"Sajnálom,ha neked az jött le én ezt a férfiasság fokmérőjének tartom.Nem tudtam másképp illusztrálni milyen lehet az ha akaratod ellenére leszel szülő férfiként."
A "terhes_lettem_és_ha_törik_ha_szakad_igenis_megtartom", mint szándékos módszer, úgy gondolom eléggé elterjedt módja annak, hogy egy nő egy férfit megpróbáljon magához kötni (bár a férfi nem akart hosszútávú kapcsolatot a nővel).
Egy kapcsolatban a nő részéről nem kívánt terhesség esetén bizony a nő fog rosszul járni, a szülés esetén mindenképp, de az abortusz esetében is ... A férfi viszont (egyéjszakás vagy sem) kiszolgáltatott a partnerének, hogy az akarata ellenére gyereket szül neki ... (ez ellen csak gumival védekezhet ... hm.).
Sajnálom,ha neked az jött le én ezt a férfiasság fokmérőjének tartom.Nem tudtam másképp illusztrálni milyen lehet az ha akaratod ellenére leszel szülő férfiként.A gyerekkori fiú barátom így lett édesapa.Igaz ot a baba megszületett,csak a papa lett boldogtolan,de ez más.
Te egy felnott, ertelmes no vagy, rendezett az eleted es a gondolataid, jo donteseket hozol valoszinuleg minden nap. Kotozkodhetnek, de nem fogok olyan extrem szornyu peldakat krealni, ahol esetleg meginognal.. ;)
A topikba, illetve a hozzaszolasodba ott kotottem bele, ahol Zutymoval egyetertesz(ha igy van, s meg mindig kerdesem, Zutymohoz, vagy hozzad), hogy hogy is van az, hogy a megeroszakolt no magzata az rendben van elkaparva?
Azt hiszem, ilyen esetben ez nem ítélkezés kérdése, hanem egy leendő élet védelmének kérdése. Ez a vélemény részemről nem elítélni kívánja azokat a nőket, akik abortuszra kényszerülnek, hanem segíteni egy előtte állót abban, hogy a helyes döntést hozzák meg egy hasonló helyzetben. A cél ez - nem az itélkezés. Az embernek mindig a jót kell várnia, a jót kell remélnie. Nincs bizonyosságunk abban, hogy azok a rosszak, amit várunk beteljesednek. Viszont reményünk kell hogy legyen abban, hogy a dolgok rendeződni fognak, és később nem kell saját magunknak szemrehányást tennünk egy elhamarkodott lépésért. Sajnos az abortusz - tisztelet a sok kivételnek - elég könnyen jövő segítség lett már napjainkra. (nem csak a 13 éves lányanyák, beteg nők sajátja) Ez azt hiszem tagadhatatlan, hiszen elég látnunk egy nőgyógyászat forgalmát. Sajnos nekem is volt egy elhalt terhességem, így tudom mit jelent egy gyermek, ami nem születik meg. Azóta is sokszor gondolok rá vissza. Még akkor is, ha rajtam kívül álló okokból kellett, hogy elveszítsem, ott van a megnemszületettség érzése. Azonban mennyivel inkább így van ez egy olyan nő esetében, aki saját maga döntött egy élet sorsa felől. Nem marasztalom el, hiszen mindenki magát marasztalja el ilyenkor a legjobban. Mert mi lett volna, ha mégis megszületik...
Úgy vélem - hitemből fakadóan is - az életet nem mi adjuk, így jogunk sincs elvenni - csupán egy másik élet védelmében.
Nekem két terhességem is volt, amikor megkérdezték tőlem, (holott boldog házasságban élek) hogy ... és megtartom-e. Akkor is, most is felháborítónak tartottam, hogy egyáltalán megkérdezték. Mert ok nem volt rá, hogy ne tartsam meg. Mások részéről mégis elegendő ok lett volna, hogy esetleg elvetessem. Én csak ezeknek az embereknek kívánok véleményt mondani - az élet védelmében, a ti probléma felvetésetek által. Másoknak pedig esetleg segítséget nyújtani, ha Isten úgy akarja.
Lehet, hogy egyedül maradok nézeteimmel, de úgy gondolom, hogy ha választanom kellene, hogy egy intézet falain belül nőjek fel, vagy hogy ne szülessek meg, akkor az életet választanám inkább, még ha több fájdalommal, és nehézséggel is járna számomra.
