E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
1 Pál, aki nem emberektől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus, és az őt a halálából föltámasztó Atyaisten által apostol, 2 és minden itteni testvér Galácia egyházainak: 3 Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól, 4 aki odaadta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket ebből a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint. 5 Övé legyen a dicsőség örökkön-örökké! Ámen. 6 Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz, 7 jóllehet nincs más; legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. 8 De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen! 9 Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok: átkozott legyen! 10 Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.
1.AZ APOSTOL SZEMÉLYE KÖRÜLI VITÁK
11 Biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való. 12 Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. 13 Hallhattátok már, hogy azelőtt, még mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam: könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát és a romlására törtem. 14 A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert fölöttébb buzgó követője voltam atyáim hagyományainak. 15 De amikor úgy tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott és kegyelmével meghívott, 16 hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak; nem hallgattam a testre és a vérre, 17 és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. 18 Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. 19 Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. 20 Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság. 21 Azután elmentem Szíria és Kilikia tartományba.
1 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – Aszaf zsoltára, ének.)2 Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid! 3 Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem, az igazság szerint. 4 Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait. 5 A dicsekvőnek azt mondom: „Hagyd a dicsekvést!” Az istentelennek: „Ne emeld föl a fejed! 6 Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!” 7 Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül: 8 Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli. 9 Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön. 10 Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének.11 A bűnösök szarvát letördelem, ám az igazak feje fölemelkedik.
1 Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tűz! 2 [Jajgass, cédrus, mert ledőlt a cédrus: elestek a hatalmasok.] Jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdőt. 3 Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelők. Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsősége!
A két pásztor.
4 Így szólt hozzám az Úr: Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat! 5 Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: „Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!” És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük. 6 [Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! – mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.] 7 Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem „Kegyelemnek” a másikat meg „Egységnek.” Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat. 8 Egy hónap alatt három pásztort űztem el, keserűség fogta el a lelkem miattuk, és ők is megvetettek.9 Ekkor azt mondtam: „Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát.”
10 Ezzel megfogtam a „Kegyelem” nevű botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel. 11 Így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava. 12 Így szóltam hozzájuk: „Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon.” Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt. 13 Az Úr ekkor azt mondta nekem: „Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!” Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába.14 Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.
15 Az Úr ismét szólt hozzám: „Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré. 16 Mert, nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket. 17 Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!”
1 Az Úrtól kérjetek esőt a késői eső idején! Az Úr küldi a villámot, és adja az esőt; kenyeret ad az embernek és füvet a juhoknak. 2 A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk.
Izrael megszabadul és visszatér
3 A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a [Seregek] Ura a nyáját, [Júda házát], s megteszi dicsőségének paripájává [az ütközetben]. 4 Tőle származik a szegletkő, tőle a sátorkaró, tőle az íj a csatához, tőle származik minden fővezér. Olyanok együtt, 5 mint a hősök, akik az utcák sarát tiporják a harcban. Harcolni fognak, mert velük lesz az Úr, s a lóháton érkezők szégyent vallanak. 6 Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; [mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket.] 7 Efraim olyan lesz, mint egy hős. Szívük örül majd, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd, és ujjonganak, szívük örül az Úrban. 8 Összegyűjtöm őket sípszóval, [mert megváltottam őket]: olyanok lesznek, mint régen voltak. 9 Szétszórtam őket a nép közé, de a távolban megemlékeznek rólam; [fiakat nevelnek, akik majd visszatérnek.] 10 Visszahozom őket Egyiptom földjéről, összegyűjtöm őket Asszíriából, elvezérlem őket Gileád [és a Libanon] földjére. De ez még nem lesz elég:11 Átkelnek Egyiptom tengerén, [és ő szétválasztja a tenger hullámait], s a Nílus minden mélysége kiszárad. Asszíriának megtörik a gőgje, és elragadják Egyiptomtól jogarát. 12 Az Úr lesz az erejük, dicsőséget szereznek nevében – mondja az Úr.
1 Ismét fölemeltem tekintetem, és újra látomást láttam: egy repülő könyvtekercset. 2 Az angyal, aki hozzám beszélt, megkérdezte: „Mit látsz?” „Egy repülő könyvtekercset látok – feleltem. – A hossza húsz könyök, a szélessége pedig tíz könyök.” 3 Erre így szólt: „Ez az az átok, amely rászáll az egész föld színére. Elűz innen minden rablót, és elűz innen mindenkit, aki hamisan esküszik a nevemre. 4 Szabadjára engedem – mondja a Seregek Ura –, hadd látogassa meg a rablók házát, és azok házát, akik hamisan esküsznek nevemre; telepedjék meg házukban, és eméssze meg őket minden fájukkal és téglájukkal együtt.”
A hetedik látomás: asszony a vékában.
