ha már ilyen egybeverseknél tartunk, itt egy régi darab, amit egy dal hangulatát hivatott megfogalmazni, oda is írtam, melyikét. A király pedig nem a mi Jimmynket jelöli, hanem valami mást :)))
Az örvény közepe felé / "ANGEL OF DEATH" - SLAYER
Előtör
Átölel
Nem ereszt
Nem lök el
Erőt ad
Hogy kibírd
A tudást
S annyi kínt
Ami kell
Ami jár
Hogy te légy
A király
Igéken
Szavakon
Tombolhatsz
Szabadon
Miközben
Ő benned
Táncol és
Elveszed
Sorsodul
A sorsát
Titkokon
Hatol át
A szemed
Az agyad
Vérszomjas
Agyarak
Nőnek a
Lelkeden
Miben már
Megterem
A gyilkos
Sötétség
S minden más
Vetés ég
múltad sötét rengeteg
kiírtani nem lehet
léggyökér nyúl utánad
utolér és letámad
ha elvéted leláncol
bőrödön tüske táncol
sebzi lelked keményen
barázdák egy tenyéren
szabadulsz, ha erős vagy
a vadon benned nyomot hagy
sebeid majd beforrnak
s te engedsz a reformnak
mit gerjeszt a DNS
meg Sors, az örök kotnyeles
könyvének hátsó lapjain
elidőznek öreg napjaid
ráncosan pokróccal öledben
hátradőlsz, macska a kezedben
szemed nem kiszáradástól csillan
csendes kis szoba, pihenőn a villany
pár idegi-impulzus megbotlott egy hegben
memóriád ébred, belső szemed rebben
emlékfoszlányt néz most büszkén és szelíden
szépített víziók tengerén megpihen
előre nem mehet, arra nincs horizont
visszafordulhat, nem üldözi víziszony
hullámok felett a kezdethez odalát
a távolság elfolyik, már várnak odaát
utolsó lélegzet hangtalan elröppen
cinkos nyávogás hallatszik a csöndben
tegnap esti... igaz nem szép dolog a depimet idehordani.:o)
Fénytelen
sápadt fák fáznak a ködben
s velem a reggeli tükörben
szemem árnyékába fullad
könnytelenségem
amitől féltem
a télben
csillogó nevetés a szélnek
ahogy a hópihébe érnek
mind az álmos ujjak
fehér szikrákat ráznak
s a házak
falaikhoz húzzák léptem
s azt a kaput balra kértem
rejtsen el ha fázom
félúton az álom
kergetett még
nem is volt szép
hát fellöktem a járdán
s ott maradtam árván
egyedül
legbelül
jégvirágok nyílnak
szívem udvarában
s csókok fagynak az ablakon
én itt lakom
hol el nem ér kezed
bolondul megfagyunk,
mikor megkérdezed
tükörből csiszoltak
ezek a hideg szemek?
Új Kor hajnala: Toll helyett
Tőrrel írom a verseket
Közönségem az egész világ
Témát életből merítek
Műveim mind ismeritek
Átkozz csak: Nem tűröm az imát
Élettel telt tinta a vér
Üde folyása arra kér
Hogy még több eret felszakítsak
Menekül a testbörtönből
Az meg kegyelemért bömböl
Végül csak hörög mint egy vízcsap
Igénylem a gyűlöleted
Erőt kapok és ihletet
Az agyak vetette szikrákból
Tudom hol a versek vára
Hidd el nekem: Egy könyvtár a
Temetőhöz képest hitvány ól
Régen még papírra írtam
És majd' szétégtem a kínban
Hogy nem gyilkolhatok mint mások
Mára idáig fejlődtem
Hét kapu nyílt meg előttem
A Tűzhöz hol végre nem fázok
Meredek tengerpart. Egy sziklán ül
egy elveszett élet.
Nézi a vizet, és közben azon
töpreng, hogy mivé lett.
***
Mikor terólad írok,
kutyák ugatnak érted.
***
Esőcseppek vastapsa
búcsúztatja a napot.
Ennyire azért nem volt jó.
Holnap talán tapsolok én is.
Vígjáték lesz, vagy tragédia?
---------------------------------------
Deprófundisz
Álom?
Sálom!
Ön ott, Uram?
