E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
1 Ez idő tájt, hogy a tanítványok száma egyre nőtt, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják. 2 Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványokat: „Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el. 3 Testvérek, ezért szemeljetek ki magatok közül hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit. Ezeket megbízzuk a munka irányításával, 4 mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat.” 5 Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohórust, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai jövevényt. 6 Az apostolok elé állították őket, azok imádkoztak és rájuk tették kezüket. 7 Az Úr szava terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben, még a papok közül is tömegesen hódoltak a hitnek.
István elfogatása.
8 István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében. 9 Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, 10 és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni. 11 Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: „Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent.” 12 Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták. 13 Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: „Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. 14 Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat.” 15 A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.
1 Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. 2 Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást. 3 Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket. 4 Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett. 5 Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, 6 Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. 7 Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” 8 Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének! 9 Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, 10 hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen.
1 Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. 2 Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” 3 „Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. 4 Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” 6 Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, 7 majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Ez annyit jelent, mint: „küldött”. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott.
2015. 11. 7: du óra 14. ( Nehémiás : 11:7. előképet is megkaptam )
Nehémiás könyve : 11 :fejezet : 1- 36-ig versek
( 1-20, 23-25, 31-35, versek )- ez már van!
Jeruzsálem benépesítése…
1 A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le, a nép többi része meg sorsot vetett, hogy tízből egy ember Jeruzsálembe, a szent városba jöjjön lakni, a többi kilenc pedig maradjon a városokban. 2 A nép áldotta azokat az embereket, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepszenek le. 3 Ezek a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban telepedtek le, ki-ki a saját birtokán, a maga városában: Izrael, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai.
Jeruzsálem lakói.
4 Jeruzsálemben laktak Júda és Benjamin fiai. Júda fiai közül: Ataja, Uzijának a fia, az Sefatja fia, az pedig Mahalaleel fia Perec fiai közül; 5 Maaszeja, Báruknak a fia, (aki) Kol-Hozé fia volt, az Hazaja fia, az Adaja fia, az Jojarib fia, az Zakariás fia, az pedig Sela fia. 6 Perecnek Jeruzsálemben letelepedett fiai összesen négyszázhatvannyolc hadba vonulásra alkalmas férfit tettek ki. 7 Benjamin fiai közül: Szallu, Mesullamnak a fia, (aki) Joed fia volt, az Pedaja fia, az pedig Izajás fia; 8 testvéreikkel kilencszázhuszonnyolc hadviselésre alkalmas férfit tettek ki. 9 Zikri fia, Joel volt az elöljárójuk, és Hasszenua fia, Júda volt a város második elöljárója. 10 A papok közül Jojakim fia, Jedaja, 11 (aki) Szeraja fia volt, az Hilkija fia, az Mesullam fia, az Cádok fia, az Isten házának elöljárója; 12 a testvéreikkel, akik a templom szolgálatát látták el, nyolcszázhuszonketten; Adaja, Jerocham fia, (aki) Pelalja fia volt, az Amci fia, az Zakariás fia, az Passur fia, az pedig Malkia fia; 13 a testvéreikkel, a családok fejeivel kétszáznegyvenketten; Amaszai, Azareelnek a fia, (aki) Ahzai fia volt, az Mesillemot fia, az meg Immer fia; 14 a testvéreikkel százhuszonnyolc hadba vonulásra alkalmas férfi. Zabdiel, Haggadolnak a fia volt az elöljárójuk.
15 A leviták közül: Semaja, Hasubnak a fia, (aki) Aszrikám fia volt, az Hasabja fia, az meg Bunni fia; 16 a leviták elöljárói közül Sabtai és Jozabad a templom külső ügyeit intézték. 17 Mattanja, Michának a fia, (aki) Zabdi fia volt, az meg Aszaf fia – ő vezette imádság közben a dicsőítő énekeket, továbbá Bakbukja, a testvérek közül a második; Obadja, Sammuának a fia, (aki) Galal fia volt, az meg Jedutun fia. 18 A szent városban élő leviták száma összesen: kétszáznyolcvannégy. 19 A kapuőrök: Akkub, Talmon és testvéreik, akik a kapuknál őrséget álltak: százhetvenkettő. 20 Izraelből a többiek, a papok és leviták Júda többi városaiban telepedtek le, ki-ki a maga birtokán, 23 Ebben a dologban királyi rendelet intézkedett, az határozta meg az énekesek napi szolgálatát.
