Elolvastam, valóban "érdekes". Nagyon szerencsétlen ötletnek tartom hogy a nüanszot tudatosan ki akarja irtani a témából a szerző. Nem, nem minden zaklatás ugyanolyan fokozatú és súlyosságú - ennek nyilvánvalónak kell lennie - és így nem is azonos következményekkel kell járniuk. Ez nem azt jelenti, hogy bizonyos dolgokkal szemben teljesen megengedőek vagyunk, de a fokozatokat fel kell ismerni. Ha elkenjük a dolgot azzal trivializáljuk és nevetségessé tesszük a témát és ez csak nehezebbé teszi az áldozatok helyzetét. Az érem másik oldala pedig az elkerülhetetlen lincshangulat, boszorkányvadászat, aminek ártatlanul megvádoltak eshetnek áldozatául, vagy túlságosan súlyos büntetésben részesülnek apróbb eltévelyedések elkövetői.
(tuti bőőőőőccsész vagy, és életedben nem dolgoztál valós értéket előállít cégnél! Nálunk a "zaklatás" nem volt pálya, ugyanis senkinek nem volt rá ideje!)
Amit most leírsz, az nem szexuális zaklatás - Ancika meg Kovácsné.
De különben ennek a zaklatásnak olyan a természete, hogy nem kötik mások orrára - nem kötötték régen. Némán tűrtek, aztán némán elmenetk a cégtől, némán depresszióba estek... stb.
(és kapaszkodj meg, a nőnemű beosztottak imádtak! Még azok is, akik rövid távon nagyon megszívták! "No Ancika, itt a Kovácsné, most mesélje el, hogy a Kovácsné mekkora ribanc!)
Kicsit cizelláltabban gondolod végig. A (tehetségtelen) színésznők próbálkoznak be, hogy kompenzálják valamivel a tehetségtelenségüket. És, most utólag meg kitalálják, hogy ők mekkora 'áldozatok' is. Miután ezzel az ősrégi női trükkel élve sikerre vitték a szakmában.
az arányok sárgarigórozmaringosgalambom! Azok a kéjhölgy arányok!
Még a színházi szférában is (ahol évszázados hagyományai vannak a "szereposztó díványnak") még ott is hány "zaklatási" ügyet tudtak előkaparni a legnagyobb csinnbummcirkusz hatására is? Amikor már státuszszimbólum a hetedik szobalány-negyedik mosónő státuszra predesztinált "színésznők" körében, hogy "engem biza A Nagy Rendező abuzált ám", én nem vagyok akárki!
hazafelé valami részeg külföldi rám akaszkodott, vagy haza akart kísérni vagy valami csókot akart, nem emlékszem, de csak röhögtem rajta. Kollégától azért fura lett volna
:-)) Látod, ezzel meg is cáfoltad az egész molesztálásos hadjárat létjogosultságát. Igen, kb. ennyire lehet komolyan venni az ilyesmit:-)
Most komolyan mondod, hogy az nem lehet jó buli, ahol nem kaptad elő a farkad, vagy nem csíptél bele valaki fenekébe? :D
Én utoljára olyan karácsonyi bulin voltam, hogy egy szórakozóhelyet kibéreltek, volt vacsi, utána tánc, de páran leléptünk, és egy közeli szórakozóhelyen folytattuk az iszogatást és további tánc is volt. Nekem jó volt így szexmentesen és faroknézésmentesen, szerintem a kollégáknak is, bár erről ők tudnának mesélni. Ja, hazafelé valami részeg külföldi rám akaszkodott, vagy haza akart kísérni vagy valami csókot akart, nem emlékszem, de csak röhögtem rajta. Kollégától azért fura lett volna, de abba se haltam volna bele. De utána lehet, hogy kibeszéltem volna másoknak.
Nem tudom, ti milyen cégeknél dolgoztatok, de ahol én, ott kulturált karácsonyi bulik voltak. Meg továbbképzések meg ottalvós akármik. Történtek dolgok ott is, de kulturáltan megoldódtak. Az alkohol sokkal nagyobb probléma szokott lenni. Ha csak elenyésző számban vannak kevéssé problémás kollégák, akkor azt lehet kezelni. Ha pedig sok a problémás kolléga, akkor a vezetőnek el kell gondolkodnia. Azon is, hogy alkalmas-e. Vagy hogy tud-e változtatni.
Nem kellene összemosni mindent, és jó lenne, ha kicsit pozitívabban állnátok hozzá a kérdéshez.
