Elegem van. olvassátok:
Szász Gyula I. Univerzuma kijavítja Einsteinét
Konkluzió
A www.atomsz.com-ban levontam a következtetést az univerzumunk felépítésére. Elöször az elméletemben elfogadott alapelveket nevezem meg, majd jönnek a következtetésék. Pirossal jelzem az általam nem támogatott, de a fizika által elfogadott elveket.
Elöször az anyagról irom le a feltevésemet, ami szerkezete atomisztikus. A világmindenségünk négyféle oszthatatlan részecskékböl áll, az elektronokból (e), a pozitronokból (p), a protonokból (P) és az eltonokból (E). Ezek a részecskék kétféle megmaradó elemi töltést hordoznak:
elektron:{ -e, -g∙me}, pozitron:{ +e, +g∙me}, proton:{ +e, +g∙mP}, elton:{ -e, -g∙mP}; az elemi gravitációs töltésekböl fenomenologikusan következik, hogy az elemi tömegek aránya, mP/me =1 836, az egyetemes gravitációs állandó meg G = g2/4π = 6.576(6) ∙10-11 m3kg-1s-2 és nem 6.673(10) ∙10-11 m3kg-1s-2.
A két elemi töltés aránya: e/gmP = 0.966∙10+21, tehát az elektromágnesesség sokkal erösebb, mint a gravitáció.
Az elsö elemi töltések okozzák az elektromágnesességet, a másodikok a gravitációt. Az elemi töltések által okozott mezök c-vel terjednek és nem-konzervatív mezök, tehát a részecskék energiája folytonotosan változik. Az energia nem kvantált. A Planck állandó egy Lagrange multiplikátor szerepét töltí be és, a részecskék megmaradása miatt, csak a részecskék mozgásegyenleteiben lép fel. Ez az állandó fixiálja az atomokat (az elektronhéjakat) kb 10-8 cm-es nagyságra, az atommagokat kb 10-13 cm-es nagyságra egy másik Lagrange multiplikátor fixálja. https://atomsz.com/statics-and-dynamics-eng/
A két elöjelü gravitációs töltések hozzák a tömegnélkülinek tünö neutrínókat, νe = (e,p) és νP = (P,E) létre, 0.703 10-13 cm és 0.383 10-16 cm nagysággal. Az elektron és a pozitron nem tud egymáshoz közelebb kerülni mint 0.703 10-13 cm, és a proton és az elton nem tud közelebb jutni mint 0.383 10-16 cm. Az elektron és a pozitron, ill. a proton és az elton nem tudák egymást megsemmisíteni, mert megmaradandó elemi töltéseket hordoznak. Az E = m c2 elv nem érvényes. A részecskék csak kötni tudják egymást, meg csak szét válni tudnak. A kb. 10+13 cm-es nagy atommagok protonokból, elektronokból és pozitronokból állnak. Az elektromágnesesség préseli össze a protonokat, elektronokat és pozitronokat 10+13 cm-es tartományokba, egy másik Lagrange multiplikátor, a h0 = h/387, segítségével. A stabil neutron N0 = (P,e) is 0.702 10-13 cm nagy. https://atomsz.com/prognoses-of-composite-particles/
A KLASSZIKUS FIZIKA ÁLTALÁNOSÍTÁSÁNAL AZ ATOMISZTIKUS FIZIKÁT KELLETT VOLNA FELHASZNÁLNI, NEM AZ ENERGÉTIKUS FIZIKÁT!
Összevetés a klasszikus fizikával, ami megalapozásánál nem az atomisztikus fizika lett felhasználva:
Newton mozgásegyenleteiben
mi(test) a(test) = - G Mg mg(test)/r2, és mi(test) ω2(test) r = - G Mg mg(test)/r2
ezeket a tömegeket kell behelyettesíteni a tömegek helyére:
Egy objektumnak, ami mind a négy elemirészecskékböl áll, a súlyos tömege
mg(objektum) = |(NP - NE) mP + (Np – Ne) me|.
Ennek a nyugalmi tehetetlen tömege
mi(objektum) = (NP + NE) mP + (Np + Ne) me – E(kötés)/c2 ≥ 0.
