Kedves Kanka!
ad I. A Jézusi kinyilatkoztatás teljes volta nem azt jelenti, hogy akik önhibájukon kívül nem hallottak Jézusról és a kinyilatkoztatásról, azok nem üdvözülhetnének. Ez azt jelenti, hogy Jézus után új kinyilatkoztatás nem születik.
A megváltás koncepciója az Egyházon alapul, hiszen Jézus egy Egyházat alapított. Éppen arról szól a dokumentum, hogy ez az Egyház legteljesebben a Római egyházban van meg.
ad II. A Krisztusról sem állítjuk, hogy ne létezett volna a megtestesülés elott. Mielott Ábrahám lett, én vagyok Ugyanakkor a feltámadás egy igen jelentos fordulópont az emberiség életében Ezért állítható, hogy a Szentlélek a feltámadt Krisztus Lelke.
ad III. Az üdvözítés nyilvánvalóan az Isten feladata. Az Egyház az Isten muvét viszi a világban, az Isten muködik az Egyházban.
Jézusban a teljes kinyilatkoztatás megtörtént, így nem nagyon valószínu, hogy valamit elhallgatna az Egyház elol, de az lehetséges, hogy az ember nem mindent ismer fel úgy, ahogy kellene, vagy rosszul ért dolgokat. Éppen azért fontos a tanítóhivatal, hogy ne az egyes ember értelmezze a dolgokat, hanem tulajdonképpen maga a közösség.
ad IV. Erre megint csak azt tudom mondani, hogy Jézus egy Egyházat alapított, amely ma a legtökéletesebben a Római Egyházban áll fenn. A legitimitásról szóló topicban volt errol mostanában szó.
ad V. Én egyáltalán nem érzem, hogy itt hatalomféltésrol lenne szó.
ad VI. Errol azt gondolom, hogy az ember eleve olyannak teremtetett, hogy keresse az Istent. Ilyen értelemben a pogány vallások is nevezhetok isteni eredetu vallásnak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy rossz úton keresik az Istent. Éppen az ógörög filozófiából derül ki, hogy a gondolkodó, Isten kereso ember eljut az egyisten hitig. lsd Platon idea tana.
ad zárószó: Picit mellékvágánynak tunik, erkölcstanból került elo a lelkiismerettel kapcsolatban, hogy lehet a lelkiismeret elháríthatatlanul téves. Azt hiszem, ugyanígy lehet az igazságkeresésben, a vallásban is az emberelháríthatatlanul tévedésbe. És ebben az esetben Isten nyilván nem fogja büntetni, vagyis Isten bárkit üdvözíthet, kegyelme végtelen és határtalan. A felnott keresztelés szertartásában van egy ilyen mondat, miután a jelölt kifejezte keresztelkedési szándékát, hogy nem kerested volna Istent, ha erre o nem indított volna. (nem ez a pontos szöveg, de ez a lényege)
Egyébként érdemes az Új Ember mostani (szeptember 17-ei) számát elolvasni. Bábel Balázs érsek atya nyilatkozik a dokumentummal kapcsolatban. Ha meg lesz a gépen, beteszem majd.
Más. a Heti Világgazdaság címu újság sosem arról volt híre, hogy az egyházi témákra pozitíven reagáljon, sokkal inkább a kötözködo, hadd ne mondjam, hogy rosszindulatú, a beállítottsága, különösen a katolikus egyházzal kapcsolatban. Ez az Udvari által beidézett cikkben is látszik, érzodik.
Üdvözlet mindenkinek
satya
Korántsem derült égből, mégis villámcsapásként érte a keresztény egyházak, illetve tágabb értelemben a különféle vallások közötti egység,
illetve párbeszéd előmozdításán fáradozó ökumenikus mozgalmat két, mostanában közzétett, a római katolikuson kívül minden más üdvözülési
irányt mintegy lefokozó vatikáni dokumentum. Egyesek szerint ez esetben nem (csupán) teológiai kérdésről van szó. A felbocsátott jelzőrakéta a
II. János Pál trónjának örökléséért folyó háború újabb szakaszának kezdetét jelzi.
Két, meglehetősen nagy "zsinatot" eredményező vatikáni dokumentum látott napvilágot a minap. Mindkettőt az a Joseph Ratzinger bíboros
jegyezte, aki a hatvanas évek elején, a második vatikáni zsinaton megszüntetett Szent Offícium, vagyis a pápai inkvizíció jogutódának tekintett
Hittani Kongregáció prefektusaként az első számú tekintély abban a kérdésben, ki számít Róma szemében eretneknek.
Az irány mostanában korántsem tűnik egyértelműnek. Alig tíz hónapja, 1999. október 31-én, a reformáció hagyományos emléknapján a
Lutheránus Világszövetség és a vatikáni Keresztény Egységet Előkészítő Főpapi Tanács közös bizottsága Augsburgban közös nyilatkozatban
ismerte el a lutheri tanítást: az ember egyedül hite, nem pedig érdemei által igazulhat meg (HVG, 1999. október 30.). De az is csak 1998
márciusában történt, hogy II. János Pál közrebocsátotta Emlékezzünk: gondolatok a soáról című pápai dokumentumát, s az idén, a kereszténység
jubileuma alkalmából a zsidókeresztény muszlim ökumené jegyében látogatott el a Szentföldre.
Szeptember 5-e óta azonban a Vatikán internetes honlapján ott a friss hivatalos megnyilatkozás, a Ratzinger vezette Hittani Kongregáció Úr Jézus
kezdetű dokumentuma, amely egyebek mellett azt állítja: azok az egyházi közösségek, amelyek püspöki leszármazási vonalukat nem tudják a
még Jézus által kinevezett első "pápáig", Szent Péterig visszavezetni, a szó tulajdonképpeni értelmében nem is egyházak. Vagyis a római
katolikus egyház ismét azt az álláspontot hangsúlyozza, miszerint ő az egyedüli üdvözítő egyház értelmezték a megnyilatkozást azonmód a nem
katolikus közösségek világszerte.
