„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
Ha azt mondják Istenről, hogy dús szakálla van, ősz hajú, öreg és botladozva jár, akkor az bizony mese. Ugyanis valószínűleg nem visel szakállat. De nem is borotvált az arca. Ja, és hímvesszője sincs, pedig a káromkodás során azt említeni szokták.
Hogyne lenne. Veres színű, és fekete a segge. Vagy fekete és veres seggű. Van farka, annak végén bojt van. Patája van, úgy, mint a párosujjú patás állatoknak (kecske, juh, szarvasmarha). Szarva is van, de ez a muflonhoz hasonlító, csavart szarv. Szarv, és nem aggancs.
Véleményed szerint a keresztény hitnek az a lényege hogy az ember meselényekkel (kentaur, szeráf, manó, angyal, shrek, ördög, pegazus, sárkány) foglalatoskodjon?
A keresztény hitnek nem az a lényege hogy az ember bárminemű meselényekkel (kentaur, szeráf, manó, angyal, shrek, ördög, pegazus, sárkány) foglalatoskodjon.
Sőt! Alig tudok olyan keresztényről, aki csodalényekkel )kentaur, szeráf, manó, angyal, shrek, ördög, pegazus, sárkány) foglalatoskodna.
Mára már azért illene felnőni a korunkhoz, és nem fantázia lények kegyeit keresve botorkálni át az életen.
Okés, megértem, vannak a Földnek elmaradott részei, de itt a XXI.sz.-ban, aki mesebeli lények és képtelenségek, lehetetlen dolgok tömkelegét benyalja és elhiszi, ott valami nem kerek!
A nagy baj, hogy ez még tömegesen folyik, még ha csökken is a tendencia, ahogy írtad.
Láttam én is számtalan tévelygést hívőknél. S teljesen felekezetmentesen.
A saját egyházamban is akad ilyen.
Az emberben van egy kiirthatatlan mágikus hit, s ennek nyoma van minden hivatalos tanítás ellenére.
Ma is probléma ez, ezer éve is az volt. Lásd, hiába térítik meg a pogányokat, s magyarázzák nekik mi is a keresztény tanítás, azért ők mégis őrzik a régi dolgokat, keresztényesített alakban, mert azok valahogy "emberközelibbek".
Az aztékok mai utódai 100 %-ban katolikusok, s mindenki hívő, de meg kell nézni miket művelnek még ma is. Én jártam Mexikóban, a feleségem gyerekként élt is ott évekig, s európai szemmel nézve elég sajátos az a katolicizmus. Ma már nem áldoznak embereket, nem beleznek ki senkit, mert ez nyilván tilos, de a vérhez és a halálhoz való beteges fixáció máig jelen van. A legnagyobb ünnep máig a temetés, a halottak napját jobban ünneplik, mint a húsvétet, s a különféle véres dolgokat nagyra értékelik: pl. úgy térdepelni hosszasan imádkozva, hogy véres legyen a térded, meg hasonlók.
De ugyanez Európában is megvolt. A különféle konstantinápolyi rendelkezésekből lehet tudni, hiszen ezekből látni mi ellen harcoltak. Lásd, körlevél a papoknak, vigyázzanak az ikonokkal, mert egyes hívők titokban port reszerelnek le róluk, abban a hitben, hogy azt elkeverve borban mágikus gyógyulást vagy szerencsét kapnak. Teljesen ellenkezik a tanítással mind az ikonok istenítése, mind a mágia, de mégis csinálták, mert a hivatalos tanítás az túl transzcendens az átlag hívőnek.
De legyen itt, miként vélekedek, még ha nemtetszést is szül!
A topikokban gyakran látom, miféle valóságtól elrugaszkodott ostobasághalmazon eszik a hívők egymást, különösen a fundik, szektások.
Sanszosan, akit te a saját szempontjaid szerint eltökélt hívőnek ítélsz, és simán tökfejnek, őszintén- szólva minden sértő szándék nélkül.
Aki a hívői körökben tiszteletet vív ki magának a beleborultsága okán, az egy olyan embernél, aki nincs a kitalációk hatása alatt, épp ellenkező hatást vált ki.
