Hivatalosan is kinevezték a Legfőbb Ügyészség osztályvezetőjének Felkai Lászlót, aki korábban az Orbán-kormányban közigazgatási államtitkár volt a belügyi tárcánál. Úgy tudni, hogy Felkai több olyan embert utasított maga mögé a posztra pályázók közül, akik tíz-tizenöt éves ügyészi múlttal rendelkeznek. Az ügyészség szerint politikától független, szakmai döntés született.
Januártól dolgozott a Legfőbb Ügyészség közigazgatási és jogi osztályán az Orbán-kormány belügyminisztéiumának közigazgatási államtitkára. Lapunk információi szerint Polt Péter legfőbb ügyész néhány hete zárt munkaértekezleten jelentette be, hogy Felkai László a Legfőbb Ügyészség kötelmi jogi-, foglalkoztatás jogi- és alapítványi osztályának vezetője lesz. A kinevezést azzal indokolta, hogy Felkai innovatív és kreatív személyiség, ráadásul a "marsall-botot mindenki a zsebében hordja".
Törvénymódosítással kellene kimondani, hogy ügyészségi vezető csak gyakorló ügyész lehet, a legfőbb ügyész megválasztásához pedig kétharmados többségre van szükség - mondta tegnapi sajtótájékoztatóján a legfőbb ügyész.
Polt Péter e javaslatát azzal indokolta, hogy lehetőség szerint közelíteni kell egymáshoz a bírák és az ügyészek jogviszonyát szabályozó rendelkezéseket, ami már részben meg is történt. Amiben viszont más a szabályozás: bírósági vezetővé kizárólag bíró nevezhető ki, míg a Legfelsőbb Bíróság elnökének személyéről a parlament kizárólag minősített többséggel dönthet - hangsúlyozta. Arra a felvetésünkre, hogy 2000-ben maga sem volt ügyész, Polt leszögezte: 1953 óta egyszer sem a szervezeten belülről választották ki az első számú vezetőt, ez azonban nem jelenti azt, hogy más megoldás ne jöhetne szóba.
Belovics Ervin, a legfőbb ügyész büntetőügyekben illetékes helyettese a brókerbotrány kapcsán kijelentette: a hatályos szabályok szerint a nyomozást legkésőbb a megalapozott gyanú közlésétől számított két éven belül le kell zárni. A K&H-ügyben az érintetteket eltérő időpontban nyilvánították gyanúsítottá, így a nyomozás határideje is más és más. Belovics szerint a kétéves határidő egyes személyek esetében már az idén augusztusban letelik. Belovics elmondta: a vádemelésről vagy a nyomozás megszüntetéséről valószínűleg azok esetében is határozni kell, akiknél a határidő ezt még nem tenné feltétlenül szükségessé. Ezt azzal magyarázta, hogy az egyes gyanúsítottak és az általuk elkövetett cselekmények közötti kapcsolat mindenképpen indokolja az ügyek egyesítését. Mindazonáltal nem zárta ki, hogy azokban az esetekben, amikor egyes bűncselekmények egyértelműen elkülöníthetők, az ügy bizonyos szereplőivel szemben még tovább folytatják a nyomozást.
Szerencsésebb lett volna, ha Polt Péter vagy az őt támogató politikai erők 2000-ben tesznek hasonló javaslatot a legfőbb ügyész választásával kapcsolatban, akkor azonban nem kifogásolták, hogy az egyszerű többség is elég - jelentette ki kérdésünkre Wiener György, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának szocialista tagja. Wiener ugyanakkor emlékeztetett rá: Polt támogatottsága jóval alatta maradt a kétharmadnak. A politikus mindazonáltal nem zárja ki, hogy a régóta tervezett új alkotmány előkészítése során erről is vita folyjék - a legfőbb ügyész választásának szabályait az alaptörvény módosítása nélkül nem is változtathatnák meg -, ma azonban a javaslatot nem tartja sem időszerűnek, sem megvalósíthatónak.
Az a baj, hogy az ügyészek nem önállóak. Egy ügyész nem egymaga dönt-sok esetben- egy ítélet elfogadásáról, fellebbezésről, hanem utasítás alapján.Pedig tehetséges emberek, talán hagyni kellene, hogy maguk döntsenek róla- a jogállamiság, az Alkotmányosság sokkal fontosabb, mint az állam büntetőjogi igénye...
Ez ugyanaz a szinvonal mint a torgyani kisgazdake (nem meglepo veluk voltak koalicioban).
Ok mindig is tamogattak a kozvtetlen Koztarsasagi Elnokvalasztast, de ne valtoztassanak most, hogy lejar Goncz megbizatasa, es Torgyan Jozsef felmerult, hanem majd csak 2000 utantol legyen kozvetlen valasztas.
Persze tok mindegy a balfek szoci PR csapat ugy sem fogja nyomni ezt az ugyet, hogy am megis csak milyen a Fidesz es az o trojai falovai ....
Szeretne ujra csak Trojai falai mog bejutatni...ahelyett, hogy az Ombudsman (oups fideszes az is) torvenyserteset vizsgal(tat)na Polt.