E tekintetben figyelemre méltónak nevezik azt is, hogy Ratzinger másik írását (a katolikus püspököknek szóló, a pápa által június 9-én
láttamozott üzenetét) ugyancsak szeptember 5-én hozták nyilvánosságra a Rómában megjelenő Adista című lapban. Ebben a bíboros arra
szólította fel a püspököket, hogy más keresztény egyházakat említve óvakodjanak a "testvéregyház" (számos, katolikusok által beszélt nyelvben
voltaképpen "nővéregyház") kifejezés használatától, a római katolikus egyház ugyanis mondja valójában az "anya"-szentegyház. Maga
Ratzinger egyik említett dokumentumban sem használta az egyház szót a nem katolikus keresztényekre. Az anglikánokat anglikán közösségnek, a
többi nem katolikus keresztény egyházat következetesen vallási, illetve egyházi közösségeknek titulálta.
Ezzel az állásfoglalással egy több mint három évtizede választott irány módosítására kerül sor. A testvéregyház kifejezést ugyanis első ízben I.
Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka használta például a katolikusokra a század derekán, majd a kifejezést 1964-ben a vele történelmi
áttörésnek számító találkozót lebonyolító VI. Pál pápa, különösen pedig II. János Pál szintén gyakran alkalmazta. Ratzinger hazájában,
Németországban most a protestáns püspökök karának elnöke, Manfred Kock arra hívja fel a figyelmet, hogy bár a lutheránusokat és kálvinistákat
tömörítő német egyháza a köznyelvvel ellentétben nem használja a Schwesterkirche szót (helyette általában "mindkét egyházunkat"
mondanak), a Vatikán legújabb hangsúlyváltása bizonyára megnehezíti köztük a párbeszédet. George Carey, Canterbury érseke, valamint a
protestáns és ortodox egyházakat tömörítő, 1948-ban alakult ökumenikus szervezet, az Egyházak Világtanácsa egyaránt úgy nyilatkozott: tragédia
az ökumenikus mozgalomra nézve, ha egyházak arról kezdenek párbeszédbe, melyiküknek mekkora a relatív súlya vagy tekintélye akármilyen
nagy legyen is egyébként.
A laikusok számára talán meglepőnek tűnhet, ám a Vatikán és például II. János Pál pápa eddigi ökumenikus megnyilatkozásai teológiailag koránt
sincsenek ellentétben a Ratzinger bíboros által most megfogalmazottakkal. Erre hívja fel a figyelmet Máté-Tóth András katolikus teológus, a
szegedi tudományegyetem vallástudományi tanszékének vezetője is. "Az ökumenizmus eszméje mondja egyidejűleg mindig két célra
törekedett: az egyes vallási közösségek közötti párbeszéden kívül arra is, hogy a dialógus résztvevői előzőleg pontosan határozzák meg saját
identitásukat. A katolikusoknál a jelek szerint jelenleg ez a szempont került előtérbe (és talán erőtérbe), ám nézetem szerint mindez nem jelenti az
ökumenizmus végét."
A protestáns egyházak számos képviselője szerint azonban lehet, hogy mégis. Róluk az új Ratzinger-féle dokumentum úgy emlékezik meg, hogy
"mivel egyetlen egyház van, a többes számú ťegyházakŤ szó legfeljebb részegyházakat jelölhet". Ez ellen a megfogalmazás ellen viszont az
anglikánok, a lutheránusok, a kálvinisták Európa-szerte a világsajtó tanúsága szerint hevesen és folyamatosan tiltakoznak. A magyar protestáns
egyházak, a szokásos óvatosság tradíciója szerint, lapzártánkkor még csupán "tanulmányozták a kérdést". De felszólamlások történtek már
katolikus körökben is. Az iratot még a katolikus teológus Hans Küng is mint "a középkori elmaradottság és a vatikáni megalománia elegyét"
jellemezte a hírügynökségek által gyorsan közzétett nyilatkozatában.
A szóban forgó konkrét kitételek természetesen teológiaiak, ám az már mégiscsak a jelen valóságához tapadó kérdés, hogy a Parkinson-kórban
szenvedő, 80 éves katolikus egyházfő szentföldi látogatása óta mindinkább visszavonulni látszik a Vatikán ügyeitől. Számos sajtókommentár szól
arról is, hogy az utódlási harc máris javában tart. E megvilágításban a mostani egyes elemzések szerint a Vatikánt fundamentalista, konzervatív
irányba fordító szövegek nem feltétlenül biztos, hogy a végső szavakat mondják ki arról, merre tart majd a Szentszék II. János Pál pápa után.
Többen ugyanis a Vatikán és a potenciális pápaválasztók megosztottságával magyarázzák azt a tényt is, hogy az egyház alig néhány nappal
az ominózus Ratzinger-szövegek megjelenése előtt két olyan ellentétes pápát tudott egyidejűleg boldoggá avatni, mint a még abszolutista
uralkodó, majd csalatkozhatatlanná nyilvánított IX. Pius, illetve a nagy reformpápa, XXIII. János (HVG, 2000. szeptember 9.). Mindezek csak
nehezítik annak megjövendölését, vajon milyen lesz az új pápa (és milyen a 21. századba lépő Vatikán) állítják egyre többen azok közül, akik
szerint a Vatikánban valójában már nem is a beteg pápa viszi az ügyeket. Egy biztos csupán: az utódnak a jelenleg 114 fős bíborosi kollégiumból
kell majd kikerülnie. Ebből a választékból pedig kérdés, hogy egy modernista vagy konzervatív, olasz, netán európai, esetleg afrikai vagy
latin-amerikai új római püspök egyháza nevében miként közelít a világ kereszténységéhez: testvérként, avagy inkább szigorú anyaként?
Orulok, hogy leirtad ezt az osszefoglalot, mert habar elkezdtem olvasgatni a vatikani oldalon az angol nyelvut, de tul sokra nem jutottam vele - keves vagyok meg hozza.
Igy viszont mar erdemben is hozza lehet szolni, illetve en csak kerdeznek egy-ket dolgot toled:
I. Jézus Krisztus kinyilatkoztatása teljes és végérvenyes Ezzel a fejezettel kapcsolatban kerdeznem toled, hogy szerinted azok az emberek, akik meg nem hallottak Jezusrol, t.azt azert, mert az ocean masik oldalan eltek es Jezusrol azert nem hallottak, mert 1492 evig varniuk kellett ra... szoval azokkal az emberekkel mi a helyzet? (habar van rola szo a dokumentumban, megis, az egyertelmuseg kedveert, es inkabb azert, hogy a kovetkezo kerdesem feltegyem). Szerinted isten megvaltas "koncepcioja" mennyire a Romai Katolikus Egyhazon alapul, mennyire szolhat bele az egyhaz?
