"Egyáltalán semmilyen tény nem ingatja meg, ezt az elképesztően ostoba történelmi képet, amit a jelenlegi hivatalos történészet kialakított és elfogadott."
- Egyetértek. Ott volt az ugor-latin egyezések kérdése, amiről nyíltan bevallották, hogy azért nem kívánnak foglalkozni vele, mert kényelmetlen volna mindent újragondolni.
egyszerűen nem látok semmiféle nyilvánvaló kapcsolatot a tév és a lép között
nem is értem hogyan merült föl
a tév esetében
kimutatható a távolodás a latinban és a japánban (már elnézést)
ami azt jelenti nagyon nagyon régi szóalak
hogy a dravida, urali és altai vonatkozásokat ne is említsem
türk: tevlig 'tricky'
+ türk telve 'mad, stupid'
esetleges ó-görög kapcsolatról nem is beszélve
Proto-IE: *dēwǝ-
Meaning: to fail, to be behind
Old Indian: duṣyati, caus. dūṣayati, doṣayati `to become bad or corrupted', ptc. duṣṭá-; dūṣa- `defiling, corrupting', doṣa- m. `fault, vice, deficiency'
Old Greek: déō, -omai̯ (aeol., ep. déu̯ō, -omai̯), impers. dêi̯
Amikor ilyen területről van szó, a tudományágak összehangolása rémálom a számukra. Ugyanis egy rakás butaságot, elméletet, amit nagyon gyorsan ténynek elfogadnak, ki kellene dobni a kukába. Erre remek példák a Dél-Amerikában és Közép-Amerikában talált platina edények és szobrok.
Jelenleg a régészet hivatalos álláspontja az, hogy porból sajtolták őket. Amin kb minden fizikus és kémikus betegre röhögné magát. Csak éppen az ő véleményüket, ebben a kérdésben nem kérik ki.
Tipikus viselkedés a jelenlegi hivatalos tudomány képviselőitől. Hiszen az egész tudomány felépítménye összeomlóban van, recseg-ropog mind porcikájában. Tótumfaktumoknak hitt elméletek mentek a kukába (pontosabban kellett volna menniük a kukába, de annyira ragaszkodnak hozzájuk, hogy még a tények se zavarják őket).
De ugyanez a helyzet a komplett történelemmel is, amiben népek kihalnak a semmibe, majd "hirtelen" előkerül egy teljesen másik, aminek a kultúrája ugyanolyan, a története ugyanaz, csak nevek mások. És ezt megismétlik négyszer-ötször, nehogy véletlenül valaki folytonosságot lásson benne..... ettől a szótól egyenesen halálra vannak rémülve. A genetika már rég kimutatta, a sírleletek vizsgálata alapján, hogy a pártus, mitanni, hurri, hatti, hun, szkíta, heftalita, kusán, kusita, kánaáni egy és ugyanaz a minimum 8 ezer éves genetikai almutáció. De ez a hivatalos tudományt nem érdekli. Nem érdekli őket a földrajz-szociológia legújabb eredményei, nem érdeklik őket a hun sírokon végzett táplálkozástudományi vizsgálatok eredményei (elég szégyen, hogy ezt is egy brit kutató végezte el, a magyarországi hun leleteken).
Egyáltalán semmilyen tény nem ingatja meg, ezt az elképesztően ostoba történelmi képet, amit a jelenlegi hivatalos történészet kialakított és elfogadott. Ha ellentéte eredmények születnek társtudományokban, azokat egyszerűen figyelmen kívül hagyják.
én azt hittem a topik célja a hamisítások leleplezése, nem újabbak kreálása
itt rajtakapható tótfalusi (és valszeg a hivatalos nyelvészet) hamissága:
A szócsalád tév- alapszava ősi ugor örökség: vogul tepi-, osztják tepem (‘eltéved’), egy téb- tőváltozat a tébláb és tébolyog szavakban él tovább. A tév- tőből közvetlenül képződött a téved és téveszt,
A germán nyelv nyilvánvalóan nem több néhány száz évesnél, míg a magyar nyelv bizonyítottan minimum 6 ezer éves.