Nyilvánvalóan kölönbözik a súlyos tömeg a tehetetlen tömegtöl, úgy, hogy a testek nehézségi gyorsulása NEM EGYETEMES. A kétfajta tömeget ki is lehet mérni, ha az elektromágnesesség egy ezred része a testre ható gravitációval szemben. Ejtökísérletekkel, különbözö anyagokkal lehet ellenörizni https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc . Csak az atomisztikus fizika tudja honnan származik a testek kétfajta tömege, amit a klasszikus newtoni fizika sem tudott.
Mit kell még tudni az univerzum szerkezetéröl?
Azt hogy az univerzum leírásánál csak öt természeti állandóra van szükség, c, e, me, mP és g = (G∙4∙π)1/2, meg még egy pár Lagrange multipliátorra, amik közül az egyik a Planck állandó.
A részecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem ismerhetö sohasem pontosan. Mivel a mérések véges tér-idöben vannak elvégezve, a véges Minkowski tér alkalmas az univerzum leirására. Az anyagnak van egy maximális sürüsége, kb 10+24 g/cm-nél. Sem a kölcsönhatásokban, sem a tér-idöben nem lépnek fel szingularitások. Semmi esetre sem a meggörbitett tér-idö szükséges a gravitáció leírásához, hanem elemi gravitációs töltések. A négy elemirészecske, e , p, P és E, mindig létezett, úgy hogy nincs szükség az Ösrobbanásra sem. www.atomsz.com
A Szász univerzum analítikus kezelése:
Ez a hatásintegrál Szász univerzumában, a véges Minkowski térben {x=(ct,x,y,z)} ε Ω:
I = ∫Ω (dx)4 {Σi=e,p,P,E mi∙c∙∂νji(n)ν(x) – (F(em)μν(x)∙F(em)μν(x) + F(g)μν(x)∙F(g)μν(x))/4
- Σi=e,p,P,E qi∙ji(n)ν(x)∙A(em)ν(x) + Σi=e,p,P,E gi∙ji(n)ν(x)∙A(g)ν(x)}.
Ebböl lehet a mezök és a részecskék mozgásegyenleteit levezetni http://atomsz.com/statics-and-dynamics-eng/
∂μ ∂μ A(em)ν(x) = + j(em)ν(x) = + Σi=e,p,P,E qi∙ji(n)ν(x),
∂μ ∂μ A(g)ν(x) = - j(g)ν(x) = - Σi=e,p,P,E gi∙ji(n)ν(x),
(mi∙c2 - Σk λk∙∂νγν)ψi(x)+ qi∙A(em)ν(x)γνψi(x)- gi∙A(g)ν(x)γνψi(x) = 0, i=e,p,P,E.
Hasonlítsd össze a Szász univerzumról alkotott képét az elfogadott Newton-Einstein-i univerzummal, ami a fizikusok szerint 96%-ban sötét anyagból-energiából áll, fekete lyukakkal spékelve és 13.7 milliárd éve keletkezett egy ösrobbanás által. De a kvantumfizika nincs a gravitációval egyesítve.
Szász világképe az atomisztikus fizikából, a Newton-Einstein-i az energétikus fizikából lett levezetve.
„Az Új Fizikában a tehetetlenség új definiciója mellett a tér-idö helytálló definiciója és az elemi töltések szerepe új alakelvekhez vezetett.“
Hát ami igaz, az igaz, a fizika választhatná az elemi töltéseket azonos dimenziókban is:
F = F(em) + F(g) = + qi qj r /4π r3 - gi gj r /4π r3
F(em) = + qi qj r/4π r3 + v/c x B,
construct, nem vagyok abban biztos hogy tudod, mire való a hatásintegrál?
“Ha nem is igazán érted, mitől geometria a gravitáció, azt nem tagadhatod, hogy működik egy bizonyos elmélet, miszerint a téridő Riemann geometriája okozza, azt pedig pontról pontra az ott jelenlévő energiaimpulzus határozza meg. És pillanatnyilag nem ismerünk olyan gravitációs jelenséget, amit ne tudnánk ezzel megmagyarázni, méghozzá nagy pontossággal.” mondod te JimmyG-nek.
És hol marad a taszító gravitáció? És te állandóan a grav-dipólt keresed!