..és éppen most, amikor szó van a kétharmados törvények csökkentéséről...izgi nagyon ez a Polt. Bizsereg az agya túlságosan is...a viccesházban azért bevizsgáltatnám...
ismerem Polt tanár urat, valamikor még vizsgáztam is nála. Jó tanár volt és még jobb vizsgáztató.
Szerintem nem végez jó munkát, mert az ügyészség sok esetben a "csakazértis" elv alapján próbálja " benttartani" a delikvenseket, ill.terhelő ítéletet "kihozni" az adott ügyből.
Rossza Büntetőeljárásjogi törvnyünk, ugyanis aszerint az ügyészség egyszerre gyakorol törvényességi felügyeletet ill. képviseli a vádat, sőt eredményességi fokmérő a váderedményesség...
Nekem legjobban a hirtelen fontosnak tűnő kétharmad tetszik. Gondolom, míg a Fidesz és az MSZP megegyeznek (ez biztos nem tart sokáig :-), addig a jelenlegi főügyész ügyvezetőként működne. Hogy is mondaná azt Kohn bácsi? Ügyes!
Akkor lepődne meg valaki, ha Polt nem a FIDESZ-t nyomatná! Olyan hírt hozzál, ahol Polt nem Lukácsot engedi ki a börtönből, nem Kaya Ibrahim buliját sepri le az asztalról, stb. Azok lennének a hírek! Ezekbe már belefásultunk. Alig várjuk, hogy menjen a francba Járaiva együtt.
Na most mit gondolsz miért nem volt kézenfekvő 2001-ben és miért az most? Akkor elkellett tussolni az ügyeket, most meg ha nem egy gyakorló ügyész lesz legfőbb ügyész, könnyen előkerülhetnek az anyagaik...oszt kampec lehet.
Komolyan nem szúr szemet senkinek? Jó, nekem seckojednó.
Úgyis lesz majd róla szó, amikor a parlamentben 600 decibellel nyomatja a Fidesz, hogy ez mennyire kézenfekvő, és miért nem volt érett rá a helyzet 2001-ben.
Törvénymódosítással kellene kimondani, hogy ügyészségi vezetõ csak gyakorló ügyész lehet, a legfõbb ügyész megválasztásához pedig kétharmados többségre van szükség - mondta tegnapi sajtótájékoztatóján a legfõbb ügyész
Polt Péter e javaslatát azzal indokolta, hogy lehetőség szerint közelíteni kell egymáshoz a bírák és az ügyészek jogviszonyát szabályozó rendelkezéseket, ami már részben meg is történt. Amiben viszont más a szabályozás: bírósági vezetővé kizárólag bíró nevezhető ki, míg a Legfelsőbb Bíróság elnökének személyéről a parlament kizárólag minősített többséggel dönthet - hangsúlyozta. Arra a felvetésünkre, hogy 2000-ben maga sem volt ügyész, Polt leszögezte: 1953 óta egyszer sem a szervezeten belülről választották ki az első számú vezetőt, ez azonban nem jelenti azt, hogy más megoldás ne jöhetne szóba.
Az új ügyészségi munkatárs korábban rendőr ezredesként segítette az ORFK munkáját Pintér Sándor országos főkapitánysága idején, majd a belügyi tárca közigazgatási államtitkára lett, később pedig a Fővárosi Közigazgatási Hivatalt irányította, múlt nyáron azonban meg kellett válnia a hivatalvezetéstől.
hirado.hu
Dr. Lamperth Mónika belügyminiszter 2005. január 24-i hatállyal dr. Frankberger Ferenc rendőr alezredest nevezte ki a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata vezetőjévé, és egyben ezredessé léptette elő.
bm.hu
Ez a szervezet kreálta a Sándor Papa István ügyét.
Pintér hol van most?!
Újabb volt fideszes kormányzati ember a Legfőbb Ügyészségen
február 10. 9:44 [Népszava]
Alig több mint egy hónapja áll a Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészség közigazgatási és jogi osztályán alkalmázásában Felkai László, aki korábban az Orbán-kormány belügyi államtitkára volt - értesült a Népszava. Felkai korábban a rendőr ezredesként segítette az ORFK munkáját, majd a belügyi tárca közigazgatási államtitkáraként dolgozott; erről a posztjáról Lamperth Mónika belügyminiszter menesztette néhány évvel ezelőtt, s egyúttal a Fővárosi Közigazgatási Hivatal élére történő kinevezését javasolta. A hivatalvezető azonban csak néhány hónapig maradhatott posztján, mivel Demszky Gábor főpolgármester összeférhetetlenségi ügye idején mennie kellett.
Nem Felkai az egyetlen az ügyészségen, aki fideszes kormányzati múlttal rendelkezik. Alkalmazásban áll többek között Zumbok Ferenc, Orbán Viktor egykori tanácsadója, aki most az intézmény adatvédelmi és műszaki biztonsági osztályát vezeti, valamint Sabjanics István egykori dandártábornok, az Antall-Boross kormány Köztársasági Őrezredének parancsnoka, aki szintén az adatvédelmi és műszaki biztonságon dolgozik. Ez az osztály végzi a titokvédelmi feladatokat, az informatikai biztonsági ellenőrzéseket és a nemzetbiztonsági szervekkel történő együttműködéshez kapcsolódó feladatokat.
toloba: oszt még mongya valaki, hogy nem fidesznyik a zügyésség!
