1: Értsük már meg hogy szinte MINDEN hangunkra írhatóak tucatszám a mozgást kifejező szavak. Ez nem az SZ sajátsága. Elég igéket sorolni és BÁRMILYEN hanggal nagyjából ezt állapíthatjuk meg hogy jééé mozog.)) Hülyeségnek tartom ezt, már bocs...
Most csak így random írok jó néhány szót, ami kétség kívül mozgást fejez ki, nincsen ennek domináns hangja, MINDENFÉLE hangokkal megtalálható ez:
Nincsen domináns hangja ! Mindenféle hang részt vehet ebben. Egyébként meg ezek az SZ hangos cselekedetek gyakorta hangutánzók, SZISZEG--SZUSZOG mondjuk, ez egy hangutánzó megjelenítés, nem a mozgásról szól, hanem a hallható jelenség ábrázolásáról, és csak ennyi, nem kell ezt túlgondolni szerintem...
2: Igen, a hangutánzásról beszélek én is. Ez lesz a jó nyom, de egy SZ hang is sok mindenhez köthető, nem lehet besorolni 1 dolog mögé.
3: Ha valaminek 10 egymástól független "jelentése" van, akkor nincs általános jelentése. Akkor alkalmi jelentésről beszélhetünk legfeljebb.
4: Hogy hogyan lesz ige egy FOGYASZT?... FOGY szóból indítunk, ez eleve ige, aztán FOGY AZ, ez a forma néha egyesül, és akkor főnév van képezve az igéből, mint a TAPASZ esetén. Ez válik újra igévé egy T hozzáadásával. Sok ESZ, ASZ forma még AZ és EZ volt régebben.
5: A "JÁR" szóra később visszatérek. Az IHOS szónak még nincs köze a JÓ-hoz, a JUHÁSZ-nak már van. volt ez JOHÁSZ forma is. Szerintem balra toldalékolás történt, és a J nélküli formák a régebbiek.
6: Teljesen egyértelmű hogy a KÉZ szónak is több formája van: elég ha azt mondom a kéz helyettesítő dologra hogy ESZKÖZ és ebből az EZ+KÉZ olvasható ki ebből. Van értelme is neki. De ha 2 ember KEZet fog, akkor máris KEZ az a KÉZ. És szerinted a KESZ-tyű szóban nem a KÉZ van?... Mert szerintem egyértelműen igen. A KÉZ itt KESZ, és a 3 hangos szavunk 2 helyen is eltér. A hang=jelentés okán ez a szó nem is lehetne egy dolog, pedig bizony ez pontosan EGY...
2: Egyetértek. Pl. a SÜL és SÜT kétféleképp is van toldalékolva. VALAMI sül. A másodiknál VALAMI-T süt. Húst, azaz tárgyiasítom. De ez pont ugyanaz az AZ szónál is mikor AZT mondom.
Mert az AZ szó oké hogy mutató szó, de a rámutatás által végül is főnév értelművé válik. VALAMIre mutatok, azaz innentől egy határozottan meg nem nevezett főnév. És ha két ember van egy helyen, rámutat valamire, nézd AZT, akkor ők ketten tudják hogy mi az AZ. Legfeljebb az őket lehallgató 3-dik fél nem fogja tudni.
Ergo tök mindegy hogy bizonyos esetekben a nyelvtankönyv épp minek nevezi meg ezt a T hangot, voltaképpen ugyanaz a funkciója lesz ezen toldalékolások eserében.
3: "...nagyon sok hang jelent cselekvést..."
A hang egy hallható dolog, és hisszük vagy sem minden hang valamiféle rezgő mozgás következtében válik hallható hanggá. Egyik hangot sem nevezte meg senki MOZGÁS fogalom értelműnek. De ha úgy nézzük nevezhetnénk az összeset ilyennek...
"Még csak annyit ezzel kapcsolatban, hogy ezek sok nyelvcsaládban megvannak, bizonyítva a közös eredetet."
Én is ezen az állásponton vagyok. Túl sok az egyezés a nyelvcsaládok között ahhoz, hogy mindet átvételként /átadásként kezeljük.
A hangok jelentése nélkül ezt érthetjük meg, ui. a recsegő, ropogó hangokat csak az R (vagy ahhoz nagyon hasonló) hanggal lehet utánozni, a a kopogót a K hanggal, a csobogót a Cs hanggal, s ezt a világon mindenütt közel egyformán tették elődeink. Így tudták a hangot adó dolgokat egyetlen (vagy kettő) hanggal jelölni, azaz "megnevezni" beazonosítani. A továbbiakban ezeket a hangokat (mint kezdeti"szavakat" egymással már majdnem tetszés szerint kombinálva alkothattak új "szavakat", ahogyan ma is tesszük az összetett szavak esetében. Így alakulhattak ki a két-három hangból álló gyökök, amikhez további hangokat, vagy gyököket kapcsoltak.
Egy hang, vagy gyök gyakori és rendszeres hozzákapcsolása más, különböző gyökökhöz szülte a toldalékokat. Így ezek jelentéséből lehet következtetni a hangok eredeti jelentésére is.
Szél, száll, szel, szuszog, szag, szív, szipog, szab, szajré, szakad, szalad, szalajt, szaltó, szapul, szaporodik, szó/szaval...- Még, hogy nincs mozgás? Csak az van...
"2: Alkalmi jelentése van egy hangnak, leginkább hangutánzó. Mivel nincs általánosítható jelentése,"
Az általános jelentése éppen az, aminek a hangját utánozta, mivel ez a hang volt a neve annak a dolognak, aminek a hangját vele utánozták.
"A T is sokféle lehet,"
Ezen sem kell csodálkozni, mert ma is vannak olyan szavak, melyeknek több jelentése van, pedig már elég jelentős a szókincsünk ahhoz, hogy minden dolognak külön neve legyen.
Továbbá - erről is írtam már - egyazon hangot sokféleképp lehet kiejteni, és mégtöbb jelentést hordozhat, ha testbeszéddel is különbséget teszünk a kiejtett hang jelentését illetően.
