Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Köszönöm :)
Azért van veszélye is egy sikerrel vetített filmet színpadra adaptálni. Pl amikor megláttam, hogy az Indul a bakterházhoz hozzámertek nyúlni, kicsit elképedtem, de jól sikerült, anna ellenére, hogy vígjáték, a színpadon sokkal hangsúlyosabb volt a nyomor és kiszolgáltatottság, igénytelenség.
Üdvözöllek a topicban! Sajna, rég nem voltam színházban, holott jó néhány olyan darab van, ami érdekelne.
A Bérgyilkos a szomszédom-nak csak a filmváltozatát láttam, jókat derültem rajta, főleg kiváló gengszter honfitársunk miatt, bár egyébként is szellemes.
Megfigyeltem, hogy mostanában egyre több filmet visznek színpadra, eddig inkább fordítva volt szokás. Hamarjában a Hattyúdal, a Valahol Európában, no meg a Shirley Valantine jut az eszembe, de ennél azért több van. Valahol azt hallottam, hogy azért van így, mert ez a történet már ismert, és a néző tudja, mit kap a pénzéért.
Az utóbbi néhány hétben két színdarabot is láttam Francis Veber-től (Balfácánt vacsorára, illetve Bérgyilkos a szomszédom), módfelett átsejlett a szerző franciás könnyed humora, utalásai, remek helyzetkomikumokat teremtett. A filmjei legalább ennyire szórakoztatóak, szellemesek (Jaguár, Őrült nők ketrece, Magas szőke...).
A legtöbb istállóban szívesen látták a macskákat, hiszen a kiszóródott magok vonzották a rágcsálókat, azok pedig a macskákat,. A cicusok jól jártak, hiszen volt étel, és kellemes meleg is. Persze, nem mindig alalult ki személyes barátság a két állat között.
Gyanítom, hogy a film nem éppen pontos történelmileg. Ezt az olyan párbeszédből gyanítom, miszerint Magyarország lóporos hordó, és Kincsem a kanóc rajta. Persze egy egész ország rajongott érte, de lóversenyen, főleg a külföldön játszódó lóversenyen nem nagyon szokott lázadás kirobbanni.
Viszont a teljes történetet csak akkor ítélhetem meg, ha már láttam a filmet.
Kíváncsivá tettél a Kincsem-filmre. A Kincsem cicája történetet hallottam már és szívmelengetőnek tartom... Érdekes (és érdemes) lenne egy etológustól megkérdezni, hogy mi lehetett ennek a kapcsolatnak a miértje?
Köszönöm! Ha lassacskán is, de múlik, kivárom, amíg véget ér.
Kedden megnéztem a Zsivány Egyest (harminc évvel ezelőtt rajongtam a Csillagok háborúja sorozatért, csak közben elkészült az előzménye), de nem erről akarok írni, hanem egy rövid bejátszásról. Ez a Kincsem film előzetese. Tartok tőle, nem sokat tudok a csodalóról, az egyetlen forrásom Csurka István - Rákosi Gergely lóversenykönyve, az Így, ahogy vagytok! Ebben érthető módon külön fejezetben írnak a csodakancáról. Ezért aztán meglepődtem, hogy Kincsemet egy szeszélyes musztángnak állították be, holott arról volt híres, hogy bármilyen lovast elviselt. Volt olyan, hogy a verseny előtt tíz perccel egy, számára ismeretlen zsoké lovagolta, de ezzel együtt is nyert.
Annak viszont örülök, hogy Kincsem macska barátnője is szerepel a filmben, ő tényleg egy fekete fehér cica volt.
Az eddigi benyomások alapján azt gyanítom, hogy nem sok köze van a filmbéli történetnek a valósághoz, de attól a film még jó is lehet. Legalább a jelmezek és a díszletek szépek. No meg a lovak.
