Eredetileg kör alapra húztak fel tornyokat. A hivatalos etimológiát meg inkább hagyjuk, a latin is csak megörökölte ezt, a magyar nyelvnek kiterjedt szóbokra van a TAR-TÁR-TER-TÉR-TOR-TÚR dolgokra, ezek ősnyelvi elemek még egy olyan korból, amikor még csírájában sem létezett olyan fogalom hogy latin nyelv...
az lehet h a németbe és a többi, angol francia stb nyelvekbe a latinból került, de a latinban nincs igazán megmagyarázva honnan jön. (a turris szóalak)
a proto-IE gyökök között a telo- -ra lehetne ráfogni (lat. tollere)
"A TURUL vadászmadárként köröz a levegőben zsákmányt TEREL, keresi azt, TÉRÜL és fordul, majd mikor az elé TÁRUL akkor TAROL. Ezek után ne csodálkozzunk ha TURUL lesz."
"4: A TOR a TÉR egy formája. TORonyt idéző tereké, amelyek alapja egy kör lesz..."
Állítod. Én meg idézek a wiki-ből...
"A torony olyan álló négy- vagy sokszöghasáb-, esetleg henger alakú, alapterületéhez viszonyítva nagy magasságú építmény, melynek funkciója meghatározza építését, berendezését."
...és az etimológia szótárból
"torony – ‘kis alapterületű, magas építmény’. Származékai: tornyos, tornyosodik, tornyosul, tornyoz.A német Turm középfelnémet turn, torn alakjának átvétele a mássalhangzó-torlódás ejtéskönnyítő feloldásával és a szóvég palatalizációjával: torn ⇨ toron ⇨ torony. A német szó végső forrása a latin turris (‘torony’) az ófrancia torn közvetítésével."
1: Tévedés, eredetileg (föld)TERület a TÉR fogalma, azt meg bizony nagyon is TÚRni szokás. Csak mi már külön szót használunk a FÖLD területére. De a fél világ kis túlzással még most is TÉR-nek nevezi a FÖLD bolygót. Aki nem hiszi, járjon utána.))
Nem is a légüres teret nevezték meg először, bár érdekes elképzelés.)) Alapból TERület, földterület. 3 dimenziós kiterjedésű mérhető anyag. Ne csak 1 féleképpen értelmezzük a teret, eleve ez a szó egyszerre ige és főnév is. Egy másik útra TÉRÜNK rá, akkor helyváltoztatást fejezünk ki. Ami persze a TERülettel kapcsolatos.
De van TÚR folyónk is, és nem fogjuk kitalálni de utat TÚR magának, TERet hódít ! Utat TÚR, és utat TÖR, nem hiszem el hogy nem lehet a szavak közt az egyértelmű kapcsolatot észrevenni.
2: A TURUL szó színmagyar készítésű, erről jó pár ugyanilyen módon képzett szavunk a bizonyosság:
TAROL, TÁROL, TÁRUL, TEREL, TÉRÜL, TOROL (torlódó), TÖRÖL, TURUL, ők itt 8-an közeli rokonok, édestestvérek, és azonos módon épültek eme szavak, látszik hogy a magyar nyelv kitagadhatatlan termékei ezek.
Mindegyik szó TER-ület értelmű, és mindegyik szó pontosan ugyanazt a MAGYAR igeképzőt használja fel toldaléknak.
A TURUL vadászmadárként köröz a levegőben zsákmányt TEREL, keresi azt, TÉRÜL és fordul, majd mikor az elé TÁRUL akkor TAROL. Ezek után ne csodálkozzunk ha TURUL lesz.
3: A töltényTÁR is a töltényTÉR, ebben a szövegkörnyezetben szinte a jelentésük is azonos. De a TOR is térforma. Amúgy diszkréten figyelmen kívül hagytad a TORONY szóra korábban leírt többféle hangalakot, amelyeket földrajzi neveink és településeink megnevezései mai napig őriznek...
A TALIGA szó kapcsán lehet igazad van. De az egy másik szó, és nem véletlen nem boronáltam össze a TALICSKA szóval őket. Mert máshogy képződtek. A TALICSKA TAL-ja biztosan a TOL ige még TAL-ként is, főleg hogy volt ez TOLICSKA is.
A TÁV gyök jelent távolodást valóban, ezzel egyetértek. És nem a "TA", az még nagyon nem az, ne csapjon be minket hogy van néhány szó/fogalom, amire épp ráillik. Sok másra meg nem, hiszen elég csak a TAP gyökű szavainkat nézni, TAPAD, TAPÉTA, TAPINT, TAPASZ, stb. épp ellentétesek bármiféle távolodástól, vagy terjedéstől. Ilyenkor épp közelítünk, sőt érintünk, EGGYÉ válik ami TAPad és végképp nem távolodik, meg terjed szét, szerintem ez nincs jól átgondolva azok által, akik ilyesmiket írtak le. A TÁM kezdetűek dettó, inkább közelítőek. TÁMasz, TÁMfal, TAMpon, TÁMad, stb...
És ha már feljött a TÁV, épp tervbe volt véve hogy átveszem.)) Azaz TÁV ami megint egy hangvázgyök, mert ami most jön, az ezt fogja megmutatni. A valódi lényege a T_V , itt bizony a magánhangzó változása nem okoz TÁVolodást ettől az értelemtől. Ettől még a magánhangzó is alkothat másik gyököt valamely mássalhangzóval. De a TÁV ott lesz mindegyikben:
TÁV---TÉV -- ez utóbbi ugyanolyan jelentéssel bír a TÉVút szóban is. A TÉVed igében is. Aztán van a TAVALYI év. Az a TÁVOLI év ha úgy vesszük. És stimmel. Akkor van olyan hogy TŐ, ami szerintem eredetileg TÖV lehet. Ami Tövig hatol valamibe, az teljes TÁVig fog, nem ugyanaz ez a szó így már, de van rokonértelem egyértelműen a tÁV-val.
Akkor ott a TEVE, ami azon kívül hogy rá van mindenféle TÉVE, még jókora TÁVÚ vándorlásokra is képes. Nem fix hogy ez az, de azért ami gyanús az gyanús. Aztán ami TOVA száll, az viszont fixen TÁV dolog.
És a TOVÁBB szavunk is a TÁV egyértelmű igénkkel kapcsolódó. TÁVOLABB = TOVÁBB --- Ezek itt minimum ikertesók, és az egypetéjű fajtából.
TAVASZ: Ez a TÁVOZÁS. Mi távozik? Az óév, és érkezik az ÚJÉV. Ez az ősi Szilveszter.)) No de mindezt tavasszal?... Persze, őseink még a tavaszi nap-éj egyenlőséget tekintették az új évnek.
FESZTIVÁL : itt ünneplünk, bulizunk ugye. Ilyenkor a FESZ-TÁVOL van ! Ez alapjáraton egy nemzetközi szó, de MAGYARUL megérthetjük hogy mi ez. Minden világosodik ha a TIVOL dolgot TÁVOL-ra "átírom", egyszerre hirtelen valódi értelme lesz az egésznek. Ez a szó is magyar nyelven épült.
Van még hátra egy TUVALU nevű kis szigetország Polinéziában. Na de annak az elhelyezkedését érdemes nézni, baromira összecseng a hangalak a valósággal, mert tényleg szinte majd mindenkitől TÁVOL vannak, függetlenül attól hogy ez a saját MAI nyelvükön már mást jelent. Ugye ez nehezen bizonyítható így épp könnyű mondani hogy óóó ez csak épp egy véletlen hogy a világ egyik legelszigeteltebb pontja épp majdnem egy hangalak a TÁVOL szavunkkal.)) Jó, de akkor viszont van egy másik ilyen eléggé TÁVoli nép, azok meg a TUVAI névre hallgatnak, és ők is igen TÁVOLIAK odaát Dél-Szibériában. Itt már egyértelmű magyar kapcsolat is lehet, a területükön sok-sok ezer szkíta aranytárgy lett felfedve...
"Egyszerűen a népnyelv gyártott egy ehhez hasonló dolgot, nem hinném hogy a tologatáson felül különösebb más filozófia került volna elő az új szó kapcsán."
A helyzet az, hogy a taliga szót eredetileg két- vagy nagyon egyszerű négykerekű teherhordó járműre értették, amit többnyire állati erővel húztak. Természetesen a kétkerekű változatot olykor tolni is lehetett, de nem ez volt a jellemző.
A talicska szó szerintem ennek kicsinyítő képzővel ellátott kisebb, egy kerekű változata, amit valóban tolni szoktak. Azonban a taliga korábbi szó lehet, (mert csak azt lehet kicsinyíteni, ami már van) így nem valószínű, hogy a taliga TAL gyöke a TOL igéből származna. Hiszen inkább húzták, mint tolták, és a hangsor sem azonos.
