Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Csemegézett már valaki a tavaszi fesztiválok programjaiból? Készítettem egy listát; amire jegyet váltottam, azokat tutifixen beírtam a naptárba, aztán még ott vannak az ingyenesen látogathatók/hallgathatók, úgy tűnik habzsolás lesz :)
Nagyon mélyen érzelmekre ható/épülő darab, tele kirobbanó élettel, vágyakkal. Lásd és éld meg a jelen pillanatát. Merj őrült lenni, merj örülni.
Papadimitriu Athina jelenléte, éneke, mosolya annak ellenére volt nagyon meghatározó, hogy szemmel láthatóan visszafogott volt és teret hagyott a többi szereplőnek.
Pár nappal ezelőtt véletlenül találtam meg a Gazdag szegények tévés változatát. Pontosan akkor kapcsolódtam be, amikor Kömény Zsuzsanna, az öreg mosónő elmondta, hogy került össze a párjával. Az árvíz hozta össze őket. Jó néhányszor olvastam a könyvet, ennek ellenére ezen a részen komolyan meghatódtam. Én egy kissé másnak képzeltem Zsuzsannát, valahogy nagy darab nőszemélynek, hiszen mosónő, de Komlós Juci alakítása teljesen meggyőzött.
Néhány író előadónak is jó, például Vámos Miklós vagy a fordítók közül Nádasdy Ádám. Lőrincz L. Lászlót nagyon régen nem hallottam beszélni, de vagy húsz évvel ezelőtt annál többet. Vdofűd történetei voltak, remélem, vannak is.
Ezt nagyon jó olvasni, szeretem az ilyen jellegű rendezvényeket. Karácsony előtt voltam Závada Pál beszélgetős esten, mármint a műsorvezető beszélgetett az íróval, pont azt a két könyvet emelte ki a munkásságából, amit olvastam (Jadviga párnája, Egy piaci nap). Ami kissé zavaró volt, hogy az író többször is finoman kísérletet, hogy az aktuálpolitika irányába vigye a társalgást, de a beszélgetést vezető minduntalan visszaterelte az irodalmi platformra, amit szerintem a többség örömmel vett.
A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár központi részlegében kéthetente van egy foglalkozás, biblioterápia címszó alatt, ilyenkor egy verset, vagy novellát beszélünk meg.
Az Írószövetség Bajza utcai könyvtárában is van hasonló, február 27-én például Devecseri Gáborra emlékszünk. Többször jártam ott, a kedvencem a Szabó Magda emlékest volt, ott megjelent az írónő keresztfia és örököse is, szeretettel beszélt Szabó Magdáról.
Ha már Írószövetség, szintén havonta van egy rendezvény a sci-fi szakosztály keretében, most szerdán a nemrég elhunyt Kasztovszky Bélára emlékezünk.
Nem állítom, hogy mindegyiken ott voltam, vagy leszek, de jó néhányszor igen.
A legtöbb kulturális rendezvényen sokkal több a nő, mint a férfi. A nyugdíjasklubban, ahova járok, 25 tagból 25 nő, és nem mindegyikük özvegy vagy elvált. Az olvasóklubban, ahova szintén eljárok, változik a létszám, de az állandó, hogy legtöbbször egy-két férfi vesz részt benne. Igaz, jártam egy szövőtanfolyamra, ott csak nők voltak, de egy férfi tanította őket, méghozzá nagyon jól!
Ami a macskakiállítást illeti, igen, egyre több a férfi, illetve a család, és ezt csak helyeselni tudom.
A női mosdó kérdése bennem is felmerült, először is szerintem többet járunk, mi nők (én pl minden lehetséges alkalmat kihasználok, ha megérkezem, ha szünet van, ha elindulok), másodsorban pl színházba jóval több nő jár, mint férfi. Nem igen szoktam látni urakat koszorúban érkezni, viszont annál több hölgyet :)
Macskakiállításon meg sok családot láttam, főként kisgyerekkel.
Igen, ez így van. Azért diszkréten mosolyogtam, amikor két barátnő beszélgetését hallgattam, és az egyik megjegyezte, hogy végre egyszer a férfiak állnak sorba a mosdó előtt. Ugyanez igaz volt szombati veterán számítógépek és videójátékok kiállítására is. Csak azrt nem érvényesült, mert ugyanazon a helyen és épületben macskakiállítás is volt, az meg több nőt érdekel, mint férfit.
