A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Az univerzum közös ideje hogyan vethető össze a háromdimenziós tér egy dimenziójával? Amikor azt feltételezem, hogy a négydimenziós téridő, mondjuk az ALMA, akkor az egy dimenzió + az univerzum összes ideje az milyen fán terem?
"ez nem magyarázza, hogy mindenfele ősi galaxisokat látunk."
Az magyarázza, hogy bármely irányba nézve ugyanoda látunk vissza. Ez az általános relativitáselmélet szerinti görbült téridő olyan következménye, amit nem lehet felfogni anélkül, hogy valaki legalább ismeretterjesztő szinten tisztában lenne az általános relativitással. (És itt "ismeretterjesztő szint" alatt kettő-három témába vágó jó könyv elolvasását értem, és nem a Kozmosz sorozat elmeséléseinek a megnézését!)
Itt ez a téridő diagram a táguló univerzumról. Eleve ahhoz, hogy értsed mit látsz értened kéne a relativitáselméleteket. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy vízszintesen van egy térdimenzió, függőlegesen az univerzum közös ideje (praktikusan a középső galaxis sajátidejével megadva). Ami két pirossal berajzolt fénysugár most befut a középső galaxis megfigyelőjéhez, az az egydimenziós ábrázolt kiterjedés KÉT ÁTELLENES IRÁNYÁBÓL érkezik meg hozzá. És lám: ugyanabból az egyszem ősrobbanás pillanatból indult, csak menet közben a téridő görbülete ilyen "körte-alakot" adott a két fényútnak a diagramon:
Bármerre nézel ki az égbolton, az Ősrobbanás pillanatába látnál el (ha a plazmakorszak nem takarná ki).
Úgyhogy ha érteni akarod a témát, akkor ne ilyen fórumokon pattogjál kérdezgetve, hanem vegyél elő néhány jó ismeretterjesztő szerzőt, és rágd végig magadat a könyveiken: Stephen Hawking, Brian Green, John D. Barrow, Roger Penrose, Lee Smolin, Sean Caroll.
„Egyszerűen egy skalár szám (egy potenciál) jellemzi a tér minden pontjában.”
Egy tőlünk a kozmológiai horizonthoz közeli térponton ugyan úgy hat, mint a galaxisunk határán túl, mivel belül már a vonzás az úr. Tehát a távolság, mint skálafaktor minden térpont között növekedik. Ez csak a kozmológiai időt, (az univerzum sugarát növeli) nem a fénysebességet.
Hát ha mindenütt ott van, akkor nem kell távolra hatnia. A sötét energia egy mindenütt egyenletesen eloszló skalármező. Egyszerűen egy skalár szám (egy potenciál) jellemzi a tér minden pontjában. Ebből lehet kiszámítani a skálafaktor növekedésének exponenciális függvényében a kitevőben álló t idő szorzószámát.
Ezzel azt akarod mondani, hogy az egész univerzumban egyformán hat mindenre? Akkor erre nem érvényes a távolság négyzetével történő hatáscsökkenés, mint a vonzó gravitációra?
A sötét energia taszító hatásának nem kell távolra terjednie. Mindenütt jelen van és mindenütt helyileg hat. Nem olyan koncentrált, mint az égitestek tömege.
Ezt a léptékfaktor növelő hatást nevezik sötét energiának, vagyis a gravitáció taszító hatásának. Ha a kozmológiai horizonton túl ez faktor már jóval meghaladja a fénysebességet, akkor hogy van az, hogy a gravitáció hatása is fénysebességgel terjed? Itt érvényes a klasszikus sebesség összeadás?
Nem valami középpontból szétterjedő tágulásról van itt szó (egyáltalán nem egy epicentrumból induló robbanásról), hanem az egész (praktikusan végtelen) tartomány minden pontján egyformán növekvő a léptékfaktorról.
Persze lehet, hogy a tartomány szélein másként nő a léptékfaktor, de arról semmit se tudunk, hisz a kozmológiai horizontunk jelenleg is csak a tartomány egy töredékére terjed ki. Ha pedig az újkori gyorsuló tágulás tovább folytatódik, akkor lassanként (év százmilliárdok alatt) még a most benn lévő objektumok is kisodródnak.
