A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
„Azt el tudod képzelni, hogy egy kiterjedés nélküli nulla dimenziós pontból egy pillanat alatt egy icike-picike golyócska tágul szét?”
Mi az, hogy el képzelni! Még azt is, hogy ez a golyócska „visszabújik” a kiterjedés nélküli pontba és ezzel befejezte létezését, mint téridő kvantum. De van másik! Méghozzá végtelen sok, amelyek a diszkrét téridő struktúrát alkotják. Minden létező ebből fakad, csak azt nem tudni, hogy véletlenül, vagy tudatosan.:)
Azt nem tudjuk, hogy az egész végtelen térben egyformán növekszik, vagy csak abban a részében, ahol egyszer beindult az infláció. Lehet, hogy több ilyen inflálódott térrész is van. De az is lehet, hogy az infláció általános jelenség, s csak az exponenciálisan táguló egész tér bizonyos részeiben áll le különböző időpontokban.
Egyáltalán nem kell befogadnod. A tér alighanem mindig is végtelen volt, a Nagy Bumm elmélet csak azt mondja, hogy a léptékfaktor növekszik. Azt nem tudjuk, hogy az egész végtelen térben egyformán növekszik, vagy csak abban a részében, ahol egyszer beindult az infláció.
Lehet, hogy több ilyen inflálódott térrész is van.
De az is lehet, hogy az infláció általános jelenség, s csak az exponenciálisan táguló egész tér bizonyos részeiben áll le különböző időpontokban. Ezekben az univerzális inflációból kilépett tartományokban aztán már csak lassuló ütemben folytatódik a tágulás. Mi az egyik ilyen buborékban vagyunk, az különböző buborékok, pedig továbbra is gyorsuló ütemben távolodnak egymástól. A miénkben történetesen pár milliárd éve megint elkezdődött egy egyelőre enyhén gyorsuló tágulás.
De ezek csak lényegtelen spekulációk, az inflációs kozmológia tényleges ismeretei csak egyetlen felfúvódó tartományról szólnak, ami számunkra praktikusan végtelen, mindenesetre sok nagyságrenddel nagyobb, a mindenkori kozmológiai horizontunknál. Ez nem elég neked? És magát az eső pillanatot sem érinti. Nem elég neked a 10-33 -ik szekundum? Mit tipródsz itt az első pillanattal, meg a végtelen térrel?
Amit itt leírtam, az akkor is érvényes, ha belevesszük a modellbe a sötét energiát (vagy lambdát). A térgörbület ebben a modellben is mindaddig növekszik, míg a sötét energia dominánssá nem válik, vagyis a legutóbbi évmilliárdokig. S csak utána, a gyorsuló tágulás korszakában kezd megint csökkenni.
'Ezért aztán arra kell következtetnünk, hogy nagyságrendekkel a jelenlegi horizonton túl eső tartományok is ugyanúgy tágulnak, mint a horizonton belüliek.'
"ŐsrobbanásIsten elmélet egy monista vallási modell. Teremtés deista trükkös elmélete. Ellent mond a logikának és az ok és okozat elvének. Hétköznapi nyelvezettel a 'Semmiből' "Minden" létrejöhet állítással gondok vannak. Az más néven Big Bang elmélet nem logikus, nem tudományos és icike-picike kis adatból von le olyan következtetést, ami baromság. Korunk felelős és értelmes csillagászai, fizikusai és gondolkozói is ellent mondanak ennek az elméletnek és helyette működőképes modelleket igyekeznek a köztudatba illeszteni. Ezek az úgynevezett ciklikus modellek.
A ciklikus modellek esetén is van tágulási szakasz, de attól még nincs egy abszurd kezdet. Kezdetek kezdete. Körforgás és ciklikusság van, ami a világban és a természetben sokkal logikusabb. Az az alapeleme. Nagyon sok ilyen modell létezik és magam is készítettem egy skiccet a leggyakoribb módozatról és én azt találóan MagnaFánk univerzum modellnek neveztem el. Ha úgy nézzük, akkor a MagnaFánk világegyetem segédmodell egy kozmológiai evolúciós fejlődési lépcső. Az ugyan is magába foglalja az eddigi csaláson/lobbitevékenységen alapuló modellt, de közben kijavítja a legfőbb hibáit. Tehát a MagnaFánk ciklikus univerzum modellt nem tekintetem és most sem tekintem valósnak és valóságosnak sem. Csak egy hibajavító lépcső, ami közelebb vihet a valódi és nem átverős tudáshoz.