A tartomány lakói.
31 Benjamin fiai Gebában, Michmászban, Ajjában és Bételben, valamint az ezekhez tartozó helységekben, 32 Anatotban, Nobban, Ananjában, 33 Hacorban, Rámában, Gittajimban, 34 Hadidban, Szehoimban, Neballatban, 35 Lodban és Onóban, valamint a Kézművesek völgyében laktak.
2014. 8.17. de óra 5-6 . ( Nehémiás : 11:7. verset nevét kaptam! )
Nehémiás könyve: 8:fejezet:1-18 –ig versek
( 1-11, 14-15, 17, versek )
Ezdrás reformja.
1 Akkor egy emberként összegyűlt az egész nép a Víz-kapu előtti térségen. Felszólították Ezdrás papot, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. 2 Akkor Ezdrás a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé tárta a törvénykönyvet, akik meg tudták érteni. A hetedik hónap első napja volt. 3 A Víz-kapu előtti térségen reggeltől délig olvasott belőle a férfiaknak, a nőknek és mindazoknak, akik meg tudták érteni. Az egész nép figyelt a törvény könyvére. 4 Ezdrás írástudó felállt az erre a célra készült faállványra. Jobbja felől Mattitja, Sema, Anaja, Urija, Hilkija és Maaszeja állt, balján Pedaja, Misael, Malkia, Hasum, Hasbaddana, Zakariás és Mesullam. 5 Ezdrás kinyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára – magasabban állt ugyanis, mint a nép –, s amikor kinyitotta, az egész nép felállt. 6 Akkor Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, s az egész nép kitárt kézzel ráfelelte: ámen, ámen, ámen; majd mélyen meghajoltak, s földre borulva imádták az Urat. 7 [Jesua, Bani, Serebja, Jamin, Akkub, Sabtai, Hodija, Maaszeja, Kelita, Azarja, Jozabad, Hanan, Pelaja, akik leviták voltak, kifejtették a törvényt a népnek. Közben a nép a helyén állt.] 8 Ezdrás felolvasott az Isten törvénykönyvéből, lefordította és megmagyarázta az értelmét, úgy, hogy meg is értették, amit felolvasott. 9 Akkor Nehemiás, a kormányzó, Ezdrás pap és írástudó, s a leviták, akik a népet tanították, így szóltak az egész néphez: „Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok!” Mert amikor a törvény szavait meghallotta, az egész nép sírt. 10 Így szólt továbbá hozzájuk: „Menjetek és egyetek zsíros ételeket és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” 11 A leviták meg csitították az egész népet ezekkel a szavakkal: „Csendesedjetek el, mert ez a nap szent. Ne szomorkodjatok!”14 Azt találták a törvényben megírva, amit az Úr Mózes által parancsolt, hogy Izrael fiai a hetedik hónap ünnepén lakjanak lombsátorban. 15 Mihelyt ezt megtudták, kihirdették minden városukban és Jeruzsálemben: „Menjetek ki a hegyekbe, szedjetek olajfaágakat, fenyő, mirtusz meg pálmaágakat és más leveles ágakat, s csináljatok belőlük sátrat, amint meg van írva.”17 Az egész közösség – mindenki, aki csak hazatért a fogságból – csinált sátrat, és a sátorban lakott. Izrael fiai nem tettek így Nun fiának, Józsuénak napjaitól kezdve egészen eddig a napig. Igen nagy volt az örömük.
1 (Dávid zsoltára.) Azt mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” 2 Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette! 3 Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta.4 Az Úr megesküdött és nem bánja meg: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” 5 Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, 6 a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét. 7 Útközben a patakból iszik, és újra fölemeli a fejét.
