Az egész finnugrzimus, turkizmus, germanizmus tételes, tudományos cáfolata valamint az ún "jövevényszavak" hivatalos rendszerének totális cáfolata olvasható egy könyvben:
Tudod, a gondolkodó ember képes belátni intellektuális képességei határát, és általában nem próbálkozik -- legalábbis nyilvánosan -- olyan dolgokkal, amihez nincs meg a szükséges képesítése, kritikai érzéke stb.
"Hasonlóan képzetlen emberként én viszont egy valamit fel tudok fogni: hogy ha egy adott tudományág jeles képviselői, szakmunkákban, azaz a tudomány más jeles képviselőitől leellenőrizve/lektorálva, közleményt jelentetnek meg, és abban szerény tárgyi tudásom, kicsivel szerénytelenebb logikázó képességeimmel szemben nem találok ellentmondást, akkor a mondanivalót elfogadom, konstatálva (és itt a fórumon is hangot adva annak) hogy "a tudomány jelenlegi állása szerint" ez a helyes álláspont."
Ő kb. ennyire tartja magát a hivatalos tudomány képviselőjének. ;-)
Ezt számos alkalommal kifejtette, csak nincs kedvem részletesebben kutakodni.
"Vannak olyan bűnözők, akiktől megvonják a politikai jogokat. Carnuntum intellektuális bűnelkövető, a minimum lenne, hogy örökre eltiltják az IP-címét a fórumtól."
"nem lehet kitiltani azokat az idiótákat, akik nem tudnak különbséget tenni mese és történeti forrás között?" (ez példa a történeti források dogmatizálásának szándékára, a "kiválasztott megkérdőjelezhetetlenek" szemléletére)
"Olyan pont nem létezik, hogy elmebetegeket végleg ki lehet zárni?" (ez példa a vitapartner elleni személyes, lealacsonyító támadásra)
Ha már kritizálsz, akkor legalább pontosan tedd. A link a kovácsol ige protoszláv rekonstrukciójáról szól. Vagy elhiszed a hivatásos nyelvészek véleményét, vagy nem. Kit zavar?!
"...egyre nyilvánvalóbb a magukat a "hivatalos tudomány" képviselőinek beállítók agresszivitása."
Was, mon ami? Hol látsz a hsz-ben agresszivitást?
Ki állította, hogy mi a hivatalos tudományt képviseljük?? Az igazi tudomány magasról tesz arra, hogy mi folyik a topikokban, és jól is teszi, mert így a képviselőinek legalább marad ideje a publikációk megírására. :-))
Mi max. hobbistaként ismertetjük a legfrissebb eredményeket, rámutatunk néhány tátongó lyukra egyesek túlszínezett konfabulációjában, oszt annyi.
Te türk vagy. Vagy méginkább tulok. Nyugodtan vezesd le a török nyelvből vagy a szlávból tökmindegy. A türkök köszönik megvannak, testvéreink ugyan vérszerződéssel, de már bocs, ennyi.
A magyarok ősei nem türkök, akkor se ha egyes források így nevezték őket.
Nem mellesleg az amcsiknak két rendezési terve is volt a háború után az egyik szerint Magyarország Pest megye területére zsugorodott volna, a másik szerint meg nem is létezett. Csak Sztálin egyéb okokból elutasította mindkettőt. Gondolhatod, nem a magyarok miatt....
A honfoglaló magyarság megtelepedésének rendjét félnomád életmódja határozta meg. 9. század végi mohamedán leírás szerint a magyarok télen a folyók partjain laknak, s itt halászattal töltik idejüket; nyáron a sztyeppen legeltetnek, emellett sok szántóföldjük van. A török népek életéből vett példák szerint itt vízparton sorakozó téli szállásokról van szó, ezek mellett helyezkedtek el a szántóföldek. Tavasszal elvetették a gabonát, nyáron a mezőkre kivonulva legeltettek, de aratás idejére visszatértek téli szállásaikhoz. Nyári szállás ennek megfelelően nem alakult ki. Ez a félnomád települési rend a folyókkal bőven öntözött Kárpát-medencében a folyókra merőleges elmozdulást jelentett, amikor is a legeltetés útvonalát úgy választották meg, hogy az itatás valamilyen ér- vagy tóparton, forrásból vagy ásott kútból biztosítva legyen. A köznép nomadizálásának irányával ellentétes volt a főemberek és a kíséret téli- és nyáriszállás-váltása, ezek Ugyanis a folyókkal párhuzamosan végeztek ingamozgást állandó téli és nyári udvarhelyeik között. A folyó menti szállásváltás jellemezte általában a nomád népek uralkodóinak és főembereinek települését. Ennek legszemléletesebb leírása a délorosz sztyeppre benyomult mongol főemberekről maradt fenn. Plano Carpini és Rubruk az Aranyhorda "honfoglalása" utáni években a helyszínen figyelte meg, hogy Batu kán és családtagjai (öccse, sógora. fia, veje, unokaöccsei), valamint a hadvezérek különböző nagy vizek partjain végeztek őszi és tavaszi ingamozgást egy alsó és egy felső végpont között. A két végpont egy-egy révhelynél volt, ahová orosz révészeket és mohamedán kereskedőket telepítettek. E révhelyeknél állandó udvar-hely (orda) létesült. Így például Batu alsó végpontjánál egy régi iparosváros, Sumerkent (Asztrahany) közelében épült fel palotája, szerája, a felső végponton egy kőtorony, ükek biztosította a révhely forgalmát. A nomád udvarhelyek megválasztásában a következő gazdasági szempontok érvényesültek:
1. A fejedelem és kísérete sok hátas- és fejős- lóval, taligavonó ökörrel és vágóállattal. főleg juhokkal vonult; az állatoknak a téli és nyári szálláshelyen legelőre, szállásváltó útjukon pedig ivóvízre volt szükségük. Ez meghatározta a folyó menti vonulást, de azt is, hogy az udvarhelyeket legeltetésre alkalmas síkon, szigeten vagy kiszélesedő völgyben jelölték ki. 2. Az udvartartást iparcikkekkel részint kézművesekkel felduzzasztott régi városok, részint a szolgáló népek falvai látták el, amiből következik, hogy az udvarhelyet vagy egy régi város mellé telepítették, vagy szolgáló népek falvaival vették körül. 3. Luxus-cikkeket távolsági kereskedők révén szereztek; ezért vették kézbe a réveket, és telepítettek oda mohamedánokat, akik a vámszedést is lebonyolították. Bár az udvarhelyek egyben vásárhelyek is voltak, sőt magát az udvart is követte ingamozgása közben egy mozgó vásár, e vásárok nem az udvar-tartás, hanem a kíséret és a nép szükségleteit elégítették ki. A természeti gazdaság viszonyai között ugyanis az udvartartás saját szükségleteit nem vásárlás útján elégítette ki, hanem szolgáltatás, Illetve adó formájában hajtotta be.