Úgy gondolom, hogy azok a nők, akik képtelenek felnevelni egy gyermeket, kisebb rosszat tesznek akkor, ha tiszteletben tartva az elkezdődött életet, megszületve a gyermeket intézetbe adják, vagy még jobb, ha örökbefogadó szülőket keresnek nekik, mint azok a nők, akik abbeli félelmükben, hogy nem tudják felnevelni őket, inkább megszakítják terhességüket. Mindemellett, egy terhességmegszakítás a terhesség elején történik. Utána még hónapok vannak hátra. Az ember sosem tudhatja, honnan kaphat addig segítséget. Ebben mindig bíznunk kell, valamint a természetes anyai ösztönben is. Hiszen ha megszületik a gyermek, már ott van. Nem egy orvosi lelet csupán. Többet, és elszántabban tudunk tenni azért, hogy mégis biztosítsuk neki azokat a körülményeket, amik az életben maradásának feltételei kell hogy legyenek.
Érveimet ismétlem nem bántásképpen sorakoztattam fel, egy volt abortusz elítéléséért, hanem - Isten tudja - talán segítséget nyújthatunk éppen egy olyan topic olvasónak átvészelni a döntés nehéz időszakát, aki most vagy a késöbbiekben mérlegelne felőle. Vannak erre segítségek. Aki bajban van, az kérjen segítséget, és ne akarjon egyedül, kétségbeesésében - esetleg rosszul - dönteni.
Orulok, hogy egeszsegesen szuletett a harmadik babad, en is megtartottam volna betegen is. Sosem volt abortuszom, biztos vagyok benne, hogy nem is lesz, de ugy gondolom, hogy a no joga donteni. Sorolhatunk itt peldakat pro es kontra, de addig, amig nem vagyunk mi magunk ketsegbeejto helyzetben, nincs jogunk itelkezni masok felett, en igy hiszem.
Elnézést, hogy részletekben válaszolok neked, de most jutott eszembe egy eset ennek kapcsán még.
Ez is egy szülés utáni élményem. Egy intézetes lánnyal feküdtem egy szobában, a második gyermekem születése után. A lány egy szintén intézetben felnőtt fiúnak lett a felesége. Elég komoly dolgokat mesélt az akkori intézeti életről - ami a testén is meglátszott, a régi tetoválások tömkelegében. Mesélte nekem, hogy a férje úgy kezdett neki az önnálló életnek, hogy feljött Pestre, és hontalan volt. Szabályos hontalan, utcán alvás stb. Dolgozott, amit tudott, ahol lehetőséget adtak neki. Mikor a lányt megismertem már házasok voltak, egy másfél szobás saját lakásban éltek, és közös gyermeküket várták békében, és boldogságban. Az ember sosem tudja mit hoz a holnap. Egy szegény, hontalanból, egy árvából miért ne nézhetnénk ki, hogy egyszer majd boldog ember válik.
A harmadik terhességemnél merült fel a gyanú, hogy talán dawn-kóros lehet a magzatom. Elküldtek vizsgálatokra. Feleslegesnek tartottam a vizsgálatokat - mindeképpen megtartottam volna. (Istennek hála, mégis egészségesen született) Egy olyan gyermek, aki nem pl. nyitott gerinccel születne - tehát mindenképpen életképtelenül - hanem "csak" fogyatékosan, de életképesen, annak joga van élni. Sokkal több gonddal jár, sokkal több igénnyel van egy fogyatékos gyermek, viszont miért lenne ezért jogunk elvenni tőle az élethez való jogát?
Sokan érzik lehetetlennek egy gyermek vállalását egy adott időszakban. Az ember sosem tudhatja mit hoz neki a holnap. Lehet, hogy azok a nehézségek, amiket nehézségeknek vél, mire oda jut, megoldódnak. Az esélyt sosem szabad feladni erre - főleg nem, ha egy életről van szó. Mindent meg lehet oldani, ha az ember meg akarja oldani. Isten megsegíti ebben.