És eljön majd az idő azokban a napokban, hogy a kiválasztott és szent gyermekek leszállnak a magas mennyekből, és magjuk eggyé válik majd az emberek gyermekeivel. 2. És azokban a napokban Énok a hevesség és harag könyveit, és a nyugtalanság és zűrzavar könyveit kapta. „Nem lesz számukra irgalom” - mondta a Szellemek Ura. 3. És azokban a napokban egy forgószél felemelt a földről, és letett az egek szélénél engem. 4. És láttam ott egy újabb látást, a szentek lakóhelyét és az igazak pihenőhelyét.5. Látták szemeim lakhelyüket együtt az Ő angyalaival, s nyugvóhelyüket a szentekkel közösen. És esedeznek, könyörögnek és imádkoznak az emberek gyermekeiért, és igazságosság áradt előttük, akár a víz, és irgalom, akár a földnek harmatja: így van ez közöttük örökkön-örökké. 6. És látták szemeim azon a helyen az igazságosság és a hit Egyedüli Választottját. Igazságosság uralkodik majd napjaiban, és az igazságosak és választottak számlálatlanul állnak majd előtte örökkön-örökké. 7. Láttam lakóhelyüket a Szellemek Urának szárnyai alatt. Úgy ragyogott Előtte az összes igaz és választott, mint a tűz fénye, szájuk szüntelen áldással volt telve, és ajkaik a Szellemek Urának nevét dicsérték. Nem távozik színe elől az igazság, és nem szűnik Előtte az igazságosság. 8. Óhajtottam ott lakozni, és szellemem vágyakozott arra a lakóhelyre. És ott lészen majd osztályrészem, mert így lett eldöntve felőlem a Szellemek Ura előtt. 9. Azokban a napokban imádtam és magasztaltam a Szellemek Urának nevét áldásokkal és imádsággal, mert Ő elvégezte felőlem, hogy áldás és dicsőség lesz részem, a Szellemek Urának jóakarata szerint.10. Szemeim hosszú ideig figyelték azt a helyet, miközben dicsértem és áldottam Őt, mondván: „Áldott Ő, és legyen áldva a kezdetektől mindörökké. 11. Jelenlétében nincs elmúlás. Ő a világ teremtése előtt tudja, mi az, ami örökké tart, és mi fog történni nemzedékről nemzedékre. 12. A soha nem alvók (is) mind áldanak Téged, Dicsőséged előtt állnak és áldanak, imádnak és magasztalnak, mondván: "Szent, szent, szent a Szellemek Ura: megtöltötte a földet szellemeivel."” 13. És látták szemeim itt mindazokat, akik nem alszanak: Őelőtte állnak és áldják, mondván: „Áldott légy, és áldott legyen az Úr neve örökkön- örökké.” 14. És arcom elváltozott, mert már nem bírtam rátekinteni.
Az első példázat: Amikor megnyilvánul az igazak gyülekezete, és a bűnösök megítéltetnek bűneikért, és elűzettetnek a föld felszínéről, és amikor az Igazságos megjelenik majd az igazak arca előtt, ő, akinek elrendelt cselekedetei a Szellemek Urától származnak, és aki világosságot mutat az igazaknak, és a föld választottainak. 2. Hol lesz akkor majd a gonoszok helye, és hol lesz megnyugvása azoknak, akik megtagadták a Szellemek Urának nevét? Jobb lett volna nekik, ha meg sem születnek. 3. Amikor az igazak titkai megnyilvánulnak, és a bűnösök megítéltetnek, és a gonoszok ki lesznek taszítva az igazak és a választottak jelenlétéből, 4. attól az időtől fogva nem birtokolják a földet többé sem az uralkodók, sem a fejedelmek: és képtelenek lesznek a szentek arcára nézni, mert a Szellemek Ura saját maga ragyogását öntötte a szentek, igazak és választottak orcájára. 5. Akkor elpusztulnak majd a hatalmasak és a királyok és az igazaknak és szenteknek kezébe adatnak. 6. És attól az időtől fogva senki nem tud többé könyörületet kérni magának a Szellemek Urától, mert az életük a végéhez ért.
1. Ezek a második alkalommal kapott látomások a bölcsesség látomásai – amelyeket Énok, Járed fia, Mahalálel fia, Kainán fia, Énos fia, Szeth fia, Ádám fia látott. 2. És ez a bölcsesség szavainak kezdete, amelyekkel felemelt hangon szólok azokhoz, akik a földön laknak: Hallgassátok, ti, ősök, s hallgassátok ti, akik majd a jövőben jöttök, a Szentséges szavait, amiket a Szellemek Ura előtt mondok! 3. (Talán) jobb lett volna mindezt csak az ősök előtt feltárni, de azoktól sem tartjuk vissza a bölcsesség kezdetét, akik ezután jönnek. 4. A mai napig soha nem adatott embernek akkora bölcsesség, mint amit én a Szellemek Urától megkaptam értelmem szerint, a Szellemek Urának jóakaratából, Aki az örök élet sorsára rendelt engem. 5. Most hát három példabeszédet ültetett el bennem, és hangom felemelve mondtam el azoknak, akik a földet lakják.