Ezek a gazdasági szükségletek határozták meg a magyar fejedelmek, törzsfők és családtagjaik megtelepedését Is. Településtörténeti vizsgálódások arra az eredményre vezetnek, hogy udvarhelyeik fekvésében ugyanaz a szabályszerűség figyelhető meg, mint a nomád főemberekéiben. Ahol a természeti viszonyok megengedték, egy folyópart szolgált az őszi és tavaszi ingamozgás útjául; a. folyó felső szakaszán, legeltetésre alkalmas helyen volt a nyári szálláshely, alsó szakaszán, a torkolathoz közel pedig a téli. A folyó menti szálláshelyek révek közelében helyezkedtek el. A fejedelmek a révhelyekre khorezmi (káliz) eredetű mohamedán, régi magyar nyelven böszörmény vámszedőket telepítettek. A fejedelmek és törzsfők ingamozgásának útja viszonylag hosszabb (150-300 km) volt, és téli udvarhelyük lehetőleg egy római város romjai mellett helyezkedett el, mely könnyen volt várrá alakítható, s a foglyul ejtett, telepített kézművesek elhelyezhetők voltak benne vagy mellette.
A hercegek és nemzetségfők ingamozgásának távolsága viszonylag rövidebb (50-100 km) volt, s alsó végpontján vagy útvonalán földvár helyezkedett el.
E rendszer Magyarországon való elterjedése abból állapítható meg, hogy a 10. századi magyar uralkodók és főemberek szálláshelyeit általában személynevükkel nevezték, s ezekből a helynevekből a történeti forrásokban és a mai helynévanyagban sok megmaradt. A téli és nyári szálláshely neve nem mindig maradt fenn, mert például az apa szállását az azt öröklő fiúról is nevezhették, de ott, ahol a leszármazás ismeretes, meglehetős biztonsággal állapítható meg, hogy melyik az a folyóvíz, amely mellett, vagy amelynek mellékvizeinél egy család tagjai generációkon át tartották és váltották szállásaikat. Ha ismernénk a törzs- és nemzetségfők nevét és leszármazását, pontosan meg tudnánk jelölni szálláshelyüket, s egyben a törzsek település-területéről, sőt azokról az eltolódásokról is pontosabb képet alkothatnánk, amelyeket a 10. század belső küzdelmei okoztak. Sajnos a 10. század vezető családjai közül egyedül az Árpádok leszármazása ismeretes, az sem hiánytalanul, s így bár nyomon tudjuk követni, hogy az Árpád-ház hogyan terjesztette ki uralmát idegen törzsfők területére, csak kivételes esetben tudjuk megmondani, hogy kinek a rovására történt a terjeszkedés. A korai magyar történet nagy kérdése, hogy milyen változás következett be 904 után a fejedelemségben. Megszűnt-e a kettős fejedelemség, és Árpád egyeduralomra tett-e szert. Árpád - mint a magyar hadak fővezére - a kabar haderőt vezető fiaival együtt kétségtelenül fölényben volt más vezérek felett. Több érv hozható fel amellett, hogy Árpád Kurszán halála után birtokba vette Kurszán partvonalát és aquincumi várát. Erre látszik mutatni Anonymus azon feljegyzése, hogy Árpádot Óbudán, Kurszánvára közelében temették el, s erre utal, hogy Kurszánvára tágabb környékén, Pest megyében, melynek szélterületein a Kurszántól leszármazó Kartal nembeliek a 13. századig birtokoltak, Árpádfiak szállásait jelző helynevek jelennek meg. nemzetsége mellőzésével, önként átengedi az egyeduralmat egy soron következő törzsfő családjának, a legnagyobb mértékben gyanút kelt.
