(Ugye milyen jól eltaláltam a szobor 6,5 méteres nagyságát?)
Javaslom, nézzétek meg személyesen, mert a fotó nem adja vissza kellően a valóságot.
És guruljatok tovább pár métert, mert az út végén jobbra fordulva el lehet jutni a soroksári sportcsarnokhoz. Ott már többször jártam táncversenyre víve kisunokát. Most vasárnap is sok száz gyerek a legkülönbözőbb korosztályban, jelmezben, formációban és stílusban táncolt egyedi koreográfiával, sok tornaelemmel, kibírhatalan hangos zenére. A reggel 8-kor kezdődött 160 műsorszám végén délután fél ötkor volt eredményhirdetés sok kategóriában. Csak azt nem értette senki, hogy hogy került a versenybe egy nem fiatal női csapat hastáncbemutatóval. Az egyik hölgy kb. 160 kg volt és a köldökétől jóval lejjebb engedett szoknya felett rossz volt nézni a hájai remegtetését...
A múltkor szaladtam bele, majdnem kiégette a retinámat. Úgy megdöbbentem, hogy elfelejtettem lefordulni a kocsival a sarkon, egyszerűen vonzott maga felé. :-)
Letehetném a nagy esküt, hogy nem olvastam ezt az oldalt, de épp készültem megemlíteni (már évek óta zavar) , hogy ma már minden "akadémia" lett, ezzel kiüresítve a szó , a fogalom tartalmát. Jöhet a link, mai : http://szagertoivelemeny.blog.hu/2018/05/27/szavak_erozioja
Pár éve útközben jött velem szembe, és azóta is eltöprengek amikor arra járok: ugyan mi lehet az akadémiai tanmenet? https://goo.gl/maps/RGkkqbsvaan
Az épület története biztosan érdekes, és talán jobb sorsa is lehetne. Elmenni mellette elég nyomasztó, belátni az alagsori edzőtermekbe. vagy hogy is kellene nevezni Auditórium?
Nem szó szerint vettem az infót, ami már régóta megjelenik, csak próbáltam beilleszteni a probléma lehetséges okának sorába. Az Opera böngésző - ami tényleg sokkal gyorsabb- is ezt mondja, oppsz , innen még nem tudok képet felrakni. Majd a firefoxból :) Nem árt, ha több lábon áll az ember ...
A legújabb 60.0 -s Firefox miatt ahol a flash tartalmat, (vagy ilyesmi) korlátozzák, külön engedélyezni kellene. Azóta javították a firefoxot, de ez nem változott, átállítani meg biztonsági okokból nem akarom a böngészőt. Letöltöttem az operát, de az is detto. Nyilván van vmi oka ennek a korlátozásnak.
A fül emlékeit megkapod szerintem, ha megnyitod a listából, és onnan visszafelé tudsz lépni. Most kevés van nyitva, nem tudom megnézni.
Ez a 1tab majdnem jó nekem. Olyanra vágyom, ami a fül teljes történetére is emléxik. Volt korábban egy ilyen (az eredeti session manager), de az fűbe harapott a legutóbbi nagygenerál után...
hát nem megy. Az Operát letöltöttem, sokkal könnyedebb, mint a már javított FF, de itt is akadályba ütközöm a képfeltöltési kíasérletnél.
Firefoxhoz viszont találtam egy nagyon jó kiegészítőt, a sok megnyitott lapot egy kattintással egy listába gyűjti, keresni is, meg menteni is egyszerűbb.
OneTab Szabadítson fel 95% memóriát és szüntesse meg a lapok káoszát
Jó ötlet, köszönöm! Bár nem hiszem, hogy kellene nekik, nem komplett sorozat. Egy közeli évjáratot láttam egybekötve 3600 Ft-ért, az jobban megérné nekik az ingyenes tucatnyi darab helyett.
Bár az Arcanum gyakran arculcsap, hogy csak előfizetéssel olvasható el az a sok találat, amit mutogat. Jelezniük kellene előtte, hogy mire számíthatok a keresési után ..:( Most meg már a Budapest folyóiratban sem lehet megnézni, ma vettem észre. Szomorú.
