Ohh, kösz :) Összesorsolásról annyit hogy elég gáz hogy rögtön a Masters első fordulóban játszani fognak... (ja és bocs hogy nem tördelem a szöveget, de sajnos Operával nem nagyon tudom :)
Angol. Mo-n nem erne meg leforditani, hanyan vennek meg?
Viszont Te az angol cikkre reagaltal, igy nyilvan nem okozhat gondot a konyv megertese sem :)
Mas:
Szivesen megkerdeznem azokat, akik a kvalifikacio osszeallitasaert felelnek, hogyan sikerult egy szezonban Maguire-t es O'Sullivant nyolc versenybol negyszer is osszehozni az elso korben? Mert a masodikon meg viccelodtunk, de ez mar viccnek nagyon rossz.
A konyv szerint a tortenet ugy szol, hogy egy barban az apja osszeszolalkozott egy haverjaval azon, hogy ki rendezze a a szamlat. Allitolag az apja nem szokott inni, de gyakran elofordult, hogy o rendezte a szamlat az egesz tarsasag helyett. A szinesboru pincer meg felre ertette a helyzetet, azt hitte, hogy nem akarnak fizetni vitatkozni kezdtek es allitolag egy hamutallal leutotte Ronnie apjat az meg az asztalrol elvett egy kest es leszurta a pincert aki egy kicsit meghalt. A targyalason az apja nem volt hajlando azon kivul, hogy: No comment, mondani semmit, pedig az onvedelem valoszinu megallt volna es sokkal kevesebbet kap , raadasul rasszista jellegu gyilkosagnak allitottak be az ugyet ami sulyosbito teny volt igy lett 18 ev. Az apjatol teljesen tavol allt a rasszizmus, sok szinesboru haverja volt, meg mintha keresztapja is volt az egyik szinesboru haverja fianak. Allitolag a rendorseg elege rajuk volt szallva mert az apjanak sexshopja voltak es ez nem nagyon tetszett nekuk. Ra egy evre az anyjat is eliteltek adocsalas miatt.
Zajlanak a China Open selejtezői (drawsheet). Ha Neil Robertson elveri ellenfelét, akkor Maguire-val játszik a következő körben. Aki pedig ott nyer, az Ronnie-val. Feltéve, hogy Ronnie elmegy Kínába... :)
Teljesen átérzem, milyen élmény lehetett ez Számotokra, és Veletek örülök! Nagyon-nagyon jó lehetett, és örülök, hogy sikerült mindezt elérnetek! Remélem, még én is kijutok egyszer egy ilyen versenyre. :-)
Köszi a beszámolót! Nekem az is nagy élmény volt, amikor Norvégiában a WWW Snooker website gazdájával találkozhattam, de a ti élményeitek úgy látszik, "kicsit" túltesznek azon :)
"Nem tudom hogy ti hogy értékeltétek az eseményeket, de az ott először vicces volt, aztán kínos majd borzasztó idegesítő és tiszteletlen a játékostársával a közönségével szemben. Azt gondoltam, hogy az egyszerűen nem lehet, hogy egy ilyen nagyképű, utálatosan viselkedő hülyének szurkoltam eddig (bocs Ronnie :-)! )" én pontosan ugyanígy éreztem. pedig elég elnéző vagyok ien téren, de ez a törülközős akció már kicsit sportszerütlen volt. szinte már Iannak drukkoltam. de lényeg, hogy később jól viselkedett, meg játszott. :) amiket még írtál róla, csak megerősít abban, hogy én is örökös Ronnie szurkoló legyek.:)
Én is nagyon vágyom már arra,hogy kimehessek egy élő snooker meccsre(legjobban egy ronnie-jimmie mérkőzést néznék meg:))) ),és eléggé irigyellek benneteket ,hogy ilyen élményekben volt részetek!!!!
Ronnie-ról külön egy fejezet:
(Ajánlom Justice Dr.-nak!)
Az első snooker mérkőzést 10 évvel ezelőtt láttam, pont 18 éves voltam akkor, Doherty és Ebdon játszott, Ebdonnak szurkoltam és ő is nyert. Akkor hallottam először a férjemtől O’Sullivan-ről. Én vagyok az a Ronnie-kedvelő aki mindig azt hiszi, hogy egyedül csak ő nyerhet, még teljesen reménytelen helyzetben is, és bár tisztában vagyok Hendry eredményeivel, mégis úgy gondolom hogy Ronnie O’Sullivan a legjobb snooker játékos.