13 éves kislányok magzatai.... Egyrészről természetesen elsőként az anya élvez védelmet. Tehát az ő élete minden előtt. Viszont ha az a 13 éves lány képes rá, hogy egészségesen kihordja, szerintem jobban teszi, ha felvállalja. Első szülésemkor még együtt voltak a kórházban a veszélyeztetett terhesek az anyukákkal. Együtt feküdtem egy hölggyel, aki az első gyermekét - ifjúi félrelépése után - elvetette. Utána már képtelen volt megtartani a magzatjait. 24 hetesen (ami azért nem kis idő) folyamatosan elvetélt. Akkor az ötödik terhességét hordta, és azt mondta nekem, ha ez sem sikerül, bizony kiugrik az ablakon... (hogy mennyire gondolta komolyan, nem tudom, azonban azt láttam, mennyit szenvedett miatta, és mennyire megbánta amit fiatalon tett) A tizenhárom éves kislányok terhességéért viszont leginkább mi, szülők vagyunk a felelőssek.
Ki a hibás? Hibásak az objektív körülmények, az apa is hibás, a környezet aki nem nyújt segítő kezet,hibás a társadlom.Közhelyek tömkelege.És igen hibás az anya is,de így akár a magzatot is hibáztathatjuk miért olyan nő méhében fogant aki nem vágyik rá. Talán túl sok beteg és éhező fázó gyermeket láttam,ha ők dönthetnének vajon mit választanának?
Mit választana az a nem kívánt gyermek akit megszültek,de ütnek vernek,aki nem kap emberi méltóságot? Nem azt kértem és nem is hiszem bárki is azt várná tőled ne nyilváníts véleményt.Én csak azt kérem ne ítélj,vagy hogy ne ilyen könnyen.
Látod azt mondtad a nemi erőszakot megérted.Hmm tudod hány nő nem meri bevalani az erőszakot?
Ha az egyént nézed és egyedenként vizsgálod,akkor kiderülhet egyre több ilyen kitételt kellene tenned.:)) és nem tudnál általánosítani stigmatizálni.
Az egyéjszakás kalandokról...hát azt hiszem én ebből már kimaradtam:))).Azt remélem nem ilyen módon válsz apává.
Igazán megtisztelő, hogy miattam ilyen folyamatok indulnak be :)))
Azért írtam "kategorikusan" amit írtam, mert úgy van. Az olyan topikokban mindig az a végső érv, hogy "Nem a te hibád!". Nem is tudom, hányszor emlegetik. De ha nem az anya (és az apa) a hibás, akkor ki? Engem nem zavar, vígasztalják csak egymást, végülis nem lehet könnyű tükörbe nézni egy (nem egészségügyi, és nem nemi erőszak miatti) abortusz után, de könyörgöm, ne legyenek álszentek. És ne írják egymásnak, hogy "Nem a te hibád!"
Ez a döntés természetesen 2 ember döntése és felelősége kell, hogy legyen, ez így van.
Nem tisztességes nyomorba szülni egy gyermeket épp a gyermekkel szemben nem. - írod. Erre csak annyit tudnék mondani, hogy kikapartatni tisztességes, ugye?
Az ilyentől felmegy bennem a pumpa. Persze nem tudom, ha ilyen helyzetbe kerülnék, mit csinálnék. Az biztos, hogy nagyon égne a pofám, ha erre a topikra és a hozzászólásaimra gondolnék. De akkor is így gondolom. Remélem, sosem kerülök ilyen helyzetbe.
Volt már 1 éjszakás kalandod?
Nem, de nagyon törekedek rá. Majd elmesélem.
A férfiaknak szokott lenni.
Ha a férfiaknak szokott lenni, értelemszerűen a nőknek is szokott lenni :-DDD
Más. A nemi erőszak miatt történő abortuszt teljesen meg tudom érteni. Az más tészta.
Egyébként úgy döntöttem, hogy ezután tartózkodni fogok az abortusszal kapcsolatos véleménynyilvánítástól, mert az álláspontom elég radikális, és egyeseket sérthet.
Hozzászólásomat egy igen bölcs mondással zárnám, amit a volt biológiatanáromtól hallottam, hogyaszongya: Egy nő két dologért tenne meg bármit a világon: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen.
Mumu: ha nincs lét, nem lehet emberhez méltó. Ha pedig van, akkor lehet. Az esély megvan rá. Érted, mire gondolok?
Engem ez a felelősségteljes gyerekszülés őszintén szólva nem hat meg. Jobb az, ha kikapartatom, és mehet a levesbe, annál, hogy megszülöm és megpróbálom felnevelni? Bangladesben is születnek gyerekek és fel is nőnek, pedig ott 2 dollár egy havi átlagbér.
Kedves Zutymó nem titkolom a te írásod volt az egyik ok amiért kértem,a felvételem Mumu klubjába.