Ma már a hangokat kísérő testbeszédre nincs szükség, így teljesen feledésbe is merült, hogy pl. hányféle, a testbeszéddel kiegészített T hang is volt valamikor.
Ma már csak őt féle T hangot különböztet meg a fonetika. Ezt a számot meg lehet szorozni a testbeszéd adta megkülönböztető jelek számával, s máris érthetővé válik, miért van egy-egy hangnak több jelentése is...
"3: amennyiben az ASZT szóvégnek köze van az "AZ" mutatószóhoz, akkor ennek a valódi hangváza nem SZ_T hanem AZ+ t rag."
Ok, de hogyan lesz ebből ige?
"ugyanis van IHOS és IHÁSZ családnevünk is és ez bizony a JUHÁSZ-t jelenti. És ebből van összehúzva a JÁSZ hangalak."
Fogadjuk el... De mi van a JÁR-ral?
"Viszont a JUH szó is a JÓ-ból származhat, utalva az állatok elég kellemes viselkedésére."
Döntsd el, IHOS/IHÁSZ, vagy JUHÁSZ a szó eredeti alakja, mert az IHOS nem valószínű, hogy a JÓ-ból származik...
"5: A KEZD és KÉSZ szavak is a KÉZ szóból fejlődhettek ki. A KÉZ KEZD hozzá dolgokhoz."
Nem túl meggyőző... A legtöbb kezdet-nek semmi köze sincs a kéz-hez. A dolgokhoz is inkább az ember kezd hozzá, ő az aki kigondolja, mit csináljon. Nem hinném, hogy az őseink függetlenítették volna a kezüket önmaguktól.
Én inkább afelé hajlok, hogy mindkét szóban a Z és Sz hangok mozgás jelentését helyezzem előtérbe:
A kEZdet Z hangja az indulásra, kezdetre jellemző meghatározhatatlan hang, amiből még nem nagyon lehet semmire sem következtetni, ilyen a ZAJ is.
A KÉSz szó Sz hangja, pedig egy finom, lágy hang, mint a szellő. Ami elkészült, azzal már nemigen van dolgunk, nem jár zajjal, legföljebb még egy kis símogatás...
"Egyébként lehet valóban -ÍT amit mondasz, viszont az Í pusztán segédhang lehet ezen esetekben, a kimondhatóság okán."
Nincs kizárva, eddig nem találtam elfogadható jelentést az itteni I hangnak.
"De a T önmagában elég ezen esetekben is: FEST, HŰT, FŰ-T, OSZT, SÜ-T, (SÜ a gyök, sü-l is már bővített) és a többi eset."
Igen itt egyértelműnek tűnik a T önállósága.
"De igazából nagyon sok igeképzőnk van, T, Z, L, K, M , G, stb. egyaránt lehet a szó végén, hogy ez mitől függ épp az jó kérdés..."
Utaltam rá, hogy nagyon sok hang jelent cselekvést, így nem meglepő, hogy ezeknek a hangoknak mindegyike igeképzőként is megtalálható attól függően, milyen hangot utánzott, ill. milyen jellegű mozgás, jelenség hangját utánozták ezek a hangok. Ilyen esetekben is hasznos, ha ismerjük a hangok jelentését, mert így érthetjük csak meg, miért van ennyi igeképzőnk, ami ugye, egyébiránt nem lenne indokolt.
Ha a hivatalosnak számító etimológiát túl komolyan venném, akkor nem ide írnék.)) Nyilván azért teszem mert azt legfeljebb csak kis részben tudom elfogadni.
Amúgy jó hogy felhoztad ezt az "EHUN és aHUN" formákat. Itt is a szó első hangjai mutatószavak, az "A" és "E(z) ezek megfelelői. Meg a második "szó" a és e hangjai is. Más nyelvekbe is bekerült, konkrétan az "A" az angol nyelvben is egy határozatlan névelő, azaz mutató szóként funkcionál.
És a nemrég tárgyalt KOP-ASZ(T), REK-ESZ(T), RAG-ASZ(T), TAP-ASZ(T) szavakat még az írott nyelvi történelmünkben is megtalálni AZ és EZ formában leírva szó végeken, és sok más hasonlóan képzett szavunkkal is ugyanez a helyzet áll fenn. Későbbi fejlemény lehet ezek SZ hangosítása. Talán az indokolja hogy beszédben ez úgyis SZ-re hasonul ha szövegelünk, hiába Z az valójában. Aztán átmehetett ez írásban is idővel.
Ráadás családnevekben is megtalálható így több ilyen szavunk formája, például KOPAZ mint a mai kopasz. Lehet ma már át van mind írva de régi szövegeink még emlékeznek erre...
Azzal illik tisztában lenni, hogy hány rag, képző és jelző van a magyar nyelvben, s melyek ezek. Hogy hogyan keletkeztek, az a másik kérdés. További, hogy megvan e más nyelvekben?
Aztán következik a besorolásuk, mert ugye vannak személyragok, -képzők, stb.
A felhozott -asz, -esz képzők lehetnének éppen a rámutatás az-ez szavaiból, csak éppen az a kérdés, hogyan kerültek az alap a! és e! szavak után? (Ehun e! Ahun a!)
(Ebből is van toldalékunk: ingó > inga, zúzó > zúza, stb.)
A válasz túl hosszú, majd alkalomadtán kifejtem a saját meglátásomat.
Még csak annyit ezzel kapcsolatban, hogy ezek sok nyelvcsaládban megvannak, bizonyítva a közös eredetet.
1: Nincs mozgás jelentése az SZ hangnak. Ez egy hang amit hallani lehet. Minden hanggal egyaránt tömegével tudunk sorolni mozgást jelentő szavakat SZ hang nélkül is. Elég igéket írni bármely hanggal, többségében mind mozgással jár.
