Nem a bekezdések sorrendjében reagálok, de számozom.
1: Nem tudom már lekövetni a K_R KÖRrel kapcsolatos meglátásaidat, és az ezzel kapcsolatos pálfordulásokat, amelyek akár 24 vagy 48 órán belül is bekövetkezhetnek. Tényleg ember legyen a talpán, aki ezt nyomon tudja már követni. Egyszer tagadod az egészet, aztán mintha átlátnád az egészet, majd jön egy újabb pálfordulás egy köztes állásponttal.))
K_R egy hangváz gyök, a gyökök/gyökerek lényege hogy összefoglalnak. De mégis egy szóval kifejezhető a dolog, azt mondjuk hogy KÖR. Ez utóbbi a ma pontos térformát, alakzatot jelöli meg. Természetesem vannak már megváltozott értelmű szavak, amelyek távol kerültek az eredeti értelmüktől. De a nagyjánál még ma is teljesen egyértelmű a KÖR kapcsolat.
A KERÍTÉS nevű dolog is volt egykor KÖRÍTÉS, a KERÍT szót még KÖRÍT is mondták. Ugyanazok voltak azok is, csak másik hangalakban. Csak változnak a szokások, meg új fogalmak is születnek, indokolt hogy különbségeket tegyünk. A nyelv is újít, rendez. A KÖRÍTÉS szó ma is használatban van, csak ma nem a kerítésre van mondva, hanem az egytálételek KÖRETére, a hús köré teszik a tésztát, salátát és miegymást.
Sok ma KAR-KER-KOR stb. kezdetű szavunk még az írott történelmünk emlékeiben is KÖRként vannak leírva,
tehát a nyilvánvaló logikusságon felül még konkrét tárgyi bizonyítékok is alátámasztják ezt, és ez KERÍT szóra is igaz. CZ-F KÖRÍT cikk. De sok más szövegben is fellelhető.
Akkor ott van az hogy ÉNEKKAR, ami ÉNEKKÖR is. Vagy a tanári KAR tanári KÖR formában volt használatos. Ezen nincs mit megmásítani, egyértelmű hogy ugyanarról van szó itt, ha KAR ha épp KÖR. Mert itt ez egy.
De arra is van konkrét bizonyíték hogy a KORSZAK az egy KÖRSZAK, mivel így van használva pontosan ugyanilyen értelmű szövegkörnyezetben mint ma. Tehát ezek már rég túlmennek azon, hogy vita tárgyai legyenek. KÖRértelmű szó, a KOR is, de ebben a formában már egy pontos jelentéssel, ez az idő KÖRE.
2: ŐZ akkor kipipálva, ez sínen van.
3: Z hangos hangutánzatok : valahogy ki kell mondani, így van épp ZIZ, meg RE-ZZ, meg Zümm, Zúú, és egyebek. Itt még magas szintű filozófiát szerintem kár keresni, valahogyan ki kell mondani őket és kész.
De a REZZ forma már érdekesebb, mert ez a RÁZkódás gyökszava lett igen komoly szómennyiséggel és ide tartozhatnak ennek fordítottjai is, a Z_R ZÁR, ROZoga, ZÖRej, REZZen, REZeg, ZERGE ZÖRGETI a RÁZkodó bokrot, REZZen és ZERREN is egyszerre.)) Komoly hangutánzó gyökké vált a R_Z és a fordítottja a Z_R is.
Hangutánzással indul el ennek a karrierje. És mint korábban is írtam, sokszor egy hangjelenség nem csak 1 hang, hanem hangpár, vagy hanghármas, időnként több is. A REZgő hang egyszerre Z és R hangok váltakozásai. Ahogyan egy CSORgó víz sem csak CSét hallatt, ott is valósan párhuzamos vele az R is, csak nyissunk meg egy CSAPot, és hallani fogjuk. Még P is bekeveredik néha, csak figyeljünk. A CSAP is hangutánzó eredetre.
4: Az ÍV-ÖV-ÉV esetén is a gyök "képlete" ez lehet: X bármely magánhangzó + fix V hang ebben a sorrendben. Persze ez a forma közel sincsen "betelve" , ezzel a 3 magánhangzóval így az ÍV vezérletével mégis látszik egy közös értelem.