A Rab oroszlánból csak tíz percet láttam, sajnos, azt fogtam ki, amikor a feleség olyan féltékenységi őrjöngésbe hajszolta magát, ami még nekem is sok volt.
Akkor ez neked olyan lehetett, mint nekem a veterán autó kiállítás, minden évben már már kötelező jelleggel ... a Vasúttörténeti parkban :) A férjem szerint tele van érdekességgel és minden évben újabb és újabb csodát fedez fel a kiállított járgányok között, én meg hááát ugyanazokat látom; viszont nagyon élethű tanulmányt lehetne készíteni, hogyan lesznek a gyerekeket kísérő apukákból, nagyapákból valóságos gyerekek, igazi játszótér ez a férfiaknak :))
Tegnap este az m5 adta a Thália színház előadásában a Rab oroszlánt. Megörültem, mert szerettem volna megnézni élőben. Ugyan Móricz életművében nem a legjelentősebbek között szerepel, de engem megfogott a regény anno; Janka feleségével a házassági válságát írta ki magából, a feleség öngyilkossága után néhány évvel, elég pusztító volt ez a kapcsolat, de az a belső képi pokol, amit magamnak vetítettem sokkal erősebb volt, mint Koltay Gubás Gabi páros színre vitt.
Ahogy olvaslak benneteket, óriási kedvem támadt a színházba menéshez, de ezzel azért megvárom a jobb időket. Ez utóbbit szigorúan meteorológiai értelemben.
Múlt hét pénteken megnéztem a FeHoVát, ez fegyver, horgászat vadászat rövidítése. Nem volt rossz, de inkább az ilyesmik iránt érdeklődőknek való.
Fordítva vagyok bekötve, a hétköznap lendülete este is mozgásban tart, de ha mégis hétvégére jön ki valami, az sem probléma, csak jobban szeretem hétköznapokon.
Most hétvégén is fel kellett rúgni a magam alkotta szabályt :) A kaposvári vándorszíntársulat előadásában láttam hallottam és rendkívül élveztem a Táncdalfesztivált. Bámulatos visszatekintés volt az elmúlt ötven év előadói világába, mai szemmel nézve muris jelmezekben, mozdulatokkal; kicsit el is csodálkoztam, hogy ismertem a számok szövegét (Pl kislány a zongoránál, gedeon bácsi stb), mert ezen zenék születésekor a szüleim voltak fiatalok.
Próbáltam a Pygmalion-ra jegyet foglalni, de már április közepéig az összes elfogyott. Azt gondolom, nagyban köszönhető ez Alföldi Róbert jelenlétének.
Amit láttam, Újréti László volt a kereskedő, elhittem minden szavát, mozzanatát.
Gálvölgyit nagyon nehéz drámai szerepben elképzelni, láttam, nem is hittem neki (ez bizonyára a komikus beskatulyázása részemről) és titkon vártam, mikor kacsint ki már ki.
Alföldi új szerepe Higgins professzor :))) csak azért a millió szmájli, mert nagyon szeretem Shaw darabját :)
A jegyekért nem könyökölni a jegypénztárak előtt, szinte mindenre neten váltok jegyet, no hajsza :)
Igen, erről már beszélgettünk, talán itt,ebben a topikban:) De ettől függetlenül nekem Alföldi szimpatikus személyiség, szeretem, hogy állatbarát ( a DTK-s interjúban is a kutyusával utazott a kocsiban és most az ATV-n levő Krizsó Szilvia-beszélgetős műsorban is ott volt ugyanez a kutyus; tudom,hogy macskája is volt-van). Kíváncsi vagyok rá, igyekszem elolvasni minden interjút, riportot vele és (ha nem lennék dög lusta színházjegyért küzdeni) szeretném színpadon színészként is megnézni.
Na, itt megint nem egyezik az ízlésünk :-) Alföldi István-rendezése szerintem zseniálisra sikerült. Annyi de annyi, nem is annyira rejtett utalás van benne az utóbbi évszázad történéseire, amik bizony paralel-ek a honfoglalás-körüli eseményekkel :-) Szerintem nagyon-nagyon ütős volt. Lehet, hogy a színész-választása nem sikerült annyira, mint anno az eredeti István-é. De ettől függetlenül nagyon-nagyon jó átdolgozás volt.
Ezt is újra kellene olvasnom,mert nagyon régen olvastam és nem tett rám olyan nagy hatást. De most érdekes lenne,mert bizonyos szempontból belelátok a psychiatriai betegségekbe egy kicsit a munkám kapcsán.