A szerdai napot nagyon vártam, és nagyon el voltam keseredve, hogy mindenkivel találkoztam, csak pont ő nem volt képes besétálni az ajtón. Az első mérkőzésén (amelyiken a terítő a fején volt) egy világ omlott össze bennem. Nem tudom hogy ti hogy értékeltétek az eseményeket, de az ott először vicces volt, aztán kínos majd borzasztó idegesítő és tiszteletlen a játékostársával a közönségével szemben. Azt gondoltam, hogy az egyszerűen nem lehet, hogy egy ilyen nagyképű, utálatosan viselkedő hülyének szurkoltam eddig (bocs Ronnie :-)! )
Szerencsére másnap és az azután következő napokban jóvátett mindent, mert bár senkivel nem állt le beszélni, senki mellé nem állt oda egy fotóra, senkivel nem fogott kezet, az aláírásokat - ha egyáltalán hajlandó volt adni - azt is csak úgy odakaparta a papírra, és általában szólt a biztonságiaknak, hogy senkit se engedjenek közel hozzá. Nekünk mégis megadta mindezeket.
Épp arra vártunk, hogy beengedjenek minket a terembe mikor megpillantottam Ronnie-t ahogy jön a folyosón igyekszik a gyakorlóterembe, gyorsan odamentem, megkértem, hogy álljon meg egy fotó erejéig, mondott valamit, hogy ő tulajdonképpen siet és megy gyakorolni. És akkor onnantól kezdve már nem is emlékszem mit mondtam, valami olyasmit, hogy mi Magyarországról jöttünk, azért hogy vele találkozhassunk, azt hiszem, mondtam valamit magyarul is :-), de megállt, letette a nagy csomagokat a kezéből, és jöhetett a közös fotó, aztán már nem is siette annyira - a férjem is melléállt egy fotóra. 20 perc múlva ő állt asztalhoz Hamilton ellen, és képzeljétek megkeresett minket !!! a szemével a közönség soraiban és onnantól kezdve rengetegszer kinézett ránk minden egyes mérkőzésén, rontott lökések után bocsánatkérő !!! mosollyal az arcán. A köv. győzelme után a biztonsági őr senkit nem engedett oda mellé amíg pakolta össze a dákóját, de mikor elmentem mellette rámnézett és kezet fogott velem. A döntő végén fényképeztünk, a férjem bement a játéktérre a fotósok közé és Ronnie odafordult felé és csak neki felmutatta a trófeát. Úgyhogy ő is elkényeztetett bennünket. És azzal hogy megnyerte ezt az eseményt megkoronázta az ottlétünket is. Ráadásul lökött egy 146-ot is. Ezek után már biztos, hogy örökös Ronnie szurkoló leszek.
Mindenkinek ajánlom hogy menjen el egy ilyen eseményre, mert döbbenetes élményekben lesz része. Soha nem fogom elfelejteni azt amikor először beléptünk a nézőtérre leültünk az első sorba és elkezdtek jönni a tévéből is mert arcok. Teljesen más így nézni a játékot, más a hangulat, hihetetlen élmény. Köszönöm hogy végre elmondhattam…
Na akkor jöjjön egy kis élménybeszámoló!
A Bed and breakfast ahol laktunk, kb. fél órányi sétára volt a Newport Centre-től, így minden reggel felkerekedtünk, elsétáltunk oda és majd minden nap éjszaka értünk haza, napi 10-12 órán keresztül néztünk snookert és soha nem untuk meg, minden pillanata érdekes volt. Először a játékosokról: az első napon leültünk a létesítmény aulájában és vártuk, hogy elkezdődjenek a mérkőzések, majd elkezdtek beszállingózni az emberek: Higgins, Doherty, Dott, King, Drago, Parrot stb. Mi meg tátott szájjal ültünk és csodálkoztunk, hogy mind ilyen kedvesek barátkozóak, odamosolyogtak, köszöntek, egész nap a snooker kedvelők között sétálgattak. Ha szóltál neki azonnal megálltak, rögtön benne voltak a közös fotóban, aláírásban, beszélgetésben.
A második napon az a csoda esett meg, hogy amíg lenn ültünk a fotelekben egyszer csak besétált Jimmy White, épp csak megszólítottuk máris jött oda hozzánk, odaállt a férjem mellé fényképezkedni. Sajnos vele nincs közös fotóm, mert annyira magdöbbentő volt, hogy ő ott van előttem, hogy örültem, hogy egyáltalán el tudtam csattintani a gépet – nevessetek ki de még a kezem is remegett - , arra már nem futotta, hogy mondjam, hogy VELEM IS!!!
A szerdai napnak úgy vágtunk neki, hogy ez lesz életünk legnagyobb élménye, ma találkozni fogunk Ronnie-val, Hendry-vel Davis-el és hogy ők is majd csak úgy besétálnak és ez egyszerűen hihetetlen. Na hát nem is lett így, ők voltak az egyedüliek, akik valami rejtekajtón, őrök kíséretében érkeztek és lehetetlen volt melléjük férkőzni. Egyszer sem láttuk őket sem megérkezni, sem elmenni, nem tudom hogy csinálták mert mi tényleg kerestük őket. Nagyon csalódottak voltunk.
