Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Igen, falikút, ilyeneket ma már alig lehet guberálni, vidéken is összevásárolták a kereskedők, tőlük lehet jó pénzért megvásárolni. Aztán meg szintén jó pénzért felújítani.
Tényleg 100 éves évforduló volt - megnéztem és elolvastam néhány bekezdést, mert semmilyen emlékem nem volt.
Viszont nálam Móricz elég kimagasló helyet foglalt el több időszakban, ha most venném kézbe, nem tudom változna-e, de sorba vettem a regényeit, novelláit és szerettem.
Ez a középső kép a rózsaszín muskátlival, ha jól látom egy falikút. Ilyesmi volt gyermekkoromban (70-es évek) a konyhánkban, csappal, csak nem ennyire volt díszes. Világoszöldre volt festve. Érdekes módon a dédnagymamám csak "köpcsészének" hívta... Nem tudom miért, mert persze nem köptünk bele....
(csak csendben olvasgatom itt,hogy Magdolnna te milyen élénk kulturális életet élsz! Csimpolya is! Én mostanában leginkább olvasok, ez jelenti a kultúrázásomat.)
Tegnap részt vettem egy olyan rendezvényen, ahol Tömörkény Istvánról emlékeztek meg. Zsille Gábor beszélt róla, és még egy idősebb úr, akinek sajnos, nem jegyeztem meg a nevét. Stílszerű volt, mert éppen száz évvel ezelőtt halt meg a szerző. Érdekes dolgokat tudtam meg, például azt, hogy Tömörkény írásainak egy része még mindig lappang. A fentebbi úr kapta azt a feladatot, hogy megpróbálja őket a sírból kiásni. Idáig több mint nyolcvanat talált, és még nincs vége! Ezeket, illetve egy részüket könyvben is megjelentette.
Ami meglepett, az volt, hogy jó néhány olyan Karinthy Frigyes cikket is talált, ami kötetben nem, csak újságban jelent meg, ott is csak egyszer. Azért csodálkoztam, mert Grätzer József, aki egyenesbe hozta Karinthy anyagi helyzetet, a Mester legtöbb írását kétszer-háromszor is eladta. Legalábbis Karinthy Ferenc szerint, és ha valaki, akkor ő ismerhette a történteket.
Ha ezt befejezte, Szabó Magda írásai után kutat. Szívből irigyeltem ezért a munkáért, ilyesmit milyen szívesen csinálnék!
Az eset befejeztével Tömörkény legkedvesebb vörösborával kínáltak mindenkit, egy pár kortyot ittam is, jól is esett. A kínáló szerint nincs benne semmiféle vegyi anyag, igaza is lehetett, mert utána fellázadtak a gyomornedveim, gyorsan rávetettem magam a libazsíros kenyérre.
Mindent egybevetve, nagyon is jól éreztem magam. Két hónap múlva Móriczra emlékezünk, miután érte nem túlzottan rajongok, nem valószínű, hogy elmegyek.
Hazatérve kedvet kaptam egy kis Tömörkény olvasásra, de már minden könyvtár zárva volt. Röstellem, de sokadjára jutott eszembe a MEK.
Fogalmam nem volt, mi ez a csizmahúzó, de ahogy rákerestem, rájöttem, jól jönne otthon a kerti gumicsizma levételénél. Sárkaparó van, de jobbadán, kerti műtárgyként funkcionál.
60 ezer látogatót számláltak a szervezők. Idén nem voltam, éppen éppen belefért volna, de másutt múlott az idő.
A bőség zavarával szintúgy küzdöttem, kürtös kalácsok és lángosok mindenféle változata, és egyéb home made feliratú készítmények, a gasztro mindenhova betolakszik, amit mondjuk cseppet sem bánok, mert enni jó :)
Pár évvel ezelőtt OIaszországban valami hegyi falvakban egy hétre megszűnt az áramszolgáltatás. Az ifjabb nemzedék meglepődve fedezte fel az elemmel működő táskarádiót, a vezetékes telefont, a társasjátékot, mi több, a beszélgetést.
