Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Kicsit rákerestem erre a filmre, Az admirális címmel találtam meg (de mintha ilyen címen lenne egy orosz témájú film is). Érdekes lehet.
Remélem, engem is ér kellemes meglepetés tévé terén,mert tegnaptól lett egy olyan tévéelőfizetésem, amelyben sokkal több csatorna lett (ilyenek is, mint Viasat History, Animal Planet),úgy hogy most a bőség zavara van:) Mondjuk az eddigi harmincegynehány csatorna közül se néztem sokat rendszeresen, na de nagyobb kínálatból csak több jó műsor lesz:)
Mára magamnak a Jégvarázs c. Disney filmet néztem ki,én még nem láttam, a gyerek lelkemnek biztos megfelel:)
Másodszorra megírom, hogy még a tévét nézve is érheti kellemes meglepetés az embert. Tegnap véletlenül találtam el egy filmre, azt hiszem, a Tengernagy volt a címe. Holland történelmi film volt, Ruyter admirálisról szólt. Őt a magyar történelemből ismerem, ő volt az, aki a gályarab prédikátorokat kiszabadította. A története sem érdektelen, sőt! Zseniális stratéga volt, még az angol hajóhadat is legyőzte, ami figyelemreméltó teljesítmény. A legjobban az tetszett, hogy amikor az egyesített angol-francia hajóhad partra akart szállni Hollandiában,ő kihasználta, hogy jól ismeri a terepet. Apály idején kezdett menekülni az ellenséges flotta elől, hiszen jól ismerte a járható csatornát, a többiek viszont homokpadra futottak, innen nem tudtak elvitorlázni, kész céltáblának szolgáltak a tüzérség számára.
Ahogy jellemes emberhez és vérbeli katonához illik, ő sem ért jó véget. Igaz, ütközetben halt meg, mint Nelson, és szép temetést kapott, de ez nem biztos, hogy megvigasztalta a családját.
Ha megismétlik a filmet, igyekszem ez elejétől nézni, mert olyan húsz percet nem láttam belőle, ezt pótolni akarom.
Pénteken egy újabb kiállításon jártam, azt hiszem, ez lesz az utolsó ebben az évben. Sok szép dolgot láttam, ami nem meglepő. Meglepő az volt (legalábbis számomra)) hogy szemügyre vettem valamit, ami leginkább érdes felületű rámpának tűnt. A felírás szerint viszont egy sztyeppei mamut foga lett volna. Rámpának eléggé érdes volt, viszont fognak lekopott, ezért kissé megnyugodtam, hogy a szegény jószágot nem ifjúkora virágában ért a pusztulás. További érdekességként kb. 200 millió éves teknősürüléket is kínáltak, de valahogy nem vágytam arra, hogy hazavigyem. Viszont néhány hal, illetve csiga-kagyló maradványt annál inkább! Venni viszont csak egy mesekék kristályt vettem, mondták a nevét, de már nem tudom. Gyönyörködni viszont így is lehet benne.
Interjú Megyeri Andrással, a LaLuz csoport alapítójával
A Neked mit jelent Budapest? - kampány keretein belül, 2016. december 5-én került megrendezésre Budapesten az első, nemzetközileg is egyedülálló sétáló fényfestés, amelynek során a Szabadság híd és Margit híd[...] Bővebben!Tovább »
Igen, az ár-érték viszony.... Én sem terveztem semmit venni, nem is vettem, de egy alkalommal legalább jól elnéztem az árat: csinos kötött kesztyűket láttam, flitterekkel és az árcédulából annyit, hogy 450. Már éppen elgondolkodtam,hogy ez nem is rossz, amikor közelebb menve megláttam a következő nullát....
Ma dél körül rászántam magam, hogy ellátogatok a Vörösmarty téri kirakodóvásárra. Előtte még benéztem a Skála piacra is, ott is volt pár csinos bódé, mindenfélét árultak benne. Vettem tíz deka pekándiót, amiről nem tudom mi, viszont igen tetszetős a külseje. Aztán jöhetett a vásár.
Kissé csalódott vagyok. Lehet, hogy csak képzelődöm, de úgy láttam, hogy viszonylag kevés az árus és sok az olyan bódé, ahol enni-inni adnak a jónépnek. Amikor láttam, hogy egy lángosért ezer forintot kérnek, valami olyasmit rebegtem, hogy kedvezőtlen az ár-érték viszony, csak kissé spontánabbul fogalmaztam.
