Ez politikai propaganda, és erről nincs kedvem itt vitatkozni. Ha neked a szovjet megszállásból is az jön ki, hogy Gyurcsány monnyon le, hajrá Fidesz!, az a te dolgod. Én egy szemléletről próbáltam valamit mondani.
Így van. Pontosan erről van szó. Nem szépül meg, csak színesedik a kép. Nem fekete-fehér. Nagyon nagy hibát követünk el, ha fekete-fehérnek akarjuk láttatni a világot az utánunk jövő generációkkal. Ha azt hagyományozzuk rájuk, hogy kétpólusú a világ, s az egyik oldal csupa szépség-jóság, a másik meg a sátánian gonosz. Ez még kiélezett háborús helyzetekben sem igaz, nemhogy most!
Az eligazodást, az értékválasztást tesszük pokoli nehézzé, ha nem engedjük, hogy a nagy események és folyamatok mellett a mindennapok, a kisemberek világa is megjelenjen a történelem értékelésében. Ma olyan hülyén megy ez: azok a harmincasok, akik elolvastak 1000 könyvet a vh-ról, kioktatják róla azokat, akik átélték. És ugyanígy 56-ról, a Kádár-korszakról... ez nem vezethet jóra!
A SZU-ból jöttek errefelé a német és a szövetséges magyar csapatok. Nyomukban a szovjet hadsereg. Felszabadították az országot a német megszállás alól. Mivel hadban álló fél voltunk, a hadijog értelmében bizonyos számú helyőrséget hátrahagyva mentek tovább nyugat felé. A béketárgyalásokon úgy döntöttek a nagyhatalmak, hogy mi szovjet érdekszféra maradunk. Tehát itt maradtak a szovjet csapatok helyőrségei.
Ezt így együtt rövidebben úgy lehet kifejezni hogy megszállták az országot. Majd ideültettek egy bábkormányt Rákosi elftárssal az élen, aztán amikor felkelt a nép 56-ban akkor szépen leverték és visszaültették a bábkormányt immár Kádár elftárssal az élen. Aztán mikor szépen az egész béketábort sikerült az elftársaknak annak rendje és módja szerint csõdbevinniük, a helyi bábkormány nevet változtatott, kikerült a névbõl a munkás, és immár szocdem álarcban mint demokratikusan megválasztott párt ülnek az elftársak a kis bársonyszékeikben. Élükön egy az elftársi kacspolatai révén megtollasodott fõexelftárssal. Ja, és az ország ismét lendületben van. A csõd felé vezetõ úton.
Az én édesanyámat 1945-ben az oroszok mentették meg azzal, hogy bekvártályozva magukat a lakásba hoztak ennivalót, amikor igen lerobbant állapotban volt.
Ezt igen hálásan szokta mesélni.
Ettől a szovjet megszállás még nem szépült meg, mert a mamámnak nyilván a gaz nácik is adtak volna enni, ha ott laknak és főz rájuk.
És a történészek meg az egyéb nagyeszű megmondók a statisztikai adatokon kívül még miből tudnak dolgozni?
Egyébként én pro és kontra történetet is közzétettem. Éppen a képet árnyalandó, azok számára, akik sablondumáknál és aktuálpolitikai hőbörgéseknél többet, mást is szeretnének megismerni a korból. Mondjuk a bonyolultságát. Meg azt, hogy a hétköznapi ember, aki nem vezér, tábornok meg forradalmár-hős, hogyan viselkedett, hogyan döntött bizonyos helyzetekben. Mert ez is nagyon tanulságos.
Az anyám szavahihetőségét pedig már csak illendőség okán sem kellene itt kétségbevonnod. De végül is... te tudod.
Te is tudod és én is, hogy még néhány lépés visszafelé és a honfoglalás vagy a kereszténység elterjesztése jogosságát fogjuk vitatni... :)
Ők lettek a győztesek és volt 30 millió halottjuk. Pótolták a kiesett munkaerőt a rájuk mindig is jellemző módszerekkel. Az egyén nem számított, ment Szibériába a német fogságba esett saját katonájuk is, miután szabadult.
