1: Nincs mozgás jelentése az SZ hangnak. Ez egy hang amit hallani lehet. Minden hanggal egyaránt tömegével tudunk sorolni mozgást jelentő szavakat SZ hang nélkül is. Elég igéket írni bármely hanggal, többségében mind mozgással jár.
2: Alkalmi jelentése van egy hangnak, leginkább hangutánzó. Mivel nincs általánosítható jelentése, így minden szóban legfeljebb egyénenként vizsgálható hogy miért X hang az X hang. A T is sokféle lehet, már eleve tárgyrag is egyszerre meg igeképző is, meg a múlt idő jele is, meg ez is ugyanúgy részt vesz hangutánzó szavakban is mint ahogyan bármelyik szavunk.
3: amennyiben az ASZT szóvégnek köze van az "AZ" mutatószóhoz, akkor ennek a valódi hangváza nem SZ_T hanem AZ+ t rag. És akkor nem egy dolog a kettő. Már ez esetben persze.
4: A JÁR, JÁSZ szavak nem a JÓ szóhoz tartozhatnak. Utóbbi szót megint a hangváz segítségével fogjuk megérteni: ugyanis van IHOS és IHÁSZ családnevünk is és ez bizony a JUHÁSZ-t jelenti. És ebből van összehúzva a JÁSZ hangalak. Viszont a JUH szó is a JÓ-ból származhat, utalva az állatok elég kellemes viselkedésére. A JÉG szó jobbról balra toldalékolt lehet, köze van az ÉG szóhoz. És joggal, ez ugyanúgy égési sérüléseket képes okozni.
5: A KEZD és KÉSZ szavak is a KÉZ szóból fejlődhettek ki. A KÉZ KEZD hozzá dolgokhoz. És ha befejezte akkor a KÉZ által elKÉZül/elKÉSZül. Megvan a logikája a dolognak. A KÉZDIvásárhely, meg a BUDAKESZI és hasonló települések sem a véletlen művei.
6: A KÖZÉPSŐ szó nem tartalmazza az ELSŐ szót. De a KÖZB-ÜLSŐ már igen...
A RAGASZ, TAPASZ, REKESZ, KOPASZ szavak még itt főnevek, illetve a kopasz melléknévként is használatos, de főnév is lehet ha azt mondom hogy "forró vizet a kopaszra".
És ezek tárgyeset verzióba épp ugyanilyen hangalakként főnévként is előfordulhatnak :
Hozom a REKESZT. Ha gittelünk, akkor elkérhetjük valakitől a RAGASZ-T . Megbízunk egy feladattal valakit 5 főből, kit bízzunk meg? Szerintem a KOPASZT, ő tudni fogja... Bemegyek a boltba és veszek egy TAPASZT.
Egyébként lehet valóban -ÍT amit mondasz, viszont az Í pusztán segédhang lehet ezen esetekben, a kimondhatóság okán. JAV-ÍT és nem JAVT értelemszerűen.)) De a T önmagában elég ezen esetekben is: FEST, HŰT, FŰ-T, OSZT, SÜ-T, (SÜ a gyök, sü-l is már bővített) és a többi eset. De igazából nagyon sok igeképzőnk van, T, Z, L, K, M , G, stb. egyaránt lehet a szó végén, hogy ez mitől függ épp az jó kérdés...
"Végül, de nem utolsó sorban a hangok hasonulása"
Épp emiatt is vetettem fel hogy ezek az "ASZ és "ESZ" formák erősen hajaznak sokszor a mutatószavainkra. TAPASZ mint TAP(ad) AZ. Egy TAPAZ forma hasonul mindenképpen beszédben...
"Minden fogalombővítés viszonyítás is, ezért a régebbi szavakból alakultak újak."
Pontosan! De a kérdés az, mik voltak az első szavaink? Hogyan nézhettek ezek ki? (Hány, és milyen hangokból álltak?)
"A képzés útja pl. a ragozás, a képzés,"
No, és mik voltak eredetileg a toldalékok? Random módon kitalált hangok? Vagy inkább valamilyen nagyon ősi szókezdemények, amelyek nem nagyon változtak az idő folyamán, hisz akkor rengeteg szóban egyszerre kellett volna változniuk?
Szerintem ezek az egy-két hangú gyökök tekinthetők az első szavaknak.
"A felhozott –aszt, -eszt összetett ragokban a -t nem tárgyrag."
A T hang jelentése erre "feljogosítja". Nézd meg a száll-szállít, mer-merít, jó(jav)-javít és más hasonló szópárokat. Mind valamilyen tárgyra utalnak, arra, amire a cselekvés irányul. Szállni lehet, de szállítani csak valamit lehet, ahogyan meríteni is, és javítani is csak valamit szokás.
Más lapra tartozik az Í hang szerepe, egyáltalán benne volt-e ebben az -aszt, -eszt, -oszt gyökben (toldalékban), vagy sem, és milyen jelentéssel bírt? Ha időközben kiesett, miért esett ki, és miért nem esett ki a többi hasonló toldalékból? (Taszít, nyüszít, feszít, veszít...) Igaz, ezekben a szavakban az Sz hang a szó első gyökéhez tartozik, s az ÍT végződés Sz hang nélkül áll.
De a ragasztani, tapasztani is csak valamiket lehet...
"Nagyon sokféle igeképzőnk van. És te is épp azt szoktad állítani hogy a ragjaink és toldalékainknak is van/lehet eredeti jelentése."
