E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Ezékiel könyve 2. fejezet. 1-10. versek. ( 1-5, 7-10.versek )
1 Így szólt hozzám: „Emberfia, állj fel, beszélni akarok veled.” 2 Amikor ezt mondta, eltöltött a lélek, felállított, és hallottam, amint beszélt hozzám. 3 Ezt mondta nekem: „Emberfia, elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem. Ők és atyáik lázadoztak ellenem mind a mai napig. 4 Fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük. Hozzájuk küldelek, hogy mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. 5 Akár meghallgatják, akár nem hallgatják – mert hiszen lázongó nemzedék ez –, megtudják, hogy próféta van közöttük.6 Ami meg téged illet, emberfia, ne félj tőlük, s ne remegj, amikor ezt mondják: Tövisek vesznek körül és skorpiókon ülsz. Ne félj szavaiktól, és ne remegj arcuktól, mert hiszen lázongó nemzedék! 7 Mondd el üzenetemet, akár meghallgatják, akár nem hallgatják, mert hiszen lázongó nemzedék ez. 8 Te meg, emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked.” 9 Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám, egy könyvtekercs volt benne. 10 Kigöngyölte előttem, és kívül is, belül is tele volt írva. Ez volt ráírva: „Siralom, panasz és jajszó.”
1(Hálaadó zsoltár.) Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind, 2 örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva! 3 Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén. 4 Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, elő udvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét, 5 mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre.
1 Király az Úr – a népek reszketnek; kerubok fölött trónol – a föld megremeg. 2 Nagy az Úr a Sionon, fönséges minden nép felett: dicsőítsék nagy és félelmetes neved, mert szent 3 és hatalmas vagy!
5 Magasztaljátok az Urat, Istenünket, hajtsátok térdet lába zsámolya előtt, mert szent!
4 Villámai megvilágítják a földkerekséget, a föld látja és megremeg. 5 A hegyek szétfolynak, mint a viasz, a világ urának tekintete előtt. 6 Az egek hirdetik igazságosságát, a népek szemlélik fölségét. 7 Szégyent vallanak, kik képek előtt hajtanak térdet, akik bálványokkal dicsekszenek: az istenek mind térdre hullnak előtte. 8 Sion hallja és vigad, Júda leányai ujjonganak, ünneplik, Uram, ítéleteidet. 9 Mert te vagy, Uram, a legfőbb a földön, messze fönségesebb minden istennél.
4 Mert nagy az Úr és méltó a dicséretre, félelmetesebb ő minden istennél. 5 A népek minden istene üres káprázat, az Úr azonban az ég alkotója. 6 Előtte fenség és méltóság, szentélyében hatalom s fényesség. 7 Adjatok az Úrnak, népek törzsei, adjatok az Úrnak tiszteletet és hatalmat! 8 Adjátok meg az Úrnak neve tiszteletét! Ígérjetek áldozatot és hozzátok színe elé, 9 szent udvarában imádjátok az Urat! Minden föld remegjen előtte, 10 hirdessétek a pogányoknak: „Király az Úr!” Megszilárdította a földet, hogy ne inogjon, igazságosan kormányozza a népeket. 11 Örüljön az ég, ujjongjon a föld, vele együtt zengjen a tenger s ami benne van!
13 Mert nézd, közeledik, jön, hogy kormányozza a földet. Igazságosan uralkodik majd a földkerekségen és hűségesen a népek fölött.
1 Király az Úr, méltóságot öltözött fel az Úr, hatalommal övezte fel magát. 2 Szilárd alapot vetettél, nehogy meginogjon, a földkerekségnek. Trónod szilárdan áll kezdet óta, te, Uram, öröktől fogva vagy. 3 A folyók hallatják, Uram, a folyók hallatják zúgásukat, a vizek hallatják dübörgő hangjukat. 4 Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása, hatalmasabb, mint a tenger morajlása, mindennél hatalmasabb az Isten a magasságban. 5 Bizonyítékaid valóban igazak, házadat szentség illeti, Uram, minden időkre.
1 Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, 2 az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom!4 Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. 5 Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól; 6 sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől. 7 S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el. 8 Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön. 9 Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. 10 Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz. 11 Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon.