5 Előjött az angyal, aki hozzám beszélt, és azt mondta: „Emeld föl tekinteted, és nézd meg, ami közeledik!” 6 Megkérdeztem: „Mi az?” Azt mondta: „Egy véka közeledik.” Majd hozzátette: „Ez az egész ország gonoszsága.” 7 Akkor az ólomfedél fölemelkedett, és azt láttam, hogy egy asszony ül a vékában. 8 Azt mondta: „Ez a Gonoszság!” Azután visszanyomta a vékába, és az ólomlapot a véka szájára tette. 9 Amint fölemeltem a tekintetem, látomást láttam: Két asszony jött elő. Szárnyukat szél lengette: olyan szárnyuk volt, mint a gólyának. Fölemelték a vékát az ég és a föld közé. 10 Ekkor megkérdeztem az angyalt, aki hozzám beszélt: „Hová viszik a vékát?” 11 Azt felelte: „Templomot építenek neki Sineár földjén. Emelvényt csinálnak neki, és azon helyezik el.”
1(A karvezetőnek, húros hangszerre – zsoltár, ének.)2 Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk, 3 hogy megismerjük útját a földön, és minden nép körében üdvösségét! 4 Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nemzet dicsőítsen téged!5 Minden törzs örüljön és ujjongjon, hisz te igazságosan ítéled meg a földet. Méltányosan ítélkezel a népek fölött, kormányozol minden törzset a földön. 6 Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsőítsen téged! 7 A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket.8 Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa!
1 Az Úr áthaladt Hadrak földjén, Damaszkusz lakóhelyén, mert Arám városai az Úr tulajdonai éppen úgy, mint Izrael törzsei.2Hamat is az övé, amely szomszédos vele, [Tírusz] és Szidón is, bár nagyon bölcsnek tartja magát. 3 Erődöt épített magának Tírusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint az utcán a sár. 4 De lám, tulajdonává veszi az Úr, seregét a tengerbe űzi, őt magát meg lángba borítja. 5 Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltűnik a király, Askalon lakatlanná válik, 6 és Asdodban fattyú fog lakni. A filiszteusok gőgjét eltiprom, 7 kiragadom a véres húst a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták.
A Messiás
9 Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikóján. 10 Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig.
Izrael újjászületése
11 Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, (amelyben víz sem volt).
Abdiás látomása Edomról. Üzenetet kaptam az Úrtól, hírvivő érkezett a népek közé: „Fel! Támadjuk meg ezt a népet! Harcra fel!”
Jövendölés Edom ellen : 1 Ezt mondja az Úr, az Isten: 2 Nézd, kicsivé teszlek a népek között, s nagyon megvetett leszel. 3 Megcsalt szíved kevélysége, téged, aki a sziklák repedéseiben lakol, aki magasra építed lakóhelyedet, és azt mondod szívedben: „Ki taszíthat engem le a földre?” 4 Hiába emelkedsz fel, mint a sas, hiába rakod fészkedet a csillagok közé, bizony onnan is letaszítalak – mondja az Úr.
Edom megsemmisítése : 5 Ha tolvajok törnének be hozzád, vagy éjszaka rablók, akkor, ugye, annyit vinnének el, amennyi nekik tetszik? Ha szüretelők jönnének hozzád, talán hagynának böngészni valót? Mennyire kifosztottak! 6 Felkutattak, mint Ézsau rejtett kincseit. 7 Egészen a határig üldöztek, szövetségeseid kijátszottak, jó barátaid rászedtek. Akik kenyeredet ették, tőrbe csaltak: „Nincsen az eszén!” 8 Azon a napon – mondja az Úr – nemde kiirtom Edomban a bölcseket, Ézsau hegyén a józan észt? 9 Megrémülnek harcosaid, Temán, úgyhogy mindenki elpusztul Ézsau hegyén.
Edom bűne : 10 Az öldöklés és az erőszak miatt, amelyet testvéred, Jákob ellen elkövettél, szégyen borít el, és örökre elpusztulsz. 11 Mivel jelen voltál te is akkor, amikor kincseit elrabolták az idegenek, barbár népek léptek be kapuján, és sorsot vetettek Jeruzsálemre: te is olyan voltál akkor, mint akármelyikük.
1 Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Vajon Izraelnek nincsenek fiai, vagy nincsen örököse? Miért örökölte hát Milkom Gádot, és népe miért telepedett le városaiban? 2 Ezért jönnek napok – mondja az Úr –, amikor majd csatazajt hallotok az ammoniták Rabbatjában. Maga romhalmazzá válik, leányait meg tűz emészti meg. Akkor Izrael birtokba veszi örökségét – mondja az Úr. 3 Jajgass, Hesbon! Már útban van elpusztítód. Ordítsatok, Rabbat leányai, öltsetek magatokra szőrruhát, zengjetek gyászéneket! Megvagdosott testtel járjatok-keljetek, mert Milkom fogságba jut papjaival és főembereivel együtt. 4 Mit dicsekszel völgyeddel, te gondtalan, biztonságban élő lány? Mert kincseidben bízva így beszélsz: „Ugyan ki mer megtámadni?” 5 De rettegést hozok rád minden oldalról, körös-körül. Szétszalasztanak, ki-ki futásnak ered, és senki sem gyűjti egybe menekültjeidet. 6 De aztán majd jóra fordítom Ammon fiainak sorsát – mondja az Úr.