Hazatért gyerekek. Harminc leányka érkezett ma reggel 9 órakor a hajón Visegrádról Budapestre. Egy hónap előtt telepítette őket Visegrádra a szünidei gyermek- telep egyesület; halaványan vitték őket oda, és piros pozsgás színben, naptól lesülve, egészségesen hozták vissza. Még ma is ott lennének, ha nem kellene másik csoportnak átengedni helyüket. A szülök kitörő örömmel fogadták csemetéiket a Petőfi-téri állomásnál; a fiatal gyerek-lányok nem győztek eleget mesélni a pompás vidékről és élet-módról. De nemcsak a szülők örültek a leánykák pompás egészségének, hanem a nemes hivatásu egyesület részéről megjelent urak is: gr. Teleki Géza, dr. Degen Gusztáv, Herzog Péter és dr. Klein, akik szívélyes szavakat intéztek hozzájuk és szüleikhez. Vasváry Béni fővárosi reáliskolai tanár átadta a gyerekeket szüleiknek, Degen Gusztáv al- elnöknek pedig a gyerekek nyújtottak át egy pompás csokrot, melyet a visegrádi erdőben kötöttek. Hogy micsoda áldás a szegény fővárosi gyerekekre az egyesület működése, azt már többször említettük. Ingyen kapnak ruhát, nyári lakást, ingyen étkeznek és üdülnek szellemileg és testileg. Visegrádon telepük a Bakody-villában van, Bakody ingyen bocsájtotta villája belső emeleti részét az egyesület javára s igy a kis lányok olyan helyre jutottak, melynél kellemesebbet nem is kívánhatnak. Erdő oldalán tanyázhatnak naphosszat, játszanak, esznek, isznak, pihennek, szóval vidám életet élnek és hogy bajuk ne legyen, erről szeretetreméltóan gondoskodik Vasváry Béni fővárosi reáliskolai tanár és kedves neje. Rózsás arccal, 2—3 kilóval meghízva tértek vissza a kicsinyek, pedig csak egy hónapig voltak oda. Hátha még egy 2-ik hónapot is tölthettek volna ott. Ha még tovább is azon a kitűnő koszton maradhattak volna, a milyet például vasárnaponkint kaptak. Reggelire tej fehér kenyérrel, délelőtt kenyér, délben marhahusleves, marhahús káposzta-főzelékkel, kirántott csirke, túrós-lepény és egy kis pohár vörös bor. Délután túrót és vajas kenyeret, este pedig tápláló tápszer-levest kaplak. Mikor látnak ők otthon ilyen lukullusi lakomákat? De nagy örömöt okoz a kis leányoknak az uszoda is, mely szintén rendelkezésükre van bocsájtva. Vígan lubickolnak a vízben, akár csak a halak. Mintegy 30 leány-gyerek volt a villában elhelyezve, közülük 20 a földszinti nagyteremben, 10 egy első emeleti szobában. 7—11 évesek lehettek a leányok és mikor kivitték őket, valamennyi beteges volt. No hát a visegrádiakra nem valami nagy dicsőség, hogy ezeket a beteg gyermekeket nem igen jó szemmel nézték s a gyógyszerészen kivül a legkisebb áldozatot sem hoztak a szegényekért. A humanizmus nagyon szép dolog ám! Az ujabbi szállítmányt, melyet az egyesület már fölruházott, holnap délután 2 órakor viszi ki Visegrádra Vasváry, a ki gyöngéd bánásmódjáért és buzgalmáért nejével együtt megérdemli az elismerést.
Köszönöm, megnéztem, de nem ugyanaz, a címe is más kicsit. Az Új látóhatár emigráns folyóirat, nem is itthon jelent meg. A enyém csak egyszerűen : Látóhatár.
Ezen tipródom már pár hónapja, hogy tartogassam-e még? Vagy ez is fel fog kerülni a netre?
Milyen jó kiadványok voltak anno. Sajnos a pincében kapott egy kis szagot, hiába napoztatom, szellőztetem, nem tudom eltüntetni. A kis teraszomon várja a sorsát. De legalább ennyi, ez a fotó megmarad.
