„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
De míg korábban a rendszer a kiirtás volt, később ez kivételes lett.
A most rendkívül kegyetlennek tűnő Ószövetség akkori szemmel humánus volt, mert pl. megadás esetében tiltotta a zsidó tv. a kiirtást.
A jellemző középkori háború úgy zajlott, hpgy a nemesek a harcmezőn ölték egymást, s közben a parasztok dolgoztak a közeli földeken. A legrosszabb ami az átlag paraszttal történhetett, hogy megjelent valamelyik nemesi csapat a faluban és ingyen élelmiszert követelt.
Melyik elmebeteg irtotta volna a parasztokat? Akkor a föld sikeres elfoglalása után nem maradt volna, aki dolgozzon. A paraszt a földdel együtt ment tartozékként.
Már többször tapasztaltam, hogy a hívőket, ha sínre rakták, pláne saját késztetésre, onnan csak lerobbantani lehet őket, mert az agyukat eluralta az egész hóbelebanc:-P
Ha megírják nekik NEM, MERT EZEK ÉS EZEK A TÉNYEK MEGHAZUDTOLJÁK, csak annyira telik nekik, hogy odavetik: de!
Annak, aki pár mondatos beszajkózott véleménnyel bír, felesleges kifejteni, megindokolni állításokat, nagyobb terjedelemben!
A történelemtanár a gimiben úgy magyarázta, hogy a feudális ellentétek vallási köntösben jelentkeztek. Persze valaki az osztályból papírra álmodott egy vallási köntöst, de akkor is.
A harmadik Ku-Klux-Klan nem is fekete emberek irtásával foglalkozott, hanem inkább katolikus és spanyol bevándorlókat öltek. Katolikus templomokat robbantottak fel. A Ku-Klux-Klan tagja csak fehér protestáns amerikai lehet.
Irónia volt, azt jelezve, hogy erre mondhatná valami szemét dolgokat védelmező valaki (katolikus, vagy általánosan keresztény), hogy a pogányok írtása nem népirtás, hanem vallási tisztítás isteni parancsra. Ismerek ilyen elborult hívőket, még fórumon is.
Itt pár részlet kétséges számomra, de pontosítsa aki védi!
"1942-1943-ban Horvátországban is számos haláltábor működött, amelyet a katolikus Usztasa működtetett, Ante Paveli diktátor uralma alatt, aki gyakorló katolikus és a pápa rendszeres vendége volt. Gyermekek számára külön táborokat is felállítottak. Ezekben a táborokban – a leghírhedtebb Jasenovac volt, melyet ferences szerzetes vezetett – ortodox-keresztény szerbeket és nagyszámú zsidót is meggyilkoltak. A nácikhoz hasonlóan a katolikus Usztasa is kemencékben égette el áldozatait, de ellenben a nácikkal, akik előtte elgázosították őket, élve dobták a krematóriumokba a foglyokat. Voltak foglyok, akiket egyszerűen agyonvertek, lelőttek. Az áldozatok száma 300.000 és 600.000 közé tehető egy viszonylag kisebb országban. A gyilkosok többsége ferences szerzetes volt. Az atrocitások olyan mértékben elborzasztották még az SS Biztonsági Szolgálatát (SD) is, hogy panaszt tettek Hitlernél, akit ez nem érdekelt. A pápa is tudott ezekről a bűnökről, mégsem tett semmit."
"Solomon Stoddard, Új Anglia legmegbecsültebb vallási vezetője “1703-ban azt ajánlotta a massachusettsi kormányzónak, hogy a gyarmatosítóknak pénzügyi támogatást kell adni, hogy vásároljanak és kiképezzenek csomó kutyát, hogy úgy vadásszanak indiánokra, mint a medvékre.”
