Ma levetkőznek a sziromharamiák,
megfeszíted bájitalom méregtestű kortyát,
kobomló máglyák leple alatt
ajándékba kapod a mámort és a zsoltárt.
Amíg én szilánkokba szűröm a halhatatlanságot
a Sátán egy hárfán tangót játszik neked,
a maradék Világvégére várva
idegen szemhéj alá csukódnak a terek.
---
Kényszer
Megtörténtél velem,
félreértem a szellemeket,
kómabúrám gyönyörében
berendeztem a kényszeremet.
Gyűrött sugarak lüktetnek körül,
fegyvert fogok a romlott kenyérre,
felvidít, hogy te nem érzel semmit,
így mosol minden nap szentfehérre.
Csapkodok a szárnyaimmal,
akarok repülni, tényleg,
de csak létrám legfelső fokáról
integetek az égnek.
---
Tükörkép
Nem is vetted soha észre,
hogy rég vége a világnak,
ismeretlen mámorba bújva
felemésztett az imádat.
Verseket írsz, áldott hittel,
nem kérdeznek, s válaszolsz,
könnyű szívvel, tudatlanul
minden kincset sárba szórsz.
Pára-csöndes, békeharcos
lelencgyermek arcodon
duhaj-piros sorspecséttel
sebet ejt a fájdalom.
Ellopták a visszhangodat,
becsületed nincsen már,
kinevet a tükörképed,
hátat fordít, elsétál.
Lennék én bohócod!
No most fogódszkodj:DDDDDDDD
Pirosra festem
Meztelen testem,
Orromra krumplit nyomok,
Ajkamra pírt ajkadról hozok,
Kölcsönkérem a hajad,
Ne félj, Neked is marad!
Aztán ugrálnék előtted,
Néznél, mint belőttet,
Aztán táncra perdülnél velem
És öledbe vennéd az ölem:DDDDDDDDDDDDDDDDDD
Mint a halott kolto-iro-festo-zeneszerzo-iszakos-nikotinfuggo-bortonviselt-csokoladezabalo jogutodja, engedjetek meg, hogy kozzetagyem egyik utolso irasat, ami a nagy lottolaz idejen koppant ki a billentyuzetebol, bar nem vers, inkabb novella, legalabbis nem kezdodik minden sor nagybetuvel:
Karaj bacsi elhatarozta, hogy ha mar mindenki lottozik, akkor o is kitolt egy szelvenyt. Igazabol nem akart nyerni, mer' ugyan mit kezdene o azzal a baromi sok penzzel, a lovak nem eszik meg, a kecske sem, azok a budos disznok persze biztosan, mer' azok mindent megesznek amit elejuk raksz, szoval megjatszotta a kovetkezo szamokat: 1, 2, 3, 4, 5. Persze, azon a heten ezeket a szamokat huztak ki, igy Karaj bacsi tobb mint egymilliard forinttal lett gazdagabb. Vett belole egy nagy csupor mezet, ami nagyon izlett neki, aztan ugy dontott, kiprobalja a gesztenyes izut is. Az is izlett neki. Utana kitapetaztatta a peneszes falakat a penzevel. Meg mindig maradt. Akkor parkettazott. Adott a budos disznoknak is, de azok felfordultak tole, biztos a femszalak miatt.
A maradek penzt meg bevaltotta apropenzre es halalaig Karaj nenivel Hanoi-torony jatekot jatszottak.
Hogyne lennék! Itt a papíron!
Betűvel teleírva! Látod gondolatom?
Qszis minden sora!
(Megmondhatja Solya!:DDD)
Vidám kék ég, tiszta felhő,
Szoknya lebben, mindjárt kettő:DDDDDDDD
Aztán hanggá váltak a szavak,
arccá a hangok s fénnyé az arc.
Keserédes emlékek dobbantak,
tudom, ugyanaz a harc lobbant ma
szám köré gyűlt ráncában a létnek.
Kérdezik a magas hegyek,
Modjátok, minek legyek?
Tartja fejét vágó szélnek,
Esők verik, kegyet nem kérnek!
Nap vésője szikrát vet rajta,
Legyen még oly kemény fajta!
Idővel gömbölyű lesz, majd domb,
Hát ezért??? Ezért, oh mondd????
Ez nem éppen vers, inkább egy rövid novella. De ugyanaz a témája :
Arról, hogy milyen sziklák magasodnak a tengerből
3 féle szikla magasodik ki a tengerből.
Az első pici, tele van repedésekkel. Tehát könnyű föl mászni rá. De semmi értelme. Hisz nem lehet messzi ellátni rajt’!
A másodikon is vannak repedések, de már kevesebb. Ebből jön: nehezebb reá a kapaszkodás. Erre már érdemesebb fölkapaszkodni. Csak ezt már megszállták a keselyűk ,kányák, gólyák. Tehát hiába lenne ez jó, csak nagy áldozatok árán, vagy még búval sem lehet rá kapaszkodni. De van a jó-nál jobb is!
De ezekre a sziklákra már csak alig vannak kapaszkodó repedések . Felszíne tehát tökéletes! De egy jó pár idő kell, míg a tetejére fölérünk.