Igen,sajnos mostanában nagyon arat ez a köhögős-lázas-tüdőgyulladásos nyavalya.... Én is izgultam, ki ne törjön rajtam a színház előtti napokban,mert nagyon szerettem volna látni az előadást. A színház honlapján egyébként úgy láttam,hogy már febr. végéig elfogytak rá a jegyek. A másik hír,hogy idén márciustól vagy áprilistól az Örkény Színház egy darabig a Városmajorban játszik majd, sátorban, mert cserélik a nézőtéri széksorokat. Ez viszont nagyon rájuk fért, mert igen kényelmetlen székek, úgyhogy egy előadás "jóságát" azon is le lehetett mérni,hogy észrevetted-e,hogy kényelmetlenül esik az ülés:)
Megvolt az idei első kultúrélményem, az Örkény Színház Anyám tyúkja 2. főpróbáját láthattam múlt pénteken. (Tudjátok, a verses előadás,amit össze-vissza dicsértem itt!)
Az 1. rész magasra tette a lécet, a 2. ehhez képest kevésbé volt játékos és humoros, inkább rá lehetett jönni,hogy a nagy klasszikus versek mennyire reflektálnak a mai helyzetre (is), hiszen ettől klasszikusok. Megint volt számomra egy-két kiemelkedő produkció, pl. ahogy Epres Attila szavalta Tóth Árpád A Palace-ban c. művét, vagy ahogy Csuja Imre előadta a Családi kört. Ez utóbbihoz személyes kötődésem az,hogy édesapám nagyon szerette ezt a verset,s mivel tanyán gyerekeskedett, nagyon igaznak is tartotta:) Volt néhány meglepetés, pl. még Jókai Mór egy műve is bekerült a válogatásba, valamint 2-3 Petri György-költemény, ezekkel nem mindig tudtam azonosulni.....
Most nem volt közbetaps meg a végén állva tapsolás (legalábbis a főpróbán), mint az 1. résznél,de tulajdonképpen a 2. részt is tudom ajánlani, nem éreztem elvesztegetett időnek az előadásra szánt órákat, de harmadszorra inkább az 1. részt nézném meg újra.
Mint újév napján általában, elővettem Petőfitől a Helység kalapácsát. Tudom, hogy eposzparódiának tartják, de én még egy eposzt sem olvastam, ezt viszont igen, mi több szerettem is. Még most is szeretem. Egyes eposzi jelzők (a széles tenyerű Fejenagy, az amazontermészetű Márta) á család körében általánosan használt kifejezések voltak.
Emlékszem, egy nagyon jó tévés feldolgozás is készült belőle, csodás szereposztással, most is szívesen megnézném.
Minkét, általad említett tévécsatorna nekem is megvan, és szívesen nézegetem őket, bár kicsit sokat ismételnek. Ebben viszont az a jó, hogy ha lemaradsz valamiről, előbb-utóbb meg lehet nézni.
Miután serdülőkorom egy része Dékány András jegyében telt el, mindig szívesen nézegetem a vitorláshajókat. Nem túlzottan ragaszkodom ahhoz, hogy elsüllyesszék őket.
Egyébként meggyőződésem, hogy a Kossuth Lajos tengerésze című könyvéből, no meg a folytatásából, a Fekete Hercegből remek filmet lehetne készíteni.
Alaposan meglepődtem, amikor kiderült, hogy az Implacabile hadihajó tényleg létezett.
Emlékszem egy orosz történelmi filmre, Hajókkal a bástyák ellen volt a címe, de ez a napoleoni időkben játszódott. Valamikor 1953-54 körül mutatták be. Miután akkoriban nem volt számítógépes trükk, a hajómodelleket megépítették. Nem akármilyen munka lehetett! Ami engem illet, most is szívesen megnézném.
Kicsit rákerestem erre a filmre, Az admirális címmel találtam meg (de mintha ilyen címen lenne egy orosz témájú film is). Érdekes lehet.