Sajna, az sem. Pedig a töki pomposnak már a neve is csodás! Ezzel várnom a Mesterségek Ünnepéig. Bár ki tudja, lehet, hogy a hétvégi kutyakiállításon is lesz valami hasonló. Még az is lehet, hogy elmegyek, bár ez nem biztos.
Múlt hét közepén elmentem kirándulni egy "nyugger" társasággal Kaposvárra. A programban a Rippl-Rónai villa, belvárosi séta, és Virágfürdő-i áztatás szerepelt :-) Mivel aznap már nem volt iskola, elvittem az unokát is. És szerencsére nem csak a fürdő-programot élvezte, hanem a Rippl-Rónai villát is, ami valóban nagyon szép. Volt a villában egy igen régi telefon, még az a fajta, amin kis tölcsérbe kellett belebeszélni. Mutatom unokának, hogy na, ez vajon mi lehet, mit gondol? Nem tudta. Mikor mondom neki, hogy hát ez az ős-telefon, igen-igen elcsodálkozott, és rögtön azt kérdezte: EEEz?? Hát és ezen hogy lehetett posztolni??? Szétröhögtem az agyam :-)
Nagyon tetszett még a volt műteremben kapott "tárlat-vezetés", melyen érdekes részleteket mesélt a gondnok a művész életéről, életviteléről. Mondta, hogy azon nagyon kevés művész közé tartozott, akik biztosítani tudták a kényelmes, polgári jólétet a családjuk számára.
Kemencést sem? Mert bevallom, nekem az ilyen "fesztiválokon" az a kedvencem. A sima lángos az nálam elengedhetetlen strand-kaja, vagy a pécsi vásáré :-)
Nemrég érkezem a Könyvfesztiváltól, bevallom, amikor kiértem, kissé meglepődtem, mert szinte az egész külső tér teli volt ételesbódékkal, no meg italosbódékkal is. Hamarjában nem tudtam eldönteni, hogy most könyv, utcai kaja vagy sörfesztivál van-e? No de ez alighanem fölösleges rosszmájúság, mert akadt könyvesbódé is, és a bizonytalan időjárásra való tekintettel aki tehette, bevonult az épületbe. No, most aztán újra megtudtam, mit jelent a bőség zavara kifejezés! Jó darabig tipródtam benn, és sétálgattam kint, de hősiesen ellenálltam a nagyszámú kísértésnek, és csak Moldova új könyvét (Kegyelemkenyéren 1.) vettem meg. Jó sokan dedikáltak is, a legtöbben Böszörményi Gyula aláírásra vártak, hosszú sor kígyózott a széke előtt.
Felfigyeltem egy, a pozsonyi csatáról szóló könyvre is, mert annak a mottója rögtön szemembe tűnt: A parancs: A magyarokat ki kell irtani! Mindjárt rokonszenves lett a jelszó kiadója! Viszont Árpád apánk ebbe nem nyugodott bele, és ezért végképp nem hibáztatom.
Ha már ennyit írtam az ételről, még megemlítem, hogy nem árulta lángost! Micsoda világ! El kellett mennem érte a piacra.
Magddolna, sűrűn érkeztek hozzád az érdekesnél-érdekesebb programok! Röstellem, de mostanában nem nagyon volt említésre érdemes programom, talán egy biblioterápiás foglalkozást leszámítva. Ebben Szabó T. Anna novelláiról beszéltünk, mind a novellák, mind a beszélgetés érdekes volt. Egy héttel később vettem egy könyvet, és kaptam hozzá egy papírt, amiben az állt, hogy Szabó T. Anna a Libri irodalmi díj egyik kitüntetettje.
Gondolkodm, hogy kimenjek-e a Könyvfesztiválra, gyanítom, hogy ez azért jórészt időjárásfüggő.
