mutizok neketek valamit!:))anyáméknál két anyamacska van,az egyik egyszerre szültek,de az egyik kicsinyeit megfojtották a bakmacskák.igy most együtt nevelik,szopiztatják őket:)2 hetesek.
Sztem ez fordítva van. Azért pont pókok, kígyók, rovarok szoktak horrorfilmekben szerepelni, mert ez a tuti hatásos. Egyébként a félelem, meg a viszolygás nem ugyanaz. Pl. kevesen viszolyognak az oroszlántól, pedig félni, azt lehet tőle, és mindenféle filmekben is szerepel..
Szerintem is van ennek genetikus része, meg van nevelt is. Mondjuk még a béka is érthető, ha a (mérgező bőrű és váladékú) varangyokra gondolunk. Sajnos a kutyánk nem irtózik a békáktól, :-) és a múltkor is felzabált egy varangyot, aztán egész éjjel izgulhattam érte, fájdogált is hasa, nyögött rendesen, de hála Istennek komolyabb baja nem lett.
A hüllőkről például majdnem mindenki úgy véli, nyálkásak. Pedig nem is. A tekink bőre teljesen száraz (gondolom, a kígyóké is, bár őket én sem fogdosnám szívesen). Ha nyaralunk, Anyukám takarítja a drágát, és olyankor erősen rosszul van, mert igencsak undorodik tőle. De azért egy hős, mert megcsinálja. :-))
kedves mexállott!hát a filmekből!!!láttad pl a gyűrűk urát?pók ügyben jó példa.én nem engedtem megnézni a fiamnak,de az oviban a nagycsoportosok háromnegyed része már látta.szóval hogy hogy félnek a gyerekek az ilyen állatoktól?ugy ,hogy a filmekben az van hogy ezektől kell félni.még jól fel is nagyitják őket meg mindenféle képességekkel felruházzák szerencsétlent.na azért vannak pókok amelyektől te is megijednél,és ez nem vicc!!!gyerekek ne nézzék meg!a pók harapásával érzéstelenitő anyagot fecskendez az eleségül kiszemelt állat vagy akár az óvatlan ember bőrébe,igy az ha nincs szerencséje és alszik észre sem veszi,hogy bizony elkezdték enni....
Állítólag ez az egész viszolygás valahol nagyon mélyen gyökerezik, és az ősidőkben, őséghajlaton : ) az ősemberszabásúakra nézve veszélyes állatcsoportokkal szemben alkult ki. Szinte mindenkiben megvan rá a hajlam, kiben jobban, kiben kevésbé.. és persze nagyon nem mindegy, hogy erre a hajlamra kicsi korban rásegítenek-e, vagy inkább ellene dolgozik a környezet.
Mondjuk a rovarok, pókok-skorpiók, kígyók esetén ez a magyarázat teljesen rendben is lenne.. A békák már necces. Lehetne jönni a nyílméregbékákkal, de ez nem tűnik komoly érvnek. Inkább vmi olyasmi lehet, hogy a viszolygást egyeseknél nem annyira a testforma, hanem inkább a sima, csupasz, hideg bőr képzete "kapcsolja be." Bár érdekes módon a halaktól kevesebben irtóznak.. Fura dolog ez.
Ja, egyébként, szasztok, megjöttem, voltam hétvégén a szarvasi arborétumban, majdnem olyan jó, mint ZsuR kertje, azért ZsuR adhatna nékik néhány tanácsot majd. De klassz volt. A szemét perzsafák persze csak szeptember végén fognak bepirosodni, most mehetek vissza má' megint szeptemberben is. De megtudtam Szarvason, hogy az, ami nálunk a szomszédban futótűzként terjed, az az ún. alkörmös (Phytolacca). Aztán azt is, hogy a mammutfenyők néhány száz éves korukban még csak tinédzsernek számítanak, mert élettartamuk kb. 4 ezer év. És meg se kottyan nekik, ha beléjük csak a villám... Aki teheti, látogasson oda október elején, mert szerintem csodálatos lehet. (most is az)
Neked külön szia, vmaniko, láttam, hogy a távollétemben is hoztad a formádat! :-)))))
NNNNaaaaa, helyben vagyunk!!!!! Ez nagyon érdekel engem! Azt a pillanatot rajtakapni, amikor a gyerekben megszületik az averzió a "makrókkal" szemben!!! Mikortól, kik oltják bele a félelmet? Magyarországon nem jellemzőek a halálos csípésű pókok, a mérgeskígyók sincsenek túl nagy számban, tehát akkor honnan van ez az eredendő undorodás és pfújozás minden hatlábú és nyolclábú (és lábatlan) láttán? A kérdés nem költői!!!! Tényleg kíváncsi lennék!!! Szerintetek? Jó, vannak olyan lények, amiktől én is félek, vagy esetleg undorodom, de nem ez a jellemző. Inkább rájuk csodálkozom. Vélemény????????????