1 (Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre, 2 mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké!
16 Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged!
1 Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását. 2 Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt. 3 Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében: 4 „Ez az, akit egykor kinevettünk és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek. 5 Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze? 6 Í gy hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap. 7 A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel. 8 Mi hasznát láttuk a gőgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal? 9 Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda; 10 mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon; 11 vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad; 12 vagy mint a célba lőtt nyíl mögött az átszelt levegő rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni; 13 mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el.” 14 Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt. 15 Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat. 16 Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket. 17 Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein. 18 Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet. 19 Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel, 20 bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen. 21 Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak. 22 És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai. 23 A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.
1 Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: 2 Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. 3 Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a bontásnak és ideje az építésnek. 4 Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. 5 Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6 Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. 7 Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. 8 Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének. 9 Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? 10 Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. 11 Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz. 12 Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét. 1 3Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. 14 Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle. 15 Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet. 16 Láttam továbbá a földön az ítélet helyét – itt bűn volt; és az igazságosság helyét – itt gonoszság. 17 Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy. 18 Azt mondtam magamban az emberek fiairól: hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok. 19 Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság! 20 Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba. 21 És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e? 22 Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?
1 (Aszaf zsoltára.) Isten fölkel a hatalmasságok tanácsában, az istenek körében tart ítéletet. 2 „Meddig ítéltek még igazságtalanul, meddig pártoljátok még a gonosz ügyet? 3 Fogjátok pártját az elnyomott özvegynek, szerezzetek igazságot a gyengének, szegénynek. 4 Az elnyomottat és a szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!”5 De ők nem hallják és nem értik ezt, mivel sötétségben járnak; a föld minden erői meginognak. 6 Bár azt mondtam: „Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind.” 7 Mégis meghaltok, mint az emberek, és elhulltok, mint a többi nagyok.8 Kelj föl, Istenünk, ítéld meg a földet, mert valóban a tied minden nép!
1 (A karvezetőnek Gát szerint – Aszaftól.) 2 Dicsőítsétek Istent,erősségünknek , ujjongjatok Jákob Istenének! 3 Pengessétek a húrt, verjétek a dobot, lágyan szóljon a hárfa a lant szava mellett! 4 Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján! 5 Parancs ez Izrael számára, és törvény Jákob Istenétől., s én megszabadítottalak; dörgő felhőből adtam választ neked, Meriba vizénél megpróbáltalak 6 Rendelkezés, amely Józsefnek szólt, amikor felvonult Egyiptom ellen. Hangot hallottam, amit nem ismertem: 7 „Hátáról levettem a terhet, kezéből kivettem kosarát. 8 Bánatodban hozzám kiáltottál. 9 Halld meg, népem, amire intelek, bárcsak hallgatnál rám, Izrael!10 Ne legyen körödben más isten, idegen istent ne tisztelj soha! 11 Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptomból. Nyisd ki a szádat és én teletöltöm. 12 De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz. 13 Ezért ráhagytam őket kemény szívükre, hadd menjenek csak saját fejük után. 14 Ó, bárcsak hallgatna rám népem, bárcsak utamon járna Izrael! 15 Akkor rögtön megfékezném támadóit, kezemet emelném összes elnyomója ellen. 16 Akik gyűlölik az Urat, azok is hódolnának nekik, és a sorsuk örökké tartana.17 Népemet azonban a búza javával fogom etetni és sziklából fakasztott mézzel felüdítem.”
63. ZSOLTÁR. VÁGYAKOZÁS ISTEN UTÁN. ( 1-5, 9-11. )
1 (Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) 2 Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. 3 Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. 4 Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. 5 Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem.
9 Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. 10 Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, 11 kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak
1 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) 2 A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve! 3 Küldjön neked segítséget szentélyéből és Sionból oltalmazzon téged!
5 Adja meg neked, amit szíved kíván, s váltsa valóra minden tervedet! 6 Akkor majd örülünk győzelmednek, s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat. Az Úr teljesítse minden kérésedet!
8 Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül.
1 A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, 2 ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
A nyolc boldogság.
3 „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 4 Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. 5 Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. 6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. 7 Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. 8 Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. 9 Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. 10 Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 11 Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.
Az apostolok feladata.
