Ez a vita már régen megy, de senki nem vázolta fel mit kellett volna csinálni 90 után amikor a gyártmányaink senkinek nem kellettek, amit meg belföldre gyártottunk az is ráfizetéses volt. Gyárak kis túlzással, leálltak, + volt vagy 20milliárd körüli USD tartozásunk
Követeléseink Angola, Vietnam, Korea stb. behajthatatlan volt
a komenista hiedelemvilág egyik alapvető dogmája hogy a '80-as években már minden nagyon is jó volt, csak aztán a rendszerváltáskor jól átvertek minket a kapitlisták és ellopták a nagy vagyont, azóta is minden rossz erre vezethető vissza, mert azóta is a vérünket szívják
Szerinted kit kéne hibáztatni azért mert eladtátok Magyarország gazdaságát a nyugati cégeknek?
Először is ott volt az SZDSZ...
Aztán a nyugati "tanácsadó" cégek...
De már régen le lett zsírozva a dolog...
Bogár László:
Az alábbi kis történet némi adalékul szolgál ahhoz, hogy a gyanakvás nem alaptalan, sőt egy eddig kevéssé ismert indoka is lehet.
1996 tavaszán jelentéstevő voltam a strasbourgi Európa Tanács előtt, és jelentésem tárgya a londoni székhelyű Európai Újjáépítési Bank tevékenysége volt. Ennek elnökével együtt szerepeltünk, és szereplésünk előkészítésére kétszer is hosszabb beszélgetést folytattunk. Az illető nem más, mint az a Jacques de Larosière, aki 1978 és 1986 között a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója volt.
A beszélgetésünk végén éppen ezekről az élményeiről kezdett beszélni, és magyar vonatkozású emlékeit felidézve, a következőket mondta: az IMF és a globális pénzhatalmi rendszer számára nagyjából 1978-tól vált világossá, hogy Magyarországra sikeresen rácsapódott az adósságcsapda.
Az adósságszolgálati ráta 1978-ban elérte a negyvenöt százalékot, majd 1982-ben a hatvanat is meghaladta, miközben a tankönyvek szerint már a huszonöt százalék feletti szint is veszélyes. Az ország 1980-tól lényegében fizetésképtelenné vált, és az adott globális politikai klímában esélytelenné vált az addig követett finanszírozási gyakorlat fenntartása. Az IMF vezetősége világosan a magyar politikai vezetés értésére adta, hogy a túlélés egyetlen esélye, ha Magyarország belép a szervezetbe. És bár ezt a szovjet birodalmi logika opponálta, a magyar vezetés tudomásul vette a diszkréten megfogalmazott, de világos ultimátumot.
A tárgyalások egy bizonyos fázisában elkerülhetetlenné vált, hogy az IMF vezérigazgatója és Kádár János személyesen találkozzon, ami Larosière számára – mint azt tizenöt évvel később elmesélte –, módfelett elgondolkodtató, megrendítő eredménnyel járt. Az lett volna a feladata, hogy közölje a rendszer urával: a játszmának vége. És bár a rendszer formálisan továbbra is fennmarad, és a szovjet birodalmi keretek között üzemel, de a tartalmi utasításokat most már nem Moszkvából, hanem Washingtonból, az IMF vezérigazgatójától fogja rendszeresen megkapni.
Larosière arra számított, hogy feszült és drámai diskurzusban lesz része, ám a fejlemények egészen más irányt vettek.
Kádár nemcsak hogy nem ellenkezett, hanem örömmel üdvözölte mindezt. Világossá tette, hogy nincs semmi meglepő abban, ami most bekövetkezik, hiszen ez már régen várható volt, és ő is azon lesz, hogy az átmenet zökkenőmentes legyen. Eddig egy másik birodalmat szolgáltunk odaadóan, most pedig ezt fogjuk, van már benne gyakorlatunk, tette hozzá némi öniróniával.