1 Ha majd eljön az idő – mondja az Úr –, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait. 2 És kiterítik őket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegődtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén. 3 És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzedékből mindenütt, ahová csak szétszórom őket – mondja a Seregek Ura.
Izrael gonoszsága
4 Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza? 5 Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hűtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni. 6 Mekkora figyelemmel hallgattam: De ők nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat. 7 A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!A törvény a papok kezén
8 Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje. 9 Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erőt és tőrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükből?
Az igazi istentisztelet. A) Vakmerő bizakodás a templomban.
1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: 2 Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok! 3 Ezt üzeni a Seregek Ura, Izrael Istene: Javítsátok meg utaitokat és tetteiteket, akkor majd veletek lakom ezen a helyen. 4 Ne bízzatok az ilyen hazug beszédekben: „Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma.” 5 Mert ha jobbak lesztek életmódotokban és tetteitekben; ha jog szerint bántok egymással; 6ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát és az özvegyet; ha nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem szegődtök idegen istenek nyomába a saját vesztetekre, 7 akkor veletek lakom majd ezen a földön, amelyet régtől fogva atyáitoknak adtam, mindörökre. 8 De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek. 9 Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baálnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek. 10 Aztán mégis eljöttök és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: „Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat.” 11 Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? – mondja az Úr.
1 Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan. 2 Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya!
A nép a fogságban.
3 Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj nélkül váltalak vissza benneteket. 4 Ezt mondja az Úr: Egykor Egyiptomba költözött le népem, hogy ott lakjék, aztán Asszíria sanyargatta meg. 5 Hát most itt mit tegyek? – mondja az Úr. Hiszen népemet ingyen elhurcolták, és akik uralkodnak rajta, ujjonganak – mondja az Úr. Egész nap folyton-folyvást káromolják a nevemet. 6 Ismerje meg hát népem a nevemet; azon a napon majd megértik, hogy én magam mondom: „Íme, itt vagyok!”
Felszólítás a fogságból való hazatérésre
7 Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened.” 8 Figyelj csak! Őrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra. 9 Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet. 10 Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk. 11 El onnét, el onnét! Gyertek onnan, s ne érintsetek semmi tisztátalant. Vonuljatok ki közülük, s tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok. 12 De nem sietve kell kivonulnotok, és nem menekülők módján. Az Úr fog előttetek haladni, a hátvédetek meg Izrael Istene lesz.
Az Úr Szolgájáról szóló negyedik ének
13 Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. 14 Amint sokan megborzadtak láttán, – hiszen oly dicstelennek látszott és alig volt emberi ábrázata –, 15 úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak.
1 Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja. 2 A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnő, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, és a hitelező olyan, mint az adós. 3 A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene. 4 Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt. 5 Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget. 6 Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.
1 Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba. 2 Tégy jót a jó emberrel, s hálát aratsz, ha nem is őnála, a Mindenhatónál. 3 Ne tégy jót azzal, aki kitart a rosszban, s aki nem hajlandó semmi jót sem tenni. 4 A jó emberrel tégy jót, ne a bűnöst segítsd. 5 Azzal tégy jót, aki alázatos, s az istentelennek ne juttass semmit se. Tagadd meg tőle a kenyeret, ne etesd, mert különben nálad erősebbé válik. S a sok jóért, amit tettél vele, kétszeres balsors lesz az osztályrészed. 6 Mert a Mindenható gyűlöli a bűnöst, és a gonoszoknak rendszerint megfizet. 7 Adj a jó embernek, de a bűnösön ne segíts.
Igaz és hamis barátok
8 Jó sorsban nem tudjuk, ki a jó barátunk, balsorsban kiderül, ki az ellenségünk. 9 Hogyha jól megy sorod, ellenséged mérges, barátod is elhagy, mikor bajba kerülsz. 10 Ne bízzál sose az ellenségedben, gonoszsága, mint a fém, egyre rozsdásabb lesz. 11 Hogyha hallgat is rád, s meghajol előtted, akkor is vigyázz és őrizkedj tőle. Úgy tégy, mint amikor a tükröt tisztítod: meglátod, végül is eltűnik róla a rozsda. 12 Ne engedd meg neki, hogy melletted álljon, nehogy félrelökjön és helyedre lépjen. Ne tűrd el azt se, hogy jobbodon üljön, mert még tolakodva elfoglalja széked, akkor aztán hitelt adsz szavamnak, és rá emlékezve megbánod, amit tettél.
16 Szájával barátod (minden) ellenséged, de szívében arra tör, hogy verembe lökjön. Mind a két szemével sír az ellenséged, de véredet szívja, amíg módjában van. 17 Hogyha baj ér, magad körül látod, úgy tesz, mintha segítene és a sarkadban van. 18 Csóválja a fejét, kezét összecsapja, mindenfélét suttog, s arcát fintorítja.
