Évtizedek óta nem használt mechanikus órát rendes, napi használatba befogni akkor sem szabad szervizelés nélkül - ha amúgy jól jár. Ez pont olyan, mint a pajtában talált, ki tudja, hány tíz éve be sem indított Skoda - ha van is olaj az olajpálcán, és meglepő módon be is indul, akkor sem szabad a kötelező karbantartások, olaj-szűrő és egyéb cserék nélkül egy métert sem menni vele - mert ki tudja, mi lesz a következménye...
Egyébként nyilván mindkét órát minden további nélkül gatyába lehet rázni, a Cornavint nyilván üzletileg nem éri meg (többe kerül egy korrekt szerviz, mint amit ér utána az óra) - de ezt nem biztos, hogy üzleti kérdésként közelíted meg, ha ez egy családi emlék, akkor az más. Az aranytokos Doxa a tokja okán nyilván értékesebb (bár minőségileg igazándiból nem képvisel alapvetően más kategóriát), tehát azzal inkább érdemes lehet foglalkozni, de pusztán műszaki oldalról megközelítve a két óra többé-kevésbé ugyanolyan feladatot jelent.
A Doxa - erre komoly figyelmet fordítva - megnyerte a magyar és a lengyel állami vasutak szolgálati óra beszerzési "tendereit" - és erre nagyon erős marketinget (a kor viszonylatában nézve) alapítva nagyon jól "elhelyezte magát" ezen a két piacon. Érdemes tudni, hogy a két világháború között volt év, amikor a Doxa termelésének több, mint 90%-át ebben a két országban adta el, annak is a felénél is többet Magyarországon - szinte hungarikummá vált a márka, miközben más piacokon alig volt ismert. Az ekkor kivívott presztízst még a vasfüggöny felhúzása után sem veszítette el - nyilván sokkal kevesebbet ugyan, de bárki máshoz képest így is jelentősebb mennyiségben tudtak ide exportálni órát 45 után is.
A Cornavin is amolyan "pótlékként" lett az 50-es években nálunk befutott, hiszen ezek valójában aránylag egyszerű, középkategóriás órák voltak, erősen "spórolós", vékony aranyozású és gyorsan kopó, de tetszetős tokokban. A Cornavin egyébként - miután a telített külső versenypiacokon nem lett nagyon sikeres - igen komoly figyelmet fordított a keleti piacokra, jó volt az üzleti modelljük (a menedzsment képes volt mindenféle barter-ügyleteket is bonyolítani a devizában nem nagyon fizetőképes, de egyébként eladható termékekkel rendelkező keleti országokkal) - így a keleti blokkban általában eléggé ismertek lettek - ennek lett ugyebár a következménye az is, hogy amikor a 70-es évek kvarcválságában maga a Cornavin is bedőlt és megszűnt, akkor a márkanevet az oroszok megvették, és az export-piacokra tovább gyártották "delfines Cornavinként" - az amúgy Rakéta órákat...
Jó hír, hogy nagyon siet a Doxa-ezesetben nagy valószínűséggel a hajszálrugó-spirálok ragadtak össze, ehhez elég egy mikronnyi olaj, ami valahogyan odakerült. Jó lesz az a rendbetétel után!
Köszi a válaszod, igazából, - ahogyan azt mondtam - az érték dönti el, érdemes-e ráborítanom egy új, nem márkás óra árát, vagy nem. Az unokával kapcsolatban egyetértek, de amiért felmerült a dolog, az az, hogy a kérdéses férfiember ugyan igen csak mai igényekkel bír, viszont meglepő módon fogékony a régi dolgokra, főleg, ha az kapcsolódik egy elődhöz. Szóval nem reménytelen:) Időközben kiderült, hogy a Cornavin pontosan jár, a Doxa viszont siet, de nagyon. Neki mindenképp kell szerviz. Készítek majd néhány képet, már amennyire mobillal lehet.
nyilván van lehetőség szervízre, de már jópárszor kibeszéltük, hogy egy jó szervíz lehet többe fáj, mint maga az óra, itt természetesen nem az arany Doxára gondoltam.
Ami engem illet, van egy szerény, kb 40-darabos gyüjteményem, mindegyik karórámat hordom, a mechanikusokat és az automatákat havonta minimum egyszer felhúzom, járnak, elég pontosak 1-2-nap erejéig, ennél többre nincs is szükségem. Mindezt azért mondtam el, hogy megértsd:-ennyi órát nem fogok szervizel(tet)ni. Annyira értek hozzájuk, hogy ha szükségeltetik itt-ott kimosom-olajozom őket, szerintem ezek majdnem mind túl fognak élni engem.
Első reakcióm az volt, hogy igen, a Doxa-t érdemes rendberakni, viszont a Cornavin-t NEM fogja hordani az Unokád(saját vélemény), ők már egy más generáció, ahol a méret a fontos:D -így gondold meg, érdemes-e költeni rá.