Hogy jelezze, mindez nem egyszerűen udvariassági gesztus vagy taktikai húzás, elmondta, hogy már zajlik is a kapitalizmus bevezetését megalapozó jogi struktúrák kiépítésének megtervezése. Nyers Rezső és Tardos Márton újságolta el Larosière-nek, már elkezdték annak a közgazdászokból és jogászokból álló agytrösztnek a megszervezését, amely majd mindezt véghezviszi. Nagy horderejű munkáról van szó, de azt reméli, hogy néhány év alatt ez végbemegy, és mivel hozzáértő emberekről van szó, az eredmény nem maradhat el.Most már csak én teszem hozzá, hogy a jelek szerint Kádár pontosan látta a helyzetet, és a jóslata bevált. Az agytröszt 1986–87-re elkészült a nagy művel, és 1988 áprilisában, Kádár leváltása előtt egy hónappal a Grósz-kormány benyújtotta a parlamentnek, amelyik azt szeptemberben el is fogadta. A „slusszpoén” pedig, hogy azóta is ez van érvényben: az 1988-as VI. törvény, amelyet a szakma röviden csak „társasági törvényként” emleget. Kidolgozásában olyan, ma is aktív, vezető tisztségeket ellátó személyek is részt vettek, akik most nem feltétlenül érdekeltek abban, hogy ez a tanulságos történet teljes egészében ismertté váljon a magyar társadalom számára.Mindez megerősíti azt a feltételezést, hogy a legújabb kori magyar kapitalizmus kiépítése nem egészen úgy ment végbe, ahogy azt az uralkodó elbeszélési mód eddig sejtette.
mégis úgy gondolom hogy az EU fő célja a kelet-eu országok kihasználása volt :)
Kihasználás?
A második világháború után a nyugati országok gyarmatai egymás után beintettek, és szukség volt új gyarmatokra... EZÉRT vették be koldus szegény déli országokat majd a keleti régiót.
Az nyilvánvaló, hogy egyész Európa nem tud német szinten élni, de sikerült átverni sok országot a bécsi cukrázdával...
És látod, most se képesek elfogadni, hogy valakinek más véleménye legyen valamiről.
De nem lehet csodálkozni...
Mert végülis mi is Európa, azaz Nyugat Európa?
A farkastejen nevelkedett testvérgyilkos erkölcsi alapjain álló Római Birodalom politikai és morális örökösei... CSAK hódításból, gyarmatosításból voltak képesek élni, és ma sincs másképp.
Ezekhez soha nem leszünk képesek "felzárkózni", amíg le nem rabolunk néhány országot...
"kiárusították a gazdaságot a nyugati gigamulti cégeknek."
A Suzuki és a Merci is zöldmezőn ruházott be.
Esztergomban a szó szerint: a szovjet harckocsizók gyakorló és lőterén, se víz, se villany, se semmi, csak párezer kilőtt vaktöltény a parlagfű között.
Magyarország napjai meg vannak számlálva az EU tagjaként 2018. április 26. - 09:55 VÉLEMÉNY
De nem Brüsszel rak ki bennünket. Jobb, ha szembenézünk vele.
Pedig nem arról van szó, hogy Brüsszel előbb-utóbb kiteszi a szűrünket, amire amúgy bőven meglenne az oka. - írja a b1 blog
Látnivalóan országunk fura ura gondolja úgy, hogy ha bezárul a bőségszaru, akkor minek maradjunk benn egy olyan szervezetben, amely egy sor fölösleges dologgal macerál bennünket, úgy mint
demokrácia,
jogállam,
kisebbségi jogok,
politikai korrektség, stb.
Az EU-ban sokaknak elegük van a magyar és a lengyel vircsaftból, abból, hogy éppen az a két állam lázít leginkább az összefogás ellen, amely legtöbb sápot húzta le az eltelt 14 évben a szervezettől.
Persze ha az Orbán-kormányon múlik, már rég megállítja Brüsszelt, egy fia menekültet nem enged be Európába – nemzetközi jog ide vagy oda, ugyanakkor még inkább zsebirányosan használja (éli) fel az uniós milliárdokat. Igaz, utóbbi esetben végképp nem lehet tudni, hogy mitől lett volna itt akárcsak minimális növekedés is, de ezt most ne forszírozzuk.
Sokkal érdekesebb, hogy
az unió visszavágásra készül,
a Bizottság május 2-án teszi közzé a következő, 2021-től kezdődő hosszú távú pénzügyi időszak költségvetési tervezetét, és a kiszivárgott hírek szerint halmazati összbüntetésként most nyújtják be a számlát a nyugati partnerek
a demokrácia módszeres kiüresítéséért,
a rendszer szintű korrupcióért,
a migránsválság idején tanúsított antiszolidaritásért.
Előreláthatólag milliárdoknak inthetünk búcsút, azaz az EU megszűnik a továbbiakban fejőstehénként funkcionálni.
Ez esetben viszont miért tartaná fenn az uniós tagságát egy olyan vezetés, amely gyárilag mindenkinél mindent jobban tud?
Hogy ne menjünk messzire példáért: EP- frakcióvezetője képes volt gránitszilárdságú alaptörvényt összehozni a Strasbourg és Brüsszel közötti vonaton.