A MagnaZorb megértési segédmodell már fejlettebb a MagnaFánknál, de ezt már kevesebben is értik meg. Ott már több ilyen be és kiáramlási kürtő van. Az még közelebb áll a valósághoz logikailag a jelenlegi tudásunk szintjén."
"ezt Hawkingtól olvastam, úgyhogy inkább 30, mint 90 éves."
Úgyhogy?
Azért, mert te csak Hawking egyik népszerűsítő könyvében találkoztál vele?
Egy csecsemőnek minden vicc új!
Ezt a modellt Einstein találta ki kilencven éve.
Egyébként pedig az összes itteni szöveged hasonlóan mutatja, mennyire tájékozatlan vagy.
"a kozmológia mai állása szerint 1 pillanat alatt végtelen tér született?"
A kozmológiai nem mond semmit az első pillanatról. Hanem azt tudjuk, hogy a 10-31-ik szekundum környékén az Univerzumnak az a része, amit ma láthatunk (vagyis a mai horizontunkig terjedő tértartománya) kisebb volt mint 10-1 méter, de lehet, hogy csak 10-9 méter, a jelenlegi kozmológiai mérések nem tesznek lehetővé ennél pontosabb meghatározást.
Azt viszont tudjuk, hogy ebben a tartományban az energia eloszlása rendkívül egyenletes volt, a hőmérséklet különbségek nem haladták meg a 3x10-5 K0-ot. Hogyan tudhatott ilyen pontosan kiegyenlítődni ez a tartomány, ilyen rövid idő alatt? Hiszen a kölcsönhatások véges terjedési sebessége (3x108 m/s) ezt legfeljebb 3x10-23 méteres távolságokon (az akkori horizonton) belül tehette volna lehetővé.
Egyrészt ennek a problémának a megoldása céljából vetette fel 1979-ben A.Guth az inflációs felfúvódás elméletét. Ami azt mondja, hogy a 10-31 szekundum előtt egész más volt a tágulás dinamikája, a 10-33 szekundumtól a 10-31 szekundumig egy exponenciálisan gyorsuló, kb. 1026-szoros tágulás történt, vagyis a kérdéses egyenletes energiaeloszlású térrész a 10-33 szekundumnál még csak 10-27 - 10-35 méteres volt. Tehát bőven belül a 10-33 szekundumnál érvényes 3x10-25 méteres horizonton. Volt ideje kiegyenlítődni.
E tartomány nagy része csak az infláció gyorsuló tágulása miatt került az aktuális horizonton kívülre. Ezeket a részeket aztán a későbbi évmilliárdokon keresztül tartó lassuló tágulás során érte utol az idő teltével egyenletesen növekvő aktuális kozmológiai horizont.
De az infláció gyorsuló tágulásának van még egy következménye, mégpedig az, hogy kisimítja a korábban meglévő térgörbületeket. Ennek matematikai okát nem fogom most elmondani, mindenesetre így az infláció megindokolta azt az igen meglepő mérési tapasztalatot is, hogy az Univerzum terének (nem a téridejének) geometriája a legnagyobb léptékekben igen jó közelítéssel görbületlen Euklideszi. Hogyan lehetséges ez, miközben a kisebb léptékekben (galaxishalmazok, galaxisok, bolygórendszerek, stb.) meg nagyon is görbült?
Ha a görbületlenséget az infláció okozta, akkor ebből következik, hogy görbületlennek kell lennie mindazoknak a tartományoknak is, amelyeket az infláció söpört ki a horizonton kívülre, amelyek egy részét még máig se láthatjuk, hanem csak a jövőben térnek vissza a horizonton belülre. Ez a tartomány nagyságrendekkel nagyobb lehet a mai horizontnál, de pontosan nem tudjuk mekkora. Kérdés, hogy ez a görbületlenség tökéletes-e vagy csak közel az?
Egyszerűen kiszámolható, hogy lassuló tágulás során minden térbeli görbültség szükségszerűen növeli önmagát. Így ha az Univerzum ma mégis annyira görbületlen, amennyire tapasztaljuk, akkor az infláció végén még a jelenleginél is sok-sok nagyságrenddel kisebb legyen a görbülete. Ezért aztán a legjobb úgy gondolni rá, mint ami tökéletesen görbületlen, vagyis ha bármilyen távolságig elláthatnánk is, akkor se látnánk a tarkónkat.
Az általános relativitáselmélet szerint pedig a térbeli görbületlenség és a tágulás időbeli dinamikája szorosan összefügg egymással. Ezért aztán arra kell következtetnünk, hogy nagyságrendekkel a jelenlegi horizonton túl eső tartományok is ugyanúgy tágulnak, mint a horizonton belüliek.