Ezen nem is vitatkozom...
"Akkor meg nem kéne élből lesöpörni az asztalról az ötleteket, mind megér egy vizsgálatot szerintem, így lehet megfejteni a történeteket."
Nem söpörtem le, nem minősítettem, csupán nem értettem egyet az Sz_T váz OSZT jelentésének általánosításával.
"Ami a szó végi -ASZT , --ESZT, OSZT, öSZT formákat illeti én szerintem ezeknek is jelentése van, és ez legalább kétféle dolog. Az egyik az OSZTás értelmét viszi a szóba,"
Épp ezt veséztem ki, hogy nem viszi. Illetve csak az OSZT gyökben van jelen, a többiben nincs!
"a másik meg mintha az AZ szó lenne tárgyraggal együtt AZT formában és a toldalék verziója meg mondjuk ASZt"
Ezért fontos a hangok jelentésének ismerete, mert elkerülhető az ilyen melléfogás.
A "mindaz" s talán az "igaz" szóban valóban az AZ mutatószó található, de a hajaz, vajaz, falaz, nyakaz, díjaz, íjaz, oldalaz, nádaz, stb. szavakban az (a)Z végződés szintén valamilyen mozgásra utal. Jelen esetben a Z hanggal utánzott típusú mozgásokról lehet szó: Zümmög, zizeg, zaj. Ugye, a MOZ-gat gyökben is ott a Z hang...
Már írtam, hogy az R hang is egyfajta mozgásnak a hangja, s az L hang is: inal, gázol, búbol, súrol, sorol...
A K hanggal a kopogó hangot másolták, míg a Cs-vel a víz csurgó, csobogó, vagy a tárgyak csapódó hangját, P-vel a pergő hangot, G-vel a gördülőt, T-vel a föld tompa hangját, S-sel a súrlódó, Sz-szel a sziszegő hangot adó tárgyakat azonosították stb.....
Teljesen természetes, hogy a hangok a mozgások kísérő jelensége, és az is, hogy a különböző (mozgó) dolgok különböző hangot adnak ki, ezért volt alkalmas a hangutánzás (mint a tárgy mozgása által keltett hang) a tárgyak, tárgycsoportok beazonosítására, ma úgy mondanánk: megnevezésére.
Ezért nem meglepő, hogy ezek a hangok hovatovább mozgások kifejezői, tehát mozgást fejeznek ki. (Azt a mozgást, az tárgyat jelentik, ami kiadta azt.)
"Mivel a legtöbb cselekvés, történés eleve mozgással jár, így ezt könnyű abszolválni. Ha K-val sorolom az igéket ugyanez lesz. Ha F, CS, D-vel soroljuk, akkor is mozgás lesz a legtöbb ige..."
Csak éppen az nem mindegy, milyen mozgást (tárgyakat) jelölnek az egyes hangok.
Mert, ugye, a kertel, gördül, pereg, forog, kopog, ropog, csiszol, topog, csurog, csap, száll, szuszog, zúz, zúg, st6b szavakban mindben egyértelműen jelen van a mozgás, de különböző dolgokra vonatkoznak, nem szinonimái a szavak egymásnak.
A nyelvi építkezés logikája pedig az, hogy ezekből a kezdeti építőkockákból rakja össze a gyököket, gyökökből a szavakat, szavakból az összetett szavakat.
A nyelv, kialakulásától kettős szorításban fejlődött, fejlődik. Egyrészt állandóságra törekedett, hogy érthető legyen. Ugyanakkor fejlődnie is kellett, a fogalmak bővülése megkövetelte az új szavakat. Minden fogalombővítés viszonyítás is, ezért a régebbi szavakból alakultak újak.
A képzés útja pl. a ragozás, a képzés, vagy a már meglévő szavakban előforduló hangok megváltoztatása.
Ez lehet szándékos, vagy a véletlenszerűen torzult változatok elfogadása. Pl. kisgyerekek, fogatlanok, selypítők, pöszögők, stb. szavai. A gyors beszéd, a hadarás is segített ebben, hangelhagyások formájában. Végül, de nem utolsósorban a hangok hasonulása, ami a szóösszetételekben és a toldalékolások alkalmával fordulnak elő.
A felhozott –aszt, -eszt összetett ragokban a -t nem tárgyrag.
A mi-t? Kérdésre nem ad választ.
Az -ít ragról van szó.
Ragasz-ít > ragaszt
Tapasz.-ít > tapaszt
Rekesz-ít > rekeszt
Kopasz-ít > koppaszt
Stb.
Úgy fest, hogy kialakulása és bevett szokássá válása önálló raggá tette.
"Ha az érintett szó ige és --ASZT és --ESZT a vége, akkor a szó végi T az tárgyrag. Ahogyan az AZ és EZ szóra is pontosan ugyanez a T kerül rá mikor AZ-T és EZ-T írjuk le."
Ez semmit nem von el az Sz hang (mozgás) jelentéséből, legföljebb annyit tesz hozzá, hogy egy tárgyra vonatkoztatja a végződést (az Sz hangot).
"Túlgondolni sem érdemes szerintem ezt a "hang jelentést"."
A fenti példa azt mutatja, hogy enélkül elég nehéz értelmezni a gyökök jelentéseit.
Pl. ebben az esetben milyen hangvázra gondolsz, ha nem Sz-T-re? Gondolom csak Sz-re, hiszen a T-t már külön megmagyaráztad. És akkor az Sz-nek milyen jelentést adsz?