C_F így ír: "A "T" bötű egyik jelentése a szótárban: "2) Távolítást, távolodást, terjedést jelentő szók alaphangja, ú. m. ta, honnan taliga, talicska, tasz, taszít, taszigál, tág, tál (patin,patet szótól), tályog (abscessus, apostema), tántor, tántorog, tántorít, tár, tát, távol, távozik, tagad, taval, a régies tahát stb."
Viszont figyelmen kívül hagyták a gyök többi hangját, (a TÁV gyök jelent TÁVolodást, a TALaj, TÁJ, TÖR... nem), és legfőképp a taliga legelső változatát, ami egy kétágú faág volt, amire pakoltak, s ezt bizony a TALajon húzták! Tolni nem is lehetett...
Az -IGA toldalékgyök pedig a helyváltoztatásra (-IG= hazáIG) illetve magára a vontatásra (IGÁS állat) utaló jelentéssel bír.
Összeolvasva a két gyököt: TAL-IGA = talajon vontatott.
A VARJÚ VAR része is hangutánzó lehet. A vége meg volt épp NYÚ meg TYÚ is régen. Most épp JÚ a vége.
A BU-ROK szó magában hordozza a BE szót is. De a B_R hangkapcsolat jelzi a BUROK dolgot.
Nem a BU...
Most itt belebeszéled egy csomó dologba aminek aztán semmi köze a burokhoz.
A BUGY csak hangutánzó, az azt követő BORÉK lesz a burok. Nem tudom miért olyan nehéz ezt elfogadni, mikor még a hangalak is majd ugyanaz: BUROK =BORÉK. Itt a burok, ne a BUGY-BUGY-ban keresd, azok hangutánzó elemek.
BUJA: ez a BÚJ igéhez tartozó szó, nem burok ez. meg semmiféle feltörekvő kiteljesedést nem jelent, nem tudom honnan ez a hülyeség. A BUJA párok összeBÚJnak. A BUJA növényzet is összeBÚJik, ezért ugyanaz a BUJA melléknév meg a BÚJ ige. A BÚJás van megnevezve.
A BUDI, BUDOÁR, BÚTOR esetén sem jellemző a félgömb forma. Elég érdekes volna egy ilyen budi, nem igazán lenne túl népszerű szerintem.)) De lehet szabadalmaztatni kéne.))
BUNDA: éppen belebeszélhetnénk a burkot, de a szó nem ezt teszi. Ugyanúgy képződött mint más társai:
BANDA--BENDŐ--BUNDA. A BENDŐ sem burokértelmű szó, akkor sem ha valóban amúgy egyfajta burkolat.
A szavak első 3 hangja a BAN-BEN-BUN pontosan ugyanazok az elemek amiket gyakorta a szóvégeken helyhatározó néven ismerünk. És több alakja van, mindnek az a lényege hogy BENNE vagyunk. De ezt már lejátszottuk ezen szavakkal, akkor egyetértettél.
BÚVÁR: egyáltalán nincs burokban, nem ez a szó alapja. Hanem a BÚJ ige. BÚJÓ-BÚVÓ, láthatjuk ennek is van 2 alakja, nincs köztük érdemi különbség, ugyanazok. A BÚVÁR BÚV-IK, ezért ez a neve, nem kerül be burokba, a vízbe maximum, ahová ő BÚV-BÚJ, azaz BÚVÓ lesz.
BÚJ: A fa mögé bújó semmiféle burokba nem kerül be, ne magyarázzuk ezt bele.
BULLA: BELE teszünk. Bármi többet mondunk ennél, túlmagyarázzuk.
Nem hangonként illesztgettük össze a gyököket, hanem megnevezte az ember akár rögtön 3 hanggal: CSORR- CSÖRR, CSERR, CSURR. ezek itt vizes jellegű hangok, ezért tud a patak CSERgedezni is és CSÖRgedezni is, meg a vizet ezért tudjuk CSORgatni is és CSURgatni is. Nyilván egyszerre kialakult mindkét verzió ezekre.
Senki nem túrja a TERet, legföljebb a kertet, földet... Azért nem, mert a teret nem lehet túrni... Fölösleges belemagyarázni olyasmit, ami szemmel láthatóan nem igaz.
"Miért más a hangalak?... Hát szándékosan, nem a TEREL igét kívánták használni a madárra, hanem a szó közvetlen kapcsolatából született egy új szó ezáltal. "
A JUHász is TERELi a nyájat mégsincs semmi köze a két gyöknek egymáshoz.
A szó etimológiája szerint sincs semmi köze a TURul gyökének TERELéshez:
"Vámbéry Ármin létező török szóra vezeti vissza a turul kifejezés eredetét: „A szó eredeti alakja tograul, tugraul 'a szétdaraboló, szétmarcangoló' < togra-, tugra- 'szétdarabolni, szétmarcangolni'; vö. oszm. Ertogrul (tulajdonnév) 'az embert-tépő'.” - Írja a Wiki szócikke...
Helyben is vagyunk, ha valamit széttépünk olyan, mintha széttúrnánk. Persze képileg, átvitt értelemben, hiszen a TÉP és a TÚR gyökök nem azonos jelentésűek, de az eredmény - amit széttéptünk, széttúrtunk - az ugyan olyan látványt nyújt.
"2: A TÉR lehet végtelen is, meg nem is. A TETŐ-TÉR a tető TERE, TERÜLETE."
A TETŐ-TÉR már a TÉR szűkebb értelmezése, azt a TERet értjük alatta, ami a tető alatt van. De ezt a TETŐ szóval érjük el, de a TETŐ-ÉR sem túrható.
A térrel semmit nem lehet csinálni, mert az egy háromdimenziós "üres hely".
"Persze mert TÁR-olunk a TÉR-ben. Külön szavak, de egymás közvetlen kapcsolatai."
A kapcsolat nyilvánvaló, de ezt nem lehet a TÉRrel magyarázni, mivel éppúgy lehetne a TÁRral is.
Az igaz, hogy a TÁRban is van TÉR, ahova pakolni lehet ezt-azt, ezzel együtt a TÉR egy sokkal tágabb fogalomkör szemben a TÁRral.
"A TOR a TÉR egy formája. TORonyt idéző tereké, amelyek alapja egy kör lesz..."
A TORONY nem TÉR, hanem egy épület, mely benne van a TÉRben.
Ha konkrétan arról a térrészről beszélünk, amit a torony elfoglal a térből, akkor azt csak egy összetett szóval tudjuk jelölni: a 'torony tere', azaz 'toronytér". Úgy, mint élettér, beltér, játszótér, raktér...
Viszont ahogy az élet-, bel- játszó-, rak- szavak sem azonosíthatók a térrel, úgy a torony szó sem.
"1: A "VAR" ha nem hangutánzó, akkor talán a VÁR-akozással hozható kapcsolatba."
De ez meg a varjúval nem jön össze...
A V hang szerepe nem világos előttem, viszont az AR hangkettős a varjú hangja. A JÚ még kevésbé értelmezhető...
"2: "A BE gyök egy irányt jelent a BU pedig egy alakot" ----- úgy tűnhet néhány szó miatt, de a nagyjára ez nem alkalmazható: "
A BUBORÉK, BUROK, stb esetében valamilyen zárt helyet, itt éppen félgömb alakot jelent (Ennek elpukkanása adja a BU hangot.
A hangok/gyökök jelentését a legrégebbi szavainkból, végződésekből lehet kiolvasni.
Az újkori szavaknál (azok megalkotásánál) a gyök eredeti jelentése már csak ritkán marad fenn, mert a fogalmak rendszerint a gyök valamilyen átvitt értelmével hozhatók összefüggésbe, amiről vajmi keveset tudunk:
Ugyanakkor egyikben-másikban még mindig megtalálható az alaki hasonlóság -ha nem is tökéletes mása az eredetinek lásd kerék, keret, kerevet - mint a BUDI, BUDOÁR , BÚTOR,
BUJA: Jelentése feltörekvő, kiteljesedő, erőteljes - mint a buborék - . Lásd buja természet.
BUNDA:Burokszerűen védelmet nyújt (mint a bújik szóban)
BURGONYA:Talán az alakja miatt kapta ezt a nevet...
BÚJ: valaminek a takarásában van, kvázi burokban. Pl bokorban, barlangban, üregben...
BÚVÁR: Aki a víz alá bújik, s ott mintegy burokban van.
BÚG, BUMM: Hangutánzó, aminek sem alakja, sem iránya nincs, csak az utánzott hang hasonló.
BULLA: Az ókorban talizmánt tartó tok (burok) később a pecsétet tartó szelence.
"3: A BUGY-BORÉK BUGY része tisztán hangutánzó, Csak valami bugyogást kell hallgatni, és minden érthető."