Valamikor nagyon régen, amikor még az Örkény Színház Madách Kamara volt, láttam Az alku c. darabot, ott Gálvölgyi János játszotta emlékeim szerint a zsidó ószerest. Sajnos a darabból nem nagyon emlékszem semmire... Igaz,jó régen volt.
Elgondolkodtam,hogy láttam-e én Alföldit színészként színpadon és azt hiszem nem. Pedig lehet, hogy jó lenne, mert a rendezései nekem kicsit "magasak", gondolok itt az István, a királyra az elmúlt évekből. Színészként viszont ritkán játszik, ezért nagyon keresettek az előadások,nekem meg nincs kedvem túlzottan hajszát indítani jegyekért. (szoktam mondani,hogy a polgári nevem mellett a harmadik nevem a lusta dög, ha valaha új nicknevet kell választanom,lehet,hogy ez lesz:)
És akkor még egy, ha már idetévedtem :) tegnap volt a Müpában a Jazz Showcase gála koncertje - előtte 3 napon keresztül mutatkoztak be a fiatal jazz énekesek, együttesek az átriumban, bárki élvezhette -, a Senior Big Band adta a hátteret az elmúlt tíz felfedezettjei részére, nagyon színes és pergő est volt.
És ha már Müpa, a Ludwig Múzeum sem maradhatott ki (aznapi müpás jeggyel a múzeum térítés mentes látogatható), sajnos a két kiállítás - az egyik Szűcs Attila festő ("Értelem és cél nélküli játék, passzív ellenállás, koncentrált semmittevés, exhibicionizmus és a néző zavarba ejtése – a planking mint 21. századi globális jelenség, Szűcs Attila kiállításán"), a másik a Bartók emlékév alkalmával kiállított vizuális és hangművészeti reflexiók, totálisan emészthetetlen maradt, még az installációk szövegének értelmezése is problémás volt számomra.
Rám a Kakukk mind filmen, mind könyvben nagy hatással volt, az érzések nagyon széles skáláját hozta felszínre, az együttérzéstől a legnagyobb indulatig.
Minden esetre elég merész és izgalmas vállalkozás, ha valaki mer kilépni a megszokott keretből, gondolok itt a balett formára.
Nem is hallottam ezt a műsort, ami semmit nem jelent, mert leginkább célzottan nézem a tévét, de pont ez a három vendég vagyis utas érdekes lehetett. Majd rákeresek.
Alföldiről eszembe jut, hogy nem régiben láttam a Vaknyugat című darabban, testvér háború kellős közepébe csöppenve amolyan békítő szándékkal alakít egy ír katolikus papot, aki ugyan részeges, de legalább nem molesztál kiskorúakat. Nagyon impulzívan van jelen a színpadon, annyira megtölti a teret, hogy a darab második felében hiába szabadul el a két testvér közötti legmélyebb és leggyűlöletesebb indulat - ami tulajdonképpen egy nagyon erős kötőanyag is egyben -, a hiánya pótolhatatlan marad.
És ha már testvérháború, legalább ilyen elemi erővel hat az Alku két fivére között (ezt előtte el is olvastam Arthur Millertől), az örökség felosztásánál felszínre kerülő, gyerekkorban gyökerező düh, harag, gyűlölködés. Végig végig feszes volt a darab, amit az alkoholista feleség és a zsidó kereskedő játéka tovább fokozott.
Kénytelen vagyok bevallani, hogy a Száll a kakukk.. nem tartozik a kedvenceim közé, mondhatni, ki nem állom. Felelőtlen hőzöngő, aki rosszul mérte fel a helyzetet, ráadásul az az egyetlen baja, hogy aki neki, NEKI parancsolni akar, az egy nő! Hová jut így a világ! Láttam a színpadi változatát is, Koncz Gábor volt a főszereplő. Tényleg neki való szerep, de a főhős ettől sem lett rokonszenvesebb.
Hát nekem sem, és bevallom erős fenntartásokkal mentem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogy fogják megoldani szöveg nélkül, mert hát azért a darabban igen nagyon fontosak voltak a szövegek is a Főnénivel való konfrontáció során.
De volt egy zseniális "átirat", - a Főnéni egy mutatós fiatal nő volt, az eredeti Főnéni zsarnoki természetével, de hát megtörtént, aminek ilyenkor "meg szokás történnie" - ezt viszont kiválóan el lehetett táncolni. És ez a változtatás volt az, ami miatt szerintem nagyon jól adta magát a történet balettben is.