"Azt mondom hogy JÓ. De viszont ez JA is , mert ha JA-vul valami, akkor is ugyanarról a JÓ szóról beszélünk. De máris két formában van."
A fenti példád meg az ellenkezőjét mutatja... Mert szerinted az -aSZT, -eSZT nem azonos az -oSZT-tal, hiába azonos a hangvázuk.
"Mert a JÁ-ték szóban is a JÓ van,"
Mi van a jár, jámbor, jász, jászol JÁ gyökében? Vagy a JÉ, JÉG, JÉRce gyökeiben?
"Ez szó ESZ formában és KÉZ így gyorsan csak 5 formában van írva, de lehet találnék még párat ha elidőznék ezen."
Hol van a "kéz" jelentés a kezdet, kész gyökökben?
"Az ITT és OTT fogalma. Szerintem ez később vált szét közelebbi és távolabbi helyre mutatásra, lehet eleinte egyjelentésű volt mint általános mutatószó."
Ha a TT-nek helyhatározó szerepet tulajdonítunk (Pécsett, Győrött) akkor csak a magánhangzó lehet a mutatószó, s ekkor ez a hang lesz a hangváz.
Ui. ezek a (magas- és mély hangrendű hangok) időbeli távolságot is jelentenek: Ifjú, agg, ó(don).
Tehát megint nem tudunk mit kezdeni a mássalhangzós hangvázzal...
"és végül de nem utolsósorban az UT-OLSÓ : itt OLSÓ az ELSŐ A végéről az ELSŐ."
Ja, ha nem az elejéről, akkor a végéről.... Ha meg egyik sem, akkor középről. (Középső)
"Tehát az ELSŐ szavunk megnyilvánulhat egyaránt : ELSŐ, ALSÓ, ÉLSŐ, ÖLSŐ, OLSÓ, ULSÓ, ÜLSŐ formában is más szavakban teljesen azonos jelentéssel..."
Meg a KÖZÉPSŐ... De távolról sem azonosak ezeknek a szavaknak a jelentése annak ellenére, hogy van bennük közös.
Az Első az elől, a HÁTsó a hátul, az Alsó az alul, stb lévőt jelenti. Egyébként is, miért pont az első szó nyilvánulna meg bennük? Éppúgy lehetne helyette az alsó, vagy az utolsó is...
Ezek mind különböző jelentésű gyökökből vannak összerakva:
Az "el-ső" szó egyik gyöke az EL. Lásd: elől, első, eleinte, előd, eleje, elem, ellen, elnök, + el- igekötő....
Az "al-só" gyöke az AL: alatt, alsó, alá, alacsony, alagút, alap, alany, alföld, + al- igekötő....
Ha még egy F hang is van a gyökben:
A "fel-ső" gyöke a FEL: felett, felül, fele, felé, felejt, felel, felhő felleg, felszín, felség, feleség + fel- igekötő...
Ha B hangot teszünk az F helyére:
Belső, belül, bele, beléd, + bel(e)- igekötő...
Ha K hangra cseréljük:
Külső, küllő, küld, külön...
A másik gyök, a SŐ/SÓ pedig toldalékként kapcsolódik az előbbiekhez.
Olyan toldalék (vagy gyök) nem létezik, mint: OLSÓ, ÜLSŐ, ÖLSŐ...
Nagyon sokféle igeképzőnk van. És te is épp azt szoktad állítani hogy a ragjaink és toldalékainknak is van/lehet eredeti jelentése. Akkor meg nem kéne élből lesöpörni az asztalról az ötleteket, mind megér egy vizsgálatot szerintem, így lehet megfejteni a történeteket.
Ami a szó végi -ASZT , --ESZT, OSZT, öSZT formákat illeti én szerintem ezeknek is jelentése van, és ez legalább kétféle dolog. Az egyik az OSZTás értelmét viszi a szóba, a másik meg mintha az AZ szó lenne tárgyraggal együtt AZT formában és a toldalék verziója meg mondjuk ASZt (esz, ösz, osz, stb.)
Amikor osztásértelmű a szó, a nyelvünk nem követeli meg az atompontos OSZT formát, leginkább az SZ_T hordozza ezt, illetve az S_T is gyakorta. A KER-ESZT szót továbbra is KÖROSZT(ó) értelmezem, mivel az ősi szimbólumok ezt támasztják alá, illetve maga a szó is régen KÖROSZT/KÖRÖSZT formákban is íródott, teljesen egyértelmű számomra ezekből hogy a szó a KÖR és OSZT szavakból jött létre.
És nem is kell feltétlenül a szó végén szerepelnie a dolognak, szókezdő is lehet, illetve szó közepén is lehet ez. SZÉT szavunk is osztásértelmű, de a SZETT is az. SZITA, ESZTErga is osztja az anyagot.
ESZTENDŐ--OSZTANDÓ : időszámítások előtt is osztották, voltak HOLDNAPOK, amelyből ma a HÓNAPOK elnevezés van, csillagászati értelemben leosztandó egészen a NAPokig, hiszen egy nap a NAPkeltétől indul a következőig. Van is ráadásul értelme az egésznek. Az etimológiai szótár "ezten idő" magyarázata megközelítőleg sem indokolja a szót, minek neveznénk az évet EZIDŐ-nek ?... Nem is volna sok értelme.