Bűnöző bosszújához asszisztál az ügyészség Molnár szerint
* Index
2004. december 22., szerda 8:35
Bűnözőknek asszisztál az ügyészség, állította a Magyar Hírlapnak adott interjújában Molnár Csaba. A brókerbotrány volt főnyomozója szerint az ügyészség minden alap nélkül, kizárólag az általa tőrbe csalt Kulcsár Attila vallomásaira alapozva vádolja okirat-hamisítással. Ez, véleménye szerint félelemkeltő.
Eddig nem ismert félelemérzet alakult ki Molnár Csabában, derült ki a Kulcsár-ügy rendelkezési állományba helyezett főnyomozója a Magyar Hírlapnak adott interjújából. Molnárt, akit korábban azzal is megvádoltak, hogy hagyta magát megvesztegetni, októberben helyezték rendelkezési állományba, miután az ügyészség, Kulcsár Attila vallomása alapján okirat-hamisítással vádolta meg.
A bűnöző bosszúja
Molnár szerint félelemkeltő, hogy az ügyészség "mondvacsinált indokokkal vádlottak padjára küldheti bármelyik rendőr kollégát". Véleménye szerint ugyanis az okirat-hamisítás vádját Kulcsár vallomásán kívül semmi sem támasztja alá, az álbróker pedig egyszerűen személyes bosszúból vallhatott az őt tőrbe csaló nyomozó ellen. Ezen, mint mondta, nem lepődött meg. "Ám azt nem tudom elfogadni és feldolgozni, hogy egy rendőr semmit nem tehet az ellen, ha egy bűnöző bosszút forral ellene, és ehhez az ügyészség kész asszisztálni", monda a Magyar Hírlapnak.
Az álbróker vádjai szerint Molnár július 6-án június 30-ra dátumozta vissza a Pannonplast ügyben a nyomozást megtagadó határozatot. A Hírlapnak nyilatkozó Molnár szerint a vád képtelenség, hiszen a határozatra július 3-án már reagált a különleges ügyek osztálya.
A nyomozó a másik, a vesztegetési ügyben is ártatlannak vallja magát. Az ügyészség azzal vádolta, hogy súlyosabb ítéletet azonban katasztrófának tartaná, mivel az rendőri pályája végét jelentené, pedig neki "a rendőri pálya a mindene".
"Budapest - Kisétált az őrizetből tegnap a DT. Diamond Rt. vezetője, T. János, aki ellen gyémántok forgalmazása kapcsán milliárdos pénzügyi visszaélés miatt indult eljárás. Szerdán a BRFK kezdeményezte a vezérigazgató előzetes letartóztatását, ám azt az ügyészség elutasította. T. János szabadlábon védekezik."
Huszonnégy kérdés a Népszava munkatársának államtitoksértési ügyében
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!
Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy lapunk belpolitikai újságírójával szemben a Fővárosi Főügyészség a napokban szándékos államtitoksértés miatt vádemeléssel élt. Az úgynevezett Sutka-levél nyilvánosságra hozatala érezhető belpolitikai és jogi viharokat kavart, az ügyészség által elrendelt vádemelés pedig az ügyben felmerült kérdésekre válaszokat nem adott, sőt újabb megválaszolatlan kérdéseket vetett fel. A hazai jogász-, és újságíró-szakma ismert és elfogadott képviselői (pártállástól függetlenül) egybehangzóan állítják: a kollégánk elleni vádemelés egyaránt ellentétes a sajtószabadsággal és a demokratikus jogbiztonsággal.
Ezért úgy döntöttünk, hogy az ügyben válasz nélkül maradt kérdéseket Önnek tesszük fel, mert álláspontunk szerint az eljárás ezen szakaszában, ezekre a kérdésekre a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészének kell válaszolnia.
Egyúttal a korábbi gyakorlatnak megfelelően közöljük, hogy levelünk tartalmát a Magyar Távirati Irodán keresztül a nyilvánossággal is megosztjuk.
Várjuk válaszait,
Tisztelettel:
Németh Péter, a Népszava főszerkesztője
1. A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészeként hogyan kívánja megmagyarázni azt a tényt, hogy míg a Debreceni Vagyonkezelő Rt. gazdálkodásával kapcsolatban indított nyomozásban a Hajdú-Bihar megyei rendőr-főkapitányság elfogultságot jelentett be és az ügyet ezért áthelyezték a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőr-főkapitányságra, addig a debreceni holding elleni nyomozásban továbbra is a debreceni székhelyű Hajdú-Bihar megyei főügyészség tart szoros felügyeletet? Legfőbb Ügyészként ebben az ügyben (is) kíván-e törekedni a pártatlanságra és annak látszatára?