1 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. 2 Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből. 3 Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről. 4 Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé. 5 Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette.
8 Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!10 A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.
12 Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket.
14 Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket. 15 Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
1 Összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. 2 Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. 3 „Semmit se vigyetek az útra – hagyta meg nekik –, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát. 4 Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább. 5 Ha valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul.” 6 Útra keltek hát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot és gyógyították a betegeket.
Heródes kíváncsisága.
7 Heródes negyedes fejedelem mindenről hallott, ami csak történt, és nagy kétségek gyötörték. Némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból, 8 mások azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki. 9 Heródes így töprengett: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát, akiről ilyeneket hallok?” És kereste a módját, hogy lássa.
A csodálatos kenyérszaporítás.
10 Az apostolok visszatértek, s mindenről beszámoltak neki. Akkor elvonult velük egy csöndes tájékra, Betszaida városának környékére. 11 Amikor a nép megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek, azokat meggyógyította. 12 A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Hagyd, hadd menjen el a nép – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákban szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt a pusztában vagyunk.”
14 Volt ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak: „Telepítsétek le őket olyan ötvenes csoportokban.” 15 Úgy is tettek, letelepedtek mindnyájan. 16 Most kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Péter vallomása.
18 Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?”
20 Most hozzájuk fordult: „Hát ti?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentje vagy.” 21 Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Jézus követése.
23 Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen.
25 Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved? 26 Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok dicsőségében. 27 Igazán mondom nektek, hogy azok közül, akik itt állnak, némelyek nem halnak meg, míg meg nem látják az Isten országát.”
Jézus színeváltozása.
28 E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. 29 Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. 30 És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. 31 Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.35 A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” A nyavalyatörős gyermek.
38 Akkor egy férfi kiáltott hozzá a tömegből: „Mester, könyörgök, tekints fiamra, egyetlen gyermekemre!
1 Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba. 2 Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán volt. 3 A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. 4 Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: „Megérdemli, hogy teljesítsd kérését. 5 Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk.” 6 Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! 7 Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. 8 Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! – akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! – akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! – akkor megteszi.” 9 Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.” 10 Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.
A naimi ifjú feltámasztása.
11 Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is, igen sokan. 12 Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból.
15 A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának. Keresztelő János küldöttsége.
18 Ezekről az eseményekről a tanítványai mind beszámoltak Jánosnak. János magához hívatta két tanítványát 19 és elküldte őket az Úrhoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” 20 Amikor a két férfi Jézushoz ért, előadta: „Keresztelő János küldött el minket hozzád, hogy kérdezzük meg: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?”
23 Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!”
30 A farizeusok és a törvénytudók ellenben semmibe vették az Isten szándékát, s nem keresztelkedtek meg. 31 „Kihez hasonlítsam ennek a nemzedéknek a tagjait? Kihez hasonlók?
1 Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.”
Jézus színeváltozása.
2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. 3 Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni. 4 Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. 5 Péter így szólt Jézushoz: „Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” 6 Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. 7 Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” 8Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust. 9 A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. 10 A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad. 11 Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” 12 Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. 13 Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla.”
Egy megszállott gyermek meggyógyítása.
14 Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük. Írástudók vitatkoztak velük.
17 Valaki megszólalt a tömegből: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg. 18
Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 19 „Ó, te hitetlen nemzedék – válaszolta –, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!” 20 Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett. 21 „Mióta szenved a bajban?” – kérdezte apját. „Kicsi kora óta – válaszolta. – 22 Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk.” 23 Jézus így felelt: „Ha valamit tehetsz?… Minden lehetséges annak, aki hisz.” 24 A fiú apja erre felkiáltott: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését.
30 Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, 31 mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad. 32 Nemigen értették ugyan a szavait, de nem merték kérdezgetni. A tanítványok oktatása.
39 Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni.
1 Erre bárkába szállt, átkelt a tavon és városába ment. 2 Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: „Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!” 3 Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.” 4 Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: „Miért gondoltok magatokban rosszat? 5 Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj? 6 Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel a bénához fordult: „Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!”
Máté meghívása.
