Fülöp-szigeteki Köztársaság
(Országismertető)
Területe: A Dél-Kínai-tengeren és a Csendes-óceánon elterülő, 7100 szigetből álló ország szárazföldi területének nagysága 300.000 km2. A 880 lakott sziget közül a legnagyobb Luzon (104.688 km2) és Mindanao (94.630 km2). E két sziget teszi ki az ország területének 66,4%-át.
Éghajlata: a Fülöp-szigeteken örök nyár uralkodik. Az évi középhőmérséklet 26,5oC. A legmelegebb hónap a május (28,5oC), a leghidegebb a január (24,5oC). Az évszakokat elsősorban a szélirány és a csapadék mennyisége határozza meg. A bőséges csapadékot (évi átlag: 3000 mm) főként a délnyugatról érkező nyári monszun hozza. Ennek fülledt, párás időszakában, június és október között az esős napok száma megközelíti a százat. Ezzel szemben a november és április között uralkodó észak-keleti monszun száraz időt hoz. A monszunváltás időszakában keletkező tájfunok évről-évre jelentős károkat okoznak.
Lakossága: 2000-es adatok szerint 79,4 millió fő. A népszaporulat 2,2%. A lakosság 98%-a filippínó (fülöp-szigeteki maláj), amely több rokon népcsoportot – visaya, tagal, ilocan, moro stb. – foglal magába. 1,5% a kínaiak aránya, néhány százezres az ausztronéz népcsaládhoz tartozó, sötét bőrű őslakosok, a negritók száma. Az ország lakóinak 83%-a római katolikus, 9%-a protestáns vallású, és mintegy 5% muzulmán (moro) él, főleg az ország déli területein.
Fővárosa: Manila. 1948 óta formálisan Quezon City viseli a főváros címét, de Manila továbbra is az ország tényleges székhelye. 1975-ben Manila és a vonzáskörzetéhez tartozó 12 város és település összevonásával létrejött az ún. Metropolitan Manila, amelynek területe 636 km2, s lakóinak száma napjainkban meghaladja a 10 millió főt. További jelentősebb városok: Davao (750 ezer fő), Cebu City (600 ezer fő), valamint Zamboanga (400 ezer fő).
Hivatalos nyelve: a filippínó és az angol. A filippínó a lakosság mintegy 35%-a által beszélt tagalog (a maláj nyelv egy dialektusa) nyelvre épül. Emellett maláj-polinéz nyelvcsaládhoz tartozó kb. 100 más nyelvjárást beszélnek az ország területén. A spanyol nyelv használata az elmúlt évtizedek során jelentősen visszaszorult, s jelenleg a népességnek csak 5-6%-a beszéli.
Oktatás: az elemi iskolákban ingyenes az oktatás. 1974 óta az elemi és a középiskolákban két nyelven (filippínó és angol) tanítanak. Igény esetén az első és második osztályban ezen kívül tanítják még a helyi nyelvet is. A Fülöp-szigeteken 34.081 elemi, 5.550 közép-, valamint 2.071 főiskola és egyetem működik. A tíz éven felüliek 94%-a tud írni, olvasni.
Egészségügy: viszonylag fejlett, 1.600 lakosra jut 1 orvos, és 1.400 lakosra 1 kórházi ágy. A nehezen megközelíthető és gyéren lakott területeken mozgó orvosi rendelők kiküldésével igyekeznek megoldani az ellátást. A várható átlagéletkor 69 év. Az országban állami betegbiztosítás és nyugdíjrendszer működik.
Történelme: A szigeteken élő népcsoportok a gyarmatosítást megelőzően egyszerű tagozódású törzsszövetségi társadalmakat hoztak létre. A területet Európa számára Magellán fedezte fel 1521-ben; a spanyolok 1565-ben gyarmatosították. II. Fülöp királyról nevezték el Fülöp-szigeteknek. A volt törzsi közösségek főnökeiből és a tartósan megtelepedett spanyolok utódaiból új feudális uralkodó osztály jött létre. Kulturális téren legerősebben a katolikus egyház hatása érvényesült.
A gyarmati uralom elleni első érdemi támadásokat a Jose Rizal író szellemi vezetésével kibontakozott mozgalom jelentette a XIX. század végén. Rizal erőszakmentes reformista nézeteket vallott, az erősödő spanyol terror azonban így sem tűrte: 1896-ban kivégezték. Ugyanezen évben forradalom robbant ki az Egyesült Államok támogatását élvező radikális Emilio Aguinaldo vezetésével. 1898. június 12-én kikiáltották az ország függetlenségét, és létrejött az ún. Malolos Köztársaság. Az időközben kitört spanyol-amerikai háború hadműveleteiben amerikai csapatok szálltak partra az országban. A háborút lezáró párizsi békeszerződés az országot az Egyesült Államoknak juttatta, s az 1899-1901. között tovább küzdő hazafiak alulmaradtak a túlerővel szemben. A 37 évi amerikai igazgatás alatt a Fülöp-szigetek számtalan kísérletet tett arra, hogy immár az USA-tól visszanyerje függetlenségét. Végül a Tydings-McDuffie törvény alapján ígéretet kapott arra, hogy 1935-től kezdődően, egy 10 éves önkormányzati időszakot követően függetlenné válik. (Ezen ún. Commonwealth-periódus elnökévé Manuel L. Quezont választották.)