Ráadásul ezt a szót is írták régen OSZTendő formában, egyértelmű hogy az OSZT értelme van a szóban benne.
De annyi ilyen szó van hogy ez egy hosszabb írást is megérne.
Minden hangra rámondható hogy mozgást fejez ki, ehhez csak ennyit kell tenni: Soroljunk fel igéket !))
Mivel a legtöbb cselekvés, történés eleve mozgással jár, így ezt könnyű abszolválni. Ha K-val sorolom az igéket ugyanez lesz. Ha F, CS, D-vel soroljuk, akkor is mozgás lesz a legtöbb ige...
Ha az érintett szó ige és --ASZT és --ESZT a vége, akkor a szó végi T az tárgyrag. Ahogyan az AZ és EZ szóra is pontosan ugyanez a T kerül rá mikor AZ-T és EZ-T írjuk le. Ez a T a szó végén mindkét esetben
tárgyrag lesz.
Túlgondolni sem érdemes szerintem ezt a "hang jelentést". Azt mondom hogy ERŐ például. De ez 1-es szám 3. személy birtokosban már ERE (je) lesz. Tehát az ERE is ERŐ. Nem jelent itt sem mást, pedig a szó végén van Ő és E hangunk is.
Vagy azt mondom hogy EGYESÍT. Megtoldjuk a szót de nem a szó végén, hanem elől: VEGYESÍT (vegyít) . És szinte ugyanazt mondom ki. Mert ami VEGYÜL az "EGYÜL" , azaz eggyé válik. Fordítva is igaz, ami egyesül, az vegyes lesz. De az egyszer-vegyszer már nem ilyen EGYSZER-Ű.)) Egyszerűen szavanként eltérő a hang szerepe, túl VEGY-es még a szerepe hogy általánosítsuk. Azaz szavak egyéni vizsgálata tárja fel a hang éppen akkori szerepét, ami más és más lehet különböző esetekben. Ezért nem veszem még gyökértelműnek ezeket.
Azt mondom hogy JÓ. De viszont ez JA is , mert ha JA-vul valami, akkor is ugyanarról a JÓ szóról beszélünk. De máris két formában van. Ezek a dolgok a hangvázról szólnak megint. J+magánhangzó. Mert a JÁ-ték szóban is a JÓ van, de itt már JÁ ! Máris 3 hangalakunk van 1 dologra ! A JU- talom szó is a JÓ-hoz kötődik. Immár 4 (!) hangalakunk van egy dologra. A JÓ-s JA-vas asszony is. És az ösztöni JEEE szó is a JÓ másképp. Már akkor 5 hangalakunk van és MIND JÓ. Vagy az igenlésnek van egy olyan formája hogy csak azt mondjuk hogy JA. El kéne hozni a gyereket onnan : A verzió : JÓ, elhozzuk. B verzió: JA, elhozzuk. Ugyanazt válaszoltam kétféleképp. És még GYÓ-gyítani is JÓ lehet. Mert ez JÓJÍTÁS-JAVITÁS-GYÓGYÍTÁS egyre megy, egy dolgok ezek.
KEZI-KESZI-KÉZ- KESZ-tyű, ESZKÖZ = EZ kéz (hiszen azt helyettesíti) Ez szó ESZ formában és KÉZ így gyorsan csak 5 formában van írva, de lehet találnék még párat ha elidőznék ezen.
Az ITT és OTT fogalma. Szerintem ez később vált szét közelebbi és távolabbi helyre mutatásra, lehet eleinte egyjelentésű volt mint általános mutatószó. Mert ugyanezt a mutatóértelmet viszik a szóba a következőek is, némelyiknél meghatározhatatlan a távolsága annak:
Egyedül tán a más-UTT szónál tudjuk hogy távolra mutat a többinél nem meghatározható. És a másutt UTT része az OTT. És mind általános helyre mutató szó a szavak végén, az ITT és OTT közös értelme
mutatkozik meg jó néhány különböző hangalakban, az ATT, ETT, UTT, ÖTT, ÜTT formák az ITT , OTT ezek itt mind ugyanazok voltaképpen különböző ruhákba öltözve be.
Vagy nézzük az ELSŐ szót, bizony ennek is sok verziója van. És a hangváz megint, csak figyeljük ! :
ALSÓ : ez alulról az ELSŐ AL gyök össze van olvasztva az ELSŐ szóval, és ez lesz a hangalak. Így épülget a nyelvünk, egy ötletes módszer ! De ha al-ULSÓ mondjuk, akkor ULSÓ = ELSŐ
OLD-ALSÓ : ez oldalról az ELSŐ.(eredeti értelmezés) És nem ALul van, mégis ALSÓ formában van ott az ELSŐ !
FELSŐ: ez felülről az ELSŐ
SZÉLSŐ: szélről az ELSŐ
HÁT-ULSÓ : hátról az ELSŐ.
EL-ÜLSŐ : előlről az eLSŐ
FÖLSŐ : itt épp ÖLSÖ a hangalak.
és végül de nem utolsósorban az UT-OLSÓ : itt OLSÓ az ELSŐ A végéről az ELSŐ.
Tehát az ELSŐ szavunk megnyilvánulhat egyaránt : ELSŐ, ALSÓ, ÉLSŐ, ÖLSŐ, OLSÓ, ULSÓ, ÜLSŐ formában is más szavakban teljesen azonos jelentéssel...