13 Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. 14 Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. 15 S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. 16 Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
Az ószövetségi törvény tökéletesítése.
17 Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.
20 Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.
A harag.
21 Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. 22 Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.
1 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta: 2 „Ilyen utasítást adj Áronnak és fiainak: Az égőáldozat szertartása a következő (az égőáldozat, amely egész éjjel az oltár parazsán van reggelig, és amelyet az oltár tüze megemészt):
4 Azután vesse le ruháját, öltsön más ruhát, és vigye a zsíros hamut a táboron kívül egy tiszta helyre. Az ételáldozat.
Az ételáldozat
6 A tűz égjen állandóan az oltáron és ne aludjon ki. 7 Az ételáldozatnak ez a szertartása: Áron fiai közül valaki vigye az oltárhoz, az Úr színe elé, 8 azután vegyen egy marékkal a lisztlángból (az olajból, és fogja a hozzá tett tömjént), s miután elégette az oltáron az emlékeztető részt, mint a megbékélés illatát az Úrnak, 9 Áron fiai költsék el a maradékot kovásztalan kenyér alakjában. Szent helyen egyék meg, a megnyilatkozás sátorának udvarán. 10 Ne süssék meg kovásszal az én ételem részét, amelyet nekik adok. Ez nagyon szent rész, éppúgy, mint a bűnért való áldozat és a jóvátételi áldozat. 11 Áron fiai közül minden férfi ehet az Úr ételének ebből a részéből (ez örök törvény minden utódotok számára), és mindenki, aki megérinti, megszentelt lesz.”
14 Serpenyőben, olajjal kell elkészíteni, és összekeverve felajánlani; az ételáldozatot megsütve, feldarabolva kell feláldozni az Úrnak a megbékélés illatául.
A bűnért való áldozat
17 Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta: 18 „Mondd meg Áronnak és fiainak; a bűnért való áldozatnak ez a szertartása: Az áldozati állatot ott ajánlják fel az Úrnak, ahol az égőáldozatot bemutatják. Ez nagyon szent dolog.
20 Mindenki, aki megérinti a húsát, vagy akinek a ruhájára csepeg a vére, azt szent helyen mossa le.
Szent István Biblia T… 2 Mózes: Kivonulás könyve: 3: fejezet: 1-22.
( 3: fejezet : 1-3, 5, 7-16, 19-20, versek )
Az égő csipkebokor.
1 Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. 2 Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. 3 Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.”
5 Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.”
Mózes küldetése.
7 Úr pedig így szólt: „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. 8 Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. 9 Most tehát Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket. 10 Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.” 11 Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” 12 Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van… Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek.”
Isten nevének kinyilvánítása.
13 Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? – mit feleljek erre?” 14 Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok.” Azután folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.” 15 Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.”
Utasítások Mózesnek.
16 „Menj tehát, hívd össze Izrael véneket és mondd meg nekik: Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent nekem és kijelentette: Letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket.
De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti. 20 Ezért kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.”
70. 1. És ezek után történt, hogy (Énok) neve még élőként felemeltetett a magasságba ama Emberfiához és a Szellemek Urához. 2. A Szellem harci szekerén vitetett fel, és neve eltűnt közülük. 3. És attól a naptól fogva nem számláltattam közéjük többé: és a két szél közé ültetett engem, Észak és Nyugat közé, ahol az angyalok kezükbe vették a mérőzsinórokat, hogy kimérjék nekem a választottnak és a szentnek lakhelyét. 4. És láttam ott az első atyákat, és az igazakat, akik öröktől fogva azon a helyen lakoztak.
