Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Előre vettem a listán, megnéztem hétvégén, pedig nehéz volt kiszakítani az időből.
Röviden, tetszett, de kissé sokalltam a három órás játék időt. Tom Hanks egyébként is kedvenc, itt is az emberi arcát mutatta meg. Jól ki volt mérve a pozitív és negatív oldal, a rosszról is elhittem, hogy velejéig romlott szadista állat (a börtönőr) vagy a sorozatgyilkosról, hogy egy érzéketlen pszichopata, sok sok emberi jellem szépen kidolgozva. Ámde helyenként túl emelkedett volt a jóság, eltekintve a börtönkörnyezettől is. A misztikum jelenlétével úgy általában nem tudok mit kezdeni, amikor az első csodát megtette fekete jézus, azt hittem, vese/hólyag követ áraszt a levegőbe.... Mindenképp az a film, ami nyomot hagy, de a Remény rabjait nem előzi meg.
Rákerestem egy filmes oldalon ennek az általad írt rendezőnek a filmjeire és meglepődtem,mert elég sok mindent láttam tőle régebben, a Harcosok klubját pont nem. Ebből is látszik,hogy én nem kifejezetten rendezők szerint keresem a nézendő filmeket, pedig néha jó lenne...
A börtönigazgatónak írott üzenetére gondolok: Igaza volt, ebben van a megváltás! Jobban meggondolva, ez inkább szellemes visszavágás. Az is csendes derűre késztetett, amikor a könyvtárban elmesélte, miről szól a Monte Christo grófja.
Igen, jól ír a gyerekekről, de ha csak a negyedét élte át, elég rémes élete volt. Persze az is elég, ha csak látta maga körül, ráadásul tanár volt egy darabig.
A harcosok klubját miután olvastam, megnéztem a filmet, az meg egy egész láncreakciót indított el, oly annyira, hogy végig vettem David Fincher filmjeit, volt amit már láttam, volt amit nem.
Meg kellene néznem már újra A remény rabjait, mert így most hirtelen nem tudom,mire gondolsz dupla csavarként? Arra, ahogy "átvágja" a börtönigazgatót és sok év munkájával megszökik?
Jó az Állj ki mellettem,egyébként is azt gondolom Kingről, jól tud gyerekjellemeket rajzolni-festeni.
Már láttam, nálam a filmek sorában mindenképpen dobogós!! Amikor elsőre láttam - mert utána többször is - beleültetett rendesen a fotelbe, főleg az emberi kapcsolatokra vonatkoztatva, a csavarokról nem is beszélve.
Szerepeljen A remény rabjai c. film is, szintén King-adaptáció ! :-) Nekem még jobban is tetszett a film,mint az eredeti novella. Helyenként véres, kemény börtönfilm és mégis... valamiért jó nézni, mert visszaadja a hitet,hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését...
Korábban nem tudom miért maradt ki nálam, fogalmam sincs, de egyet sem olvastam, most ami idő marad, abban a kortársakat szeretném jobban előtérbe helyezni, meg a klasszikusok sorában is nagy a rés, van amit mindenképp szeretnék. Nehéz jól gazdálkodni az idővel, és akkor még csak az olvasásról beszélünk :)
Általában szívesen olvasom King könyveit, bár mostanában csökkenő lelkesedéssel. Mint oly sok író, hajlamos lett a bőbeszédűségre. Érdemes összehasonlítani például a Ragyogás és az Álomdoktor vagy a Két Rose terjedelmét.
Szerencsére a Tortúra nem tartozik a bő lére eresztett történetek közé.
A filmet láttam, nem is volt rossz, de gyanítom, hogy színpadon tényleg nehezebb, de hitelesebb a történet visszaadása.
Igen, tényleg szép és tehetséges volt, jó színésznő, és mesterien bánt a csodás hangjával. Úgy emlékszem, bár nem biztos, hogy a Bolond lányban is ő játszotta a címszerepet. A darab (mármint a Bolond lány) ezzel együtt sem tetszett.
Nem olvastam S. Kinget, így a történet kimenetele még izgalmasabb volt előttem, de ha valaki ismeri, akkor is tartogathat sok meglepetést. Színpadon sokkal nehezebb volt egy egy technikai részt megvalósítani (úgy olvastam, hogy filmben pl az ápolónő levágja az író lábát, itt csak péppé veri), viszont a külső hangok, a zene, a tekintet, a mozdulatok stb teremtette atmoszféra akkora feszültséggel teli, hogy többször összerándultam. A végén többen felsikoltottak/szisszentek, szerintem én is csináltam valami hasonlót.
Le a kalappal Balázs Andrea előtt, mert ugye a darabot többnyire ő vitte, az átalakulásai nagyon igénybe vevők, ezt mutathatta sírása a szűnni nem akaró taps alatt.
