A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Ezek szerint a „sötét energia” lenne a protonbázisú és eltonbázisú galaxisok közötti gravitációs taszítóerő? Ha van gravitációs taszítás, akkor világos, hogy nem kell térnövelő sötétét energia.
Minden proton-bázisú test vonzza egymást, tehát a Naprendszerünkben, söt valószinüen a Tejútrendszerben is, minden égitest vonzza egymást.
A protonbázisú testek taszítják az elton (= antiproton)-bázisú anyagot. Tehát nem csak lehetnek, hanem vannak is, eltonbázísú anyagból álló galaxisok, amik pl. a mienket taszítják.
„Ha a két test gravitációs töltése azonos elöjelü, a gravitácció vonzó, ha meg eltérö elöjelü, a gravitáció taszító.”
Ha két test elektromos töltése azonos előjelű, taszítják egymást, ha különböző, akkor vonzzák egymást.
Ennek a „fordított” mechanizmusnak mi lehet az oka? Nem is szólva arról, hogy egy elemi részecskének nem csak elektromos, de gravitációs töltése is van. Az meg hab a tortán, hogy a gravitációs töltés nagyságrendekkel kisebb. Ez a véletlen műve, vagy egy életre hangolás következménye lenne?
Mivel a gravitációs töltések megmaradnak, és az elemi gravitációs töltések a megmaradó elemi részecskék egyik tulajdonság, Ösrobbanás nem volt sohasem!
Einstein arra a következtetésrejutott, hogy a gravitáció nem is kölcsönhatás. Ez persze ostobaság, mert a kölcsönhatáshoz mindig legalább két test kell. Ha a két test gravitációs töltése azonos elöjelü, a gravitácció volzó, ha meg eltérö elöjelü a gravitáció taszító.
A sötét energia, más néven a taszító gravitáció, ami a vonzó gravitáció szimmetrikus párja, mondhatjuk azt is, hogy a téridő ellengörbítője. De mondhatjuk rá hogy a tágítója, vagy csak a skálafaktort növeli?
Egyszerűbben is megfogalmazhattad volna: viszi tovább a lendülete.
Ugyanez dettó az univerzum tágulása: viszi tovább a lendülete. Aztán ha van elég tömeg a miskulanciában, akkor az fokozatosan állóra fékezi, majd pedig összezuttyantja az egészet. Ha éppen kritikus mennyiségű tömeg van benne, akkor éppen végtelen idő múlva fogja állóra fékezni. Ha meg kevés tömeg van benne, akkor végtelen idő múlva állandó sebességűre fékeződik a tágulás.
Ezek voltak a Friedmann-féle megoldásai az ősrobbanás áltrel modelljének.
Aztán időközben kiderült, hogy van még egy kicsi Einstein kozmológiai állandójából, vagy kvintesszenciából, vagy sötét energiából, ami az áltrel egyenleteiben "antigravitációként" működik. És mivel úgy tűnik, hogy nem hígul a tágulással, ezért az ősrobbanás után hétmilliárd évvel elkezdte újra gyorsítani a tágulás ütemét, mivel ekkorra a tömeges anyag már felhígult, a sugárzás meg pláne. Úgyhogy a jelen ismereteink szerint a "viszi tovább a lendülete" mellett még a sötét energia is besegít a tágulásba.
A hajtóanyag növeli a sebességét, a sebesség növeli a tömegét, a tömeg meg tehetetlen és nem tudja lefékezni magát egy nála jóval ritkább közegben, az űrben. Ezt a feladatot elvégzi a TERMÉSZET, amit mi három-test problémaként nem tudunk elvégezni. ;-)
"Azóta bebizonyították, hogy nem távolodnak egymástól,"
Ilyet senki soha nem bizonyított be.
A kozmológiai vöröseltolódás továbbra is mérhető a távoli galaxisokon, és méghozzá a távolságukkal arányosan egyre nagyobb értékű. Ezt a kozmológiai vöröseltolódást semmi más módon nem lehet magyarázni, mint hogy a galaxisok távolodnak egymástól. (Vagy ha áltrelben írjuk fel a dolgokat: a tér skálaparamétere növekszik, konyhanyelven "tágul a tér".)
„Ezzel viszont az eredeti logikai feltételek megsemmisültek, s azt bizonyították, hogy nem volt ősrobbanás. Az észlelésekre kell más magyarázatot találni.”
Találtak is, mégpedig az inflációt. Nem a közgazdászok varázseszközét, hanem a kozmológus-matematikusok varázseszközét. A tér, legyen bár akárhány dimenziós, egy pillanat alatt szinguláris pontból végtelenné tágulhat, görbülhet, mert neki megengedi az általános relativitás logikája. Nem a józan paraszti ész logikája, mert az kevés hozzá. A mateknak semmi nem elég!