Ez a gyök elég egyértelmű, ha minden nem is érthető. Ui. a GY hang nem véletlenül van a végén. Vannak BUZ-og, BUMM, BÚG hangutánzók is, ahol a gyökvégi hangok jelentése is más és más. A Gy sem lehet kivétel, hiszen rengeteg gyök alkotója, így jelentése is kell, hogy legyen.
"5: A B hangnak sincsen ÁLTALÁNOS jelentése. Ez is hangutánzó több esetben mint mindegyik más hangunk is."
Ettől általános, hisz semmilyen konkrét dolog nem kapcsolódik hozzá, illetve minden olyan dogot jelent, ami ilyen hangot ad. Így az ezeket a hangot adó dolgokat lehet vele beazonosítani.
"A valós kiadott hangokat ábrázoljuk ezekkel."
Így van, s ezekkel a hangokkal lehetett beazonosítani azt, ami kiadta. Mármint a B hanggal, mivel eleinte nem voltak - mert nem lehettek - három, vagy többhangú gyökök.
"6: " Meg az U hang, mert más magánhangzóval mást fog jelenteni a gyök" ---- az egyáltalán nem biztos hogy mást fog. A CSORgat és a CSURgat esetén sem jelent mást. "
Most hoztál egy példát, ami nem annullálja a megállapításom, mivel a csörög, csőr, csíra, csirke, csarnok, csárda, cserép, csér, csűr gyökök magánhangzóit nem lehet tetszés szerint csereberélni.
Megjegyzem, csorba, csorda, csortos (csór gyökből) csorva (futóhomok) szavakban sem lehet U hangra cserélni az O-t , csak a csorog gyökében. Ja, és kizárólag csurgással kapcsolatos szavakban fordul elő.
A magyar nyelvben rengeteg kivétel van, ebből nem lehet kiindulni.
A talicskát használat esetén legfőképpen TOLjuk, ezt azért ne vegyük el a kézi járműtől .)) De nem a levegőben tologatjuk, hanem a talajon jó esetben az sem vitás. De itt a TAL az a TOL ige így is inkább, TOLÓSKA, TOLÓCSKA dolog változott a mai hangalakra. Nyilván mert ez már a dolog önálló neve, de látszik miből van.
Egyszerűen a népnyelv gyártott egy ehhez hasonló dolgot, nem hinném hogy a tologatáson felül különösebb más filozófia került volna elő az új szó kapcsán. Amúgy néztem, volt ez TOLICSKA is. Talán csak annyi az egész, hogy folyó beszédben sokkal könnyebb ezt A-val kimondani, de az sem kizárt hogy a szlávoknál változott meg ez a hang, mivel náluk ez pusztán csak egy hangsor, de nálunk van neki jelentése...
1: A TERet TÚRjuk, egymás kapcsolatai a szavak. A TURUL amúgy meg a TEREL ikertestvére. Két nagyon jó oka is van a hangalaknak: 1 : sok ezer éves története van az őseink solymászatának, a vadászmadarakkal történő vadászatnak. Van hogy a madár TERELI a vadászhoz a zsákmányt, mikor nem ő ragadja el. A második ok, és ez eléggé nyomós, hogy a magyar Turul-monda még el is beszéli azt a történetet hogy a TURUL TERELte őseinket a jó úton Pannóniába.
Miért más a hangalak?... Hát szándékosan, nem a TEREL igét kívánták használni a madárra, hanem a szó közvetlen kapcsolatából született egy új szó ezáltal. A szavaink többsége már ilyen, minél nagyobb a szókészleted, annál inkább egy másikból lesz rokonítva, a magyar nyelv ezt teszi. Nem kell már bajlódni feltétlen atomokból építkezéssel, mert x némi szó és gyökkészlet után ez könnyen megvalósítható, van egy ilyen logika a magyarban. És ez a hangvázakat is megmagyarázza.
2: A TÉR lehet végtelen is, meg nem is. A TETŐ-TÉR a tető TERE, TERÜLETE. Az élésTÁR meg az élelem TERülete. Nincs az TÁRva nyitva, ahogyan a kincsTÁR sincsen. A kincs TERE az a TÁR. Persze mert TÁR-olunk a TÉR-ben. Külön szavak, de egymás közvetlen kapcsolatai.
3: Az összeterelt juhok összetorlódhatnak.
4: A TOR a TÉR egy formája. TORonyt idéző tereké, amelyek alapja egy kör lesz...
1: A "VAR" ha nem hangutánzó, akkor talán a VÁR-akozással hozható kapcsolatba. Egyelőre ötlet szintjén.
2: "A BE gyök egy irányt jelent a BU pedig egy alakot" ----- úgy tűnhet néhány szó miatt, de a nagyjára ez nem alkalmazható: BÚ-CSÚ, BUDI, BUDOÁR, BUGRIS, BÚJ, BÚG, BUJA, BULI, BULLA, BULVÁR, BUMERÁNG, BUMM, BUNDA, BUNKER (KÖR a KER) BUNYÓ, BURGONYA, BUSA, BUTA, BÚTOR, BUZI, BÚZA, BUTIK, BÚS, BÚVÁR, és a többi. Ezeknél is több esetben én inkább a BE értelmet vélem felfedezni.
3: A BUGY-BORÉK BUGY része tisztán hangutánzó, Csak valami bugyogást kell hallgatni, és minden érthető.
4: BUN-KÓ BUN része a BE-N, már az N helyrag is ott van beNNE, mint itt. Ahogyan a BUN-DA szónál is a bennlévőséget fejezi ki. A BUN-ker esetén is ezt.
5: A B hangnak sincsen ÁLTALÁNOS jelentése. Ez is hangutánzó több esetben mint mindegyik más hangunk is. De melléknév fokozásra is használjuk. RoBB-doBB,--loBB--csoBB- ezek és társai hangutánzó gyökök. A valós kiadott hangokat ábrázoljuk ezekkel.
6: " Meg az U hang, mert más magánhangzóval mást fog jelenteni a gyök" ---- az egyáltalán nem biztos hogy mást fog. A CSORgat és a CSURgat esetén sem jelent mást.
7 "nem mindegy hogy milyen magánhangzó van a gyökben" --------- helyzetfüggő ahogy észreveszem. Van amikor szinte tök mindegy, máskor meg nagyon nem mindegy...
"TALICSKA = TOLÓCSKA --- hát toljuk ezt, ez a lényege..."
Első hallásra hibátlan, de ott az a fránya A hang, ami ugye, nem O. Ezt meg kell magyarázni. Mert nem mindegy, hogy talaj, vagy tolat, tarló, vagy torló...
Itt is egy kicsit mélyebbre kell ásni és nem elegendő csal a felszínt kapirgálni.
Abban biztos vagyok, hogy nem a tol, hanem a tal(aj) gyökkel lehet kapcsolata, - hacsak nem tényleg tolicskának nevezték eredetileg...
Egyébként szerintem sem jövevényszó...
"dehogy az, a VÁG ige a szó alapja."
Ez OK, mert az A és Á sok esetben felcserélhető.
És ott a végén a magyar (k)ON(Y) végződés! Lásd: pa-gony, vé-kony, tor-ony, szur-ony... vad-on, zordon, zok-on, folyt-on, bizt-on, nagy-on, vagy-on, hasz-on, vak-on....
Az -on végződésben érződik a mindennapos jelentése: valamin, pedig ezekben a szavakban nem is helyhatározó rag.
"TÉR: Ha TER-el valaki akkor már TER. TÚRA esetén TÉRbejárást végzünk"
Elismerem, ez egy rossz (még megfejtetlen) példa volt. Mert a TÚR az nem TÉR. Lásd: túr, túró, turha, turul, turpisz(ság).
"A TÁRhelyek TÉRhelyek. TÁROS-TERES . RAKTÁR az RAKTÉR."
Ezek sem azonos kifejezések, mert a TÉR kvázi határtalan, meghatározatlan valami. a TÁR viszont egy konkrét, tárt hely.
"TERELŐDÉS és a TOR(o)LÓDÁS szavak kapcsán szinte ordít a rokonság. "
Itt sincs az a fajta rokonság, amit belelátsz, mert ami torlódik az nem kerül meg semmit, azért trorlódik. Amikor terelésről beszélünk, akkor valamilyen irányba mozgatunk, irányítunk másokat. A juhász tereli a nyájat. A nyáj nem torlódik, hanem a kijelölt irányba halad.
"A TOR mögött 10-ből 8 esetben biztosan egy kör alapú hengeres TÉRforma kerül elénk."
A TOR sem TÉR... Mert sem a torony, sem a tornádó, sem más TOR gyökű szavak nem teret jelentenek a fent említett okok miatt. A torma szóval kapcsolatban csak annyit, hogy a TÚR gyök azért merült fel, mert más nyelvekben TURma alakban használatos. Ettől még lehet a TOR gyöke - és annak jelentése - is helyes, ha az alakját vesszük figyelembe.