A Sand Creek Mészárlás, 1864. november 29. Colorado. John Chivington ezredes, korábbi metodista miniszter 400-500 többségében nőt és gyereket lövetett le egy Cheyenne faluban, annak ellenére, hogy a törzsfőnök fehér zászlót lobogtatott. Egy szemtanú szerint: “30 vagy 40 indián asszony volt egy veremben, hogy megvédjék őket; kiküldtek egy hat éves kislányt fehér zászlóval; alig lépett pár lépést, mikor rálőtték és megölték. Utána minden indián asszonyt megölték…”
"A területen, amelyet ma Massachusettsnek hívunk, a gyarmatok alapító atyái népirtásokat követtek el, amely a “Peqout Háború” néven vált ismertté. A gyilkosok Új-Angliai puritán keresztények voltak, akik szülőföldjükről, Angliából menekültek el az üldözések elől.
Amikor egy gyarmatost meggyilkolva találtak, feltehetően Narragansett indiánok által, a puritán gyarmatosítók bosszút akartak. Az indián főnök esküje ellenére támadtak. Közben elfelejtették, mit is akartak, mert amikor üdvözölték őket a Narragansetts indiánok régi ellenségei, a Pequot-k, mégis inkább a Pequot-kat gyilkolták le és felégették a falvaikat is.
John Mason, a puritánok vezére így írt egy mészárlás után: “És micsoda szörnyű terrorral sújtotta az úr a lelküket, amelyek egyenesen a lángok közé repültek, ahol mind elpusztultak… Isten felettük volt, kinevette ellenségeit, és a népe ellenségeit, izzó kályhává változtatva őket… így sújtja az úr a pogányokat, megtölti a teret holttestekkel”: férfiakkal, nőkkel, gyermekekkel.
Így “az Úr kielégült az ellenfelek lesújtásától, és hogy nekünk adták örökül a földjeiket.” Mason egyik társa is elmeséli, mennyire “nagy és gyászos volt a fiatal katonák véres látványa”, “néha a szentírás fiatal nőket és gyerekeket is pusztulásra ítél szüleikkel együtt.”
Más indiánok mérgezéses merényletek áldozatai lettek. A gyarmatosítók még kutyákat is kiképeztek, hogy indiánokat öljenek és csecsemőket faljanak fel. (Ezt spanyol módszerek inspirálták.)"
Hispaniolán, ahol Kolumbusz szerint a bennszülött arawak népesség inkább ártalmatlan boldog emberekből állt, akik harmóniában éltek a természettel, egy valódi paradicsomban. 50.000-et mészároltak le közülük. A túlélők áldozatául estek a spanyol hódítók nemi erőszakának, rabszolgásításának és gyilkosságainak.
Ahogy az egyik tettes írta: “Annyi indián halt meg, hogy meg sem lehetett volna számolni, mindenhol a földjükön halottak feküdtek. Óriási dögszag volt.” Hatuey, indián főnök elmenekült az embereivel, de elfogták és élve elégették. Ahogy “próbálták lekötözni a máglyára, egy ferences sürgette, hogy fogadja Jézust a szívébe, így a lelke inkább a mennybe juthat, minthogy a pokolba süllyedjen. Hatuey azt mondta, hogy ha a keresztények a mennybe mennek, ő inkább a pokolba.” Ami az embereivel történt, leírja egy szemtanú: “A spanyolok élvezetet találtak minden kegyetlenségben. Egy hosszú akasztófát csináltak, elég hosszút, hogy a lábujjak elérjék a földet, és elkerüljék a fojtást, és tizenhármukat felakasztották Jézus és a 12 apostol tiszteletére… aztán szalmát raktak a megvert testük köré és élve elégették őket.” Másik leírás: “A spanyolok levágták egyikük kezét, a másikuk lábát vagy csípőjét és néhányuk fejét is egy csapással, mint amikor a hentes marhát és birkát szeletel a piacon. 600-at mészároltak így le, mint az állatokat… Vasco (de Balboa) elrendelte, hogy negyvenet közülük marcangoltassanak szét kutyákkal.”
