Hétfőn bementünk vérvétel-ctg-doki kombóra, ctg után kérdezte a doki, hogy érzek változást? Mondtam, hogy csak olyan, mint eddig, mintha kicsit feszegetnének ott lent. Na, akkor megnéz. Ja, 4 ujjnyira nyitva, burok feszül. Hívta a fődokit, és maradtam. Azt mondta, pihenéssel még bent tartható másnapig, de nem valószínű. Ez volt fél11kor. 2kor megint megvizsgált, és az eredmény: megyünk a szülőszobába. Előtte még egy ctg. Erre futott be Apa is (hazavitte Görgőt a nővéremnek, és riadóztatta a családot, hogy induljon a váltás). Én ott viháncoltam, tényleg semmit nem éreztem, csak feszegetést, de a gép szerint 9-10 perces fájásaim voltak. 3-tól szülőszobában, aludtunk egy kicsit, mert reggel 6 óra ébren voltunk. Még szerencse, hogy ettem ebédet, mert kipusztultam volna.
Fájások voltak szép számmal, de nem kaptam semmi rásegítést, se megállítást, doki úgy volt vele, hogy menjen a maga útján, még ha sokáig is tart, mert túl korán vagyunk még (36+0). Annyi infó volt, hogy ha teljesen nyitva leszek és elsimult a méhszáj, akkor lesz csak burokrepesztés, mert akkor már csak az tart, és ha akkor pukkan, mikor épp mászkálok, inkább előzzük meg. Közben volt még két vizsgálat, megjött a váltás szülésznő is (saját nem volt, de akivel szültem, hozzá bármikor vissza), akkortájt (fél 7) volt 5-6 perces fájás, addig 6-7 perc, aztán fél 7 után 3-5 percesek voltak, írtam őket, mert annyira nem fájtak, hogy valahogy észre kellett vennem őket. Fél 9kor volt burokrepesztés, utána egy 20 perces ctg (na, ott már fájt, Apa szólt, mikor emelkedik a gép szerint, így 1-2 mp-em volt "ráhangolódni, meg amúgyis a repesztés után odaállt mellém, hogy na, most én jövök, mit tegyek érted:)))), aztán vissza az ágy (úgy döntöttem, mégis ágy, mert fáradt voltam). 10 percig sem feküdtem (közben sms-eztem:))), fájtam sűrűn, Apa kérdezgette, szóljon-e, aztán 9-kor jött a kakilós érzés. Ágy hátra, de a lábaimnál nem szedték szét, doki fogta a kezem, simogatta a hasam, tartotta a lábam, szülésznő másik oldalon, és végre nyomhattam. Na, azt a 10 percet kivágnám a sztoriból, az olyan mocskosul fájt, hogy azt hittem, ott halok meg. Első tolásnál lecsúszott a bébi a kijárathoz, második tolásnál kibújt a feje (lehet, hogy az elsőnél is kibújt volna, de elfogyott a levegőm, lezsibbadt mind a két karom, szülésznő mondta, hogy nem jól veszem a levegőt, gondoltam, lenne az én helyemben, örülne, hogy kapna egyáltalán, ja és közben lenéztem és láttam a fejecskét:))))), ott is úgy, hogy egy utsó levegőnélküli nyomást produkáltam, aztán kis pihi, de jött a következő, és kicsusszant a lány. Olyan hirtelen szabadult fel a gátam a nyomás alól, hogy csak lestem. Doki kérdése: rámteheti-e (Gergőnél voltak fenntartásaim, de miután meg sem kaptam, gondoltam, ezt most nem hagyom ki). Olyan rövid volt a köldökzsinór, hogy csak mell alá ért a babó, de így is hihetetlen volt.:)))) Utána elvágták a köldökzsinórt (Apa nem kérte a lehetőséget:)))), vitték tisztába tenni, Apa követte őket a fényképezővel, én meg a dokinővel maradtam, ellenőrizte a méhlepényt (érdekes, hogy ő nem tépte le a méhfalról, hanem megvárta, míg lejön, és utána húzta csak ki), megmutatta nekünk is, mondta, hogy minden rendben volt vele. Közben visszahoztán Dorkát, felöltözve, de vitték is melegedni (szülőszobában 20 fok volt), Apa oda is követte.
Közben engem tisztába raktak, betakargattak, pihenhettem, de kezem-lábam úgy remegett, hogy nem tudtam megállítani. Mikor indultunk, itt nem kellett felkelni az ágyból és járkálni, meg pisilni, tolószéket kap mindenki. Levittek a szobámba, ott aludtam egy órát talán, mikor jöttek a hírrel, hogy Dorkával baj van, légzészavar. Behozták megmutatni, mielőtt átszállították az I.es Gyerekklinikára, inkubátor, oxigén, antibio.
Utólag elmondva már jobban hangzik ez a nehézfegyverzet, igazából megelőzésként futott mnden, ismervén Gergő életkezdetét, inkább biztonságos helyre szállították. Nem volt egy jó érzés éjfélkor elköszönni a dobozban fekvő lányomtól. Másnap átmentem Apával hozzá, ugyanaz a látvány, mint 3 éve, csak lélegeztető nem volt. Azonnali labor, röntgen, minden, ami kell, fehérvérsejszám-emelkedés utalt csak fertőzésre, ezért szerdán megismételték. Szerdán már elkezdték etetni, ezért fejnem kellett. Szokás szerint a bimbók nem bírták, két kanálnyit sikerült össz, de odaadták ma neki, 20mlt evett egyszerre. Aznapi infó szerint másnap emelik az adagot, ha eléri és meg is eszi a 30-35 ml-t, leállnak az infúzióval teljesen. Laboreredményt másnapra ígértek, doki szerint ha semmi nem utal fertőzésre, pénteken hazahozhatjuk, úgy, hogy gyerekdoki, meg védőnő lássák még aznap.