1 Egy másik meg, aki tengeri útra indul és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely viszi. 2 Mert ezt keresetvágy eszelte ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette, 3 és a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, hisz a tengeren is adtál utat és biztos ösvényt a hullámok között. 4 Megmutattad ezáltal, hogy minden helyzetből ki tudsz szabadítani, s így hajóra szállhat az is, akinek (a hajózásban) nincsen jártassága. 5 Ilyen módon azt akarod, hogy bölcsességed művei ne heverjenek parlagon. Ezért az emberek parányi fára is rábízzák életüket, és épségben maradnak, amikor tutajon szelik át a habokat. 6 Így keresett már az ősrégi időben, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta. 7 Mert áldott a fa, amely igaz célokat szolgál. 8 Az emberi kéz csinálta bálvány azonban átkozott, meg az is, aki csinálta. Ez azért, mert azt csinálta, az meg azért, mert mulandó dolog létére istennek nevezték. 9 Mert egyaránt utálatos Isten előtt az istentelen és istentelen alkotása. 10 És készítőjével együtt a mű is bűnhődik. 11 Ezért ítélet alá esnek a pogányok bálványai is, mert utálat tárgyává lettek az Isten teremtette világon, botrány forrása az emberek lelkének és kelepce a balgák lábának.
1 Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából; 2 és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék. 3 De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tőle, belepusztult testvérgyilkos dühébe. 4 Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat. 5 Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és megőrizte feddhetetlennek Isten előtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is. 6 Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tűz elől, amely az „Öt városra” zúdult. 7 Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgő, sivár vidék meg zölden maradó gyümölcsöt termő növények maradtak ránk, és egy hitetlen lélek emlékéül egy égnek meredő só oszlop. >>>>>
1 Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából; 2 és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék. 3 De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tőle, belepusztult testvérgyilkos dühébe. 4 Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat. 5 Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és megőrizte feddhetetlennek Isten előtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is. 6 Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tűz elől, amely az „Öt városra” zúdult. 7 Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgő, sivár vidék meg zölden maradó gyümölcsöt termő növények maradtak ránk, és egy hitetlen lélek emlékéül egy égnek meredő só oszlop. 8 Mert akik letértek a bölcsesség útjáról, nemcsak azzal bűnhődtek, hogy nem ismerték meg a jót, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az élőknek, hogy ne maradjon titokban, mit vétettek. 9 A bölcsesség ugyanakkor kiszabadította szolgáit a bajokból. 10 Vezette az igazat egyenes utakon, amikor bátyja haragja elől menekült; megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bőséggel jutalmazta. 11 Segítségére volt zsarnokai kapzsiságával szemben, és gazdaggá tette. 12 Ellenségeivel szemben védelmezte, üldözőitől oltalmazta, és nehéz küzdelemben győzelemre segítette, hogy belássa: a jámborság mindennél erősebb. 13 Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bűntől. 14 Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki.
Kivonulás Egyiptomból.
15 A bölcsesség szent népet és feddhetetlen ivadékot szabadított ki az elnyomó nép hatalmából. 16 Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben. 17 Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül. 18 Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a hatalmas vízen. 19 Ellenségeiket a hullámokba temette, és a tenger mélyéből újra partra vetette. 20 Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram, a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó kezedet. 21 Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját és ékesszólóvá tette a gyermekek nyelvét.
+ + + LÁTHATATLAN AMIVEL TI NEM RENDELKEZTEK !!!!!!! + + +
BIZONYÍTÉK 11-11 CSAK A SZENTEK RENDELKEZNEK !!!!
2017. 12. 26. de 9 óra, 1 perc. !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Korintusiaknak írt 1. levél: 12.fejezet: 1-31. versek
( 1-17, 20, 23-26, 28, 31. versek )
A Szentlélek kegyelmi adományai.
1 Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetően tudatlanok maradjatok. 2 Emlékeztek, hogy amikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak benneteket ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé. 3 Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által. 4 A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. 5 A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. 6 Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. 8 Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, 9 a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. 10 Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul. 11 Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.
Az Egyház Krisztus teste.
12 A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. 13 Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindenkit egy Lélek itatott át. 14 Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. 15 Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 16 Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 17 Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? 18 Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. 19 Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20 Így azonban sok a tag, de a test csak egy. 21 A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” 22 Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. 23 Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, 24 a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, 25 hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. 26Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. 27 Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. 28 Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyító erőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt. 29 Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal 30 és gyógyító erővel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket? 31 Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek. ÁMEN.
3 Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak,
4 ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!]
5 A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát.
6 Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.
7 A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet.
9 Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet, 10 megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti.