2: Alkalmi jelentése van egy hangnak, leginkább hangutánzó. Mivel nincs általánosítható jelentése, így minden szóban legfeljebb egyénenként vizsgálható hogy miért X hang az X hang. A T is sokféle lehet, már eleve tárgyrag is egyszerre meg igeképző is, meg a múlt idő jele is, meg ez is ugyanúgy részt vesz hangutánzó szavakban is mint ahogyan bármelyik szavunk.
3: amennyiben az ASZT szóvégnek köze van az "AZ" mutatószóhoz, akkor ennek a valódi hangváza nem SZ_T hanem AZ+ t rag. És akkor nem egy dolog a kettő. Már ez esetben persze.
4: A JÁR, JÁSZ szavak nem a JÓ szóhoz tartozhatnak. Utóbbi szót megint a hangváz segítségével fogjuk megérteni: ugyanis van IHOS és IHÁSZ családnevünk is és ez bizony a JUHÁSZ-t jelenti. És ebből van összehúzva a JÁSZ hangalak. Viszont a JUH szó is a JÓ-ból származhat, utalva az állatok elég kellemes viselkedésére. A JÉG szó jobbról balra toldalékolt lehet, köze van az ÉG szóhoz. És joggal, ez ugyanúgy égési sérüléseket képes okozni.
5: A KEZD és KÉSZ szavak is a KÉZ szóból fejlődhettek ki. A KÉZ KEZD hozzá dolgokhoz. És ha befejezte akkor a KÉZ által elKÉZül/elKÉSZül. Megvan a logikája a dolognak. A KÉZDIvásárhely, meg a BUDAKESZI és hasonló települések sem a véletlen művei.
6: A KÖZÉPSŐ szó nem tartalmazza az ELSŐ szót. De a KÖZB-ÜLSŐ már igen...
A RAGASZ, TAPASZ, REKESZ, KOPASZ szavak még itt főnevek, illetve a kopasz melléknévként is használatos, de főnév is lehet ha azt mondom hogy "forró vizet a kopaszra".
És ezek tárgyeset verzióba épp ugyanilyen hangalakként főnévként is előfordulhatnak :
Hozom a REKESZT. Ha gittelünk, akkor elkérhetjük valakitől a RAGASZ-T . Megbízunk egy feladattal valakit 5 főből, kit bízzunk meg? Szerintem a KOPASZT, ő tudni fogja... Bemegyek a boltba és veszek egy TAPASZT.
Egyébként lehet valóban -ÍT amit mondasz, viszont az Í pusztán segédhang lehet ezen esetekben, a kimondhatóság okán. JAV-ÍT és nem JAVT értelemszerűen.)) De a T önmagában elég ezen esetekben is: FEST, HŰT, FŰ-T, OSZT, SÜ-T, (SÜ a gyök, sü-l is már bővített) és a többi eset. De igazából nagyon sok igeképzőnk van, T, Z, L, K, M , G, stb. egyaránt lehet a szó végén, hogy ez mitől függ épp az jó kérdés...
"Végül, de nem utolsó sorban a hangok hasonulása"
Épp emiatt is vetettem fel hogy ezek az "ASZ és "ESZ" formák erősen hajaznak sokszor a mutatószavainkra. TAPASZ mint TAP(ad) AZ. Egy TAPAZ forma hasonul mindenképpen beszédben...
"Minden fogalombővítés viszonyítás is, ezért a régebbi szavakból alakultak újak."
Pontosan! De a kérdés az, mik voltak az első szavaink? Hogyan nézhettek ezek ki? (Hány, és milyen hangokból álltak?)
"A képzés útja pl. a ragozás, a képzés,"
No, és mik voltak eredetileg a toldalékok? Random módon kitalált hangok? Vagy inkább valamilyen nagyon ősi szókezdemények, amelyek nem nagyon változtak az idő folyamán, hisz akkor rengeteg szóban egyszerre kellett volna változniuk?
Szerintem ezek az egy-két hangú gyökök tekinthetők az első szavaknak.
"A felhozott –aszt, -eszt összetett ragokban a -t nem tárgyrag."
A T hang jelentése erre "feljogosítja". Nézd meg a száll-szállít, mer-merít, jó(jav)-javít és más hasonló szópárokat. Mind valamilyen tárgyra utalnak, arra, amire a cselekvés irányul. Szállni lehet, de szállítani csak valamit lehet, ahogyan meríteni is, és javítani is csak valamit szokás.
Más lapra tartozik az Í hang szerepe, egyáltalán benne volt-e ebben az -aszt, -eszt, -oszt gyökben (toldalékban), vagy sem, és milyen jelentéssel bírt? Ha időközben kiesett, miért esett ki, és miért nem esett ki a többi hasonló toldalékból? (Taszít, nyüszít, feszít, veszít...) Igaz, ezekben a szavakban az Sz hang a szó első gyökéhez tartozik, s az ÍT végződés Sz hang nélkül áll.
De a ragasztani, tapasztani is csak valamiket lehet...
"Nagyon sokféle igeképzőnk van. És te is épp azt szoktad állítani hogy a ragjaink és toldalékainknak is van/lehet eredeti jelentése."
Ezen nem is vitatkozom...
"Akkor meg nem kéne élből lesöpörni az asztalról az ötleteket, mind megér egy vizsgálatot szerintem, így lehet megfejteni a történeteket."
Nem söpörtem le, nem minősítettem, csupán nem értettem egyet az Sz_T váz OSZT jelentésének általánosításával.
"Ami a szó végi -ASZT , --ESZT, OSZT, öSZT formákat illeti én szerintem ezeknek is jelentése van, és ez legalább kétféle dolog. Az egyik az OSZTás értelmét viszi a szóba,"
Épp ezt veséztem ki, hogy nem viszi. Illetve csak az OSZT gyökben van jelen, a többiben nincs!
"a másik meg mintha az AZ szó lenne tárgyraggal együtt AZT formában és a toldalék verziója meg mondjuk ASZt"
Ezért fontos a hangok jelentésének ismerete, mert elkerülhető az ilyen melléfogás.