2. Milyen indokkal minősítették a Debreceni Vagyonkezelő Rt. gazdálkodásával kapcsolatos - több mint egy éve tartó - nyomozás adatait titkosnak, miért nem nyílt nyomozás folyik az ügyben; illetve ha a nyomozás nyílt, úgy miért nem ismerhetőek meg annak eredményei és adatai? Mikor kíván a jogszabályoknak megfelelően az ügyészség tájékoztatást adni a nyomozás fejleményeiről, eredményeiről a nyilvánosságnak?
3. Milyen indok alapján minősítették korábban államtitokká Sutka Sándor, volt Hajdú-Bihar megyei rendőr-főkapitány azon levelét, amelyben arról számol be az akkori megyei főügyész-helyettesnek, hogy a nyomozás során "megalapozott gyanú" merült fel arra, hogy bizonyos bűnös cselekmények koordinálását Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere végzi?
4. Hol van most a Sutka-levél eredetije?
5. A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészeként hogyan értékeli azt a tényt, hogy míg a Népszavában megjelent Sutka-levelet a jelenleg is érvényben lévő Hajdú-Bihar megyei főügyészi nyilatkozat hamisítványnak minősíti, addig a szintén az Ön közvetett irányítása alá tartozó fővárosi főügyészség valódinak tartja és államtitoksértési eljárást kezdeményez az ügyben? Minek tudható be ez a kettősség és egymástól markánsan eltérő főügyészi álláspont? Szavahihetőnek tartja-e még a Hajdú-Bihar megyei főügyészt ezen kijelentése után?
6. Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman hivatalos állásfoglalása szerint kifogásolható az irat eredetijének államtitokká minősítésének jogszerűsége, mivel nem szerepelt az eredeti levélen a minősítő neve, beosztása, illetve nem derül ki, hogyan történt a minősítés. Vizsgálták-e bármikor is az államtitokká való minősítés szabályszerűségét? Ha igen, a vizsgálat milyen eredménnyel zárult? Miként értékelte az ügyészség az adatvédelmi biztos ezzel kapcsolatos, hivatalos állásfoglalását?
7. A Sutka-levél másolatának közlését követően lapunk két munkatársa ellen büntetőeljárást indítottak, amelyet a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal saját hatáskörébe vont azzal az indokkal, hogy az ügyben rendőrök, esetleg ügyészek is érintettek lehetnek, ez pedig a hivatal hatáskörébe tartozik. A vizsgálat során azonban nem sikerült megállapítani, hogy titokgazdaként kinek a felelőssége, hogy a Sutka-levél másolata kikerült a nyomozati anyagból és végül szerkesztőségünkbe küldték el azt. Nem érzi-e kudarcnak, hogy a nyomozás során az államtitok őrzéséért és kezeléséért felelős rendőrök és ügyészek helyett csak egy újságírót sikerült vád alá helyezni? Indított-e azzal kapcsolatosan belső vizsgálatot, hogy egy ügyészi szervezet által felügyelt nyomozás titkos anyaga miként kerülhet ki egy ügyészi szervezettől?
8. A Népszava két munkatársa ellen indított eljárás során az ügyészség szerette volna több kollégánkat is eljárás alá vonni, ezért bekérte minden olyan illető személyes adatait, akik - akár csak nyomdai előkészítőként is - részt vettek a Sutka-levelet közlő lapszám megjelenésében. Ezen ügyészi megkereséssel kapcsolatban ellenvetéssel éltünk, hivatkozva Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman állásfoglalására, amely szerint a felhatalmazás hiánya, illetve a megkeresés pontatlansága miatt megkérdőjelezhető az adatok továbbításának jogszerűsége. Az Ön közvetlen irányítása alá tartozó Legfőbb Ügyészség végül helyt adott jogorvoslati kérelmünknek és új intézkedés megtételére kérte a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalt. Kivizsgáltatta-e legfőbb ügyészként, hogy miért akarta az Ön közvetett irányítása alá tartozó hivatal - hibásan - egy napilap szinte teljes szerkesztőségét eljárás alá vonni? Mi volt ezzel az ügyészség nyomozó hivatal célja?
9. A két kollégánk ellen indított büntetőeljárásban végül az Ihász Sándor vezette Fővárosi Főügyészség kiemelt ügyek osztálya döntött: míg a Népszava felelős szerkesztőjével szemben megszüntette a nyomozást, addig újságírónk ellen vádat emelt szándékos államtitoksértés miatt. Nem érzi-e úgy, hogy a pártatlanság látszatának fenntartása érdekében megfelelőbb lett volna, ha az ügyben egy olyan ügyészi szerv dönt, amelynek vezetője korábban nem állt peres viszonyban a Népszavával? Mint ismert, Ihász Sándor néhány hónappal korábban személyiségi jogi pert indított és nyert lapunkkal szemben.
10. A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészeként milyen ismeretekkel rendelkezett a kollégáink ellen indított eljárásról, annak részleteiről kapott-e hivatalos tájékoztatást beosztottaitól? Szakmailag véleményezte-e az ügyben megfogalmazott vádiratot, illetve azt legfőbb ügyészként kellően megalapozottnak találja?