„Az EM hullámegyenlet nagyon pontosan leírja a megfigyeléseket, és gyökeresen más eredményeket adna, ha abban nem c szerepelne, hanem c-v.“ De az Istenért, mondd már meg construct, hogyan néz ki a töltést hordozó részecskék helytálló mozgásegyenlete?
construct, az orrunk elött van a taszító gravitáció: a proton és az elektron, meg a pozitron és elektron között taszitó a gravitáció. Ezért az elektromosan semleges testek súlyos tömege
mg(test) = NP (mP – me),
a nyugalmi tehetetlen tömege meg
mi(test) = NP (mP + me) + 2 Np me – E(kötés)/c2,
ahol NP a protonok, az Np a pozitronok száma, és az E(kötés) a részecskék kötési energiája.
Az (mP – me)-et mint tömegegységet lehet használni.
construct: “Fel tudod ide írni az EM hullámegyenletet?”
Hé fizikusok, nem ez a fizika fundamentális problémája, hanem a testek eltérö nehézségi gyorsulása kimérése ejtökísérlettel https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc
naox: “Iszugyi, mielőtt eltűntél a Microscope kísérlet -szerinted- helyes értelmezésénél tartottunk. Valami olyasmit mondtál, hogy az együgyűek nem jól árnyékolták az elektromos/mágneses hatásokat, ezért nem látják a tíz nagyságrenddel pontosabb mérés ellenére sem az "iszugyi-tömeganomáliát".
Megmagyaráznád ezt részletesebben? Milyen E/M hatások kompenzálják ki tökéletesen a tömegek különbségét?
Eleve, nagyon hiányzik innen a Microscope-report részletes elemzése és megalázó földbedöngölése.”
Avval kezdem, hogy a részecskéknek elektromos ÉS gravitációs töltése van és az elektromos töltés 10+42-ször erösebb hatást gyakorol pl. egy protonra, mint a gravitációs töltés. Jó, az elektromos töltések le tudják egymást árnyékolni, semlegesíteni tudják egymást, de a töltések mozgása elektromágneses mezöt gyárt a semlegesített töltések körül, ami hat másik részecskékre egy testben.
A részecskék/testek mozgásegyenlete tehát KÉT hatást (eröt) foglal magában
mi(test) x gyorsulás(test) = F(e.m.-hatás) + F(gravitáció),
és CSAK a gravitációra alkalmazható közelítés képpen ez az egyenlet
F(gravitáció) = - G Mg mg(test)/r2,
a súlyos tömegekkel Mg, mg(test). A kétfajta tömeg különbsége csak akkor mérhetö ki (ejtökísérlettel), ha az elektromágneses hatás, F(e.m.-hatás), kevesebb mint egy ezreléke a grávitációs erönek, mert a kétfajta tömeg különbsége kevesebb mint 1%. Avilágmindenségben mindenhol és mindig jelen van az elektromágneses és a gravitációs hatás!!!
Az esztelen gravitációs fizikusok pl. a Microscope kísérletben avval számítanak, hogy CSAK a gravitáció van jelen, ami nem igaz.
naox, vagy megértetted ezt a magyarázatot, vagy nem, de hagyjál békében a Microscope kísérlettel.
Ejtökísérletekben különbözö összetételü anyagokkal nem csak arra kell vigyázni, hogy a próbatestek vákuumban essenek, hanem arra is, hogy az elektromágneses hatás kisebb legyen mint a Föld által gyakorolt gravitációs erö egy ezreléke. Akkor a több mint 30 cm-es útkülönbség 100 m esés után különbözö anyagokkal (Li Fe vel szemben) kimutatható. https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc
Ez meg egyértelmüen az anyag atomisztikus felépítéset bizonyítja a négyféle oszthatatlan elemirészecskékböl, az elektron, positron, proton és az eltonból. A mi atommagjaink protonokból, elektronkból és pozitronokból állnak, amit a modern fizika nem tudott megállapítani.
"Mert az elektromágneses mező alapvetően tenzormező, … "
Ez ostobaság! Az elektromágneses mezö A(em) ν(x) egy c-vel terjdö négyes-vektror mezö a véges Minkowski térben.
construct, ez meg már te is megtanulhattad volna az elektrodinamikából. A Faraday tenzor szükséges az elektromágneses mezö mozgásegyenlete levezetéséhez, a Lorenz feltétellel együtt.
Ne is bolondítsd tovább JimmyG-t, ö úgy sem ért semmit a fizikához.
naox, a lófaszra vigyáztak a gravitáció fizikusok, de arra nem, hogy az elektromágneses hatás kisebb legyen mint a gravitációs hatás egy ezrelék a súlyos és nyugalmi tömeg különbsége kimérésénél. A testek relativ tömeghiánya
mg(test)/mi(test) = 1 + ∆(test).