71. 1. És ezek után történt, hogy szellemem elvitetett és felemelkedett a mennyekbe: és láttam az Isten szent fiait. Tűznek lángjain jártak, öltözetük fehér volt, és arcuk fénylett, akár a hó. 2. És láttam két tűzforrást, és annak a tűznek fénye úgy ragyogott, mint a cirkónium kristály, és arcomra estem a Szellemek Urának színe előtt. 3. És Mikháel angyal - egyike az arkangyaloknak - megfogta jobb kezemet, felemelt, előre vezetett a titkok közé, és megmutatta nekem az igazságosság minden titkait. 4. És megmutatta a menny széleinek minden titkát, a csillagok és fényes égitestek összes kamráit, ahonnan kijönnek a szentek színe előtt. 5. És elragadta szellememet az egek egébe, és olyannak láttam azt, mint egy kristályokból épült házat, és a kristályok között élő tűznek nyelvei voltak. 6. És látta szellemem azt az övet, amely körülvette a tűznek ama házát, és annak négy oldalán élő tűzzel teli folyamok voltak, és körülölelték azt a házat. 7. És körös-körül Szeráfok, Kerubok és Ofánok álltak: és ezek azok, akik nem alszanak, és őrzik dicsőségének trónját. 8. És láttam megszámlálhatatlan angyalt, ezerszer ezret, és tízezerszer tízezret körbevenni azt a házat. Mikháel, Rafael, Gábriel, Pénuel, és a mennynek szent angyalai, akik az egekben lakoznak ki- és be járnak abba a házba. 9. És kiléptek abból a házból, Mikháel, Gábriel, Rafael és Pénuel, és sok szent angyal számtalanul. 10. És velük együtt a Napoknak Ura, feje fehér és tiszta, mint, a gyapjú és ruházata le írhatatlan. 11. És arcomra estem, és egész testem elernyedt, és szellemem elváltozott, és kiáltottam hangosan, ... az erő szellemében, és áldottam és dicsértem és magasztaltam. 12. És az ajkaimról kijövő áldások kedvesek voltak a Napok Ura előtt. 13. És a Napok Ura eljött, és vele együtt Mikháel, Gábriel, Rafael és Pénuel, és ezer és tízezer angyal számtalanul. [hiányzó rész, amelyben az Ember Fia a Napok Urának társaként van leírva, és Énokh megkérdezi az egyik angyalt arról, hogy kicsoda az Ember Fia] 14. És odajött hozzám, üdvözölt hangján, és így szól hozzám: „Ez az Emberfia, aki igazságosságra születik, és igazságosság őrzi, és a Napok Urának igazságossága nem hagyja el.” 15. És mondta nekem: „Békességet hirdet néktek az eljövendő világ nevében, mert a világ teremtése óta elhatároztatott a békesség, és attól fogva így is lesz örökké és örökkön-örökké. 16. És mindenek az útjain járnak majd, mivel sosem hagyta el őt az igazságosság: vele együtt lesz lakozásuk, és vele közös lesz örökségük, és soha el nem válnak tőle örökkön örökké. És hosszú napoknak idejét töltik majd az Emberfiával, és az igazaknak békességük és becsületes lakozásuk lesz a Szellemek Urának nevében örökkön örökké.
1 Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. 2 Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül…….
1 Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent, 2 és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, 3 és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot: 4 add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül. 5 Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez. 6 Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni. 7 Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává. 8 Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél. 9 Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. 10 Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben. 11 Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával. 12 Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára. 13 Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr? 14 Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok. 15 Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére. 16 Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni? 17 Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet? 18 Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben. 19 Csak a bölcsesség által menekültek meg.
1 Testvérek! Szívből óhajtom üdvösségüket, s imádkozom érte az Istenhez. 2 Tanúságot teszek mellettük, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a kellő megértés. 3 Mert félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak. 4 Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására.5 Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról, hogy aki megtartja, élni fog általa. 6 Ugyanakkor a hitből származó megigazulásról így szól: Ne kérdezd bensődben: „Ki megy föl az égbe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. 7 Vagy: „Ki száll le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a holtak országából felhozza. 8 Hanem hogyan mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk. 9 Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. 10 A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. 11 Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. 12 Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. 13 Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. 14 De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? 15 S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: „Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz.” 16 De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?”17 A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. 18 De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk.19 Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. 20 Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. 21 Izraelhez azonban így szólt: „Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat.”
25 Ádám megismerte feleségét, és az fiút szült neki, akit Szentnek nevezett, „mert – úgymond – Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt.” 26 Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Ő volt az első, aki Isten nevét segítségül hívta.
1 Mózes:5: Teremtés könyve : 5:fejezet: 1-32.
A vízözön előtti ősatyák.