Ilyen az Árpád harmadik fiának nevével egyeztetett Üllő, és ilyen az ő fiának nevét őrző Tas. A Kurszán kende halálát követő időre helyeztük a "kende" népének a gyepű vidékére történő szétszórását is; az Árpád-kori Magyarország peremterületén feltűnő "kék-kend" néprészek és Kend helynevek Ugyanis egyértelműen amellett szólnak, hogy a kende uralmának megdöntésekor népeit a gyepű védelmére telepítették szét. A megtelepedést követő, de még inkább a kendek széttelepítésével járó uralomváltás lehet egyik oka, hogy a magyar hagyomány nem tartotta fenn sem a törzsek nevét, sem a hét vezér hiteles névsorát. A másik ok az lehet, hogy az Árpádok szívesen elfeledtették azt az uralmi rendet, amelyen felülkerekedtek, és azt a küzdelmet, ahogyan a vezérlő fejedelemből egyeduralkodó lett. 44 évvel Kurszán halála után Árpád dédunokája, Tormás herceg és Bulcsú harka Bizáncban informálta Konstantin császárt arról, hogy az Árpádok hogyan jutottak a törzsszövetség élére. Egy szót sem ejtettek Kurszánról, valamint arról, hogy a honfoglalás korában a magyarok kettős fejedelemség alatt éltek. Elismerték ugyan, hogy a honfoglalás előtt a magyarok rangban első vezére a fényes nemzetségből eredő Levéd volt, és mellette Álmos volt a következő vezér, de a fejedelemválasztást egy célzatos történettel adták elő. Eszerint a kazár kagán nemes kazár feleséget adott Levédnek, de nem született gyermekük. A kagán Levédet a magyarok fejedelmévé akarta tenni, aki egyben neki engedelmeskedjék, de Levéd így szólt: "Nagyra veszem irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illő köszönetemet nyilvánítom néked, de minthogy nincs elég erőm ehhez a tisztséghez, nem fogadhatok szót neked, azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van név szerint Árpád; ezek közül akár Álmos, akár a fia, Árpád legyen inkább a fejedelem." Megtetszett a beszéd a kagánnak, követeket küldött a magyarokhoz, akik a rátermettsége miatt alkalmasabb Árpádot választották fejedelemmé, és a kazárok szokása szerint pajzsra emelték. Már önmagában az az előadás, hogy egy fényes dinasztia sarja saját alkalmatlanságát beismerve,
A gyanú azonban bizonyossá fokozódik, amikor a császár informátorai, köztük az Árpád-házi Tormás, a dinasztiaalapító uralomra jutásáról ismételten hangsúlyozzák: "Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkia fejedelme. A magyar kettős fejedelemség ismeretében bizonyos, hogy itt nem tévedésről van szó, hanem a magyarok között jól ismert tények célzatos letagadásáról.
AZ ÁRPÁD-FIAK SZÁLLÁSRENDJE ÉS A DUKATUS
Árpád eredeti partvonala körül, a Duna észak-déli szakaszának mellékvizeinél Árpád családtagjai váltották szállásaikat. Leventét nem számolva, az első fiú, Tarhos, valószínűleg a Kapos-Sárvíz mentén végzett ingamozgást; nyári szállása a hegyvidéki Tarras faluban, a téli Tolnavár közelében, a Duna mentén fekvő Tarhacsia-pusztánál tehetett. Fia, Tevel, szállásainak a Sárvíz alsó és középső szakaszánál két Tevel falunévben maradt emléke. Az unoka, Tormás, nyári és téli szálláspárját két Tormás falu jelzi a Tarhoséi közelében. E helyek Tolna megyében feküdtek, amelynek uradalmai a 12. század elejéig jórészt a szenior hercegek kezén voltak. A második fiú, Üllő, látszólag a Duna bal partján, a Pest melletti Üllő és a Kalocsa feletti Ölle között végzett ingamozgást; Üllő fiának, Tasnak két Tas nevű szállása jelzi a szállásváltó út két végpontját, az egyik Vác, a másik Kunszentmiklós, illetve Szigetfő közelében. Árpád harmadik fiának, Jutasnak és Fajsz nevű unokájának a Juas és Fajsz helynevek tanúsága szerint a Kapos-Sárvíz mellékágainak eredeténél, Veszprémben és Somogyban feküdtek nyári szállásai. A negyedik fiú, Zolta, szállását idéző Zolta falu a Duna Kalocsánál kiágazó hosszú rnellékága, a Vajas közelében feküdt, valahol Apatintól keletre; északabbra, a Vajas rétségeiben Taksony helynév őrzi fia szállásának emlékét, ami egy Bodrog megyére kiterjedő Vajas-parti ingamozgásra mutat.
Úgy tűnik, hogy Kalocsa --Tolna magasságában volt az a központ, ahol Árpád négy fiának partvonala találkozott; méltán feltehető, hogy Kalocsa már a 10. század elején családi központ, tanácskozóhely volt. Bizonyosan Árpád családjának jutott osztályrészül Baranya megye, ahol Árpád szállása, és Fejér megye, ahol szállásváltó útja igazolható. E két megyében Árpád fiainak és unokáinak neve ugyan nem található meg, viszont fellelhetők az Árpád nagyapjától, Elődtől leszármazó Szabolcs nevét idéző falunevek; a Pécsi-víz eredeténél Mecsekszabolcs, torkolatánál Drávaszabolcs, Fejér megyében, a Csepel-sziget bejárójánál pedig Pusztaszabolcs fekszik, és a krónikák szerint a Vértes lábánál fekvő Csákvárt is eredetileg Szabolcsvárnak nevezték. A Szabolcstól származó Csák-nem Fejér megyei szállásbirtokainak az Árpád-fiak szállásai közé ékelődése már eddig Is azt a gondolatot ébresztette, hogy az Árpádokkal rokon nemzetségről van szó. Ha Szabolcs Előd későszülött fia vagy unokája volt, akkor nyilvánvaló, hogy korban megelőzte Árpád fiait, és a magyaroknál dívó ‚szeniorátusi utódlás szerint ő következett rangban Árpád után. Hogy ez valóban így lehetett, azt a trónörökös országrészének, a dukátusnak a birtoklása valószínűsíti. A dukátus, a trónörökös önálló országlása, az eurázsiai társadalmakban általánosan megfigyelhető jelenség. Eredetét onnan veszi, hogy az uralkodó a hódolt népek, illetve a hódított területek feletti uralmat a trónörökösnek adta át uralkodói tapasztalatok és jövedelem szerzése végett. Ismeretes volt ez a rendszer a türköknél, valamint a nyugati türk birodalomból kivált Kazár Birodalomban, s jelentkezik a kazár függésből önállósult magyar nomád társadalomban is. De találkozunk vele a kora feudális európai királyságokban Is, és Angliában napjainkig él hagyománya a walesi herceg címében. Magyarországon a trónörökös kazároktól a magyarokhoz csatlakozott három kabar törzs feletti irgalmat nyerte el.