"Szerintem meg senki sem ilyesmin agyalgatott, egyszerűen ábrázolták a varjú kiadott hangját és ennyi..."
Így van, de a varjú hangját nem lehet pl. SZ hanggal utánozni, csak Á+R hanggal. A K hangot nem halljuk, az csak elé került, talán kezdő hangként.
Nyilván ezekkel a hangokkal lehetett a varjút beazonosítani, azaz megnevezni. Az egy más lapra tartozik, miért nevezzük ma ezt a madarat varjúnak.
Mondjuk, a varjú szó elején ott az AR (ÁR) hang sok más nyelvben is... A többi hang szerepéről semmit nem tudok mondani.
"2: A legtöbbször a BE szó értelme van a BU mögött is. "
A BE gyök egy irányt jelent, a BU pedig egy alakot.
"Nem feltétlen mindig, mert elég sok hangutánzó szavunk van, és egy BUGY szó mögött egész egyszerűen csak egy hangjelenség van, ahogyan a BUGY-BORÉK mögött is. A BU-BORÉK forma már elhegyta ezt a GY hangot a szóból."
Nem elhagyta, hanem föl sem vette, mert csak a BU gyök van az elején. A BURék gyöke pedig más jelentésű az R hang hozzáadása miatt.
A szavakat nem fölülről lefelé, hanem alulról fölfelé építették össze: Az egyszerűbb, egy-ként hangú gyökökből a háromhangúakat, majd ezek összetételéből a mai szavakat.
És igen, a BU egy olyan hangot utánoz, mikor egy buborék szétpukkan. Azaz egy tompa, ugyanakkor öblös hangot. Ezért lett a buborék gyöke is, amivel be lehetett azonosítani a buborékot.
"A BUNKÓ szónál szintén a BENN fogalmát lehet érzékelni, illetve a szóvégi KÓ szerintem itt KŐ lehet."
Hol van ebben a szóban a BENN jelentés? Sehol. Viszont egy buborékra nagyon is hasonlít a fövenyen lévő nagyobb kavics, hiszen kidomborodik a környezetéből.
A KÓ valóban lehet kő, sőt talán ez az egyetlen logikus megoldás...
"BEN-KŐ ----BUNKÓ."
Ez például egy elfogadható, logikus megoldás, de ebben az esetben nem a BU gyöknek van 'benn' jelentése, hanem a BE gyöknek, mivel az van a szó elején.
"3: A BE (ba-bu stb...) szóhoz kell mindkét hang."
Kell, mert a magánhangzónak is van jelentése. Azok változtatják meg a B hang alap-jelentését (Vagy fordítva: az A mutató hang jelentése változik attól függően, milyen mássalhangzó kerül elé, mögé. Pl Az, vagy bA. Az AZ egy tőlünk távol(abb)ra mutató szó, és a BA is az, annyi különbséggel, hogy a B hang okán ez utóbbi valamilyen tőlünk távolabb lévő zárt térbe, valaminek a belsejébe mutat. Tehát a B hanghoz kapcsolódó magánhangzót ki kell mondani, különben félreérthető lesz a gyök. Ahogy az AZ gyöknél is ki kell mondani, különben csak egy zümmögés lesz belőle.
"Meg szóvégeken sem ez a B önmagában, a JÓ JO-BB lesz,"
Ha régen valamit fokozni akartak, akkor megkettőzték. Valószínűleg itt is erről van szó.
"De a LÁB, DOB ige, EB, CSÁB szavakban sincs sok teteje."
Ettől nem fogy a B hang jelentése megváltozni, max. nem ismerjük a gyökök eredetét, s ezért vagyunk bajban...
Megjegyzem, a DOB nem csak ige, hanem főnév is, és abban már tökéletesen olvasható a B hang jelentése.
Mindkét gyök a D(O) döngő, belül üreges, nagyobb tárgy hangjának utánzásával kezdődik. De ez némileg félrevezető is lehet, ui. a DU(DO) gyök - sok más gyökhöz hasonlóan - cselekvést is kifejez (sumerben, angolban). Így lehet, hogy ezekben a gyökökben már inkább cselekvés jelentése van. (Tudjuk, hogy más hangoknak, hangpároknak is van a hangutánzó jelentése mellet cselekvés, mozgás jelentése, hisz a kettő együtt jár. Úgy gondolom, hogy a B hang mindkét gyökben az igazi hangutánzó, amit a hangszer kiad, illetve az eldobott kő doBBanó (B) hangja a talajon.
"4: A BURKOL értelmet a B_R viszi. OTT igazán ez a hangsúlyos a szóban."
Meg az U hang, mert más magánhangzóval mást fog jelenteni a gyök.
"Elég sok BU indítású szavunk van, a BUGY-BORÉK esetén sem a BU burkol,"
Nem bizony, mert a BU csupán egy általános hangutánzó, és a burkol-BORÉK szóban az R hang hordozza a folyamatos, gyors mozgás hangját. Ugye, ami bugyog az is ugyan azt a BU hangot adja, csak a GY hang kölcsönöz neki egy másik hangot is de nem olyat, mint amilyet az R hang, vagy a Z, vagy a G, vagy J, stb. hang.
Tehát ezeknek a gyököknek a BU a hangváza, amiből egy másik hang hozzáillesztésével lettek a BU-R, BU-G, BU-Z, BU-GY BU-J egymással rokon hangalakok.
Éppen úgy, mint a kER-ék, tER-el, pER-eg, dER-med, sER-eg, nyER(-eg) fER-de, vER-éb, csER-mely, gER-ely szavak gyökeiben.
Vagy a KEr-ék, KEv-és, KEb-el, KEgy-el, KEf-él, KEd-ély, KEcs-es, KEh-es, KEn, KEl, KEm-ény, KEs-e szavak gyökeiben. De lehetne napestig sorolni.
Ugye, nem mindegy, hogy milyen magánhangzó van a gyökben:
TALICSKA: UESZ szerint "vitatott eredetű" 1: "orosz vagy ukrán jövevényszó" 2: "származékszó, a taliga szóból jött létre" ---- Jó, mondom akkor megnézem a "taliga" cikket, erre meg : "valószínűleg az oroszból vagy az ukránból került át." ))
Nem került át ez sehonnan, mert a szó alapja a TOL igénk. TALICSKA = TOLÓCSKA --- hát toljuk ezt, ez a lényege...
VAGON: UESZ nézetei alapján "német jövevényszó" ------- dehogy az, a VÁG ige a szó alapja. Hol halad a vagon?... A VÁGÁNY az a hely. Ott a VAGON helye.
KORSÓ: UESZ: "jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan" ------ Magyar szó az alap és magyar a toldalék is. KOR = KÖR, nem olyan bonyolult ez.)) Persze nem tudják idegenből eredeztetni, birkóznak is vele rendesen, a végén abban maradnak hogy nem maradnak semmiben.
CSIPKE: (növény): UESZ verzió hogy "valószínűleg bolgár vagy szlovák jövevényszó" ----- hát ezek sem találkoztak még vadrózsa bokorral az fix, de azért komolyan bűvészkednek rendesen hogy ez a szó mi lehet.))
A bokor tövises, tehát szúr, másképp CSÍP + KE kicsinyítőképző. CSÍP(ős)KE...
A KRÉM dologban én sem vagyok 100 % teljesen, mert ez a szó valahogy kiállta az idők próbáját, és az meg makacsul mindenkinél M hangos szó. Amúgy úgy tudom a tormát először gyógynövényként használtuk, annak is kiváló többféleképpen is. Krémet készíthettek már igen korán belőle, kenőcsként is kiváló, sebgyógyítást segít, meg általánosan baromi jó baktériumokkal szemben.
TÉR: Ha TER-el valaki akkor már TER. TÚRA esetén TÉRbejárást végzünk. A földet TÚRÓ a TERületet változtatja. A TÁRhelyek TÉRhelyek. TÁROS-TERES . RAKTÁR az RAKTÉR. A TERELŐDÉS és a TOR(o)LÓDÁS szavak kapcsán szinte ordít a rokonság.
A TOR mögött 10-ből 8 esetben biztosan egy kör alapú hengeres TÉRforma kerül elénk. Mint egy TORony mondjuk. Ez ige is, TORNYOSULnak a dolgok, TORnádó is jöhet. Aztán ott vannak a rég megnevezett települések is. Van SimonTORNYA és hasonlók. Na de TORNAnádaska is van meg TORNAszentjakab is van. Ezek nem a reggeli TORNA helyszínei voltak (ámbár mégis, de ezt később) hanem ezek is TORNYOS helyek voltak. És TORNA hangalakban. Jó, akkor fokozzuk még: vannak TERENYE végű földrajzi helyeink is, települések. Nem tenyerek ezek, hanem TOR(o)NYOK. TOR(O)NYA a TERENYE. Tehát VAN ez E hanggal is megnevezve, így már talán jobban látszik a TÉRértelem.