1 Ezek miatt szilárd szövetséget kötünk, és írásba is foglaljuk. A pecsétes íráson rajta vannak vezetőink, levitáink és papjaink… 2 A pecsétes íráson ott szerepelnek Hakalja fia, Nehemiás és Cidkija, 3 Szeraja, Azarja, Jeremiás, 4 Paschur, Amarja, Malkia, 5 Hattus, Sebanja, Malluch, 6 Harim, Meremot, Obadja, 7 Dániel, Ginneton, Báruk, 8 Mesullam, Abija, Mijamin, 9 Maazja, Bilga, Semaja – ezek a papok.10 Aztán a leviták: Azanja fia, Jesua, Henadad fiai közül Binnui, Kadmiel, 11 továbbá testvérei: Sekanja, Hodavja, Kelita, Pelaja, Hanan, 12 Micha, Rechob, Hasabja, 13 Zakkur, Serebja, Sebanja, 14 Hodija, Bani, Kenani. 15 A nép vezetői: Paros, Pahat-Moab, Elem, Zattu, Bani, 16 Bunni, Azgad, Bebai, 17 Adonija, Bigvai, Adin, 18 Ater, Hiszkija, Azzur, 19 Hodija, Hasum, Beszai, 20 Harif, Anatot, Nobai, 21 Magpias, Mesullam, Hezir, 22 Mesezabeel, Cádok, Jaddua, 23 Pelatja, Hanan, Anaja, 24 Hosea, Hananja, Hasub, 25 Hallohes, Pilha, Sobek, 26 Rehum, Hasabna, Maaszeja, 27 Ahija, Hanan, Anan, 28 Malluk, Harim, Baana. 29…de ugyanúgy a nép többi része is, a papok és a leviták, a kapuőrök, énekesek, templomszolgák, vagyis mind, akik az ország népeitől elkülönültek, s az Isten törvényéhez ragaszkodtak,………
1 Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek. 2 Izrael nemzetsége elkülönült az idegenek fiaitól. Odaálltak és megvallották bűneiket és atyáik tévelygéseit. 3 [Odaálltak a helyükre, s a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, az ő Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedrészében bűnvallomást tartottak, s leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.] 4[ Jesua, Binnui, Kadmiel, Sebanja, Bunni, Serebja, Bani, Kenani fölálltak a leviták emelvényére, s hangosan szólították az Urat, az ő Istenüket. 5 Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabneja, Serebja, Hodija, Sebanja és Petachja: „Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket!”] Áldott legyen dicsőséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek! 6 Engesztelő istentisztelet.Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted.
1 Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban? 2 Kívántok valamit, és nincs meg. Öltök és irigykedtek, de nem tudjátok elérni. Harcoltok és háborúskodtok, de nem a tiétek, mert nem kéritek. 3 Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyaitokban elpazaroljátok. 4 Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz Istennek. 5 Vagy azt hiszitek, hogy hiába mondja az Írás: „Féltékenyen szereti (Isten) a lelket, amelynek ő adott bennünk otthont”? 6 Annál nagyobb a kegyelem, amelyet ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.” 7 Vessétek alá magatokat Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek. 8 Közeledjetek Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok.Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek.9 Ismerjétek el nyomorúságtokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá. 10 Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket. 11 Ne rágalmazzátok egymást, testvérek. Aki testvérét megrágalmazza vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza és a törvény fölött ítélkezik. Ha a törvény fölött ítélkezel, a törvénynek ahelyett, hogy megtartanád, a bírája vagy. 12 Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy elveszíthet. Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?
Tervezgetések.
13 Rajta, kik mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott maradunk egy évig, kereskedünk és nyerészkedünk”, 14 ti, akik nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik. 15 Ahelyett, hogy ezt mondanátok: „Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni!”16 De most nagyravágyásotokban dicsekedtek tetteitekkel. Minden ilyen dicsekvés gonoszságszámba megy. 17 Aki tehát tudna jót tenni, de nem tesz, bűnt követ el.