Anonymus hagyomány alapján még tudott róla, hogy Magyarországon a kazárok Biharországban, a bihari dukátusban laktak, amely a Tiszántúl északi részére terjedt ki, s ez a rész a honfoglalás után Árpád trónörökösének uralma alá jutott. Anonymus azonban ezt az igaz magot hibás feltevésekkel kombinálva építette be honfoglalás-történetébe. Sorozatos félreértést követett el, amikor a hagyományban élő ország szót "modern" jelentésében értelmezte. Tudvalevő, hogy az ország szó, amely a Halotti Beszédben még uruszágnak hangzott, az úr szóból ered. Az Úr szó latin megfelelője a 12. század közepéig a dux volt. Dux szóval jelölik forrásaink a hercegeket, de az őskrónikában seplem duces, azaz "hét Úr" volt a neve a hét vezérnek is. A magyar hagyomány Örs-úr törzsfő megnevezésében meg is őrizte az úr címet. Nyilvánvaló, hogy a -ság -ség, illetve a -szág képzővel képzett ország szó eredetileg az úr alá tartozó törzsi területet, illetve dukátust jelentett, hasonló jelentéskörrel, mint a püspökség szó. (Az ország szó ‘urak összessége, királyi tanács, országgyűlés’ jelentése csak a késő közép-kortól mutatható ki, s így nyilvánvalóan másodlagos.) Anonymus korában az ország szó ‘törzsi terület’ jelentése már elhalványult, s amikor Ő a hagyományból arról értesült, hogy Magyarország területén valaha országok voltak, ezeket honfoglalás előtti országokként értelmezte. Valójában a nála ducatus megjelöléssel szereplő országok: Ménmarót kazár lakosságú bihari dukátusa, amely azonos Zolta trónörökös országával, Gyalu erdélyi dukátusa, amely azonos Gyula törzsfő országával, Galád marosi dukátusa, amely azonos Ajtony törzsfő országával, Salán Tiszán inneni dukátusa, mely megfelel Ónd törzsfő országának, végül Zobor nyitrai országa, amely Hülek fiai, helyesebben Árpád fia Ültő foglalása révén vált másik dukátussá, egytől egyig 10. századi "országok", visszavetítve a honfoglalás előtti korba. Ezek a 10. századi "országok" általában már nem feleltek meg az elsődleges törzsi területeknek, hanem azokat az uralmi területeket tükrözik, amelyeket a 10. század eleji erőviszonyok alakítottak ki. Közülük talán a bihari és nyitrai dukátus az, amely leginkább őrizte törzsi kereteit, lévén ez a "hétmagyar" törzstől eltérő etnikumok területi szervezete, amely ráadásul mindvégig az Árpádok kezén volt.
A dukátus nem összefüggő terület volt, hanem legalább három elkülönülő tömbből állt. 11. századi adatok szerint egyik tömbje a Tiszántúl felső részén, Bihar és Szabolcs megye körül, a másik Nyitra megye körül feküdt, a harmadik az Al-Duna mellett valószínűsíthető. Bár a dukátus elvben a trónörököst illette, ő öccseit Is részeltette benne. A 10. században, amikor a keleti kereskedelem ütőere a Felső-Tisza vidékén áthaladt, a trónörökös a jövedelmezőbb szabolcs-bihari részt tartotta fenn magának, a Kazár Birodalom bukása (065) után, a Duna-deltánál kialakult kereskedelmi központ virágzása idején (969 körül) az al-dunai részt választotta; 1050 után viszont, amikor a nyugati kereskedelem vált jelentősebbé, a nyitrai részt részesítette előnyben. A bihari dukátust valószínűleg Árpád trónörököse, Szabolcs szervezte meg, mert az ő nevét viseli a Tisza-parti hatalmas szabolcsföldvár, amely hercegkorában téli udvarhelye lehetett, míg nyári szállását a Nagyvárad felett fekvő Szabolcs faluban tarthatta. Szabolcsot Árpád fiai követték a dukátusban; nevük többnyire egy-egy rév melletti helynévben maradt fenn. Az Árpád-fiak nevéből képzett helynevekből a következő utódlás rekonstruálható a bihari és nyitrai dukátusban: amíg Biharban és a Nyírségben Szabolcs, s az Al-Dunánál az idősebb fiú, Tarhos országolt, addig öccse, Üllő (Jelech, Jelű, Hülek) Nyitrában rezideált. Szabolcs után Tarhos, az ő halála után ÜlIő kerülhetett Biharba. Itt a folyamatosság látszólag megszakadt, mert Jutas dukátusi szereplésére biztos utalás nincs, és Árpád negyedik fia, Zolta helynévben csak Bihar nyírségi részén igazolható; vele egy időben viszont Tarhos fia, Tevel csak a nyitrai dukátus Vágon túli részén. Zolta halála után valószínűleg Üllő fia Tas került helyére, a Nyírségbe, és Zolta fia Taksony a Vágon túlra. Maguk a bihari, illetve Körös melléki és Nyitra parti részek átmenetileg törzsfők uralma alá is juthattak. A hét vezér szállásrendjét már századunk elején megkísérelték rekonstruálni a krónikák és Anonymus eltérő vezérnévsoraiból, a vezérek nevét fenntartó helynevekből és a vezérektől leszármazó nemzetségek 13. századi birtokaiból.
