Tafkó örök. Ahogy egy nála is empatikusabb hittudósról írták halála után: "az ő alakja, amint a nemzedékek tőle lassanként időben és térben távozni fognak, "egy éltető eszmévé" fog finomulni, s hatása hosszú emberöltők sorára nyomja majd reá a maga nemes bélyegét." Mondom, ezt Hase Károlyról írták. Hogy Tafkó mire nyomott rá mit, azt inkább nem részletezem. De elrettentő példája őkelmének is örökérvényű.
"Szerintem épp elég zsidó ünnepen résztvett ahhoz, hogy igyék óbort is épp eleget."
Én sem iszom óbort, amikor mások körültem isznak. Ráadásul a zsidók szent innepekkor (ilen a házasság is) nem fogyasztottak szeszt. De ez kb. olan logika, mint aszondani, hogy épp eleget ült csalók és paráznák társaságában ahhoz, hogy pajzánkodjék és orozzon...
Amennyiben óbor alatt az ószövetséget kell értenünk, új bor alatt meg az újszövetséget, akkor tévedsz. Jézus volt az ószövetség szerzője is. Hogy élt-e az óborral, mint itallal, vagy kizárólag újbort fogyasztott volna... Szerintem épp elég zsidó ünnepen résztvett ahhoz, hogy igyék óbort is épp eleget.
ah, az istenség a fáraó facsarójává klépett elő...., csak azért, hogy bizonyítsa egy felekezet a saját teóriáit a szőlőlé alkoholmentességére, csak azon gondolkodom, hogy a fáraó szomjas volt egy kis üdítőre és istenségetek aszisztált neki, netán más oka volt, termékbenmutató?
Mózes I. könyve 40. rész 11. A Faraó pohara pedig az én kezemben vala, és én vevém a szőlőszemeket és facsarám a Faraó poharába, és adom vala a poharat a Faraó kezébe.