II. A megtestesült Ige és a Szentlélek az üdvösség muvében Itt a kovetkezo idezettel kapcsolatban lenne kerdesem:
"A Szentlélek valójában a feltámadt Krisztus Lelke, aki nem Krisztus mellett vagy rajta kívül cselekszik." Ezek szerint a szentharomsag csak mintegy 2000 eve letezik, vagy pedig hamarabb? (Tudtommal a szentharomsag magyarazatahoz felhasznaljak a katolikusok a teremtestortenetben olvashato "isten lelke lebegett a vizek felett" idezetet.
III. Jézus Krisztus megváltói misztériumának egyedüli és egyetemes volta Ezzel kapcsolatban a kerdesem ugyanaz, mint az elso pontban feltettel: mennyire a katrolikus egyhaz feladata az udvozites es mennyire istene? Elkepzelhetonek tartod -e, hogy isten nem mindent kozol a katolikus egyhazzal es a "sajat feje" utan megy?
IV. Az Egyház egyetlen és egységes Itt kerdes, hogy mit ertunk egyhaz alatt. Annak idejen mgaborral volt joo beszelgetesunk ebben a temaban, tehat: Krisztus Egyhaza alatt a Romai Katolikus egyhazat erted, vagy pedig mindazon emberek osszeseget, akik a Krisztus altal eloirt joo uton jarnak (Egyhaz) akar Krisztus lenyegenek tudasa nelkul?
Krisztus szerinted a Romai Katolikus Egyhazat alapitotta, vagy a benne hivok (es feltetelszeruen a rola valamit tudok) szellemi kozosseget?
V. Egyház, Isten Országa és Krisztus Országa A fentiek tukreben es az osszefoglalo vegen levo "az Egyház a peremre szorul vagy leértékelodik." idezettel kapcsolatban merul fel a kovetkezo kerdes:
Mi a fontosabb? Jezus Krisztus vagy pedig a Romai Katolikus Egyhaz hatalma? (es ezt most azert emeltem ki, mertr az idezetbol szamomra az derul ki, hogy az egyhaz sajat hatalmat felti: vajon fontosabb -e az udvozites aldasos tevekenysege, mint az, hogy kinek a zaszlaja alatt tortenik?)
VI. Az Egyház és a más vallások viszonya az üdvösséghez Itt a szokasos kerdes merul fel: elkepzelhetonek tartod -e, hogy mas nepek vallasa szinten isteni eredetuek? Itt most ne csak a kinyilatkoztatasra gondolj, mint az isteni szandekanak egyetlen kimutatasat..Es ez vonatkozik a tortenelem folyaman Krisztus elotti es Krisztus utani idore egyarant.
Zaroszo "Minden embernek kötelessége tehát, hogy keresse az igazságot, foleg Istenre és az O Egyházára vonatkozóan, s azt megismerve tegye magáévá és ragaszkodjék hozzá"
Szerinted (akar hited, akar sajat velemenyed szerint) elfogadhato -e ez a magatartas minden mas vallassal kapcsolatban is?
Beteg hatalomra ácsingozó képmutató emberi elmék által gyártott emberi parancsolatok tárháza a te felekezeted ,akik nem tudnak legalábbis Te nem tudsz a máriátok nélkül élni én meg ezt úgy hívom ahogy az Ige is :meg vagytok kötözve.
A papátok ott meaculpázik Izraelben majd bódoggá avat egy antiszemita erőszakos pápát.
Hm ... mert gyümölcseiről ismerni meg
és kijelenti hogy az üdvősség a r.katolicizmusban van.
JAJA a TI szentségeitek ?????? haha beteg emberi elmék találmányai semmi köze az Úr Igéjéhez azaz magához a Krisztus Jézushoz aki a testett öltött Ige !!!!
Szabadítson Meg titeket az Úr minél hamarabb.
Udvari
ui:Nagyon tévelyegsz te kis máriás azért hiszünk mert meg van írva és bizonyságunk van a Szent Szellem Által pontosan úgy ahogy meg van írva és nem azért mert a egy beteg ember-pápa közzéteszi hogy higgyél benne mert ha nem hyperdúlázol a r.kat marisnak akkor elkárhozol.
Udvari!
Csak az a nagy különbség, hogy a Katolikus Egyház újra és újra elmondja, hogy ki is valójában, és emellé odateszi, hogy hogyan kapcsolódnak hozzá az elszakadt Krisztusban hívok.
A HGY ezzel szemben csak azt tudja megfogalmazni, hogy ki nem és mindig azt hangoztatja, hogy kik nem tartozhatnak hozzá.
Igen, ki kell mondani, hogy a HGY távol áll attól az Egyháztól, amelyet Jézus alapított Hiányzik belole a szeretet, hiányoznak belole a szentségek, amelyek Isten szeretetének jelei. Ugyanakkor van bennük pozitív vonás is, a Biblia szeretete és a Szentlélekre figyelés. Ugyanakkor azt látom, hogy a HGY nagyon a racionalizmus irányába ment el. Hiszem, ha látom. Azért kell az összeesés, a különbözo nevetgetés meg miegyéb, mert ha nem látjátok a Szentlélek jeleit kézzel foghatóan, akkor nem hiheto nektek a muködése.
HITTANI KONGREGÁCIÓ
Jézus Krisztus és az Egyház megváltói egyetemességérol és egyetlenségérol szóló Dominus Iesus címu Nyilatkozat összefoglalója Bevezetés A kereszténység és a más vallások közti kapcsolatról manapság folyó élénk vitában egyes teológusok azt állítják, hogy minden vallás egyaránt az üdvösség érvényes eszköze. Ezek relativista elméletek, amelyek elmaradottnak tartják illetve elutasítják a katolikus hit alapveto igazságait Jézus kinyilatkoztatásának teljes és végleges jellegérol, a Szentírás könyveinek sugalmazásáról, a Názáreti Jézus és az örök Ige közt lévo felbonthatatlan személyi egységrol, a Szentlélek és a megtestesült Ige tevékenységének egységérol, a Mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése és halála misztériumának megváltói egyetlenségérol és egyetemességérol, az Egyház megváltást közvetíto egyetemességérol, az Isten Országa, Krisztus Országa és az Egyház közötti szétválaszthatatlanságáról (bár megkülönböztethetoek), Krisztus egyetlen Egyházának meglétérol a katolikus Egyházban.