A "mindaz" s talán az "igaz" szóban valóban az AZ mutatószó található, de a hajaz, vajaz, falaz, nyakaz, díjaz, íjaz, oldalaz, nádaz, stb. szavakban az (a)Z végződés szintén valamilyen mozgásra utal. Jelen esetben a Z hanggal utánzott típusú mozgásokról lehet szó: Zümmög, zizeg, zaj. Ugye, a MOZ-gat gyökben is ott a Z hang...
Már írtam, hogy az R hang is egyfajta mozgásnak a hangja, s az L hang is: inal, gázol, búbol, súrol, sorol...
A K hanggal a kopogó hangot másolták, míg a Cs-vel a víz csurgó, csobogó, vagy a tárgyak csapódó hangját, P-vel a pergő hangot, G-vel a gördülőt, T-vel a föld tompa hangját, S-sel a súrlódó, Sz-szel a sziszegő hangot adó tárgyakat azonosították stb.....
Teljesen természetes, hogy a hangok a mozgások kísérő jelensége, és az is, hogy a különböző (mozgó) dolgok különböző hangot adnak ki, ezért volt alkalmas a hangutánzás (mint a tárgy mozgása által keltett hang) a tárgyak, tárgycsoportok beazonosítására, ma úgy mondanánk: megnevezésére.
Ezért nem meglepő, hogy ezek a hangok hovatovább mozgások kifejezői, tehát mozgást fejeznek ki. (Azt a mozgást, az tárgyat jelentik, ami kiadta azt.)
"Mivel a legtöbb cselekvés, történés eleve mozgással jár, így ezt könnyű abszolválni. Ha K-val sorolom az igéket ugyanez lesz. Ha F, CS, D-vel soroljuk, akkor is mozgás lesz a legtöbb ige..."
Csak éppen az nem mindegy, milyen mozgást (tárgyakat) jelölnek az egyes hangok.
Mert, ugye, a kertel, gördül, pereg, forog, kopog, ropog, csiszol, topog, csurog, csap, száll, szuszog, zúz, zúg, st6b szavakban mindben egyértelműen jelen van a mozgás, de különböző dolgokra vonatkoznak, nem szinonimái a szavak egymásnak.
A nyelvi építkezés logikája pedig az, hogy ezekből a kezdeti építőkockákból rakja össze a gyököket, gyökökből a szavakat, szavakból az összetett szavakat.
A nyelv, kialakulásától kettős szorításban fejlődött, fejlődik. Egyrészt állandóságra törekedett, hogy érthető legyen. Ugyanakkor fejlődnie is kellett, a fogalmak bővülése megkövetelte az új szavakat. Minden fogalombővítés viszonyítás is, ezért a régebbi szavakból alakultak újak.
A képzés útja pl. a ragozás, a képzés, vagy a már meglévő szavakban előforduló hangok megváltoztatása.
Ez lehet szándékos, vagy a véletlenszerűen torzult változatok elfogadása. Pl. kisgyerekek, fogatlanok, selypítők, pöszögők, stb. szavai. A gyors beszéd, a hadarás is segített ebben, hangelhagyások formájában. Végül, de nem utolsósorban a hangok hasonulása, ami a szóösszetételekben és a toldalékolások alkalmával fordulnak elő.
A felhozott –aszt, -eszt összetett ragokban a -t nem tárgyrag.
A mi-t? Kérdésre nem ad választ.
Az -ít ragról van szó.
Ragasz-ít > ragaszt
Tapasz.-ít > tapaszt
Rekesz-ít > rekeszt
Kopasz-ít > koppaszt
Stb.
Úgy fest, hogy kialakulása és bevett szokássá válása önálló raggá tette.
"Ha az érintett szó ige és --ASZT és --ESZT a vége, akkor a szó végi T az tárgyrag. Ahogyan az AZ és EZ szóra is pontosan ugyanez a T kerül rá mikor AZ-T és EZ-T írjuk le."
Ez semmit nem von el az Sz hang (mozgás) jelentéséből, legföljebb annyit tesz hozzá, hogy egy tárgyra vonatkoztatja a végződést (az Sz hangot).
"Túlgondolni sem érdemes szerintem ezt a "hang jelentést"."
A fenti példa azt mutatja, hogy enélkül elég nehéz értelmezni a gyökök jelentéseit.
Pl. ebben az esetben milyen hangvázra gondolsz, ha nem Sz-T-re? Gondolom csak Sz-re, hiszen a T-t már külön megmagyaráztad. És akkor az Sz-nek milyen jelentést adsz?
"Azt mondom hogy JÓ. De viszont ez JA is , mert ha JA-vul valami, akkor is ugyanarról a JÓ szóról beszélünk. De máris két formában van."
A fenti példád meg az ellenkezőjét mutatja... Mert szerinted az -aSZT, -eSZT nem azonos az -oSZT-tal, hiába azonos a hangvázuk.
"Mert a JÁ-ték szóban is a JÓ van,"
Mi van a jár, jámbor, jász, jászol JÁ gyökében? Vagy a JÉ, JÉG, JÉRce gyökeiben?
"Ez szó ESZ formában és KÉZ így gyorsan csak 5 formában van írva, de lehet találnék még párat ha elidőznék ezen."
Hol van a "kéz" jelentés a kezdet, kész gyökökben?
"Az ITT és OTT fogalma. Szerintem ez később vált szét közelebbi és távolabbi helyre mutatásra, lehet eleinte egyjelentésű volt mint általános mutatószó."
Ha a TT-nek helyhatározó szerepet tulajdonítunk (Pécsett, Győrött) akkor csak a magánhangzó lehet a mutatószó, s ekkor ez a hang lesz a hangváz.
Ui. ezek a (magas- és mély hangrendű hangok) időbeli távolságot is jelentenek: Ifjú, agg, ó(don).
Tehát megint nem tudunk mit kezdeni a mássalhangzós hangvázzal...
"és végül de nem utolsósorban az UT-OLSÓ : itt OLSÓ az ELSŐ A végéről az ELSŐ."