Ma ennek az ismeretanyagnak a kritikusabb értelmezésével, a folyó menti szállásváltás ismeretében reálisabb képet festhetünk a vezérek szállásviszonyairól. A régi kísérletek a "hét vezér" szálláshelyének megállapításában főként abban voltak hibásak, hogy a krónikák nyomán statikus szállásrendet tételeztek fel, azaz a törzsfők szállásterületét lényegében változatlannak tekintették. Ma nem csupán azzal számolunk, hogy az erőviszonyok változása következtében az egyik vezéri család szálláshelyét egy másik foglalta el, hanem azzal is, hogy változhatott a csatlakozott kabarok, illetve székelyek lakterülete és a felettük való uralom. Konstantin császár adata nyomán eléggé világos, hogy 950 körül a három kabar törzs élén egy "vezér" állt, s ezt visszavetíti 895-re is, midőn e méltóság viselőjét Árpád fiában, Leventében jelöli meg. Ezért 895 és 950 körül 8 vezérrel kellene számolnunk. E változó tényezőkhöz viszonyítva állandó a Kárpát-medence folyó-hálózata, mely többé-kevésbé meghatározta a vezéri partvonalakat. A Duna partvidéke, mint fentebb rámutattunk, a két fejedelemnek nyújtott szállásföldet. A Duna észak-déli irányú szakasza, Csepeltől Pécsig Árpád szállásváltó útja volt. A nyári szállás a Csepel-szigeten volt, de a Fehérvár melletti "Noé-hegy" szomszédságában levő Árpád-völgye (1193) lehet egy hegyi szálláshely emléke. Pontosan ezen a területen jelenik meg a krónikák vezérnévsoraiban az Árpád után említett "második vezér", Szabolcs. Szabolcs azonban nem Árpád mellett volt egy másik törzsfő. hanem Árpádot követte a gyulán méltóságában. Szabolcs szállásai Baranyában és Fejér megyében -amint ez a nevét őrző helynevekből és utódainak, a Csákoknak ősi birtokaiból kiderül -‚ ugyanott terültek el, mint korábban Árpádéi; szállásait a Duna mentén összekötve, előttünk áll Árpád szállásváltó útja. Feltehető, hogy a hosszú ideig hadúri tisztet betöltő Szabolcs volt Székesfehérvár alapítója. A Duna partvidéke Budapest körül és a jobb part Buda felett "Kündü fia" Kurszánnak jutott osztályrészül. Hogy Kurszán 904-ben bekövetkezett halála után ki következett e fejedelmi partvonalon, arra nézve csak feltevéseket kockáztathatunk meg.
Anonymus a honfoglaló vezérek között a hetedik helyen Tühütüm, azaz Tétény vezért sorolja fel, s az 5 nevét őrző Árpád-kori szállások a budai Téténytől fel a Fertőig, illetve‚ Bécsi-medencéi éppen a kende partvonalát fedik. Tétényt az erdélyi gyulán tartották ősüknek, de a Tühütüm fia Harka nevében fennmaradt "harmadik" vezéri méltóság, karhasz alapján inkább a harka tisztség kapcsolható hozzá. Ezen az sem változtat, hogy egy újonnan‚ a marokkói Rabatban felfedezett 942. évi arab forrás Harhadi néven adja meg nevét, mert a népi tudat a tisztségviselő fiát olykor a kicsinyített tisztségnévvel jelölte. (Például a Fekete-Körös völgyében a századelőn a bíró gyermekét birókónak mondták.) A harmadik méltóság, a harka tisztét a 920- 930-as évek táján Kád, Bulcsú apja töltötte be. Az ő nevét fenntartó szállások főleg a Balatontól a Dunáíg terjedő területen jelentkeznek, részint a Fertő tó és a Répce mellett - ami felfogható úgy is, mint Tótény fia "Harka" öröksége -‚részint a Balaton északi partján. Minthogy Diós-Kál a 9. században fejedelmi székhelynek számító Zalavárral szomszédos, ennek mindenkori ura pedig a fenéki római erődöt is kezében tartotta, birtoklása méltán kapcsolható a harmadik vezérhez. Kál nyári szállását a Badacsony közelében torkolló Káli-völgyben kereshetjük. Badacsonylábdi, az Árpád-kori Lád volt ősi fészke a Vérbulcs- vagy Lád-nemzetségnek; e tájon jelölik meg a, krónikák is Bulcsú szálláshelyét. Bulcsú nyári szálláshelyét jó okkal keresték a Szombathely közelében fekvő Bulcsú (ma Búcsú) nevű faluban. Anonymus Bogátot mondja Bulcsú apjának, ami bizonyosan téves, de lehet, hogy Bogát is Bulcsú családjához tartozott, és a harka méltóságát töltötte be. Erre látszik mutatni, hogy 921-ben egy Árpád-házi herceggel, Tarhossal vonult a szövetséges Itáliába, úgy, mint 948-ban Bulcsú harka Árpád-házi Tormás herceggel Bizáncba. Téténnyel, Kállal és Bogáttal kapcsolatban felmerülhet, hogy mint fejedelmi vők, illetve sógorok nyertek el fejedelmi partvonalakat vagy hercegi szállásokat; a nevüket fenntartó helynevek: Tétény a Duna partján, Kál Hevesben és Bogát Baranya, Tolna, Somogy és Szabolcs megyében az Árpádok szállásai mellett jelentkeznek, mintha családtagok nevét őriznék.