A SZÍV szó az más lehet, szintén hangutánzó elemből építve mint ige, a SZI formából, ami egy sziszegős valós hang ami ihlette a SZÍV igét. A SZÍV főnév meg már azért az ami, mert az meg a VÉRT SZÍVJA és pumpálja, a SZÍVVERÉS szó a SZÍVást és a pumpálást kifejező VER igét is tartalmazza egyszerre...
"Látszólag nincs, amennyiben önkényesen válogatsz, hogy a rögeszmédhez keress érveket."
Mindkét nyelvben az azonos jelentésű gyököket válogattam össze, nem is tehettem mást. Te itt olyan szavakkal rukkoltál elő, amiknek a magyarban nincs alaki megfelelője/hasonmása. Ebben az esetben fel sem merülhet az átadás lehetősége.
Amúgy, ha van egy szócsoportban alaki stabilitás, akkor az azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel az a szóbokor valóban ősi lehet abban a nyelvben.
"Nem erről van szó, úgy figyeltem meg hogy a neked nem tetsző részeket úgy átléped ,mintha ki se lett volna mondva, elnézel mellette, ha a hangelméletedbe bekavar."
Nem kavar be, csak túl hosszúra nyúlna egy-egy hozzászólásom, ha minden mondatra tételesen válaszolnék, mivel vagy úgy ítélem meg - lehet, hogy hibásan - azokra is válaszoltam érintőlegesen, vagy egyszerűen egyetértek vele.
"Egyik nap még a KERing mögött sem látsz kört, sőt körömszakadtáig ellene mész, aztán meg írsz egy ilyen 1848-at, ami meg egy egészen jól sikerült összefoglaló lett, és ebből meg az látszik, hogy mégiscsak érted ezt a dolgot."
A KERing mögött természetesen ott a körmozgás, nem is ezt vitatom sosem, csak azt, mikor minden hasonló gyökre ráhúzod a KÖR jelentést: Ez is KÖR értelmű, az is KÖR értelmű.
Ha figyelsz, így fogalmaztam az 1848-ban:
"A jelentése a kör jellegzetes alakjához kapcsolódik." - Tehát nem KÖR értelmű, hanem rokonítható vele. Ennyi a különbség, de ez elég nagy.
"Biztos hogy egy ember ír a neved mögött?..."
Biztosítalak, bő 16 éve ezen a néven írogatok erre a fórumra...
"De ez az 1848. egész jó lett..."
Örülök, ha így látod... Illetve annak, hogy valahol mégis közös nevezőn vagyunk, ha a részletekben nem is mindig értünk egyet... De így legalább van miről vitatkozni...
toral, torari, torarius ugyan annak a szónak különböző változatai, mint a torony, tornyos, tornyoz
torcula, torcularis, torcularius, torculo szintén azonos szavak toldalékolva.
Nem sorolom tovább, a felsorolt 18 szó valójában 5 (alap)szó, a többi ezek toldalékolt változatai.
Nem mellesleg én is felsoroltam néhányat, köztük vannak az általad citáltak egy része is....:
"Latin 'tórus'=tekercs, kiemelkedő rész 'tortus'= sodrott, 'torquis'=sodrott, forgatag. 'torno'= esztergályoz, kerekít, 'torculo'=bort sajtolni.
'turris' =torony, négyszög alakú csatarend.
Tehát a latinban a TOR gyök leginkább a kör-alakhoz/mozgáshoz kötött, de a négyzet alakú csatarendnek is ez a gyöke." (1770)
Ha megnézzük a felsorolt magyar és latin szavak jelentését, azt látjuk, kevés "átfedés" van közöttük a torony-t leszámítva, ami azt jelenti, hogy ez a gyök mindkét nyelvben egymástól függetlenül jöhetett létre, vagy maradt fönn korábbi, akár közös elődjéből.
Ami a német átvétel lehetőségét illeti: Mi a bizonyíték arra nézve, hogy az átvétel iránya németből magyar? És nem fordítva?
csakis érveket adok elő, méghozzá tényadatokkal. ha nem érted, olvasd át újra és gondolkozz.
váll : kar (illetve annak töve)
az IE etimológia is a kar értelmű arm-ot, a latin váll értelmű armus-ból származtatja (lásd etymonline)
a kar-tő hangtanilag a finn hartia és a lapp ardee, a karéliai hardii (a tő finnugor alapszó, szóval létezett náluk mint külön szó) váll jelentésű hangalak eléggé világosan követhető, h a váll (hartia és ardee) utótagja az tő jelentésű hangalak, mivel a váll az kartő.
ahogy a türk kol bash (és a csuvas хул пуҫҫи) jelentése szó szerint kar fő.
jobban nem lehet elmagyarázni, a hibát magadban keresd.
a japán váll szóalakot már csak érdekességképpen teszem be:Japanese 肩 kätä
....
