szerintem SzerApisz -atyaistenség,föistenség- is párhuzamba állitható lenne (Ozirisz, Zeusz Ápisz 'összevont alakja) - a szer/szertartás kifejezés is értelmet nyerne , egyszercsak.. nini
De elég érdekes lázadás lenne egy néptől, amelyik hamis múltak közt bolyong, Arvisurák, Yotengritek, Anasztáziák, finnugor nyelvelméletek és tömeggyilkosnak meg pedofilnak kikiáltott királyok, hősök hamis képei közt, nincs semmilyen jövőképe, fogalma sincs a saját értékeiről és azt sem tudja, tulajdonképpen miért is kellene kiállnia....
Nyilván piszok sikeres lázadás lenne, amikor a magyarok többsége a saját nemzeti tulajdonságait tiporja a sárba, nap mint nap. És olyan attitűdök rabja, amikre ugyan ráveszi magát, de 50 évesen a sírba viszi a lelkiismeret furdalása.....
Özletileg akar sikeres lenni, kereskedőbb akar lenni a kereskedőnél, szélhámosabb a szélhámosnál, hazugabb a született hazudozónál.
Ha ki is törne valami lázadás (amire szeirntem semmi esély) nagyjából fél óra alatt a lázadók 80%-a sunyiban átpártolna az ellenséghez, némi koncért cserébe...
Soha nem fogják hivatalosan elismerni a székely rovás jelentőségét. Egészen az utolsó pillanatig, a jelenlegi társadalmi világrendszer teljes bukásáig.
Nem is várhatunk mást tőlük. Még a bocskai ruhás ál-nemzetiektől se.
Bár a székely rovás a mai formájában egy viszonylag modern és késői forma, mégis nagyon sok egyéb "ismeretlen írás" megfejtésének adhatna lökést a kutatása. Ugyanis szinte biztos, hogy ennek az írásnak volt egy sokkal archaikusabb változata, ahogyan Bonfini írásában olvashatjuk: "kevés jellel, sok mondanivalót tudnak kifejezni".
Több mint valószínű, hogy mássalhangzó kategórián alapuló ősi írás lehetett akkor még.
Például tudtommal a Tel-Avivi egyetem ó-héber rovásának eredetét, mibenlétét is a székely rovás tanulmányozásával kutatják. Egyébként ez sem újdonság, hogy ellenségeink jobban ismerik a nyelvi, nemzeti, népművészeti, népzenei értékeinket mint mi.
Ezért is képesek hihető hazugságokat kitalálni róla. Néha azt kívánom, hogy bár a magyar lakosság 1/3-a legalább annyira tisztában lenne ezekkel, mint az ellenségeink!
"E szóban alapfogalom a tova terjeszkedő nyulás, mozgás, a gyöke az általán mozgást jelentő le, mely ezen szóban különösen nyulósságot jelent, minthogy a láb minden lépéskor többé-kevesbbé kinyúlik, mert nyujtózás nélkül tovább nem mozdulhatna. Rokonai a szanszkrit laip vagy lép (mozog), góth hlaupan, német laufen, svéd löpa, dán löbe stb. Rokonságban van láb úgyszintén lép főnévvel is, mely utóbbi nyulós testet jelent."
Nehéz megállapítani a rokonság fokát a "Ta" és a "Le" gyök között, ha van egyáltalán.
A mozgás minőségét tekintve nagyon különböző jelentésűek.
Attól még nem származtathatók feltétlenül egymásból, hogy mindkettőt lehet pl. az ember mozgására alkalmazni.
"De az etruszk-magyar kapcsolat után egyből leesett a tantusz:
Rom-ulus Rem-us. Elhagyva a latinos végződéseket, ROM és RÉM."
-Ez eddig még nem futott át az agyamon, pedig van benne logika. A romvárosok falai térdig érnek, könnyű őket átugorni. Rómában tehát egy romváros épült újjá. A történelem folyton ismétli önmagát, de a változó korokban mindig másképp írják meg. Figyeld meg a reformkor költőit:
Rom:
"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövetneket. S ha a jelennek halványúl sugára: A régi fény ragyogjon fel honára!" /Garay János/
Rém:
"Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!" /Kölcsey Ferenc/
Örök dilemma: Koppány, vagy István - "Mondd, te kit választanál!"
Róma választott, és mint Főnix a hamvaiból újjászületett, később az ókori világ központjává vált.
Nem tudom mire gondolsz, de a latinban a magyarral azonos vagy nagyon hasonló szavak az etruszkból kerültek bele, ami a magyar nyelv egy változata.
Mivel a Római történelem mindig is a mániám volt, tisztában voltam vele, hogy a patrícius családok nagy része etruszk volt, amíg ki nem irtották őket az elmebeteg császárok.
De amíg ki nem derült, hogy az etruszk a magyarral szinte aznoso nylev, nem esett le a tantusz, Romulus és Remus nevével kapcsolatban, pedig éreztem, hogy itt kell lennie valamilyen magyar vonatkozásnak. Ez a két név, alighanem az etruszk származású patríciusok vicces hozzáállása lehetett, amiből a latinok nyilván szart se értettek.
Pap Gábor sokszor mondta, hogy a Romulus-Remus testvérpár egy Káin-Ábel párnak felel meg de én akkor is azt éreztem, hogy ez így nem egészen igaz.
De az etruszk-magyar kapcsolat után egyből leesett a tantusz:
Rom-ulus Rem-us. Elhagyva a latinos végződéseket, ROM és RÉM.
Ebből következően ez egy Káin-Káin típusú testvérpár. Bármelyik nyírta volna ki a másikat, az eredmény alighanem majdnem ugyanez lett volna.
