Az i.sz. 2. szazadban jelenik meg a Szentharomsag koncepcioja, hogy egy Istenben harom szemely van. Az uj fogalom legitimaciojat kerestek oszovetsegi forrasban is. A Mozes elso konyveben (Termtes) talalhato egyik erdekes tortenet alkalmasnak latszott erre.
A satra bejaratanal uldogelo Abraham "fölemelte szemét és íme, három férfi állt elotte", akiknek kulonleges statuszat a hazigazda lathatolag azonnal felismerte, s ezert a legnagyobb tisztelettel latta oket vendegul.
Kesobb "a férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr elott".
Beszelgetese az Urral igen erdekesen alakult (Teremtes 18:21 - 18:33) de most nem ez az lenyeg.
A szoveg ugyan eddig ferfiakrol beszelt es nem reszletezte a kozottuk levo kapcsolat termeszetet, a folytatasbol viszont megtudjuk, hogy a "két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült".
A kereszteny kulturkorben aztan e haromfos csoportot a Szentharomsag letenek korai igazolasakent ertelmeztek, s a harom angyal ennek vizualis szimbolumakent is elterjedt.
Mire jo ezerketszaz ev mulva Andrej Rublev ikonjan megjelennek, mar azt is tudni velik, hogy a baloldali angyal maga az Atya, a kozepso a Fiu, a jobboldali pedig a Szentlelek reprezentacioja.
Valóban, Az orosz művészet története (Bp. Corvina, 1983) c. kötetben is Szentháromság az ikon címe (XV. tábla), de még nem jártam utána, miért, hiszen tényleg angyalokat látunk.