Nos, amit most elmondok, az a TISZTA igazság, hisz ott voltam, ahol mesélték:D
-a vasút volt felszerelkezve Doxa-órákkal, ezt lehetett látni az állomásokon, várótermekben. Közben a kint kapálgató mezőgazdász is arra lett figyelmes, hogy "ugyanabban" az időben hasított el mellette a vonat, minden nap!-bár ezt nem értettem pontosan, hogy milyen összehasonlítási alapja lehetett az öregnek...A gyereket is a vonat elsuhanásakor zavarjuk el a suliba, mert az a tuti! A napszakjaikat osztották be az emberek a vonatok masírozása után. Pontosak ezek a vonatok!-miért is?-hát azééé, mer mindenhová svájci órákat szereltek fel, de ha láttad vón' a állomásfőnök zsebóráját!-nah az osztán!-mi is a neve?-háá ugyanaz, mint azé a nagy falióráé itt a állomáson-DOXA!! Nagy cég ez!.....
...és így tovább. Aztán amikor időben asszem a Cornavin-okkal együtt bekerült a kommerszbe, mindenki rákattant!-pedig ugye a Pobeda sem volt kutya, a 2209-es Wostok-ról meg már nem is beszélek, csakhát gyerek fejjel a svájcit tartottuk menőnek pedig hát...-gondolom, Péter sokat tudna mesélni a kőmentes gagyi swiss-szerkezetekről.
Ugyanez történt keleten is, pl Romániában minden gyüjteményben "must have" az Atlantic karóra, ami anno Szerbián át érkezett, tudtommal üzletekben nem is volt kapható, majd csak jóval később ETA-felszereltséggel, míg ez egy Unitas 6300 N bronzwerk volt, egy ugyancsak pofás kis massinéria!
Szóval ezek az órák szerintem tényleg túl voltak dicsérve, nem mondom, böcsületes, megbízható szerény szerkezetekkel, szegények sajna mégcsak egy rozsdamentes tokot sem kaptak..-bár ugye a Doxáéknak lett közben arany tokjuk is.
Nah, eddig a történet, nekem tetszett és tényleg hihetőnek tartom ezt a megközelítést.
Sziasztok, van két órám: egy Cornavin Geneve, és egy 18K arany Doxa Antimagnetic. A Cornavin 42 évig nem volt felhúzva, most megtettem, működik, csak siet. Eléggé használt állapotú. A Doxa is működik, de alighanem tisztításra szorul.Elég jó állapotban van, karon 25 éve volt utoljára. Létezik valaki, aki ezekkel foglalkozik? Szervizeli ezeket valaki? Kb mennyit érhetnek? Nem eladni akarom őket, hanem tudni, hogy megéri-e őket felújítani. A Doxát a fiamnak szeretném adni, a Cornavin-t a legnagyobb unokámnak. Válaszotokat előre is köszönöm.
"Ne hidd, hogy egy kimagasló márka a Doxa, egy sima véletlen folytán emelkedett fel ez a cég a közhiedelemben, erről nyilván többet tudnának mesélni az "akkori" vasutasok :D"
Miért?
Itthon tényleg a Doxa volt a svájci, megbízható óra szinonímája.. most már látom, hogy egy "kicsit" eltúlozva. :)
Gondolom az ETA2824-ről van szó - de amúgy mit értesz az alatt, hogy "az sem biztos"? Hogy van-e belőle "hamisítvány"? Van bizony, a Seagull ST2130 számmal gyártja - és tekintve, hogy réges-régen lejártak az iparjogvédelmi védettségek, ez nem is hamisítvány (a svájci Sellita is SW200 néven teljesen szabályosan gyártja) - hamisítványnak akkor minősül, ha ráírják, hogy ETA2824, amit bizony a kínaiak esetenként megtesznek..
Ami meg az óratokokat illeti: szerintem a svájcinak mondottak egy részét is bér-gyártatják, másrészt attól, hogy kínai, egyáltalán nem lesz bóvli. Valóban van bóvli minőségű kínai óra (és tok/alkatrész) bőven, de kifejezetten jó, nota bene kiváló minőségű is van, tudnak ők mindenfélét.
Megnéztem az "Őszintén órákról" sorozat leutóbbi részét, a Roamer Searock óráról. Ezek alapján szeretnék választ kapni pár kérdésre, amiket előre is köszönök.
1.: Már az ETA 2428 sem biztos? 2.: Minden óratok bóvli kínai, amin/aminek a hátlapján nincs ott a SWISS MADE felírat? Szóval a Steinhart, Certina, Tissot,... ez a szint mind kínai tokos?
Nem nagyon van ezekről információ. A kép alapján még azt sem tudom megmondani, milyen szerkezet van benne - de vélhetően valamilyen jobb/közepes minőségű tisztességes ébresztős werk - ezek a 40-50-60-as években készülő jó minőségű, igényes kis ébresztőórák korrekt szerkezetek voltak, tartósak, viszonylag pontosak, megbízhatók.