11. Figyelembe vette-e az ügyészség azt a tényt, hogy a korábban államtitoknak számító Sutka-levél minősítését időközben feloldották, így annak a társadalomra való veszélyessége elenyészett? Figyelembe vette-e az ügyészség például azt a korábbi ügyészségi gyakorlatot, amely során egy államtitoksértés miatt indított eljárást azért szüntettek meg, mert az eljárás ideje alatt a titok minősítését feloldották? Milyen jogi gyakorlatra alapozza álláspontját az ügyészség?
12. Ihász Sándor fővárosi főügyész egy televíziós nyilatkozata során kifejtette, hogy kollégánk ellen többek között azért emeltek vádat, mert újságírónk jogi végzettséggel bír, jogászként pedig már a jelzetek nélküli levél tartalmából is rá kellett volna magától jönnie, hogy az irat államtitoknak minősül. Az érvényes jogszabályok szerint súlyosbító körülmény-e egy államtitoksértési ügyben az, ha a gyanúsított jogi végzettséggel rendelkezik? Kötelező-e felismernie egy újságírónak, hogy egy kezébe kerülő - jelzetek nélküli irat - államtitok volt, illetve még mindig az?
13. Ihász Sándor fővárosi főügyész ugyanezen nyilatkozatában kifejtette, hogy jogvégzett kollégánk "tudatában föl kellett, hogy vetődjön az, hogy ez államtitok." Mennyire ismert gyakorlat az az ügyészség munkájában, hogy egy vádiratot a vádlott "tudatállapotára" építik fel? Miként értelmezhető az az állítás, hogy munkatársunk tudatában fel kellett vetődnie a titkos minősítés lehetőségének?
14. Miért nem ismerhetőek meg a kollégánk elleni vádirat részletei? Milyen büntetési tétel kiszabását kéri a tárgyalás során az ügyészség: felfüggesztett börtönbüntetés, ügyészi megrovás, pénzbírság, vagy letöltendő börtönbüntetés?
15. A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészeként miként értelmezi a sajtószabadság intézményét, illetve azt az általánosan elfogadott jogfelfogást, hogy a titkot csak a titokgazda sértheti meg?
16. Miként értékelte, milyen minőségben vizsgálta meg az ügyészség Sutka Sándor levelét és az abban megfogalmazott (Kósa Lajossal kapcsolatos) állításokat milyen mélységben ellenőrizte? Milyen hivatalos választ küldött az ügyészség Sutka Sándornak az ügyben?
17. Merültek-e fel adatok Kósa Lajos szerepére vonatkozóan?
18. Sutka Sándor levele alapján a nyomozás kiterjedt-e Kósa Lajos esetleges szerepére - ha nem, akkor miként ellenőrizték Sutka levelének igazolhatóságát? Kihallgatták-e tanúként vagy gyanúsítottként az eljárás eddigi szakaszában Kósa Lajos polgármestert? Kizárható-e teljes bizonyossággal annak lehetősége, hogy Kósa Lajos polgármestert a nyomozás bizonyos szakaszában bevonják az eljárásba?
19. A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészeként miként értékeli beosztottjának, a Hajdú-Bihar megyei főügyészség volt vezetőjének azon kijelentését, hogy Sutka Sándor levele csak egy "kellően alá nem támasztott munkaanyag" volt? Miként értelmezhető egy ügyészi szakzsargonban "munkaanyagként" nevezett irat? Milyen bizonyítékok, mellékletek, csatolmányok kellenek egy ilyen "munkaanyaghoz"? Utóbbi, mellékelt bizonyítékok nélkül miként fogalmazható meg alapos gyanú bárki ellen?
20. Milyen típusú mellékletek, bizonyítékok, a rendőrfőkapitány megállapításait igazoló csatolmányok szerepeltek az ügyészséghez megküldött Sutka-levél mellett? Ezek miért nem nyilvánosak, illetve ezeket miként értékelte a levelet átvevő ügyészség?
21. Van-e alapja annak a híresztelésnek, miszerint az ügy kirobbanását követően a Sutka-levelet és az ahhoz tartozó dokumentációt a Hajdú-Bihar megyei ügyészségről elhozták a fővárosba?
22. Kósa Lajos debreceni polgármester a nyilvánosság előtt is bejelentette, hogy a Sutka-levél ügyében (amelyet ő ekkor még szintén hamisítványnak nevezett) a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészéhez fordul tájékoztatásért. Az ügyészség szóvivője elismerte, hogy Kósa Lajos levelét Ön megkapta és írásban válaszolt is a fideszes országgyűlési képviselőnek. Válaszának tartalmát azonban érthetetlen módon egyikük sem kívánja megosztani a nyilvánossággal. Mi ennek az oka? Milyen típusú titoknak minősül kettejük levelezése? Mit válaszolt Kósa Lajosnak?