A germán egy visszafejlődött, primitív, statikus, a világ teljességének megértésére alkalmatlan mechanikus nyelv, míg a magyar egy szerves, képnyelv jellegű, dinamikus, a teljességet magában foglaló, gránittömb a nyelvek közt. Ha volt ősnyelv, akkor az sokkal közelebb állhatott a magyarhoz, mint bármelyik másik nyelvhez.
Egyértelmű, hogy a magyar nyelv az egyetlen ma Európában amely alkalmas a magasabbrendű lelki megnyilvánulások kifejezésére, megértésée, a régi magaskultúrák képjeleinek, domborműveinek, szobrainak megfejtésére.
Mint amilyen például a Nazca kultúra, a tiahuanacui kultúra, az ősi maja, mochika, egyiptomi és egyéb kultúrák. A német ezekhez hozzá se tud szagolni. Alkalmatlan rá.
Persze, volt közös őseink a germánokkal.... pár millió évvel ezelőtt...
De amióta kialakultak a népek, szinte semmi. A közös pontok a germánokkal: A hunok megegendték a gótoknak, hogy 200 évig Meótiszban éljenek. Ekkor tanították őket a hunok, nyilván vettek át szavakat is a hunoktól azaz a magyaroktól. De mivel már akkor is egy sunyi, békétlen népség volt nagyobb részt, végül kénytelenek voltunk őket elkeregetni, utána dörgölőztek a rómaiakhoz, azt hitték rajtuk élősködhetnek. De az se jött nekik össze.
Atilla a hunok, médek, gótok, dánok királya is volt. A gótok normálisabbja ugyanis a Meótiszból való kiűzés után is a hunokkal maradt.
Ezek a kapcsolataink a germánokkal.
ezen kívül.... semmi.
R1A1A1B2 z2123 y dns a magyar-hun-szkíta dns, ami kb 8 ezer éves.
A germánban is van R1A, de az más eredetű, R1A1A1A, és kb 1500 éve váltak le az perzsákról.
Az Istállóskői ősember íjász lelete kapcsán írja Gábor Miklós történész: "A nyíl feltalálása nagyon fontos az emberiség történetében. Külön korszak. Eddig úgy tudtuk az íjat és a nyilat i.e. 8 ezer évvel találták fel. De 30 egynéhány ezer évvel ezelőtt a nyíl használata mégis újdonság lehetett. Valóban szép teljesítmény az Istállóskői ősembertől. Az íjat-nyilat ugyanis biztosan nem itt fedezték föl."
Az idiotizmus és hamisítás tipikus példája. És ezek merészelik magukat tudósnak nevezni meg magyarnak.....
A magyar hagyományban sok évszázadon át Szent István koronájaként tartották számon, külföldön sokfelé ma is így nevezik. A Szent Korona tudományos kutatásának két évszázados története és az elvégzett ötvösszakmai vizsgálatok nyomán a tudományos közösség számára viszonylag elfogadottá vált, hogy a ma vizsgálható korona két különböző tárgy, azaz a „görög korona” (Corona Graeca) és az úgynevezett „latin korona” (Corona Latina) egyesítéséből jött létre, mely utóbbi nem feltétlenül korona, hanem valami más kegytárgy is lehetett. Az összeillesztés minősége messze elmarad az egyes részek ötvösszakmai színvonalától.[3] A két részt III. Béla (1172–1196) korában állították össze Magyarországon. A két összetevő pontos származásáról, eredeti rendeltetéséről azonban még nem alakult ki teljes tudományos konszenzus. Az elfogadott elmélet egyelőre teljesen figyelmen kívül hagyja azokat az elképzeléseket, amelyek szerint a korona egységes tervezésű, sosem állt két önálló darabból, és a szegecses összeillesztés a lehető legjobb, legcélszerűbb megoldás.