Koszt nem német szó eredendően. Eleve több dologra mondták régen: kiosztott fejadagra, ezen kívül rúd amivel gyümölcsöt/diót vertek le. Akkor volt ez pénzkölcsön neve is. Ezen felül koptatást is jelentett, sőt még nyesett faágat is. Ezekben egy közös, az OSZT(ás) A kölcsönpénz is kiosztva, a kaja is, a koptatással is osztunk, a faág nyesésével is osztjuk azt.
A KOSZT szó által van a KÓSTOL és a KÓSTÁL szavunk is. Csak ezek épp SZ nélkül S-ként. De KOSZTOL ige is létezik, ma már kevesen használhatják.
POSZT: amit nyilvánossá teszel, másképp mondva megOSZTol. Ugyanezt jelenti ma is az internetes poszt is. Az őrhelyek is és a focipályán a játékosok posztjai is személyre OSZTott pozíciók.
FOSZT: eredetileg valamit héjától, kérgétől , hüvelyétől, ruhájától ELVÁLASZT (!) ... Értjük? Tehát OSZTÁS értelmű a szó, az egészből elveszek egy hányadot, ergo OSZTom az egészet ! Minden világos itt, ne tagadjuk már ki a szóképzők által odaépített értelmet !
POSTA: nem kell magyarázni, ez küldemények elOSZTója, ez a fő rendeltetése. Annyira egyszerű ez.
PROSZT: mivel ostoba és egyszerűt jelent, ez szerintem a PARASZT pejoratív értelme, ehhez a szóhoz tartozhat. Főleg hogy a hangalak szinte egy.
KOMPOSZT: Ez meg lebomlik, másképp elOSZlik a szerves anyag. Köze van a KOMPOZIT szóhoz is, ami meg ÖSSZETETT OSZTOTT anyagokból áll. Nagyon nem véletlen hogy a nagybetűs szavak majdnem egyező hangalakúak ! Mert az ember például testrészei által ÖSSZETETT, na de éppen így ezáltal OSZTOTT is egyszerre. És már megint a hangváz ! Ami összetett, az osztott is. ÖSSZETETT szavak is OSZTOTT szavak amikor már előtagról és utótagról beszélünk. Hiszen felosztottuk kétfelé !
NYUGOSZT : NYugalmat OSZT.
OSTYA (javított kiadás) : Az ostyatörés és annak egymás közti megosztása lehet a magyarázat a szóra. Mindenki a sajátját OSZTJA, a szokás még Lengyelországban és Litvániában a mai napig él.
Az OSZT szó igazi lényege az SZ_T hangkapcsolat. Ez az osztás a SZÉT szavunknak is a lényege...
A lényeg hogy a GÖR-KÖR (G_R -K_R) gyökök igen csak rokonságban állnak. Nehéz volna nem észrevenni ezt. A GUR-iga és a KAR-ika közt sincs nagyon különbség. Gurulni meg köríves felületen, azaz GÖR-be felületen tud haladni a tárgy KÖR-be, mivel a tengelye körül forog ezen művelet közben.
Szerintem nem kell magyarázni a rokonságot ami közvetlen...
"Amúgy a KASZT szó is ugyanúgy az osztottságról szól."
Ez rendben is van.
"POSZT: közzé tételt jelent valóban, más szavakkal MEGOSZTÁST,"
Ma, az internet korszakában igen, de eredetileg nem ezt jelentette.
A POST(a) szó is ezzel rokon, de az sem megosztásról (szétdarabolásról) szól, hanem a küldemények eljuttatásáról a címzetthez.
-OSZT végződésű szavunk igen kevés:
oszt: Pl kártyát foszt: Pl: kukoricát nyugoszt: Valakinek a nyugalmát adja vissza koszt: élelem poszt: nyilvánossá tétel, ill. őrhely riposzt: válasz valamire komposzt: zöldtrágya, szerves hulladék proszt: ostoba, egyszerű.
Már sokszor leírtam: Nem szabad egyetlen értelmezésnél leragadni, mert a gyököknek sokféle jelentése volt és van.
Az -oszt, -aszt, -eszt végű szavak (toldalékok) inkább valamilyen történésre, cselekvésre utalnak, s nem a darabolás (osztás) az elsődleges jelentésük.
Maraszt, halaszt, nyugoszt, málaszt, keleszt, ijeszt, éleszt, stb... Ebbe a körbe tartozik az OSZT szó is, de nem ez tekinthető az eredetinek, hanem a toldalékok általános jelentése.
Gyanítom, hogy ezekben a gyökökben az SZ hang jelentése dominál, ami szintén mozgás, cselekvés jelentésű. Méghozzá olyan cselekvés, történés került ebben a hangban megnevezésre, ami sokkal lágyabb, mint az R , vagy a G hang esetében: Sziszeg, szél, szel, szag, szab, szó, stb.
"például az OSTya szó is erről szól, hogy rétegzett, tehát osztott felépítésű étel."
Az ostya egyáltalán nem osztott felépítésű, kifejezetten egyrétegű tésztaféle:
"Vékony, kisütött tésztaféle, amelyet élesztő nélkül készült tésztából forró fémlapok között sütnek ki."
Az egy más kérdés, - és ne tévesszen meg - ostyát lehet rétegezni, közte töltelékkel, ami már a nápolyi szelet. (több ostyaréteg, közte valamilyen krémszerű töltelékkel)
"GESZT: eredetileg vágott erdőt, azaz erdőRÉSZT jelent, azaz osztott erdőt."