És akkor itt van ez a TORNA szó a mai értelmével, ami valamiféle testmozgást jelent manapság. De ez a hangalak a TORONY is volt egykor ! Akkor mi lehet a kapcsolat?... Talán a TORONYba (torna verzió) való felmászkálás lehetett az első TORNÁZÁS, ami így még ekkor csak ezt a TORNYOZÁS-t jelentette...
1: Szerintem meg senki sem ilyesmin agyalgatott, egyszerűen ábrázolták a varjú kiadott hangját és ennyi...
A többi az sallang mindössze. Sokszor a legegyszerűbb magyarázat a nyerő.
2: A legtöbbször a BE szó értelme van a BU mögött is. Nem feltétlen mindig, mert elég sok hangutánzó szavunk van, és egy BUGY szó mögött egész egyszerűen csak egy hangjelenség van, ahogyan a BUGY-BORÉK mögött is. A BU-BORÉK forma már elhegyta ezt a GY hangot a szóból. A szó második fele a BORÉK a BUROK. De a BUGY rész hangutánzó. A BUNKÓ szónál szintén a BENN fogalmát lehet érzékelni, illetve a szóvégi KÓ szerintem itt KŐ lehet. Most hagyjuk a sok más hasonló végű szavainkat, ez itt most KŐ lesz szerintem.
Nem véletlen maradt fenn a KŐBUNKÓ kifejezés. A nagyon régi ősi bunkósbotok kicsit emlékeztetnek a mai baseball ütőkre megjelenésben, és BENNE KÖvek voltak beledolgozva, így elég hatékony kézzel használható fegyver lett belőle. BEN-KŐ ----BUNKÓ. A tirpák módon viselkedő személy aki faragatlan, az már egy későbbi átvitt értelmezés.
3: A BE (ba-bu stb...) szóhoz kell mindkét hang. Más különben sok helyzetben ki se kéne mondani, akkor a beindul csak BINDUL lenne, a beesik csak BESIK volna, a beutazás BUTAZÁS lehetne, a beenged BENGED is lehetne, sokkal könnyebb is volna kimondani, mégis következetesen kiírjuk és mondjuk a BE dolgot 2 hanggal. Meg szóvégeken sem ez a B önmagában, a JÓ JO-BB lesz, mindjárt két B is van itt nekünk, ez is másról szól itt. De a LÁB, DOB ige, EB, CSÁB szavakban sincs sok teteje.
4: A BURKOL értelmet a B_R viszi. OTT igazán ez a hangsúlyos a szóban. Elég sok BU indítású szavunk van, a BUGY-BORÉK esetén sem a BU burkol, hanem a BORÉK a BUROK. Még egy BÜROK-rácia szóban is ezt az értelmet fedezhetjük fel...
Valószínűleg tormának nevezhették az itt lakó elődeink, ellenkező esetben a latin neve is fennmaradt volna a rómaiak ittléte okán. Ahogy fennmaradt az angolban: horse-radish, és más európai nyelvben.
A szláv nyelvekben egységes a megnevezés, pedig ők keletről jöttek, bolgár: khryan, bosnyák: hren, cseh: křen, horvát: hren, lengyel: chrzan, orsz: khren, román: hrean,
szerb: hren, szlovák: chren, szlovén: hren, ukrán: khrin, és a litván: krienai, valamint a görög: chrénois azonos hangzású. Egyikük sem találkozott a törökökkel, csak az arabok, perzsák, meg mi?
"Csak nem a KRÉM?... Mert a tormát reszeljük és KRÉMet készítünk belőle, micsoda véletlenek vannak ugye.))"
A kérdés az, hogy a szó megalkotása idején mire és hogyan használták a tormát? Nem hinném, hogy mindjárt megreszelték...
"IZLANDI: PIPARRÓT ---- eléggé PAPRIKA gyanús. De a torma is erős, meg a paprika is lehet az. Az ÉSZT torma baromi érdekes: MADARŐIGAS----- még kiderül a végén hogy őseinkkel kereskedtek ez ügyben.))"
Hű, de telibe találtál!
A szó második fele ÖIGAS, amire a fordító 'az éjszakában' megfejtést adja, a szótár az éjszaká-ra az ÖÖ megfejtést. Átvitt értelemben ez feketét jelent, ami utalhat a fekete ruházatra, szűrre. (Erről már volt korábban szó) Tehát a teljes szó lefordítva 'fekete-magyar' lehet. (fehér hun, fekete hun)
"Ja és még egy lényeges észrevétel a TOR hangalak kapcsán, a különböző szó végi toldalékolások okán a szó elei formákra vonatkoztatva a TÉR értelmet bővítve ez sokszor kör alapú hengerformák megnevezése,"
Az a gond a felsorolt szavakkal, - noha valóban rokonai a torma gyökének -, hogy jóval későbbi keletkezésűek, s így már csak az alakazonosságuk révén születhettek, s nem a TOR eredeti (hangonkénti) jelentése olvasható ki belőlük.
Más szóval a TOR gyök eredetileg semmiképp sem lehet TÉR értelmű, mert a térnek nincs határozott alakja.
A vele rokon - pontosabban azonos - gyökök a terül, térül, terem, terasz, terep, terjed, terebélyes, tereget, terel, terpesz...
Ahogy a TÖR gyök sem TÉR: tör, törvény, történet, törek, törpe, törzs, török, töröl, törtet..
úgy a TÚR gyök sem: túr, túró, túra, turul, turha...
Igen, ez jó meglátásnak tűnik, hogy a TOR-ma szó gyöke a TOR, TORMA ügyben ez 3 hangos hangalak lesz az alapja a dolognak. Azaz most tegyük is kicsit félre ezt a --MA végződést, bár majd ez is megér egy vizsgálatot, hogy ez micsoda is valójában. Létezik ez a szóvég --ME formában is ezeknél például:
E-ME, Í-mE, EL-ME, ESZ-ME, KEL-ME, SZŐR-ME ---- de vissza a TORMA dologra:
A "TOR" elemet mindenképpen TÉR értelmű szónak tartom. A TÚR ige is térértelmű, hiszen ez a dolog a TÉR-TERületbe való hatolás egy jellegzetes formája. Igazából a TOR-ma szó TÚR igével való rokonítása szerintem eléggé jó ötletnek tűnik és megállhatja a helyét. Mivel a növényt főleg a gyökeréért termesszük, így azt valóban a földből kell túrni. Lehetséges magyarázat a szóra mindenképpen.
És valóban érdekes hogy a különböző nemzetközi tormák mögött is magyaros dolgokat fedezhetünk fel:
Például a görögben mindkét megnevezése a dolognak igencsak más magyar szavainkra emlékeztetnek minket. 1: CHRÉNO, ehhez hasonló hangalak több nyelvben is előfordul erre. Na de mi lehet a CHRÉNO?...
Csak nem a KRÉM?... Mert a tormát reszeljük és KRÉMet készítünk belőle, micsoda véletlenek vannak ugye.))
A másik torma náluk : AGRIORÁPANO ---- Hát ez lesz az AGRÁR-RÉPA.)) És ők lerépázták ezt, mindezen felül ráadásul magyar nyelven tették meg mindezt. Mondjuk a tormagyökér és a fehérrépa közt első ránézésre komoly a hasonlóság valóban. A spanyoloknál ez RÁBANO PICANTO, azaz magyarul ez PIKÁNS RÉPA.)) Nem elég hogy amúgy ők a répa szavunkkal nevezik meg a RETEK nevű zöldséget, de még a tormára is ezt használják. A pikáns retek a TORMA az ő értelmezésük szerint.
IZLANDI: PIPARRÓT ---- eléggé PAPRIKA gyanús. De a torma is erős, meg a paprika is lehet az. Az ÉSZT torma baromi érdekes: MADARŐIGAS----- még kiderül a végén hogy őseinkkel kereskedtek ez ügyben.))
Ja és még egy lényeges észrevétel a TOR hangalak kapcsán, a különböző szó végi toldalékolások okán a szó elei formákra vonatkoztatva a TÉR értelmet bővítve ez sokszor kör alapú hengerformák megnevezése, nézzük csak meg hogy mennyiszer stimmel ez a TÉRforma ha TORforma:
TOR1 : a rovar testrésze TOR 2 a disznótoros hagyományos hurka-kolbász étele. TORZSAvirágzat, TORZIÓ, TORTA, de még a TORpedó is ilyen, akkor TORnádó a portölcsérével, továbbá maga a TORMA a fő témánkra is áll a dolog, van még TORony is. Aztán TORnác, ami eredetileg kör alapú oszlopokkal épült fel, aztán itt van a TOROK szó, ami többes számmal van már ellátva. Hát persze, mivel a torok az nem egy hiszen ebbe a fogalomba a nyelőcső és a légcső is beletartozik EGYSZERRE !...