Ez egy Li-ból álló próbatestnél ∆(Li) = 0.441%, egy vasból álló próbatestnél ∆(56Fe) = 0.784%. 100 m-es szabadesés után vákuumban és ha az elektromágneses hatás kisebb mint a gravitáció ezreléke, 34.1 cm útkülönbségnek felel meg.
„Te, a te kísérletedben hogyan küszöbölted ki az elektromos hatást?“
Úgy hogy elmentem Brémába, ahol a 140 m magas ejtötorony kinéz a Földböl és a vákuumcsö geometriája is alkalmas a környezetböl eredö elektromágneses hatás minimalizálására és igy sikerült a kétfajta tömeg különbsége kimutatása Li-nál C-nél és Pb-nél az Al-böl álló ejtökapszulával szemben.
brw96. „Kezd egyre szürreálisabb lenni ez a beszélgetés. Iszugyi átnéztem a munkádat. Pár dolog van, ami így problémát jelent számomra.
Sokszor emlegetted, hogy az elektromágneses mező, nem konzervatív. Ezen te pontosan mit értesz, mert ha a fizikában használatos definiciót nézem. Akkor az a probléma, hogy nem jönnek ki a Maxwell-egyenletek, bárhogy próbáltam kiszámolni. Pl a Gauss-integrálnál is bejöb pár csúnya tag, mivel a potenciálban nem zarjuk ki az örvényességet.
Persze lehet mondani, hogy Maxwell hülye volt. Csak hát elég jól működnek a elektromos dolgok.
Másik tényező a gravitációs Lagrange-sűrűségnél találtam. Felépítettél egy mértékinvariáns egyenletet EM analógiára. Amivel olyan problémám van, hogy ebből ugyan következik egy négyes-gravitáviós áram megmaradás a Noether-tételből. De akad egy probléma. Hogy ebben az esetben az alaprészecskéknek tömegtelennek kell lenniük.( akkor meg hol a gravitáció) Különben nincs mértékinvariancia. Mondjuk nekem már az sem tiszta, miért lenne a gravitációs hatás mértékinvariáns. Illetve ezek egyikéből sem következik az, hogy nálad miért lesznek ekkorák a részecskék tömegei, illetve miért lesz kvantált a tömeg és a töltés. Szóval jóval több alapfeltevés kell ehhez, mint a standard modellben.
Láthatóan próbáltam a belső problémákra rávilágítani ès nem arra, hogy mi a két elmélet között a különbség. Remélem értékeled. Másik kérdésem, ami nem egèszen ide tartozik. Nálad használt tömeget, hogyan definiálod, mert nagyban eltér a fundamentális fizikában használt invariáns tömegtől.“
Vegyél elö egy elektrodinamika könyvet, tölem Sandra C. Chapman, Core Electrondinamics. ISBN: 0 7484 0622 9 könyvét. Szép részletesen le van írva bennük, hogy a c-vel terjedö e.m.-mezö egy nem konzervatív mezö. Ha nem az lenne, nem lenne elektromágneses kommunikáció. Különben egyetlen-egy elektrodinamika könyvben nincsen levezetve a mozgó töltések helytálló mozgásegyenlete. Ez KIMARADT a “nagy fizikából”.
Különben, az e.m.-mezönek teljesíteni kell a Lorenz feltételt és mit a felét akarsz a Gauss-integrállal?
Maxwell nagyon ügyes volt, hogyan kellett kiegészíteni az elektromágneses mezö egyenletét, hogy a mezö c-vel terjedjen. (EZ nem Newton axiómáira alapult!)
Én egy Lorentz invariáns hatásintergrált állítottam fel, amiböl levezethetö a két négyes-vektormezö (az e.m.-mezö és a gravitációs mezö) mozgásegyenletei. Nincs semmi szükség a Noether-tételre, mert csak a töltések maradnak meg. Dehogy kell az alaprészecskéknek tömegteleneknek lenni, az mp és az me az elemi tömegek. Miért kellene lennie a gravitációnak mértékinvariánsnak. Elöször léteznek a mp és az me az elemi tömegek, utána jön a matematika és nem fordítva. A részecsek elemi tömegei természeti állandók, úgy mint az elemi elektromos töltés e.
