Úgy emlékszem,egyszer láttam egy természetfilmet,amelyben az ámbrás cetekre próbáltak videókamerákat felszerelni,kísérletet téve arra,hátha sikerül az ámbráscet táplálkozását vagy az óriási tintahalat lefilmezni,de nem emlékszem,sikerrel jártak-e,és hogy egyáltalán sikerült-e már óriási tintahalat élőben lefilmezni vagy továbbra is csak a parta sodort/hálóba akadt tetemekből lehet következtetni a létükre/méreteikre.
Richard Ellis oldalakon keresztül foglalkozik ezzel az esettel egyik könyvében,- és a végkövetkeztetés ott is az, hogy egy nagytestű bálnatetem oszladozó maradványa volt.
Elismerem, könnyű nekünk itt okosnak lenni. Végtére is, akkor még nem végezhettek DNS-vizsgálatot, és ha most megteszik, nem biztos, hogy van mihez hasonlítani.
Ezzel az a baj, hogy már valószínűleg elpusztult és bomló állapotban sodorták ki a hullámok, így nem valószínű, hogy a lény öklendezte ki a a karokat a parton.
Nézegettem ismét a képet,de nemigen mernék állást foglalni egyik verzió ( cet v. polip) mellett se.
Igen, ez a 40 cm óriáskalmárszem több helyen is meg van említve. Az Ámbrás cetek kedvenc étele ez a gigantikus puhatestű, miatta merülnek le 1000-1200 méter (!) mélységbe.
Még Peter Benchley is írt egy regényt az Architeuthis-ról, amiből egy gyenge filmet forgattak.
(William L.Petersen a főszereplője, akit akkor még nem hívtak Gil Grissom-nak.:-) )
Érdekesen összecseng azzal, amit tegnap olvasta. Farkas Henrik: Fantasztikus természetrajz. Ebben nem zoológiával, hanem inkább fizikával, kémiával, orvostudománnyal stb. foglalkozik, és a sci-fi regények alapötleteit próbálja ízekre szedni, többnyire sikerrel.
Viszont egy mondatban megemlíti, hogy a legnagyobb polip (vagy kalmár) szem 40 cm nagy volt, de nem deríthető ki, honnan származik, mert egy bálnavadászhajó (fuj!) legénysége találta egy ámbráscet gyomrában.
Közben utánanéztem itt a neten az esetnek, és egy 1995-ös vizsgálat ámbrás cetként azonosította a tetemet. Értem én, hogy a modern módszerek pontosabbak és biztosabbak, csak felmerül a kérdés, hogy a szemtanúk miféle karokról beszéltek akkor. Vagy ennyire megbízhatatlanok lettek volna? Olyasmikről regéltek, amik nem is léteztek? Ha én lennék hasonló helyzetben , az hétszentség, hogy a legapróbb részleteket is megvizsgálnám, feljegyezném, és lefényképezném, kizárandó mindenféle tévedést, utólagos belemagyarázást stb.
Az 1977-es Zuiyo Maru esetben is azt hozták ki, hogy egy elpusztult, és erősen oszlásnak indult óriáscápát véltek őslénynek.
Ebben a könyvben található egy érdekes eset. Köztudomású, hogy a puhatestűek óriásai a tízkarú óriáskalmárok ( Architeuthis-ok). Ezekről már tud a tudomány egy-két dolgot.A nyolclábúak - ide tartozik pl. a közönséges polip- jóval kisebb méretekkel bírnak.
1896-ban azonban Floridában, az St. Augustine-öbölben egy rettenetesen nagy, de megcsonkított tetem sodródott ki. Dr. De Witt Webb, aki megvizsgálta, kb. hat-hét tonna súlyúnak becsülte, mert tizenkét ember meg sem tudta mozdítani egy cölöppel és egy csigasorral. Később mégis lovakkal, emberekkel és csigasoros kötelekkel feljebb vonszolták, ahol megvizsgálták.
