Most néhány nagyon szomorú haiku következik. Sokáig kerülgettem ezeket, de minduntalan beléjük futok, jobb túlesni rajta.
Issának 4 gyermeke született, 3 fiú és egy lány, és mind a négyen meghaltak 2 éves koruk előtt.
Pl. az alábbi haikut Greguss Sándor fordításában ismerem csak a haiku.hu oldalról (a japán eredetit nem találom):
Rezgő lepkeszárny. Többé már nem nyúl érte halott gyermekem.
aki kaze ya mushiritagarishi akai hana "Őszi szél - piros virágok, amelyeket ő le akarna szakítani." (Issa megjegyzése: Sató halála utáni 35-ik napon a sírnál.)
Ismerve Issa tragédiáját, az ember hajlamos utalást látni olyan versekben is, amelyek évszám szerint korábban keletkeztek, pl:
tsuka no shimo kari mo mairite naki ni keri "Dér a sírokon - a vadludak eljönnek gágogva."
A mairu: "jön, megy" szót elsősorban szent helyek, sírok, szentélyek látogatásánál használják, úgy is fordítható: "elzarándokol" valahová. A vadludak hangjára használt ige, naku, ugyanúgy ejtendő, mint a "sírni" ige, bár írásjelük más. Ezért a haiku így is érthető:
"Dér a sírokon - a vadludak eljönnek sírva."
waga maita tane wo yareyare kesa no shimo "Ahová magokat ültettem - ó jaj, dér..."
Évszám szerint ez a haiku nem kapcsolódik az előzőhöz, de így egymás után azt sugallják, hogy a költő a sírokra ültette a magokat, de túl későn, mert a hideg idő miatt nem keltek ki. Persze önállóan is megállja a helyét...
A téma engem is érdekel, s nem hiszem, hogy a baráti sörözés hajbakapást jelentene. Azért B. Zoli, eszembe sem jutott, hogy akadémiai székfoglalót várjak egy pofa sör mellé... Úgysem kerülhetjük el, hogy mi hozna össze bennünket:)
Jó volt olvasni. Szívesen beszélgetnék veletek erről. Inkább sörbe-, mint hajbakap... :-( Nem igazán gondoltam, hogy ekkora indulatokat váltok ki, azt hittem, eléggé egyértelmű, milyen határokat kérdezek én.
A találkozóra szívesen elmegyek, de oda inkább ne vigyük magunkkal ezt a vitát. Röviden összefoglalom a haiku jellemzőit:
1. A haiku egy képet ír le, nem érzést vagy gondolatot. A kép az, amely érzést vagy gondolatot ébreszt az olvasóban.
A leggyakoribb hiba ezen a fórumon, hogy a haikuban rejtett, implicit gondolatot kimondjátok. Pl, hogy saját rossz fordításommal példálódzam:
Sajnállak, hogy szeretve követtél engem, őszbe, halálba.
Az utolsó sor "őszbe, halálba" nincs benne Issa versében, és rejtett, implicit kell maradjon a fordításban is.
2. A haiku a négy évszak egyikéhez kapcsolódik a kigo, az "évszak-szó" által. Ilyen kigo pl. a hó, az őszi szél, a dér, a vándormadarak, stb.
A japánok szerint mind a négy évszak szép, nem csak a tavasz és a nyár. Pl. a kertművészet arra kell, hogy törekedjen, hogy a kert mind a négy évszakban szép legyen. Ha az ember képes meglátni a tél és az ősz szépségét, akkor talán az öregséggel, a halállal is meg tud barátkozni.
3. A haiku szakított a waka (klasszikus ötsoros japán vers) emelkedett stílusával. Bashó írja egy helyen, hogy a virágzó cseresznyefák helyett a haikuba inkább a pocsolyában turkáló varjú képe illik.
Issa ezen felül könnyed humort vitt verseibe, amely még az európai költészetben is ritkaság.
4. A haiku fontos eleme a sabi, a magány megjelenítése. A magány nem jelent feltétlenül egyedüllétet. Bashó példája (emlékezetből, pontatlanul idézem) "ha egy ember színes kimonóba öltözve elmegy egy partira mulatni, vagy kardot kötve csatába indul, és ez az ember már idősebb, abban van valami magányos."
5. A haiku nem pusztán írásmód, hanem gondolkodásmód, életmód is.
A haikuírás "Út", amely megvilágosodáshoz, bölcsességhez vezet.
Ne egymásnak, ne a topiknak írjátok a haikut, hanem saját magatoknak.
Haiku, ferdítés vagy 17 szótag?!?:-) – első/utolsó?
/Verset talán írtam már 1-et (lehet, az se az volt), de majd írok még 7-et (hetente), s akkor leszek majd 'hetihetes költő'. Aztán meg felcsapok várdorköszörűsnek, hogy 'köszörűs költő' is legyek.:-))/
No, csak hülyéskedtem. Köszönöm a figyelmességed!
Azt hiszem, nem nagyon fogok 'ferdíteni', merthogy nem értek hozzá.:-((
Ha valami 'megtalál', azt esetleg leírom, ahogyan Seng Thu Chek írta magáról, Seng ma is csak:
„szavakat szórt a / földre. Lebukó szelek / felcsipegették.”