A korona létrejöttéről, formájáról egyidejű írásos források nem maradtak fenn. A tudományos kutatások számára az egyetlen fogódzót ezért magának a királyi fejéknek a vizsgálata jelenti. A Szent Korona anyagának, szerkezetének, valamint keletkezésének vizsgálata ezért szorosan összefügg egymással.
A korona keletkezésére vonatkozó elméletek négy fő csoportba oszthatók:
A korona mint a pápa által Szent Istvánnak küldött hatalmi jelkép
A jubileumi 2000. évre készült tudományos összegzések, amelyek jelenleg a magyar tudományos közéletben nagy többségű támogatást élveznek
A fenti kettőtől eltérő összeállítási elméletek
A 20. század végén terjedésnek indult misztikus elméletek
A hátoldal közepén 40 mm magas és 45 mm széles keretben Dukász Mihály portréja látható, a görög felirat szerint "Mihály, a rómaiak (értsd: a bizánciak) Krisztusban hívő császára, a Dukász", a bizánci uralkodó jellegzetes viseletében. Koronás fejét kékeszöld fény veszi körül, jobbjában a labarum, a nyugat-európai jogarnak megfelelő uralkodói jelvény, bal kezében a kard látható. Császári tisztét az is hangsúlyozza, hogy nevének betűi – csakúgy, mint a császári okleveleken az uralkodó aláírása – vörös színűek.[8]
Dukász Mihály portréja, ha hátul is, a Pantokrátorhoz hasonlóan az abroncs fölé került, így megelőzte az ott található szenteket is, hangsúlyozva ezzel is a császár hatalmát.
Az abroncson a zománcképek között nyolc négyszögletű lemezen egy-egy nagyobb kő helyezkedik el. Ezek váltakozva: két almandin, három zafír, kettő zöld üveg, egy akvamarin.[9] Elöl, a Pantokrátor alatt kétoldalt Mihály és Gábriel arkangyalok képei láthatóak, kezükben három ágban végződő hírnöki pálcával. A bizánci egyházi hagyomány szerint ők közvetítik a koronát Krisztustól az uralkodó számára. A két oldalon Szent György és Szent Demeter, a harcos szentek képei következnek lándzsával; majd Szent Damján és Szent Kozma, az orvosszentek következnek.
Az abroncs hátulján, Dukász Mihály alatt, vele háromszöget alkotva Konstantin társcsászár, Dukász Mihály fia és trónörököse (egyes kutatók szerint a korábbi társcsászár, Dukász Mihály szintén Konstantin nevű fivére), valamint I. Géza magyar király (1074–1077) képei következnek. Géza képének felirata a következő: Гєωβιτzас Пιсτос Κρаλңс Τоυрхιас (átírásban: Geóbitzasz pisztosz kralész Turkhiasz), amit így lehet fordítani: „Geobitzasz, Turkia hívő királya”. A „Geobitzasz” a magyar Géza név bizánci formája, míg „Turkia” megfelel Magyarország hagyományos bizánci elnevezésének. Géza nevét kék betűkkel írták ki, ami azt jelzi, hogy bár uralkodó, de rangban a császárok alatt marad. Erre utal az is, hogy fejét nem övezi dicsfény.
Ha a koronáról szóló írásokat vizsgáljuk, akkor időben alig négy évtizedet kell visszaugranunk. 1740-ben jelent meg Gottfried Schwarz, egy magyarországi származású pesti egyetemi tanár tollából egy munka (Initiareligionis christianae inter Hungaros ecclesiae orientalis adserta. Francoforti, et Lipisae 1740), amely a Magyar Szent Koronával foglalkozik. Munkája alapvetően a felvilágosodás terméke, és mint ilyen, igyekszik leleplezni a klerikális hagyományokat. Ő a Magyar Szent Korona görög feliratait vette történeti koncepciója alapjául. Elmélete szerint a koronát VIII. (Bíborbanszületett) Konstantin ajándékozta az akkori magyar nagyfejedelemnek, Gézának, így koholmány a szilveszteri koronaadományozás, és az, hogy Magyarország a római katolikus egyháztól kapott volna koronát. Mint láthatjuk, a Dukász Mihály felirat nem, de a Konstantin, és a Géza felirat megfejtése már szerepel Gottfried Schwarz művében, 1740-ben! Logikus, hogy ha a szerző látta 1740-ben Konstantin, és Géza zománcképeinek görög feliratait a koronán, akkor azok nem kerülhettek föl 1784, és 1790 között.