Ja, ha nem az elejéről, akkor a végéről.... Ha meg egyik sem, akkor középről. (Középső)
"Tehát az ELSŐ szavunk megnyilvánulhat egyaránt : ELSŐ, ALSÓ, ÉLSŐ, ÖLSŐ, OLSÓ, ULSÓ, ÜLSŐ formában is más szavakban teljesen azonos jelentéssel..."
Meg a KÖZÉPSŐ... De távolról sem azonosak ezeknek a szavaknak a jelentése annak ellenére, hogy van bennük közös.
Az Első az elől, a HÁTsó a hátul, az Alsó az alul, stb lévőt jelenti. Egyébként is, miért pont az első szó nyilvánulna meg bennük? Éppúgy lehetne helyette az alsó, vagy az utolsó is...
Ezek mind különböző jelentésű gyökökből vannak összerakva:
Az "el-ső" szó egyik gyöke az EL. Lásd: elől, első, eleinte, előd, eleje, elem, ellen, elnök, + el- igekötő....
Az "al-só" gyöke az AL: alatt, alsó, alá, alacsony, alagút, alap, alany, alföld, + al- igekötő....
Ha még egy F hang is van a gyökben:
A "fel-ső" gyöke a FEL: felett, felül, fele, felé, felejt, felel, felhő felleg, felszín, felség, feleség + fel- igekötő...
Ha B hangot teszünk az F helyére:
Belső, belül, bele, beléd, + bel(e)- igekötő...
Ha K hangra cseréljük:
Külső, küllő, küld, külön...
A másik gyök, a SŐ/SÓ pedig toldalékként kapcsolódik az előbbiekhez.
Olyan toldalék (vagy gyök) nem létezik, mint: OLSÓ, ÜLSŐ, ÖLSŐ...
Nagyon sokféle igeképzőnk van. És te is épp azt szoktad állítani hogy a ragjaink és toldalékainknak is van/lehet eredeti jelentése. Akkor meg nem kéne élből lesöpörni az asztalról az ötleteket, mind megér egy vizsgálatot szerintem, így lehet megfejteni a történeteket.
Ami a szó végi -ASZT , --ESZT, OSZT, öSZT formákat illeti én szerintem ezeknek is jelentése van, és ez legalább kétféle dolog. Az egyik az OSZTás értelmét viszi a szóba, a másik meg mintha az AZ szó lenne tárgyraggal együtt AZT formában és a toldalék verziója meg mondjuk ASZt (esz, ösz, osz, stb.)
Amikor osztásértelmű a szó, a nyelvünk nem követeli meg az atompontos OSZT formát, leginkább az SZ_T hordozza ezt, illetve az S_T is gyakorta. A KER-ESZT szót továbbra is KÖROSZT(ó) értelmezem, mivel az ősi szimbólumok ezt támasztják alá, illetve maga a szó is régen KÖROSZT/KÖRÖSZT formákban is íródott, teljesen egyértelmű számomra ezekből hogy a szó a KÖR és OSZT szavakból jött létre.
És nem is kell feltétlenül a szó végén szerepelnie a dolognak, szókezdő is lehet, illetve szó közepén is lehet ez. SZÉT szavunk is osztásértelmű, de a SZETT is az. SZITA, ESZTErga is osztja az anyagot.
ESZTENDŐ--OSZTANDÓ : időszámítások előtt is osztották, voltak HOLDNAPOK, amelyből ma a HÓNAPOK elnevezés van, csillagászati értelemben leosztandó egészen a NAPokig, hiszen egy nap a NAPkeltétől indul a következőig. Van is ráadásul értelme az egésznek. Az etimológiai szótár "ezten idő" magyarázata megközelítőleg sem indokolja a szót, minek neveznénk az évet EZIDŐ-nek ?... Nem is volna sok értelme.
Ráadásul ezt a szót is írták régen OSZTendő formában, egyértelmű hogy az OSZT értelme van a szóban benne.
De annyi ilyen szó van hogy ez egy hosszabb írást is megérne.
Minden hangra rámondható hogy mozgást fejez ki, ehhez csak ennyit kell tenni: Soroljunk fel igéket !))
Mivel a legtöbb cselekvés, történés eleve mozgással jár, így ezt könnyű abszolválni. Ha K-val sorolom az igéket ugyanez lesz. Ha F, CS, D-vel soroljuk, akkor is mozgás lesz a legtöbb ige...
Ha az érintett szó ige és --ASZT és --ESZT a vége, akkor a szó végi T az tárgyrag. Ahogyan az AZ és EZ szóra is pontosan ugyanez a T kerül rá mikor AZ-T és EZ-T írjuk le. Ez a T a szó végén mindkét esetben
tárgyrag lesz.
Túlgondolni sem érdemes szerintem ezt a "hang jelentést". Azt mondom hogy ERŐ például. De ez 1-es szám 3. személy birtokosban már ERE (je) lesz. Tehát az ERE is ERŐ. Nem jelent itt sem mást, pedig a szó végén van Ő és E hangunk is.
Vagy azt mondom hogy EGYESÍT. Megtoldjuk a szót de nem a szó végén, hanem elől: VEGYESÍT (vegyít) . És szinte ugyanazt mondom ki. Mert ami VEGYÜL az "EGYÜL" , azaz eggyé válik. Fordítva is igaz, ami egyesül, az vegyes lesz. De az egyszer-vegyszer már nem ilyen EGYSZER-Ű.)) Egyszerűen szavanként eltérő a hang szerepe, túl VEGY-es még a szerepe hogy általánosítsuk. Azaz szavak egyéni vizsgálata tárja fel a hang éppen akkori szerepét, ami más és más lehet különböző esetekben. Ezért nem veszem még gyökértelműnek ezeket.