1. Azután onnan egy másik helyre mentem. A nyugati irányban mutatott nekem egy magas és hatalmas, kemény kőből álló hegyet. 2. És abban négy szép kinézetű üreget láttam, melyek mélységesek, szélesek és nagyon sima felületűek voltak. Három sötét volt, az egyik viszont fényes, és egy vízforrás fakadt a közepén. Ekkor így szóltam: „Milyen sima felületűek ezek az üregek, milyen mélyek és sötétek a szemnek.” 3. És akkor Rafael, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, megszólalt, mondván: ‘Ezek a sima üregek azért vannak itt, hogy (azokba) a halott lelkek szellemei legyenek gyűjtve, igen, az emberiség gyermekeinek minden lelkei ide gyűlnek össze. 4. És ezek a helyek arra lettek teremtve, hogy magukba vegyék azokat az ítélet napjáig, - mily távoli is még megszabott idejük - amíg eljön számukra a meghatározott ítélet napja!’ 5. És láttam ott egy halott embernek a lelkét, amint kérelmez, és akinek a hangja felszállt a mennybe, amint panaszkodott. 6. És megkérdeztem Rafaelt, az angyalt, aki velem volt, mondván: ‘Kinek a szelleme ez, akinek hangja az égig érve panaszkodik?’ 7. És válaszolt nekem, mondván, ‘Ez az a szellem, amely elhagyta Ábelt, amikor testvére, Káin megölte őt; s mindaddig fog panaszkodni ellene, amíg ki nem irtják (Káin) magját a föld színéről, s amíg el nem törlik magzatát az emberek utódai közül’ 8. Azután tovább kérdezősködtem az ítélet és az üregek felől: ‘Miért vannak azok külön, egymástól elválasztva?’ 9. És válaszolt nekem, mondván: ‘Ez a három üreg arra való, hogy elválassza egymástól a halottak szellemeit. És hasonlóképpen az igazak szellemei is el vannak különítve; egy olyan hely lett készítve számukra, ahol ragyogó forrás vize van. 10. A bűnösöknek pedig olyan hely készült, ahol amikor meghalnak és testüket a földbe temetik, az ítélet még nem végződött be rajtuk az életük folyamán. 11. Itt különítik el szellemüket e nagy gyötrelemre, egészen az örökké átkozottakra váró ítélet, büntetés és gyötrelem hatalmas napjáig, a lelkükön vett bosszú ideéig. Itt kötözik meg őket örök időkig. Bizony ősidők óta létezik e hely. 12. Éppígy külön lesznek azok a szellemek (is), amelyek panaszkodnak és közzéteszik (igaztalan) haláluk körülményeit, amikor elpusztultak a bűnösök korában. 13. Hasonlóképpen egy olyan helyre vannak elkülönítve azon emberek szellemei, akik nem lesznek igazak, hanem a gonoszságban elmerülve éltek, és a törvénytelenekkel lettek egyenlővé; szellemeik ugyan nem lesznek elpusztítva az ítélet napján, de feltámadni sem fognak innen.’ 14. Ezután ekként áldottam a dicsőség Istenét: 'Áldott légy, Uram, a dicsőség és igazságosság Ura, aki mindent irányítasz örök időkig.'
1. Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó ártószellemek megindulnak majd és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik a Virrasztók és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri őket teljesen.” 2. És a Virrasztóknak pedig, azoknak, akik megkértek téged, hogy járj közben őértük, azoknak, akik az előzőekben a mennyekben voltak, mondd ezt: 3. „Ti a mennyekben voltatok, de nektek sem lettek megnyilvánítva a mennyek minden titkai, azok pedig, amelyeket ismertek, azok haszontalanok, amelyeket szívetek keménységében mutattatok meg az asszonyoknak, és azokon a titkokon keresztül az asszonyok és a férfiak sok gonoszságot követtek el a földön.” 4. Ennek okáért mondd meg nekik: „Nincs számotokra békesség!”
Izrael fiai elbocsátják idegen származású feleségeiket.
1 Míg Ezdrás – könnyek közt és az Isten háza előtt leborulva – imádkozott és bűnvallomást tett, Izraelből hatalmas tömeg gyűlt köréje, férfiak, asszonyok és gyermekek, s a nép hangosan zokogott. 2 Akkor Elám fiai közül Jechiel fia, Sekanja kezdett el beszélni. Így szólt Ezdráshoz: „Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, hisz idegen asszonyokat vettünk feleségül a föld népei közül. De azért még van remény Izrael számára. 3 Tegyünk fogadalmat Istenünknek, hogy elbocsátjuk az idegen asszonyokat, és azokat a gyermekeket is, akiket szültek, az én uramnak és azoknak a tanácsára, akik ügyelnek a törvény megtartására. A törvény szerint kell eljárni.
6 Ezután Ezdrás elhagyta az Isten házát és Eljasib fiának, Jochanannak szobájába ment, s ott töltötte az éjszakát, sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. 7 Júdában és Jeruzsálemben mindenkinek üzentek, aki hazatért a fogságból, hogy menjen el Jeruzsálembe. 8 Aki – a vezetők és vének határozata szerint – három napon belül nem jelenik meg, annak minden vagyonát elkobozzák, őt magát meg kizárják a fogságból hazatértek közösségéből. 9 Júda és Benjamin (törzséből) mind összegyűltek három nap alatt a férfiak Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza előtti téren ült, és remegett a kellemetlen dolog és az esőzés miatt. 10 Ekkor fölállt Ezdrás pap, és így szólt hozzájuk: „Hűtlenek lettetek, amikor idegen asszonyokat vettetek feleségül, s így csak szaporítottátok Izrael vétkeit.