Természetesen nem csak Gottfried Schwarz az, aki megemlíti a három kép egyikét. Az alternatív koronakutatók gyakran idézik Révay Péter 1613-as művét, azonban elfelejtik, hogy ennek több kiadása is megjelent. A harmadik kiadásban, 1659-ben az alábbiakat írja Révay:
"Quo deinceps et in praeliis pro vexillo utebatur, cum duabus Graecis literis Christum denotantibus: quo more in Corona quoque nostra ad imaginem Salvatoris expressas videmus. Quid quod in inferiori Coronae circumferentia, imaginem suam Constantinus cum quibusdam Imperatoribus Graecis insculpi fecit, eo quoque inter alias circumstantis indicio, ut grata posteritas, insigne hoc Coronae munus, sibi ipsi primitus acceptum referret? videtur autem Graecii artifcii esse nostra Corona, non tantum ex dictis imaginibus et literis, sed ex appensis catenulis, quae iisdem locis in Iconibus Graecorum Imperatorum deprehenduntur...
"Amelyet ezekután a csatákban a zászlaján használt, két görög betűvel jelezvén Krisztust: ahogyan a mi Koronánkon is a Megváltó képmásánál világosan látjuk. És hogy a Korona alsó felének a kerületére Konstantin az ő képmását más görög császárokkal együtt rávésette, hogy ebből, és a többi körülötte lévő jelből a hálás utókor feljegyezze a Korona ezen jegye alapján, hogy ő maga kapta először ajándékként? Látható, pedig, hogy a mi Koronánk görög műremek, nem csak a mondott képekből és betűkből, hanem a felfüggesztett láncocskákból, amelyek ugyanazon a helyen, a görög császárok képeinél találhatóak..." Ezt a munkáját Révaynak posztumusz 1659-ben adták ki. Egyértelműen megnevezi Constantinust, megfejtve a Konstantin-feliratot a koronaabroncson, és további görög császárokról is említést tesz. Ugyanakkor Szűz Máriáról változatlan formában közli a korábbi kiadások szövegét.
Végül pedig még egy forrást említenénk, amelyre Pálffy Géza történész hivatkozott az Új Ember c. folyóirat hasábjain lezajlott vita kapcsán. A történész egy, a Magyar Országos Levéltárból előkerült forrásra hivatkozik, amely elöl-, és hátulnézetből is ábrázolja a Magyar Szent Koronát, és azon pedig a Dukász Mihály-képet, megelőzve ezzel Révaynak a metszetekkel ellátott írását.
Hogy vannak-e még további források, amelyek az 1613-as Révay-féle Szűz Mária említés, és az 1790-es dátum között, az a további kutatások deríthetik ki, az eddig megismert forrásanyag alapos áttekintésével. Mindenesetre három olyan pontot idéztünk, Gottfried Schwarzot 1740-ből, Révay Pétert 1659-ből, és az 1618-as metszetet, amelyek egyenként kizárják azt, hogy 1784, és 1790 között Bécsben kerüljön föl Dukász Mihály, Konstantin, és Geobitzász képe a koronára.
És akkor a valóság!