"3: Egy varjú nem azért károg, mert folyamatosan gyorsan ismétlődő mozgást végez, hanem mert egész egyszerűen efféle hangot bocsát ki."
Nem a varjú, hanem a kiadott hangja az, ami folyamatos ismétlődő mozgást idéz fel, a károgás az Á és az R 'keveréke".
"4: Szerintem nem létezik olyan hogy BU gyök, BE gyök van és a B_R hangvázas szavak esetén a B_R még a burkol értelmet viszi bele a szóba,"
Kel, hogy legyen, mert nem csak burok, burkol szavaink vannak, hanem buborék, búb, bugyog, buci, bucka, buga, boglya, bugyor, bukik, bunkó, buzog... stb is, ahol csak a BU gyök állandó, a hozzá kapcsolódó mássalhangzó pedig változó. Ennek ellenére a gyökök jelentése csaknem azonos, mindig valamilyen félgömbszerű burkot, vagy ahhoz hasonló alakot jelentenek, ezt a tartalmat hordozza a BU gyök.
Igaz, van B_R hangváz, de van B_B, B_G, B_GY, B_C, B_K, B_N, B_Z hangváz is, de mindben ugyanaz a jelentés érződik. Ha nem ez a gyök adja, akkor mi?
"A BE szavunk is olyan hogy többféle formát felvesz, elég csak arra gondolni mikor a --BA és --BE toldalékot használjuk. B+főleg E , de bármely magánhangzóval megáll. A BU is gyakran BE, ha jól megfigyeljük. Még mielőtt vita lenne, leszögezném hogy ez nem azt jelenti hogy minden BU kezdés az, pl. önállóan is szó a BÚ forma, bár az is kissé befordult állapot, de ezt a szót nem venném fixre ide."
Tulajdonképpen igen, sőt azt is mondhatnám, kiváló meglátás, és csupán annyit fűznék hozzá, hogy a jelentést valójában a B hang hordozza. A BE változatban is ott a 'buborék/burok", ahova BE-BÚjunk. A BÚ-t, mint önálló szót fixre vehetjük, mert aki BÚsul, az tényleg beguBÓzik, magáBA fordul.
"Budoár, mint öltözőre szintén megállnak a budira vonatkoztatott állítások."
Ezzel elvitted a pálmát! Teljesen igaz!
"Itt minden szó felépítése ugyanolyan, és minden szó mögött van egy közös nevező ami megadja a szavak fő bbértelmüket. Persze mind önállóan egy pontos dolgot azonosít be ettől még. Minden szó végén kicsinyítőképző van. A B_R hangváz ami előtte van az minden esetben ezt a BURKOL értelmet jelenti a szóban."
Igaz, de a fentebb felsoroltakban is éppúgy benne van ez a jelentés, holott nincs R hang azokban a vázakban. Akkor mégis melyik hang hordozza ezt a jelentést?
Itt egy gyökcsaládról van szó, ahol a B hang dominál, s hordozza, viszi bele a gyökbe azt a jelentést, ami közös mindegyik, vele alkotott gyökben.
A többi hozzá kapcsolódó hang ugyanúgy hozza saját jelentését, és adja hozzá a B gyökhöz. Ezen további hangok jelentése is kiérződik, hiszen a BE gyöknél egyértelmű a befelé irányultság, a BU gyöknél a rá jellemző BU-BOrék forma, s a következő mássalhangzó is hozzáteszi a maga jelentését, nem ragozom...
"a BŐR is borítás,"
Persze, mert mindkettő azonos hangváz, de ugyan azt jelenti a bugyor is, meg a butykos is, de a buga, boglya is hasonló alakú, ha nem is jelent borítást, de ezt nem is várhatjuk el, mert más a harmadik hang.
Az 5. pontban leírtak a B, BU, BE, BO gyököre is gyökre is igazak.
"Ezzel szemben a valóság az, hogy nyilvánvalóan a magyar MEGY szó származéka. Ezt régen körüljárva jelölték ki."
Szerintem is ez a helyes.
"Ez utóbbiak is ha ilyesmit beszélünk meg valakivel, akkor egy ADOTT/aDAT-ott időpont lesz a dolog egyik lényege hogy mégis mikor fussunk össze."
Ez nagyon jó!
"ÁRENDA =ÁRREND"
Ez sem rossz.
"Hát mi a valuta, mit teszünk vele?... VÁLTJUK. VALUTA =VÁLTÓ"
És ez sem...
A Magyar Nyelvőr-ben sok érdekesség mellett találtam a Torma c. cikket.
Ebben a torma szavunk török eredetét bizonygatja a szerző elég logikusan, de egy ponton megakadt és nem lépett tovább:
Előzményként annyit, felsorol számos különböző nyelvekben megtalálható változatot: Tatár ace torma magyarul retek, és a töcö torma, a baskít torma=retek, illetve a sösö torma pedig=karalábé. Az azeri t'urup=répa, a karacsaj t'urma=retek, a perzsa szótárakból turub, turub, turb (=répa) változatait idézi.
Majd ezt írja:
E föltevéssel talán eredeti értelmét is megtalálhatjuk a török turma és turup szavaknak, úgy vélve, hogy ezek az élő köztörök -ma, -ma és p (-up, -üp; ip, - i p) igenév-képzőkkel alko- tott származékai a tur- 'állani' igének s jellemző tulajdonságkép a retek, répa és tormaféle növényeknek egyenesen „álló" húsos, vastag gyökerét emeiik ki.
Ez elég meggyőzően hangzik, azonban, ha a hangok jelentését hívjuk segítségül egy kicsit árnyaltabbá válik a történet...
Amennyiben elfogadjuk - s miért ne tennénk - a -ma, -up, -ip toldalékokkal való képzést, akkor a szó gyöke a tor-, vagy tur-. Ez viszont már echte magyar szó:
Ugye, a T hang a föld hangja (talaj, táj, tér, terül, tanya...) Az R pedig mozgást, cselekvést jelent, és nem 'állni'.
A TuR (ToR) együtt azt jelenti, amit ma is értünk alatta: TÚR-juk a talajt, ha hozzá akarunk jutni a növény gyökeréhez. Őseink éppen ezt tették. Ma is ki kell ásni akár a répát, akár a tormát, de a karalábét nem, mert az talaj fölötti. Tehát a karalábéra vonatkozó 'torma' megnevezés eltér az eredeti jelentéstől. Mindazonáltal a 'torma' több jelentése arra utal, hogy minden olyan ehető gyökeret tormának neveztek, amit ki kellett túrni, ásni.
A szó végi -ma toldalék valóban egyezik a törökkel: magyar alma=török elma, tatár=alma
Ugyanakkor a magyarban is számos szavunk végén megtaláljuk: ima, sima, karima, szakma, adoma, koma, lakoma, forma, lárma, kocsma, kucsma, duma, csuma, hagyma, csizma, kozma, ráma, néma, séma, téma...
De megtaláljuk a szavaink elején is!: Magyar, mag, maga, magas, magán, madár, marad, ma, mar, marha, marok, majd, major, majszol, makacs, malac, malom, mama, mancs, maci, maszat, moszat, matat, matyó...
A jelentése homályos, viszont ez is magyarnak (vagy igen ősi nyelvűnek) tűnik az elterjedtsége okán. Megérne egy szentmisét, kideríteni a jelentését...
De ezzel nincs vége, mert később ezt írja:
"török és perzsa tur(u)p eljutott vándorlása útján az arabba, sőt még az ókorban az afrikai punok nyelvébe is. Jellemző a pún alakra a nőnemű főnevek -at végzete, mely a fönikiai [föníciai] nyelvben (a hébertől eltérőleg) nemcsak a status constructusban, hanem a status absolutusban is hangzik, pl. fön. isat': 'nő', bamat: 'magaslat', minhat: 'áldozati adomány'
Bár ily módon a tur(n)p legrégibb adata a sémi nyelvkörhöz vezet, hangtani okból sem gondolhatjuk, hogy itt volna a szónak eredeti hazája s hogy innen terjedt volna turma változattal még a mongolba is."
Pedig sokkal valószínűbb, mint az, hogy a török-tatárok megfordultak az arab, perzsa térségben, sőt Kánaán területén is, végül lerohanták Afrikát is...
1: Egyszer majd át kéne venni ezt a sokféle igeképzőt, hogy mi miért az ami és mitől úgy és ahogy.
2: Igen de jó néhány esetben ugyanazon igén egy T és két TT verzió is él egyszerre. ÍRT-ÍROTT (szöveg), MÚLT-MÚLOTT(nem sokon) példák ugye.
3: Egy varjú nem azért károg, mert folyamatosan gyorsan ismétlődő mozgást végez, hanem mert egész egyszerűen efféle hangot bocsát ki. A béka sem ezért bRek-eg. De pergőhangként több forgást végezni képes tárgy/ige alkotóeleme.
