"(itt talán megkülönböztethető tevőleges vagy elszenvedő)... mi van még?"
Ha a szókezdő ősgyököt nézzük, akkor nem lehet megkülönböztetni, hogy állapotszerű névszó, vagy folyamat, tehát igei jellegű-e.
Az ősgyök lényege az, hogy nincsen szófaja.
Valamilyen toldalék hozzáragasztásával lehet pontosítani a jelentését, és csak ekkor távolodik el olyan mértékben az "általános" jellegétől, hogy szófajilag besorolhatóvá lesz.
KÖNTÖS szó szerintem is a KÖT szóhoz tartozó. Csak vegyük ki az N hangot és meg is kapjuk a ruházat legfőbb jellemzőjét, azt hogy KÖTŐS . És igen, ezt meg kell kötni ténylegesen is. Van oka a nevének, csak egyedül az "N" hang jelenléte az egyedüli indokolandó dolog, ami meg simán lehet csak egy külhoni átírás maradványa amit meghagytunk benne.
Még "KEWTEWS" is volt a torzított leírása, nyilvánvaló hogy a dupla W dolgok csak betéthangok itt, anélkül az E akcentusos KÖTŐS.
A kötésnek a görbeséghez semmi köze, a KÉT/KETTŐ szavakhoz van.
További érvek hogy a KÖNTÖS KÖTŐS :
1. Két kötője van.)) Tehát annyira nyilvánvaló a hangalaki közleség és maga a valóság a 2 szó közt.
2: Látni régi szótárakban egymás mellé párosítva a szót. Magyar Nyelvőr 1. kötetében is egymás mellé írják a szópárosítóknál.
3 : A kötővel rendelkező bármi ruhaneműt ma is divatos "KÖTŐS" xxx néven illetni.
4: Mert van példa hasonló szópárra amikor a bővített szó N betétes : BOZÓTOS -----BOZONTOS
5: Vannak még példák a "KÖT"-ből származó ruházatokra : ködmön, kötény például, a ködmön esetén T-D hasonulásról van szó.
6: A KÖNTÖS ősi értelmében egy hosszú kabátféle dolog megnevezése, ami szintén megkötős volt. A KABÁT ugyan már nem ebből a KÖT-ből van NÁLUNK, de vajon másoknál ?...
KABÁT némely helyen :
A "CAPOTTO meg KAPUT félék a KABÁT módosításai.
Angol : JACKET, COAT --- Az első szó ami nálunk dzseki, az világszerte megvan sokféleképp írva, például bolgár SAKO, ZAKET, szinte biztos vagyok abban hogy ezek a ZSÁK-ból képződtek.
COAT viszont a KÖT szó Japán GAITÖ ---KÖTŐ de van KO-TO (KÖTŐ) is a kabátra ha valaki hitetlenkedne. KO-TINGU is van.
Koreai : KOTEU : KÖTŐ Maláj: KOT--KÖT Maori : KOTI--KÖTI Perzsa KOT--KÖT Skót-gael : CÓTA ---KÖTŐ Szuhaéli --KOTI--KÖTI/KÖTŐ és még biztos találnék némi további keresés után.
Azaz a kabátot amit anno köntösnek is hívtak, nyelvcsaládtól függetlenül meg kellett KÖTNI és máig ez van a szavaikban ott ! Ahogyan a KÖNTÖS KÖTŐS voltaképpen...
ezt is megnézném. valószínűleg van valamilyen szabályszerűség, hiszen a nyelvben minden korlátozott, a hangok száma, az egymáshoz közel álló hangpárok száma, a szófajok száma.
az alapszó
1. valószínűleg főnév, ige v jelző.
2. a fogalom amit leír, az olyan jellegű vagy olyan jellegű lesz (itt talán megkülönböztethető tevőleges vagy elszenvedő)... mi van még?
Az, hogy hány felé ágazhat a jelentés attól függően, hogy milyen azonos hangkategóriájú hangra változik a mássalhangzója a Jóisten a megmondhatója.
A magyar nyelv a végtelenségig tudja csűrni-csavarni a hangok változtatásával.
El is térhet az azonos hangkategóráktól, felvehet teljesen más mássalhangzókat vagy magánhangzókat is, akkor sem tér el az alapjelentéstől, a görbedtségtől.
Marácz László kísérletezik erre vonatkozólag szabályszerűség meghatározásával.
Levezeti a KöR gyök változásait, azt, hogy hogyan tud átalakulni lépésről lépésre a hangok kicserélődésével a már árnyalt jelentés.