Azt azért el kell ismernem, hogy a kiállított holmik jó része csinos és ízléses volt, öröm rájuk nézni. Találtam is ajándékozni valót, meg is vettem, remélem, annak is tetszeni fog, akinek szántam.
A legjobban a kiállított papíráruk tetszettek, noteszek, naptárak, csinos pergamentekercsek, pontosabban pergamen kinézetelű papír. Kapható volt továbbá csöpp üvegekben tinta, mártogatós toll miniatűr kivitelben, pecsétnyomó és pecsétviasz is. Amikor megláttam, hogy a klasszikus mártogatós toll mibe kerül, felszisszentem. Viszont igaz, senkinek nem kötelező megvenni!
Mindezen fenntartásaim ellenére remekül éreztem magam, és nem bántam meg, hogy ottjártam.
És tudod, melyik dalok vannak még benne? A "lesz maga juszt is az enyém", meg a "holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány" :-) Sosem gondoltam volna :-)
Bevallom, hogy a fentiek olvasása után a délelőtt egy részében a Fekete Péter öcsém kezdetű dalt dudorásztam, pedig rég tettem ilyet. Aztán meg is hallgattam.
Tavaly nekem is sikerült elcsípnem a Bazilikás fényfestést, - az oktatást pont olyan helyen tartották, hogy a Vörösmarty térről menve pont útba esett a Bazilika, és visszafelé is arra mentem, szerencsémre. Ott és akkor jöttem rá, hogy milyen szuper dolgokat lehet kihozni a fényfestésből :-)
Én valami málnával-pálinkával megbolondított forraltbort (vagy grogot?) választottam tavaly a kínálatból, hát nagyon ott volt :-) Az ital is, meg az ára is :-) De hát egyszer mindent ki kell próbálni, nem?
Azt hiszem,ezt a Fekete Péter-operettet én is láttam valamikor tévéközvetítésben,ha jól emlékszem, víges előadás volt Eszenyi Enikővel, Rudolf Péterrel a főszerepekben. A Víg egy időben játszott operettet is, még a Csókos asszonyra emlékszem, a felejthetetlen Kaszás Attillával (a youtube-n fent van a "Mi muzsikos lelkek,...), néha meg szoktam nézni-hallgatni.
Hasonló történetem nekem is van, mint neked az operett az unokával:) Én valamiért egyszer jó régen a nagymamámat vittem el a Grease musicalra, és nagyon aggódtam, hogy fog neki tetszeni, mégis túl a 60-on, nem az a kimondott célközönsége ennek a fajta zenének.... És felemelő jó érzés volt számomra, hogy nagyon élvezte, vörösre tapsolta a tenyerét.
Az érettségitalálkozós Pál utcai tényleg érdekes lehetett:) Olyasmi, mint hogy egyszer valamikor néhány évvel ezelőtt több költővel megíratták József Attila öregkori verseit... Jó kis játék ez,engem még érdekelne ebből a szempontból Petőfi és Radnóti is.....
Na,tegnap este kedves rokoni társaságban "megjártam" a Vörösmarty teret valamint a Bazilika előtti teret. Brutális volt a tömeg nagysága (szombat este 6 óra körül, viszonylag jó időjárásban), brutálisak voltak az árak, de azért ittunk nagyon finom forralt bort, a többiek még isteni lángost is ettek. Így nem bántam meg, hogy elmentem velük, tényleg csodás volt a kidíszített belváros. Olyan szerencsénk volt, hogy fél 7 körül a Bazilikánál jártunk és láttuk az épületre vetített karácsonyi témájú fényfestést, csodálatos volt! :) Rögtön eszembe jutott Pécs és Zsanna:)
A Petőfi Irodalmi Múzeum évfordulós kiállításán az egyik látogató elmondta, hogy a film forgatásakor a környéken lakott, és ha csak tehette, ott lógott.Az osztálytársai furcsálkodva nézték, mert a felük Bokába, a másik felük Ács Feribe volt szerelemes, egyedül ő választotta Gerébet.
Rémlik, hogy a Fekete Péter operettet láttam a tévében, és akkor egész jól szórakoztam rajta.