Meglepett milyen kategórikusan írod:
>minden, abortuszon átesett nő a többi abortuszon átesett nőt vígasztalja álszent módon, hogy "nem a te hibád..."<
Nem elsősorban veled vitáznék,hanem inkább az ilyen jellegü véleménnyel.Könnyű lenne azt mondanom azért jelentheted ezt ki ilyen könnyen,mert veled ez soha sem fordulhatna elő. Pedig ez is komoly érv:)).
Nőként mondom új életet a világra hozni csoda.Csoda ,de .... mi van akkor ha ez akaratom ellenére történik velem.Azaz mindent megtettem azért,hogy ne essek teherbe még is megtörténik és épp nincs munkám,nincs lakásom,nincs hátterem. Nem tisztességes nyomorba szülni 1 gyermeket épp a gyemekkel szemben nem.
Nem tisztességes csak a nő nyakába varrni a döntés felelősségét,nem egyedül jött össze az a gyerek volt ott még valaki.1 férfi.Valahogy az ő felelőssége mindíg elvész.
Hogyan is érzékeltessem ....
Volt már 1 éjszakás kalandod? A férfiaknak szokott lenni.Mit szólnál,ha néhány hónap múla felbukkanna az anya és közölné gyermeked lesz? Mivel te vagy az apa felelősséggel tartozol, az életed már nem a tied stb.
Nem rég beszélgettünk erről 1 másik topicon.Akkor is megállapítottam könnyebb annak ítélkezni aki nem volt igazán megpróbáltatás elé állítva. Nem hordtad a más cipőjét nem tudhatod milyen.
Én voltam abortuszon,egészségügyin,de ez nem felmentés,mert az én családomban az sem szokás. Minden élet élet,akármilyen is.Én ezzel vitatkozom,közbe szúrnám csak akkor ha emberhez méltó. Tehát sajnos van ilyen irányú tapasztalatom is, és ott sok nővel beszéltem,mert ilyenkor a nők megnyílnak egymás előtt.Hát voltak ott olyan sorsok:14 éves kislány (olyan fejletlen volt mint egy 10 éves)akit 20 éves fiú csábított el.Legyen ő is anya? Hová rakja a gyermeket? Mert az nem kell senkinek.
Olyan feleség akit a részeg férje tepert le,hát azt hiszem ez az anyaság megcsúfolása. Olyan fiatal lány akinek a párja,bejelentette inkább még sem válik a gyereket meg vetesse el . Lehet akad olyan aki fogamzásgátlás helyett alkalmazza az AB-t,de ez ritka.Ebben az estben megértem az ítélkezést.De talán még jobb is ha ilyen felelőtlen nők nem hoznak világra gyereket,mert ők talán nem is érdemlik meg azt,hogy édesanyák legyenek.Gondold el hány bántalmazott kisgyermek van és amiről tudunk csak a jéghegy csúcsa. Azok a nők akiknek lelkiismeret furdalásuk van azok nem érdemlik meg azt,hogy még te is követ dobj rájuk,a büntetésük épp a saját lelkiismeretük.
A testem az enyém és a magzatom is mindaddig míg nem képes nélkülem önállóan élni. Mindaddig nem vitathatja el senki tőlem ezt a jogot amíg, nem képes átvenni a terheimet.Nem kényszeríthet senki arra,hogy áldozzam fel az életem addig amíg nem ad hálót.
A hszt Nem személyeskedésként és nem csak Zutymónak írtam,csak ez így nekem közvetlenebb.
Bar orulok hogy fiatal korod ellenebe ezt tartod ertekesnek ugyanakkor azert nem szeretnem kategorikusan megfelelni a magamtette kerdest mert az emberhez melto let nem maga a let-et jelenti hanem az emberhez melto-t.
Egy nem kivant valoszinuleg hatranyos helyezetbe vilagra jott emberke eleg keves eselyel kezdi az eletet es nagyon ritkan tud melto eletet elni.En a szullok feleloseget nem csak a gyermek megszuleteseben hanem ennel is jobban a legjobb akaratu eletenek legalbb is belathato idejenek biztositasaban latom.Mert szwerintem sokkal felelosegteli csak akkor gyermeket hozni a vilagra ha erre meg van a hater.
Az elege konzervtiv Papa is elmegy mar a csladtervezes eszmeiert,mikor hogyan,ki irja eppen a beszedet,de ebben a tervezesben persze benne lenne az ovakodas ilyen esetektol amelyben abortus lenne az egyeduli lehetoseg .De megis benne van a virtualis valasztas a gyermek legyen vagy ne legyen gyermek dillemajaban.