Azt mondom hogy JÓ. De viszont ez JA is , mert ha JA-vul valami, akkor is ugyanarról a JÓ szóról beszélünk. De máris két formában van. Ezek a dolgok a hangvázról szólnak megint. J+magánhangzó. Mert a JÁ-ték szóban is a JÓ van, de itt már JÁ ! Máris 3 hangalakunk van 1 dologra ! A JU- talom szó is a JÓ-hoz kötődik. Immár 4 (!) hangalakunk van egy dologra. A JÓ-s JA-vas asszony is. És az ösztöni JEEE szó is a JÓ másképp. Már akkor 5 hangalakunk van és MIND JÓ. Vagy az igenlésnek van egy olyan formája hogy csak azt mondjuk hogy JA. El kéne hozni a gyereket onnan : A verzió : JÓ, elhozzuk. B verzió: JA, elhozzuk. Ugyanazt válaszoltam kétféleképp. És még GYÓ-gyítani is JÓ lehet. Mert ez JÓJÍTÁS-JAVITÁS-GYÓGYÍTÁS egyre megy, egy dolgok ezek.
KEZI-KESZI-KÉZ- KESZ-tyű, ESZKÖZ = EZ kéz (hiszen azt helyettesíti) Ez szó ESZ formában és KÉZ így gyorsan csak 5 formában van írva, de lehet találnék még párat ha elidőznék ezen.
Az ITT és OTT fogalma. Szerintem ez később vált szét közelebbi és távolabbi helyre mutatásra, lehet eleinte egyjelentésű volt mint általános mutatószó. Mert ugyanezt a mutatóértelmet viszik a szóba a következőek is, némelyiknél meghatározhatatlan a távolsága annak:
Egyedül tán a más-UTT szónál tudjuk hogy távolra mutat a többinél nem meghatározható. És a másutt UTT része az OTT. És mind általános helyre mutató szó a szavak végén, az ITT és OTT közös értelme
mutatkozik meg jó néhány különböző hangalakban, az ATT, ETT, UTT, ÖTT, ÜTT formák az ITT , OTT ezek itt mind ugyanazok voltaképpen különböző ruhákba öltözve be.
Vagy nézzük az ELSŐ szót, bizony ennek is sok verziója van. És a hangváz megint, csak figyeljük ! :
ALSÓ : ez alulról az ELSŐ AL gyök össze van olvasztva az ELSŐ szóval, és ez lesz a hangalak. Így épülget a nyelvünk, egy ötletes módszer ! De ha al-ULSÓ mondjuk, akkor ULSÓ = ELSŐ
OLD-ALSÓ : ez oldalról az ELSŐ.(eredeti értelmezés) És nem ALul van, mégis ALSÓ formában van ott az ELSŐ !
FELSŐ: ez felülről az ELSŐ
SZÉLSŐ: szélről az ELSŐ
HÁT-ULSÓ : hátról az ELSŐ.
EL-ÜLSŐ : előlről az eLSŐ
FÖLSŐ : itt épp ÖLSÖ a hangalak.
és végül de nem utolsósorban az UT-OLSÓ : itt OLSÓ az ELSŐ A végéről az ELSŐ.
Tehát az ELSŐ szavunk megnyilvánulhat egyaránt : ELSŐ, ALSÓ, ÉLSŐ, ÖLSŐ, OLSÓ, ULSÓ, ÜLSŐ formában is más szavakban teljesen azonos jelentéssel...
Koszt nem német szó eredendően. Eleve több dologra mondták régen: kiosztott fejadagra, ezen kívül rúd amivel gyümölcsöt/diót vertek le. Akkor volt ez pénzkölcsön neve is. Ezen felül koptatást is jelentett, sőt még nyesett faágat is. Ezekben egy közös, az OSZT(ás) A kölcsönpénz is kiosztva, a kaja is, a koptatással is osztunk, a faág nyesésével is osztjuk azt.
A KOSZT szó által van a KÓSTOL és a KÓSTÁL szavunk is. Csak ezek épp SZ nélkül S-ként. De KOSZTOL ige is létezik, ma már kevesen használhatják.
POSZT: amit nyilvánossá teszel, másképp mondva megOSZTol. Ugyanezt jelenti ma is az internetes poszt is. Az őrhelyek is és a focipályán a játékosok posztjai is személyre OSZTott pozíciók.
FOSZT: eredetileg valamit héjától, kérgétől , hüvelyétől, ruhájától ELVÁLASZT (!) ... Értjük? Tehát OSZTÁS értelmű a szó, az egészből elveszek egy hányadot, ergo OSZTom az egészet ! Minden világos itt, ne tagadjuk már ki a szóképzők által odaépített értelmet !
POSTA: nem kell magyarázni, ez küldemények elOSZTója, ez a fő rendeltetése. Annyira egyszerű ez.
PROSZT: mivel ostoba és egyszerűt jelent, ez szerintem a PARASZT pejoratív értelme, ehhez a szóhoz tartozhat. Főleg hogy a hangalak szinte egy.
KOMPOSZT: Ez meg lebomlik, másképp elOSZlik a szerves anyag. Köze van a KOMPOZIT szóhoz is, ami meg ÖSSZETETT OSZTOTT anyagokból áll. Nagyon nem véletlen hogy a nagybetűs szavak majdnem egyező hangalakúak ! Mert az ember például testrészei által ÖSSZETETT, na de éppen így ezáltal OSZTOTT is egyszerre. És már megint a hangváz ! Ami összetett, az osztott is. ÖSSZETETT szavak is OSZTOTT szavak amikor már előtagról és utótagról beszélünk. Hiszen felosztottuk kétfelé !
NYUGOSZT : NYugalmat OSZT.
OSTYA (javított kiadás) : Az ostyatörés és annak egymás közti megosztása lehet a magyarázat a szóra. Mindenki a sajátját OSZTJA, a szokás még Lengyelországban és Litvániában a mai napig él.
Az OSZT szó igazi lényege az SZ_T hangkapcsolat. Ez az osztás a SZÉT szavunknak is a lényege...