Na, történt más. Fertőzés semmi (fülében találtak streptoB-t, de nem fejlődött ki, tőlem kaphatta, pedig én keddi labor szerint streptora neg voltam), de a hasa felpuffadt, így csütötörkön megint leálltak a kajával. Pénteki hazamenetel ugrott. Péntek délben megint elkezdődött az etetés, kisebb mennyiséggel (5ml), és 3 óránkáént emelték 5-tel. Este 9kor még evett, aztán megint puffadás, kaja leáll. Másnapi röntgen: fertőzés a bélben, nem tudja megemészteni a kaját. Leálltak teljesen vele, infúziót kap végig, lehet, hogy ma csinálnak kontrollröntgent, hogy mi változott, de a leghamarabbi hazajövetel a jövő hétfő lehet csak, mert egy kúra 7-10 nap, és utána jön az evés felépítése.
Sziasztok! Ha ismeretek olyat, akit érint ez a felhívás, kérlek továbbítsátok Neki!
Csoport indul fogamzási problémákkal küzdő nők számára!
Napjainkban egyre magasabb az olyan párok száma, akik hosszabb ideje próbálkoznak természetes, vagy mesterséges úton, azonban a gyermekáldás várat magára, vagy meghiúsulni látszik. A testi beavatkozások mellett a próbálkozás, várakozás folyamatának lelki háttere gyakran a háttérbe szorul. Most induló csoportom lehetőséget nyújt arra, hogy az ilyen jellegű problémával küzdő nők átélhessék és megoszthassák az ezzel kapcsolatos érzéseiket.
ma hívott és mondta, hogy bentfogták a kórházban, mert a vizsgálaton kiderült, hogy suttyomban 4 ujjnyira tágult és inkább nem engedik haza. Azt mondta ő nem érez fájásokat, de a gép szerint vannak :)
A dokija műtőben van, ha végzett megbeszélik mi legyen. Mára, legkésőbb holnapra babát ígértek neki, Zoya inkább már ma túl szeretne rajta lenni.
a hírhozója Adrenka a 2009 második félévesből, de ha van új hírem, akkor beírom nektek.
Holnap lesz nekem is doki, nst, meg vizsgálat is , remélem babám nem gyorsít be még jó lenne ha maradna akkor is ha nagyon nagyon szeretném már látni élőben!Kitartás neked, nektek !!
Sziasztok, köszönjük a gratulációkat:
Adós vagyok még egy szüléstörténettel és egy képpel:
Szombaton, 19-én töltöttem be a 41. hetet, reggel a szokásos ctg-n nem voltak fájások. A kórházból az Ikeába mentünk, 3 gyerekkel három órát vásároltunk, nagyon elfáradtam. Délután, este voltak jóslóim 10- 20 percenként, de ahogy minden nap, 7 után leálltak. Viszont nagyon nyúzott voltam, ezért a férjem úgy döntött, hogy elpasszoljuk a gyerekeket, hátha …:).
3-kor arra ébredtem, hogy pisilnem kell, de mikor negyed óra alatt 4x kellett kimennem, az már túlzásnak tűnt. Visszafeküdtem, de aztán egymás után nagyon gyorsan volt 2 brutál fájásom, a derekam majd leszakadt. Gondoltam, a zuhanytól majd elmúlik, lezuhanyzom. Azért szóltam a férjemnek is, hogy hátha … :)
A fájások olyan durvák voltak, és olyan gyorsan követték egymást, hogy alig tudtam kimászni a zuhany alól. Masszív 3 percesek jöttek egyből, pánikba estem, hogy az út szélén fogok szülni, de szerencsére a leendő négyszeres apa megőrizte a hidegvérét.
Negyed ötre értünk a kórház udvarára. Most először nem lépcsőn, hanem lifttel mentünk fel a harmadikra :)
A szülőszobában az a szülésznő várt, akinél Zita is született, megvizsgált, és ő is meglepődött, hogy négy ujjnyi, teljesen puha a méhszájam, és azonnal megtagadta tőlem a vágyott beöntést :)
Szóba se került, hogy behívják a dokim, már jött is az ügyeletes doktornő, ugyanaz, akinél Zita is született :). Ő már csak egy pici peremet érzett a méhszájból. Pár percig ücsörögtem a ctg- vel, aztán már tudtam volna nyomni, de a burok nem repedt. A doktornő megrepesztette, de annyira lent volt a babácska feje, hogy víz alig csorgott. 2 rémes fájásom volt, amíg a szülésznő előkapta a szettet, meg a köldökzsinórvér-dobozát, aztán már nyomhattam. Gátvédelemmel szültem. A babácska elég lassan jött, talán 4 vagy 5 fájás után látszott a feje. Akkor mondta a doktornő, hogy nagyon nagy lesz, inkább vágna, hogy ne repedjek, de már nem tudott vágni, annyira lent volt a kicsi fej. A következő fájással 5 óra 27 perckor megérkezett Lídia Sarolta, 58 cm-rel, 4350 g-mal és 37-es fejjel, nyakán a köldökzsinórral. Nem volt rajta egy csepp máz sem, én egyből odavoltam, hogy micsoda gyönyörű, nagy haja van, és azonnal megnyugodott, ahogy rámtették.