1 Ez Ádám utódainak könyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta. 2 Férfinak és nőnek teremtette őket, megáldotta, s azon a napon, amelyen alkotta, embernek nevezte őket. 3 Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott. 4 Ádám Szét születése után még 800 évig élt, s fiai meg lányai születtek. 5 Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg. 6 Szét 105 éves korában nemzette Enost. 7 Szét Enos születése után még 807 évig élt, s fiai meg lányai születtek. 8 Szét egész életkora 912 évet tett ki, akkor halt meg. 9 Enos 90 éves korában nemzette Kenánt. 10 Enos Kenán születése után még 815 évig élt, és fiai meg lányai születtek. 11 Enos egész életkora 905 évet tett ki, akkor halt meg. 12 Kenán 70 esztendős korában nemzette Mahalaleelt. 13 Kenán Mahalaleel születése után még 840 évig élt, és fiai meg lányai születtek. 14 Kenán egész életkora 910 évet tett ki, akkor halt meg. 15 Mahalaleel 65 éves korában nemzette Járedet. 16 Mahalaleel Járed születése után még 830 évig élt, és fiai meg lányai születtek. 17 Mahalaleel egész életkora 895 évet tett ki, akkor halt meg. 18 Járed 162 éves korában nemzette Hénochot. 19 Járed Hénoch születése után még 800 évig élt, és fiai meg lányai születtek. 20 Járed egész életkora 962 évet tett ki, akkor halt meg. 21 Hénoch 65 éves korában nemzette Metuselachot. 22 Hénoch Isten színe előtt járt. Hénoch Metuselach születése után még 300 évig élt, és fiai meg lányai születtek. 23 Hénoch egész életkora 365 évet tett ki. 24 Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte. 25 Metuselach 187 éves korában nemzette Lámechet. 26 Metuselach Lámech születése után még 782 évet élt, és fiai meg lányai születtek. 27 Metuselach egész életkora 969 esztendő volt, akkor halt meg. 28 Lámech 182 éves volt, amikor fia született. 29 A Noé nevet adta neki, „mert – úgymond – ez hoz nekünk vigasztalást, amikor kezünk fáradságos munkájával műveljük a földet, amit az Úr megátkozott.” 30 Lámech Noé születése után még 595 évig élt, és fiai meg lányai születtek. 31 Lámech egész életkora 777 évet tett ki, akkor halt meg. 32 Noé 500 éves volt, akkor nemzette Szemet, Kámot és Jáfetet.
1. És elfordulva onnan, a föld egy másik részére tekintettem, ahol egy mély völgyet láttam, amely tűzben égett.
2. És odavitték a királyokat és hatalmasokat, és ebbe a mély völgybe hajították őket.
3. És szemeimmel láttam, amint eszközöket készítenek, vasláncokat, melyeknek mérhetetlen súlyuk van.
4. És megkérdeztem a Békesség Angyalát, aki velem volt: ‘Kinek készítik ezeket a láncokat?’
5. Ő pedig mondta nekem: ‘Ezeket Azázel seregeinek számára készítik, hogy megragadván őket a teljes kárhozat mélységébe vessék mindnyájukat, és befedjék állkapcsaikat durva sziklákkal, amint a Szellemek Ura megparancsolta.
6. És Mikáel, Gábriel, Rafael, és Pénuel megragadják majd őket azon a nagy napon, és a tüzes kemencébe vetik, hogy a Szellemek Ura megfizessen igazságtalanságaikért, amiért Sátán alattvalói lettek, és vétkekbe vitték a föld lakóit.’
Az özönvíz
7. És azokban a napokban büntetés jön a Szellemek Urától, és megnyitja a vizek tározóit, amelyek odafönt a mennyekben vannak, és a kutakat, melyek a föld felszíne alatt vannak.
8. És akkor a vizek mind egyesülnek: a mennyekben levő vizek hímneműek és a föld alatti vizek nőneműek.
9. És elpusztítanak mindenkit, aki a földön lakozik és azokat, akik az ég alatt élnek.
10. És akkor felismerik hamisságukat, amelyet a földön gyakoroltak, hiszen ezek által vesznek el.
1. És azokban a napokban változás fog történni a választottak érdekében, és a nappal világossága fog rajtuk ragyogni, dicsőség és méltóság jut a szenteknek.