A lényeg hogy a GÖR-KÖR (G_R -K_R) gyökök igen csak rokonságban állnak. Nehéz volna nem észrevenni ezt. A GUR-iga és a KAR-ika közt sincs nagyon különbség. Gurulni meg köríves felületen, azaz GÖR-be felületen tud haladni a tárgy KÖR-be, mivel a tengelye körül forog ezen művelet közben.
Szerintem nem kell magyarázni a rokonságot ami közvetlen...
"Amúgy a KASZT szó is ugyanúgy az osztottságról szól."
Ez rendben is van.
"POSZT: közzé tételt jelent valóban, más szavakkal MEGOSZTÁST,"
Ma, az internet korszakában igen, de eredetileg nem ezt jelentette.
A POST(a) szó is ezzel rokon, de az sem megosztásról (szétdarabolásról) szól, hanem a küldemények eljuttatásáról a címzetthez.
-OSZT végződésű szavunk igen kevés:
oszt: Pl kártyát foszt: Pl: kukoricát nyugoszt: Valakinek a nyugalmát adja vissza koszt: élelem poszt: nyilvánossá tétel, ill. őrhely riposzt: válasz valamire komposzt: zöldtrágya, szerves hulladék proszt: ostoba, egyszerű.
Már sokszor leírtam: Nem szabad egyetlen értelmezésnél leragadni, mert a gyököknek sokféle jelentése volt és van.
Az -oszt, -aszt, -eszt végű szavak (toldalékok) inkább valamilyen történésre, cselekvésre utalnak, s nem a darabolás (osztás) az elsődleges jelentésük.
Maraszt, halaszt, nyugoszt, málaszt, keleszt, ijeszt, éleszt, stb... Ebbe a körbe tartozik az OSZT szó is, de nem ez tekinthető az eredetinek, hanem a toldalékok általános jelentése.
Gyanítom, hogy ezekben a gyökökben az SZ hang jelentése dominál, ami szintén mozgás, cselekvés jelentésű. Méghozzá olyan cselekvés, történés került ebben a hangban megnevezésre, ami sokkal lágyabb, mint az R , vagy a G hang esetében: Sziszeg, szél, szel, szag, szab, szó, stb.
"például az OSTya szó is erről szól, hogy rétegzett, tehát osztott felépítésű étel."
Az ostya egyáltalán nem osztott felépítésű, kifejezetten egyrétegű tésztaféle:
"Vékony, kisütött tésztaféle, amelyet élesztő nélkül készült tésztából forró fémlapok között sütnek ki."
Az egy más kérdés, - és ne tévesszen meg - ostyát lehet rétegezni, közte töltelékkel, ami már a nápolyi szelet. (több ostyaréteg, közte valamilyen krémszerű töltelékkel)
"GESZT: eredetileg vágott erdőt, azaz erdőRÉSZT jelent, azaz osztott erdőt."
Tehát nem kivágott eredőt jelent, hanem ellenkezőleg, erdős területet. Szó sincs az erdő osztásáról. Inkább a fák szét- ill elterjedéséről, erdővé alakulásáról:
"A lankás hegyoldalon idővel fiatal fákból álló geszt sarjadt."
"De nekem akkor is arra hajaz egy RAGASZT szó mintha azt közölnénk hogy RAGasztjuk AZT és a nagybetűs részeket meg összehúznánk. Tehát mintha a szó végi ASZT ebben az esetben a mutatószavunk tárgyesete lenne..."
A szavak megalkotása nem így történik.
Jelen esetben van egy tárgyunk, a RAG. Ezt a RAG-ot toldjuk egy cselekvést kifejező gyökkel: -ASZT, és lesz belőle ige.
A mutatószavak nem igék, nem fejeznek ki cselekvést, így nem is lehetnek igeRAGok.
Ráadásul a mutatószóban Z hang van, ami a zizeg, mozog, zaj, stb. (szintén) mozgást, cselekvést kifejező hang, csak más jellegű cselekvésről szól.
"Egy gurulni tudó test a GÖRbe vonalai végett képes a lejtőn KÖRbe haladni a tengelye körül. Ez a lényege, hosszirányba lehet egyenes az a cső, hosszirányban nem is fog legurulni, de keresztben igen..."
Mégis csak ( és csakis) azt a tárgyat nevezzük görbének, ami hosszirányban eltér az egyenestől, legyen annak bármilyen alakú a keresztmetszete.
Ez a magyarázatod erősen sántít, mert a görbe tárgyak a boga Istennek sem gurulnak sem a lejtőn, sem máshol. Valami hasonló elgondolás csak abban az esetben állja meg a helyét, ha valamilyen átvitt értelmezés útján lettek az ilyen tárgyak megnevezve.
Lehetséges, sőt valószínű, hogy eredetileg valóban a hozzávetőleg kör keresztmetszetükről kapták nevüket az amúgy rendszerint görbe tárgyak: faágak, rönkök, s ez az elnevezés az alakjuk miatt maradt rajtuk, illetve alkalmazzuk mindazon tárgyakra, melyek hosszanti irányban görbék, mint a faágak.
Ez az, amikor az átvitt értelmezést nehéz visszafejteni. Erről beszélt @altercator is:
"Ha nincs egy szónak leíró, vagy képszerű tartalma, valószínűsíthető, hogy származék.
A kérdés mindig az ilyen esetekben, hogy node miből?"
Az F_R szerű kezdőszavaknál a FORgó mozgás a közös pont mindenképpen. Ami a hangból származhat, egyébként a fürdésnek pancsoláskor valóban van ilyen FRR szerű hangja, ugyanakkor az úszkáló ember/állat/tárgy meg a vízben FORDulgat mindenfelé.
A germán FORD alakja is a magyar FÜRD(és) szóból származhat, még ha ma ezzel már a gázlót is azonosítják be. Lévén hogy a gázló egy sekély és sodrásmentes víz, itt az átkelő helyen felül ezek fürdőhelyek is voltak.
Ez olyasmi hogy a magyar FÖLD szó rejlik a latin FEUD mögött is és a germán FIELD--FELT vagy a német FELD szavak mögött is. És csak magyar nyelven van értelme ugye a hang felépítményeknek, mert a FEL és FÖL szavak az alapjai a FÖLD szónak, amely egyfajta FELszín, és a kőbolygón FÖL-ül vagyunk, magyar nyelven épül a szó FEL.))