Hendry-t végül péntek magasságában sikerült elkapni a folyosón, kértük a közös képet, de ő elhárította, hogy majd később visszajön, mert most dolga van, természetesen nem jött vissza… Gondoltuk is hogy jól átvert bennünket, de végülis tőle így látatlanban nem is vártunk mást. Hanem aztán másnap ismét összefutottunk és képzeljétek, bocsánatot kért (!!!!), hogy nem tudott visszajönni, de most itt van és nagyon szívesen fotózkodik velünk. Elmesélte, hogy járt már Budapesten, mert nagyon szereti a Forma1-et és eljött ide is megnézni, és hogy Budapest milyen szép város.
A döntőt vezető bíró a közös fotó előtt elment átöltözni, hogy a szép ruhájában álljon oda mellénk, ne csak úgy kabátban.
Egyszerűen hihetetlen volt az a kedvesség amit az angoloktól (játékosok, szervezők, biztonsági személyzet, jegyszedők) kaptunk. Nem kellett sorba állnunk, hogy a legjobb helyre üljünk a nézőtéren, mindig előre engedtek, hogy ha már ilyen messziről jöttünk, akkor megérdemeljük, hogy elsőként menjünk be. A helyiek felvették videóra a BBC-ről a meccseket, és elhozták nekünk ajándékba a kazettákat, mert látták, hogy mi is látszunk sokszor a felvételeken és biztosan örülnénk neki.
McCulloch-al képzeljétek a női mosdóban futottam össze ;-), szegény eltévedt és végül én mutattam meg neki hova is menjen.
Szereztek nekünk óriásposztert, a biztonsági őrök (főleg egy lengyel fiú), mindig megmutatta hogy ki játszik a gyakorló szobában, pedig arrafelé tilos volt menni.
Voltak olyan játékosok akikben csalódtam, pl. Hann, őt én a tévén keresztül kedveltem, de valami iszonyatosan rosszul játszott, ő is és az ellenfele is alig bírtuk kivárni a játék végét, hogy végre átülhessünk másik asztalhoz. Pozitív csalódás volt Doherty és Joe Swail, akik mind játékukkal mint a hozzáállásukkal nagyon szimpatikusak voltak.
Ebdont soha nem szerettem, de ő volt mind közül a legaranyosabb, nagyon kedves emlék a közös fotó vele. Vicces részlet: Ebdon első mérkőzését csak mi ketten néztük a hatalmas lelátóról :-))) (vajon miért????).
Tony Drago hozta a szokott formáját, mérgelődött, elképesztőket lökött, de természetesen kikapott.
Higgins-et a rajongó kisgyerekek és felnőttek pont akkor kapták el, amikor át akart kelni az úttesten az éppen zöldre váltó lámpánál, de ő megállt azonnal és adta addig az autogramokat amíg csak kellet, majd tovább ácsorgott mosolyogva az immár pirosra váltó lámpánál… Vele is beszélgettünk egyébként. Egyszóval hihetetlenek voltak, legmerészebb álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ez így lesz. Érdeklődtek Magyarországról, kérdezték, hogy ott is ismerik-e a snookert, hány játékos van, megyünk e a világbajnokságra stb.
chen-gee: itt az emlitett cikk teljes egeszeben. A fooldalra ellatogatva, egy rendkivul "szinvonalas" bulvarujsagnak tunik a People, mindenki dontse el szerintem, mennyit hisz el a cikkbol (egyebkent sem vilagos nekem, miert tartozik ez ide).
Ami viszont hir a BBC-n, Ronnie nyilatkozata a ket UK-n kivuli tornarol:
"I'm 99% sure I'll go to Malta because it's only four hours on a plane. But I'm going to have a chat with World Snooker to see if they can come to an agreement with me about China. [...] Unless I get what I want, I won't go. A lot of the top players are feeling the same way. I'll put my case forward to whoever wants to listen and if I don't get something reasonable out of it then I'll definitely pass. It won't be because I don't want to go - I'd love to. But they have to make it worthwhile for me to travel 17 hours. There's a good chance I could be beaten in the first round and it's a a long way to go to lose money."
Utananeztem Ronnie kedveert: London-Valletta 3 ora London-Peking 12-15 ora legitarsasagtol fuggoen
Ma olvastam a neten , hogy a people magazin azzal vádolja O'Sullivan édesapját ,hogy drogokkal csempészkedett és visszavitték egy szigorúbb fogdába ismét.Ez 1 hónapos cikk.Tudtok erről valamit???