+
azért lehet azt valószínűsíteni (a többi érv mellett), h az eredeti a kar hangalak,
h tényszerűen a türk nyelvek többségében kol kul lett, de azért néhányuknál megmaradt, ahogy a mongolban is a kar hangalak
főleg, h az etimológiai szótár okfejtése eléggé furcsa
karó [1395 k.] Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. ujgur qazuq, oszmántörök kaz¡k, tatár qazďq: ’karó’. Ezek előzménye a török *kaz- ’ás’ lehetett. A magyarba *qaruq vagy *qarďq alakban került.
"ZIZEG dolog: hangutánzó, nincs mit ragozni rajta."
Senki nem is vitatta, s ezen valóban nincs mit ragozni. Viszont ez a Z hang számos más szóban is szerepel melyek nem hangutánzóak. Vajon miért?
Ne tévesszenek meg a mai összetett hangutánzó szavak, eredetileg csak a Z hang volt a hang utánzására "kitalálva".
"Ilyenkor hangutánzás esetén pofon egyszerű a történet, valahogy illusztrálásra kerül a hangjelenség, ami egyébként az esetek többségében nem is egy hang lesz, hanem több is."
No, ezt a "valahogy" dolgot kell megfejteni, különben hajítófát sem ér az egész.
Az egyetlen hang után a két hang következik, nem a több.
Nem a ziz(eg)-ből lett a zú-g, hanem a ZÚ, immár kéthangú gyökből, az meg az egyhangú Z-ből.
"ÖV: A CZ-F az ÍV szóval hozza összefüggésbe, szerintem ez stimmelhet."
Igen, ez szerintem is helyes megoldás lehet.
"És akkor ismét egy hangváz előttünk. Mivel gyanítom az ÉV is idevaló szó, az idő körÍVE ez,"
Jó meglátás, viszont ez egy kéthangú gyök(váz), amiből háromhangút lehet alkotni: IV-HÍV/DÍV/MÍV(el)/SZÍV, ÉV-TÉV/CSÉV/DÉV/HÉV/KÉV/LEV/NÉV/RÉV
És ugye, ezekben a gyökökben az általad váznak nevezett két hang van (ÍV és ÉV) Ezek szerint mégis van magán- és mássalhangzóból álló gyökváz?
"De én meg nem ezzel, mert hallottam már többször is őzet, és majd biztos vagyok benne, hogy a saját hangja a neve alapja. Az egyik kiadott hangja egy jó hangos ŐŐŐ, és valóban ez. A Z már igeképzőként viselkedik."
Megnéztem/meghallgattam egy-két videón az őz hangját, s valóban az Ö-höz hasonló hangot ad ki az őzbak. Így ez elfogadható, sőt jó magyarázat.
"De még az első lépcsőfoka is a dolognak valamiért érthetetlen nehézséget okoz számodra, amikor a legkézenfekvőbb."
Nekem ugyan nem, viszont továbbra sem érted azt, amiről beszélek: A K_R vázú gyökök közül egyedül a KÖR-nek van kör-értelme, a többinek a jelentése csak rokona, vagy áttételesen rokona a KÖR gyök jelentésének. Itt a rokonság és az azonosság közti különbség a vita tárgya.
"Ez éppenséggel bizonyíték az egykori gyökökre épülő ragozó ősnyelv maradványára ezekben a nyelvekben.
És, melyik az amelyik ma is ezt a rendszert követi, de sokkal nagyobb szóbokrokat képezve?
Csak nem a magyar?"
Ezt esetleg igazolnád hiteles statisztikai adatokkal? Mondjuk a beszélők száma szerinti első 40 nyelvet vizsgálva. Mert tudod így eléggé délibábosnak tűnik a dolog.
Aztán, ha egy nyelv történetesen nem ragozó-toldalékoló, akkor annak nyelvi előzményei nem ugyanolyan régmúlt időkre nyúlnak vissza?