Bocsássa meg,
hogy színe alá másztam,
pofáztam,
gyaláztam:
áztam -
fáztam.
Hibáztam?
Bocsássa meg,
ássa meg
sírom -
sírom -
de még ne
lökjön bele!
Kérem!
rem
REM?!
DarkSide: meghallgattam :) tök jó, csak kár, hogy nincs ének, vagy vmi ilyesmi :) egyébként a Call of Chtulu ugrott be, mint hasonló szám
így tovább! :)
kerestem ma
kerestem tegnap
hol engedsz el
itt térdepel
a kérdés
végre nem hajtott végzés
nem hívsz
s hallgatásod hív
a néma csend a híd
mely összeköt
a puha köd
elé térdepel
megkergetett szívem
igen, szerettem
megvallom
de nem hallom
átkozott
áthozott bűneim
kereslek ma
kereslek tegnap
mikor engedsz el
látom, énekel
az ég
szürke-kék
ajkán át
eső csurran lagymatagul
s te hallgatsz csak konokul
keresni ma
keresni tegnap
miért engedsz el
fáradt okokat
szárazra rázott levél a fán
galamb repül át az utcán
megtiszteli kabátom
s én csak édes ajkad látom
benned nem is volt több barátom
hallgatásod hallgatásom
hosszú, álmatlan álmom
átcsurog ajtón, falon, ágyon
szél kapja fel
most átölel
halványan a hold
ugye tudod, csak holt
idő kering bennem
elengedtem
szótlanságod
a szavak mások
találtam egy hazugságot
s most csak zuhannék vele
minden halkságod feledve
szerettem ma
szerettem tegnap
miért nem jössz elengedni már
a kertből is elrohant a nyár
csillagot szór az estbe
ahogy neved üvöltöm a csendbe
félek túl sötét, túl távol
nem szabadulok a lánctól
bilincs minden kopott szavad
várni mindig, mindenhol szabad…
?szi mese
Beszélgettünk, én meg ?.
Nem sokat kérdezett,
inkább csak hallgatta,
mint buta fejtör?t,
a kétségeimet.
Ujja lustán játszott
lazúlt húrú hangszerén.
Hangja lágyan dobbant,
akár egy földre ejtett,
súlyos agyagedény.
Kínzott a csönd. ?t nem zavarta.
Nem el?ször hallott ilyen mesét.
Dadogva, zavartan adtam el?
rövid kis éltem
még rövidebb történetét.
Féltem t?le. Tudta, hogy rettegek.
Nem élvezte, de semmit sem tett,
hogy feledtesse,
a halálom nem ? osztja rám,
hanem az égiek.
Megkérdeztem, hogy érzi magát,
barátkozni akartam, gondoltam
a Haláltól ezt kevesen kérdik meg.
Kissé meglepetten nézett rám,
majd megvizsgálta a sírhelyemet.
"Köszönöm, jól. És te? Én is.
Majd még sokszor meg kell nézni,
mikor süt oda a nap,
mikor már por s hamu vagy,
sár".
és hogyha eljön... egy ideig marad csak
holta egy bú-várhoz jó lesz majd habarcsnak
ebből épít majd bástyát a csúf közöny
szürke kövein ritkán csillan öröm...
Kár, hogy nem Scott Joplin:(((((( majd 60 számát töltöttem le és írtam CD-re:)))))) Most is azt hallgatok: Trimonisha:)))))) Ez az élet HappySideja:)))))
éjjeli lélegzet elhagyja ajkadat
lassítsd az ütemet, közel a pirkadat
álmodban nevetsz majd, vidámság-áradat
könnyű kis pilleként növeszthetsz szárnyakat
vámpírként csapolhatsz mézízű ereket
bánatos felhőkből eshet rád szeretet
szórványos zápor szárazra törölhet
szokványos életed itt sosem kerülget
nem mozdulsz, utazol a társas magányba
az álmodók képlékeny ezoterikája
elkísér utadon, ha akarod vezet
ha te mész előre, nem fogja kezed
ismerd meg az erdőt, a fákat ne számold
tévedj el ezerszer, ébredj fel akárhol
(pislogsz a plafonra, polcodon ékszerek
rakd fel a láncaid, s folytasd az életed)