2. A gyötrelem napján, amikor nyomorúság hull a gonoszok fejére, az igazak győzedelmesek lesznek a Szellemek Urának nevében. És Ő azt teszi majd, hogy ítéletét a pogányok (is) lássák, hogy talán megbánják bűneiket és megfeledkezzenek kezeik munkáiról.
3. Nem lesz becsületük a Szellemek Urának nevében, mégis a Szellemek Urának neve által fognak megmenekülni, és a Szellemek Ura könyörületes lesz hozzájuk, mert nagy az Ő irgalma.
4. És igazságos az ítéletében, és jelenlétében az igazságtalanság nem maradhat: ítélete szerint a dacoskodók elpusztulnak előtte.
5. „És mostantól kezdve nem leszek irgalmas velük” - ezt mondja a Szellemek Ura.
1. És ott láttam Őt, aki a Napok Feje [Idők Előtti, Korok Ura, Ős öreg] volt, és az Ő feje fehér volt, mint a gyapjú, s vele volt egy másik lény, kinek kinézete olyan volt, mint egy emberé. Orcája kegyességgel volt teljes, olyan, mint a szent angyaloké.
2. És megkérdeztem az angyalt – aki velem volt és minden titkot megmutatott nekem –, az Emberfiát illetően, hogy ki ő, honnan származik, és miért jár az Idők Előtti mellett?
3. És válaszul ezt mondta nekem: Ez az Emberfia, akié az igazságosság, és akiben az igazságosság lakozik. Ő az, aki feltárja a rejtett kincseket; mert a Szellemek Ura kiválasztotta őt, és győzelemre rendeltetett a Szellemek Ura előtt, örök igazságosságban.
4. És az Emberfia, akit láttál, kiveti majd a királyokat és a hatalmasakat kényelmes székeikből [és az erőseket trónjaikból]. Megszünteti az erősek uralmát, és fogait töri a bűnösöknek.
5. És ő az, aki le fogja majd vetni a királyokat a trónjaikról és országlásukból. Mert azok nem magasztalják fel Őt, és azt sem ismerik el alázattal, hogy honnan kapták a hatalmukat.
6. Elváltozik Előtte az erősek ábrázata, és szégyennel tölti meg őket. A sötétség lesz azok lakhelye, ágyaik pedig férgek lesznek. És nem lesz reményük arra, hogy ágyaikból felkeljenek, mert nem magasztalják fel a Szellemek Urát.
7. Mert ezek azok, akik a mennyek csillagait bírálják [és kezüket a Magasságos ellen emelik], és a földet tapossák, és azon laknak. Minden cselekedetük igazságtalanságról tanúskodik, és erejük a gazdagságukban van. És a hitük pedig olyan istenekben, melyeket saját kezeikkel csináltak, miközben megtagadják a Szellemek Urának nevét.
8. És üldözik az Ő gyülekezetének házait és a hűségeseket, mindazokat, akik a Szellemek Urának nevén függnek.
1. És azokban a napokban feljutnak majd az igazak imái, és az igazak vére a földről a Szellemek Ura elé kerül.
2. Azokban a napokban a szentségesek, akik fent lakoznak a mennyben, egy hangon szólalnak meg. És kérelmeznek, imádkoznak, dicsőítenek, és köszönetet adva áldják a Szellemek Urának nevét az igazak kiontott véréért. És hogy ne legyen az igazak imája hiábavaló a Szellemek Ura előtt. Hogy elégtételt nyerjenek, s többé soha ne szenvedjenek.
3. Azokban a napokban láttam az Idők Urát, amikor dicsőségének trónjára ült és az élők könyveit kinyitották előtte: és az ég minden serege és minden tanácsosa Előtte állt.
4. És a szentek szíve örömmel telt meg, mert az igazak száma betelt, és az igazak imái meghallgatást nyertek, és számon kérték az igazak kiontott vérét.
1. És azután ezerszer ezret és tízezerszer tízezret, megszámlálhatatlan és felmérhetetlen sokaságot láttam állni a Szellemek Urának dicsősége előtt.