"Sem a latinban, sem a németben nincs a gyöknek olyan stabil formai azonossága, mint a magyarban"
Látszólag nincs, amennyiben önkényesen válogatsz, hogy a rögeszmédhez keress érveket. Ám ha bárhol felütve a latin, vagy akár a német szótárt, becsületes tárgyilagossággal vizsgálod az azonos tövű szavakat, ilyesmikre lelhetsz.:
Nem erről van szó, úgy figyeltem meg hogy a neked nem tetsző részeket úgy átléped ,mintha ki se lett volna mondva, elnézel mellette, ha a hangelméletedbe bekavar. Egyik nap még a KERing mögött sem látsz kört, sőt körömszakadtáig ellene mész, aztán meg írsz egy ilyen 1848-at, ami meg egy egészen jól sikerült összefoglaló lett, és ebből meg az látszik, hogy mégiscsak érted ezt a dolgot.
Nem tudlak hova tenni bassz.))
Biztos hogy egy ember ír a neved mögött?... Mert az egyik nem érti miről beszélek, a másik meg igen...Hétfőn érti, kedden nem. Ilyen nincs.
Az 1848 írásban úgy kampányolsz a KÖR mellett, hogy én se biztos jobban tenném ezt meg.))
És az az igaz, körök az alapfogalmak ezekben, úgy látom érted ezt mondjuk hétfőn. Kedden meg nem érted miért KER a KER. De ez az 1848. egész jó lett...
"A torony a túr fogalmából alakított szavak, azaz a szóbokor egy szava."
Akkor miért nem túrony?
"Ugyanez áll a kar szavunkra is, amit átvételnek mondasz,..."
Nem én mondom, hanem a nyelvészek. Nyelvészeti kérdésekhez meg leginkább ők konyítanak. Ha fáj a fogam, a fogorvost keresem fel, nem a patkolókovácsot.
Igen, mert én igyekszem bizonyítani amit állítok, Te pedig jószerével külsőségekből, látszatból indulsz ki, amiket nem tudsz igazolni, alátámasztani, magyarázni.
Az igaz, hogy a látszat már önmagában is sokszor elegendő, de csak arra, hogy megsejtsük a gyökök közti összefüggéseket, viszont bizonyítékként csak igen ritkán állja meg a helyét.
Ezért vannak egészen kiváló meglátásaid és csapnivalók is egy kalapban (bocs' a jelzőért) Te magad is kiszűrhetnéd az utóbbiakat egy kis utánajárással...
"Még egyszer a nyomaték kedvéért: A karol származékszó nyelvújítás kori."
És Te ezt elhiszed?
Még egy macska is átkarolja kölykét, a főemlősök rendszeresen megteszik, és az ember is megtartotta ezt a jó szokását, védelmet, biztonságérzetet adva utódjának.
Egyenesen kizárható, hogy a magyar nyelvben ne lett volna megfelelő ősi szavunk ennek a mozdulatnak a kifejezésére...
A testrészt - amivel a mozdulatot végezzük - szintén meg kellett nevezni és bizony, meg is neveztük:
Korai magyar forrásokban tulajdonnévként bukkanunk rá, azonban bennünket e név jelentése érdekel:
1. bizonyíték
A Czuczor-Fogararasi szótárban a Károly etimológiája a következő:
"KÁROLY,(1),férfi kn. tt.Károly-t tb - ok harm. szr.—a. Carolus. Róbert Károly Magyar orszag királya. A nyelvészek a Kerl régiesen karl vagy charal német szótól származtatják, mely Heyse szerént eredetileg általában férfit jelentett az erő mellékfogalmával, különösen férjet, vőlegényt (hőst)..."
Nos helyben vagyunk, hiszen a férj a család védelmezője, aki átkarolja, felkarolja azt. Az anya is ezt teszi gyermekével...
2. Egy másik, jóval szilárdabb bizonyíték:
A karol gyöke a KAR és ez van -ol igeképzővel ellátva.
Az előbbi talán a legtermékenyebb gyöke nyelvünknek, ilyen és más alakban (ker, kir, kor, kör, kur) sok-száz szavunk alkotó eleme. A jelentése a kör jellegzetes alakjához kapcsolódik.