-fiu vagy ?Ugy tudomigen.Voltal-e igy egy ilyen nehez helyzetben ?
Igen, az. Hál'istennek még nem.
-most mar igy:Joga van a nonek a lekiismeretere hallgatni annak azalajan hogy smeri a sajat helyzetet es nem akarja a gyermeket egy hatranyos korzulemnybe hozni es igy a startol mar nehez eletre predestinalni ? Csak holnap johetek elolvasni a valszt.
És az jobb, hogy megöl(et)i? Jobb az, hogy meg sem adja az esélyt a gyereknek, hanem egy (feltételezett!) nehéz sors miatt inkább elveteti? A topik címe is az, hogy Az emberhez méltó létért, hát az abortusz éppen ettől fosztja meg a magzatot.
-fiu vagy ?Ugy tudomigen.Voltal-e igy egy ilyen nehez helyzetben ?
-most mar igy:Joga van a nonek a lekiismeretere hallgatni annak azalajan hogy smeri a sajat helyzetet es nem akarja a gyermeket egy hatranyos korzulemnybe hozni es igy a startol mar nehez eletre predestinalni ? Csak holnap johetek elolvasni a valszt.
-meddig szamit egy asszony teste csak az ovenek es mikor csak berelt ?
Szerintem a fogantatás után az anya teste már nem csak az övé.
-Kinek kell az abortus es az ellenkezo szulles feloseget viselni ?
Ezt a kérdést sajnos nem értem. Mire gondoltál?
-mennyiben szamit az anya szelemi es materialis korulmenye es milyen hatassal van egy hatranyos korulmeny van a jovndobeli gyermek eletere es kesobbi sorsara ?
Természetesen nagyon nagy hatással van rá, de szerintem ez nem tartozik szorosan a témához.
--Vegul kivelszemben kell felejen az abortust elhatarozo asszony?,ha a tettje torvenyesen nem tlitott ?
Hát igen, ez jó kérdés. A lelkiismeretének kellene elszámolnia. Ha megnézed az abortuszos topikokat, láthatod, hogy ott is minden, abortuszon átesett nő a többi abortuszon átesett nőt vígasztalja álszent módon, hogy "nem a te hibád..."
Na ettől nekem felfordul a gyomrom. Hát akkor kinek a hibája?
Jo ,akkor errol vitatkozunk.De mielott belekezdenek a gondolkozasunk fegyelmezesere tisztazuk:
-meddig szamit egy asszony teste csak az ovenek es mikor csak berelt ?
-Kinek kell az abortus es az ellenkezo szulles feloseget viselni ?
-mennyiben szamit az anya szelemi es materialis korulmenye es milyen hatassal van egy hatranyos korulmeny van a jovndobeli gyermek eletere es kesobbi sorsara ?
Valszolj erre es kerdezkj Te is ha nmeg mast is meg kellen vizsgalnuk mintz o kettojuk helyzetet (persze szellesebb korben az apaet is vagy az egyedulelo asszonynal a csladet amelyben elni fognak es amely akarata ellenere magara kell valaljon egyes megszoritasokat)
--Vegul kivelszemben kell felejen az abortust elhatarozo asszony?,ha a tettje torvenyesen nem tlitott ?
Szerintem a magyar társadalom nyitott és elfogadó. Sokkal többen vannak akik az elfogadást nem tolarenciával gyakorolják, hanem úgy ahogyan kell. Elfogadásként.
Magamnak annyit engedek meg amit másoktól eltűrök, igy aztán nincs gond.:)
Másoktól elvárom, hogy ne kényszerítsék rám azt, amit szabad akaratomból nem vagyok hajlandó eltűrni, így aztán van gond.:(
Annyi szabadságod van amennyivel élni tudsz. A szabadosságért jár: büntetés, megvetés, elutasítás. A szabadságom megtartásáért irigység a viszonzás. Szomorú, de nem rám nézve. A dolgok nem korokhoz, hanem megfogalmazáshoz kötődnek.
Nekem jogom van az élethez, jogom van az életem fenntartásához vagy kioltásához, jogom van szabadnak lenni, mert szabadnak születtem.
És jogom van dönteni saját dolgaimban, mindaddig amig döntéseim következményei mások érdekeit és jogait nem sértik.