Szabó Lőrinc - ahogyan Adorjáni Bálint látja Még egy irodalmi est sok verssel, mesével, zenével, dallal ínyenceknek. Az est születéséről azt lehet tudni, hogy Bálint András, a Radnóti igazgatója lehetőségként felkínálta színészeinek, hogy akinek kedve és ideje engedi, készíthet egy egész estés műsort, saját elképzelés, rendezés szerint. Adorjáni Bálint Szabó Lőrincverseiből, műfordításaiból a számára legkedvesebb és legfontosabb darabokat szavalta, mesélte, énekelte - elmondása szerint kb kétszer annyi anyagot tanult meg, mint ami az esten elhangzott, de amelyek idegenül csengtek, kiszórta, ami maradt, mélyen hatott -, a zenei aláfestést Dinnyés Dániel - aki 7 éves kora szintén nagy rajongója Szabó Lőrincnek - kínálta. Két rajongó optikáján keresztül bepillanthattunk a költő szemérmetlen és szenvedéllyel lángoló világába kezdve a gyerekkor játékosságától a szerelmem át egészen a halálig. Emellett elhangzott néhány Jacques Brel sanzon, kicsit megjelent Villon világa. Nem minden napos élmény volt.
Végre elérkezett az az esemény is - Háy János írói estje - , ami után már rég sóvárogtam.
Másfél könyvétől eltekintve az összest nagyon szeretem, a kortársak között a legtöbbet olvasott szerző nálam. Mindemellett már az elején kellemes meglepetésben volt részem, mert a szenvedélyes beszédmódot a novellák, drámák soraiból nem hallottam ki. Az azokban lévő megközelítési módok többnyire távolságtartók, megfigyelő jellegűek, ugyan górcső alá veszi a legkülönbözőbb élethelyzeteket, de kívülállóként boncolgat. Most meg azt éreztem, lázas temperamentummal szügyig gázol az élet napos-árnyékos, de jobbadán az árnyékos oldalán (végül is valahonnan kell meríteni kell a történetekhez).
Beszélt az íráshoz, az irodalomhoz fűződő viszonyáról, irodalomelméletről, de az érdekesebb sztorik azok voltak, amelyek egy egy írás megszületésére inspirálták. Rendszerint úgy össze-átgyúrta a történeteket, szereplőket, hogy csak az nem azonosította be magát, akiről elsődlegesen mintázta, viszont régi ismerősök, falubéli szomszédok nyúzásra, négyelésre, sózásra készültek, mert többnyire valamilyen nem túl pozitív szituációban felismerni vélték magukat.
Aztán a színházzal való kapcsolat sem maradt ki, a debreceni Csokonai Színház után Pesten is rendezésre került a Gézagyerek. Ez a Gézagyerek emlékeim szerint eléggé megviselős történet, egy autista fiatalember beilleszkedési kísérletét követi nyomon, miközben a falu többsége csúfot űz belőle.
Jelenetek egy házasságból Bergman és Bálint András rendezése igen egybecsengő. A darabról újat igen nehéz lenne mondani; kegyetlenül őszinte, bosszantóan szembesítő, dühítő, földbe nyomó. Szűkülő pupillákkal, tele gyanakvással, szinte már kitartott kezekkel néztem, hogy nekem ehhez semmi, de semmi közöm, ez a pokol mélye, ennek ellenére magával rántott. Berántott, de szerencsére ki is dobott, kicsit ugyan meggyűrve. A pokolszaggal is együtt nagyon jó volt!
(Szávai Viktória és Schneider Zoltán a házaspár szerepében)
Tóth Krisztina írásaiból készült a Szerető álma című darab.
Takács Katalin színpadra hozta a nőt, megélte és átélte a szenvedélyt, érzékiséget, várakozást, félénkséget. Ugyanakkor hátralépve, külső szemlélődőként – hol szenvtelenül, hol együtt érezvén – életképeket villantott fel megfosztásról, kifosztásról, csalódásról, veszteségről, szégyenről nem kevés iróniával.
Nagyon szép ívvel felépített belső monológok, lelki eseményekkel dús történet mesélések váltakozása jellemezte az előadást, a végén egy megrendítő robbanással, mikor máskor, mint szentestén. Egy dolog hiányzott az érzések kavalkádjából, a szemrehányás.
A történeteket végig kíséri egy fiatalember az érzésekkel összhangban lévő tánca és két zenész fantasztikus játéka fuvolával, szaxofonnal és egyéb aláfestő eszközökkel.
Ugyan kevesebbet szót ejtettem a táncosról és a zenészekről, de velük volt teljes és feledhetetlen előadás.