Most csak a KAR gyökkel foglalkozzunk: Karom: íves fogásra alkalmas eszköz
Kard: kézi fegyver, a kar meghosszabbítása, "karfegyver"
Karika: kör alakú tárgy
Karima: rendszerint kör keresztmetszetű tárgyak kialakított pereme
Karma: az élet/lélek körforgása
Karvaly: erős karmokkal rendelkező madár
Karzat: emeleti, sokszor félkör alakú nézőtér
Karám: eredetileg valószínűleg kör alakú kerített tér
Kar: behajlítva íves, akár kör alakú, fogásra, ölelésre alkalmas felső testrész
azonos tevékenységet végzők csoportja: énekkar (dalkör) zenekar, tanári kar.... Utalva a félköríves elhelyezkedésükre.
Károly: családot védelmező férj
Nézzük meg az ezzel a gyökkel alkotott szavaink lati és német megfelelőit:
karom. unguibus. Klaue karéj. loin. Lende karaj. cutlet. Kotelett karó. palus. Einsatz karcol. scalpere. kratzen karcsú. gracilis. schlank kard. gladius. Schwert karika. circulus. Kreis karima. LABIUM. Flansch karma. karma.Karma karvaly. carvallo.carvallo karzat. gallery. Galerie karám. corral. Korral kar. damnum. Schaden Karol Carolu Charles
15 alapszóból a latinban 5, a németben 6 szónak egyezik meg a gyöke.
Miután a magyar gyökök száma (a rokon gyököket figyelmen kívül hagyva is) lényegesen több, és láthatóan szerves egységet alkot mind formai, mind tartalmi vonatkozásban.
3. bizonyíték:
Tovább rontja az átvétel esélyeit: Sem a latinban, sem a németben nincs a gyöknek olyan stabil formai azonossága, mint a magyarban:
Latin: cir- car- cor- kar-
Német: kr- kar- car- kor- char-
Ez a változatosság azt jelenti, hogy e két nyelvbe nem egy időben kerültek be ezek a gyökök, hanem egyenként, és az éppen aktuális hangtani sajátosságok szerint lettek (részükről) átalakítva az átvételkor., vagy kerülő úton már torzítva vették át egyiket-másikat
4. bizonyíték:
Most térjünk át a toldalékra:
Az -al, -el, -ol, -ül igeképző széles körben használatos a nyelvünkben (hid-al, rud-al, szel-el, mesz-el, dac-ol, gomb-ol, rövid-ül, züld-ül)
Feltételezhetnénk, hogy mi csak a KAR gyököt vettük át, s azt saját toldalékkal láttuk el, mint a "spriccel < német: spritzen" szó átvételekor (lásd kratzen-karcol),
azonban a németben is és a latinban is megtalálható a mi toldalékunkkal képzett teljes szó is többek közt a Karol(Károly) tulajdonnévben is. Viszont egyik nyelvben sincs ilyen képző...
Így a mi részünkről szó sem lehet átvételről, amit a fenti négy bizonyíték fényesen igazol szemben a nyelvészek teljesen megalapozatlan képzelgéseivel.
"Tehát jó eséllyel tekinthető ez a szó magyarnak."
Mármint a torony szavunk? Persze! Kétséget kizáróan magyar szó. Egy olyan magyar szó melynek az előzménye (A nyelvtudomány mai állása szerint) egy latinból átvett német szó.
A három a halom szóval áll rokonságban (Varga Csaba) mert a középső ujj a többitől való túlnyúlásával állna kapcsolatban.
Egyébként "Minthogy a vállaknál a hát kétfelé válik, s a velök öszvekötött karok által szétágazik: innen úgy véljük, hogy gyöke válik, mi szerint váll = váló azaz, ketté váló."
Tehát a magyar váll szónak nincs köze a kar szóhoz.
A kar nem annyira a karószerűsége, mint inkább a hajlékonysága, körbefogása miatt kapta a nevét.
a hülyeség az, h te mai magyar szóról beszélsz, miközben az elődnyelv (egykori magyar nyelv) szaváról van szó,
arról van szó, h a magyar nyelv megőrizte azt a szavat az eredeti formájában, ahogy a mongol is, az állítólagos átadó türk meg nem.
a váll eredetileg kartő lehetett.
tökéletesen illik a finn/lap szóalakokra (harti, ardee) és a türk képzésre (jelentésük 'karfő').
tő: Ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén din ’vastag faszár vége’, dinÏn ’-nál, -nél’, votják dÏn ’a fatörzs alsó, vastag része’, dinÏn ’-nál, -nél’, cseremisz täv ’gyökérvég, folyótorkolat’, finn tyvi ’tő, fatörzs, vastag vég’.