Beezer, írtam én is már szürrealista haikut, de az alapul szolgáló festményen jóval kevesebb ’információ’ volt. Azt sem mondanám, hogy nem tetszettek, amiket írtatok. Pl. három golyó vagy a szín és fonák vagy a végtelen játszma nagyonis, de az is biztos, hogy ezekről a képekről nekem nem jutott volna eszembe, vagy csak nem néztem volna ennyi ideig őket, mert mindegyikben van valami nyugtalanító, amitől nem tudnám hosszabb ideig nézni őket. Azt hiszed, hogy ellenséges vagyok veled, pedig nem. Ellenséges a 120 hozzászólás képével vagyok, legfeljebb ez jön át, ez már nekem túl távol volt. Az nálam technokrata-fantasy. A többi még azon a szürreálison belül van, amihez jó a viszonyom. Mivel azonban ez átlépte a határt nálam, ezért kérdeztem Zolit.
Ebből is látszik, mennyire nem vagyunk egyformák. A fantasy, de különösen a technokrata nekem ezekről a képekről sosem jutott volna az eszembe. Éppen ellenkezőleg rendkívül inspirálónak találom őket, a lélek olyan tájaira visznek el, ahova esetleg magamtól el sem jutottam volna, és az így keletkezett tükrözéseket, reflexiókat foglaltam haikuba. Vagyis mélységesen emberi (bár kissé szürrealista) gondolatokat öntöttem formába. és lám, hozzád ez miképpen érkezett el! Ami nem baj persze, hiszen hogyan is gondolkodhatnánk ugyanolyan módon!
Akartam írni: 'Mint ahogy az sem, hogy ti sem technokrata-fantasy haikukat publikáltok itt, hanem azokat az ottani képekhez mellékelitek.' Bocs, rohantam, mint mindig, tényleg kissé elbántam ezzel a mondattal. : -) Bennem az utóbbi képek, különösen a legutolsó ilyen érzetet kelt, de ezzel nem degradálni akartam az általatok berakott képeket, hanem csak azt mondani, hogy bármilyen szép és némelyik, nekem hideg és fémes, és nem tudnék rá írni, mert számomra van bennük valami nagyon nyugtalanító. Ettől még ti nyugodtan és bőségesen írhattok róla. Engem azok a tusrajz reflexiók érdekeltek, amit Zoli fel is ajánlott, illetve hogy klasszikusan meddig mentek el, művészeti alkotásokról milyen viszonylatban írtak, ha írtak.
Emberalkotta tárgyak beengedése, természeti szimbólumok, filozófiai megfelelő, csönd, - eddig OK...:)
"Nem véltelen, hogy nem a kép és haiku rovatba biggyesztettem be ezt a hozzászólást. Mint ahogy az sem, hogy ti sem technokrata-fantasy haikukat publikáltok itt, hanem ott."
Ezt, pontosabban a második mondatot viszont nem értem...
Egyetértek, pl. szerintem nem kell egy jó haikut töltelékszavakkal elrontani csak azért, hogy a 5-7-5 kijöjjön.
egyetértek, sôt, asszem fordítva is igaz: attól, hogy valami 5-7-5 ben fogalmazódik meg, még közel sem biztos, hogy haikunak nevezhetô.:-))))
Aminthogy szerintem a száraz japán művészet, sőt gondolkodás is rendkívül erősnek tűnik a kissé barokkos kínai mellett. Elég, ha a kínai és japánkertre, vagy más vonatkozásban pl. a kung fu és a karate művészetére utalok. És akkor még nem is beszéltem a japán építészet, vagy lakberendezés szinte üresnek ható, csodálatosan szuggesztív belső tereiről.
Az előző hozzászólásomhoz kapcsolódva: ez pl. egy csodálatos haiku, függetlenül attól, hogy japán és klasszikus.
A Chikuma folyó neve “ezer kanyar”-t jelent, de úgy is lehet olvasni, “ezer dallam”. Ez a folyó egy kicsit az ember kanyargós életútját szimbolizálja, míg a hó nyilvánvalóan az öregséget.
Bár nem tekinthető direkt utalásnak, nekem Li Bai (701 – 762, magyarul Li Pó) egy híres verse jut eszembe, amelyet Issa is bizonyosan ismert; az első négy sor így hangzik saját fordításomban:
Nem látod-e ahogy a Sárga Folyó az Ég tövéből a tengerbe siet, nem látod-e magas szobád ragyogó tükrein koraősz fejed – reggel: ifju még, estére fehér, mint a hó?
Persze a haiku nem enged meg ilyen emelkedett stílust, ilyen banális képet. A két verset így egymás mellé téve: mintha Petőfit és Pilinszkyt hasonlítanánk
össze. A haiku ereje megdöbbentő a kínai vershez képest.
Egyetértek, pl. szerintem nem kell egy jó haikut töltelékszavakkal elrontani csak azért, hogy a 5-7-5 kijöjjön.
Bashó egy híres mondása: "ne a régiek lábnyomát kövesd, hanem keresd, amit ők kerestek". Szerintem az a fontos, hogy egy zseniális haikut olvasva megértsük, hogy miért zseniális, és hasonló esztétikai értékre törekedjünk a saját verseinkben, sőt a saját életünkben is.