Természetesen mindvégig a görbedtség alapjelentésének megtartásával.
kétfelé válik a fogalom (ami érthető, hisz az egyik mozzanatos, a másik mozdulatlan változata a fogalomnak. azzá válik vsz. olyan jellegű.) legalábbis én jelenleg így látom
mindkettő nagy területen megtalálható ami azt mutatja, h régi és alapszó
az lehet, h a köt az előbbiből ered (görbe fogalomkör) a kacs féle 'hajlítás' után [lásd: kunkorodik kancsos (‘görbe’), koncsorog, kontyorog, kucsorodik (‘hajlik, csavarodik’)], de a köt már egy értelemmel megszilárdult önálló fogalom
és az -n- beszúrás is megszokott magyar nyelvi jelenség
kacs kancsos
kucsorodik kuncsorog
.....
+ a másik érvem, h a köntös miért nem a göm- féle gyökből van, az az h a magyarban létezik/létezett a göndör
"Szerintem Cz-F valamelyest jól megközelítette ezt amikor kapcsolatba hozza a régi ORT/ és az ÍRT szavakkal. "
Az ORT valaminek a negyed részét jelenti, ha az egészet négybe vágjuk megvan a kapcsolat, hasonlóan az ÁRTÁNY szóhoz.
Sőt, az ÁRT gyököt is ide vehetjük akár a kivágás, akár a "megkopasztás" jelentése kapcsán.
Az IRT, szóval mind alaki, mind jelentésbeli kapcsolata van az Arat szónak. Mindkettő a növények vágását jelenti, annyi különbséggel, hogy az IRT a növény teljes megsemmisítését jelenti.
Az ÜRÍT is rokonítható vele, hiszen átvitt értelemben a jelentése hasonló: Valamit eltávolít.
"Nem a kezdetekről beszélünk, hanem a kikristályosodott gyökrendszerről."
Pont a kezdetekről beszélünk, az ősgyökökről, amikből a gyökök állnak, amik alapján meg lehet érteni a gyökök egymással valókapcsolatát. Enélkül merő fantáziálgatás a gyökök közötti jelentés-hasonlóságok, vagy különbségek vizsgálata.
Szerintem Cz-F valamelyest jól megközelítette ezt amikor kapcsolatba hozza a régi ORT/ és az ÍRT szavakkal. Persze nem foglalta össze azon szavakat egységesen és részletezve amiről beszélni fogok, de úgy az érintett 8-10 szócikk után egészen összeáll a kép előttünk. Ezek nagyjából :
ÁRTÁNY szócikk (ez fontos !) , ORTÓKAPA cikk , ÍRTÁS cikk, ORTOVÁNY cikk, OROT és ARAT cikkek, IRTMÁNY szócikk -- és ezek korábbi szavai az IRTVÁNY és IRTOvány is ehhez tartozó.
A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának ÜRÍT szócikke még jó, ezt nyugodtan olvashatjuk, itt az etimológiai szótárral ellentétben nem kell elhazudni a szavaink eredetét, mivel "csak" az értelmezése a lényeges. Ezeket együtt átvéve elég jó képet kaphatunk néhány szavunk összefüggéseiről.
Azzal nem értek egyet nála (Cz-F) hogy a szó metszést jelentene, ez csak egy szelete a történetnek, az ominózus kifejezés és a testvérszavai tágabb jelentésű fogalmak ennél. Az ARATÁS rokonítható a régi OROTÁS-sal. Ami rokonítható az ÍRTÁS-sal. Ez az egész rokonítható az ÜRÍTÉS-sel. Az erdő irtás tán nem annak ürítése?... Dehogynem épp erről szól. Meg kaszáló/rét dolgot is hívtak IRTÁS néven, és ezeket is ÜRÍTjük az ÍRTÁS által.
ÜRÍT egyik definiálása : tárgyas (rendsz. határozóval) Valamit tartalmazó befogadó tárgyat fokozatosan üressé tesz, úgy hogy tartalmát kibocsátja, eltávolítja . Nem éppen ez történik egy ARATás során ?...
De pontosan ez történik, a földterületünk tartalmát eltávolítjuk. ARAT-JUK--OROT-JUK---ÍRT-JUK--ÜRÍT-JÜK !
A toldalékolás T hangja a TÁRGY amire utal. A tárgy az amire a cselekvés irányul , ezt jeleníti meg. Egy SÜL és SÜT igék között is az a különbség hogy előbbire úgy kérdezünk hogy MI? , míg az utóbbira meg úgy hogy MIT? sütünk meg éppen...