1 Dávid megkérdezte: „Van-e még valaki, aki életben maradt Saul házából? Mert akkor Jonatánra való tekintettel jót teszek vele.” 2 Volt Saul házában egy szolga; Cibának hívták. Ezt Dávid elé idézték, s a király megkérdezte tőle: „Ciba vagy?” „Igen, szolgálatodra!” – felelte. 3 A király tovább kérdezte: „Nem maradt meg valaki Saul házából, akivel jót tehetnék, az Isten nevében?” Ciba így válaszolt a királynak: „Még van Jonatánnak egy fia, mindkét lábára béna.” 4 „Hol van?” – kérdezte a király. S Ciba megmondta: „Ammiel fiának, Machirnak a házában, Lo-Debarban.” 5 Erre a király elküldött érte, és elhozatta Lo-Debarból, Ammiel fiának, Machirnak a házából. 6 Amikor Saul fiának, Jonatánnak a fia, Mifiboset megérkezett Dávidhoz, földig hajolt és arcra borult előtte. Dávid megszólította: „Mifiboset!” „Itt vagyok, szolgálatodra” – felelte. 7 Ekkor Dávid azt mondta neki: „Ne félj! Mert atyádra, Jonatánra való tekintettel jót teszek veled, s ősödnek, Saulnak egész földjét visszaadom neked. S mindig asztalomnál eszel majd.” 8 Erre az leborult és így szólt: „Mi a te szolgád, hogy irgalommal vagy egy olyan döglött kutyához, mint amilyen én vagyok?” 9 A király ezután behívatta Cibát, Saul szolgáját, és azt mondta neki: „Mindent, ami Saulé és háza népéé volt, adj át urad fiának. 10 Fiaiddal és szolgáiddal műveld meg a földet, s takarítsd be a termést, hogy urad háza népének legyen kenyere, amit egyen. Maga Mifiboset azonban, urad fia, mindig az én asztalomnál fog enni.” Cibának tizenöt fia és húsz szolgája volt.
13 Maga Mifiboset Jeruzsálemben lakott, hisz a király asztalánál evett. De mindkét lábára bicegett.
1 Dávid összegyűjtötte Izraelből a legjavát, harmincezer férfit, 2 aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol.4 Uza az Isten ládája mellett ment, Achjo pedig előtte ment. 5 Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr előtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű és cintányér kíséretében. 6 Amikor azonban Nachon sátorához értek, Uza kinyújtotta kezét az Isten ládája felé és megfogta, mert az ökrök megbillentették. 7 Erre fellángolt az Úr haragja Uza ellen, s lesújtott rá az Isten vétkéért, úgyhogy meghalt ott, az Isten ládája mellett. 8 Dávid nagyon megütődött rajta, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért hívják azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának.
Amint az ember tud az összefüggésekről, és ismeri mindkét birodalom lényeinek gondolat kisugárzását ha dolgát komolyan veszi meg tudja figyelni önmagát, és tud védekezni az olyan gondolat hullámok ellen, amelyek számára elfogadhatatlanok. Az ember akarata dönti el, hogy milyen lények találnak bejárásra nála.
De az akarat biztosítja számára az igazságot is, ha az akarat azok felé fordul, akik az igazságban állnak, és Istentől jogot kaptak és feladatot, hogy a világosságot közvetítsék. Nagyon felelősségteljes hivatal úgy kapni a szellemi javakat, hogy azt embertársainak továbbadja. És csak azok az emberek tehetik meg, akiknek komoly a szándékuk, hogy csak tiszta igazságot kaphassanak és terjeszthessenek. Ez az akarat mindig kielégül. Ezért a tudatlan erőknek tilos a bejárás, amikor az igazság átvételére az ember átadja magát a szellemi erőknek. Mentes minden tévedéstől, mert Isten megáldja mindazokat, akik vágyakoznak az igazságra, és azt terjeszteni kívánják. És mert áldása a teljes igazságot garantálja, így megóv a félrevezetéstől, és oltalmat ad a sötétség ellen.
1 Saul… éves volt, amikor Izrael királya lett, és… évig uralkodott Izrael fölött. 2 Saul kiválasztott magának háromezer embert Izraelből. Kétezren Saullal voltak Michmászban és Bétel hegyvidékén, ezren meg Jonatánnal Gebában, Benjamin (földjén). A nép többi részét hazaküldte, mindenkit a maga sátorába. 3 Történt, hogy Jonatán leütötte a filiszteusok helytartóját, aki Gibeában székelt, s a filiszteusok hírét vették, hogy a héberek fellázadtak. Saul mindenütt megfúvatta a harsonákat az országban, 4 így egész Izrael megtudta az újságot: „Saul leütötte a filiszteusok helytartóját, s Izrael magára vonta a filiszteusok haragját.” A nép Gilgalban Saul köré gyűlt. 5 De a filiszteusok is egybegyűltek, hogy harcba szálljanak Izraellel: háromezer harci szekér, hatezer ló és annyi gyalogos, mint a tenger partján a föveny. Kivonultak, és Michmász közelében ütöttek tábort, Bet-Aventől keletre. 6 Amikor Izrael fiai látták, hogy szorult helyzetbe kerültek, s a népet nagyon szorongatják, a nép barlangokba, üregekbe, sziklahasadékokba s a föld alá, ciszternákba rejtőzött. 7 Sőt a Jordán gázlóin át Gád és Gileád földjére menekültek.
