Jó kérdés. Viszont szvsz annak hogy rátámadtunk-e vagy sem (amúgy mi max. némi kis segédcsapatok voltunk ebben a mecssben, sz*r felszereléssel, haditechnikával), ez inkább geopolitikai döntés volt. Pl. a lengyelek tudtommal nem támadtak a SZU-ra, és õket is megszállták, míg Pl. az osztrákokat nem.
Így van, s gondolom ugyenezt gondolták azok az ukranában élők, akike t ahódító és dúló magyar csapatok gyilkolásztak le, mert sajnos ilyen is volt.
Ezt nem is tagadja senki, és egy ici-pici kisebbségtől eltekintve nem is helyesli. No de ez azt jelenti, hogy mi "felszabadítottuk" őket? Ezért aztán ők is minket. Hálából.
1945-ben az egyik nagyagyámnak szintén vittek krumplit,előtte a németek konzervet,utánuk meg az amik csokit.Viszont a másikat 48-ban elvitték az uralba 5évre,bányába az oroszok.
"Ezt így együtt rövidebben úgy lehet kifejezni hogy megszállták az országot" Tessen mán modani! Ön mit tenne azzal az országgal, amelyik Önre támad, (azután pedig megszállja)? Szóval: mit tenne vele, amikor mindezek UTÁN kiverte a házából?
...megtehették, megvolt hozzá a katonai erejük.... s végül is a mi uraink hazardíroztak, olyanok, mint akik most is nyaliznak még a halott Horthy-nak is...
...tanulni kellett volna belőle, s nem a seggét nyalni hol az egyiknek, hol most a másiknak...
Ez politikai propaganda, és erről nincs kedvem itt vitatkozni. Ha neked a szovjet megszállásból is az jön ki, hogy Gyurcsány monnyon le, hajrá Fidesz!, az a te dolgod. Én egy szemléletről próbáltam valamit mondani.
Így van. Pontosan erről van szó. Nem szépül meg, csak színesedik a kép. Nem fekete-fehér. Nagyon nagy hibát követünk el, ha fekete-fehérnek akarjuk láttatni a világot az utánunk jövő generációkkal. Ha azt hagyományozzuk rájuk, hogy kétpólusú a világ, s az egyik oldal csupa szépség-jóság, a másik meg a sátánian gonosz. Ez még kiélezett háborús helyzetekben sem igaz, nemhogy most!
Az eligazodást, az értékválasztást tesszük pokoli nehézzé, ha nem engedjük, hogy a nagy események és folyamatok mellett a mindennapok, a kisemberek világa is megjelenjen a történelem értékelésében. Ma olyan hülyén megy ez: azok a harmincasok, akik elolvastak 1000 könyvet a vh-ról, kioktatják róla azokat, akik átélték. És ugyanígy 56-ról, a Kádár-korszakról... ez nem vezethet jóra!
A SZU-ból jöttek errefelé a német és a szövetséges magyar csapatok. Nyomukban a szovjet hadsereg. Felszabadították az országot a német megszállás alól. Mivel hadban álló fél voltunk, a hadijog értelmében bizonyos számú helyőrséget hátrahagyva mentek tovább nyugat felé. A béketárgyalásokon úgy döntöttek a nagyhatalmak, hogy mi szovjet érdekszféra maradunk. Tehát itt maradtak a szovjet csapatok helyőrségei.
Ezt így együtt rövidebben úgy lehet kifejezni hogy megszállták az országot. Majd ideültettek egy bábkormányt Rákosi elftárssal az élen, aztán amikor felkelt a nép 56-ban akkor szépen leverték és visszaültették a bábkormányt immár Kádár elftárssal az élen. Aztán mikor szépen az egész béketábort sikerült az elftársaknak annak rendje és módja szerint csõdbevinniük, a helyi bábkormány nevet változtatott, kikerült a névbõl a munkás, és immár szocdem álarcban mint demokratikusan megválasztott párt ülnek az elftársak a kis bársonyszékeikben. Élükön egy az elftársi kacspolatai révén megtollasodott fõexelftárssal. Ja, és az ország ismét lendületben van. A csõd felé vezetõ úton.
Az én édesanyámat 1945-ben az oroszok mentették meg azzal, hogy bekvártályozva magukat a lakásba hoztak ennivalót, amikor igen lerobbant állapotban volt.
Ezt igen hálásan szokta mesélni.
Ettől a szovjet megszállás még nem szépült meg, mert a mamámnak nyilván a gaz nácik is adtak volna enni, ha ott laknak és főz rájuk.
És a történészek meg az egyéb nagyeszű megmondók a statisztikai adatokon kívül még miből tudnak dolgozni?
Egyébként én pro és kontra történetet is közzétettem. Éppen a képet árnyalandó, azok számára, akik sablondumáknál és aktuálpolitikai hőbörgéseknél többet, mást is szeretnének megismerni a korból. Mondjuk a bonyolultságát. Meg azt, hogy a hétköznapi ember, aki nem vezér, tábornok meg forradalmár-hős, hogyan viselkedett, hogyan döntött bizonyos helyzetekben. Mert ez is nagyon tanulságos.
Az anyám szavahihetőségét pedig már csak illendőség okán sem kellene itt kétségbevonnod. De végül is... te tudod.
Te is tudod és én is, hogy még néhány lépés visszafelé és a honfoglalás vagy a kereszténység elterjesztése jogosságát fogjuk vitatni... :)
Ők lettek a győztesek és volt 30 millió halottjuk. Pótolták a kiesett munkaerőt a rájuk mindig is jellemző módszerekkel. Az egyén nem számított, ment Szibériába a német fogságba esett saját katonájuk is, miután szabadult.
KülönbözQ családi történeteket mindenki tud mesélni. Van aki "pro", más pedig "contra" történetet örökölt. Csakhogy, ezek a történetek a családi legendáriumban nagyon jól festenek, de ezen keresztül nem lehet egy történelmi eseményt a _nemzet_ szempontjából megítélni. Azon egyszerq oknál fogva, hogy ellenQrizhetetlenek. A "pro" történet is, meg a "contra" is. A tied is.
Én meg úgy gondolom (mint azt írtam is), hogy a V.H. valóban elűzte a náci csőcseléket, majd igenis százezerszámra hordta a magyarokat a gulágra.
Nagy részük ártatlan civil volt, akiknek azért kellett menniük, hogy meglegyen az előírt tervszám.
A magyarok felelősségét ez természetesen nem kisebbíti a holocaustban való részvételért, és mi üzentünk hadat a Szovjetunióak, de az elkövetett mészárlások, erőszakolások és az ideiglenes itt tartózkodás, pláne '56 után én nem tekintem őket felszabadítónak.
Nem írtam szépet. Igazat írtam. Konkrétan. Én ugyanis nem mulasztottam el beszélgetni a túlélőkkel, hogy ne csak a politikai rendszereket kiszolgáló sajtóra, vagy történetírásra kelljen hagyatkoznom, ha tájékozódni akarok múlt, jelen és jövő kérdéseiben.
Én ugyanis tisztelem az idős embereket, meghallgatom, gyűjtöm az elbeszéléseiket a nemzeti emlékezet számára (mentendő, ami még menthető), és szeretem néha alulnézetből is megvizsgálni a hősi vagy gonosz történelmet. Utálom, ha a kép sablonos, és aktuálpolitikai mosogatólével van leöntve.
Na nesze még egy sztori, ezt anyám mesélte.
Fiatal lány volt még, kivezényelték őket a bánkúti vasútállomásra, ahol áthaladtak a katona- és hadifogolyszerelvények. Ez már 45 május-június. Az asszonyok sütöttek-főztek, vittek minden földi jót, de csak a magyaroknak meg az oroszoknak adtak. Egy német katona a vagon ablakrácsa mögül keservesen könyörgött legalább egy paradicsomért, mert éhes és szomjas is volt, de még vizet sem adtak neki. Kiröhögték, köpködték. Anyám, meg Veronka néni, a barátnője átvergődtek a hőbörgő tömegen a német vagonhoz, és odaadták nekik, amit hoztak. Kis híján meglincselték őket azok, akik fél éve még leskelődtek utánuk, mikor a kiserdőben bujkáló katonaszökevényeknek ételt vittek. Ez is megtörtént, ettől is forgott a gyomrom. Engem így neveltek.
Szemléletes képi illusztrációid mondanivalódat csak igen kevéssé támasztják alá. Ezek a rajzok ugyanis egy ideológiai harc szörnyű valóságát mutatják be, amelyet leginkább az inkvizicióhoz lehetne hasonlítani. Még a kínzási módszereket illetően is.
Történelmi ismereteid némi bővítésére annyit azért felidézek, hogy mentünk mi arrafelé "önként" is. Ld. még II. Magyar Hadsereg. Ez természetesen egyáltalán nem ment semmilyen brutalitást, embertelenséget senki részéről. Csak nem kellene folyton keverni a szezont a fazonnal.
Én csak azt nem értem, hogy mi köze a felszabadulásnak a Gulághoz?
Magyarországot 1944-ben Németország megszállta. Amíg itt voltak a megszállók, addig Szálasi bábkormánya garázdálkodott.
A SZU-ból jöttek errefelé a német és a szövetséges magyar csapatok. Nyomukban a szovjet hadsereg. Felszabadították az országot a német megszállás alól. Mivel hadban álló fél voltunk, a hadijog értelmében bizonyos számú helyőrséget hátrahagyva mentek tovább nyugat felé. A béketárgyalásokon úgy döntöttek a nagyhatalmak, hogy mi szovjet érdekszféra maradunk. Tehát itt maradtak a szovjet csapatok helyőrségei.
A Gulágot nem a magyaroknak találták ki, azzal Sztálin először a saját népének kedveskedett. Az a mocskos, aljas söpredék, amely a Gulágot működtette nem méltó az ember névre, mint ahogy maga Sztálin sem. De nem a Gulágokból állt a korabeli SZU, kár csúsztatni.
Waffen SS-katona, aki elkötelezett CDU-szavazóként élte le az életét Németországban, fejlövéssel került hadifogolykórházba, és platina-pótlást ültettek be a koponyacsontjába. Öccse, szintén Waffen SS, amikor megadta magát, megdöbbenve látta, hogy az őt és társait kísérő szovjet katonák fegyvere nem rájuk, hanem az őrjöngő, nyomukban futó népségre. Őket védték, nehogy az ukránok meglincseljék. Gondolja valaki, hogy az ukrán nacionalizmus miatt voltak ennyire tele gyűlölettel? A két ember egy dekát nem csodálkozott a nép lincselő kedvén...