Elismerem, hogy mind a vasáron, min a Mesterségek Ünnepén volt jó néhány ízléses, színvonalas, (no mg drága) holmi. Bevallom, amikor a töltöttkáposzta főzésére szolgáló fazekasemeklést látom, két kézzel kell visszatartanom magam, hogy meg ne vegyem. Bár ha elgondolom, hogy évente egyszer használnám, az némi visszatartó erővel bír.
Tavaly pont december 20-a körül voltam Pesten, és volt időm a Vörösmarty térre is :-) Nagyon tetszett, de itt-ott brutális árak voltak, főleg a kajáldákban. A kézművesek között viszont volt jópár tényleg színvonalas cucc is. Ilyenkor szoktam sajnálni, hogy nem végtelenített a pénztárcám :-)
Én pont a másik véglet vagyok, A Pál utcai fiúk nálam minden formában jöhet: eredetiben, filmen, feldolgozva. Engem mindíg meg tud ríkatni :-( Jó pár éve a pécsi színházban egy olyan átdolgozását láttam, amikor ikszedik érettségi találkozó keretén belül idézik fel a történteket. Én azt is nagyon élveztem :-)
Tegnap meg unokával a Fekete Péter operettet néztük meg. Én már láttam egyszer, - egyik barátnőm révén bérlettel, most meg egy másik barátnőm adta oda a bérletüket, mert más elfoglaltságuk volt. Mikor kérdeztem, unokától (10 éves lány), hogy érdekli-e, egyből rávágta, hogy igen, menjünk. Kicsit aggódtam, hogy fog tetszeni neki, de nagyon élvezte. Harmadik sorban ültünk a színházban, ez is nagyon tetszett neki, hogy ilyen közel voltunk a színpadhoz.
(És ami nekem nagyon nagy meglepetés volt, hogy bár a címe abszolut nem mondott semmit, kiderült, hogy szinte minden általam ismert operett-szám ebben az operettben volt :-) Kivéve persze a Hajmási Péter-Pált :-) )
Én is tervezem azt, hogy meglátogatom a Vörösmarty téri vásárt, inkább nézelődési, mint vásárlási szándékkal, lévén, hogy az árakat nem magyar zsebre mérték. Nézni viszont ingyen is lehet.
Hasonló, csak sokkal kisebb van a Kálvin téren is, azt is meg fogom tekinteni. Egy árus azt mondta, hogy ott a bérleti díj is olcsóbb, ezért ők is lejjebb vihetik az árakat.
Egyébként a Mesterségek Ünnepe sem olcsó mulatság, idén azt mondtam magamban, hogy ha jövőre is megnézem, mi több, vásárolni is akarok, előtte kirabolok egy bankot.
Igen, talán érdemes lenne újraolvasni a Pál utcaiakat, mert az általad írt szívszorító jelenetre nem is emlékszem, valószínűleg annyira túl akartam lenni a könyvön,hogy figyelmetlenül olvastam. Manapság egy hasonló jelenet egy könyvben biztosan megráz, talán azért is, mert mai világunkban is vannak hasonló tragikus dolgok.
Az újraolvasásokkal úgy vagyok,hogy van néhány könyv, amit bármikor szívesen, de ha egyszer valami nem tetszett, nehezen veszem rá magam,hogy időt szakítsak újra rá, hisz annyi új és jó olvasnivaló jelenik meg. Pedig én is érzem,hogy ahogyan változom (helyesebben : öregszem), lehet,hogy másképp ítélnél meg műveket.
Ma megyek kultúrázni, ha annak lehet nevezni, hogy unokatestvéremékkel a karácsonyi kivilágított belvárost és a karácsonyi vásárt járjuk majd be, forralt bor ígéretével, ez utóbbira vágyom talán jobban :) Egyedül eszembe se jutna menni,de mivel szívesen találkozom kedves rokonokkal, rávettem magam. Úgy néz ki, a hülye szél is elült már, úgyhogy semmi akadálya a sétának, majd jól felöltözöm.
A Légy jó mindhalálig nekem sem tetszett, mert egyszerűen nem tudtam megbirkózni az akkori diákok szóhasználatával. Talán érdemes lenne megint nekiállni.