A doktor szerint a tetem a puhatestűek állatörzsébe tartozik, de nincs a kalmárokra jellemző csőre. A test szélessége 6,4 méter, magassága 2,1 méter volt. Bőre 9 cm vastag volt, és baltával is alig lehetett átvágni. A korabeli dokumentumok szerint legalább öt fogókar tartozott a testhez, ezek közül egy 7 méteres, egy pedig 9,6 méteres volt.
A test néhány darabját üvegpalackba zárva megőrizték a Smithsonian Intézetben, 75 évvel később két kíváncsi kutató megvizsgálta, akik régi újságokban olvastak az esetről. A szövettani elemzés azt mutatta, hogy a szövetszerkezet nem jellemző a kalmárokra. A két kutatónak az a meggyőződése, hogy az állat a nyolckarúak rendjébe tartozott, tehát polip volt. A méretei azonban jóval meghaladják a legnagyobb ismert polipméreteket.
A könyvben van fénykép is a tetemről, egy hatalmas, rothadó hústömeg látható rajta, de tagadhatatlanul hasonlít egy nyolckarú polipra.
Később számos történetet gyűjtöttek össze-különösen a Bahamák térségéből- ilyen hatalmas polipokról.
Mit mondjak erre? Ne menjetek könnyűbúvárkodni oda.:-)
Megnéztem az antikvarium.hu-n, érdekes könyv lehet. Érdekelnek a hasonló témákat feszegető írások.
Más: Tegnap este volt a Film+ csatornán a "Jeti visszatér" című, kissé gagyi horrorfilm. Már az elején felbosszantottam magam azon, hogy valójában Észak-Amerikában játszódik és vajmi kevés köze van a jetikhez, hiszen annak "rokona" a suasqatch vagy bigfoot jelent meg a vásznon mint negatív hős. Rögtön az elején szétmarcangolt egy tehenet vagy lovat meg egy spániel szerű kutyát. Kb. fél órán belül elszúnyókáltam a harmatgyenge produkción, noha kíváncsi lettem volna, milyen alakban vagy jelmezben jelenítik meg a nagylábút.
Ha végig nem is olvastam, de átlapoztam a Mágusok hajnala c. könyvet. Nem nagyon van kriptozoológiai vonatkozása, csak arra volt jó, hogy bosszankodjak egy sort. Ha nem akarok álmos maradni, inkább kávét iszom! Viszont említette, hogy az 1890-es években egy férfinak az volt a bogara, hogy régi újságokból olyan cikkeket gyűjtsön össze, amiben valami érdekes, nem hétköznapi dolgot nyomtattak ki, és ezeket próbálta valahogy csoportosítani. Érdekelt volna, hogy van-e valami tér és időbeli rendezettség benne, de erről bezzeg nem ír!
Az ide íróknak az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy az 1800-as évek elején egy francia falura meteorzápor zúdult. Kb. ötven szemtanú írásos vallomását, és néhány meteordarabot elküldtek a Francia Tudományos Akadémiának. Meg is kapták a választ! "Milyen szánnivaló az a falu, amit ilyen babonás bíró igazgat!"
Szeretném megköszönni, hogy megemlítetted az "Arthur C. Clarke titokzatos világa" c. könyvet. Ezt nem ismertem, de most sikerült megszereznem. Bár kriptozoológia témában nem mondott sok újat nekem, de az egyéb írások is elég jók benne.
Nemrég találtam ezt az oldalt, össze vissza ír mindenféle mitológiai lényekről, UFO-ról, kriptidekről, de van pár érdekes cikk ha esetleg valakit érdekel: http://szornyek.b13.hu/
Igen, pl. A világ legnagyobb... sorozatban a szörnyetegek leírása először is plágium, másodszor is nevetséges. Viszont erősen rémlik, hogy mintha A mágusok hajnala c. könyvben is szó esne ilyesmiről, majd utánaolvasok.
Érdekesnek érdekes, mi több. fantáziaébresztő, de kissé bulvár stílusú. Viszont ugyebár, ha nincs ló, a szamár is jó. Sajna, kamaszkoromban Tasnádi-Kubacska András nagyon elkényeztetett...
Most nézem mennyiféle könyvet meg lehet venni potom összegé online antikváriumokban.