"Minthogy a tulajd. értelmü köt igében az alapfogalom két vagy több testeknek együvé kapcsolása: innen okszerüleg állíthatni, hogy lényege azon ö, mely a szájnak öszvehuzása által tömeget, sürüséget utánoz, valamint a töm, tömör, több, ösz szókban."
Azzal együtt, hogy a hangoknak - nagyon helyesen - kvázi önálló jelentést tulajdonít, nem lép tovább, hanem csak az Ö hangra koncentrál.
"A k, mint jobbára a gyökökben, görbeséget képező hang"
Itt hatalmasat téved, mert a görbeséghez semmi köze. De vitathatatlan érdeme, hogy ezt a hangot is jelentéssel ruházta föl.
"t pedig cselekvést, tevést jelentő képző, mint a vet, süt, hűt, tát, fut, nyit stb. igékben."
Ez tökéletes, én is így látom, de mivel több más hang is betölt hasonló funkciót: fűz, fáz(ik), jár, mér, járul, merül, stb. nyilván nem ez volt az eredeti, vagy egyetlen jelentése. Annál is inkább nem, mert helyhatározó ragként is szerepel, és sok tucat tartalmilag hasonló, földdel kapcsolatos gyök kezdő hangja.
"Ez is lehet. De mi van ha mégse?"
C-F sok tekintetben messze megelőzte korát, olyan alapmű, melyre építeni lehet és kell is. Azonban a minden részletre kiterjedő tökéletesség nem várható el tőle. Az alapvető gondolatai
irányadók, mások továbbfejlesztésre szorulnak.
C-F nem találgatott a szó szoros értelmében, hisz' számos bizonyítékokat sorakoztatott föl elképzelései mellett. Mi is ezt tesszük.
"Nem foglalkozott - mert agya még nem is volt képes rá - olyanokkal, melyek csak jóval később az elvontabb gondolkodás termékei, amikor már kerek egész gondolatokat volt képes megfogalmazni,"
Nem a kezdetekről beszélünk, hanem a kikristályosodott gyökrendszerről.
"A nyelv kialakulásának és fejlődésének folyamatában az időbeli sorrendiséget alapvetően fontos szem előtt tartani."
Tökéletesen igazad van!
Pont ezért kell szem előtt tartani, hogy mikor mit vizsgálunk, milyen szempontok alapján.
"Megeshet, hogy a tovatűnéssel függ össze, mint elillanó látszat."
Az ősember olyan fogalmakat kezdett el használni, amikre a körülményei, szükségletei predesztinálták. Nem foglalkozott - mert agya még nem is volt képes rá - olyanokkal, melyek csak jóval később az elvontabb gondolkodás termékei, amikor már kerek egész gondolatokat volt képes megfogalmazni, szavakat mondatokká fűzni, s ehhez meg is volt a kezdetleges szókincse. Tehát a szavak - ha mégoly kezdetlegesek is - de a rendelkezésére álltak. A nyelv kialakulásának és fejlődésének folyamatában az időbeli sorrendiséget alapvetően fontos szem előtt tartani.
"Az is lehet, hogy a tűz átvitt értelmében, mint fényesség egyezik a tükör szó Tü gyökével."
A fényesség gyöke a FÉ(ny) és nem TÜ(z), így formai-tartalmi kapcsolatot nem érdemes köztük keresni. Az egyik ilyen, a másik olyan logika szerint alakult ki függetlenül attól, hogy van némi, vagy teljes jelentésbeli hasonlóság köztük, Lásd a tűz és a pir gyököket. Tudjuk, hogy e kettőnek teljesen azonos a jelentése, ugyanakkor az is látható, teljesen más hangokból, más logika, szerint más "kép" alapján épülnek föl.
"valószínűleg a köt a kapocs a konty és a köntös között is"
A kapocs a Go-Ko-Ho ősgyök.
Mindhárom szó alapképe a hajlítás, gombolyítás, kerekdedség.
A kön-tös pl. a göm gyök változata. A köntös beburkol, befed. Ezért ugyan azzal az ősgyökkel kezdődik, mint a köt és a konty.
"konty [1395 k.] Bizonytalan eredetű, esetleg hangutánzó-hangfestő szó, a kacs főnév szóhasadással elkülönült párja lehet"
Teljesen biztos az eredete. Nem származhat csak és kizárólag ragozó gyöknyelvből, mert tökéletesen beleillik abba az ősgyök által meghatározott szóbokorba, ami jelentésében azonos dolgokat határoz meg.
valószínűleg a köt a kapocs a konty és a köntös között is
konty [1395 k.] Bizonytalan eredetű, esetleg hangutánzó-hangfestő szó, a kacs főnév szóhasadással elkülönült párja lehet
köntös [1372 u.] Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott.