A harkák szállásai minden bizonnyal a Balatontól a szigetközi Dunáig terjedtek, melynek tengelye, a Marcal-Rába partvonala, látszólag nem az ő kezükön volt. Ehelyütt maradtak helynévi emlékei az Anonymus által említett Huba törzsfőnek; a Marcal forrásvidékén Hobaj, s torkolata alatt a leszármazottja nevét fenntartó Szemere falu. E névpár ismétlődik a Répce és a Zsitva mellett is, ahol Hobaj alatt Szemere falu található. A Marcal-Répce-parti nagy távú szállásváltó üt valószínűsíti, hogy törzsfőről van szó, de vezérségének ideje bizonytalan. Különféle meggondolások alapján besorolható a vezérek első és második nemzedékébe, de érvek hozhatók fel amellett is, hogy később élt, és csak Bulcsú bukása után lett a Rába-mellék ura. A Felvidék nyugati részén Nyitra vidéke - a Vág szeredi révével és a nyitrai várral -kezdetben, mint szó volt róla, Árpád fiának, Üllőnek jutott osztályrészül. Árpád unokái, Tevel és Taksony azonban átszorultak a Vág nyugati partjára, aminek oka az lehet, hogy a Nyitramellékét törzsfők nyerték el szállásterületül. A rabati arab forrás szerint a negyedik vezér 942-ben Basman volt; helynévi emléke, az Árpád-kori Basmart falu Érsekújvár határába olvadt, s alighanem nevének szláv népetimológiával formált Basjan alakjából alakult Bossány (a Nyitra felső völgyében fekvő falu). Ügy látszik, hogy az Ő Nyitra menti szállásváltó útját foglalta el 942 és 955 között Lél, mert a Komárom melletti Lél és a Nyitra menti Lelóc egy vezéri szállásváltó üt két végpontjának tekinthető. Lélt Anonymus Tas vezér fiának, tehát Árpád unokájának mondja. Eredeti szálláshelye a Duna -Tisza közi homokon fekvő Lél falu lehetett, ez inkább az e tájon lakott Üllőhöz és Tashoz, tehát az Árpádokhoz kapcsolja őt; a Nyitra mellékére, mint (Üllő unokája is tarthatott igényt. Kevésbé ismerjük az ország keleti felének szállásviszonyait. Ond vezér a Tisza jobb parti vidékét bírta két helyen. Első foglalású szállásterülete a hosszan elnyúló Zemplén megyében lehetett, ahol téli-nyári szálláspárjának magyar-szláv helynévpárban maradt emléke. A téli udvarhely a Szerencs melletti Ónd falu lehetett, míg nyári szállását a szláv -ava birtokosképzővel
ellátott Ondava-folyó és a közelében levő, szláv ajkon az Ondava névből fejlődött Udava-Udva nevű patak mellett tartotta. (Hasonló 10. századi magyar-szláv elnevezésű szálláspárok e vidéken: Csécs-Csicsva, Borsi-Borsova, ma Bózsva, Karcsa-Korcsva, Bold-Boldva stb.). Ond és fia, Ete második, végleges szállásterülete Csongrád megye lett, de aralmat gyakoroltak az Alpártól Titelig húzódó Tisza mentén, amint ezt az Alpár mögötti homokon fekvő Ete "nyári szállás" és a Titel környéki Únd "téli szállás" igazolja. Váruk, amint ez az Anonymus fenntartotta családi hagyományból kiderül, a Tisza és Körös össze-folyásánál levő Csongrád lett. Rejtélyes kérdés, hogy a krónikák miért a Nyír-vidéken jelölik ki Künd fiai, Kusid és Koppány (Cupan, Cupian) szállásait. Mint fentebb említettük, Künd fia, Kusid a fehér ló mondából került a vezérnévsorba, ahol mint Árpád követe Kündü fia Kurszánt jeleníti meg degradált szerepben. Anonymus feltehetően azért helyezte szálláshelyüket Szatmárba, mert itt lakott a Cupianhoz hasonló nevű Kaplony nemzetség, de meglehet, hogy volt olyan hagyomány, amely szerint Kündü fia Kurszán első szállásterülete a Szamos melléke volt. Kusid, Illetve Kurszán neve e vidéken helynévben nem található, hacsak fel nem tesszük, hogy az eredetibb Kuszán név mellett valamelyik Magyarországon beszólt magyar, kabar (bolgár, Mán) vagy szláv dialektusban élt az a Kusál névváltozat, amellyel a német krónikák nevezik. Ez esetben ugyanis a dési sóbánya melletti Kosály és a Krasznába ömlő Kusaly-patak egy hasonló nevű faluval a Szamos-torkolatnál fekvő udvarhelyhez tartozó nyári szállások lehetnének. Nehéz kérdések vetődnek fel a Sajó mellé telepített Örs vezérrel kapcsolatban Is. Anonymus Ugyanis a kun (kabar) vezérek között szerepelteti Ousad fia Örsúr néven, és Borsod megyében juttatja szállásbirtokhoz, ahol az Árpád-korban csakugyan birtokolt az Örsúr-nemzetség. E helyen azonban sem Ousad, sem Örs nevű falut nem találunk (Őrös nem tartozik ide !)‚ ráadásul az Örs helynév, melyből országszerte 27 található törzsnevek csoportjában, minden bizonnyal egy kabar törzs neve volt. Következőleg Örs-úr nem személynév volt, ha nem olyanféle méltóságnév, mint a Türk-sad; jelentése: az Örs törzs feje.
Anonymus más kun (kabar) vezért is letelepít a honfoglaláskor olyan területen, ahol neve nem található szállásnévben, csak leszármazottai birtokolnak. Ed és Edemen nem található a Taktaközben és Heves-Újvár megyében, ahol is az Aba -nem ősi birtokai fekszenek, Bünger és Bors nem található Borsod megyében, ahol a tőlük leszármazott Miskolc-nem birtokolt, Ketel nincs Komárom megyében, ahol fiától, Tolmától kezdve a Katapán-nem birtoklása igazolható. Elfogadva azt, hogy ők kabar vezérek voltak, számolnunk kell azzal, hogy honfoglalás kori szálláshelyük nem ott volt, ahol a tőlük leszármazó nemzetségek utóbb birtokoltak. Feltehető, hogy kabar főemberek a 10. század folyamán elnyerték lázadó törzsfők és nemzetségfők birtokait. Úgy látszik, hogy Anonymus nem egy esetben lázadó magyar vagy kabar főembereket jelenített meg Árpád honfoglalás kori ellenségeiként. Ilyen volt a tévesen "blak" vezérként feltüntetett Gyalu. A török-magyar személynevet viselő Gyalu téli udvarhelye minden bizonnyal a Körösök torkolatánál fekvő Gyalu volt; a Sebes-Körös völgye pedig elvezet a KoIozs megyei Gyalu váras helyhez, nyári legelőterülete központjába. Az itteni várhoz fűződő névmagyarázó népmondát dolgozta be Anonymus gestájába, az Árpádok 10. századi magyar ellenfelét 9. századi idegen ellenfélként tüntetve fel. Hasonló szerepben jelent meg Ajtony elődje, Galád vezér. Itt a monda-képzést elindító helynév a Temes menti Hév-Galácl volt, de hogy Gaiád ténylegesen ura volt a Maros- és Temes-vidéknek, azt a nevéből képzett tteni magyar-szláv helynévpárok árulják el; a két síkvidéki Galaddal szemben két hegyvidéki Galafiva (utóbb Kalodva-Kladova). A hajdan Keve megyéhez tartozó torontáli részeken Tarlios falu neve idézi Árpád fia Tarhos szállását. Keve és Krassó megye területén, ahol kabar lakosság valószínűsíthető, forrásszerűen igazolható a "fekete magyarok" itt-lakása.