Ez meg hazugság, hogy “jóval több alapfeltevés kell ehhez, mint a standard modellben”. Csak egy új feltevés kellett, hogy a gravitációt is megmaradó elemi töltések okozzák, mint az elektromágneseséget.
Nem tudtál semmilyen belső problémákra rávilágítani. Persze hogy különözik az általam használt tömeg az “elfogadott fizika” által használt tömegtöl: a súlyos tömeg különbözik a nyugalmi tehetetlen tömegtöl. https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc De ez nem az én mulasztásom, hogy ezt a fizika nem vette észre.
Mind a két Standard modellben (a részecskefizikáéban és az asztrofizikáéban) az APALFELTEVÉSEK HELYTELENEK; NEM IS VEZETTEK EZEK SEHOVÁ, CSAK A ZSÁKUTCÁBA.
„De lehet látni akár magából a IV. Maxwell egyenletből is: rotB=j+dE/dt, ha figyelembe vesszük, hogy az áram j hármasvektora valójában egy négyesvektort képez a ró töltéssűrűséggel, s ezért a komponensei koordinátarendszer váltáskor úgy transzformálódnak, mint a négyesvektorok komponensei szoktak, nevezőjükben a gyök(1-v2/c2) tényezővel. Azaz ha v közelít a fénysebességhez, a j vele párhuzamos komponense tart a végtelenbe.”
Ez a Maxwell-egyenlet
∂μ ∂μA(em)ν(x) = + j(em)ν(x),
a véges Minkowski térben, nem kell semmilyen gyök(1-v2/c2) tényező.
brw96, nincs szükség a fotonokra, a specrelre és az áltrelre sem, meg természeses semmi szükség nincs a tömeg-energia elvivalencia elvre. Az univerzumunk atomisztikus felépítésü.
A modern fizika megalapítói azt sem tudták kibogozni, milyen részecskékböl állnak az atomjaink!
“.. szóval az egész elmélet matematikailag teljesen inkonzisztens.” Ugye most az elfogadott fizikát csépled?
“És akkor a semmiből előlépett egy fiatal berni szabadalmi ügyvivő, Einstein, aki éppen a professzor Nobel-díjának évében a professzor teljes nézetrendszerének ellentmondó állításokat tett. Ez valóban példátlan, de talán még példátlanabb, hogy ezeket az állításokat lassanként egyre többen komolyan vették! Pedig Einstein nem figyelt meg addig ismeretlen természeti jelenséget. Nem szerkesztett új műszert, nem végzett bravúros megfigyeléseket. Csupán bizonyos feltevésekkel élt, és a machista ismeretkritikát megdöbbentően kreatívan összefüggésbe hozta viszonylag egyszerű matematikai formulákkal. Lenard megérezte, hogy nem egyszerű tudományos érvvel áll szemben.”
Ez így volt, kár hogy elfogadták a többi fizikusok Einstein “megdöbbentően kreatívan összefüggésbe hozását viszonylag egyszerű matematikai formulákkal”, ami az együgyüeknek lett írva. Az együgyüek meg ELFOGADTÀK, ezért az modern fizika csak ELFOGADOTT FIZIKA, nem kikutatott fizika.
Természetesen Einstein nem figyelt meg semmilyen ismeretlen természeti jelenséget, de megpróbálta a természeti jelenségeket az ENERGÉTIKUS FIZIKA zablályába betörni: E = hν, E = m c2, E2 = E0 2 + (c p)2, stress-energia tenzor a gravitáció elméletben. Ezek a relációk közül egyetlen-egy sem érvényes fizikailag.
Az univerzum leírására létezik, az energétikus felfogás mellett, egy ezzel szemben álló más leírtás is, AZ ATOMISZTIKUS LEÍRÁS, teljesen már alapfeltételekkel, mint az energétikus. Az atomisztikus fizikában oszthatatlan részecskék léteznek, amik között c-vel terjedö nem-konzervativ kölcsönhatások uralkodnak. A két leírás kizárja egymást és az a kérdés melyik a helytálló? El lehet-e dönteni kísérletekkel, melyik a helyes?
Persze hogy el lehet kísérletekkel dönteni, melyik a helyes: az atomisztikus fizikában a szabadesés egyetemessége NEM LÉTEZIK, mert a súlyos tömeg különbözik a nyugalmi tehetetlen tömegtöl és az ki is lett mérve https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc .
Az Új Fizika nem más mint atomisztikus fizika.