Tehát nem kivágott eredőt jelent, hanem ellenkezőleg, erdős területet. Szó sincs az erdő osztásáról. Inkább a fák szét- ill elterjedéséről, erdővé alakulásáról:
"A lankás hegyoldalon idővel fiatal fákból álló geszt sarjadt."
"De nekem akkor is arra hajaz egy RAGASZT szó mintha azt közölnénk hogy RAGasztjuk AZT és a nagybetűs részeket meg összehúznánk. Tehát mintha a szó végi ASZT ebben az esetben a mutatószavunk tárgyesete lenne..."
A szavak megalkotása nem így történik.
Jelen esetben van egy tárgyunk, a RAG. Ezt a RAG-ot toldjuk egy cselekvést kifejező gyökkel: -ASZT, és lesz belőle ige.
A mutatószavak nem igék, nem fejeznek ki cselekvést, így nem is lehetnek igeRAGok.
Ráadásul a mutatószóban Z hang van, ami a zizeg, mozog, zaj, stb. (szintén) mozgást, cselekvést kifejező hang, csak más jellegű cselekvésről szól.
"Egy gurulni tudó test a GÖRbe vonalai végett képes a lejtőn KÖRbe haladni a tengelye körül. Ez a lényege, hosszirányba lehet egyenes az a cső, hosszirányban nem is fog legurulni, de keresztben igen..."
Mégis csak ( és csakis) azt a tárgyat nevezzük görbének, ami hosszirányban eltér az egyenestől, legyen annak bármilyen alakú a keresztmetszete.
Ez a magyarázatod erősen sántít, mert a görbe tárgyak a boga Istennek sem gurulnak sem a lejtőn, sem máshol. Valami hasonló elgondolás csak abban az esetben állja meg a helyét, ha valamilyen átvitt értelmezés útján lettek az ilyen tárgyak megnevezve.
Lehetséges, sőt valószínű, hogy eredetileg valóban a hozzávetőleg kör keresztmetszetükről kapták nevüket az amúgy rendszerint görbe tárgyak: faágak, rönkök, s ez az elnevezés az alakjuk miatt maradt rajtuk, illetve alkalmazzuk mindazon tárgyakra, melyek hosszanti irányban görbék, mint a faágak.
Ez az, amikor az átvitt értelmezést nehéz visszafejteni. Erről beszélt @altercator is:
"Ha nincs egy szónak leíró, vagy képszerű tartalma, valószínűsíthető, hogy származék.
A kérdés mindig az ilyen esetekben, hogy node miből?"
Az F_R szerű kezdőszavaknál a FORgó mozgás a közös pont mindenképpen. Ami a hangból származhat, egyébként a fürdésnek pancsoláskor valóban van ilyen FRR szerű hangja, ugyanakkor az úszkáló ember/állat/tárgy meg a vízben FORDulgat mindenfelé.
A germán FORD alakja is a magyar FÜRD(és) szóból származhat, még ha ma ezzel már a gázlót is azonosítják be. Lévén hogy a gázló egy sekély és sodrásmentes víz, itt az átkelő helyen felül ezek fürdőhelyek is voltak.
Ez olyasmi hogy a magyar FÖLD szó rejlik a latin FEUD mögött is és a germán FIELD--FELT vagy a német FELD szavak mögött is. És csak magyar nyelven van értelme ugye a hang felépítményeknek, mert a FEL és FÖL szavak az alapjai a FÖLD szónak, amely egyfajta FELszín, és a kőbolygón FÖL-ül vagyunk, magyar nyelven épül a szó FEL.))
"A KÉZ az összecsapott tenyerek csettegő-kettegő hangját mutatja"
Hát szerintem jobban inkább a TAPS szavunk illusztrálja ezt találóbban, ezeket a T_P_S féle hangokat. Ha többen is tapsolnak egyszerre valóban ilyen TPS--TPS-TPS--TPS féleségeket hallhatunk.
Ettől függetlenül maga a KÉZ szó is létrejöhetett kézzel kapcsolatos valós hangjelenségből, ezt kizárni nem lehet.
"Egyes szavaink megőrizték a K_T alapot"
Igen, sok KÖT-és értelmű szó alapja. Olyannyira megőrződött hogy idegennek tartott szavakban is megfigyelhető ez a MAGYAR elem.
KATEGÓRIA : a szó KATEG eleme az magyarul érthető, az pontosan a KÖTEG lesz. Az --EG toldalék is magyar elem. Az "idegen" szavaink jó része már csak ilyen.))...
1: De márpedig, bizony a KARmolás szó közvetlenül a KÖRmöl szóból származik. KÖRMÖL: "körömmel hasít, metsz, sért. Körmöl a MACSKA")) Pont a macsek a példa itt. Aminek meg lába van és kevésbé karja ráadásul. Ezek a szavak egymás közvetlen kapcsolatai. Csak közben megjelent a "körmöl" szónak több más értelme is, mint mondjuk a gyorsírás, és feltehetőleg szükségessé vált egy másik ---de hasonló--hangalak.
2: A koszt eredeti jelentése fejadag. Persze élelmiszerre vonatkoztatva. Amúgy a KASZT szó is ugyanúgy az osztottságról szól. Csak itt emberekre vonatkoztatva.