Először is elöl Szent Bertalan képét eltávolították. Az is egyértelműen kiderült, hogy a Dukász kép eredetileg pont akkora volt, hogy befért volna a Szent Bertalan kép helyére! Az is kiderült, hogy a Dukász, a geobitzas (ami soha nem volt Géza, ez is cáfolásra került) és a Constantin képen látható ruházat... nem is ruházat! Hanem egyszerű térkitöltő minta! Szemben az összes többi képpel! Tehát szó sincs egységességről, pláne szó sem lehet ugyanarról a műhelyről. Ezen kívül e három cserélt kép művészeti megoldásai, például a karhajlításra, kb olyan mértékben különböznek a többi képtől, mintha az ország legjobb ötvöseinek művei közé beraknának 3 olyant, amit a WC-s néni csinált. Tehát aki azt meri mondani, hogy egy műhelyből valók, az pofátlanul hazudik.
A Szent Koronáról készült különféle metszetek és rajzok alapján az is egyértelművé vált, hogy például a Dukász fércképen található lyukak közül kettő teljesen másmilyen volt 1890-ben és teljesen más az utolsó koronázás előtt, mikor degenerált kareszt koronázták. Tehát még akkor is próbálták furkálni és módosítgatni.
A hátsó ékkövek is teljesen más jellegűek, mint a többi. De azok legalább színvonalban illendőek a Szent Koronához. Más kérdés, hogy mit változtatott meg ezzel a Szent Korona működésében.
A hátsó három kép egyformán színvonaltalan mind művészileg, mind technikailag, tehát egyszerre hamisították rá a koronára. Teljesen mindegy, hogy esetleg eredetileg is hasonló kép lehetett. Hogy minek cserélték volna a másik két képet ugyanolyanra vagy hasonlóra? Jó kérdés, csak semmi köze a csere és a csere időpontjának tényéhez. Fejthette Schwarcz ahogy akarta, de Geobitzas soha nem volt Géza egyetlen bizánci írásban sem. Mellesleg a feliratokat fejtette meg de említést se tesz semmiféle Geobitzsasról. A Dukász képről sem. Vagyis semmiféle megdöntése nem volt a Bécsi, Kalapos jóska korabeli hamisításnak.
Pálffy ostoba hazudozásaival inkább nem is foglalkoznék...
Még egy adalék a Korona hamisításhoz. Mégpedig a koronázási palást. A paláston egyértelmű hamisítások történetek. Például a Sebaldus feliratot próbálták áthímezni Stephanusra, de csak Sephanus lett belőle, az eredeti szöveg jól látható megmaradásával. Az állítólagos Szent István két kezének hímzése közt akkor különbség van megint csak, mint egy kiváló hímző és a WC-s néni műve között... Az állítólagos Gizella pedig szakállas. Sebaldus tipikusan német földön népszerű szent volt!
Viszont alig pár évtizeddel később felbukkant a vörös színű német-római koronázási palást, amit állítólag már I. Ottó is használt.... az meg viszont szkíta állatküzdelmi jelenetet tartalmaz! Erről a palástról meg nincs 18. század előtti leírás egyetlen nyugati krónikában sem!
Valójában egyszerűen kicserélték a két palástot és a német palástot áthímezték meglehetősen színvonaltalan módon, ahogyan a Szent Koronát is próbálták hamisítani.
Valójában az ötvösök semmiféle olyan bizonyítékot nem találtak, hogy a korona pántja és abroncsa külön készült volna. Pláne semmiféel bizonyíték nincs arra, hogy a korona alsó és felső része utólag lett volna összeillesztve. Puszta kitaláció. A Szent Korona üzenete, működése ama három cserélt képet kivéve egységes.
A három cserélt kép eredetije: Dukász - Szűz Mária, Constantin - szintén Constastin de, hogy melyik, nem tudni.
Geobitzas helyén Géza fejedelem, István apja volt.
Már 1890-ben bebizonyosodott, hogy a három forrás közül, amelyik pápai korona küldésről beszél hamisítvány (Hartvik legenda és a pápai adományozó levél), a harmadik Thietmar írásaában szereplő megfogalmazás, bizonyítottan egyszerű diplomáciai szófordulat, aminek semmi köze sincs semmiféle korona küldéshez.
á
