legalábbis ahogy az én palackaimon végignézek :)
Rosszul. A nick az itt van, a Száz év magányban Aureliano Buendía ezredes van, aki Macondóban született, és ott is halt meg, pisálás közben, az évszázados tölgy oldalához támasztott fejjel.
Mindent megengedek. Bárki tegezhet, barátaimmal magázódom.
A boroknak nem vagyok szakértője, de azért a leírtakkal vitába szállnék. Ne tessék asztali fehérre gondolni, illetve miért is ne, hiszen annak is megvan a hangulata, de mégis, inkább valami távolságtartó, hűvös italra gondoltam, ami segít nem elmerülni végleg saját mélységes mély gondolatainkban, hanem felszínre hozza az idegen ízeket, kicsit úgy, mint egy halvány képen az utómunka, derítés, mittudomén.
Ehhez képest a vörös túl súlyos, ő maga az íz, nem enged koncentrálni a feladatra, más ízek felderítésére.
A sörben talán egyet tudunk érteni, de egyes képeknél azért esetleg indokoltnak tűnhet (pl. groteszk, vagy kelet-európai abszurd).
Köszönöm mindenkinek az eddigi véleményeket. Kicsit hiányoltam a negatív hozzáállást, jól esett volna valakivel vitázni egy kicsit, már csak a magam meggyőzése végett is. A száraz fehérről azért mindjárt bontok egy kis vitát.
Akkor rövidebben: engedjük, hogy a kép lényege belénk hatoljon, elkeveredjen velünk, aztán osszuk meg az élményt másokkal. Vesszenek a hosszú szövegek!