ZIZEG dolog: hangutánzó, nincs mit ragozni rajta. A ZIZ a szótó, gondolom direkt dupla Z a hanghármasban. Más Z hangú dolgok is megvannak nevezve Z-vel. Zúg, Zör gyökű szavak (zörej, stb.)
RÁ-Z, reZdül, Zaj, stb...
Valós hangok illusztrálásáról van szó. De ezek különböző egymástól független események hangjai lehetnek. Ilyenkor hangutánzás esetén pofon egyszerű a történet, valahogy illusztrálásra kerül a hangjelenség, ami egyébként az esetek többségében nem is egy hang lesz, hanem több is. A ZIZEG sem csak rovarszárnynak a hangja, sok másé is. a rovar is zizeghet, de a szalma is teheti. Zizeg a papír, a száraz falevél, a haraszt, zizeghet a szél is, eleve bármilyen növényzet a légáramlás hatására. SZISZEG a közvetlen rokona, ez már egy árnyalattal másféle hang. És ennyi lesz itt még a dolog lényege.
De ha mindenáron bonyolítani akarja valaki, akkor mögé magyarázhat a Z hang mögé bármit, atomfizikát akár vagy más bonyolult cifrázást, pedig már ez a ZIZeg szó is sok mindenre használatos, itt még csak a hallható jellegzetes hang a "jelentés", és semmi hókuszpókusz nincs, van egy ZIZ nevű hangillusztrációnk.
ÖV: A CZ-F az ÍV szóval hozza összefüggésbe, szerintem ez stimmelhet. És akkor ismét egy hangváz előttünk. Mivel gyanítom az ÉV is idevaló szó, az idő körÍVE ez, ne feledjük őseink csillagászati értelemben gondolkodtak az időről. Ezért is van KOR szavunk is az időre, amit nem fogunk kitalálni hogy mihez lehet köze: naná hogy ismét a KÖR szóhoz.)) Őseink tudása és szerelme ez a KÖR. ÉVKÖR is van.
ŐZ: Ezt CZ-F az ŐSZ szóval hozza összefüggésbe. De én meg nem ezzel, mert hallottam már többször is őzet, és majd biztos vagyok benne, hogy a saját hangja a neve alapja. Az egyik kiadott hangja egy jó hangos ŐŐŐ, és valóban ez. A Z már igeképzőként viselkedik. Az ŐZ valóban Ő-zik ! (őzike) Ilyenre van példa több is a nyelvünkben, a TYÚK egyik szövegelési technikája is a TUK-TYUK-TUK-TUK-tYUK.
A HIÚZ is valóban HIÚÚ-zik, ilyeneket (is) szövegel. Hangutánzó állatok közé sorolom az őzet, hangja a neve...
A KÖR K_R gyök finomságairól meg rejtelmeiről akkor érdemes tovább tárgyalni, és ezzel tovább haladni, ha a történet legelső lépcsőfoka legalább ki van pipálva. De még az első lépcsőfoka is a dolognak valamiért érthetetlen nehézséget okoz számodra, amikor a legkézenfekvőbb. Most ezt tényleg magyarázni kell egy KERING-KORONG esetén?... Kicsit nekem ez komikus, de addig hiába írom a többit, míg ez sincs meg. Bár úgyis lesz még téma, megkerülhetetlen gyök a K_R történet.
TÁV-TÉV-TOVA : Itt sem kényszeríthetek fegyverrel senkit hogy gondolkodjon kicsit.))
De nem kell 100 % minden T_V szónak a távról szólnia, nem tudom miért elvárás a kizárólagosság. Többféle szóképzés létezik, így többnyire lesznek kivételek. A sorolt 5 szóból a TiVornya akár stimmelhet is, jellegzetessége hogy zajos, távolra hallatszó lárma. A TEVE szerintem határozottan passzol, nagyobb TÁVokra mentek a kereskedőutakon a karavánok vele. Ha már KARAVÁN, ez is körértelmű, KÖRVÁNdor.
A TÖVE--TÖVIS vizsgálatra szorul szóTŐ ügyében, vannak jelek hogy volt ez TÖV hangalak is esetleg valaha régen a mai TŐ előtt. Azaz ezt majd később. Marad még a TAV, ami a TÓ, és ez TÓN volt régen ha átkeltek rajta, és nem TAVon tették akkor még ezt meg...