Régebben Dél-Magyarországon feltételezték Botond törzsét. Mivel Botond a krónikákban fenntartott monda szerint egy balkáni kalandozásban szereplő vitéz volt, és a szóban forgó kalandozás 958-ra tehető, nincs okunk honfoglaló vezért keresni benne. Anonymus szerint Bodrog megyében nyert birtokot, ahol az Árpád-korban egy kisebb birtokú Botond-nem tényleg birtokolt. Ez a terület valójában Árpád-házi hercegek szállás-területe volt, s így Botond legjobb esetben is Csupán egy 10. század végi nemzetségfő volt. A fentiekben végigtekintettünk a név szerint ismert vezéreken és szállásbirtokaikon, abból a célból, hogy a megtelepedés kori törzsfők sort és törzseik szállásterületei elénk tűnjenek. Az áttekintést összegezve meg kell állapítanunk, hogy az Árpád-ház tagjain és szállásterületeiken kívül tudásunk nagyon hézagos. Árpád nemzedékébe tartozó vezér neve alig ismert (Kurszán, Ond), inkább a következő generáció vezéralakjainak nevét tartotta fenn a hagyomány, mely azonban csak részben egyezik a hét vezér 942-ben feljegyzett, részben megfejtetlen névsorával. Szállásterületenként és nemzedékenként felsorolva az ott megszálló vezéreket a következő feltételezett képet kapjuk: Egy ilyen összeállítás nehézsége nemcsak abban rejlik, hogy az uralmi területek kiterjedése, illetve bizonyos körzetek (például Ipoly-völgy, Bács) hovatartozása kérdéses, hanem abban is, hogy egy-egy személy szállásterülete változhatott, és két nemzedékben is szerepelhet. Szabolcs a bihari dukátusban bizonyára első nemzedékbeli, a fejedelemségben pedig második. Harka örökölhette apja, Tétény szállásait, de valószínűleg átkerült az Alsó-Tisza vidékére. A vezérek szállásváltó útjának birtoklása, mint ez a mongol példákból kiderül, nem mutat állandóságot. A trónutódlás miatt kitört pártharcok mindig szállásváltozáshoz vezettek, de a káni akkor is áthelyezhetett valakit kevésbé jövedelmező partvonalra, ha megrövidítve érezte magát.
Ezeket a bizonytalansági tényezőket is beszámítva, két mozzanat mutat a megtelepedésben bizonyos fokozatosságra. A biztosan ismert három honfoglaló vezér, Árpád, Kurszán és Ond első ideiglenes szálláshelye a Kárpát-medence északkeleti hegyeinek előterében többé-kevésbé kitapintható. A kabar segédhadakkal elsőként beköltözött Árpádé Biharban, a Fekete-Körös-Gyepes mellett, melynek derekánál Árpád, felső völgyében pedig a szakrális kovácsmesterségre mutató Tárkány-Kovácsi helynévpár található. Ond első szállásai a Bodrog mentén feküdtek, Kurszánéi pedig esetleg a Szamos vízvidékén; feltehető, hogy Kurszán egy erdélyi sóbánya közelében tartotta nyári szállását. Ha ismernénk a többi letűnt vezér nevét, esetleg meg tudnánk találni első ideiglenes szállásuk nyomát Erdélyben. Olyanféle nyári szállásokról lehet szó, mint Gyalué Kolozsban vagy a Bár-Kalánokó Hunyadban. Ezt az ideiglenes szállásrendet 900-ban követhette a Kárpát-medence véglegesnek szánt megszállása, ami azonban nem jelentette az ideiglenes szállásterületek feladását; ezeket egy ideig mint nyári legelőket hasznosították. A véglegesnek ígérkező 900. évi új szállásrendben 904-et követően bizonyára nagy személyi változások következtek be, amelyek révén egy második generációbeli új "vezérkar" alakulhatott ki. Több második generációba tartozó vezér az ország nyugati szélén, egy-egy folyóvíz mellett nyert új szállást, amelyet olykor családtagjaik is örököltek. Így Kál és Bulcsú említett udvarhelye mellett, a Gyöngyös mentén Bogál és Tevel, a Répce mellett Huba és Szemere, a Nikics-Sió partján Szabolcs, az Ikva mellett Harka, Gyula, s nem messze, a Fertő tónál Tétény, sőt az egymással szomszédos csallóközi Ete és Bár is e sor folytatásának tekinthető Szent István törvényeiben - mint középréteg - miles néven szerepel Hogy a velük egy faluban lakó szolgák mennyiben vihetők vissza a betelepítés időpontjára, s mennyiben van szó későbbi odatelepítésről, az vitatható. Mindenesetre az a körülmény, hogy a régészeti kutatás a magyar törzsnévvel nevezett falvakban - három Keszi nevű falutól eltekintve - eleddig nem talált a Felső-Tisza vidéki honfoglaló középrétegre jellemző díszes ezüstveretes mellékleteket, ugyanakkor, amikor kabar törzsnévvel nevezett falvakban (Örs, Oszlár, Bcrcel) ilyenek előkerültek, további magyarázatra szorul. Letelepítésük István király idejével zárul, de hogy már a 10. században is telepítették Őket, azt a Szent István okleveleiben előforduló törzsnévi falunevek (Kér, Berény) bizonyítják.