A Pál utcai fiúk pedig túlzottan "férfias" írás. úgy értem, jóformán csak férfiak/fiúk vannak benne. Viszont már akkor megfogott Nemecsek apjának villanásnyi jelenete, aki az úr kabátját varrja, hiszen a temetésre pénz kell.Közben sír, de vigyáznia kell arra, hogy a könnyeivel ne kenje össze az általa varrt elegáns kabátot. Húsz év elmúltával újraolvasva, feltűnt, hogy mind Boka, mind Ács Ferenc született vezéregyéniség. A regény megjelenésének századik évfordulóján volt egy kiállítás róla a Petőfi Irodalmi Múzeumban, azt megnézve próbáltam elgondolkodni, mi is történhetett a hőseivel. Sajna, nagy az esély rá, hogy meghaltak a világháborúban, esetleg az azt követő járványban. Jobb esetben csonkán vagy vakon kerültek vissza a frontról.
Azon is eltöprengtem, hogy ha Boka tudja, hogy az édes grund megszűnik, vajon háborúznak-e, vagy egy elegáns gesztussal legyint, és azt mondja Ács Ferinek, arra az egy napra a tied, csinálj vele, amit akarsz.Kezdek rájönni, hogy ha egy regény ennyire foglalkoztat, nem lehet az rossz!
Márkus Lászlónak nagyon jól illettek a Molnár által megírt szerepek, örülök, hogy megvan ez a felvétel, és bármikor újranézhető.
Vagy harminc éve a szerző három egyfelvonásosát egy este adták, név szerint az Előjáték a Lear királyhoz, a Marsall és az Ibolya szerepelt együtt. Az utolsó volt a kedvencem.
Molnár Ferencről eszembe jutott,hogy A Pál utcai fiúkból egy új musical született (Dés-Geszti-Grecsó), olvastam róla jó kritikát, nincs is ellenemre a musical, mint műfaj,viszont A Pál utcai fiúk c.regényt nem szeretem sajnos...., ez volt az egyik kötelező,amit nyögvenyelősen olvastam el. (A másik : Légy jó mindhalálig)
Erre a "férces" Játék a Kastélyban darabra én is emlékszem,mintha láttam volna valamikor a tévében, nekem annyira nem nyerte meg a tetszésem. Viszont a youtube-n - ha jól emlékszem - fent van a Márkusos-Zenthés vígszinházi előadás, majd egyszer ráveszem magam és megnézem, mert az nagyon tetszett.
A tegnapi napon megint véletlenül láttam Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című darabjának színházi közvetítését a kaposvári színházból. Persze ottragadtam, és nem is bántam meg, mert szellemes előadást láttam, kitűnő színészekkel. Sokadszor látom, de mindig találok benne valami újdonságot, főleg akkor, ha más-más előadásban nézem. Mint írtam, most is tetszett, csak két dolgot kifogásolok. Az egyik a díszlet, elismerem, jól bejátszatható volt, de számomra nem kastélynak, hanem pajtának tűnt. A másik a jelmez. A férfiak zakója olyan volt, mintha a szabó csak férccel állította volna össze. Ezen azt értem, hogy a ruhán hatalmas fehér öltések látszottak, ami szerintem elegáns uraknál nem nagyon fordult elő. A másik az egyszem női szereplő pongyolája, olyan undorszürke volt, hogy szerintem nincs olyan primadonna, mi több, fiatal nő sem nagyon, aki ezt felvenné.
Ezek azonban csak aprócska hibák, az előadás egészében nagyon kellemes-szellemes volt, és ezt a közönség is méltányolta.
Igaz, kissé összemostam a műfajokat, viszont a balett is elég sok zenével jár. Pár napja az egyik tévécsatornán véletlenül a Coppéliára kapcsoltam, és ott is ragadtam, mert tetszett. Talán nem vagyok reménytelen eset ebből a szempontból.
Hehe :-) A Diótörő az speciel balett lesz :-) Vagy Nálad a balett is hasonló kategória?
(Egyébként szerintem mindenki sokkal több opera-részletet ismer, mint azt hirtelenjében gondolná, ebben egészen biztos vagyok. És a legtöbbről azt tartja, hogy "ja, az egész jó". Csak van valami zsigeri idegenkedés bennünk az opera iránt. Sokáig én is így voltam vele, függetlenül attól, hogy a komoly zenét, már a kommerszebb részét, én mindíg is szerettem. )
Sajnos, hiába veszek majd részt egy operaénekesről szóló vetélkedőn, nagyon rossz a hallásom. Viszont itt a csapatmunka a lényeg. Csak néhány ún. operaslágert ismerek, szerencsére a Diótörő ebbe a kategóriába tartozik, legalábbis néhány ismert része.