KülönbözQ családi történeteket mindenki tud mesélni. Van aki "pro", más pedig "contra" történetet örökölt. Csakhogy, ezek a történetek a családi legendáriumban nagyon jól festenek, de ezen keresztül nem lehet egy történelmi eseményt a _nemzet_ szempontjából megítélni. Azon egyszerq oknál fogva, hogy ellenQrizhetetlenek. A "pro" történet is, meg a "contra" is. A tied is.
Én meg úgy gondolom (mint azt írtam is), hogy a V.H. valóban elűzte a náci csőcseléket, majd igenis százezerszámra hordta a magyarokat a gulágra.
Nagy részük ártatlan civil volt, akiknek azért kellett menniük, hogy meglegyen az előírt tervszám.
A magyarok felelősségét ez természetesen nem kisebbíti a holocaustban való részvételért, és mi üzentünk hadat a Szovjetunióak, de az elkövetett mészárlások, erőszakolások és az ideiglenes itt tartózkodás, pláne '56 után én nem tekintem őket felszabadítónak.
Nem írtam szépet. Igazat írtam. Konkrétan. Én ugyanis nem mulasztottam el beszélgetni a túlélőkkel, hogy ne csak a politikai rendszereket kiszolgáló sajtóra, vagy történetírásra kelljen hagyatkoznom, ha tájékozódni akarok múlt, jelen és jövő kérdéseiben.
Én ugyanis tisztelem az idős embereket, meghallgatom, gyűjtöm az elbeszéléseiket a nemzeti emlékezet számára (mentendő, ami még menthető), és szeretem néha alulnézetből is megvizsgálni a hősi vagy gonosz történelmet. Utálom, ha a kép sablonos, és aktuálpolitikai mosogatólével van leöntve.
Na nesze még egy sztori, ezt anyám mesélte.
Fiatal lány volt még, kivezényelték őket a bánkúti vasútállomásra, ahol áthaladtak a katona- és hadifogolyszerelvények. Ez már 45 május-június. Az asszonyok sütöttek-főztek, vittek minden földi jót, de csak a magyaroknak meg az oroszoknak adtak. Egy német katona a vagon ablakrácsa mögül keservesen könyörgött legalább egy paradicsomért, mert éhes és szomjas is volt, de még vizet sem adtak neki. Kiröhögték, köpködték. Anyám, meg Veronka néni, a barátnője átvergődtek a hőbörgő tömegen a német vagonhoz, és odaadták nekik, amit hoztak. Kis híján meglincselték őket azok, akik fél éve még leskelődtek utánuk, mikor a kiserdőben bujkáló katonaszökevényeknek ételt vittek. Ez is megtörtént, ettől is forgott a gyomrom. Engem így neveltek.
Szemléletes képi illusztrációid mondanivalódat csak igen kevéssé támasztják alá. Ezek a rajzok ugyanis egy ideológiai harc szörnyű valóságát mutatják be, amelyet leginkább az inkvizicióhoz lehetne hasonlítani. Még a kínzási módszereket illetően is.
Történelmi ismereteid némi bővítésére annyit azért felidézek, hogy mentünk mi arrafelé "önként" is. Ld. még II. Magyar Hadsereg. Ez természetesen egyáltalán nem ment semmilyen brutalitást, embertelenséget senki részéről. Csak nem kellene folyton keverni a szezont a fazonnal.
Én csak azt nem értem, hogy mi köze a felszabadulásnak a Gulághoz?
Magyarországot 1944-ben Németország megszállta. Amíg itt voltak a megszállók, addig Szálasi bábkormánya garázdálkodott.
A SZU-ból jöttek errefelé a német és a szövetséges magyar csapatok. Nyomukban a szovjet hadsereg. Felszabadították az országot a német megszállás alól. Mivel hadban álló fél voltunk, a hadijog értelmében bizonyos számú helyőrséget hátrahagyva mentek tovább nyugat felé. A béketárgyalásokon úgy döntöttek a nagyhatalmak, hogy mi szovjet érdekszféra maradunk. Tehát itt maradtak a szovjet csapatok helyőrségei.
A Gulágot nem a magyaroknak találták ki, azzal Sztálin először a saját népének kedveskedett. Az a mocskos, aljas söpredék, amely a Gulágot működtette nem méltó az ember névre, mint ahogy maga Sztálin sem. De nem a Gulágokból állt a korabeli SZU, kár csúsztatni.