Remélem, engem is ér kellemes meglepetés tévé terén,mert tegnaptól lett egy olyan tévéelőfizetésem, amelyben sokkal több csatorna lett (ilyenek is, mint Viasat History, Animal Planet),úgy hogy most a bőség zavara van:) Mondjuk az eddigi harmincegynehány csatorna közül se néztem sokat rendszeresen, na de nagyobb kínálatból csak több jó műsor lesz:)
Mára magamnak a Jégvarázs c. Disney filmet néztem ki,én még nem láttam, a gyerek lelkemnek biztos megfelel:)
Másodszorra megírom, hogy még a tévét nézve is érheti kellemes meglepetés az embert. Tegnap véletlenül találtam el egy filmre, azt hiszem, a Tengernagy volt a címe. Holland történelmi film volt, Ruyter admirálisról szólt. Őt a magyar történelemből ismerem, ő volt az, aki a gályarab prédikátorokat kiszabadította. A története sem érdektelen, sőt! Zseniális stratéga volt, még az angol hajóhadat is legyőzte, ami figyelemreméltó teljesítmény. A legjobban az tetszett, hogy amikor az egyesített angol-francia hajóhad partra akart szállni Hollandiában,ő kihasználta, hogy jól ismeri a terepet. Apály idején kezdett menekülni az ellenséges flotta elől, hiszen jól ismerte a járható csatornát, a többiek viszont homokpadra futottak, innen nem tudtak elvitorlázni, kész céltáblának szolgáltak a tüzérség számára.
Ahogy jellemes emberhez és vérbeli katonához illik, ő sem ért jó véget. Igaz, ütközetben halt meg, mint Nelson, és szép temetést kapott, de ez nem biztos, hogy megvigasztalta a családját.
Ha megismétlik a filmet, igyekszem ez elejétől nézni, mert olyan húsz percet nem láttam belőle, ezt pótolni akarom.
Pénteken egy újabb kiállításon jártam, azt hiszem, ez lesz az utolsó ebben az évben. Sok szép dolgot láttam, ami nem meglepő. Meglepő az volt (legalábbis számomra)) hogy szemügyre vettem valamit, ami leginkább érdes felületű rámpának tűnt. A felírás szerint viszont egy sztyeppei mamut foga lett volna. Rámpának eléggé érdes volt, viszont fognak lekopott, ezért kissé megnyugodtam, hogy a szegény jószágot nem ifjúkora virágában ért a pusztulás. További érdekességként kb. 200 millió éves teknősürüléket is kínáltak, de valahogy nem vágytam arra, hogy hazavigyem. Viszont néhány hal, illetve csiga-kagyló maradványt annál inkább! Venni viszont csak egy mesekék kristályt vettem, mondták a nevét, de már nem tudom. Gyönyörködni viszont így is lehet benne.
Interjú Megyeri Andrással, a LaLuz csoport alapítójával
A Neked mit jelent Budapest? - kampány keretein belül, 2016. december 5-én került megrendezésre Budapesten az első, nemzetközileg is egyedülálló “sétáló fényfestés”, amelynek során a Szabadság híd és Margit híd[...] Bővebben!Tovább »
Igen, az ár-érték viszony.... Én sem terveztem semmit venni, nem is vettem, de egy alkalommal legalább jól elnéztem az árat: csinos kötött kesztyűket láttam, flitterekkel és az árcédulából annyit, hogy 450. Már éppen elgondolkodtam,hogy ez nem is rossz, amikor közelebb menve megláttam a következő nullát....
Ma dél körül rászántam magam, hogy ellátogatok a Vörösmarty téri kirakodóvásárra. Előtte még benéztem a Skála piacra is, ott is volt pár csinos bódé, mindenfélét árultak benne. Vettem tíz deka pekándiót, amiről nem tudom mi, viszont igen tetszetős a külseje. Aztán jöhetett a vásár.
Kissé csalódott vagyok. Lehet, hogy csak képzelődöm, de úgy láttam, hogy viszonylag kevés az árus és sok az olyan bódé, ahol enni-inni adnak a jónépnek. Amikor láttam, hogy egy lángosért ezer forintot kérnek, valami olyasmit rebegtem, hogy kedvezőtlen az ár-érték viszony, csak kissé spontánabbul fogalmaztam.