Jaj,de irigyellek ezért, máshol, mástól is hallottam már,hogy nagyon jó....
(Mondjuk én szeretem Stephen King könyveit, és az ebből készült film sem volt rossz, ott ugye Kathy Bates volt a psychopata ápolónő,úgy emlékszem Oscart ért az alakítása.....)
Ó, az tényleg rég volt, 45 éve elköltözött.... Fiatalkoromban sokat emlegették, mert hogy állítólag hasonlítottam rá, szeretem a hangját, játékát nem láttam, de most olvasom, hogy az Üvegcipőben Irmát is játszotta.
Most egy színdarab, Tortúra, Stephen King regényéből készült és úgy gondolom, egyértelmű volt a 18 karika megjelölése. Hátborzongatóan jól alakította a zavarodott, sőt stabilitását vesztett pszichopata ápolónőt Balázs Andrea (hess kasszás erzsi), illetve Árpa Attila a sikeres írót, akit súlyos baleset ért és ápolásra szorul egy hegyvidéki, külvilágtól elzárt házban. Jaj neki, lassan ismeri fel, hogy szó nincs gyógyító biztonságot adó környezetről, csapdába került, ahonnan reménytelen a kiút... Olyan szépen meneteltek lefelé a tébolyban, rettenetben, különösen az ápolónő, hogy amikor a darab véget ért, sokszor többszöri visszatapsolás után is úgy láttam, nehéz kijönni a szerepből, elképesztő két alakítás volt.
Még Noé előtt láttam a Madách Színházban, együtt két másik darabbal. A másik kettő az Előjáték a Lear királyhoz, illetve a Marsall volt. Domján Edit és Gábor Miklós volt a két főszereplő az ibolyában, Jó, hogy eszembe juttattad!
Az Előjátékban Cserhalmi György szerepelt, a többire már nem emlékszem.
Levitáció a szentendrei Művészet Malomban Igencsak rendhagyó kiállítás egy különleges kialakítású helyen, valamikor malomként üzemelt az épület, ma egy több szintes múzeum/kiállítóhely szerepét tölti be, ahol találkozik a modern a régivel, az új a kopottal, az állandóság a mozgással, és még egy sor kontraszt teszi nem mindennapivá. Szokatlan hangulatú, kivitelezésű és méretű installációk szerepelnek a tárlaton, csak néhány közülük: egy sötét szűk börtönfolyosó, ahol gyanakvó szempárok lesik a látogatót a kémlelő nyílásokon át (ez annyira valóságos volt, hogy szinte osontam a rabok figyelő tekintete előtt); fentről be lehet kukucskálni (már ez a leskelődő élmény is önmagában bizarr) egy hiányos cserepezésű ház minden napjaiba, ahol a becsurgó esővizet zománcozott lábasokban fogja fel a család, miközben a kiskamasz a tablettet nyomogatja; aztán egy másik teremben fotósorozat ejt ámulatba, ahol ki/megdőlt fák vannak oly módon kiegyenesítve, hogy a horizontot dönti a fotós; levitáló erdő, szobafenyő stb, sok sok gondolkodtató és élettől elvonatkoztatott videó, fotó, tárgy. Ritka egy kiállítás, az biztos.
És hogy kicsit múltba tekintő is legyen a múzeumi nap, a Malomban vásárolt egész napos kombinált jeggyel végig lehetett járni a Ferenczy Múzeum irányításához tartozó többi múzeumot is: Kovács Margit állandó kiállítása kerámiáiból, a szoba berendezése, kemencéje, személyes tárgyai. Ott olvastam, hogy elsőkként kapta meg a Kossuth díjat, kiemelkedő szerepet vállalt a háború utáni helyreállítás népművészetében (nekem ez a korszaka kevésbé tetszett, mint a háborút megelőző). Aztán a Főtéri Képtárban Korniss Dezső Tücsöklakodalom köré szerveződött kiállítását; a Templom dombon lévő és kívül belül megújult Czóbel kiállítást párizsi, berlini, bergeni és hazai képekkel (ő volt az első művész, akinek még életében múzeumba rendezték képeit) ; illetve a Ferenczy múzeumot, ennek állandó kiállítását már korábban láttam, a most megnézett időszaki kiállítás meg úgy szólván túl volt a befogadás határain. Összességében fantasztikus volt, némi gasztro szolgáltatás igénybevételével simán lejárható.
Sok mindenért megéri megnézi az 1945-t .... a képi megjelenítése döbbenetesen szép, Ragály Elemér volt az operatőr.
Több Molnár darabot láttam, a Játék a kastélyban pl fergeteges volt, előtte elolvastam az írott változatot, szinte együtt mondtam a színészekkel és közben kíváncsian lestem, mit tudnak hozzátenni. Sokat :)