Talán látszik, fotózok sokat.Kedvenceim a makrók, azaz a bogarak, rovarok, apróságok.
Mára már eljutottunk odáig, hogy a gyerekek az udvarról kiabálnak ha látnak egy sásskát, egy békát, a nevükön szólítva őket és nem azért mert félnek tőlük, hanem hogy apa lefotózza őket.Semmi félelem nincs bennük - miért is lenne?
Így van! Nagyon fontos a kertben az, hogy legyen benne felfedeznivaló. Igyekszem zegeket és zugokat létrehozni benne, hogy ne legyen az egész belátható egy pontról, hogy hívogassa az embert. Meg ezért (is) szeretem a tavat is. Mert ott aztán mindig történik valami, és ha az ember rászán egy kis időt, biztos, hogy csodákat láthat.
Én már láttam franciát is. Szép, szép.. Olyan "tán csodálom, ámde nem szeretem". Mint egy olyan lakás, ahol a könyvek szigorúan nagyság szerint sorakoznak a könyvespolcon, a terítők mindig azonos szöget zárnak be a székeken lévő kispárnákkal..
Bocs, hogy beleszólok, de nagyon igazad van. Szüleimmel panelban laktunk, de gyerekkorom nagy részét mamáméknál töltöttem, családi háznál. Talán ezért van, hogy menekültem kertesházba. Vannak gondok, de a miénk. A kis trónörökös meg legalább tudja mi az, hogy csiga, pók, hangya, RÓZSA, stb. Élvezi a kertet, még ha nem is olyan mintha szeretném.
Aha, aha, ez egy kulcsmondat most!!! Mindenhol van valami néznivaló. De lehet, hogy el van dugva. Nem veszed azonnal észre, igaz?! Fel kell fedezni! titkokat rejt, kiismerhetetlen, igaz? Felfordítasz egy téglát, ott van már évek óta, és nem is tudtad, hogy fülbemászók laknak alatta. Vagy a tűnékenység... Amikor a nyári orgonán megjelenik az a bizonyos színes pillangó, ami annyira szereti a nyáriorgonát. Legelészik egy kicsit, majd, hopp, tovaszáll.... Miért nem szeretem a művirágokat? Hát, lehet, hogy megszólalásig hasonlítanak mostmár az igaziakra, nade mindig ugyanolyanok.... Bimbó, kifeslés, hervadás és a vég... Ebben pont a változás a megkapó. Előtted van, amikor egy páfrány kicsi kunkorodó új levele lassan kicsavarodik???? A kert... örök változás. És a változatosság gyönyörködtet. Bocs, el kell mennem pzs-ért... Annyira meghatódtam magamtól, mindjárt pityergek... :-)))
Lehet azért szeretjük a kertünk, mert tizenév panel után, álmodozás után végre van? Keverék, elegyednek benne az ötletek, a látott és másolt dolgok, sokszor nagyon amatőr módon, de a mienk! Az összes hibájával, de szépségével egyetemben is:)
Lehet, azért szeretem az angol kertet, mert franciát még nem láttam. Érdekes, amit írtál a színek véletlenszerű keveredéséről, és hogy kedvükre nőhetnek, nincsenek tornasorba állítva. És hogy nem kell mindig szépnek lenni egy kertnek.
Gondolom, mindenki rengeteg kertes képet nézeget közülünk, hogy próbáljon valamit ellesni, megragadni a lényegét, hogy miért tetszik, és miért pont az.
Azt gondolom, hogyha megnézünk egy romantikus kertet, ahol látszólag teljesen véletlenszerűen keverednek a különböző színek és formák, és az összhatás annyira buja, hogy már nem lehet tudni benne a virágok pontos helyét, mert hajlanak-tekeregnek-ölelkeznek... De sokszor egy ilyen hatás elérése mögött baromi nagy tudatosság van. Én imádom ezt a fajta kompozíciót, de tényleg nagyon-nagyon nehéz megcsinálni. Hogy természetesnek hasson és ne érződjön rajta a verejtékes munka... Mindennap tanulunk valamit a természettől. És sokszor az elkövetett hibáinkat csak a következő szezonban korrigálhatjuk....
anyáméknál két anyamacska van,az egyik egyszerre szültek,de az egyik kicsinyeit megfojtották a bakmacskák.igy most együtt nevelik,szopiztatják őket:)2 hetesek.
: )