Azt azért el kell ismernem, hogy a kiállított holmik jó része csinos és ízléses volt, öröm rájuk nézni. Találtam is ajándékozni valót, meg is vettem, remélem, annak is tetszeni fog, akinek szántam.
A legjobban a kiállított papíráruk tetszettek, noteszek, naptárak, csinos pergamentekercsek, pontosabban pergamen kinézetelű papír. Kapható volt továbbá csöpp üvegekben tinta, mártogatós toll miniatűr kivitelben, pecsétnyomó és pecsétviasz is. Amikor megláttam, hogy a „klasszikus” mártogatós toll mibe kerül, felszisszentem. Viszont igaz, senkinek nem kötelező megvenni!
Mindezen fenntartásaim ellenére remekül éreztem magam, és nem bántam meg, hogy ottjártam.
És tudod, melyik dalok vannak még benne? A "lesz maga juszt is az enyém", meg a "holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány" :-) Sosem gondoltam volna :-)
Bevallom, hogy a fentiek olvasása után a délelőtt egy részében a Fekete Péter öcsém kezdetű dalt dudorásztam, pedig rég tettem ilyet. Aztán meg is hallgattam.
Tavaly nekem is sikerült elcsípnem a Bazilikás fényfestést, - az oktatást pont olyan helyen tartották, hogy a Vörösmarty térről menve pont útba esett a Bazilika, és visszafelé is arra mentem, szerencsémre. Ott és akkor jöttem rá, hogy milyen szuper dolgokat lehet kihozni a fényfestésből :-)
Én valami málnával-pálinkával megbolondított forraltbort (vagy grogot?) választottam tavaly a kínálatból, hát nagyon ott volt :-) Az ital is, meg az ára is :-) De hát egyszer mindent ki kell próbálni, nem?
Azt hiszem,ezt a Fekete Péter-operettet én is láttam valamikor tévéközvetítésben,ha jól emlékszem, víges előadás volt Eszenyi Enikővel, Rudolf Péterrel a főszerepekben. A Víg egy időben játszott operettet is, még a Csókos asszonyra emlékszem, a felejthetetlen Kaszás Attillával (a youtube-n fent van a "Mi muzsikos lelkek,...), néha meg szoktam nézni-hallgatni.
Hasonló történetem nekem is van, mint neked az operett az unokával:) Én valamiért egyszer jó régen a nagymamámat vittem el a Grease musicalra, és nagyon aggódtam, hogy fog neki tetszeni, mégis túl a 60-on, nem az a kimondott célközönsége ennek a fajta zenének.... És felemelő jó érzés volt számomra, hogy nagyon élvezte, vörösre tapsolta a tenyerét.
Az érettségitalálkozós Pál utcai tényleg érdekes lehetett:) Olyasmi, mint hogy egyszer valamikor néhány évvel ezelőtt több költővel megíratták József Attila öregkori verseit... Jó kis játék ez,engem még érdekelne ebből a szempontból Petőfi és Radnóti is.....
Na,tegnap este kedves rokoni társaságban "megjártam" a Vörösmarty teret valamint a Bazilika előtti teret. Brutális volt a tömeg nagysága (szombat este 6 óra körül, viszonylag jó időjárásban), brutálisak voltak az árak, de azért ittunk nagyon finom forralt bort, a többiek még isteni lángost is ettek. Így nem bántam meg, hogy elmentem velük, tényleg csodás volt a kidíszített belváros. Olyan szerencsénk volt, hogy fél 7 körül a Bazilikánál jártunk és láttuk az épületre vetített karácsonyi témájú fényfestést, csodálatos volt! :) Rögtön eszembe jutott Pécs és Zsanna:)
A Petőfi Irodalmi Múzeum évfordulós kiállításán az egyik látogató elmondta, hogy a film forgatásakor a környéken lakott, és ha csak tehette, ott lógott.Az osztálytársai furcsálkodva nézték, mert a felük Bokába, a másik felük Ács Feribe volt szerelemes, egyedül ő választotta Gerébet.
Rémlik, hogy a Fekete Péter operettet láttam a tévében, és akkor egész jól szórakoztam rajta.