2. Feltekintettem, és a Szellemek Ura mellett négy jelenlétet (arcot) láttam, akik különböznek azoktól, akik soha nem alszanak, és hallottam nevüket: mert az angyal, aki velem volt, tudatta velem neveiket, és megmutatott nekem minden rejtett dolgot.
3. És hallottam a négy jelenlét hangját, amint a dicsőség Ura előtt dicséreteket hangoztattak.
4. Az első hang áldotta a Szellemek Urát öröktől fogva mindörökké.
5. És a második hangot hallottam, amint áldja a Választottat és a választottakat, akik a Szellemek Urához tartoznak.
6. És a harmadik hangot hallottam, amint közbenjár a földön lakozókért, esedezve értük a Szellemek Urának nevében.
7. És hallottam a negyedik hangot, amint elhárítja a sátánokat és megtiltja nekik, hogy a Szellemek Ura elé járuljanak a földön lakozókat vádolni.
8. Ezután megkérdeztem a velem lévő Békesség Angyalát, aki megmutatott nekem minden rejtett dolgot: „Ki ez a négy jelenlét, akiket láttam, és akiknek szavait hallván mindent leírtam?”
9. És így válaszolt: „Az első Mikháel, a könyörületes és hosszútűrő, a második, aki a betegségek és az emberek gyermekeit sújtó minden ártalom fölött áll, az Rafáél; és a harmadik, aki az erők fölé lett helyezve, hogy azokat uralja, az Gábriél; és a negyedik, aki a reményteli megtérés fölé van helyezve, azok számára, akik az örök életet öröklik, az Pénuel.”
10. És ők a Szellemek Urának négy angyala, és a négy hang, amit akkor hallottam.
Bevezető beszéd az igazakra és a bűnösökre váró ítéletről
1. Énok áldásának szavai, amelyekkel megáldotta a kiválasztottakat és az igazakat, akik majd a nagy nyomorúság idejében fognak élni (*), amikor minden gonoszság és istentelenség el lesz távolítva.
(* vagy: „ő, aki jelen lesz a megítélés napján, hogy tanúskodjon az ellenség ellen”)
2. És példázatokban beszélve így szólt: – Énok, az igaz és Istentől való férfi, akinek szemét az Isten felnyitotta és látomásban látá a Szentséges személyét a mennyekben, amit angyalok mutattak meg nekem, és tőlük hallottam mindent, és tőlük értettem meg azokat, amiket láttam, de mindezek a dolgok nem ezé a nemzedéké, hanem egy távolié, amely majd ezután fog eljönni.
3. A választottakat érdekében szólok, és számukra szól e látomást: A Szentséges és Hatalmas, a világ Istene eljön majd lakhelyéről.
4. És a földre tapos akkor a Sínai Hegyén; eljön seregeit vezetve; és megmutatkozik a mennyei hatalom minden erejével.
5. Félelem szállja meg akkor mind az élőket és az őrangyalok megrettennek. Rettegés és félelem ragadja meg akkor mind a föld lakóit, bárhol is lakoznak a földön.
6. A magas hegyek megrázkódnak, és a magasságok a mélybe szakadnak, és viaszként olvadnak meg a lángokban.
7. A föld megnyílik, majd magába omlik, és minden, ami azon van elpusztul; amikor az ítélet ideje eljön minden emberre, még a választottakra is.
8. De a választottaknak mégis békességet ad; megóvja őket, és megkegyelmez nekik. És mindannyian az Istenhez fognak tartozni; boldogok és áldottak lesznek, és az Isten dicsőségének fénye ragyog rájuk.
9. Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölött, és elpusztítani az istenteleneket, megfedni minden élőt az istentelen munkájukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, melyeket az istentelen bűnösök ellene szóltak.
Nem azért írtam a dátumot, hogy dicsekegyek vele Hanem azért, hogy élnek és itt vannak már !!
Ezentúl nem írok dátumot , mindenki megtalálja ami talán neki szól , ha önvizsgálatot gyakorol !
Korintusiaknak írt levél : 4: fejezet: 9-13,versek.
Igaza volt, Pál apostolnak, most is így van.
9 Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is.
10 Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek. 11 Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk. 12 Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, 13 ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig.