Írnátok nékem pár értelmes, nem ponyva jellegű kripttozoológiával is foglalkozó könyvet?
Amik megvannak:
Apokrif lények enciklopédiája, Noé elveszett bárkája, A.C Clark titokzatos világa, Emberszönyek , A vizek gyilkosai, Amire nincs magyarázat, 1-2 yetis, meg nessi-s könyv, a Világ legnagyobb... sorozat (bár ezek már inkább ponyva jellegűek)
Húú, ez az idegen lényes könyv nekem is megvolt, csak hülye voltam, oszt eladtam, az összes kaland-játék-kockázat könyvemmel egyetemben.
Arra emlékszem, hogy marhajó kis olvasmány és az általam ismert hazánkban is megjelent könyvek közül talán a legtöbbet foglakozik a molyemberrel, amit összekapcsol az ufókkal, meg a meninblekkekkel.
Bemásolom a fülszöveget:
Fülszöveg
Bárhol is él Ön ezen a bolygón, lakhelye 200 mérföldes körzetén belül valaki bizonyosan találkozott már szemtől - szembe egy olyan ijesztő szörnnyel, amelyről eddig azt hitte, csak a mesekönyvek lapján létezik. Évszázadok óta ismertek azok a történetek, amelyekben szőrös óriásokról, víz alatti szörnyekről, pusztító démonokról, repülő macskákról vagy éppen félig ember félig állat lényekről esik szó. Emberek millióit félemlítették meg váratlan felbukkanásukkal erdők mélyén, tengerparton, elhagyott helyeken kanyargó országutakon, vagy éppen nagyvárosok csendes mellékutcáin. Ez a könyv nem próbálja önt sem hívővé sem hitetlenkedővé formálni. A hit - vagy a hitetlenség - más irányból fog hatni Önre. A jövő héten, a jövő hónapban vagy néhány év múlva egy elhagyatott országúton száguld majd késő éjszaka, és az egyik kanyarban hirtelen meglát egy....
Kicsit turkáltam a könyvespolcomon, és előkerült egy könyv, John Keel: Idegen lények az űrből és az időből címmel. A Vénusz lapkiadó jelentette meg 1992-ben. A 237-265 oldalon foglalkozik a nyugat-virginiai molyemberrel. A história kissé zagyva, megpróbálom röviden ismertetni.
1966 szeptember 1 és 1967 november eleje között több tucat ember látott egy ismeretlen szárnyas élőlényt. A magasságát 120 és 200 centi között határozták meg, a szárnyai kiterjesztve az öt métert is elérték. A szeme nagy és vörös, valaki autólámpához hasonlította. A bőre szürke, bár néhány észlelő szerint barna. Mindenki egyetértett azzal, hogy igen gyorsan repült, volt, hogy egy hetvenmérföldes sebességgel haladó autót követett, viszont a szárnyát nem mozgatta. Néhányan látták felszállni, szerintük nekifutás nélkül, egyenesen emelkedett fel, mint a helikopter.
Sajna, innentől kissé zagyva a történet, mert állítólag UFO-észlelés is volt a környéken, továbbá feltűntek a Men in black képviselői.
Többen, akik látták az ismeretlen élőlényt, sokkot kaptak, napokig ki sem mertek mozdulni otthonról.
A terület, ahol észlelték hegyes-völgyes, sűrű erdő borítja, és nagy csomó elhagyott, iglu alakú bunker is található ott.
Nem nagyon tudom, mit gondoljak az egészről. Mindenesetre érdekelne néhány korabeli újság.
Valamikor láttam egy filmet ami a molyemberrel foglalkozott, és ha lehet hinni a szemtanúk állításainak, akkor egy igen hátborzongató teremtményről van szó. A szkeptikus tábor szerint csupán egy nagy termetű denevér vagy valamelyik nagytestű bagolyfaj a nyilvánvaló magyarázat.
Könyvet is olvastam róla, de bevallom nem emlékszem a címére. Az 1960-as években Nyugat-Virginia államban lezajlott észlelésekkel és találkozásokkal foglalkozott. Nem olvasta valaki véletlenül?