9 Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az felállt és követte. 10 Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. 11 Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?”
A böjt.
14 Odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?”
17 Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, s a tömlők tönkremennek. Az új bort új tömlőbe öntik, így ez is, az is megmarad.”
Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.
18 Míg ezt magyarázta nekik, íme, egy elöljáró lépett hozzá. Leborult előtte s kérte: „Az imént halt meg a lányom, de gyere, tedd rá kezedet és életre kel.” 19 Jézus fölkelt, s elment vele tanítványaival együtt. 20 Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról megközelítette és megérintette ruhája szegélyét. 21 Így gondolkodott magában: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.” 22 Jézus megfordult, ránézett és így szólt: „Bízzál leányom, a hited meggyógyított.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. 23 Amikor Jézus az elöljáró házához ért, s látta a fuvolásokat meg a zajongó tömeget, 24 rájuk szólt: „Menjetek innét, hiszen nem halt meg a kislány, csak alszik!” Erre kinevették. A két vak meggyógyítása.
30 Nyomban megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ne tudja meg senki!”
1 (Dávidtól.) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! 2 Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled! 3 Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. 4 Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz. 5 Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod.
8 Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.
10 Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza.
12 Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket.
14 Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk. 15 Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága,
1 Jövendölés. Az Úr szava Izraelről. Ezt mondja az Úr, aki kifeszítette az egeket, megvetette a föld alapjait, és aki lelket alkotott az emberbe. 2 Lám, Jeruzsálemet mámorító serleggé teszem minden környező nemzet számára… 3 Azon a napon Jeruzsálemet kővé teszem, amelyet föl kell emelni a többi népnek. Aki föl akarja emelni, az mind megszakad. [És a föld minden népe egybegyűlik ellene.] 4 Azon a napon – mondja az Úr – rémülettel sújtok minden lovat, és tébollyal minden lovast. [Júda házára nyitott szemmel tekintek.] Vaksággal sújtom a népnek minden lovát. 5 Akkor így szólnak majd szívükben Júda törzsei: „Jeruzsálem lakóinak Istenükben, a Seregek Urában van az erejük.” 6 Azon a napon olyanná teszem Júda törzseit, mint a forró serpenyő a fadarabok tetején, és mint az égő csóva a szalmában: jobb felé is, bal felé is minden népet körös-körül megéget. De Jeruzsálem megmarad a maga helyén. 7 Az Úr először Júda sátrait menti meg, hogy Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége ne múlja felül Júdáét. 8 Azon a napon az Úr védelmébe veszi Jeruzsálem lakóit. Azon a napon még a botladozó is olyan lesz közöttük, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Isten [mint az Úr angyala] fog állni az élükön. 9 Azon a napon hozzálátok, és mind kiirtom azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen kivonulnak.10 Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet. 11 Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, mint Hadad-Rimmon gyásza Megiddó mezején. 12 Gyászolni fog az ország, gyászolni fog minden törzs: Dávid házának törzse és külön az asszonyok; Nátán házának törzse és külön az asszonyok; 13 Lévi házának törzse és külön az asszonyok; 14 Simi házának törzse és külön az asszonyok; és az összes többi törzs, külön-külön és asszonyaik is külön.
1 Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat forgatnak fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van. 2 Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére. 3 Azért ezt mondja az Úr: Nos, nagy csapást mérek erre a nemzedékre, melyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok többé emelt fővel, mert gonosz idő lesz ez. 4 Azon a napon gúnydalt költenek rólatok, és siratóéneket mondanak. Így szólnak: „Ki vagyunk fosztva teljesen; népem földjét felmérték zsinórral, senki nem adja vissza, földjeink a fosztogatók kezére jutottak.” 5 Bizony, ezért senki sem fogja osztályrészedet mérőzsinórral kimérni az Úr közösségében.
A veszedelem prófétája
6 Azt mondogatják: „Ne hirdessétek ezt! Ne hirdessétek ezeket! Nem érhet bennünket gyalázat. 7 Talán átok van Jákob házán? Vajon elveszítette az Úr a türelmét? Így szokott ő tenni? Nincsenek-e telve szavai jósággal az ő népe, Izrael iránt?” 8 Ti támadtok ellenségként népemre. Az ártatlan ruháját elragadjátok, a biztonságban élőkre a háború borzalmait szabadítjátok. 9 Népem asszonyait kiűzitek meghitt otthonukból; a csecsemőket megfosztjátok dicsőségemtől mindörökre. 10 „Keljetek föl, s menjetek! Ne legyen itt maradástok!” Bármilyen semmiségért súlyos zálogot követeltek. 11 Ha a lélek valamelyik embere ilyen hazugságot koholna: „Borról és italról jövendölök neked”, akkor ennek a népnek az volna a prófétája.