A CSoRgó vízben is pusztán a hangot illusztráljuk lényegében. Ennyi az egész, nem bonyolították ezt meg.
4: Szerintem nem létezik olyan hogy BU gyök, BE gyök van és a B_R hangvázas szavak esetén a B_R még a burkol értelmet viszi bele a szóba, ezt nemsoká szavakkal mutatom is.
A BE szavunk is olyan hogy többféle formát felvesz, elég csak arra gondolni mikor a --BA és --BE toldalékot használjuk. B+főleg E , de bármely magánhangzóval megáll. A BU is gyakran BE, ha jól megfigyeljük. Még mielőtt vita lenne, leszögezném hogy ez nem azt jelenti hogy minden BU kezdés az, pl. önállóan is szó a BÚ forma, bár az is kissé befordult állapot, de ezt a szót nem venném fixre ide.
De a BÚ-TOR szót már igen ! Ma már kerti bútorok is vannak, de eredendően a név a BE(l) TÉR számunkra kényelmet jelentő tárgyait nevezi meg eme szóval, BE(lső) TÉR ahová a bútorokat helyezzük. Vagy ott a BUN-KER szavunk ami másképp BEN(t) KÖR és tényleg körformájúakra készültek, illetve lényege a BENTi lét vészhelyzetekre. A BU-di is egy olyan hely ahová BEtérünk dologra, és ott még BÜDI is van gyakorta. Tán nem véletlen hasonlítanak a hangalakok. Budoár, mint öltözőre szintén megállnak a budira vonatkoztatott állítások.
BUNda is BENti dolog, benne van az élőlény. Ahogyan a BAN-DA esetén is. De "ebBÚl és abBÚl " dolgot is használják az erősen tájjelegű helyeken. A BUGY-BORÉK szavunk első része egyértelműen hangutánzó. A BUBORÉK szavunk ugyanebből van, de ez már GY nélkül. De mi az a BORÉK?... Az BUROK. És valóban az, ha megnézzük hogy mi is ez, tehát nem csak a hangalak közeli, hanem tényleg megadja a BORÉK valódi értelmét a hangváz. Az egy buggyanó hangokat kiadó BUROK.
Itt minden szó felépítése ugyanolyan, és minden szó mögött van egy közös nevező ami megadja a szavak fő bbértelmüket. Persze mind önállóan egy pontos dolgot azonosít be ettől még. Minden szó végén kicsinyítőképző van. A B_R hangváz ami előtte van az minden esetben ezt a BURKOL értelmet jelenti a szóban. A BIRka a szőrzete által, a ruhát csak meg kell nézni képen, a BŐR is borítás, BURKOL mindenkit, és a többit nem is magyarázom mert annyira egyértelmű és a bugy-BORÉK második része is épp beletalál, igen az is egy BUROK.
5: Igen, ezen S hangos szavaknál mindnél valóban igazából is S hangos tevékenységek állnak a háttérben.
Ezt a részt én magam is így tartom. Valós hangjelenségekhez köthettük a legősibb szavainkat. De ezen a ponton a kiadott hallható hang a dolog lényege, itt még ha a toldalékoktól eltekintünk, csak egy SI-SE-SU-SÜ és stb. valós hangjelenségekről van szó, és itt még ennyi lesz a dolog lényege...
"Csak hát jelen időben és jövő időben is épp ugyanerről a VALAMI-ről van szó és ilyenkor OLVAS és OLVASni fog lesz."
A nyelvtan már csak ilyen... Minden ige ikes? Nem...
Miért vannak kétféle igeragok? Pl: Tanulsz-veszel, hegesztesz-hegesztel...
"Mert van hogy csak 1 T van, aztán hiába mássalhangzó a szó vége akkor is: "
Csak akkor...
"Nem csak CS okán, mert a CSORGÓ-CSURGÓ víz CS_RR szerű hangokat ad, ha folyamatos. "
Ha folyamatos! És ezen van a hangsúly az R hang esetében, ugyanis ezt a folyamatos, gyorsan ismétlődő mozgást éppen ez a hang kölcsönzi a gyöknek. A csepeg nem folyamatos, hanem szakaszos hang, ezért a P hang van az R helyén. No, ezért fontos a hangok jelentése, mert így meg tudjuk magyarázni, miért történt ez a csere.
"Van más vízzel közösíthető is, BUGY-borékolás, FRR, a forrás-forró víz hangja,"
Igen, de a bugyog a BU gyök a burok, buborék, búra, búb, buci szavakban is megtalálható jelentést hordozza. Eredendően ez is hangutánzó, de a felsoroltakban már a félgömbszerű alakra vonatkozik.
"de az ESŐ esetén mit hallunk?... Ezt a SSSSS, ez a műsor megy mikor esik. Vagy egy ÁS szónál mit hallunk mikor a lapát újra és újra a kavicsba, földbe, homokba, hóba hatol?... Épp ezt, hogy SS,SS,,SS,,SS."
Régóta erről beszélek. Lásd még: súrol, sikál, simít, sereg (táncban) seper, sül... Mindenütt a hasonló hangot utánzó S-t találjuk.
Mivel más jelentése is van egy hangnak, - hiszen más, hasonló hangot is utánoz - Más csoportot is össze lehet állítani:
CSikorog, CSipog, CSilingel, CSeng, CSerreg, CSörög... ill. feCSeg, reCSeg, viCSorít,
"Egyébként meg ezek az SZ hangos cselekedetek gyakorta hangutánzók,"
A legtöbbször hangutánzók a hangok, mert azt lehet hangokkal utánozni, ami hallható.
Érzelmi megnyilvánulásokra is vannak hangok, ezek nem hangutánzók.
"SZISZEG--SZUSZOG mondjuk, ez egy hangutánzó megjelenítés, nem a mozgásról szól, hanem a hallható jelenség ábrázolásáról, és csak ennyi, nem kell ezt túlgondolni szerintem..."
Nincs túlgondolva, mert ezek a gyökök a levegő mozgásának hangjából származnak: SZél, SZellő, SZipog, SZít (tüzet fúj), SZid, SZimatol, SZopik, SZív...
"2: Igen, a hangutánzásról beszélek én is. Ez lesz a jó nyom, de egy SZ hang is sok mindenhez köthető, nem lehet besorolni 1 dolog mögé."
Nem is kell egy dolog mögé besorolni, mert nem csak mozgást fejeznek ki a hangutánzás révén, hanem azt a tárgyat is jelölhetik, mely kiadja a mozgása által azt a hangot.
"3: Ha valaminek 10 egymástól független "jelentése" van, akkor nincs általános jelentése."
Minden további nélkül lehet egy hangnak 10, vagy több jelentése is. Ma is vannak több, sőt sok-jelentésű szavak.
Sokszor leírtam, de mindig figyelmen kívül hagyod, hogy őseink sokféleképp ejthettek ki egyazon mai hangot, és még testbeszéddel is tehettek különbséget köztük, megsokszorozva hozzájuk rendelhető jelentések számát. De mivel ma már nincsenek a hangoknak különböző változatai (a mi nyelvünkben) és testbeszéddel sem kísérjük a kiejtésüket, mindazok a jelentések egyetlen mai hanghoz kötődnek.
És más hasonló hangokat is jelölhettek egyazon hanggal. CSobog-CSattan-CSipog
"4: Hogy hogyan lesz ige egy FOGYASZT?... FOGY szóból indítunk, ez eleve ige, aztán FOGY AZ,"
Elődeink nem foglalkoztak szófajokkal, ők csak megneveztek valamit, amit mi jóval később vagy igének, vagy főnévnek, vagy valami másnak nevezünk attól függően, éppen mire használjuk. Persze, idővel eldőlt, melyik szót miként használunk (igeként, vagy főnévként) és ezt meg is szoktuk mára, de még így is maradt néhány "kettős" szavunk:
Pl a fagy, vár, kereszt (köroszt), sír, terem, sült lehet ige is és főnév is.
"A KÉZ itt KESZ, és a 3 hangos szavunk 2 helyen is eltér. A hang=jelentés okán ez a szó nem is lehetne egy dolog, pedig bizony ez pontosan EGY..."
A hang=jelentés nem változik, illetve csak csekély mértékben tér el, hiszen a két gyök azonos helyen lévő hangjai csaknem azonos jelentésűek. A hangok idővel alakulnak, módosulnak, ez benne van a pakliban.
A látszik szót úgy ejtjük: láccik. Lehet, hogy 1-2 ezer év múlva így is írjuk. No, akkor már lehet agyalni, honnan és miből ered ez a szó...
Néhány "idegen" eredetű szó magyar nyelven. Biztos van már olyan ami már szóba került régebben is.
MEGYE: Az UESZ nyelvtudomány szerint ez még mindig "szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó".
