"Sajnálom, hogy szeretve jöttél utánam, kis lepke"
Issa stílusának jellegzetessége, hogy az állatokhoz beszél. Ez egyrészt a "sabi", a magány kifejezésének eszköze, másrészt azzal függ össze, hogy Buddha az állatokat is megváltja szenvedésüktől, nem csak az embereket.
A haiku egyik lehetséges értelmezése, hogy a lepke a házba is követte a költőt, ahol aztán elpusztult. De én inkább úgy képzelem, hogy az őszi úton Issa észreveszi, hogy egy lepke követi, és úgy tűnik számára, mintha a nyárból az őszbe követte volna.
Még áttételesebben: az őszben értelmetlenül elpusztuló lepkét látva Issa egy pillanatig bűntudatot érez: hátha azért kell a lepkének az őszt és a halált megtapasztalnia, mert véletlenül őt követte, aki szintén az őszbe és a halálba tart?
"Mikor Jouwa (Dzsóva, Buson egy barátja) egy kis kunyhóban lakott, minden este kopogtatott valaki az ajtón. De ha kinyitotta az ajtót, hogy megnézze ki az, nem látott senkit. Ahogy esténként ismétlődött a dolog, Jouwa szorongása egyre fokozódott. Az egyik este félve várta a kopogtatás, mikor egy férfi kereste föl, és elmondta, hogy egy öreg nyestkutyát találtak a környéken, és agyonütötték. Attól kezdve megszűnt a kopogtatás, és az esti szorongás is elmúlt, átadva helyét egyfajta szomorűságnak/hiányérzetnek. Végül Jouwa felkeresett egy (buddhista) papot, és imát mondatott vele a nyestkutyáért."
aki no kure hotoke ni bakeru tanuki kana "Őszi alkony; a nyestkutya buddhává lesz."
hito wa nani ni bakeru kamoshiraji aki no kure "mi emberek, vajon mivé leszünk? - Őszi alkony."
emlékeztek még arra az öreg nyestkutya jelmezes haikura? régebben volt a "nagy" topikon, de nem találom. (valahogy ismerôs volt emez hangulata, és beugrott a nyestkutyás.)
on
Issa egy megjegyzést fűz a haikuhoz: "a kutyakölyöknek buddhatermészete van."
Ez a megjegyzés átértelmezi a haikut: nem arról van szó, hogy a gyalogosan vándorló költő megkönnyebbültem látja, hogy a kutyák jobban félnek tőle, mint ő a kutyáktól. Épp ellenkezőleg: Issa a kutyában sorstársat lát, aki ugyanúgy számkivetett mint ő, mégis ugyanúgy magábanhordozza a megvilágosodás lehetőségét. Amikor a kutya elfordul Issa-tól, az egy kicsit olyan, mintha Buddha is elfordulna, tovább növelve a költő magányát.
Tehát a haiku a Mumonkan (Kapujanincs átjáró címmel jelent meg magyarul) első koan-jára utal:
"Ez szerzetes egyszer megkérdezte Csao Csou-t: - Lehet egy kiskutyának buddhatermészete? - Nem, - válaszolta Csao Csou."
(A Zen hagyomány szerint a válasz nem azt jelenti, hogy "nem", hanem hogy Csao Csou elutasítja a kérdést és az egész értelmetlen elméleti vitát.)
Azonban még mélyebbre áshatunk a kérdés kultúrtörténetében: maga Gótama Buddha is foglalkozott ezzel egy nagyon érdekes beszédében:
A KUTYAUTÁNZÓ (Maddzsima Nikája 57. szútra, ford. Vekerdi József)
"Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Kólija-földön tartózkodott. Itt a tehénutánzó kólija Punna és a kutyautánzó Szénija meztelen szerzetes felkereste a Magasztost. Odaérve, a tehánutánzó Punna köszöntötte a Magasztost és leült előtte. A kutyautánzó Szénija meztelen szerzetes viszont üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlőszavak után kutya módjára összegubbaszkodott és leheveredett előtte. Punna így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, ez a Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes nehéz fogadalmat teljesít, földre dobott ételmaradékkal táplálkozik. Kutyautánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után mi vár rá, hová kerül?
- Állj meg, Punna, hagyd ezt, ne kérdezz! (Punna azonban ragaszkodik a kérdéshez.)
- Látom, Punna, hiába mondom, "állj meg". Nos, felvilágosítalak. ....Ha sikerül teljesítenie kutyafogadalmát, kutyák közé kerül, kutyaként születik ujjá, ha nem sikerül, pokolra jut.
E szavak hallatára Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes felzokogott és könnyekre fakadt."