A törzsnévi helynevekből a törzsi szállásterületre való visszakövetkeztetés alapja az az elgondolás, hogy a törzsneves falat az idegen környezet nevezte el, tehát ahol egy bizonyos törzsnév előfordul, ott éppen a szóban forgó törzs nem lakhatott. Ebből az elgondolásból kiindulva már többen megkísérelték a magyar törzsek telephelyét megállapítani, de más-más eredményre jutottak. Egy vármegyényi területen ugyanis ritka esetben fordul elő egy kivételével minden törzsnév. Egyetlen ilyen eset a régi Bács megye, ahol Bács környékén a Jenő törzsnév kivételével minden magyar törzsnév mert látható, tehát az alapnépesség Jenő törzs-beli lehetett. A középső Duna-melléket, ahol Árpád és utódai megtelepedtek, kutatóink a Megyer törzs lakóterületének mondták, azt vélve, hogy Árpád törzse a névadó törzs volt. Ez a feltevés azonban ellentétben van azzal a ténnyel, hogy a pécsi Árpád körül három, a Sió és a Vajas mellett egy-egy Megyer nevű falut találunk, de Budapest körül is akad négy. Minthogy a Duna két partján, Baranyától Pest környékéig a Tarján törzsnév hiányzik, és ez a török tarkan méltóságnévből ered, amely a Türk és Kazár Birodalomban - a feltehető eredetibb kovács jelentése mellett - a főparancsnok címe volt, valószínű, hogy e vidéken az alapnépesség Tarján törzsbeli volt. Ez a megállapítás Pest környékére is érvényes, ahol Kurszán szállott meg. E tájon a Gyarmat törzsnév is hiányzik, a csonka Gyarmat törzshöz azonban kevésbé kapcsolhatjuk Kurszánt. Ami a többi törzs szálláshelyét illeti, ma még nem rendelkezünk elegendő adattal arra hogy eltudjuk dönteni a kérdést. Csupán a kabarokról mondhatunk annyit, hogy Bihar, Szabolcs, Nyitra és Krassó megye vidéke, valamint talán a Bécsi-medence és a Morva-völgy lehetett szállásterületük, s e helyek egyikén-másikán keresendő az Örs, Varsány és Berény törzs, valamint a székelyek lakhelye.
A picckos nyugatiak szándékosan kiszivárogtatták a magyar kiugrási tárgyalási kísérletek tényét, azért, hogy a megfelelő időpontban szállják meg a németek Magyarországot. (Ezzel jelentős haderőt elvonva a tervezett partraszállás időpontjára.) Egyáltalán nem volt szempont a magyar zsidóság sorsa!! (Magyarország JÓ sorsa pedig soha nem is volt szempont...)
@ 860-ból a mai Burgenland környéki "Marcha Uungariorum"
bernát nem tudja megmagyarázni de azt 'természetesen' elveti, h 670-ben az avarokhoz csatlakozó onogurok lennének azok, hiszen szerinte nem volt betelepülés, amire
régészeti és forrás bizonyítékok is vannak
(korábban már voltak hozva, 800 körüli 'ungari' említések is)
'természetesen' felhozza a szlávok gyötrelmeit, de azt elfelejti, h a ruszok támadtak
és a magyarok soha nem kezdtek senki ellen háborút, mindig valakinek az oldalán szálltak be
@ türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának szálláshelyet, azon a helyen, melyet első vajdájukról Levediának neveznek.
hiszen ha a vajdájuk lett volna, akkor nem kellett volna megkérniük, h ugyan szóljon már a magyaroknak és nem mondta volna, h Álmos az akinek kell szólni
második lehetőség, h nem az a Levedi, hanem egyazon nevű elődje, akiről szó van, de akkor meg ott hazudik a Dai, h a magyaroknak azelőtt nem volt vajdájuk, se fejedelmük...
Kérdés mi számít elfogadott történelmi elméletnek és ki által?
Például rég cáfolt elméletek állnak fel újra és újra, péládul a Szent Korona két külön részéről, meg arról a marhaságról, hogy bármi köze van Bizánchoz, holott logikailag is bizonyított hogy nincs.
Ezeket hivatalosan örömmel vezsik és támogatják nyilvánvaló képtelenségük ellenére is.
Vagy például a "Szent István kiirtotta" kezdetű mesék különböző válfajai virágoznak hivatalos támogatással.
Vagy említhetném a hivatalosan elfogadott finnugrizmust, amit már minden társtudomány szanaszét cáfolt, a régészettől az archegenetikán át, a történészetig (kivéve a az MTA történészeit, de ők kontraszelektált idióták, azaz a szavuk semmit sem jelent).
Gelimero baromságai nem azért vannak az alternatívban mert ide valók, hanem azért, hogy jól össze lehessen mosni a valóságos történelmet, a valóságos nyelvtudományt az ilyen ökörségekkel. Ás amíg szétbarmolja az ilyen topikokat, ahol páran próbáljuk elmondani a valóságot a sok hamisítással és hazugsággal szemben, addig gelimerot sose fogják innen kitiltani. Szóval kár színjátékért, nem vesszük be.
Oda tartozik, mert a Töribe az elfogadott elméletek kerülnek, a tiéd meg nem az.
Ez az utolsó figyelmeztetésem, és ez nem vitatéma.
Ha még egyszer meglátom, hogy a Töriben megjelensz egy újonnan regisztrálsz nickkel, akkor az Alternatívból is repül az összes hozzászólásod és nicked.