Van itt persze egy apró bökkenő, mégpedig az, hogy e pillanatban még a Fidesz-hívek körében is jócskán vannak unió-hívek, azaz a kiváláshoz meg kell még dolgozni a közvéleményt. De bízzunk a Fidesz-propaganda gépezetében! Ha valami, akkor a hatalomnak ez a része igazán kiválóan működött az eltelt 8 évben. Nem létező veszélyt kreált, majd attól jól megvédte az országot. Úgy hogy most még inkább arra kell készülni, hogy egyrészt letarol idehaza minden maradék ellenállást (bíróságok, civilek, média, önkormányzatok, nem kívánt rész törlendő!), másrészt begyújtja a nacionalista szőnyegbombázást a józanész ellen. Minden bizonnyal azzal fog érvelni, hogy lám-lám, a szegény Magyarország megoltalmazná Európa keresztény örökségét, ám a gaz EU cserben hagyott bennünket. Már megint. Olyan feltételeket akar ránk tukmálni, amelyek összeegyeztethetetlenek a nemzeti szuverenitással. Ennélfogva azután egy percig sem maradunk tovább tagok.
Ez esetben természetesen
mehetünk máshoz pénzért kuncsorogni,
csak nem világos, kihez. Az oroszoktól Paks 2-őt kaptunk nagy üzletként, de a törlesztéseket még unokáink is nyögni fogják. (Az meg, hogy a magyar állam oroszoknak játssza át a Ganz egyiptomi sok milliárd eurós egyiptomi vagonmegrendelését, nos, az már erősen közelít a hazaárulás felé…)
Kína nemigen mutat lelkesedést a gazdasági együttműködés iránt. Valószínűleg nincs olyan nagy felbontású mikroszkópja, amely Peking szempontjából képes volna kimutatni Magyarország gazdasági jelentőségét. Ellenben a kínai feltételekből ízelítőt kaphattunk a Belgrád-Budapest közti vasútvonal tervezett felújítása kapcsán. A magyar vezetés ez ügyben félretette a nemzeti büszkeséget, csak az nem érhető, vajon miért? Viszont hogy mennyire felbátorodott, az kiderült pár napja, amikor egymaga nem írta alá a kínai veszélyre figyelmeztető uniós dokumentumot.
Orbán Viktort persze még mindig meg lehetne fékezni, sőt, az uniós részéről ez ajánlatos is volna, már ha nem akarja az EU, hogy Arturo Ui megállíthatatlanná váljon. Mert jelenleg ugyan csak a saját szemétdombján kakaskodik, ám az illiberalizmus képes megfertőzni az egész földrészt. Elég csak annyi hozzá, hogy nyugaton rosszabbra forduljon a gazdasági helyzet, máris könnyen befészkeli magát az emberek agyába, hogy kik miatt is nem élnek olyan jól, mint korábban? Főleg ha ehhez vannak erők, amelyek képmutató propagandával még rá is erősítenek. (A többi közt Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában látni, hogy vannak – jócskán.)
Az illiberális nyomulás feltartóztatására leginkább az Európai Néppártnak volna módja, ám most már a politikai kispályásnak igazán nem nevezhető Bundestag-elnök is ott tart, hogy miért zárnák ki a Fideszt az EPP-ből. Schäuble szerint még a legjobb családban is előfordulnak viták. (Jelen esetben a viszály almája a kvótadöntés végrehajtása.) Ezek után az európai konzervatívok strasbourgi frakcióvezetője intézheti a 235-ik utolsó figyelmeztetést Orbán Viktorhoz, mármint hogy az alapelvekről nem lehetséges vita.
Egyébiránt a német kétarcúságot tanúsítja, hogy Merkel csukamódra hallgat. Persze, amíg a német nagyvállalatok olyan példátlan előnyöket élveznek Magyarországon, mint a 9 %-os társasági adó (amiről Macron azt mondja, hogy a magyar fél uniós pénzekből vág alá a nyugati konkurenciának), továbbá a nyugati bérszint egyharmadáért teljes értékű munkát nyújtó alkalmazottak, az érdekképviselet szinte teljes hiánya mellett, addig írhat akárhány közéleti szereplő nyílt levelet Berlinnek, a demokrácia helyreállítását, illetve az antiszemitizmus elleni fellépést sürgetve. A kutya ugat, a karaván halad.
Amerika Trump alatt feladta, hogy a demokrácia világító tornya legyen a világban, így Európának magának kell a számlát rendeznie az Orbán-kabinettel. Ahogy már vázoltuk, utóbbi válaszul várhatóan dacosan hátat fordít Brüsszelnek. Még az is elképzelhető, hogy elő kapja hozzá a mucsai bezárkózás poros, úrhatnám jelszavát, miszerint Magyarországon kívül nincs élet, vagy ha van is, az nem olyan. Hát, hogy az állítás mennyire igaz manapság, abban azért nem vagyunk túlságosan biztosak…
