Ha jól értem, ezt a végeredményt annak idején az analóg filmre állapítottátok meg. Nem ismerem a részleteket, de nem lehetséges, hogy az akkor használt objektíveitek jelentették a korlátot a felbontásban? Amennyiben tévedek, javítsatok ki, de másik oldalról nézve, ha a filmnek ekkora a felbontása, az elméletben még nem zárja ki, hogy a digitális szenzor többet tudhat.
Rosszabb sosem lesz a felbontóképesség, mint a 12, vagy 23 Mpixeles FF érzékelőkkel. Pár hete olvastam pontos számokat a diffrakció és a felbontás tekintetében. Ha jól emlékszem valahogy úgy alakult a diffrakció mértéke, hogy f11-nél 32Mp, f16-nál 26Mpixel az amit le tud képezni a szenzor, ha az objektív nem gátolja ebben.
Sokszor írtam már (persze ettől nem biztos, hogy igaz), hogy amikor elkezdett tömegesen terjedni a dslr, úgy 2003-2004 környékén, akkor összeverődtünk páran itt az indexes közösségből és megpróbáltuk összevetni a dslr-t a filmekkel. Százbolha, majdnem, Képkovács, meg még néhányan. Készítettünk rengeteg külső és műtermi felvételt a portrétól a mérőábrákig, párhuzamosan 6 és 11 mpixes (Canon 10D, Canon 1Ds) dslr-ekkel és filmes gépekkel. Aztán beszkenneltük a filmeket Minolta 5400-assal meg párat dobszkennerrel. Az eredményekről 30x45-ös papírképeket csináltunk, hogy egyforma végeredményt hasonlítsunk össze. Nem ragozom a dolgot, a lényeg, hogy azt vettük észre, hogy az 50-es és 100-as diákat szkennelésénél, amikor megpróbáltunk 4000dpi fölé menni, akkor úgy 4300dpi környékén és afölött már nem tudtunk értékes információt beolvasni csak zajt. Ez durván 24mpix-nek felel meg. Nyilván filmje is válogatja, de végül is arra a következtetésre jutottunk, hogy egy Leica filmkocka nagyjából 24-26mpixnek megfelelő értékes információt hordoz. A diffrakció, reciprokszabály meg egy csomó egyéb, mind a Leica filmek méretére, felbontásáre és ezekből eredő tulajdonságikre alapozva lettek -ha úgy tetszik empírikus úton- kialakítva.
Ezért gondolom (lehet helytelenül), hogy FX-en elég a 24-26mp, DX-en meg a 14-16mp.
54 mp lenne az :) a diffrakció és a reciprokszabály meg köszönik, jól vannak :) a canonnak más okai vannak, hogy miért nem megy 22 mp fölé. ha tudnának, már lenne 40 mp-es ff vázuk.
Nem emlékszem pontosan, de az NR szerint idén még kettő, vagy három DSLR bejelentés lesz. Bár érik a D7000 utódja is lassan, de szerintem érkezni fog a D300s helyére is valami. A D400 névben vagyok bizonytalan. Szerintem a könnyebb átláthatóság érdekében át fogják alakítani a rendszert úgy, hogy a X, valamint az XX0 típusszámok fedik majd az FF vázakat, míg a XX00-hoz tartoznak majd a DX vázak.
Az a baj, hogy a D400-ról egyelőre még rumor sincs. :-) A D600-ról már azt írják, hogy időjárás álló lesz, két kártyafoglalat és 5fps markolat nélkül. Egy D400-ban, -ahhoz, hogy az profi legyen- sok a 24mpix. FX-re vetítve az 50mpix. Difrakció, reciprokszabály kidobva, erőteljes zajszűrés, stb. Nem véletlen, hogy a Canon nem megy 22mpix fölé FX-en.
Hosszabban: Túl nagy, fokozatosség nélküli ugrás. Nézd meg a D3s és D4 közti különbséget. Nem igazán lehet szignifikánsnak nevezni. Hangyányit nagyobb fps, 1/3-al nagyobb felbontás, picivel tartósabbnak ígért zárszerkezet,picivel jobb fókuszrendszer. A D800 egy külön kategória, kifejezetten stúdiósoknak, tájasoknak lett kifejlesztve. KF-et közelítő felbontás, sőt még egy E verzió a pixel-peepereknek. Azt lehet mondani, hogy a Nikon most érte utol a Canon FX termékpalettáját:
Tőlem ugyan nem leszel okosabb, de én csak és kizárólag az expo gombot használom. Gondolom ez elsősorban felhasználási mód függő is, én meg ritkán csinálok kapkodósat.
