"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Bizonyára, de talán az is segít, ha a megfelelő helyen keresgél az ember. Közös érdeklődés, hobbi és ilyenek nagyobb eséllyel hoznak össze egymáshoz illő embereket, mint a sarki night club...
De hát hiába magyarázod a 'mi'-t annak, aki csak azt ismeri, hogy 'énénénénén'... :-(
Egyszer beszélgettem valakivel, aki egyszerűen nem értette, hogy mi az asszonnyal nem vitatkozunk a pénzen.
Egyre csak azt kérdezgette, hogy de hát mi van akkor, ha egyikünk olyasmit akarna venni, amit a másik ellenez. Én meg próbáltam elmagyarázni neki, hogy ilyen nincs, mert magunktól is tudjuk, hogy mit engedhetünk meg magunknak, és nem egymás ellen megy a játék, hanem egymásért.
És igen, ehhez kell a tökéletes bizalom, és megint oda jutunk, hogy jól kell házasodni és akkor nincs gond.
"Mert egy kapcsolatban igenis van egy egészséges függőség , ami egyik félnek sincs ellenére ."
Abszolút igaz.
Pont abban különbözik a felnőtt embetek kapcsolata a kollégiumi szobatársak független és önálló együttélésétől, hogy egy meg egy együtt nem kettőt ad ki, hanem valami mást, többet, egy közösséget, ahol az ÉN egyeduralmát felváltja a MI-ben való gondolkodás:
Nem. Kiszámíthatatlan lenne, hogy mit vált ki a másikból, ha tőle függ valaki, és én nem szeretem a kiszámíthatatlanságot és a csúf meglepetéseket. Az ellen nincs kifogásom, hogy rövidebb időre, megbízzak a páromban (mint a gyerekvállaláskor), de máskülönben azt szeretem, hogy együtt "menetelünk" a célok felé, legyenek azok az én céljaim vagy az ő céljai vagy közösek. :)
az a helyzet, h sztem jó dolog egy kisbabával ráutalva lenni egy férfira, főzni finomakat, hétvégente kirándulni, stb ...
akkor, ha ezt nem követelik, nem írják elő, nem várják el, stb ...
kockázatos ... nem kicsit ... meggondolhatja magát, megbánhatja, a férfi is érezhet valami véglegeset, hogy már nem ugrálhat, frusztrált lehet, eltűnik mellőle a lányos test, nem tudja, hogyan legyen apa, stb... el kezdhet hadonászni a f.szával ... bármi ...
szóval rizikó ... nem kicsi ...
akkora a kockázat, hogy sztem nem szabad vállalni, pedig nem rossz dologról van szó amúgy ...
Most, hogy így újraolvaszam, egy gondolatot viszont hiányolok belőle: mégpedig azt, hogy a férjjel szembeni erősködés és hatalmi harc nem valami tévút, amire ha nem lép rá, akkor minden szép és jó lesz, hanem egyike a nők önsorsrontó ösztönkésztetéseinek, és neki tudatosan tennie kell azért, hogy kordában tartsa ezt a késztetését.
Érzelmileg mindenképpen függsz a másiktól, és akkor jó egy párkapcsolat, ha ettől nem kell félned, mert nincs méricskélés mennyit adhatsz, és nyugodtan hátra dőlhetsz, mert tudod, hogy a másik ott áll mögötted és felfog.
Ez bonyolult szerintem . Mert egy kapcsolatban igenis van egy egészséges függőség , ami egyik félnek sincs ellenére .
Gondolj csak bele ! Együtt élsz valakivel , akivel hosszú távra tervezel . Lesznek közös céljaitok , amit csak gazdasági közösségben tudtok megvalósítani , lesznek gyerekek , akiknek mindkettőtökre szükségük van .... ésatöbbi' .
Onnantól traumatizál a függőség , amikortól valamelyik félből elveszik az érzelem .
ez azért érdekes, mert ha van valakid, akkor az a részed lesz. és jó esetben te is neki ...
tehát mégiscsak egy függőségi viszony ... ehhez kell bátorság
ráadásul sohasem mondhatod egy emberre, hogy tökéletesen ismered. benne van a kockázatvállalás is ... kérdés, hogy el mersz-e menni az utódvállalásig is, mert akkor már nem csak rólad, és a párodról szól majd a történeted ... szóval rizikó ...
a legjobb lenne mindent bebiztosítani ... egészséget, gyereket, nyugdíjat, munkanélküliséget, tanfolyamokat, válást, lakhatást ... nem 1xű
és akkor hol van a szelerem, a szenvedély? Vagy maradunk stimulált erogén zónák ...