Sámuel és Saul nézeteltérése. Saul még mindig Gilgalban volt, s az egész nép aggódott érte.
8 Hét napig várt, addig az időpontig, amelyet Sámuel meghatározott. De Sámuel nem érkezett meg Gilgalba, s népe magára hagyta Sault, szétszéledt. 9Erre azt mondta: „Hozzatok ide égőáldozatot és közösségi áldozatot. 10 Amikor épp készen lett az égőáldozat bemutatásával, lám, Sámuel megérkezett. Saul eléje ment, hogy üdvözölje. 11 Sámuel azonban így szólt: „Mit tettél?” „Mivel láttam – felelte Saul –, hogy a nép cserbenhagyott és szétszéledt, te a megbeszélt időre nem érkeztél meg, a filiszteusok azonban összegyűltek Michmászban, 12 gondoltam: a filiszteusok kivonulnak ellenem Gilgalba, mielőtt még az Urat kiengesztelném. Azért bátorságot vettem, s bemutattam az égőáldozatot. 13 Erre Sámuel ezt mondta Saulnak: „Ostobaságot csináltál! Ha teljesítetted volna az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet adott neked, az Úr is fenntartotta volna uralmadat Izrael fölött örök időkre. 14 De így még a te uralmadat sem tartja fenn. Az Úr keresett egy szíve szerinti embert, s ezt rendelte az Úr népe fölé fejedelemnek, mivel nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked.” 15 Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt és ment a maga útján. A maradék nép azonban felvonult Saullal, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Amikor Gilgalból Benjamin földjére, Gebába értek, Saul szemügyre vette a népet, amelyik kitartott mellette – mintegy hatszáz férfi.
Készülődés a háborúra.
16 Saul és Jonatán, a fia, valamint a vele levő csapata Benjamin (földjén) Gebában állomásoztak, a filiszteusok meg Michmászban táboroztak.
1 Körülbelül egy hónap elteltével az ammonita Nachas felvonult, és ostrom alá fogta a gileádi Jábest. Jábes lakói ezt üzenték Nachasnak: „Köss velünk békét, s alattvalóid leszünk.” 2 De az ammonita Nachas így válaszolt nekik: „Csak azzal a föltétellel kötök veletek békét, hogy mindegyikteknek kiszúrom a jobb szemét, s ezzel egész Izraelre gyalázatot hozok.” 3 Jábes vénei erre ezt üzenték: „Adj hétnapi haladékot, hogy hírvivőket küldhessünk Izrael minden részébe. Ha aztán senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat.” 4 A hírvivők elmentek Saulhoz Gibeába, és elmondták a népnek a dolgot, mire az egész nép hangos sírásban tört ki. 5 Saul épp akkor ért haza az ökreivel a mezőről, s megkérdezte: „Mi történt a néppel, hogy sír?” Elbeszélték neki Jábes lakóinak ügyét. 6 Amikor Saul meghallotta a hírt, leszállt rá az Úr lelke, és nagy haragra gerjedt. 7 Fogott egy pár ökröt, darabokra vágta és szétküldte hírvivőivel Izrael miden vidékére, ezzel az üzenettel: „Aki nem vonul ki Saul vezérletével, az ugyanígy jár!” A népet eltöltötte az Úr félelme, s egy emberként kivonultak. 8 Bezekben számba vette őket, s Izrael fiai háromszázezret, a júdeaiak meg harmincezret tettek ki. 9 Erre így szólt a hírhozókhoz, akik fölkeresték: „Mondjátok meg a gileádi Jábes lakóinak: Holnap, mire a nap melegen süt, segítséget kaptok.” Amikor a hírvivők hazatértek és Jábes lakóinak beszámoltak, ezek örültek. 10 Aztán megüzenték Nachasnak: „Holnap kivonulunk, aztán azt tehettek velünk, amit akartok!” 11 Másnap reggel Saul három csapatba osztotta a népet. Hajnalhasadtakor behatoltak a táborba, s mire kivilágosodott, megverték az ammonitákat. A maradék szétszéledt, nem maradt kettő sem együtt.
Sault kikiáltják királlyá.
12 Akkor a nép így szólt Sámuelhez: „Kik voltak, akik megkérdezték: Saul uralkodjék fölöttünk? Add ki nekünk ezeket az embereket, hadd verjük őket agyon!” 13 Saul azonban azt mondta: „Ezen a napon nem szabad senkit sem megölni, mert az Úr győzelemre segítette Izraelt.” 14 Sámuel meg így szólt: „Gyerünk, menjünk Gilgalba, és alapítsuk meg ott a királyságot!” 15 Így hát az egész nép Gilgalba vonult, s ott Gilgalban, az Úr színe előtt megtették Sault királynak. S a közösség áldozatát is bemutatták ott, az Úr előtt, és Saul is, Izrael férfiai is nagy áldomást csaptak.