Az újjászületés ígérete
12 Bizony, összegyűjtöm egész Jákobot, bizony, egybegyűjtöm Izrael maradékát. Egybegyűjtöm őket, mint juhokat az akolba, mint a nyájat a mezők ölén, és nem kell félniük senkitől. 13 Elindul az élükön a vezérük, előttük jár; kilépnek a kapun, kivonulnak; előttük megy királyuk, az Úr halad az élükön!
Ezékiel könyve 2. fejezet. 1-10. versek. ( 1-5, 7-10.versek )
1 Így szólt hozzám: „Emberfia, állj fel, beszélni akarok veled.” 2 Amikor ezt mondta, eltöltött a lélek, felállított, és hallottam, amint beszélt hozzám. 3 Ezt mondta nekem: „Emberfia, elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem. Ők és atyáik lázadoztak ellenem mind a mai napig. 4 Fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük. Hozzájuk küldelek, hogy mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. 5 Akár meghallgatják, akár nem hallgatják – mert hiszen lázongó nemzedék ez –, megtudják, hogy próféta van közöttük.6 Ami meg téged illet, emberfia, ne félj tőlük, s ne remegj, amikor ezt mondják: Tövisek vesznek körül és skorpiókon ülsz. Ne félj szavaiktól, és ne remegj arcuktól, mert hiszen lázongó nemzedék! 7 Mondd el üzenetemet, akár meghallgatják, akár nem hallgatják, mert hiszen lázongó nemzedék ez. 8 Te meg, emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked.” 9 Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám, egy könyvtekercs volt benne. 10 Kigöngyölte előttem, és kívül is, belül is tele volt írva. Ez volt ráírva: „Siralom, panasz és jajszó.”
1(Hálaadó zsoltár.) Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind, 2 örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva! 3 Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén. 4 Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, elő udvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét, 5 mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre.
1 Király az Úr – a népek reszketnek; kerubok fölött trónol – a föld megremeg. 2 Nagy az Úr a Sionon, fönséges minden nép felett: dicsőítsék nagy és félelmetes neved, mert szent 3 és hatalmas vagy!
5 Magasztaljátok az Urat, Istenünket, hajtsátok térdet lába zsámolya előtt, mert szent!
4 Villámai megvilágítják a földkerekséget, a föld látja és megremeg. 5 A hegyek szétfolynak, mint a viasz, a világ urának tekintete előtt. 6 Az egek hirdetik igazságosságát, a népek szemlélik fölségét. 7 Szégyent vallanak, kik képek előtt hajtanak térdet, akik bálványokkal dicsekszenek: az istenek mind térdre hullnak előtte. 8 Sion hallja és vigad, Júda leányai ujjonganak, ünneplik, Uram, ítéleteidet. 9 Mert te vagy, Uram, a legfőbb a földön, messze fönségesebb minden istennél.
4 Mert nagy az Úr és méltó a dicséretre, félelmetesebb ő minden istennél. 5 A népek minden istene üres káprázat, az Úr azonban az ég alkotója. 6 Előtte fenség és méltóság, szentélyében hatalom s fényesség. 7 Adjatok az Úrnak, népek törzsei, adjatok az Úrnak tiszteletet és hatalmat! 8 Adjátok meg az Úrnak neve tiszteletét! Ígérjetek áldozatot és hozzátok színe elé, 9 szent udvarában imádjátok az Urat! Minden föld remegjen előtte, 10 hirdessétek a pogányoknak: „Király az Úr!” Megszilárdította a földet, hogy ne inogjon, igazságosan kormányozza a népeket. 11 Örüljön az ég, ujjongjon a föld, vele együtt zengjen a tenger s ami benne van!
13 Mert nézd, közeledik, jön, hogy kormányozza a földet. Igazságosan uralkodik majd a földkerekségen és hűségesen a népek fölött.