Arra lennék kíváncsi, hogy ki az aki az expogombbal fókuszál és ki az aki az AF-ON-nal. esetleg van úgy, hogy szituáció függvénye az, hogy melyiket érdemes használni? Nekem egyelőre a vegyesfelvágott jön be, vagyis hol ezt, hol azt használom, de jobb lenne rászokni inkább csak az egyikre. Ha valamelyik mellett vannak érvek, úgy annak is örülnék.
Igen, nagyjából egyetértek azzal amit gondolsz. Annyival kiegészítve, hogy a MKIII a jelenlegi árán nem igazán konkurencia. A Nikonrumorsnál tán két éve volt olyan eset, mikor a Nikon perrel fenyegette meg őket egy termék idő előtti kiszivárogtatása miatt, de lehet, hogy ez is csak a marketing része volt.
Ez is egy elemzés egy bizonyos nézőpontból. Akár igaza is lehet, bár Nasim sem tudja mi lesz a történet vége. :-)
"At this point, it is hard to say whether rumors will turn out to be true, but time will tell."
Az viszont tény, hogy a nikonrumors eddig viszonylag jól "jósolta" meg a kamerák műszaki specifikációját és esetleges megjelenését. Valószínűnek tartom, hogy nem légbőlkapott információkat írogatnak, sőt szvsz. belülről súgnak nekik, hiszen a Nikon alapvető érdeke, hogy fenntartsa a felhasználók érdeklődését. Ezen felül a termékpalettát a versenytársakéhoz hasonlóan kell kialakítani és mindegy hogyan hívják, de FX-ből muszáj 3 félét (profi riport/stúdió/félprofi) prezentálni, ahogy a Canon is teszi. Szóval akárhogyan is gondolja Nasim, hogy túlzásnak tartja idén egy újabb dslr megjelenését, a Nikonnak az öreg D700 és a másik kettő közötti gap-et ki kell töltenie, különben a Canon malmára hajtja a vizet (5d mkIII).
Pár éve én is csak jpeg-et használtam. Aztán egy jóbarátom megmutatta mi a különbség és bár utómunkában általában többet jelent, mint egy nyers jpeg kép, azonban lehetőségek, valamint a végső minőség számomra annyival többet adott, hogy váltottam és azóta nem nézek vissza. Ha kell, inkább veszek még egy 32Gb-os kártyát is a géphez. Valahogy úgy érzem, hogy a legtöbb szituációban a raw olyan mint autónak a turbó. Normál használat közben szinte észrevehetetlen, de amikor kell, tud olyan pluszt adni ami megmentheti a képet, vagy még szebbé teheti a végeredményt.
Köszi! Én sem temetni akartam. Vannak helyzetek mikor jó a jpeg, bár visszagondolva, az elmúlt két évben már csak a telefonomon és feleségem P&S gépén használtam. ADL-lel sok mindent ki lehet belőle hozni. Raw-ban most csak egy auto korrekciót engedtem rá a képre. Manuálisan, kicsit szöszmötölve sokkal többet képes kihozni belőle az ember. Gyanítom azonban, hogy A/4-ben nézve még azonos beállítások mellett is meglátszana a különbség, vagy minimum sokkal időigényesebb lenne a jpeg utómunkája.
Ami megdöbbentő volt nekem, az ilyen képeknél iso 100-on, 1:1-ben nézve is csak 3-4 rekesszel fentebb kezd csak komolyabb, általam nem teljes mértékben javítható zajosodás, részletvesztés jelentkezni. A/4-ig előhívva pedig még többet elbír valószínűleg.
Napokban végzek a múlt heti esküvős és a hétvégi képek utómunkáival. Utána elkészíttetek párat papíron, nagy méretben is.
Mert az iszonyat népszerű D700 helyett nem hoztak ki semmit. Az nyilvánvaló volt, hogy a D800 nem egy D700 utód, a D4 meg pláne, hiszen a D3s-t váltja. Viszont FX kategóriában a D700-ból adták el a legtöbbet, bazi nagy piac és jelenleg óriási űr tátong a D700 és a többi FX között. Az esetleges D600 nem tudja veszélyeztetni a D800 és D4 piacát. Eleve egy viszonylag gyengébb fókuszrendszert kap, mint ez a kettő, felbontásban "csak" 2/3-a a D800-nak, sebességben meg a fele a D4-nek. Felteszem markolattal majd lő annyit, mint a D700 (nekem elég a 8fps) de attól még nem lesz riportergép, aki meg profi stúdiós, annak ott van a D800. A Nikonnak ebben az a jó, hogy sokkal többen szeretnének egy nem-D4 és nem-D800 gépet, mint amennyien ezt a kettőt akarják.
Mindent raw-ban fotózom 2006 óta. Az elején rájöttem az akkori dslr gépemnél hogy a jpg egy olyan funkció mint D90-en a videó. Van, de tök felesleges mert korlátozottan használható.