POSZT: közzé tételt jelent valóban, más szavakkal MEGOSZTÁST, ma is pont így szokás nevezni. De a POSZT egy "másik" jelentése a betöltött pozíció, ami szintén egy rá OSZTOTT feladatkört jelent. De továbbmegyek : Az egyik legnagyobb OSZTó szervezet a POSTA, ebben a szóban is jó okkal olvashatjuk ki az OSZT szót épp itt OST formában. Van erre még példánk, például az OSTya szó is erről szól, hogy rétegzett, tehát osztott felépítésű étel.
GESZT: eredetileg vágott erdőt, azaz erdőRÉSZT jelent, azaz osztott erdőt. Másik a fa gesztje, csak meg kell nézni milyen.
3: Igaz, valójában még a gyök van ragozva egy RAG-aszt szónál. Ugye az a gyök ami "még nem döntötte el" hogy milyen szófajjá válik majd, a RAG-ból még lehet ragaszt ige vagy RAGacs főnév is.
De nekem akkor is arra hajaz egy RAGASZT szó mintha azt közölnénk hogy RAGasztjuk AZT és a nagybetűs részeket meg összehúznánk. Tehát mintha a szó végi ASZT ebben az esetben a mutatószavunk tárgyesete lenne...
Egy gurulni tudó test a GÖRbe vonalai végett képes a lejtőn KÖRbe haladni a tengelye körül. Ez a lényege, hosszirányba lehet egyenes az a cső, hosszirányban nem is fog legurulni, de keresztben igen...
(A genetika pedig az emberiség mai, homo sapiens állapotát, s így ősi nyelvének keletkezését, ill. egységesülését Kelet-Afrikába, az Indiai-óceán partja mentére teszi.
Megállapítás, hogy a 70 ezer éve kitört indonéziai szupervulkán pusztítása után mindössze kétezer ember maradt. [Spencer Wells] Aztán:
Mintegy 30-40 ezer éve érte el a HSS Európát. Ismert; korszakok egymásutánisága, stb.)
Szófejtések során nyilván elő kell venni a legokszerűbb gyakorlatias elemeket, azaz az ős szemével kell látni, hogyan alakította a szavakat.
Ha nincs egy szónak leíró, vagy képszerű tartalma, valószínűsíthető, hogy származék.
A kérdés mindig az ilyen esetekben, hogy node miből?
Az említett fúr, forog, farag, fürdik szavak lehetnének közös tőből valók, de a gyakorlat mást mond, más tevékenységekre mutat. A kérdés, hogy mik ezek?
A fúr, forog, farag emberi tevékenységre mutat, s úgy fest, hogy egy „frr” szerű hang az alapja. A ’forog’ nekem esélyesen a korabeli tűzgyújtás pálcája hangját nutatja, ahogyan a fúr is. Bár közeli, de mégis más tevékenység. Ezek hosszabb ideig tartó hanggal járnak, míg a ’farag’ több egymás utáni fr-fr-fr hangokra mutat.
A ’fürd-ik’ inkább a „fröcskölésre” utal. Ez is egyféle „fr” hang.
(Ebből jön a „füred”, azaz a gázló fogalma is, ami megvan a germánban is: Furt és ford.)
A „kéz” az összecsapott tenyerek csettegő-kettegő hangját mutatja.
(A k-cs páros több nyelvben jelen van, pl. kajszar-csezáre-császár, stb.)
Egyes szavaink megőrizték a „k#t” alapot, mint a köt, kötekedik, kettő, kötél, stb.
Még a kínai nyelv is őriz egy hun örökséget:
括 - Preclassic Old Chinese: kʷāt – (to bind, tie up) – kötni, felköt
A „kettő” a testrészeken való számolás öröksége. Ez is ősi.
Az afro-ázsiai nyelvek közül:
S Ethiopic – east
Soddo att = 1, kitt = 2;
Muher (W Gurage) at = 1, khwet = 2
Masqan at = 1, khwet =2
A Dagesztánban található Avaro-Andi-Dido botlix nyelvének kettője: ke-da = 2; a rokon godoberi nyelvben ke-da = 2
Persze, értem mit mondasz. De hát egy 3 dimenziós térformának többféle kiterjedése is van. De egy 10 fokos lejtőre egy téglát fektetek, az nem fog legurulni, legfeljebb ha tükörsima jeges akkor lecsúszik esetleg.
Az a bizonyos vasrúd viszont ha vízszintesen leteszem akkor pont a kör keresztmetszete végett fog megindulni szépen...
"Ez biztos valami tréfa lesz. Körvonalú és görbevonalú testek képesek gurulni!gördülni."
Nem tréfa. Egy görbe bot még véletlenül sem gurul. Az egyenes viszont igen. Egy kör keresztmetszetű vasrúd gurul, ha elgörbíted nem fog gurulni. Mindkét esetben éppen görbültség teszi lehetetlenné a korábban egyenes tárgyak gördülését.
Görgőnek is csak egyenes farönköt használnak, mert a görbe farönk nem gurul...
1: Köröm KÖR alakú, ezzel lehet KARmolni. Szerintem ez nem szorul különösebb magyarázatra, abszolút rokon szavak.
2: Csak ismételni tudom magam: a KÖR főleg K_R és több formát felvesz. Korong esetén KOR, körte esetén KÖR, karika esetén KAR, kering esetén KER, kürtő esetén KÜR, kurgán esetén KUR
Én ezen megállapításomon nem akarok változtatni mert számomra ezek logikusak és egyértelműen, a KÖRt mutatják meg.