23. Ihász Sándor fővárosi főügyész a már említett televíziós interjúban - vélelmezhetően egy félreértett műsorvezetői kijelentésre reagálva - az mondta: ha a Népszava tudomással bírna arról, hogy az ügyben tanúként kihallgatott személyek mit mondtak a nyomozás során, akkor újabb bűncselekményt követne el. A Fővárosi Főügyészség, de még a Legfőbb Ügyészség sem indított azzal kapcsolatban eljárást, hogy a brókerbotrány egyik első számú gyanúsítottjának, Kulcsár Attilának zárt körben tett ügyészségi kihallgatásainak részletei megjelenhettek egy jobboldali napilapban. Az említett sajtóorgánum azt is többször közölte, hogy a megjelentetett információkat a "közokiratba foglalt" vallomás alapján hozzák nyilvánosságra. Ihász Sándor fővárosi főügyész úr kijelentését alapul véve felvetődik a kérdés: alkalmaz-e kettős mércét az ügyészség akkor, amikor bizonyos esetekben bűncselekményről beszél, de ezzel összekapcsolható, nyilvános esetekben eljárást viszont nem indít?
24. Nem érzi mindezen felsorolt tények alapján, hogy az ügyészség a Népszavával szemben a Sutka-levél kapcsán elfogultan hoz döntéseket, immáron hónapok óta? Pedig a történtek, a kettős mérce alkalmazása szakmai - nem politikai - azaz gyakorló jogászok körében is egyértelműen megfogalmazódik. Tisztelt Főügyész Úr! Létezik, hogy Ön ugyanezt nem látja? Ha nem, nem kellene levonni a következtetéseket? Ha pedig igen, nem kellene levonni a következtetéseket?
Budapest, 2004. október 10.
Kovács Kálmán: meghurcolják a Népszava munkatársát
A Népszava munkatársának meghurcolása azzal a következménnyel járhat, hogy egy oknyomozó újságíró a jövőben esetleg nem azt mérlegeli, hogy a tudomására jutott információ közérdekű-e vagy sem; hanem azt, hogy vállalja-e annak kockázatát, hogy a nyilvánosság számára fontos adat közléséért akár börtönbe is zárhatják - nyilatkozta a Népszavának Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter. ,,A minisztérium szervezésében a napokban tartottuk meg Budapesten a Napfényre a közérdekű adatokkal című nemzetközi konferenciát, amelyen egy kerekasztal beszélgetésben oknyomozó-újságírók tárták fel, többek között a különböző titkokkal, államtitkokkal kapcsolatos visszás tapasztalataikat. Nem gondoltuk volna, hogy a téma ennyire aktuálissá válik" - tette hozzá lapunknak a miniszter.
Kovács Kálmán egyúttal úgy fogalmazott: a Népszava munkatársa elleni vádemelés egyik legfontosabb tanulsága, hogy égető szükség van a "közérdekű adatok" újbóli meghatározására és az információszabadságról szóló törvény mielőbbi megvitatására és elfogadására. A miniszter véleménye szerint úgy tűnhet, hogy jelenleg az igazságszolgáltatás rendszerében a szakmai vélemények olykor érzelmi és politikai elemekkel keverednek - ami megengedhetetlen lenne, hiszen az ezen hatalmi ágakba fektetett közbizalom nemcsak a hatalom gyakorlói, de a közszereplők és közemberek számára is létfontosságú. "A bizalom a demokrácia intézményrendszereivel, ezen belül ma már az ügyészséggel és a bíróságokkal szemben is világszerte érezhetően meggyengült. Ezt a bizalmi válságot pedig csakis a nyilvánosság tágításával oldhatjuk fel. Informatikai és hírközlési miniszterként feladatomnak érzem, hogy a nyilvánosság szerepét és lehetőségeit megerősítsük; az ugyanis elfogadhatatlan, hogy ha egy adat nemzetbiztonsági kockázatot egyébként nem jelent, és tartalmában leginkább közérdekű, akkor annak közzétételéért börtönbüntetéssel fenyegessenek egy újságírót. A nyilvánosság munkatársainak a nyilvánosság szolgálata a feladatuk" - nyilatkozta Kovács Kálmán.
Laikusként érteni vélem, ha nem is teljesen precízen, hogy mi az ügyészség lényege. Ő képviseli az államot, mindannyiunkat, az olyan simlisségekben és tragédiákban, vagyis büntetőügyekben, amelyek hivatalból üldözendőek, nem pedig polgári jogviták. Azaz kinyomozza vagy kinyomoztatja a rendőrséggel, hogy mi is történt, utána pedig bíróság elé viszi azt, aki alaposan gyanúsítható. A bíróság előtt a vádat képviseli, mint a polgári perben a felperes, a gyanúsított meg védekezik, mint az alperes. A bíróság dolga, hogy elítélje - vagy nem, aszerint, hogy szerinte bűncselekmény történt-e vagy nem. Ezt is érteni vélem, tudniillik hogy a bíróság feladata megítélni, hogy mi bűncselekmény és mi nem az, és hogy mit érdemel a bűnös, ha van.