1942-45. között japán megszállás alatt állt a Fülöp-szigetek. Quezon és kormánya emigrációban működött, míg az ország belsejében széleskörű japán-ellenes gerillamozgalom bontakozott ki. Az amerikai hadsereg a szigetek visszafoglalását 1945 júliusában fejezte be.
Egy évvel később, 1946. július 4-én Manuel Roxas-t választották meg az új köztársaság első elnökévé. Az ország nemzeti ünnepe, 1898 emlékére, június 12. maradt. Az 1998. évi 100. évforduló alkalmából nagyszabású rendezvényeket tartottak országszerte (magyar részről a köztársasági elnök képviseletében Kádár László helyettes államtitkár vett részt).
Az ország a függetlenség elnyerését követően is szoros szálakkal kötődött az Egyesült Államokhoz. A Fülöp-szigeteki Köztársaság 1947-ben légi- és haditengerészeti támaszpont létesítéséről szerződést írt alá Washingtonnal.
1965-ben a nacionalista párt vezetőjét, Ferdinánd E. Marcost választották az ország elnökévé, aki azonban nem tudta fenntartani a gazdaság folyamatos fejlődését és a belpolitikai helyzet stabilitását. 1972-ben Marcos felfüggesztette az alkotmányt, a parlamentet feloszlatta, és elrendelte a rendkívüli állapot bevezetését. Amerikai száműzetésből hazatért legfőbb riválisa, Benigno Aquino meggyilkoltatását (1983) követően az országban kaotikus állapotok alakultak ki.
Helyzetének megszilárdítására Marcos 1986-ra hozta előre az elnökválasztást. Amikor azonban ennek győzteseként a csalással operáló diktátort hirdették ki, Aquino özvegye ellenében, a hadsereg – Ramos vezérkari főnökkel az élén – átállt, s a katolikus egyház által utcára vitt tömegek elsöpörték Marcost, aki emigrációban halt meg 1989-ben.
Az új elnök Corazon Aquino asszony lett, aki megkezdte a demokrácia intézményrendszerének kialakítását. Az 1992 májusában megtartott választásokon a leköszönő elnökasszony által is támogatott Fidel Ramos diadalmaskodott. Hat éves, összességében sikeres, gazdasági és politikai konszolidációt hozó kormányzás után 1998. június 30-án adta át posztját a május 11-i elnökválasztás győztesének, Joseph Estrada, addigi alelnöknek.
2000 végén súlyos belpolitikai válság alakult ki az Estrada elnök elleni korrupciós vádak nyomán elindított vádeljárás (impeachment) során. Széles politikai és társadalmi koalíció követelte az elnök lemondását. A helyzetet végül alkotmányos eljárással, demokratikus eszközökkel oldották meg: a Legfelső Bíróság megüresedettnek nyilvánította az elnöki posztot, s abba – az Alkotmány előírásainak megfelelően – 2001. január 20-án Gloria Macapagal Arroyo alelnök asszonyt iktatták be.
Államformája: A népszavazással elfogadott 1987-es alkotmány értelmében a törvényhozó hatalom a kétkamarás kongresszus kezében összpontosul, amely a 24 tagú szenátusból és a maximum 250 fős képviselőházból áll. A köztársasági elnök – az államfő – egyben a végrehajtó hatalom feje, 6 éves időtartamra kerül megválasztásra, de nem választható újra.
Főbb politikai pártok: a Kereszténydemokraták Nemzeti Szövetsége (LAKAS-NUCD), a Demokratikus Fülöp-szigetekért Párt (LDP), Nacionalista Párti Koalíció, Liberális Párt, Filippin Tömegek Harca Párt (LAMMP).
Gazdaság: (Főbb adatok – 2000)
GDP: 75,2 milliárd USD (vásárlóerő értéken 295 milliárd USD, 2001-ben 3,2%-os növ. mutatóval)
GDP/fő: 958 USD (vásárlóerő értéken 3,766 USD)
Gazdasági növekedés: 4% (2001-ben 3,2%)
Infláció: 4,3%
Munkanélküliség: 11%
Valutatartalékok: 13 milliárd USD
Költségvetési hiány a GDP %-ában: 4,1
Folyó fizetési mérleg többlete: 9,3 milliárd USD (a GDP 12,4 %-a)
Export: 38,1 milliárd USD (2001-ben 32,1 milliárd USD)
Import: 31,4 milliárd USD (2001-ben 29,6 milliárd USD).
Az ország legfontosabb külkereskedelmi partnerei: Amerikai Egyesült Államok, Japán, Szingapúr, Tajvan, Koreai Köztársaság és Hongkong. Mintegy 4 millió fő (a munkaképes lakosság 10%-a) külföldön áll alkalmazásban, akik évente 6-8 milliárd USD-t utalnak haza. A gazdaságban betöltött szerepük miatt 2002-t a kormány a külföldön dolgozó filippínók évének nyilvánította.
|