3: A szó végi --ASZT és --ESZT formák nem egy dologról szólnak csak. Te eleve igéket ragozol így, ott inkább az AZT és EZT értelmet viszik bele a szóba. Tárgyeset értelme a szó végén a T hang. A főnév toldásnál viszont osztásértelmű :
KERESZT = KÖROSZTÓ, és régi írások még KÖRÖSZT, KÖRESZT formákra is emlékeznek. De a parlag osztója a PAR-ASZT. a térben osztás TERjESZTés. ASZTALON ételt OSZTunk. Étel osztva KOSZT. Írás osztva POSZT. Falikép megosztva POSZTER. Fa osztott része : GESZT. heg osztás = HEGESZTÉS. Működik !
Igeragozásnál mást jelent mint amiket írtál. A kettő nem egy...
"A nyelvkutatás nem foglalkozik a hangutánzókkal."
A hivatalos nyelvkutatás számára már a kész, hangokból felépült gyökök létezése is vörös posztó, nemhogy a hangok jelentése, amiről később írsz.
"(Az a feltételezés, hogy ú.n. „szimbolizációból”, vagy „memetikusan”, azaz hogy egy tetszőleges hangsor összeköthető egy tetszőleges tárggyal/tevékenységgel stb., nem egyéb, mint spekuláció, agyalgás.)"
Egyetértek. Ez az igazi dilettantizmus...
"Egy-egy szó mindig szoros összefüggésben van valamely másikkal. Vagy származék, vagy származtató. Ha egyik sem, akkor hangutánzó."
Ha a hozzászólásod kiinduló mondatát vesszük alapul (ami helyes), akkor valójában minden szavunkban megtalálható a hangutánzás. Persze, nem mint az egész szó, hanem annak hangjai.
Háziállatok például a kutya és a macska már a puszta léptekből is tudja hogy ki érkezik a lépcsőn lefelé. Vagy simán felismerik az autó (!) hangját amikor a gazdája érkezik. Tudja a sok gépjárműből hogy melyik lesz az amire neki figyelnie kell. Valóban ilyen ez.
És így kezdődhetett az egész, a hangjelenségekkel az ősmag(yar) nyelvben ami a természetesség nyelve. Ott van például a FOR szótövünk/gyökünk, ami a FORgás, FORr, FORRó stb. szavaink alapja. Ezek összetartozó, egymás kölcsönhatásaiból születtek minden bizonnyal. De mit is hallunk egy vízforralás esetén ma is?... Hát ezt a F_RR és FRR típusú FFRRtyogást ! És a forró víz az bizony forogni kezd. És így születhetett egy F_R mássalhangzó gyök. Mert itt közé nem is muszáj az O hang sem, mert FIREG-FOROG meg FERGETEG--FÖRGETEG---FORGATAG is van, de a FÜRge szó is logikailag ide tartozik meg a FARAG szó is ide tartozik. A FÉReg is forog, a FÜRdés szó is a vízben FORDuló mozdulatra utal, feltehetőleg nem egy kádban fürdőt neveztek el így, hanem egy vízben úszkáló embert, aki valóban fordulgat a vízben. FÚRás is FORgó mozgás.
És a fenti szavakat mind összeköti az eredő, az a bizonyos FRR--FRR hangjelenség ami kezdetben a FORRÓ víz (FORGÓ víz) valós természeti hangja. És ezért lehet hogy ilyen esetekben a magánhangzó simán változhat mivel itt az elsődleges a F_R hangjelenség, aminek alapja a természet egy hangjelensége. Nincs túl nagy különbség egy FERDÍTŐ és FORDÍTÓ mozgás közt.
KÉZ-KÉZZEL--KEZEL---KÖZEL : Ami KÖZEL van, az kézzelfogható távolságra van, a kezünk ügyében.
Aztán van még KÉZség is, meg KEZd szavunk is, a KÉZ KEZD hozzá, aztán ha elkézült/elKÉSZült, akkor van KÉSZen a dolog. Persze közben használhattunk eszKÖZT is. ESZKÖZ = EZ KÉZ
Ha ráérzünk a logikájára, konkrétan "idegen" szavakat fejthetünk meg MAGYARUL.
KRÁTER : latin jövevényszónak mondják. De ez a KÖR+TÉR szó, hát teljesen felismerhető.)) És a valóság is az, mert a vulkántölcsér is KÖRTÉR meg a meteor becsapódása is épp ilyen KÖRTERet eredményez.
Vagy itt van ez az ALTER szó, ez meg az ELTÉR szavunk kissé megmásítva. És pont ezt is jelenti a "latin" ALTERnatíva szóban is. ALTER-ego szóban is pont ez a jelentése. ELTÉRŐ.
Persze a "latin" és a magyar hangalak alig-alig tér el.)) Talán azért mert a dolog az EGY...
"100% biztonsággal nem tudhatjuk mitől GÖR a GÖR, de azért van rá egy elméletem: Szerintem hangutánzó gyök lett a GÖRgetés/GuRulás gyakran rá jellemző GRR típusú kiadott hangja okán."
Ezt már korábban kitárgyaltuk, szerintem is hangot utánoz, mint a K hang.
"Ami GÖRbe vonalú az tud KÖRbe fordulni, gördülni/gurulni."
Nem jellemző. Ez csak belemagyarázás. Ami görbe az csak a legritkább esetben gurul...