Waffen SS-katona, aki elkötelezett CDU-szavazóként élte le az életét Németországban, fejlövéssel került hadifogolykórházba, és platina-pótlást ültettek be a koponyacsontjába. Öccse, szintén Waffen SS, amikor megadta magát, megdöbbenve látta, hogy az őt és társait kísérő szovjet katonák fegyvere nem rájuk, hanem az őrjöngő, nyomukban futó népségre. Őket védték, nehogy az ukránok meglincseljék. Gondolja valaki, hogy az ukrán nacionalizmus miatt voltak ennyire tele gyűlölettel? A két ember egy dekát nem csodálkozott a nép lincselő kedvén...
A Magyarország jelenlegi területéről a Szovjetunió állambiztonsági bizottságának 1944. december 16-i határozata alapján elvben csak a német nemzetiségűeket hurcolták el, de a valóságban a deportáltak nagyobb része magyar volt. [...]A szovjet fogságba esett civil magyarok és magyarországi németek száma 200-250 ezer főre tehető. A katonákkal és a Kárpátaljáról, valamint Észak-Erdélyből és a Felvidékről elhurcolt civilekkel együtt a szovjet fogságba esett magyarok teljes száma meghaladja a 600 ezret; közülük legalább 200 ezren sohasem tértek vissza a szovjet táborvilágból
STARK TAMÁS: Népességmozgás Közép-Kelet-Európában
2004/05
És ebben ugye pl. a kárpátaljai kollektív jellegű férfilakosság-deportálás nincs is benne.
Télleg....., milyen érdekes is lett volna , ha az antifasiszta szövetségi erők a világon mindenhol fölszabadították volna a fasiszták által megszállt országokat, csak egyedül a mi kis különbejáratú fasiszta országunkat hagyták volna érintetlenül ???????????
Szvsz az átlag magyarnak igazán az egyik csapat fasiszta sem hiányzott. Az már a politika hülye ötlete volt hogy a zsidókat beáldozzák az elrabolt területekért - más kérdés hogy az akkori politika ugyanúgy felelõs volt az elrabolt területeken élõ emberekért mint a zsidókért. Nekünk is megvolt a saját kis Holocaustunk, és szvsz a magyar politikának ebben a gazságban játszott szerepe jórészt annak az elõzõ gazságnak a következménye volt.
Fel lehet ott vésni Trianon kiagyalóinak a számlájára is, ne feledjük el hogy ez az egész itt nem jöhetett volna (így) létre ha ez nem következik be. Vagy az is lehet hogy mégis, szvsz a II világháború után történt dolgokban a mi II világháborús szerepünknél jóval nagyobb súllyal estek a latba a SZU hatalmi törekvései, és persze a világforradalom ideológiája...
De a konkrét háborús bûnt ez esetben a vörös fasiszták követték el. Más esetben persze csináltak ilyesmit hitlerék és a nyilasok is (az sem kisebb bûntett amit a német fasiszták csináltak a zsidókkal), de speciel ez az eset konkrétan a komcsik mûve volt.
"a Kárpátontúli Ukrajna Népi Bizottságai I. kongresszusán 1944. november 26-án elfogadott 52. számú határozat, amely a magyarok kollektív bűnösségét deklarálja, kimondva, hogy a magyarok és a németek az ukrán nép örök ellenségei. Ez a határozat volt az elvi, ideológiai alapja a 18 és 50 év közötti magyar férfilakosság 1944 november–decemberi, egyértelműen nemzetiségi alapon való deportálásának.” Ehhez lényeges kiegészítés, hogy a döntést a IV. Ukrán Front Katonai Tanácsa hozta 0036. számmal 1944. november 13-án, a végrehajtási parancs kiadva november 14-én. Ez a határozat azt mondta ki, hogy a területen (Kárpátalján), valamint Magyarország, Románia és Csehszlovákia szomszédos járásaiban a hadköteles korú, azaz 18–55 év (nem 18–50) közötti magyar és német férfi lakosságot hadifogoly minőségben munkatáborokba kell gyűjteni. (A feltárt levéltári források is alátámasztják, hogy az elhurcoltak között ekkor senki nem volt tényleges katona, jelentős részük pedig a háborús időszakban egyetlen hadseregben sem teljesített katonai szolgálatot, s ezzel a Katonai Tanács is tisztában volt.) "