"A KÉZ az összecsapott tenyerek csettegő-kettegő hangját mutatja"
Hát szerintem jobban inkább a TAPS szavunk illusztrálja ezt találóbban, ezeket a T_P_S féle hangokat. Ha többen is tapsolnak egyszerre valóban ilyen TPS--TPS-TPS--TPS féleségeket hallhatunk.
Ettől függetlenül maga a KÉZ szó is létrejöhetett kézzel kapcsolatos valós hangjelenségből, ezt kizárni nem lehet.
"Egyes szavaink megőrizték a K_T alapot"
Igen, sok KÖT-és értelmű szó alapja. Olyannyira megőrződött hogy idegennek tartott szavakban is megfigyelhető ez a MAGYAR elem.
KATEGÓRIA : a szó KATEG eleme az magyarul érthető, az pontosan a KÖTEG lesz. Az --EG toldalék is magyar elem. Az "idegen" szavaink jó része már csak ilyen.))...
1: De márpedig, bizony a KARmolás szó közvetlenül a KÖRmöl szóból származik. KÖRMÖL: "körömmel hasít, metsz, sért. Körmöl a MACSKA")) Pont a macsek a példa itt. Aminek meg lába van és kevésbé karja ráadásul. Ezek a szavak egymás közvetlen kapcsolatai. Csak közben megjelent a "körmöl" szónak több más értelme is, mint mondjuk a gyorsírás, és feltehetőleg szükségessé vált egy másik ---de hasonló--hangalak.
2: A koszt eredeti jelentése fejadag. Persze élelmiszerre vonatkoztatva. Amúgy a KASZT szó is ugyanúgy az osztottságról szól. Csak itt emberekre vonatkoztatva.
POSZT: közzé tételt jelent valóban, más szavakkal MEGOSZTÁST, ma is pont így szokás nevezni. De a POSZT egy "másik" jelentése a betöltött pozíció, ami szintén egy rá OSZTOTT feladatkört jelent. De továbbmegyek : Az egyik legnagyobb OSZTó szervezet a POSTA, ebben a szóban is jó okkal olvashatjuk ki az OSZT szót épp itt OST formában. Van erre még példánk, például az OSTya szó is erről szól, hogy rétegzett, tehát osztott felépítésű étel.
GESZT: eredetileg vágott erdőt, azaz erdőRÉSZT jelent, azaz osztott erdőt. Másik a fa gesztje, csak meg kell nézni milyen.
3: Igaz, valójában még a gyök van ragozva egy RAG-aszt szónál. Ugye az a gyök ami "még nem döntötte el" hogy milyen szófajjá válik majd, a RAG-ból még lehet ragaszt ige vagy RAGacs főnév is.
De nekem akkor is arra hajaz egy RAGASZT szó mintha azt közölnénk hogy RAGasztjuk AZT és a nagybetűs részeket meg összehúznánk. Tehát mintha a szó végi ASZT ebben az esetben a mutatószavunk tárgyesete lenne...
Egy gurulni tudó test a GÖRbe vonalai végett képes a lejtőn KÖRbe haladni a tengelye körül. Ez a lényege, hosszirányba lehet egyenes az a cső, hosszirányban nem is fog legurulni, de keresztben igen...
(A genetika pedig az emberiség mai, homo sapiens állapotát, s így ősi nyelvének keletkezését, ill. egységesülését Kelet-Afrikába, az Indiai-óceán partja mentére teszi.
Megállapítás, hogy a 70 ezer éve kitört indonéziai szupervulkán pusztítása után mindössze kétezer ember maradt. [Spencer Wells] Aztán:
Mintegy 30-40 ezer éve érte el a HSS Európát. Ismert; korszakok egymásutánisága, stb.)
Szófejtések során nyilván elő kell venni a legokszerűbb gyakorlatias elemeket, azaz az ős szemével kell látni, hogyan alakította a szavakat.
Ha nincs egy szónak leíró, vagy képszerű tartalma, valószínűsíthető, hogy származék.
A kérdés mindig az ilyen esetekben, hogy node miből?
Az említett fúr, forog, farag, fürdik szavak lehetnének közös tőből valók, de a gyakorlat mást mond, más tevékenységekre mutat. A kérdés, hogy mik ezek?
A fúr, forog, farag emberi tevékenységre mutat, s úgy fest, hogy egy „frr” szerű hang az alapja. A ’forog’ nekem esélyesen a korabeli tűzgyújtás pálcája hangját nutatja, ahogyan a fúr is. Bár közeli, de mégis más tevékenység. Ezek hosszabb ideig tartó hanggal járnak, míg a ’farag’ több egymás utáni fr-fr-fr hangokra mutat.
A ’fürd-ik’ inkább a „fröcskölésre” utal. Ez is egyféle „fr” hang.
(Ebből jön a „füred”, azaz a gázló fogalma is, ami megvan a germánban is: Furt és ford.)
A „kéz” az összecsapott tenyerek csettegő-kettegő hangját mutatja.
(A k-cs páros több nyelvben jelen van, pl. kajszar-csezáre-császár, stb.)
Egyes szavaink megőrizték a „k#t” alapot, mint a köt, kötekedik, kettő, kötél, stb.
Még a kínai nyelv is őriz egy hun örökséget:
括 - Preclassic Old Chinese: kʷāt – (to bind, tie up) – kötni, felköt
A „kettő” a testrészeken való számolás öröksége. Ez is ősi.
Az afro-ázsiai nyelvek közül:
S Ethiopic – east
Soddo att = 1, kitt = 2;
Muher (W Gurage) at = 1, khwet = 2
Masqan at = 1, khwet =2
A Dagesztánban található Avaro-Andi-Dido botlix nyelvének kettője: ke-da = 2; a rokon godoberi nyelvben ke-da = 2