De mit is lehet ott aztán csinálni? Hálát kell adni az Úr Istennek ,hogy meg találtuk, ami kellett nekünk.
Kelt: 2001 nov. 24, vonaton (Veszprém és Ajka között)
Én is előkerestem az elsőt. Illetve nem ez volt az első, de amiket ez előtt írtam, azok nincsenek már meg. Quasi, ez tekinthető az elsőnek.
Utolsó tánc
Leszállt az éj, minden sötét
tapogatózom, ne nézz
a harang értünk szól
eljárhatjuk a násztáncot
siess, mert jön a virradat
s éles késekkel várnak
beleüvöltenek a csendbe
már nem hallom a lélegzésed
fuss hát, menekülj, én az
ellenkező irányba megyek
nem látsz már soha többé
de ne sírj
ez a tébolyult pillanat
örökre elkísér.
Az egész város egy nagy kémény,
persze ez csak egy kép-élmény,
a város nem csak kémény,
ezt ugye mindenki tudja?
De ha azt mondom, hogy
az egész város egy nagy kémény,
mindenki megijed
ugyan mit mondhatnék még neked?
Füst és goz áramlik ki
szavainkból.
Én üdvözöllek,
Te üdvözölsz,
vagy valami más
a felállás...
Én beszennyezlek,
Te beszennyezel,
vagy valami más
az elso lépés
Lány miatt sose!!!!! Te balga!
Hányj inkább borsót a falra:DDDDDD
Gondolj arra, mennyire únnád,
S a fejedet falba zúznád:((((
Ha majd 10 év után eszedbe jut,
Hogy a sok szobatárs, ezerrel zúg:DDDD
S arany helyett inkább ezüst!
És a guta most nem megüt!:DDDDDDDDDDDDDDDDDD
Zala szép és jó, nem látsz kullancsot,
Nem ragad rád! Ezer nőt találsz ott:DDDDDDDDDDD
ahogy a világ keletkezett
ahogy a Semmi kettéesett
az egynemű Igenre és Nemre
ugyanúgy kell most nekem
megtermékenyítenem
hagynom hogy kicsapódjon benne
föloszlok - végtelen űr vagyok -
mint a gyöngyharmatos hajnalok
az arcom elmaszatolt gyereksír
mert elvesztettem mindent
mert semmi sincs már itt bent
se kint ami értelemmel bír
de ha a világ teste pulzál
s minden élet egy apró pulzár
mert ahogyan fent tényleg úgy lent
akkor a remény vége
egy új regény kezdése
a főnixtoll útra kél újfent
tudom, hogy meg husz tavasz sem szeretett beled
tisztasagodban visszhangtalan a vegzet
s csak teblabol hazadban mint ugyetlen cseled
a szerelem s alszik míg dolgat te vegzed
megse siess gyonyoru madaram a torre
husegunkbol felebredni sulyos fajdalom
akarha uveglelked ejtened a kore
s a puszta bok is teher lesz gond a valladon
mert szepseged nem merheto fosveny tenyerrel
buvoletedrol sincsen ki adna szamot
lehet jatszik csak erod a hamvazo tellel
sotetsegemmel is elbir gyertyalangod
de csak azt szeretheted ejmely szenvedellyel
kinek fagyaban a tuzveszt megkivanod
Nikotin
temetetlenul heverve
elnyomott cigaretta-veg
a pokol hamutartoiban
vegelathatatlan
kinban elfelejtve
es imadom a gyulolet
homoktornyait ejszakankent
es imadom a nemimadhatot
a faragott kepet
arulo imat
en vagyok aki lettem
mindennel sulyosabb
torvenyszegesem
nincs szavam
a vacogo vagyra
a koddemon kacajara
a fustre romlasra elveszesre
nincsen szavam
e költemény hatására előkerestem első versemet... szakítás-közeli ihletésű, azt hiszem már másképp gondolom, de átérezhető az akkori lelkiállapotom:
Ballada a lányról, aki bolondnak hitte magát
Élt egyszer egy kislány, különleges lélek
Kicsit avant-garde volt, most róla mesélek
Egy napon bekattant, nem találta helyét
A lelkében zűr támadt, elvesztette fejét
Cselekedni kezdett, logika? értelem?
Mit sem számít most már, maradt az érzelem
Hiába mondták: "vigyázz! ez megcsalhat!"
Látott már rá példát, de nem volt foganat
Legelső húzása, barátját kivágta
Jobb lesz neki így, ezt biztosan látta
Nem kell segítő kéz, vesszen el minden érv
Probléma, ha van, majd a homályba vész
Ellökni nem nehéz, ki segíteni akar
Gondolkodni nem kell, az ösztön segít majd
Magától meggyógyul, kiheveri... tudta
Nem számított semmi, csak menekült magába
Rendszerezni kezdte lelke kis szirmait
Nem a tündöklőket, csak a hervadt számít
Hiába a szó, hiába az érvek
Az emóció győzött, nem kellenek tények
Ki önmagát gerjeszti, beleőrül hamar
"Egyedül nem megy", ezek üres szavak
Legalábbis neki, mind üresek voltak
Nem is érdekelte, hogy mit hoz a holnap
Fél magától, mástól, mindenkitől -Retteg!-
Magában nem bízik, mit tehetett? elment
El a városból, hogy szabaduljon végre
Attól is, ki gyógyírt keresett lelkére
Miért? miért? miért?