Még vannak idős/középkorú órások, akik még a "régi időkből" átmentett (értsd: olcsón megszerzett, "hazaprivatizált") szerszámkészletekkel-eszközökkel, saját tulajdonú, réges-régen leamortizált műhelyekben ténykednek, ÁFA-körbe sem tartoznak (számlát sem adnak..) - igen, a körükben ma még lehet lelni ilyen "gazdaságos megoldásokat szállító" mesterembereket, de kérdéses, még meddig, és azért már ők sem nyúlnak a még néhány éve is emlegetett "pár ezerért megcsinálják" alapon már semmihez...
Igen, ezt a 15 ezret el tudom még képzelni, de sok egyszerű - pl: orosz - óránál már ez is simán túl van az óra értékén is akár...
Bárhogy is - egy korszak véget ért... Most valami más kezdődik, ami nem biztos, hogy jobb vagy rosszabb lesz - de mindenképpen más. De ez van minden más téren is, az autózásnál sincs már ilyen, hogy valami öreg roncsot a baráti szerelő tartósan életben tart gombokért. Ha a bilikék Trabócát vagy megrozsdált öreg Kispolákot újra kell fényezni - az pont úgy több száz ezer, mint egy "rendes autónál", mese nincs, már sehol sincs "motorgenerál húszezerért", stb...
Nem fog a mechanikus óra sem kihalni - viszont valóban antagonisztikus, olyasmi lesz, mint a veterán autó. Luxustermék, nem szükséges, nem a napi használat eszköze - ennek megfelelően az esetleges piaci értéküktől teljesen függetlenül sem lesz egyszerű és olcsó a javításuk, karban tartásuk.
Megjegyzem: egy teljesen egyszerű, semmi extrát sem tartalmazó, kézi felhúzós három mutatós alap szerkezet korrekt tisztítása, beállítása a tok ilyenkor elkerülhetetlenül szükséges tisztításával egyetemben (polírozásról, tömítések-üvegek, esetleg szíj, korona stb.. cseréjéről még szót sem ejtettünk) egészen minimálisan és jó felszereltség mellett (hatékony, gyors óramosó, megfelelős szerszámok) is 2-3 munkaóra, vagy több. Ez a mostani szokásos rezsióra-díjak mellett sehol sem jön ki 20-30 ezer alatt - és akkor, ahogy írtam, nem volt semmi extra, semmi komplikáció.
A többi ebből végül is adódik...
Egy ténylegesen javításra szoruló, fúrást-faragást igénylő komplikált zsebóra (pl: ütős-stopperes) korrekt talpra állítása teljesen simán benyelhet 50-80 munkaórát, akár többet is, a gyűjteményemben van pl: egy "Grande Complication" Lugrin (Lemania) zsebóra, ütős-stopperes, teljes naptáras/holdfázisos, amit törött, beteg, hiányos állapotban vettem árverésen - hiányzó fogaskerekeket kellett kiszámolni és marni hozzá, vagy tucatnyi egyéb hiányzó alkatrészt elkészíteni (pl: a komplett felhúzó-állító szerkezet hiányzott, mindenestől, órakerék, váltókerék, közvetítő-kerekek, mutatók, ütőemelők sehol, stb...) - össze sem mertem számolni, de szerintem 150 munkaórát elbohóckodtam vele (5-6 év alatt, ráérő időmben, amikor kedvem is volt hozzá..), mire összeállt.
Szerkezetet egyben nem lehet demagnetizálni. A legtöbbször csak rontani lehet ezzel a helyzeten... A 2824-2 hajszálrugója egyébként nem különösebben hajlamos felmágneseződni (a korszerű szerkezetek többségéhez hasonlóan), bár nem példa nélküli. Viszont azért nem is érzéketlen a mágneses térre, és a jellemző inkább az, hogy nem maga a hajszálrugó, hanem a kulcs, a billegőtengely, a környékén valami mágneseződik fel erősebben, és ez van hatással rá is.
Mindenütt ugyanaz a helyzet - ami amúgy önmagában kicsit furcsa, ellentmondásos: visszaszorul ez a szakma egyértelműen a luxus-szegmensbe. Egyáltalán nem tűnik el, de lényegesen "elitebbé" válik, sokkal jobban megfizetett is lesz - ugyanakkor sokkal magasabbak lesznek az elvárások is, és értelemszerűen nem fog már senki sem foglalkozni "értéktelen" dolgokkal.
Ugyanakkor erősen árnyalja a képet, hogy egyre többen fognak foglalkozni vele hobbiból - adott esetben egyáltalán nem hobbista szinten, ergo annál azért akár nagyságrenddel is több valamilyen szinten kompetens szakember lesz (van ?) - mint ahányan "papíron is ebből élnek".
Kihaló szakmák az USA statisztikai hivatala szerint:
“5. Órajavítók
Mindössze 2100 órajavítással foglalkozó szakember lehet Amerikában 2028-ban, 29,6 százalékkal kevesebb, mint most. Jelenleg évente 39 910 dollár a medián fizetésük, ami 12 millió forint.”