De a dolog ennél egy kicsit bonyolultabb. Hiszen amikor az ügyészség elhatározza, hogy bíróság elé visz egy dolgot, már maga is jogot értelmez, hiszen eldönti, hogy az ügy jó eséllyel bűncselekmény-e. Sőt, kötelessége meggyőződni arról, hogy minden valószínűség szerint az történt, és a megvádolt egyén követte el. És ez természetes is, mindaddig, amíg ez nem korlátozza azt a jogot, amely végső soron igenis a bíróságot illeti meg. Márpedig ez is előfordul, tudniillik akkor, ha az ügyészség úgy dönt, hogy nem nyomoz és/vagy nem fordul bírósághoz. Ha az ügyészség nem gondolja, hogy bűncselekmény történt, vagy nem érzi elég biztosnak a sikert ahhoz, hogy bírósághoz forduljon, akkor ugyanúgy jogot értelmez, mint amikor megteszi, csakhogy ebben az utóbbi esetben korlátozza a bíróság jogkörét, hiszen nem is teszi lehetővé a számára, hogy állást foglaljon.
A polgári ügyekben is van olyan, hogy az ember inkább hagyja a fenébe, nem perel. Csakhogy az ügyészség az állam, a társadalom, mindannyiunk nevében hagyja a fenébe, nem pedig csak a saját passziójából. Persze mondhatná valaki, hogy végül is képviseleti demokráciában élünk, a legfőbb ügyészt éppúgy a parlament választja, mint a kormányt, úgy képvisel minket, ahogy megérdemeljük, adott esetben úgy is, hogy nem perel a nevünkben. De alapvető különbség van például a kormány és az ügyészség között: a kormány egy saját maga által megalkotott program alapján működik (amelyet ráadásul jogilag nem is kötelező betartania), míg az ügyészség a törvények alapján. Tehát az ügyészség nem úgy képviseli a társadalmat, mint a kormány, hanem inkább úgy, mint a bíróságok.
Tudjuk: ha van sértett, olyan valaki (esetleg csoport), akit közvetlenül megkárosítottak vagy megsértettek, akkor az mehet ombudsmanhoz, egyes esetekben talán még az Alkotmánybírósághoz is, végső esetben pedig nemzetközi bírósághoz is fordulhat. De vannak olyan ügyek, amelyeknek nincs egyetlen személyes kárvallottjuk. Például ha valaki nem fizeti be az államnak, ami járna neki, vagy más módon mindannyiunkat megrövidít, esetleg csak fenyeget. Magyarországon ilyenkor az egyes polgárok vagy szervezeteik nem fordulhatnak a bírósághoz a maguk vagy mindannyiunk nevében. Ezt részben a bírósági gyakorlat akadályozza meg, mert a bíróságok rendszeresen nem ismerik el a "közvetett érintettség" kategóriáját (például az ifj. Hegedűs Loránd zsidózása ügyében bírósághoz fordulók esetében is ez történt). Másrészt azonban megakadályozza az is, hogy az ügyészségnek túl nagy a jogköre, amennyiben bármikor megteheti, hogy egy esetet egyszerűen nem tekint bűncselekmény-gyanúsnak.
Persze külföldön is előáll ugyanez a probléma. Van olyan, hogy a polgárok nem akarnak belenyugodni, hogy az állam nem perel. Sokszor maguk a bűncselekmény áldozatai, máskor környezetvédők vagy más civil szervezetek kerülnek ebbe a helyzetbe. Sok ország jogrendszerében van is valamilyen megoldás. Angliában a XIII. század óta létezik az ún. közmagánvád ("private prosecution") intézménye, ami azt jelenti, hogy bárki bírósághoz fordulhat olyan ügyben, amit bűncselekménynek gondol, mintha magánvádas ügy lenne (persze a saját költségén). A kontinens jogrendszerei ezt elavult intézménynek tekintik, jobbnak tartják, ha csak konkrét ügyészségi döntések ügyében lehet bírósághoz (pontosabban: egy speciális bírósághoz) fordulni. Szerintem a magyar jogállamiságnak súlyos hiányossága, hogy ez nem lehetséges.
Például hozhatnám az adó- vagy tb-csalást és a környezetvédelmet, amelyekre már céloztam is; a közbeszerzés elmulasztását vagy kijátszását, a rasszista indokból elkövetett bűncselekményeket vagy a csoportok elleni izgatást (tudjuk, milyen ritkán emelnek vádat ilyen alapon maguktól a hatóságok). Ezekben az ügyekben az állam egy sor okból ellenérdekelt lehet az eljárás megindításában: nem akarja nagy cégek érdekeit veszélyeztetni, mert azokkal jobb nem összerúgni a port, vagy nem akarja, hogy az ország nemzetközi megítélése romoljon mindenféle csip-csup pogromok miatt, esetleg külpolitikai célok érdekében szeretné csorbítani a polgárok érdekeit és a törvényességet. Nem találom szerencsésnek, hogy a jogrendszer támogatná az államot, ha az esetleg ilyen sötét mesterkedésekre vetemedne.
Lehetnek olyan esetek is, amikor egyszerű személyes érdekek miatt marad el az ügyészségi közbelépés. Elmondok egy példát. A 2002-es választási kampányban történt az eset, amikor - tudomásom szerint - a jogászok egyöntetű véleménye szerint minden bizonnyal bűncselekmény történt, az ügyészség mégis megtagadta a nyomozást, és – mint kiderült – nem volt mit tenni ez ellen. Az illető bűncselekmény-gyanús eset a választás rendjének, közelebbről a választás titkosságának megsértése volt. Dr. Áder János ugyanis április 10-én az egész ország nyilvánossága előtt hozta nyilvánosságra egy fegyintézetben fogva tartottak szavazatait, pontosabban az urnában található szavazatok százalékos megoszlását.