Ő sem tudta érzem
Félre minden gondot
Illúzió? Éljen!
Szorítás a szívben, hányinger, félelem
Bizonytalanságból nem ránt ki... ég veled
Szeretet a gyógyszer, csak tudni kell kapni
De hiába minden, mert szerinte ez semmi
Temeti a gondot, temeti szerelmét
Ez a megoldás? csak ő tudja, s nem én
Gondolkozik? lassan... fogja saját kezét
Ébredj! ébredj! szólok, de nem nyitja a szemét
Hunyd csak le a szemed, tuti, hogy az jobb lesz
Tereld el figyelmed önmagadról, s vesztesz
Hogy mennyi mindent? ki tudja?
Ezt csak egyvalaki
A lány, aki magát bolondnak hiszi
Szeretném megosztani legelső versemet. Mivel ez az első , (szerintem )eléggé kiforratlan. Amúgy a cím egy helységnév, a Bükkben. Kb. 2 hónapja írtam:
SZENTLÉLEK
Megérkeztem Bükkbe, rossz szobába,
De székemet kiviszem a rétre.
Este vetítésnél Aranyt látnék?
Biztos csak véletlen. Pádig dá!
Másnap, fáradtan felkelve gondolkodom.
Szobatársaim meg csattognak, zúgnak a
Fapadlón. Délelött látok Aranyt, be is megyünk
Erdőbe. Napnyugtakor sziklán vagyok.
Harmad nap kómában vagyok, blokkolt a szoftver .
Napnyugtakor Aranyt is viszek a sziklára, telefonálok
Apámnak. Hírre telefont majd ledobom és én is
utána ugrom. Az este WC-n ragadok, kullancsokkal
teli testemmel a hálózsákra fekszem.
Negyed nap korán kelek, email címet adni
A lánynak. Óra múlva beszélnék vele, de már
csak hűlthelye. Viszik az Aranyot Pestre ,engem
meg Zalára!
Az Arany egy lányott jelöl.
Nem tudom eldönteni, hogy ez most egy vers, vagy sorokba rakott novella. Inkább a versnél maradok.
Amúgy szerelmi bánat alatt írtam (még most is tart).
Jégcsap csúcsán a csepp vagyok,
de nem akarok
az lenni.
Vonz a
tócsa
képe
így inkább lehuppanok,
ploccs.
Vagy legyek vad folyó,
halaknak éltet másnak meg halált adó
hatalmas víztömeg?
Holnap az leszek, meglásd!
És ha elunom,
párává darabolom
magam,
tavam feledve
eget teszem nevetve
otthonommá.
Te szél, te meg
játssz velem kedvedre
vigyél be a fellegekbe,
ott meg engedd, hogy szomorú
meséid megríkassanak
s az éj leple alatt
beborítsam könnyeimmel
a földet.
S ha szenvedéstol lelkem megfagy,
ijedelmem nem olyan nagy.
Hiszen ma is felkelt a nap,
és a kalendárium szerint
holnap is,
6 óra 35 perc,
csak ad egy kis meleget
eddig is,
ezután is,
a többi meg csak
vénasszonyok-csicseri-fecske-fecsegése
Válassz!
És ismét magyar lesz, a magyar!
Igaz, vicsorít rá megannyi agyar:((((
De akkor már acsarkodhat!
Keblére bujhat magyar a magyarnak!:))))
S lassan mind tudnak magyarul,
Kik elhagyták egykor fanyarul!
Dicsőség lesz magyarnak lenni,
Ünnepkor attilát felvenni!
Válassz! A jövő, jövőre lesz igaz!
Az emberek családban kapnak vigaszt!
A másság meg maradjon kevesek gönce,
S legyen az internacionalizmus öccse:DDDDDDDDD
Válassz! Gyere el te is!
Lesz kenyér, meg tej is:DDDDD
Lehet, hogy cigi, s drog kevesebb,
De talán ruha, rendesebb:DDDDDDDDD
Hogy ez verést jelent? ne gondold!:((((
Kisebb kabátban lesz a média, melyet begombolt:DDD
Válassz! És ne hagyd magad!
Neved örökre magyar marad!
Válassz! (kovács Ágika Te is:))))))
Hegy, völgy, folyó, patak,
Válassz, vagy a falhoz csaplak!
Vagy inkább a város?
Mert az nem sáros?
Válassz, mondd mi kő,
Szerelmem, oh Enikő?
A zöldben a csend honol,
Qtyád, ha szarik a szomszéd megorrol:DDDD
Válassz! Tanyát veszek,
S ott szépet teszek:))))
Nem zöldet, Te botor,
Szerelmet, mint motort....:DDDDD
Vagy inkább a panel?
Ahol a bőrfej kap el?:DDDDDD
Mindegy, csak szólj végre!
Könyörögve nézek Rád, s az égre!:DDDDDDDDDDDD
