"E szóban alapfogalom a tova terjeszkedő nyulás, mozgás, a gyöke az általán mozgást jelentő le, mely ezen szóban különösen nyulósságot jelent, minthogy a láb minden lépéskor többé-kevesbbé kinyúlik, mert nyujtózás nélkül tovább nem mozdulhatna. Rokonai a szanszkrit laip vagy lép (mozog), góth hlaupan, német laufen, svéd löpa, dán löbe stb. Rokonságban van láb úgyszintén lép főnévvel is, mely utóbbi nyulós testet jelent."
Nehéz megállapítani a rokonság fokát a "Ta" és a "Le" gyök között, ha van egyáltalán.
A mozgás minőségét tekintve nagyon különböző jelentésűek.
Attól még nem származtathatók feltétlenül egymásból, hogy mindkettőt lehet pl. az ember mozgására alkalmazni.
"De az etruszk-magyar kapcsolat után egyből leesett a tantusz:
Rom-ulus Rem-us. Elhagyva a latinos végződéseket, ROM és RÉM."
-Ez eddig még nem futott át az agyamon, pedig van benne logika. A romvárosok falai térdig érnek, könnyű őket átugorni. Rómában tehát egy romváros épült újjá. A történelem folyton ismétli önmagát, de a változó korokban mindig másképp írják meg. Figyeld meg a reformkor költőit:
Rom:
"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövetneket. S ha a jelennek halványúl sugára: A régi fény ragyogjon fel honára!" /Garay János/
Rém:
"Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!" /Kölcsey Ferenc/
Örök dilemma: Koppány, vagy István - "Mondd, te kit választanál!"
Róma választott, és mint Főnix a hamvaiból újjászületett, később az ókori világ központjává vált.
Nem tudom mire gondolsz, de a latinban a magyarral azonos vagy nagyon hasonló szavak az etruszkból kerültek bele, ami a magyar nyelv egy változata.
Mivel a Római történelem mindig is a mániám volt, tisztában voltam vele, hogy a patrícius családok nagy része etruszk volt, amíg ki nem irtották őket az elmebeteg császárok.
De amíg ki nem derült, hogy az etruszk a magyarral szinte aznoso nylev, nem esett le a tantusz, Romulus és Remus nevével kapcsolatban, pedig éreztem, hogy itt kell lennie valamilyen magyar vonatkozásnak. Ez a két név, alighanem az etruszk származású patríciusok vicces hozzáállása lehetett, amiből a latinok nyilván szart se értettek.
Pap Gábor sokszor mondta, hogy a Romulus-Remus testvérpár egy Káin-Ábel párnak felel meg de én akkor is azt éreztem, hogy ez így nem egészen igaz.
De az etruszk-magyar kapcsolat után egyből leesett a tantusz:
Rom-ulus Rem-us. Elhagyva a latinos végződéseket, ROM és RÉM.
Ebből következően ez egy Káin-Káin típusú testvérpár. Bármelyik nyírta volna ki a másikat, az eredmény alighanem majdnem ugyanez lett volna.
"Egyáltalán semmilyen tény nem ingatja meg, ezt az elképesztően ostoba történelmi képet, amit a jelenlegi hivatalos történészet kialakított és elfogadott."
- Egyetértek. Ott volt az ugor-latin egyezések kérdése, amiről nyíltan bevallották, hogy azért nem kívánnak foglalkozni vele, mert kényelmetlen volna mindent újragondolni.