1 Király az Úr, méltóságot öltözött fel az Úr, hatalommal övezte fel magát. 2 Szilárd alapot vetettél, nehogy meginogjon, a földkerekségnek. Trónod szilárdan áll kezdet óta, te, Uram, öröktől fogva vagy. 3 A folyók hallatják, Uram, a folyók hallatják zúgásukat, a vizek hallatják dübörgő hangjukat. 4 Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása, hatalmasabb, mint a tenger morajlása, mindennél hatalmasabb az Isten a magasságban. 5 Bizonyítékaid valóban igazak, házadat szentség illeti, Uram, minden időkre.
1 Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, 2 az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom!4 Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. 5 Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól; 6 sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől. 7 S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el. 8 Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön. 9 Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. 10 Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz. 11 Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon.
1 (Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre, 2 mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké!
16 Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged!
1 Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását. 2 Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt. 3 Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében: 4 „Ez az, akit egykor kinevettünk és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek. 5 Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze? 6 Í gy hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap. 7 A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel. 8 Mi hasznát láttuk a gőgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal? 9 Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda; 10 mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon; 11 vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad; 12 vagy mint a célba lőtt nyíl mögött az átszelt levegő rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni; 13 mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el.” 14 Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt. 15 Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat. 16 Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket. 17 Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein. 18 Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet. 19 Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel, 20 bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen. 21 Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak. 22 És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai. 23 A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.
1 Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: 2 Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. 3 Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a bontásnak és ideje az építésnek. 4 Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. 5 Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6 Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. 7 Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. 8 Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének. 9 Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? 10 Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. 11 Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz. 12 Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét. 1 3Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. 14 Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle. 15 Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet. 16 Láttam továbbá a földön az ítélet helyét – itt bűn volt; és az igazságosság helyét – itt gonoszság. 17 Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy. 18 Azt mondtam magamban az emberek fiairól: hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok. 19 Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság! 20 Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba. 21 És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e? 22 Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?
1 (Aszaf zsoltára.) Isten fölkel a hatalmasságok tanácsában, az istenek körében tart ítéletet. 2 „Meddig ítéltek még igazságtalanul, meddig pártoljátok még a gonosz ügyet? 3 Fogjátok pártját az elnyomott özvegynek, szerezzetek igazságot a gyengének, szegénynek. 4 Az elnyomottat és a szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!”5 De ők nem hallják és nem értik ezt, mivel sötétségben járnak; a föld minden erői meginognak. 6 Bár azt mondtam: „Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind.” 7 Mégis meghaltok, mint az emberek, és elhulltok, mint a többi nagyok.8 Kelj föl, Istenünk, ítéld meg a földet, mert valóban a tied minden nép!
1 (A karvezetőnek Gát szerint – Aszaftól.) 2 Dicsőítsétek Istent,erősségünknek , ujjongjatok Jákob Istenének! 3 Pengessétek a húrt, verjétek a dobot, lágyan szóljon a hárfa a lant szava mellett! 4 Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján! 5 Parancs ez Izrael számára, és törvény Jákob Istenétől., s én megszabadítottalak; dörgő felhőből adtam választ neked, Meriba vizénél megpróbáltalak 6 Rendelkezés, amely Józsefnek szólt, amikor felvonult Egyiptom ellen. Hangot hallottam, amit nem ismertem: 7 „Hátáról levettem a terhet, kezéből kivettem kosarát. 8 Bánatodban hozzám kiáltottál. 9 Halld meg, népem, amire intelek, bárcsak hallgatnál rám, Izrael!10 Ne legyen körödben más isten, idegen istent ne tisztelj soha! 11 Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptomból. Nyisd ki a szádat és én teletöltöm. 12 De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz. 13 Ezért ráhagytam őket kemény szívükre, hadd menjenek csak saját fejük után. 14 Ó, bárcsak hallgatna rám népem, bárcsak utamon járna Izrael! 15 Akkor rögtön megfékezném támadóit, kezemet emelném összes elnyomója ellen. 16 Akik gyűlölik az Urat, azok is hódolnának nekik, és a sorsuk örökké tartana.17 Népemet azonban a búza javával fogom etetni és sziklából fakasztott mézzel felüdítem.”
63. ZSOLTÁR. VÁGYAKOZÁS ISTEN UTÁN. ( 1-5, 9-11. )
1 (Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) 2 Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. 3 Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. 4 Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. 5 Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem.
9 Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. 10 Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, 11 kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak
