Neked lehet, hogy nincs fogalmad, de a feministák eddig mindig azzal jöttek, hogy évezredes patriarchális elnyomás alatt álltak a nők. Erre most kiderül, hogy csak 2005 után fordult a kocka?
Már rég hasonló a bérezés, miért is folyik azon a téren bármi harc?
"A te összeollózásod meg megengedi, hogy azt gondolja az ember, hogy Virág állít ilyent..."
Ismered az idézőjel funkcióját egy szövegben? Egyértelműen látszik, meddig terjed a tőle vett idézet, teee.
Az intelligens emberek életében az egyik legnagyobb teher azon frusztrált kevésbé intelligensek permanens bokaharapdálásának elviselése, akik görcsösen igyekeznek föléjük kerekedni, de csak személyeskedni, hangsúlyokon rugózni, logikai hibáktól hemzsegő 'hibalistát' összeszedni képesek. Nagy teher ez, de hát együtt kell élni vele...
És ne felejtsük a látenciát sem. A férfi és kisgyerek áldozatok csak akkor kerülnek a hatóságok látóterébe, ha súlyos testi sértés vagy halál az erőszak vége. Nem rohannak már egy pofonért is a rendőrségre.
Ezért szokás megkülönböztetni az ún. klinikai mintát (hivatalos hatósági statisztikák) és a reprezentatív mintát (ami a teljes lakosságot reprezentálja). Ez utóbbiról pedig tudjuk, hogy gyakrabban a nők az agresszok - de a hatóságok csak azokról az esetekről szereznek tudomást, mikor visszaütnek nekik :-/
Nemzetközi kutatások az elkövetők tekintetében is a közkeletű, hamis sztereotípiáknak teljesen ellentmondó tényeket tisztáznak: a zömmel fiú gyermekek terhére családon belül elkövetett bűncselekmények elsődleges elkövetői 60-70 százalékban a nők-anyák, egyedül vagy társtettesként.
Erre nem nevez meg forrást a cikk. A te összeollózásod meg megengedi, hogy azt gondolja az ember, hogy Virág állít ilyent...
Virág György: Az nagyon jó, hogy reagálnak a könyvre, ennél már csak az lenne jobb, ha el is olvasnák, mielőtt beszélnek róla. Ezt a könyvet heten írtuk, és néhány dologban mi, szerzők sem értünk egyet. Abban viszont feltétlenül, hogy a családi erőszak problémáját nem a nemek közötti harcként fogjuk fel. Ezért is sajnálom, hogy ebben az összefüggésben lett mégis hírértékű a kötet, ami természetesen nem a férfiak elleni erőszakról szól, csupán azt igyekszik megmutatni, hogy a családon belüli erőszaknak számos metszete van. A felháborodás előtörténete pedig annyi, hogy az idei Kriminálexpón bemutattuk az Országos Kriminológiai Intézet kétéves kutatását, amelynek eredményeit publikáltuk a könyvben. Minden igyekezetünk ellenére elsősorban a számokat ragadták ki. Amúgy nem az hangzott el, hogy a családi erőszak áldozatainak a zöme férfi, hiszen ez nem igaz, hanem az, hogy a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak a 61 százaléka férfi, és hogy a kiskorúak sérelmére elkövetett cselekmények áldozatainak kétharmada fiú. Sajnos, az erős nemi megközelítés miatt ezt sokan úgy értelmezhették, hogy ha férfiakat ölnek, akkor azt nők teszik. Valójában e cselekmények elkövetői is túlnyomó részben férfiak. Ámbár számomra a gyilkosság, az erőszakos halál tragikussága továbbra sem attól függ, hogy milyen nemű az elkövető.
Nincs ebben semmi meglepő, hiszen jól tudjuk, hogy a bűnözés és az erőszak férfibiznisz: bűncselekményeket jellemzően felnőtt férfiak követnek el felnőtt férfiak sérelmére.
MN: Mit tart a társadalmi nemek szempontjából való megközelítés negatívumának?
VGY: Azt, amikor ez nem a jelenség egyik fontos aspektusaként, hanem kizárólagos értelmezési lehetőségként jelenik meg. A családi erőszak megértésének és kezelésének kedvezőtlen mozzanata éppen az, hogy ez az egész történet átpolitizálódott, a politika a saját hatalmi erőterébe vonta, tematizálta. A valódi változtatás lehetősége pedig az összefogásban, a sokszínű egység polgári erejében rejlik. Ehelyett "politizálás" zajlik, értelmetlen acsarkodások, sajátos pozícióharcok, a nyitottság teljes hiánya az eltérő gondolkodás irányában.
MN: Mi volna itt a kompromisszum?
VGY: Ha önt az utcán felpofozzák, az nagyon megrázó, de haza tud menni, ahol elmondhatja, hogy mi történt, és ahol védelmet, nyugalmat talál. Ha viszont mindez otthon történik önnel, akkor nincs kihez menekülni. Ez adja meg azt a lényegi sajátosságot, ami az otthoni bántalmazást kiemeli az egyéb erőszakok közül. Az ilyen helyzetben lévő embereknek segítséget kell adni ahhoz, hogy elő merjenek jönni, és véget tudjanak vetni a szörnyű játszmáknak. Azt hiszem, ez lehet az együttműködés alapvető bázisa. A legtöbb áldozat kétségtelenül nő és gyerek, ez tény, nem győzöm eléggé hangsúlyozni. A helyzet azonban nem oldódik meg azzal, ha bűnbakot állítanak és stigmatizálnak. Túl kell lépni azon, hogy mindennek az és csakis az az oka, hogy a vadállat férfiak kínozzák a kiszolgáltatott nőket a tradicionális férfihatalom fenntartása érdekében. ... Stb...
"Fontos tudni, hogy az Országos Kriminológiai Intézet kutatása már egy 2005-ben közreadott tanulmánykötetében leszögezte, hogy a családon belüli erőszak elsődleges áldozatai a fiúgyermekek és a férfiak:
“A családon belül elkövetett, kiemelkedően súlyos bűncselekmények körében (emberölés és kísérlete) öt áldozat közül három férfi – a férfi áldozatok aránya 65%. Kiskorú veszélyeztetésének áldozatává a fiúk kétszer gyakrabban válnak, mint a lányok (65%-35%), vagyis a gyermek sértettek kétharmada szintén fiú.”
Nemzetközi kutatások az elkövetők tekintetében is a közkeletű, hamis sztereotípiáknak teljesen ellentmondó tényeket tisztáznak: a zömmel fiú gyermekek terhére családon belül elkövetett bűncselekmények elsődleges elkövetői 60-70 százalékban a nők-anyák, egyedül vagy társtettesként."
Az Országos Kriminológiai Intézet által közreadott “Családi iszonyok” című tanulmánykötetben találhatóak az ügyészségi akták statisztikai feldolgozásával végzett empirikus kutatás adatai: Kiadta: Kjk Kerszöv, Budapest, 2005
A cikkben idézett rész a 164. oldalon található. Erről egy fotó:
Dehogynem. Pont ők azok, akik csak legyintenek a kispöcsűző-köpködő femcsikre, és a maguk és a normális nők védelmében kiállnak a sunyi hazugságok és a szexista gyűlölködés ellen.
Érvelni vitákban szokás. Amit itt művelsz az nem az.
Igen, minden KPS-ban szenvedő sok nagy picsával találkozik, ez az állapotukkal jár sajnos. Erről beszéltem.
és a frusztrációktól mentes, magabiztos, nőkkel szeretetben élő férfiak - nak nem keletkezik igényük senkivel sem szembemenni. Érted nem? Nem kell nekik szembemenni, mert ő utánuk mennek az emberek. Maguktól. Mindenféle kényszer nélkül... Ez a BDE, amit te csak hírből ismerhetsz.
És előbb-utóbb rendre kiderül, hogy van is valami frusztráció vagy trauma az életükben, apjukkal, bátyjukkal, párkapcsolatukkal kapcsolatban, amitől megkattant bennük valami és - kellő intelligencia híján - ezt csak úgy tudták feldolgozni, hogy a saját szerencsétlen sorsuk hatására egy egész nemet meggyűlöltek.
Csak az a baj, hogy ezek aztán társadalmi nyilvánosságot és állami támogatásokat kapnak - pszichiátriai kezelés helyett :-(
Már Kádár elvtárs is megmondta: nem a zsemle a kicsi, hanem a befogadására szolgáló testnyílás túl nagy ;-)
Amúgy em produkáltál semmi újat, a kispöcsűzés unásig ismert feminista 'érvelési technika'.
Természetesen, a valóság itt is pont fordítva van: a kispöcsű magányos lúzerekből lesznek a mentális problémás szélsőségesek (vagyis a feministáknak nyalizó manginák vagy éppen a nőgyűlölő incelek), és a frusztrációktól mentes, magabiztos, nőkkel szeretetben élő férfiak lépnek fel tárgyilagos nyugalommal a szexista gyűlölködők ellen.
Mindenki hallott már a vaginizmusról. Ez az a jelenség a hüvely (vagina) görcsös összehúzódása, ami megnehezíti vagy akár lehetetlenné teszi a a hüvely rendeltetésszerű funkcióit, pl. a szeretkezést, tamponhasználatot, stb. Na most, a feminizmus - már csak elnevezéséből is adódóan - ennek analógiája, az egész nő (femina) görcse, ami megnehezíti vagy akár lehetetlenné teszi a nő értelmi funkcióinak egy részét, mint pl. a logikus gondolkodást, a racionális valóság- és önértékelést, stb.
A komplexus oka általában valamilyen trauma: az érintettet jellemzően olyan negatív hatás érte, amely konkrétan vagy átvitt értelemben a péniszének méretével kapcsolatos. Ilyen lehet például az, hogy gyerekkorban viccből ilyesmivel piszkálták, "kispöcsnek" hívták, kiközösítették az osztálytársai. Előfordulhat az is, hogy nőtől kaptak olyan megjegyzést, amely arra vonatkozott, hogy péniszük túl kicsi. Mindez tehát független az életkortól, gyerekkorban, kamaszkorban, de akár felnőtt korban is szembesülhetnek a férfiak ilyesmivel.
És persze természetesen a valóságnak is nagy szerepe van ebben...
Amikor nagyon apró, akkor megjelenik a KPS, azaz a Kis Pöcs Syndróma. Az ebben szenvedő egyén haragszik minden önálló, gondolkodásra képes nőre, és a BDE-vel rendelkező férfiakra. (BDE > Big Dick Energy) Természetes megnyilvánulás ilyen esetben a másik nem, vagy a BDE-vel bíró hímtárs lekicsinlése, ócsárlása. Nem csoda, hiszen minden nap meg kell élnie a következőket:
Nekem kb 13.5 - 14 cm között ingázik, tehát nem túl nagy, de eddig még nem érzékeltem azt a pár cm hiányt...és partnereimet sem izgatta különösebben, de legalább is felém nem mutatták.
"A fehér baloldali nők 56,3% -a számolt be mentális betegségről"
Megjegyzem, ők vannak elsöprő többségben a feministák között is.
De hát tudjuk, hogy a feminizmus is egy mentális betegség :-)))
"...Érdekes kérdés, hogy milyen lelki defektusok hatására lesz valaki feminista, és lesz képes ekkora baromságokat beszélni? Megkérdeztük erről dr. Schőn Ubul professzor urat:
Mindenki hallott már a vaginizmusról. Ez az a jelenség a hüvely (vagina) görcsös összehúzódása, ami megnehezíti vagy akár lehetetlenné teszi a a hüvely rendeltetésszerű funkcióit, pl. a szeretkezést, tamponhasználatot, stb. Na most, a feminizmus - már csak elnevezéséből is adódóan - ennek analógiája, az egész nő (femina) görcse, ami megnehezíti vagy akár lehetetlenné teszi a nő értelmi funkcióinak egy részét, mint pl. a logikus gondolkodást, a racionális valóság- és önértékelést, stb.
Ezen analógia alapján már nincs nehéz dolgunk, elég csak megfelelően adaptálni a vaginizmusról szóló szócikket (http://vaginizmus.freeweb.hu/vaghu.html), és máris mindent tudunk a feminizmusról:
"A feminizmus, vagy másnéven mizandrikus görcs egy női mentális diszfunkció, vagyis "működési rendellenesség", mely a nő agytekervényeinek akaratlan összehúzódásával, összerándulásával jár minden alkalommal, amikor valami közelít az agykéreghez - legyen az önálló gondolat, a mindennapi élet tényei, a nő saját tapasztalatai vagy bármi más. Ez természetesen lehetetlenné tesz minden olyan tevékenységet, amely gondolkodással jár: érdemi vitázást, objektív véleményalkotást, intelligenciahasználatot, ignorálást, stb. Létezik természetesen a feminizmusnak enyhébb válfaja, amikor nem minden és/vagy nem olyan mértékben váltja ki az agyi reakciót (pl.: vannak, akikkel hétköznapi dolgokról lehet beszélgetni; lehet a feminizmus "személyre szóló"; stb.)
A feminizmus tudatalatti védekezőreflex, vagyis a nő akaratától nem függ: akaratlagosan nem lehet megakadályozni az agyi diszfunkciót. A feminizmus általában összetett jelenség, összefüggésben van a személyiséggel, az értékrenddel, a hölgyet élete során ért különböző hatásokkal, az esetek egy részében a konkrét partnerrel. Ezért is okai általában több mindenre is visszavezethetők, például:
* felvilágosítás hiánya, tudatlanság a világgal, saját élettel kapcsolatban és az ebből eredő félelmek (pl. csalódástól, kognitív disszonanciától, stb.) * modern, "erkölcstelen" neveltetés, túlzott megengedések * mély belső konfliktusok, melyek a szexualitáshoz társuló, általában nem tudatos bűntudathoz vezetnek * negatív tapasztalatok, a nőt intellektuális téren ért megrázkódtatás (pl. hogy a férfiak okosabbak, tudnak állva pisilni, stb.) * értelemhiány, vagy a férfiak tudatalatti elutasítása valamely más okból * lappangó homoszexualitás, frusztráltság, kielégítetlenség * stb.
A feminizmus magától nem 'gyógyul', ebben az esetben nem működik az "egyszer sikerülni fog" vagy a "majd összejön". A 'gyógyuláshoz' szakember (fórumpszichológus) segítsége nagyon ajánlott, de mindenképpen szükség van kielégítő ismeretekre mind a női (és férfi) gondolkodást, mind magát az agyi görcsöt illetően, illetve elhatározásra és következetesen végigvitt terápiára. Természetesen megfelelő ismeretekre mindenkinek szüksége van, a kételyek eloszlatásához, a magabiztossághoz és a partner felé való teljesítéshez egy kis tájékozottság senkinek sem árt... ..igaz?"
A fehér liberálisok közül a leginkább érintett csoport a baloldali nők voltak. A fehér baloldali nők 56,3% -a számolt be mentális betegségről, míg a hasonló korú konzervatív nőknek csupán 27,3% -a.
He-he-he.... Tehát a ballerek >2x-es szorzóval .... :)))
Az intelligens emberek túlelemeznek mindent: A magas IQ-val megáldott emberekre jellemző, hogy mindig túlagyalják a dolgokat, és mindenre keresik a magyarázatot. Ez gyakran fárasztó, főleg abban az esetben, ha az eredmény negatív és frusztráló.
Itt mutatkozik meg csak igazán, hogy a tudatlanság néha igazi áldás, hiszen minél kevesebbet tud valaki, annál inkább gondatlan, boldog. Ha mindig képes valaki meglátni mások igazi arcát, akkor nagyot lehet csalódni a világban.
A mély beszélgetések és a megértés hiánya: Az egyik legjobb dolog a világon az, ha van, aki megérti azt, amiről beszélünk. Nagyon megnyugtató, ha egy hozzánk hasonlóan gondolkodó személlyel ülhetünk le egy csendes helyen, ahol elmélyülten beszélgethetünk, megértik az ötletünket, osztoznak a véleményünkben.
Ilyen élményben ritkán van részük az intelligens embereknek, emiatt sokan magányosnak érzik magukat, és az jár a fejükben, hogy nincs a világon senki, aki megértené, értékelné őket. Mára tudományosan igazolt tény, hogy a magasabb IQ-val rendelkező személyeknek sokkal kevesebb társas kapcsolatra van szükségük, mint az átlagos IQ-val rendelkező embereknek.
Ez nem jelenti azt, hogy az okosabbaknak nincs szüksége társas kapcsolatokra, jó beszélgetésekre, ugyanis arról van szó, hogy ők nem az időjárásról, az ételekről és a hétvégi buliról akarnak csevegni, hanem lenyűgöző, jelentőségteljes dolgokról szeretnének diskurálni.
Az átlagnál okosabb emberek hajlamosabbak mentális zavarokra is, mivel meglátják a rendszerben rejlő hibákat, embertelenségeket, látják azok kijavításának lehetőségeit, és egyszerűen fel nem foghatják a hatalmon lévők ezek kijavításának szándékának hiányát. Igen, ez tud mentális problémákhoz vezetni.
Ha a liberalizmusról, vagy a trsdlom egyéni meghülyítéséről szeretnél többet megtudni, akkor tudom neked ajánlani az Új Egyenlőség oldalt, pszichológiából pedig ugyanennek az oldalnak a "Kritikai pszichológia" rovatát.
Tehát nem az elmebetegség okoz baloldaliságot, hanem a baloldaliság okoz elmebetegséget, igen!
a párom ezt úgy fogalmazta meg, hogy az élethez (a mai világban) szükséges egyfajta butaság, hogy az ember ebben a közegben boldog tudjon lenni.