Ezek az elméletek bizonyos filozófiai vagy teológiai természetu feltevésekre támaszkodnak. A Nyilatkozat ezekbol idéz néhányat, mint például azt a meggyozodést, hogy az Istenre vonatkozó igazságot még a keresztény kinyilatkoztatás sem képes megragadni és szavakba önteni; azt az igazsággal szembeni relativista magatartásmódot, amelybol az következik, hogy ami némelyek számára igaz, mások számára nem az; azt a radkális radikális ellentétet, amelyet a nyugati logikus és a keleti jelképes gondolkodásmód között támasztanak; azt a túlzott szubjektivizmust, amely egyedül az értelmet ismeri el az ismeret forrásának; a megtestesülés misztériumának a metafizikai dimenziójától való megfosztását; azt az eklekticizmust, amely a teológiai kutatásban a gondolatokat a különbözo filozófiai és vallási környezetükbol meríti, anélkül hogy törodne azzal, beleilleszkednek-e a rendszerbe, vagy összeegyeztethetok-e a keresztény igazsággal; végül azt az irányzatot, amely a Hagyományra és az Egyház Tanítóhivatalára való tekintet nélkül olvassa és magyarázza a Szentírást.
E vita kapcsán a Nemzetközi Teológiai Bizottság 1997-ben A kereszténység és a vallások címmel már kiadott egy dokumentumot. Hivatkozva számos bibliai utalásra és teológiai reflexióra, kimutatja, hogy a pluralista vallásteológia minden alapot nélkülöz, és megismételte azt a kijelentést, hogy Jézus Krisztus és az Egyház szerepe a megváltásban egyetlen és egyetemes, mindig az üdvösség forrása a kereszténységen belül éppúgy mint azon kívül. Ugyanakkor egy rosszul értelmezett pluralizmussal párosult relativisztikus gondolkodásmód gyors és tömeges terjedése miatt a Hittani Kongregáció most a jelen Nyilatkozat-tal lép fel, hogy ismét meghirdessen és tisztázzon egyes hitigazságokat, Szent Pál apostol példáját követve, aki ezt írja a Korintusiaknak: Mert mindenekelott azt adtam át nektek, amit én is kaptam (1 Kor 15,3)
Konkrétan a Nyilatkozat hat pontból áll, amelyek a katolikus hit tanításának lényeges elemit foglalják össze más vallások megváltó értékérol és jelentoségérol.
I. Jézus Krisztus kinyilatkoztatása teljes és végérvenyes Azon elmélettel szemben, miszerint Jézus krisztus kinyilatkoztatása korlátozott, nem teljes és tökéletlen, amelyet a többi vallásban meglévo kinyilatkoztatás kiegészít, a Nyilatkozat emlékeztet arra, hogy a katolikus hit szerint Isten megváltói titkát Jézus Krisztusban teljes és végérvényes módon nyilatkoztatta ki. Jézus valóságos Isten és valóságos ember, szavai és muvei teljes és végérvényes jelleggel nyilatkoztatják ki Isten titkát, aki maga ugyanakkor transzcendens és kimeríthetetlen marad. Következtetésképpen, miközben elfogadjuk, hogy a más vallások is gyakran tükrözik annak az Igazságnak sugarát, amely megvilágosít minden embert (Nostra Aetate 2), ismét megerosítjük, hogy a sugalmazott szövegek minosítést csak az Ó és Újszövetség kánoni könyvei számára tarthatjuk fenn, amelyek a Szentlélektol ihletettek és szerzojük maga az Isten, és amelyek szilárdan, híven és tévedés nélkül tanítják az igazságot Istenrol és az emberiség üdvösségérol. Másfelol a Nyilatkozat azt is tanítja, hogy szilárdan meg kell különböztetni a teológiai hitet, mely az Egy és Háromságos Isten által kinyilatkoztatott igazság befogadása, és a többi vallásban lévo hiedelmet, amely az abszolút igazság keresésének vallásos megtapasztalása, de amelybol még hiányzik az önmagát kinyilatkoztató Istennek adott beleegyezés.
II. A megtestesült Ige és a Szentlélek az üdvösség muvében A kettos üdvrend elméletével szemben, ami szerint létezik az örök Ige egyetemes és így az Egyházon kívül is érvényes üdvrendje, valamint a megtestesült Ige, egyedül a keresztényekre szorítkozó üdvrendje, a Nyilatkozat megerosíti, hogy egyetlen üdvrend van, az egyetlen megtestesült Ige, Jézus Krisztus, az Atya egyszülött Fiának üdvrendje. Megtestesülésének, halálának és feltámadásának titka az egész emberiség üdvösségének egyedüli és egyetemes forrása. Krisztus misztériumának van egy belso egysége, az Istenben való örök kiválasztottság az idok végezetéig: [Az Atya] kiválasztott minket Obenne [Krisztusban] a világ teremtése elott (Ef 1,4). Jézus Krisztus az egyetemes közvetíto és megváltó. Így tehát ugyanolyan téves az a feltevés, miszerint a Szentlélek üdvrendje egyetemesebb jellegu lenne, mint a megtestesült, megfeszített és feltámadt Igéé. A Szentlélek valójában a feltámadt Krisztus Lelke, aki nem Krisztus mellett vagy rajta kívül cselekszik. Csak egyetlen Szentháromságos üdvrend van, amely az Atya akaratából Krisztus misztériumában a Szentlélek közremuködésével valósult meg.
III. Jézus Krisztus megváltói misztériumának egyedüli és egyetemes volta A Nyilatkozat újra megerosíti Jézus Krisztus misztériumának megváltói egyetemességét és egyedüliségét. Jézus megtestesülése, halála és feltámadása által beteljesítette az üdvösség történetét, ezért O az üdvösség teljessége, központja és forrása. Igaz, hogy Krisztus egyedüli közvetíto szerepe nem zár ki különbözo típusú és rendu, belole részesedo közvetítéseket, de ezek értelmüket és értéküket egyedül Krisztus közvetítésébol nyerik, és nem tekinthetok párhuzamosnak vagy kiegészítonek. Azok a megoldások, amelyek Krisztus egyedüli közvetítésén kívüli isteni üdvözíto tevékenységgel számolnak, ellentétben állnak a katolikus hittel.
IV. Az Egyház egyetlen és egységes Jézus Krisztus üdvözíto jelenléte és muve ténylegesen folytatódik az Egyházban és az Egyházon, az O Testén keresztül. És miként a fej és egy élo test tagjai elválaszthatatlanok egymástól, mégis különbözoek, úgy Krisztus és az Egyház sem keverhetok össze vagy választhatók el egymástól.
Ezért Jézus Krisztus üdvözítoi közvetítésének egyedüliségére és egyetemességére tekintettel szilárdan hisszük, mint katolikus hitigazságot, a Krisztus által alapított Egyház egyetlenségét. A híveknek továbbra is meg kell vallaniuk, hogy történelmi folytonosság van a Krisztus által alapított Egyház és a katolikus Egyház között. Krisztusnak ez az egyetlen Egyháza a Péter utóda meg a vele közösségben élo Püspökök által kormányzott Egyházban áll fenn (Lumen Gentium 8). Ami a megszentelodés és az igazság számos elemét illeti, melyek az Egyház szervezetén kívül találhatók (uo.), tehát azokban az egyházakban és egyházi közösségekben, amelyek nincsenek teljes közösségben a Katolikus Egyházzal, ki kell jelenteni, hogy hatékonyságuk a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességébol ered, amely a katolikus egyházra van bízva (Unitatis Redintegratio 3).
Azokat az Egyházakat, amelyek nem fogadják el a Róma Püspöke primátusáról szóló katolikus tanítást, a Katolikus Egyházhoz olyan szoros szálak fuzik, mint az apostoli utódlás és az érvényes Eukarisztia. Kövekezésképpen Krisztus Egyháza jelen van és cselekszik ezekben a részegyházakban annak ellenére, hogy nincsenek teljes közösségben a Katolikus Egyházzal. Viszont, azok az egyházi Közösségek, amelyek nem orizték meg az érvényes püspökséget és az Eukarisztia hittitkának hiteles és teljes lényegét, nem tekinthetok sajátos értelemben vett Egyházaknak, ugyanakkor az ezekben a Közösségekben megkereszteltek is bizonyos - jóllehet nem tökéletes - közösségben vannak a Katolikus Egyházzal. Ennélfogva, ezek a különvált Egyházak és Közösségek, ámbár hitünk szerint fogyatkozásban szenvednek, az üdvösség misztériumát illetoen nincsenek megfosztva jelentésüktol és értéküktol (Unitatis Redintegratio 3).
V. Egyház, Isten Országa és Krisztus Országa Az Egyház küldetése az, hogy hirdesse Krisztus és Isten Országát és megalapítsa minden nép között, így ennek az Országnak csírája és kezdete a földön (Lumen Gentium 5). Egyfelol az Egyház jele és eszköze az Istennel való bensoséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének (uo. 1). Az Egyház mint Isten Országának jele és eszköze arra hivatott, hogy hirdesse és megvalósítsa azt. Másfelol az Egyház az a nép, melynek egysége az Atya, Fiú és Szentlélek egységébol ered (uo. 4), így az Egyház Krisztusnak titokzatos módon már jelenlevo országa (uo. 3), mivel annak csírája és kezdete. E kérdésekre különbözo teológiai magyarázatok vannak. Ugyanakkor ezen lehetséges magyarázatok közül egyetlen egynek sem szabad visszautasítania vagy gyengítenie az Egyház, az Isten Országa és Krisztus közti szoros köteléket. Tudniillik Isten Országa, ahogyan a Kinyilatkoztatásból ismerjük, elválaszthatatlan Krisztustól és az Egyháztól (Redemptoris Missio 18).
Isten Országa azonban nem azonosítható az Egyházzal a maga látható és társadalmi valóságában, mert nem felejthetjük el Krisztus és a Szentlélek tevékenységét az Egyház látható határain kívül (uo.). Figyelembe véve az Isten Országa, Krisztus Országa és az Egyház közti kapcsolatot, mindenképpen el kell kerülni az egyoldalú megfogalmazásokat, mint amelyek az Isten Országáról beszélve hallgatnak Krisztusról, elotérbe helyezik a teremtés misztériumát, ugyanakkor hallgatnak a megváltás misztériumáról, mondván, hogy nem érthetik meg Krisztust azok, akiknek nincs keresztény hitük, jóllehet a népek, a kultúrák és a különféle vallások találkozhatnak az egyedüli isteni valóság körül, bármi legyen is ennek a neve. Az o értelmezésük szerinti Ország miatt végül az Egyház a peremre szorul vagy leértékelodik. Ezek az elméletek gyakorlatilag tagadják, hogy Krisztus és az Egyház egyedüli viszonyban van Isten Országával.
VI. Az Egyház és a más vallások viszonya az üdvösséghez Mindaz, amit eddig felidéztünk, arra kényszeríti a teológiát, hogy lépéseket tegyen azon az úton, amelyet végig kell járnia, hogy tisztázza az Egyház és a nem-keresztény vallások viszonyát az üdvösséghez. Mindenekelott szilárdan hinnünk kell, hogy a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetíto és az üdvösség útja, O pedig számunkra jelenvalóvá az O testében lesz, ami az Egyház (Lumen Gentium 14). Ez a tan nem áll ellentétben az Isten egyetemes üdvözíto szándékával, éppen ezért ezt a két igazságot együttesen kell szemlélnünk, ugyanis Krisztusban minden ember elnyerheti az üdvösséget, és ehhez az üdvösséghez szükséges az Egyház (Redemptoris Missio 9). Azok számára, akik nem tartoznak formálisan az Egyházhoz, a kegyelem erejével nyitva áll Krisztusban az üdvösség, s ez megvilágosítja oket a lelki állapotukhoz és életkörülményeikhez mérten, s noha formálisan nem tartoznak az Egyházhoz, titokzatos módon mégis az Egyházhoz kapcsolódnak. Ez a kegyelem Krisztusból árad, az O áldozatának gyümölcse és a Szentlélek ajándéka (uo. 10).
Ami Isten üdvözítoi kegyelmének a nem keresztények felé való közvetítésének módját illeti, a II. Vatikáni Zsinat arra az állításra szorítkozik, hogy Isten egyedül oáltala ismert utakon (Ad Gentes 7) adja kegyelmét. A teológia megpróbálja elmélyíteni ezt a gondolatot. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a katolikus hittel ellentétes lenne, ha az Egyházat az üdvösségre vezeto utak egyikének tekintenénk.
Bizonyos, hogy a különbözo vallási hagyományok tartalmaznak és nyújtanak olyan vallásos elemeket, melyeket a Lélek muvel az emberek szívében, a népek történetében, a kultúrákban és a vallásokban (Redemptoris Missio 29). Mégsem tulajdoníthatunk ezeknek az elemeknek isteni eredetet és üdvözíto hatékonyságot ex opere operato, amelyek a keresztény szentségek sajátjai. Ugyanakkor azt sem felejthetjük el, hogy egyes rítusok babonákból vagy hasonló tévedésekbol születnek (v.ö. 1Kor 10,20-21), és így inkább akadályozzák az üdvösséget.
A megváltó Jézus Krisztus eljövetelével Isten azt akarta, hogy az Oáltala alapított Egyház az egész emberiség üdvösségének eszköze legyen. Ez a hitigazság nem vesz el semmit az Egyháznak a világ vallásaival szemben érzett tiszteletteljes és oszinte megbecsülésébol, ugyanakkor határozottan kizárja azt a vallási relativizmussal átitatott közömbös gondolkodásmódot, amely azt vallja, hogy egyik vallás annyit ér, mint a másik (Redemptoris Missio 36). A minden ember iránti szeretet követelményeként az Egyház szüntelenül hirdeti és hirdetnie kell Krisztust, aki az út, az igazság és az élet (Jn 14,6), akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával (Nostra Aetate 2).
Zárószó A jelen Nyilatkozat szándéka az volt, hogy egyes megkérdojelezheto sot téves állításokkal szemben ismételten hangoztasson és megmagyarázzon bizonyos hitigazságokat.
Az igazi vallás kapcsán a II. Vatikáni Zsinat atyái kijelentették: Hisszük, hogy ez az egyetlen igaz vallás a katolikus és apostoli Egyházban létezik, melyre az Úr Jézus rábízta a feladatot, hogy terjessze el az összes ember között, mondván apostolainak: Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket, kereszteljétek meg oket az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg oket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek (Mt 28,19-20). Minden embernek kötelessége tehát, hogy keresse az igazságot, foleg Istenre és az O Egyházára vonatkozóan, s azt megismerve tegye magáévá és ragaszkodjék hozzá (Dignitatis Humanae 1).
Krisztusnak csupán egyetlen egyháza létezhet, s ez a katolikus egyházban áll fenn, melyet Péter utódja, illetve a vele közösségben levő püspökök kormányoznak jelenti ki a Vatikán Hittani Kongregációjának vezetője, Joseph Ratzinger bíboros által a héten bemutatott, Jézus Krisztus és az egyház egysége és megváltási egyetemessége címet viselő teológiai dokumentum. A II. János Pál pápa által is jóváhagyott, 36 oldalas nyilatkozat megjegyzi, hogy némely keresztény egyházat ugyan szoros kötelékek fűznek a katolicizmushoz, még sincsenek vele tökéletes egységben. Krisztus egyháza ezekben az egyházakban is jelen van és működik, jóllehet ezek nincsenek teljes egységben a katolikus egyházzal, mivel nem fogadják el a pápai tekintély katolikus tanát, amely tekintéllyel Isten akarata szerint objektíven (a pápa) rendelkezik, és amelyet az egész egyház felett gyakorol.
Kíváncsi lennék, hogy az itt hózzászóló, és durván elutasító testvérekbol hányan olvasták a dokumentumot, vagy legalábbis a megjelent ismertetést.
/Az ismertetés megtalálható a Politika fórum Megtér-e a katolikus Egyház c topicjában./
Mirol is van szó?
Jézus, az Isten Fia, Egyházat alapított, amikor a 12 apostolt kiválasztotta, és elküldte oket, hogy róla tanúságott tegyenek. A jézusi tanítás alapján kialakult az Egyház élete a maga hierarchiájával, szentségeive, liturgiájával.
Az idok folyamán emberi hibák és bunök miatt ebben az Egyházon szakadások keletkeztek. A szakadások két félék. az egyik egyházfegyelmi, vagyis a hierarchia rendezodésének problémái, a másik hitbeli.
A dokumentum tulajdonképpen arról szól, hogy a Jézusi kinyilatkoztatás hordozza-e a teljességet, vagy szükséges-e kiegészíto kinyilatkoztatás.
Nagy kérdés, hogy melyik az a része az Egyháznak, amelyik a teljes Jézusi tanítást viszi tovább!
Miután a Jézustól adott hatalom a kézfeltétel által adódott tovább /v.ö. ApCsel Timóteus levél/ Fontos, hogy meg van-e az apostoli folytonosság egy Egyházban. Vagyis visszavezetheto-e Jézus Krisztusra a hatalom átadása. Az ortodoxiában ez megvan. /a skandináv országok luteránus egyházai nagyon vigyáztak arra, hogy megmaradjon ez a folytonosság/
Remélem, hamarosan lesz magyar fordítása a dokumentumnak.
Azt gondolom, hogy igazából azt kell keresni, hogy mit tanít egy egyházi közösség, és keresni abban a közös pontokat. Ahogyez a katolikus-luteránus közös nyilatkozat esetében is történt.
Szóval jó lenne közösen gondolkodni, de ez sajna itt a fórumon nem muködik.
Üdv!
satya
Mi volna, ha Istent hajlandó lennél a Biblián kívüli dolgokból megismerni?
Ehhez nem sokminden kell egyelőre (nem az értelmi képességed miatt, azzal nincs baj! Hanem hogy ne szaporítsuk itt föl egyből a hozzávaló dolgokat).
Csupán vegyél egy drága, aranyos kis szines, tarka, énekesmadár-párt. És testközelből kezdd el szemlélni küllemüket, magatartásukat, hallgasd meg énekeiket, csodáld meg ékességüket és meglátod, nemsoká jutsz valamire!
De ha ehhez kényelmes vagy: Csak nézd meg saját szemeidet, arcod metszését, a színek játékát, a mosoly erejét, egy kedves gesztus lelki kihatásait.
Ezek egy sem a létért való küzdelem jegyében vannak, tehát nem nevezhetőek a létfenntartás miatt való szükségszerű kialakulásnak.
Az Isten dallamot adott, ékességet, színpompát, még a felhők is tudnak vigasztaló szépségűek lenni. A termő virágoknak sem volna kötelező szépségűeknek és illatosaknak lenniük a létfenntartás puszta szükségéért.
Csak nehogy azt mondd, hogy ezek a dolgok is a 150 trillió-billió-millió éves fejlődésnek a korunkra szocializálódott magatartás szabályai miatt ilyenek vagy olyanok.
Nem kéne így beszűkülni, kedves Hermelin. Igazán elfogadhatod, hogy az ennyire szűk körben forgó érvelést nem fogadhatom el. Istent a Bibliával, és a Bibliát az istennel bizonyítani egybites gondolat. Bocs. Némi cinizmus senkinek sem árt. Idősebbek is elkezdhetik.
Én egyébként azt hittem, hogy neked írtam, de úgy látszik te erről is biztosabbat tudsz.
Egyébként valóban jól tájékozottnak tartalak, csakhát te is kiöntötted a fürdővízzel ama gyereket és átmentél cinikusba. Ezt azért nem kéne, de te tudod.
(Bizony mondom néked, nagyobb annak a bűne, aki előidézte számodra a botránkozást!)
(De annak a bűne nem mentesít téged a lelkiismeretes vizsgálódás felelőssége alól)
Én egyébként azt hittem, hogy neked írtam, de úgy látszik te erről is biztosabbat tudsz.
Egyébként valóban jól tájékozottnak tartalak, csakhát te is kiöntötted a fürdővízzel ama gyereket és átmentél cinikusba. Ezt azért nem kéne, de te tudod.
(Bizony mondom néked, nagyobb annak a bűne, aki kezedbe adta a botránkozást!)
(De annak a bűne nem mentesít téged a lelkiismeretes vizsgálódás felelőssége alól)
igenis összehoz olyat, amiről te írsz, de Isten NEM HAGYTA, NEM ENGEDTE, hogy Szent Igéje úgy legyen meghamisítva, hogy abból egyetlen hiteles példány se maradjon fel. Annak Fenn Kellett Maradnia...
Sz'tem ezt magadnak írod, nem nekem. Azt is írhatnád: "azér mer csak". Nincs is isten. uff. ufo.
Honnan tudhatnád, hogy úgy történt, ahogy gondolod? Arra van bizonyítékod?
Hogy most más bizonyításba ne kezdjek (mert ki lehetne ezt terjeszteni nagyon, de), csak azt nézd meg, NEM ""CSAK"" A BIBLIA ÍR ERRŐL, hanem az ókori történetírók sokasága, hogy az I-II-III.szd. keresztényeit mennyire üldözte a pogány Római hatalom, a kollaboráns zsidó vezetők és sorolhatnám - hát ez nem sugallja (legalább sugallás erejéig) azt neked, hogy lóvés, befolyásos és furfangos, furmányos (és ezáltal igazságtalan, hiteltelen, ennek következtében Istentől sem támogatottan, de) ilyenképpen a római közerkölcsnek éppen hogy szemet nem szúró embert nem üldöztek halálra? Miért üldözték akkor Pál apostolt és hívő társait? Mert, ismétlem, az ókori történetírók sokasága lejegyezte ezeket a fincsi dolgokat. Akkor erről is tájékozottnak kell lenned. Hát milyen nagy és széles körű volt a jogtiprás, a római jogállamban?! Milyen embertelen és a népre nézve katasztrófális gazemberek ültek a trónon és a szenátusban, tisztelet a kevés kivételnek?! Hol üldözték volna Pált, ha olyan lett volna (a te elképzeléseid szerint olyan volt), mint azok? Hát holló a hollónak nem vájja ki a szemét, hát itt lép be az oszd meg és uralkodj elv, kicsiben és nagyban!
Ne feledd Brumi, hogy az Újszövetség az egy nagyon - most majdnem azt mondtam, hogy: hiteles, de ezt valszeg tök hiába írnám, megkérdeznéd: milyen alapon gondolom - hát ha megkérdeznéd, azt felelném: az eredeti újszövetségi iratok korából való hiteles másolatokat találtak meg a XX.szd-ban azokban a biz. Kumráni barlangokban, ezért olyan világra szóló nagy szenzáció azok a kézírattöredékek! Most ne menjünk bele.
Abban igazad van, hogy az idő, a generáció-csere, az eszmék váltakozása, mutálása, meg a készséges történelmi-feledékenység igenis összehoz olyat, amiről te írsz, de Isten NEM HAGYTA, NEM ENGEDTE, hogy Szent Igéje úgy legyen meghamisítva, hogy abból egyetlen hiteles példány se maradjon fel. Annak Fenn Kellett Maradnia, Mert az Isten Lelke őrizte és vigyázta, olvasd Ésaiás 34:16-ot és II.Péter 1:19-21-et el jó gondosan! Egyiket sem Pál apostol írta, hanem más. A Biblia nem akárhogy állt össze, és nem akármi annak a sorsa.
gondolhatod, hogy olvastam. máskülönben honnan tudnám, merre járt? azt is gondolhatod, hogy olyan fene hitelesnek nem tartom ezt a kiadványt. amennyi hitelt adok neki, annak alapján el tudom képzelni, hogy egy idő múlva Németh Sándornak felejtik el ocsmány tetteit, okos emberek, rufftibik és hasonlók kicsinosítják, lekrómozzák a sztorit, és valóban Pál apostolhoz hasonló figurává teszik. honnan tudhatnám, hogy nem ez történt?!
Megteheted, de nem kellene ilyen párhuzamot vonnod, ez nem vall alaposságra. Lelkiismeretesebb is lehetnél.
Pál apostol bárhová ment, szakmájával kereste közben a kenyerét, és csak annyi adományt fogadott el saját személyes szükségletére, amennyi feltétlenül kellett egy missziói úthoz, és a legszükségesebb és legszerényebb étkezéshez, ill. szükségletek kielégítéséhez. Sem nem lakott fényűző helyen, sem nem utazott fényűző módon, annál inkább űzött módon, a jeruzsálemi és környéki nagy szegénység enyhítésére átadta a gyűjteményt, olvasd el, milyen személyes körülményeket írt le (űldözve, űzve, verettetve, megkövezve, éhezve, fázva, kitaszítva, állandó ellenségeskedések kereszttüzének kitéve, tanításának hamisítóival való vesződséggel, az elhajlók kérlelésével, Krisztusért és igazságáért való buzgólkodással, nem kímélve a saját életét.
És nem írta volna Timóteusnak, hogy gondot viselj magadról (minden tekintetben), ha ez ő magának is nem lett volna nem csak elméleti, de tuti gyakorlati elve.
Megteheted, de nem kellene ilyen párhuzamot vonnod, ez nem vall alaposságra. Lelkiismeretesebb is lehetnél.
Pál apostol bárhová ment, szakmájával kereste közben a kenyerét, és csak annyi adományt fogadott el saját személyes szükségletére, amennyi feltétlenül kellett egy missziói úthoz, és a legszükségesebb és legszerényebb étkezéshez, ill. szükségletek kielégítéséhez. Sem nem lakott fényűző helyen, sem nem utazott fényűző módon, annál inkább űzött módon, a jeruzsálemi és környéki nagy szegénység enyhítésére átadta a gyűjteményt, olvasd el, milyen személyes körülményeket írt le (űldözve, űzve, verettetve, megkövezve, éhezve, fázva, kitaszítva, állandó ellenségeskedések kereszttüzének kitéve, tanításának hamisítóival való vesződséggel, az elhajlók kérlelésével, Krisztusért és igazságáért való buzgólkodással, nem kímélve a saját életét.
Ha úgy is lehet üdvözülni, hogy valaki nem hall a Megváltásról, akkor nem kell missziózni, mer' azokkal fogunk kitolni, akik nem fogadják el Jézus megváltását, miután hallották az evangéliumot. Vagyis egy igaz hitű buddhistát inkább hagyjunk meg a hitében, ne beszéljünk neki Jézusról, mer' így üdvözülni fog, úgy meg nem biztos ( mer' el is utasíthatja Jézust ugyebár ). Na, ezt sátáninak hívják..
Pál minek evangélizált egész életében, ha a görögök, rómaiak is üdvözülhetnek, vallásuktól függetlenül??
kis naiv... Például azért, hogy kiterjessze befolyását, és immár Kisázsia jelentős területeiről beszedhesse a sápot. (persze, a jeruzsálemi éhezőknek, ja. meg ami még eszébe jutott) Hogy ő is olyan... hogy is mondta itt valaki? büdöslábú szektavezér lehessen, mint Németh Sándor.
Az a baj, sajnos, hogy mar megint masodkezböl van informaciód, es a masodkez, nagyon sajnos, nagyon torzit.
1. Ökumenizmus: törekves a keresztenyek egységére, keresni a közösséget Krisztusban.
2. Azt hírdeti, hogy megtérés ( Krisztus követése) nélkül lehet üdvözülni? Igen, azok szamara, akikhez NEM jutott el az örömhir. Azonban akikhez eljutott, es ellene mondtak, azok csak Isten kegyelmeben bizhatnak.
Pál minek evangélizált egész életében, ha a görögök, rómaiak is üdvözülhetnek, vallásuktól függetlenül??
kis naiv... Például azért, hogy kiterjessze befolyását, és immár Kisázsia jelentős területeiről beszedhesse a sápot. (persze, a jeruzsálemi éhezőknek, ja. meg ami még eszébe jutott) Hogy ő is olyan... hogy is mondta itt valaki? büdöslábú szektavezér lehessen, mint Németh Sándor.
Szerintetek két különböző vallású (~világnézetű) ember között milyen az ideális viszony?
Fontos-e, hogy hitüket megismertessék egymással? Ha igen, miért?
Az Vallás, Filozófia fórumban megvalósul-e az ideális hozzáállás? Ha nem, miért? :-)))
Szerintem ezek megválaszolható kérdések. Szerintetek?
Sziasztok! Kedves Mir, azért nem beszélünk az utcán az egyházról, mert az utcán evangéliumot hírdetünk. A járókelőnek Jézus megváltását kell hírdetni, mert Jézus a Megváltó és nem az egyház. Az egyház nem üdvözít, csak Krisztus. Ha majd megtér és bejön a gyülekezetbe, akkor fog hallani az egyházról..:-))) Valóban lesz olyan kor a földön, ahol egy nyáj és egy pásztor lesz. De ezt szvsz maga Krisztus fogja megvalósítani amikor visszajön. Én csak azt látom, hogy itt az emberek görcsölnek az öku..izé-vel, de szvsz ez EMBERI hiábavaló próbálkozás, a Bibliától teljesen idegen. Én még olyanról nem halottam, hogy pl. Pál apostol de akár Péter v. Jézus is arra törekedett volna, hogy a különböző vallások kibéküljenek. Nem, ők az evangéliumot hírdették, az egyedüli igazságot. Pál minek evangélizált egész életében, ha a görögök, rómaiak is üdvözülhetnek, vallásuktól függetlenül?? A rom. kat. egyház ( mivel már nem tud erőszakosan téríteni) zseniálisan meglátta az öku...izé-ben a nagy lehetőséget. Az idők szavára hallgatva "szektaírtókból" nyájas, mindenkit szerető, toleráns, türelmes lett? Azt hírdeti, hogy megtérés ( Krisztus követése) nélkül lehet üdvözülni? Szvsz ennek az egésznek a hátterében inkább minden ember és Isten ellensége áll. Sátánnak hívják. Na most lehet borzadni.. :-))) "mitkeresittegyilyenbegyöpösödöttszektásgyűlölködőitt" -szinte hallom.. :-))) Sziasztok!
utóirat: A Jelenések könyvét nincs igazán merszem magyarázni..Teológus nem vagyok és valszeg nem is leszek, maradok amatőr hívőnek... :-)))