Az ügy minden jövőbeli választás szempontjából is tanulságos. Ha ugyanis valaki rákényszerül, hogy urnát használjon a szavazásnál (például mert kórházban van), akkor fel kell készülnie arra, hogy az urna tartalmát (legalábbis a százalékos arányokat) büntetlenül nyilvánosságra hozhatják. Tegyük fel például, hogy ön a kerület egyik egyházi kórházában fekszik, a szavazás másnapján pedig megírja az újság, hogy az X kerületben az Y egyház kórházában majdnem mindenki Z jelöltre szavazott. Így aztán (bár lehet, hogy ön volt az egyetlen beteg, aki nem Z jelöltre szavazott) a valószínűség-számítás törvényei alapján önről is feltételezhetik, hogy Z-re adta le a szavazatát.
Azt, hogy egy-egy urna tartalmát nyilvánosságra szabad hozni, nem az Alkotmánybíróság mondta ki, még csak nem is bíróság, hanem a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal, amikor 2002. április 17-én megtagadta a nyomozást az Áder-ügyben. Ilyen esetben egyetlen "jogorvoslati" lehetőség van: a Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti Főosztályához lehet fordulni (nem tudom mi ez, de nem úgy hangzik a neve, mintha nagyon független lenne az ügyészségtől). Ez meg is történt, és 2002. május 3-án a főosztály elutasította a feljelentők panaszát a nyomozást megtagadó határozat ellen, azzal az indoklással, hogy a választási törvényből (az 1997. évi C. törvényből) "az a jogi következtetés vonható le, hogy a szavazás titkossága az egyes szavazó konkrét szavazatához kötődő követelmény". Az ügyész hozzáteszi, hogy a nyomozó hatóság döntésének megváltoztatására "törvényes lehetőség nincs".
Ha tehát ön hasonló helyzetbe kerül, mondjuk mert kórházban van, akkor eddig a pontig juthat el. Mivel az ön szavazatát az ön nevével nem hozták nyilvánosságra, sértettként nem fordulhat sem bírósághoz, sem ombudsmanhoz, se senkihez. És persze mások, akik nem abba a bizonyos urnába rakták a szavazólapot, még kevésbé. Egyébként az eset bűncselekmény volta laikus szemmel is jól látható.
Köztudott (de egyébként az alkotmány XIII. fejezetében, a 71. paragrafus, (1) bekezdésében is szerepel), hogy a választások titkosak. (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában is szerepel ez az alapelv.) Ha ezt tekintjük főszabálynak (és ha az alkotmányos rendelkezés nem főszabály, akkor mi az?), akkor minden kivételt törvényben kell előírni. A választási törvény pontosan megmondja, milyen módon kell a választás eredményeit nyilvánosságra hozni (a szavazókörzetekben készült jegyzőkönyvek nyilvánosak, ezeket összesítik; a jegyzőkönyvekben az egyes urnák eredménye külön nem szerepel). Ha ez a kivétel a főszabály alól, és más kivétel nincs (mint ahogy sem a választási törvényben, sem máshol nincs más kivétel megjelölve), akkor egyes urnák eredményét nyilvánvalóan tilos nyilvánosságra hozni. Aki ezt megsérti, azt tudtommal akár öt évre is becsukhatják.
Kénytelen vagyok arra következtetni, hogy az ügyészség nem akarta megkockáztatni, hogy dr. Áder János, az Országgyűlés akkori elnöke esetleg hosszabb börtönbüntetést kapjon. Azt megértem, hogy az ügy kínos, de a jog előtti egyenlőségnek sajnos vannak ilyen kínos következményei. Lehet, hogy ezeket nem is kellene az ügyészségnek magára vállalnia. Éppen erre lenne jó az a bizonyos hiányzó intézmény, amelyhez fordulhatnánk.
Szombathy 1990-ben kb. 15-16 éves volt. Milyen értelemben volt szerinted informátor, tehát kit informált és miről? (Nem kedvelem a fickót, de ez azt hiszem nem tartozik a kérdéshez.)
Elvtikém, légy szíves, még egyszer végignézni a hozzászólásaim idejét és napját. Sajnos, nem vagyok eleget szabadságon sem. Pályáztam egy két éves alkotói szabadságra. Most különösen aktuális (lenne) ez a téma. A pályazatom címe:
'A haladó filozófusok szerepe a sorozott katonák létszámának csökkentésében.'
Ezt én Juhász et. és a kormány álláspontjának támogatásásra szántam. Kitűnő téma. Már a számlámon éreztem a havi 500 000,- forintot, mikor váratlan mindent lefújtak. Indokként annyit mondtak, hogy a fidesznyikek gonosz röhögésbe törnek ki ha meghallják a pályázatomat.