2. Vándorszó, vö. román régi nyelvi cóntaş, cóntoş, cóntuş ’a bojárok ünnepi öltözéke’, horvát-szerb nyelvjárási kűntoš ’prémes kabát, bunda’, kňntuš ’egy fajta kabát, amelyet a tatár bégek viseltek’, oszmán-török régi nyelvi kontoş ’ugyanaz’. Végső forrása talán a méd kándüsz ’ujjas, perzsa felsőruha’.
"Minthogy a tulajd. értelmü köt igében az alapfogalom két vagy több testeknek együvé kapcsolása: innen okszerüleg állíthatni, hogy lényege azon ö, mely a szájnak öszvehuzása által tömeget, sürüséget utánoz, valamint a töm, tömör, több, ösz szókban. A k, mint jobbára a gyökökben, görbeséget képező hang jelenti a kapcsot, mely többet együvé fűz, a t pedig cselekvést, tevést jelentő képző, mint a vet, süt, hűt, tát, fut, nyit stb. igékben. Innen fejthetni meg ez igének a székelyeknél s Tisza vidékén divatozó azon értelmét, mely szerént köt a növény, midőn gyümölcse nő, pl. köt a borsó, midőn hüvelyét, a gabona midőn kalászát, a dinnye, midőn gyümölcsös virágát ereszti."
Cz-Fo
Ez is lehet.
De mi van ha mégse?
Az a baj, hogy találgatunk, ahogy a Cz-Fo is bizonyos fokig azt teszi ebben az esetben.
Hirtelenjében az arat szó ugrott be a SÜ-T mintájára és rögtön utána a tar. Mindkettőben ott az AR ősgyök és mindkét szú jelentésében benne van a majdnem "csupasz" föld is.
Az AR-AT második ősgyöke nagy valószínűséggel igeképző, (mint az ár-ad szóban a -(a)D) Az arat szóban azért szerepel a T mint igeképző, mert egyúttal a föld kopasszá tételéről van szó.
a T-AR gyökben a T hang egyértelműen a föld jelentésű, hisze a föld kopaszsága a szó jelentése.
Így a "csupasz" növény nélküli, vagy lekopasztott föld jelentést az AR hordozza. Lásd még T-ÉR, T-ERül szavakat, melyek szintén növénytelen (fátlan) földterület jelentésűek.
Arra gondolok, hogy az AR az ÁR ősgyökkel hozható összefüggésbe, s az ÁR pusztító, letaroló hatásának képét hordozza.
Ha a hangjai jelentését nézzük, akkor az R hang simán lehet a hömpölygő víz dinamikus mozgásának eRejének megszemélyesítője, az A (Á) hang viszont rámutató ősgyök lehet.
Átvették a szlovákoktól.)) Minden ősi civilizáció hozzájuk járt beszédórákra.))
Talán India lakosai is, malajálam nyelven "neytTUKÁRAn" a szó. Magyarul ragozva benne foglaltatik a TAKAR szavunk. A "szláv" TKÁC az semmi egyéb csak a TAKÁCS szónak az összehúzott hanghiányos torzítása.
Portugál takács : TECELÁO ----- Nem csak gyökszó szintjén van egyezés a magyar nyelvvel, ez például jól kiolvashatóan pontosan a TAKARÓ szavunk szép magyar ragozással. Vagy épp TEKERŐ, a lényeg hogy magyar ragozta.
Persze ha még kicsit szétnézünk a szövés világánál használt szavak háza táján , könnyen találunk még ilyeneket, hiszen megvan ez is világszerte...
Nyelvészeink nem böngésznek más, csak szláv, meg finnugor szótárakat... Minden más tabu, mert ha nem az lenne, véletlenül egészen más dolgok derülnének ki...
"És vizsgálandó az is hogy a KÖT alak valódi szótöve mi is, mert ha a szó végi T teszem azt a SÜ-T mintájára már képző, akkor ez nem is K_T vázas gyökérszó."
Bingó!!! Az előbbi hozzászólásom írásakor nekem is ez jutott eszembe...
"TÜKÖR : Ez a szó meg valójában nem is TAK gyökerű kifejezés. TŰN(ik) és a KÖR összetétele, ... Az első ősi tükör a tiszta víz tükre,"
Épp ezért inkább TÓ-KÖR összetétel lehet, hiszen a tó, mint álló víz a legalkalmasabb a sima, tükröző felületével az első gyökben szerepeltetni. A kisebb tavak jó közelítéssel kör alakúnak látszanak, így a KÖR gyök is indokolt a TÜKÖR szóban