Ezzel szemben a valóság az, hogy nyilvánvalóan a magyar MEGY szó származéka. Ezt régen körüljárva jelölték ki. Ugyanezt igazolja a hasonló felépítésű másik közigazgatási területi egységünk megnevezése, ami a JÁRÁS fogalma. Mindkettő megnevezés alapját egy-egy helyváltoztatást jelentő igénk adja meg.
DATÁL: UESZ verziója: "latin jövevényszó" . Baromság, nem is olyan sokat kell visszamenni időben és lehet találni ilyen keltezéseket hogy ADATA X és Y időpontban. Időpontot jelöl meg, tehát A-DATOL. Magyar az eredeti szó, és a többi nyelv az átvevő ahol ezek hasonmásai megtalálhatóak. Ugyanígy az angol DATE szó is ami az időponton kívül jelent még randevút és találkozót is.
Ez utóbbiak is ha ilyesmit beszélünk meg valakivel, akkor egy ADOTT/aDAT-ott időpont lesz a dolog egyik lényege hogy mégis mikor fussunk össze. Ez aDATot(t)/ iDŐT jelent, és mindezt magyar nyelven.
ÁRENDA: Ez a földbirtok/állatok haszonbérlete, illetve az ezzel kapcsolatos bérleti díj neve.
Az UESZ szerint ez "latin jövevényszó". Természetesen ezúttal sincs igazuk, mert könnyű magyarul megérteni ezt a hangalakot, csak tegyük egymás mellé, ÁRENDA =ÁRREND Ahogyan van házirend, úgy ÁRREND is feltalálásra került. Ez egy összetett magyar szó. Látszik hogy kapcsolódik a jelentéshez erősen.
VALUTA: UESZ nézetei alapján ez: 1: "Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté" De van ilyen is 2: " A magyarból elsősorban a németből került át"
Persze-persze mesélj még... Hát mi a valuta, mit teszünk vele?... VÁLTJUK. VALUTA =VÁLTÓ A magyar VÁLTÓ valószínűleg olaszban módosult változata ez, de mi nálunk van a szónak felépített jelentése...
Aki olvaso-TT( egy könyvet), való igaz hogy VALAMIT olvasott és ez épp hajazhatna a tárgyiasításra. Csak hát jelen időben és jövő időben is épp ugyanerről a VALAMI-ről van szó és ilyenkor OLVAS és OLVASni fog lesz. Azaz a T hangok a végén a múlt jelzésen felül a tárgyra utalást nem igen végzik. Mert akkor a jelen-jövő idős szavakban már ott kéne lennie.
Mondok egy másik hasonló hangalakot, az OLVASZT szót. A fenti mintára ez OLVASZTOTT lesz. Itt viszont a szó már jelen időben is OLVASZ-T, és jövő időben is OLVASZTANI fog, azaz ez ilyenkor jelzi a szerintem itt már a szóban rejlő tárgyiasítást. Aztán múltban OLVASZTOTT. Miért dupla T a vége?... Jó kérdés.
Mert van hogy csak 1 T van, aztán hiába mássalhangzó a szó vége akkor is: emel-T szintű oktatás , utalT pénzösszeg, fúrT kút, megfenT kések.
De több szónál mindkét forma létezik egyszerre ! Nézzük csak:
A felhozott ÍR szó, és most papírra írunk: ÍRT szöveg is lehet rajta és ÍROTT szöveg is. Mindkettő helyes. Vagy a MÚLT és MÚLOTT esete: két autó majdnem ütközött és 1: ez nem sokon múlt. 2: nem sokon múlott. Így is mindkettő helyesnek látszik. Azonban ha időpontról beszélek és megkérdik hogy hány óra van?... 1: 8 óra MÚLT 10 perccel. Jónak tűnik. 2: 8 óra MÚLOTT 10 perccel. Ez utóbbit is meg fogják ugyan érteni, de lehet jön egy diszkrét kis kérdés utána , hogy tényleg te honnan származol.))
A CS-vel sorolt szavak valóban sokszor vizes hangok, mármint az első kör. Nem csak CS okán, mert a CSORGÓ-CSURGÓ víz CS_RR szerű hangokat ad, ha folyamatos. Párhuzamosan megy a kettő, valamely vízrész épp most éri el a felszínt, a korábbiak meg épp tovább állnak . Egy mosogatónál érdemes megnyitni a csapot és direkt hallgatni. Van más vízzel közösíthető is, BUGY-borékolás, FRR, a forrás-forró víz hangja, LOCS-pocs mondjuk, ez is CS hangos, de az ESŐ esetén mit hallunk?... Ezt a SSSSS, ez a műsor megy mikor esik. Vagy egy ÁS szónál mit hallunk mikor a lapát újra és újra a kavicsba, földbe, homokba, hóba hatol?... Épp ezt, hogy SS,SS,,SS,,SS.
A HIÚZ tényleg hiúú-zik. Az egyik jellemző hangja a neve !...
"Ergo tök mindegy hogy bizonyos esetekben a nyelvtankönyv épp minek nevezi meg ezt a T hangot, voltaképpen ugyanaz a funkciója lesz ezen toldalékolások esetében."
Ha továbbgondoljuk, akkor a múlt idő jeleként is ez a tárgyra mutató szerepe sejlik elő, hiszen amikor valaki olvasott, írt, csinált..., akkor valamit olvasott (pl. könyvet), valamit írt (pl. levelet), valamit csinált (pl. megvakarta füle tövét).
Amikor azt mondjuk oszt-osztott, valójában megdupláztuk a T hangot és annak jelentését a szavakban.
A kérdés: Miért?
Az oszt, keleszt, stb. szavak nyilván korábbiak, mint a duplázott T-vel (múlt idő jelével) írtak, (mert a toldalékolás értelemszerűen későbbi nyelvi jelenség).
Viszont ezek még nem jelöltek múlt időt, de a későbbiekben a szükség úgy hozta, hogy már azt is valahogy meg kell különböztetni, ha valami korábban történt, s nem a jelenben.
Ugyanakkor hamar felismerhette az ősember, hogy ami a jelenben történik, rövidebb-hosszabb idő elteltével már a múlté lesz. Kézenfekvőnek látszik, hogy a cselekvés múlt idejét ennek a hangnak a duplázásával nyomatékosítsa, hogy a dolog valóban meg is történt. A szó alapjelentése nem változott, mert mindkét esetben tárgyra mutatnak a szavak T hangú végződései az OSZTban is, meg az OSZTOTTban is.
Érdekesség, hogy az írott szóban a TT hang nem jelent múlt időt... (az ír múlt időben: írt) Nem úgy az olvasott szóban...
A -tat -tet, -at -et toldalékokban is a tárgyra utalás ismerhető fel.
Érdekességként nézd meg az ír- vs. irt-ragozását:
Ír múlt időben írt. Műveltető alakja: írat. (De van elkészült irat is, ami nem ige, hanem tárgy.(rövid i-vel)) Szenvedő alakja: íratik, vagy írattat, s a múlt időben írattatott...
"A hang egy hallható dolog, és hisszük vagy sem minden hang valamiféle rezgő mozgás következtében válik hallható hanggá."
Hozzátéve, hogy a különböző mozgások különböző rezgéseket (hangokat) keltenek. Ezek a természetes hangok a Recseg, Kopog, csobban, mind valamilyen tárgy hangját jelentik, következésképp a tárgyak természetes hangjait utánzó emberi hangok alkalmasak voltak a tárgy beazonosítására, azaz szavakként funkcionáltak. Persze, addig, amíg nem voltak a mai értelemben vett szavaink a tárgyak megnevezésére. A beszéd nem szavakkal kezdődött...
"Egyik hangot sem nevezte meg senki MOZGÁS fogalom értelműnek."
Nem, de átvitt értelemben mégis mozgást fejez ki, mert csak a mozgó dolgok adnak ki hangot.
Alapvetően a víz hangja a CS, s rendszerint a vizes mozgás ezzel a hanggal van képezve: csobog, csobban, csobaj, csurog, csordul, csepeg, cserz(és). A "vizes" főnevekben is megtalálható a víz hangja: csobolyó, csermely, locs-pocs, csupor, csanak...
(De más mozgó tárgyak hangja is lehet, amennyiben azok hangja is hasonló: csikorog, csiszol, csipog, csap, csoszog, csúszik, csikar, csilingel, cseng, cseveg... )
Ha nem látjuk a mozgást a hangok jelentésében nem értjük, miért vannak R hangok a kerreg, kering, forog, pörög, surrog gyökeiben az R hang, vagy a szintén surrog, súrol, süvít, sír gyökeiben az S hang... És azt sem, hogy a súrol miért pont ezt a két hangot tartalmazza.
Ezt nem lehet másként megmagyarázni, csak a hangok jelentésével, mert ezek a hangok jellemzőek az adott mozgásra.
